A saját kis akcióját a Tesco áruházakban: akciós duópakkok ötszázért kaphatók, gondolom, amíg a készlet tart. Én egyelőre ezzel az alábbi kombival lettem gazdagabb, de nemsokára lesz végre tőlük egy civil Subaru Imprezám is a versenyautók mellé...

Teljesen rendben van az autó, bár nem nyílik semmije, cserébe viszont rugózik egy kicsit. És a kombikat különben is szeretem. Ez a darab egy kék új Pandával volt együtt, az majd megy valami gyereknek a rokonságból... Mára szerintem ennyi voltam.

Nagy nehezen én is hozzájutottam végre a Flareside-hoz, ráadásul a narancs verzióhoz, amilyenem régen is volt. Eredetileg nem szántam volna rá egy külön posztot, mivel Sam. Joe már jó alaposan kivesézte a témát, kezdve ezzel a poszttal. Így ez a rövid született csak, inkább képnézegetős, mint olvasós.

Egyszerűen imádom. Nem zavar, hogy nem a neve (Ford F-150) van ráírva, cserébe oldalra feltették, hogy Custom F-150 - valami oka biztos volt ennek is.

Csodásan rugózik, tetszik a háromszínű festés, de az elsőként megjelent kéken és ezen kívül az összes többi nem. Ha egy kéket valahol látok normális áron, azt még majd beszerzem. Az én példányom a vateráról való, 900 Ft-os indulón hirdették, betettem a megfigyeltek közé, de mivel reggel 8-kor járt le, lekéstem róla. Azért a rend kedvéért felnéztem, hogy mennyiért ment el végül, és meglepve láttam, hogy nem érkezett rá licit. Nosza egy gyors üzenet az eladónak, meg is egyeztünk, ennyiért lett az enyém – oly’ sok év után újra... A pár kopás ezúttal egyáltalán nem zavar.

Van hozzá videó is!  

Szép hetet!

Szép új Nissan GT-R-t már mutattam korábban, az HW, ez az alábbi pedig egy Maisto. Ráadásul rendőr. A Maisto kihozott egy NFS Undercover sorozatot 1:64-ben (is) a népszerű videojáték alapján, ezek közül már korábban is láttam egy Chargert az ebayen, ami tetszett, de az alábbi Tactical Response feliratú Nissant itthon vettem.

Gyönyörű részletes az autó festése, csillog a metál, és telitalálat a fényhíd is.

Vagányak a felnik, rajtuk rendes mintázatú gumikkal.

A rendszám NO 4 SPD, ami feltehetően a gyorshajtáshoz való viszonyulásukra utal a rend éber őreinek - bár nyilván számukra is kísértést jelent egy ilyen gépet uralni...

Korábban szemeztem az ebayen egy (-két) szép Skyline rendőrrel, de szerintem ez a kisautó kellőképp kielégítette az ilyen irányú igényeimet, szóval egyhamar nem szerzek be újabb példányt ebből a típusból.

Mivel olvastam, hogy lebontották 20 év után az állványokat az eddig folyamatosan felújítás alatt álló Parlamentről, kitaláltam, hogy ezt gyorsan meg is kéne nézni, mert ki tudja, lehet, hogy már egy hét múlva új majomkutyákat találnak ki felszerelni... Elmentünk, megnéztük, tényleg csupasz. És nagyon szép.

Hab a tortán, hogy - bár jóval szarabb minőségben - sikerült lekapni azt a kétéltű városnéző buszt is, amiről még a parádés RTL Klub is beszámolt, de akár itt is utána lehet olvasni.

Hát márpedig ilyen állat nincs...! :)

UPDATE: a Totalcáros srácok már tesztelték is.

Jó hétvégét!

Ikarus256-nak ajánlom :)

Újabb típussal bővült a fényképezővégre kapott járgányok sora, ráadásul nem is kellett messze mennem érte: leballagtam a kertbe egy kis friss levegőt szívni, és ott állt a CBA előtt. Gyönyörű. Ez is és hasonlók is itt még megcsodálhatók.

Aaaah, de szép...

