Május 30-án, mivel a nagyobbik fiam egy pozsonyi Iron Maiden koncertjegyet kapott tőlünk 15. szülinapi ajándékba, ellátogattunk a szlovák fővárosba. Utoljára szerintem gyerekkoromban jártam ott, de ez a város is jelentős fejlődésen esett át azóta, legalábbis amennyire ezt le tudtam venni az óvárosi részen és a várban sétálgatva - számos kiülős bár, klassz üzletek, millió turista (akik egyharmadán legalább Maiden-póló volt), szépen felújított épületek, rend és tisztaság mindenhol.

Persze a stadion környéke már lepattanabb volt, de számomra abszolút kellemes meglepetés volt, ráadásul mindenhol nagyon kedves emberekkel találkoztunk és beszéltünk, ez különösen jó benyomás volt. Na, ha már itt voltunk, a zenei kultúrprogram mellett sikerült időt szakítanunk két carspottingra is, az egyik egy Skoda Octavia rendőrautó, a másik egy Subaru:

Valójában egyik sem túl extra, de minden külföldi utamon igyekszem rendőrautókat fotózni, a csodás Outback meg egyszerűen annyira jól állt ott, hogy nem tudtam nem lefényképezni. A koncert nem mellesleg hiperszuper volt, erről is mutatok pár képet, de az utolsó, AI-kép kivételével nemigen látszanak rajta a főszereplők, ellenben a káprázatos vetítés a színpadon igen:

Életre szóló élmény volt. 

Nem tudom, érdekel-e valakit rajtam kívül, de azért leírom, hogy most már közel két hónapnyi használat után mit gondolok a VFR mocimról: röviden ugyanazt, mint akkor, amikor hozzám került, hogy ez egy csoda. Nem akarok közhelyes lenni, de mivel minden bemutatóban és tesztben elhangzik, én is leírom (újra), hogy nem véletlenül vált legendás típussá. A hangja, a nyomatéka, az ereje, mind lenyűgöző - még ha egyik sem igazán kiemelkedő a maga nemében. Kép Kóspallagról:

Az én motoros tudásom természetesen meglehetősen szerény, fontos és hasznos lenne folyamatosan fejlesztenem, pl. évente elmenni tréningre, de legalábbis többet menni vele a munkába járáson kívül, sokat kirándulni, kanyarogni a Pilisben, a Mátrában vagy bárhol, de sajnos erre nincs elég időm és módom. Így csak abszolút amatőr üzemmódban használom, tök laikusként, pl. az első dobogókői túrámon történt, hogy megyek szépen felfelé, amennyire tudok, tempósan, döntögetem a kanyarokban, amennyire merem, és az egyikben úgy ment el mellettem valami piros Aprilia vagy Ducati sportmotor, mintha az út szélén parkoltam volna... És lehet, hogy neki meg az volt a nyugis tempója, szóval minden relatív. Itt egy kép a motor "kevésbé szép" feléről, hogy ezt is lássátok:

Az üléspozíciót, a kormányt, a lábtartót már megszoktam, megszerettem, minden megtett kilométert élvezek vele. Az állítólag 4 mp alatti 0-100-as gyorsulását még nem próbáltam ki, de azt tapasztaltam, hogy álló helyzetből is nagyon meg tud indulni, ráadásul bármilyen sebességnél visszakapcsolás nélkül is ugyanígy tesz, ha akarom. De többnyire nem akarom. Pár hátulütője is van természetesen a motornak, de egyik sem válóok: az első, hogy bár ezen már van benzinszint mutató, nem igazán működik jól, állítólag típushiba (vagy inkább -jellemző), hogy tankolás után baromi gyorsan és drasztikusan mutatja a csökkenést, és kb. féltanknál már el is fekszik a mutató, mintha kiürült volna a tank, pedig nem. A VFR-tulajok azt vallják, hogy 250-280 km tehető meg nagy biztonsággal egy tankkal, én viszont annyira megszoktam a Transalpnál, hogy 200 km-enként újratöltöm, hogy ennél is ezt a módszert alkalmazom. Az alábbi kép június 6-án készült a Bajna-Héreg útnonalon, itt is megjárattam:

A másik, hogy a feleségem szerint hátul nem kényelmes. Ezt nem igazán tudom megítélni, mert hátul még nem utaztam rajta, de el tudom fogadni, főleg hogy az előzőn tudom, hogy jól elvolt, különösen akkor, amikor fent volt a doboz is, ami ugye egyben háttámla is. Na ezen ilyesmi nincs, ha előredőlve átkarol, óhatatlanul rám is nehezedik, ami egy idő után nekem elég fárasztó, vagy a két lenti hátsó kapaszkodót használja, ami viszont nem ad neki elég biztonságérzetet. Több megoldás is létezik, erre is lehet dobozt tenni, de szerintem ezen nagyon nem áll jól már a konzol sem, vagy lehet olyan kapaszkodókkal ellátott övet venni (nekem), ami ránézésre működhet, de olyan is van, hogy a tankra tesznek egy plusz kapaszkodót, amire az utas tud ráfogni, átölelve ugye a vezetőt. Mindenezek közül szerintem az öv lesz a mi csapásirányunk, de egyelőre abban maradtunk, nem kell elsietnünk, az én drága párom nem érzi még magában a vágyat, hogy minél többször csatlakozzon hozzám motorozni.