És igen, megint péntek!

Ugye mindannyian emlékszünk Orbán Viktor 1999-es napirend előtti hozzászólására? Ha nem, akkor íme:

(...) Ami pedig az ügy politikai vonatkozásait illeti: engedje meg, hogy egy dakota indián közmondást ajánljak az ön figyelmébe, miszerint, ha észreveszed, hogy halott lovon lovagolsz, szállj le róla. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet.

Kicsit utánanéztem. Én sem tudtam, de most már tudom, és tudjátok hát ti is, hogy csak akkoriban hívták az amerikai őslakosok e büszke törzsét dakotának, amikor a Nagy Tavak környékén laktak. Az európai telepesek aztán elűzték őket, onnantól lakoták lettek, és betagozódtak a sziúk alá. A 18. század közepén 20.000 lakota élt, és lovas törzsként leginkább bölényvadászatból éltek. Ma már 70.000-en vannak, közülük pedig 20.000-en beszélik is a lakota nyelvet. Manapság főleg öt nagy rezervátumban élnek, ezek a Rosebud, a Pine Ridge, a Lower Brule, a Cheyenne River és a Standing Rock. A lakota név jelentése: barát, szövetséges. Ennyit róluk.

De most más dakotákról szeretnék írni, továbbra sem leszek pol-blog. A 2000-es év Észak-Amerikai Év Teherautója jelöltje egy közepes méretű Dodge pickup, azaz például a Ford Rangernél nagyobb, de az F-150-esnél – vagy a szintén Dodge Ramnál – kisebb. Klasszikus létravázas teherautó, amelyhez (kategóriájában) elsőként volt rendelhető V8. A közepes méretet a Chrysler vezetése azért találta ki, hogy a kisebbek gazdaságosságát a nagyobbak kapacitásával pároztassa. Ezt inkább kifejtem: a hetvenes évek végén a Chrysler még nyögte a válságot, amire majdnem rámentek, és nemigen volt pénz az új fejlesztésekre. Jött viszont Harold K. Sperlich, aki felismerte, hogy van itt egy piaci rés, a japánok ugyanis a kisebb méretkategóriában fasza kis pickupokkal árasztották el a piacot, amik olcsók voltak és megbízhatók, a népnek viszont nagyobbak kellettek, azokat azonban nem tudták vagy akarták megfizetni. Harold barátunk tehát kitalálta, hogy a kettő közé lőjenek, új kategóriát teremtve. Mivel nemigen volt forrásuk, ezért a mérnököknek úgy adta ki a feladatot, hogy lehetőleg csak meglévő alkatrészekből legózhatnak. És megcsinálták.

Az első generációt 1987-től 1996-ig gyártották sornéggyel és véhattal, ez utóbbihoz 4X4 is választható volt. A platót kétféle méretben kínálták, 2 méteres és 2.4 méteres közül lehetett választani. 1990-től Club Cab kivitel is volt, hosszított kabinnal 6 utas számára, de érdekesebb, hogy egy évvel korábban lenyitható tetejű változatot is készítettek! 1991-ben facelift következett, 1994-ben újabb, utána pedig jött a második generáció.

Ezt 2004-ig gyártották, és már úgy nézett ki, mint a nagyobb Ram. 2000-ben végre duplakabinnal (Quad Cab) is megvásárolhatták a szerencsés amerikaiak, akinek elegendő volt a 160 centi hosszú plató. 2001-ben még jött egy facelift, aztán annyi.

A Matchbox 1988-ban mutatta be (alján 1987) a Dodge Dakotát. Az első generációt. Gyerekkoromból, megvallom, nem rémlik ez a modell, felnőtt fejjel találkoztam vele először, de nagyon megtetszett.

Sőt az összes MB pickup közül ez nálam vitathatatlanul ott van a TOP 3-ban, a másik kettő a Holden/Ruff Trek és az El Camino. Tetszenek a kerekei, de én ezeket sosem hívtam convoy-kerekeknek, mert az első olyan autó a Flareside volt, amin ilyenekkel találkoztam, szóval ez nálam inkább csak off-road kerék.