Jut eszembe az övről: az első posztban írtam, hogy vettem egy tök jó kis combtáskát, ami baromi jó döntésnek bizonyult, úgyhogy meg is mutatom, hátha van valaki, aki nem tudná, mi ez. Övtáskát (aka hasitasi) nem akartam, mert manapság szerintem már elég gáz, de valami kellett, hogy ne kelljen mindig hátizsákozni, szóval lett ez, ami ügyesen elnyeli a pénztárcát, egy-két telefont, kulcsot, cigiszettet, pzs-t, tárcsazárat, normálisan lehet rögzíteni, oldalt lehet bele pakolni, tehát kézre is esik, és azzal, hogy a combra is rögzíthető egy hevederrel, az is megoldott, hogy nem lifeg, nem lebeg, ott van, ahova tettem. 

Kiválóan bevált tehát, pedig valami noname cucc, de még ehhez képest is olcsón tudtam megvenni, 2000 forintért. A pozsonyi Iron Maiden koncertre is ezt viseltem, ott is remekül bevált. Egyébként a poszt elején lévő képet - szokás szerint - megvettem és vászonra ki is nyomtattattam, így elfoglalhatta méltó helyét a többi mellett a nappalinkban:

Nagyon tetszik.

Egyetlen leányom küldte nemrég:

Utólag sajnálkozott, hogy nem fotózta rendesen körbe. Én is. De itt van kicsiben.

Tavaly novemberben írtam utoljára játékokról, szóval ismét eljött az idő. Az e legutóbbi posztban szereplők közül már csak az NFS Hot Pursuit van fenn a gépen, de az marad is még szerintem, továbbra is nagyon jó, élvezetes játéknak tartom, és még mindig van benne legalább két pálya, amivel nemigen boldogulok... De most nem erről akartam írni, hanem egy másik autós játékról, a régebben már többször emlegetett Forza Horizonról, amelynek az 5. részét szereztem be nem annyira régen - igen, kijött a 6-os is, de az nagyon drága, nekem egyelőre bőven megteszi az előző rész is, főleg akciósan. Ez egy arcade autóversenyes játék, azaz alapvetően nemigen kell (de lehet) bajlódni a játékban megtalálható milliónyi autó beállításaival, és maguk a versenyek sem veszik túl komolyan magukat, ez nem egy szimulátor, na. 

De amit nagyon tud, a számomra nem annyira releváns közösségi mivoltán túl, az az élvezeti faktor és a sikerélmény. Még 2021-ben jegyeztem meg, hogy volt szerencsém a Forzához egy szállodában, és nagyon megtetszett. Ha minden igaz, bár így ennyi évvel később már semmi sem biztos, az még a 4-es számú rész volt, de kábé ugyanezt tudta: választasz autót, és ha online vagy, az épp szintén fent lévő versenyzőkkel összemérheted a tudásod, kihívhatod őket, ők is téged, vagy teljesíthetsz egy csomó "hivatalos" versenyt, vagy akár csak krúzolhatsz szabadon, meg biztos volt valami main story is, nem emlékszem. Ez az ötödik rész is erről szól, bár az online kihívhatóságot én kikapcsoltam, és eléggé rámentem a story mode-ra, mert bár egyszerű, de egyáltalán nem egysíkú, és rohadt profin ki van találva, meg van csinálva.

A játék magas élvezeti szintjéhez - a könnyűség mellett - óriás mértékben hozzájárul, hogy szinte mindenért egy csomó klassz jutalmat lehet kapni: leelőzök valaki, puff, 100 xp, ha még jó közel is megyek el mellette közben, akkor 250, ha lezúzok egy kerítést, rombolásért ad xp-t, ha pedig 50 méteren letarolom, akkor meg epikus rombolásért ad - és így tovább, farolás, drift, ugratás, gyorsulás, szélárnyékban haladás, egy jó kanyarbevétel, traffipax előtt elszáguldás, bármi és akármi itt pontot ér. Az xp-kből meg autókat lehet venni vagy fejleszteni, új kocsikat is vásárolhatok, vagy használtakat árverésen, el is lehet adni, sőt vannak a játékban (nem annyira) titkos pajtaleletek, amiket fel lehet újítani, de a játékosok simán küldözgethetnek is egymásnak ajándékautókat, amik feleslegessé váltak, mert egy idő után sok ilyen lesz. Nagyon sok.