Illik is hozzá, csakúgy, mint a krómozott bukócső a ködlámpákkal és a szép krómozott orr-rész. A mintájával sincs bajom, elmegy. Piros pont jár a hátfalra írt típusjelzésért – igazán autentikus. Az én példányom doboz nélkül érkezett, de kiváló állapotban, sokáig kajtattam, amíg ráleltem, előtte vagy túl kopott, vagy túl drága volt mind, amiket találtam. Ezzel abszolút elégedett vagyok. Az egyéb színvariációk közül még a roncstelepes festésű tetszik, ez meg is volt, mert egy ötös pakkban egyszer megkaptam egy téves rendelés-teljesítés folytán, de tovább is passzoltam még aznap egy kollégámnak. Boldog vagyok ezzel az eggyel, nem lesz belőle több.

Van azonban egy Maisto második generációs Dakotám. Ha nem olvastam volna utána, simán rámondanám, hogy Dodge Ram, de utánaolvastam, így nem mondom. 300 Ft-ért vettem a zsibvásáron Lorntól, akitől már sok szép modellel gazdagodtam, tőle vettem az alább bemutatott 600-as Mergát is.

A Maisto szokásához híven (mármint ebben a méretben) közepesen jó kisautót készített, nem bonyolították túl az egészen, egyszerű a festése, egyszerű a szerkezete, erősen túlméretesek a kerekek, amitől az egész kisautó mintha egy kicsit furi arányú lett, a beltér viszont – ha nem számítom ide a kormányt, szóval maradjunk annyiban, hogy a két ülés – dicséretet érdemel.

Az eleje kiválóan, már-már a fenti kitérőben szereplő Flareside-ot idézően rugózik, hátul azonban alig. Pozitívum azonban, hogy van rajta típusjelzés, elöl egy embléma, oldalt szolid Dakota Sport felirat, hátul pedig Dodge az egyik oldalon, 4X4 a másikon. Nem panaszkodnék, ha a lámpákat is kifestették volna, de legalább nem rontották el.

Még egy gyorsteszt, aztán elköszönés:

Ennyi mára. Jók legyetek!

Hosszú várakozás után végre lett egy echte bálnamercim! Mercedes-Benz 600 SEL. Ezüst, nagy (persze nem 1:1), szép. A jó múltkori Merdzsós poszt eredeti főszereplője. W140 a neve neki rendesen, a SEL a hosszabb tengelytávot jelöli. Mivel Tomminál már olvashattatok egy bemutatót, nem fogom hosszúra ereszteni.

A történetéről csak annyit, hogy a nála jóval sikeresebb W126-ost váltotta le 1991-ben, ugyanis az előd komoly vereségeket szenvedett el az LS400-as Lexustól, főleg az extrák terén. Így állította a Mercedes csatasorba a motoros ajtókat, az akadályt észlelő és ennek megfelelően visszahúzódó motoros ablakokat, és még sok mást. A modell kifejlesztése állítólag egy milliárd dollárt emésztett fel, ami végül az akkori főmérnök, Wolfgang Peter menesztéséhez vezetett.

Ezt a típust – ahogy azt Tommi is észrevételezte – főleg onnan ismerhetjük, hogy nagy előszeretettel használták ismert és kevésbé ismert gengszterek üzletemberek. Az autópályán haladva pontosan lehetett mindig tudni, hogy magyar vagy német vezeti, mert az előbbi letolt (vélhetően csak ilyen szituációban használva az indexet, városban, kanyarodáskor soha), az utóbbi normálisan haladt. Illetve volt még egy másik eset is, amiről a wikipedia is említést tesz az autó oldalán, mégpedig Diana hercegnő halála: bizony, ő is egy ilyenben lelte halálát, de mindenképp fontos itt megjegyezni, hogy gyorsan hajtottak, és egyik utas sem volt bekötve. Nem gondolnám, hogy ez az autó ne lenne biztonságos.