Alap, hogy beszereztem egy 240-es Volvót és egy Imprezát is, ezeket meg is tuningoltam, meg vettem néhány klasszikus japánt is, egy Bogarat is nyilván, de a kedvencem egy Escort Cosworth raliautó (valami ilyesmi, mint ami ebben a sorban is szerepel), ezt használom a legtöbbet. Persze van Escortból régebbim is, meg pont emiatt tervezek is egy saját retro raliautós gyűjteményt a játékban, vagy poénból ezt a szettet is össze lehetne állítani a garázsban.

A fenti pár kép alapján nem tudom, feltűnt-e, de a játék tud magyarul. Jó, hangban nem, de ezt megbocsátom, és valószínűleg az élmény rovására menne egy magyarul beszélő szinkronszínész által imitált mexikói akcentus. Van egy pár pajtink a játékban, kvázi mentorok, ők rádión tartják velünk a kapcsolatot, de az autókban szóló rádióműsor szpíkere is gyakran ad mindenféle tippeket, tanácsokat vagy simán csak infókat érdekesebb elérhető versenyekről, fejleményekről, ami már megint csak az élményt erősíti. 

Ez itt fent egy képernyőkép az aukciós ház menüpontjából, amin az látható, hogy épp sikerült eladnom egy ősrégi Fordot. A lehető legolcsóbban tettem fel, de az árak meghatározása (az induló és az azonnali esetében is) elég random váltakozó módon fix vagy állítható, fogalmam sincs, ki vagy mi dönti el, hogy milyen alacsonyan indíthatok egy árverést. Fent látni az egyenlegemet, ez temérdek pénz, nagyon sok autóra elég, de valójában mégsem annyira sok, mert egy sima DeLorean például 20 milla a játékban. És még repülni sem tud... Ajánlom mindenkinek, jó játékot!

Amikor meglátok egy ilyen Nissant, egyszerűen nem tudok elmenni mellette anélkül, hogy lefotóznám:

Ezt az Aréna méygarázsában találtam, állt, pedig nyilvánvaló, hogy ha akar, megy, mint a meszes.

És akkor egyszercsak az történt, hogy elcseréltem a Transalpot valami másra. Hat éve volt nálam, jó sokat költöttem rá, de úgy igazából semmi extrát, nagyon meg is szerettem, vittem vele néha a feleségem és az összes gyerekem, és úgy gondoltam, nekem pont ez a kategória való. Aztán beírt egy srác a Transalpos FB-csoportba, hogy ő is szeretne egyet, elengedné a VFR-t, és hogy nem akar-e valaki esetleg cserélni vele. Egy kis gondolkodás után én akartam. Utánanéztem ennek a motornak, és rá kellett jönnöm, hogy ez egy legenda.

Nem minden legendából készül Matchbox vagy Hot Wheels, és nem mind legenda, amiből készül, de történetesen a VFR-ből (annak is az RC30, azaz japán belpiacos (verseny-)verziójából) létezik mainline Hot Wheels tavaly óta. Szerintem ezt majd azért megveszem.

750 köbcentis V4-es, majdnem 100 lóerős, a kategóriája az ún. sport-túra, amit mi gyerekkorunkban speedbike-nak neveztünk, tipikusan a 90-es évek posztermotorja, főleg pirosban. A V4-es blokkon kívül két másik jellemzője miatt vált híressé, az egyik az egy lengővillás hátsó futómű, a másik meg a fogaskerekes vezérlés, amitől egyedibb, visítósabb a hangja más, hasonló motorokhoz képest. És persze arról is híres még, hogy dögnehéz. Itt az első saját fotóm róla már itthonról:

Be kell vallanom, egy ideje már gondolkodtam a Hondám lecserélésén, mert egy kicsit valami másra vágytam, de nem ebben az irányban nézelődtem, inkább valami 750-900 köbcenti körüli Kawasaki naked volt volt a csapásirány, persze árában, mert nem szántam amúgy plusz pénzt a váltásra. Cruisereket is néztem, amihez jó motivációt jelentett apósom nemrég beszerzett Honda Magnája, de tudat alatt valószínűleg ezt még korainak gondoltam. És akkor jött ezt a lehetőség, úgyhogy ráírtam a srácra. Abban maradtunk, hogy mindenféle kötelezettség nélkül 1-2 héten belül összehozunk egy találkozót, kipróbáljuk egymásét, és annak alapján eldöntjük, csináljuk-e. Két nehezítés volt a dologban, az egyik, hogy ő győri, én meg ugye pesti vagyok, így azt beszéltük meg, hogy félúton, Tatán jövünk össze. A másik viszont a május közepi pár nap esős nap volt, nyilván mikor máskor, még ha aranyat ér is. Aztán valahogy csak úgy alakult, hogy ő el tudott jönni egy szombaton autóval Zuglóba, mert nagyon be volt lelkesülve, hogy megnézné a portékát, és rá egy hétre meg is ejtettük a közös próbakört a tatai Öreg-tónál. Az alábbi kép már jóval később, Gyereknapon készült Dobogókőn, ami egy állandó kirándulós útvonala sok budapesti motorosnak, főlag amikor kint vannak a Kanyarfotósok is:

Hááát, mit mondjak, egy álom! Az persze igaz, hogy az üléspozíció nagyon nem az, amihez hozzászoktam, az én mércém szerint ez már pont annyira "kézenállós" motor, mint egy Suzuki GSX-R, azaz rá kell dőlni a kormányra rendesen, a lábtartók meg eléggé hátul vannak az általam megszokotthoz képest. Kicsit olyan ez, mint a lovasoknál, amikor csak úgy léptetik, akkor egyenes háttal ülnek, szinte függőleges lábakkal, de a lóversenyen nem ezt látod, hanem ott a zsokék jó erősen rásimulnak a ló nyakára, és a kengyelen is inkább guggolnak - erre emlékeztet a különbség, amit egy Translap és egy VFR nyergében tapasztaltam. Hogy a remek lovas hasonlatom mennyire nem hülyeség, egyértelmű bizonyíték már magának a nyeregnek is az elnevezése, nem? Na mindegy.

Végül május 23-án kerítettünk tehát sort a sráccal a közös próbakörre, de oda én már úgy érkeztem, hogy előtte összeraktam a két adásvételit, nálam volt a törzskönyv, korábbi szervizlapok stb., és ő is ugyanígy hozott mindent, ami kellhet az adásvételhez. Nagyjából 10-15 perc gurulás után egymás kezébe csaptunk, és véglegesítettük a cserét, utána mindenki már az új régi motorjával ment haza. Mert ugye időközben a Translap is 32 éves lett, emez meg 33, nyald a seggem télen-nyáron. Nálam 50.100 km-t mutatott a számláló, ebben viszont bő 30 ezerrel több van, de ez nemigen látszik az állapotán. Nemsokára egy gumicsere aktuális lesz rajta (mondjuk, a másikon is), más megcsinálnivalót nemigen láttam rajta - és nem is tapasztaltam. Hazafelé a régi 1-es úton mentem, és végig vigyorogtam. Odafelé még hangoskönyvet hallgattam útközben, de visszafelé már nem, a hangját akartam hallani - bár nemigen lehetett, mert egyébként nem annyira hangos, és a szélzaj sem volt ebben a segítségemre. De remek utam volt, nagyon élveztem, viszont a folyamaton plankelést még szoknom kell. Nem baj, ez is tetszik.

Jut eszembe a szélzajról: az öt és fél éve (használtan) vásárolt Shark bukósisakomat is nyugdíjaztam. Két okból: először is kezdett már erősen lerongyolódni a műbőr körben az aljáról, foszlott, leszakadozott, és úgy voltam vele, hogy ez egy jel. Másodsorban pedig kitaláltam, hogy a sötét motorhoz talán jobban illene egy sötét sisak, így szerváltam egy fekete Nolan N86-ost. Ha valaki nem tudná, ez egy meglehetősen jó olasz márka, a konkrét modell 12 éve ADAC-tesztgyőztes volt, ami engem meggyőzőtt. De ennél sokkal inkább az, hogy L-es méretű fekete sisakból, amiben van lehajtható napszemüveg, épp ezt találtam nagyon kedvező áron, máskülönben ugyanolyan boldog lettem volna egy Bell- vagy Givi sisakkal is, a felsoroltakon kívül csak az volt még szempont, hogy valami márkás cucc legyen, nem akartam noname bukót. Ez szép, hibátlan állapotú, ezúttal gyorscsattal szerelve, belül szép piros plüss, kívül matt fekete, remélem, jól szolgál majd. Első körben csak egy Budapest-Tata-Budapest úton tudtam tesztelni, az megnyugtató volt, de a poszt megjelenéséig még aztán használtam, és mivel megvan még, ez azt jelenti, jól választottam.

Most egyelőre itt tartunk, remélem, sokáig tart az új szerelem, mindenesetre jól esik, hogy a kis családomnak is nagyon tetszik az új jövevény, ráadásul ennek a színe is sokkal jobban bejön, mint bármié eddig a flottában. Az eredetvizsgán 28-án, az átíráson 29-én túlestünk, és viszonylag friss műszaki van a motoron, szerencsére ezzel nem kellett rögtön foglalkozni. Egy motoros elsősegély-csomagot és egy láthatósági mellényt betettem az ülés alá, szerváltam hozzá egy gumis hálót az esetleges csomagoknak, mert ezen doboz ugye nincs, ja, és egy combtáskát is beszereztem a Marketplace-ről, ugyanazen okból - és ennyi, vígan használom, és persze majd szólok, ha van valami változás. A megvétel óta ezzel járok dolgozni, és azt tudom mondani, városban sem gáz, de a dobogókői úton azért jobban éreztük egymást. Azt vettem észre, hogy amikor bizonyos kanyarokban bizonyos sebességnél elkezdek majrézni, hogy ez nem lesz meg, csak jobban meg kell dönteni, és megoldja. Ügyes motor, sokkal ügyesebb, mint amilyen ügyes motoros én vagyok. Ha Tatáról a hazaút volt a bemutatkozás, akkor ezt a kis kirándulást már az ismerkedésnek mondanám... Búcsúzóul itt a birtokbavétel napjáról a FB-posztom:

Minden szava igaz. Köszi a figyelmet!

A szomszédos utcában parkolt ez az Audi e-tron GT:

Most láttam ilyet először élőben, mármint így közelről, és nem forgalomban suhanni.

Legutóbb írtam, hogy elolvastam John Scalzi 'A Kaidzsú Állatvédő Társaság' című könyvét, és nagyon tetszett. Azt is írtam, hogy elkezdtem az új Dan Brown-regényt, amit azóta el is olvastam, és nem meglepő módon az is nagyon bejött. Annak a posztnak a legvégén volt egy kép, amin láthattatok két további Scalzi-könyvet, és azóta sikeresen beszereztem a Fejvesztve c. regény előzményét, a Bezárt elméket is.

Ugye ez egy Ford T-modell?

Szentendre előtt találtuk, a feleségem fotózta, miközben vezettem, de sajnos oldalról és elölről már nem sikerült lekapni.

2013-ban volt egy rövid sorozatom itt a blogon sosemvolt Matchboxokból, és az azokban bemutatott típusok egyfajta restanciaként is felfoghatók, a gyűjtő közösség ezeket valószínűleg nagy egyetértésben hiányolta a kínálatból. Szerencsére pár tételt sikerült azóta kipipálni, de azért idézzük vissza ezeket: az első ilyen posztomban szereplő Delta ugye teljesült Hot Wheelsként, a Matchbox meg ugye hozott ki limuzin kettes Volvót, amiről megemlékeztem. A harmadikban hiányoltam a szivar Audit, pár egyéb Volvót és a bakancs R4-est, amik azóta sem valósultak meg, a negyedikben Ladákat (amikre valszeg semmi esély), de a mai témát a másodikban írtak közül a Kacsa adja. Az a kocsi, amelyről 2009-ben írtam egy tök hosszú posztot, majd 2 évvel később egy rövidebbet, most meg legutóbb mit látok a boltban? Egy valódi Matchbox Citroen 2CV6-ot! Alig hittem el. Hogy ezt Matchbox-gyűjtőként már nem értem meg...! Majdnem megvettem :)

Gigantikus hiánypótlás, és együtt örülök mindenkivel, akinek ez most nagy örömet okoz, nem is értem, hogy nem történt ez meg korábban. Ráadásul elég jól megoldották, én úgy látom. Kíváncsian várom a szomszédos blogon a részletes bemutatót.

Április 18-án elbringáztunk a Városligetbe, és ott belefutottunk az I bike Budapest rendezvény végébe. A bringaemelésről lemaradtunk, de ezekről a szépen kiállított low riderekről szerencsére nem:

Nemigen vagyok képben ezekkel, gondolom, egy hasonló szubkultúra, mint akik a Vespákat pimpelik, vagy aggatnak rájuk többtucat kiegészítő lámpát, mindenesetre becsülöm a lelkesedésüket és a beletett időt, pénzt és energiát, még ha amúgy értelmét nem is látom - de hát nekem is volt több olyan hobbim, amiről mások hasonlóképp vélekedtek. Sőt utólag én is. Nagyon-nagyon sokan voltak a találkozón, és kicsit bánom, hogy nem hamarabb tudtuk meg, hogy lesz ilyen, különben szívesen csatlakoztunk volna a városon átvezető tömeges tekeréshez is. Majd legközelebb.

Félix fiam legújabb legója lövetkezik ma, egy U-wing, azaz U-szárnyú, hivatalosabban: UT-60D, főleg szállító, csapatszállító funkcióval, de (mármint a fikciós Star Wars - Andor című sci-fi sorozatban) emellett csatahajóként is használták, illetve a szárazföldi műveletek légi támogatására. Btw benne lesz az új mandalóris filben is, ha lehet hinni az eddigi előzeteseknek.

Demielőtt. A Star Wars-ban megjelent írások, betűk, és az ehhez kapcsolódó elnevezések egy kissé ingoványos terület. Utólag született egy kielégítőnek mondható magyarázat, hogy a latin betűs írás is oké, mert ez az ún. High Galactic, de azért ez egy kicsit sántít, hiszen a legelső filmben a tractor beam (vonósugár) felirat a konzolon így volt olvasható, angolul, viszont ezt később cseréltek aurabesh-re, tehát 2004-ben még szó nem volt arról, hogy mégis lehet angolul írni. És ha nincs a Star Wars-ban angol ábécé, akkor az X-szárnyú, az Y-szárnyú, vagy akár az U-szárnyú mégis miért így terjedt el? Hát azért, mert csak. Pedig az aurabesh szerint ezeknek más neveket kelltt volna kapniuk, pl. a mai főszeplőnknek sokkal inkább Krill-szárnyúként kellett volna elterjednie. Na mindegy.  

Legóként nagyon klassz szerkezet. Félix ezt részben a húsvéti ajándékként kapott Call of Duty - Modern Warfare III című játék eladásából vette, a fennmaradó részt pedig a gyűjtögetett kis zsebpénzéből pótolta ki. A játék érdekes módon kevésbé jött be neki, mint az első és második részek, illetve a Remastered verzió, szóval azt elpasszoltuk, ezt meg megrendeltük online a lehető legolcsóbb helyről, egy 20-asért.

Detrekő utcai találat, megint egy busz:

Ha mégis mi adnánk a következő pápát, szerintem ezt könnyű lehet átalakítani.

Április 6-án, Húsvét hétfőn a megszokott pajtimmal jól elmotoroztunk egyet Nagybörzsönybe. Idén talán ha egyszer vagy kétszer ültem csak motorra, tavaly októberben is csak kábé kétszer, úgyhogy ez volt a mi szezonindítónk. Alapvetően két okból nem használtam az utóbbi időben a Translapot: az egyik, hogy a gyújtást meg kéne végre rendesen csinálni, mert időnként még mindig előjön az egyhengerezés, de most már legalább tudjuk (a szerelőm és én), hogy miért; a másik, hogy a munkába járáshoz van BKV-bérletem, és a bemenet és a hazajövet számomra a me time, ami alatt hangoskönyvet vagy podcast-et hallgatok általában, és ez motoron nekem nem megy, így sokszor inkább buszozok, csak mert érdekel a könyv. De az ünnep pompás alkalom volt egy kellemes kiránduláshoz, sőt igazából előtte vasárnap is mentemegy rövidebbet, Visegrádra, Lepencére. Hétfőn 10-kor indultunk, felmotoroztunk Vácon át a szokott útvonalon, de máskor általában max Zebegényig szoktunk menni, most még Szobon is túlmentünk, majd fel jobbra és már ott is voltunk. Régebben jártam már szerintem Nagybörzsönyben, de nem emlékeztem, hogy mennyire kellemes, jó fekvésű kis falu. Ettünk egy jó húslevest, mert a szeles idő miatt úgy éreztük, ez kell a lelkünknek, majd vissza idulotunk. Nagymaroson lőttem az alábbi képet:

Úgy délután háromra értünk haza, kellemes, cseppet sem tempós túra volt, bár a gondolati szinten betervezett Berkenye sajnos most kimaradt, pedig szerettünk volna ott is lőni pár képet a híres fasorról. Majd legközelebb, ha még virágzik. Az öreg Honda remekül bírta. Az öreg fenekem kicsit kevésbé... Rá egy hétre meg ki kellett gurulnom Surányba valamiért, de csak egy gyors oda-vissza volt, semmi egyéb, viszont egy fotó pont belefért:

Ilyen kép még úgysem volt. Na minden jót, széles utat!

Április negyedikére tizenegyedikére egy csodálatos oldtimer Ikarust hoztam nektek, amit kicsiben egyszer már mutattam:

Ez meg itt az igazi, amelyet Zuglóban a Korong utcában fotóztam, egy városligeti bringázásból hazajövet.

Egy kis elektromos anomália miatt el kellett látogatnunk a Seibiko szervizbe, ugyanis elromlott a fékpedálnál egy kis  kapcsoló, ami miatt sajnos rendszeresen égve maradt a féklámpa - ez több szempontból is szerencsétlen hiba volt, de szerencsére fél óra alatt megoldódott.

Az első kép Szentendrén készült, röptében, Valentin-napon:

Emezek meg Budán a Fillér utcában egy álmos hétfő reggel:

Ez utóbbi megmutatható Matchboxként is. Stay tuned.

Legutóbb is sci-fi regényekről írtam, most sem lesz ez másképp, legfőképp ilyesmiket olvasok, ez van. Mára is jut egy Andy Weir-könyv, mégpedig az Artemis. A korábban említettekhez képest az egyik fő különbség az, hogy ez egy olyan, a Holdon játszódó krimi, aminek egy nő a főszereplője.

Egy újszülöttnek minden vicc új, így vagyok a Vinteddel. A lányom és a feleségem már régen használják, a kollégáim végképp, főleg könyvek beszerzésére, és tavaly decemberben, illetve idén januárban, amikor nekiálltunk a srácoknak síruhát keresgélni a február eleji síelésükhöz, bevallom, egy kicsit rácsúsztam.

Bár közben már március lett, és reméljük, decemberig nem lesz hó, egy ilyen havas képet azért talán még ilyenkor is jó nézni:

Milán fiam lőtte nekem ezt a "hawkeye" Imprezát a sulijuk előtt. Köszönet érte!

Január végén az egyik hétvégén gondtalanul brózoltam a PS store-ban, azon belül is a Plus előfizetéssel ingyen letöltheő játékok között, és ráakadtam egy számomra teljesen ismeretlen címre, az Exit 8-ra. Elovastam, hogy ez egy pszichológiai horrorba oltott különbségkeresős logikai fejtörő, na mondom, ez kell. Spoiler: a játék se nem pszichológiai, se nem horror, de az tény, hogy néha egy kicsit be tud szaratni. A lényeg: a japán metróaluljárók által ihletett folyosókon kell menni, ahol normális esetben baloldalt poszterek láthatók a falon, a jobb oldalon pár ajtó, felül kamerák és irányítótáblák, itt-ott egyéb figyelmeztetések, és mindig jön szembe egy aktatáskás fickó. El kell jutni nyolc szintet, és összesen három instrukció van: 1) ha anomáliát látsz, fordulj meg; 2) ha nincs anomália, ne fordulj meg; 3) haladjál. Szóval elindulsz, és ha minden a fentiek alapján zajlik, a következő szintre jutsz. De ha valami más, akkor meg kell fordulni, különben visszadob az elejére. Több mint 30 különbség lehet, más van a poszteren, gyorsabban gyalogol a csávó, résnyire nyitva van egy ajtó, eltérők a csempék a földön, ilyesmik. Leírva egyszerű, de a játék közben némelyik anomáliát rohadt nehéz kiszúrni, ráadásul ezek közül van olyan, ami elég rendesen rád tud ijeszteni. Többet nem mondok, izgalmas játék, erősen ajánlom, mi ketten játszottuk, úgy sokkal élvezetesebb. Így néz ki a játéktér, plusz egy kanyar balra, majd egy jobbra, ennyi:

Miután sikerült a végére jutnunk és beszerezni a trófeákat, annyira fellelkesültünk, hogy letöltöttük a második részét, a Platform 8-at. Ezért már 1500 forintot kellett fizetni, a másik különbség pedig, hogy egy metrószerelvényen játszódik. Btw film is készül(t) belőle, ami lehet jó, majd kiderül. Ami viszont nem derül ki a játékból, hanem a játékosnak magának kell rájönni, hogy mit kell csinálni. Nincs ugyanis kiírva, hogy ha anomáliát látsz, akkor hogyan tovább, itt visszafelé nem lehet haladni. Erről sem szeretnék többet mondani, hogy ne lőjem le a poént, annyi legyen elég, hogy minden anomália más cselekvést, reagálást kíván. Vizuálisan ez sem egy túl változatos környezet: 

Itt egy kicsit már több a parás rész az elsőhöz képest, viszont ebből sem lett horror, még ha pár motívumot az alkotók szemlátomást a japán ijesztgetős filmekből vettek kölcsön - mindenesetre egyben van az egész, izgalmas a hangulata, és a gyakori frusztrációt jól ellensúlyozzák a sikerélmények egy-egy jól megoldott rejtvény után.

Minimális szinten mindkét játékhoz kell tudni angolul, de szerencsére japánul egyáltalán nem. Nyugodt szívvel ajánlom, próbáljátok ki, aztán ha szeretnétek, nyugodtan mondjátok, hogy tetszettek!

Talán még emlékeztek, mert nem volt olyan rég, hogy január elejétől sok éve nem látott hideget és hóesést hozott a tél, aminek nyilván nagyon sokan örültek, jókat lehetett szánkózni, tesiórán hógolyozni, de jó páran megszenvedtek a sarkvidéki időjárással, anyám például faszán elesett az utcában, aminek következtében a baleseti ügyeleten kellett visszatenni a kiugrott vállát, így már egy kicsit jobban meg tudom érteni Martin Riggs arcán a fájdalmat... De a mai poszt központi témája nem ez, hanem a surányi nyaralónk téli temperálására beüzemelt klíma téli teljesítménye. Egészen a nagy havazásig kiválóan teljesített, többször kigurultam csekkolni, hogy a 8 fokra beállított téli üzemmódban rendesen működik-e minden, nem volt-e áramszünet stb., és minden egyes alkalommal megnyugodva konstatáltam, hogy minden fasza.

Ma a két legutóbbi posztban szereplő repülő járműhöz képest egy szárazföldi behemótot mutatok, tíz kerékkel. Ez a Klónok háborúja sorozatban sokszor együtt volt látható a már feldolgozott AT-TE lépegetővel, csakhogy ez annál kétszer nagyobb, és ötször nehezebb. A kánonban ezt amúgy HAVw A6 típusnéven jegyzik, de a "rendes" neve Juggernaut, és ez a Gemini alapján egy angol szó, amely egy megállíthatatlan, mindent elsöprő, könyörtelen erőt, szervezetet vagy tárgyat jelent, gyakran átvitt értelemben. Eredetileg egy indiai istenség, Visnu egyik alakjára (Jaganatha) utalt, akinek szekerét áldozati szertartásokon használták, és az emberek vakon feláldozták magukat alatta. Találó.

Anakin tanítványa, Ahsoka Tano már tiszteletét tette itt a blogon régebben, (sőt a kis csapata is külön,) de most meg tudom mutatni azt is Legóban, hogy milyen vadászgépe volt a sorozatban. Ez egy viszonylag kis készlet, hasonló kaliberű, mint Yodáé, mindössze 290 darabból áll, és ha valakit érdekel, 75401-es kódszámmal keresheti az üzletekben.

A szett által megmintázott Eta-2 típus amúgy a tanítvány második elfogó vadásza, előtte egy Deltát használt, amelynek a kialakítása Obi-Wan régebben mutatott vadászához hasonlít. Az űrhajó és Ahsoka mellé kaptunk egy R7-A7 nevű droidot, amely régóta a lány társa, de ami a mi szempontunkból sokkal örvendetesebb volt, hogy megjött végre Anakin is - ha hiszitek, ha nem, nem volt még korábban ilyen minifigünk, ez az első!

A Lego 2014-ben elkészítette a legfelső képen lévő sárga vadászt is, az Anakiné, kár, hogy az nincs meg, jól mutatnának egymás mellett...

Jelentem, kb. egy hónap szünet után visszatértem. Jó múltkor mutattam Boba Fett űrhajójának legújabb Lego-inkarnációját, aka Slave, és a posztban a magyarázó ábrához írtam, hogy bocs, az egy korábbi verzió - na ez jön ma, apuka hajója, aka Slave. (Vagyis hát Slave I. De előtte még elmondom, hogy a másik hajó a fenti képen nem más, mint Obi-Wan Kenobi vadászgépe, amit egy régebbi poszt végén tártam elétek, szintén Legóból.)

Szóval a mai delikvens a Lego 75433-as készlete, amely elég sokban hasonlít a zöldes-bordós verzióhoz, sőt igazából elmodható, hogy a színeken kívül csak néhány kozmetikai különbség van - no meg az, hogy milyen minifigek járnak hozzá: Jango nyilván, aztán egy gyerek Boba, a harmadik pedig Lama Su, kaminói miniszterelnök. Ez utóbbi így már a második kaminói a gyűjteményben, előtte Taun We volt csak meg, a fentebb említett Obi-Wanos készletből. Ez a szett 707 darabból áll, és az űrhajó mellett van benne egy kis lebegő szállító eszköz (targonca?) is, aminek a fő funkciója esetünkben nem feltétlenül a játék, hanem a hajó beleállítható, tehát ez tulajdonképpen egy állvány.

Ehhez a hajóhoz kicsit másfajta ágyúrendszert készítettek, mint a másikhoz, az alján/hátulján picit eltérően oldották meg a hajtóműveket, illetve jár hozzá pár darab abból a hihetetlenül menő szeizmikus töltetből is, ami a film egyik legjobb üldözős jelenetéből ismerős. Sok egyebet nem nagyon tudok mondani, mert a struktúra és a funkciók már mind ugyanazok, mint amiket láttunk korábban, a legfőbb különbség tehát lényegében tényleg csak a színösszeállítás.

Viszont amiről még nem beszéltünk, hogy hogy lett ez a hajó Jango Fett, majd Boba Fett tulajdona. Elmondom. A Star Wars: Bounty Hunter című játékból tudható, hogy (nem sokkal a Klónok támadása film eseményei előtt) az öreg egy megbízás kapcsán az Oovo IV nevő börtönbolygóra (aszteroidára) repült, ahol egy járőröző Firespray kilőtte alóla azt a hajót, amivel érkezett, és később a hangárban talált hat másikat. Ez egy új típus volt akkoriban, nem került még sorozatgyártásba, szóval Jango ügyesen megszerezte az egyiket ezek közül, a többi prototípust pedig simán megsemmisítette, így biztosítva a saját hajójának egyediségét. Később aztán eszközölt rajta még számtalan különböző változtatást, elsősorban a fegyvereket, a páncélzatot és a hosszú távú és praktikus használhatóságot illetően, és már kész is volt a galaxis egyik legrettegettebb fejvadászhajója, a legendás Slave I.

Félix fiam ezt karácsonyra kapta, nagyon tetszik neki, de szerintem én egy kicsit jobban örültem neki :)