A Matchbox bemutatását én sem tudnám jobban megoldani, mint Tommi, csakis egyet tudok vele érteni: szép, részletgazdag kisautó, jól áll neki a kétszínű fényezés, a belseje is szép, nyílnak az ajtók (az enyémen is nehezen), vannak rajta tükrök is. Az elején a Mercedes-jel helyett csak egy kis bütyök van, de hátul ott van a csillag. Az aljára írt 1:67-es méretarány szerintem stimmel. Innen küldöm köszönetemet, hogy nem tettek rá vonóhorgot.

Itt egy bunkó, egy gazdag apuka elkényeztetett kölke, hogy kenődne szét:

Itt meg egy kis hozzájárulás a zenei kultúrátok fejlődéséhez: 

Szép napot!

Itt a harmadik rész. Az elsőt itt, a másodikat itt mutattam, ez is ütős lett, de valahogy mégis más :DDD 

Mára.

Nem tudom, olvassátok-e a Filmdroidot, ha nem, akkor hadd csináljak az oldalnak egy kis reklámot. Innen szedtem ugyanis az alábbi két képet, amiket az ihletett, hogy a Disney megvásárolta a Marvelt. Több kép a Filmdroidon.

Ez itt alább pedig a filmbuziról való:  

:)

Ezután csak egy autó következhet:

Végre meglett ez is. Szép állapotú TL-t nem lehet normális áron venni. Kicsit kopottast - nagy szerencsével - 2 fontért már lehet :) Remélem, hamarosan találok jó áron szép vékony SF-kerekűt is, és akkor nem leszek ideges...

A Holdenes posztban mutatott két saját festésű Ruff Trek tovább gyarapodott. A zöld végre megkapta a hiánypótló fegyverzetét (és egyéb Zsivány-kiegészítőket) egy Matchbox "Homoki Patkányok" Battle Kings készletből, a fekete pedig új hátsó futóművet kapott egy kiszuperált HW-nek hála. És ha már hozzányúltam, az egyik maradék krosszotort is átfestettem sárgáról pirosra, hogy felpakolhassam a platóra - szerintem elég pofás lett a végeredmény. (Az első tengely is új, a korábbi túl széles volt, ez már pont passzentos.)

Az új hátsó kerekeket valszeg még át kell pingálnom, mert az alkesz filc nem fed rendesen - ez jól látszik a képen is. A hátsó traktuson látható fehér kosz pedig nem más, mint rászáradt pillanatragasztó, de nem kentem át újra, mert szerintem jól mutat rajta, illik az oda...

A hétvégén sikerült ellátogtni a zuglói Matchbox-börzére, de nem vettem semmit. Pedig azért voltak szép dolgok nagy számban, de nem terveztem pénzt költeni, cserealapokat nem vittem, így minimálisra csökkentve az esélyt, hogy beszerezzek valami jót/szépet. Volt nálam azonban egy Lego Kaadu, amit el akartam cserélni a bolhán, így oda is elmentem. A csere létrejött, sikerült így egy kifogástalan TIE-pilótát szerválnom, ez még hiányzott a gyűjteményből, de nem ez a lényeg.

Hanem az, hogy egy régóta vágyott Majorette négykerekűvel is beljebb kerültem. Már a Siku lakókocsinál írtam, hogy nagyon kedvelem ezeket a szerkezeteket. Gyerekkoromban, olyan 9-10 évesen egyszer szülinapi bulin voltunk egy osztálytársamnál, akinek meglepően kevés Matchboxa volt, viszont annál több Majorette-modellje. Nála láttam először rally Dyane-t, Dodge pickupot, amiket már akkor "felírtam" a virtuális kívánságlistámra, és azóta sikerült is megszerezni őket, de volt neki egy gyönyörű nagy, kéttengelyes lakókocsija is, nyitható tetőablakkal meg minden. Beleszerettem. Nemrég az osztrák ebayen sikerült is vennem egyet 3 euróért, ami még nem jött meg, de milyen a sors (lásd Siku Thing), a Pecsa bolhán kiszúrtam egyet egy csomó lom között. Kérdezem az eladó bácsit, mennyire tartja? 400 forintra.

Caravane Residentielle tehát. Kicsit koszos, kicsit megsárgult, de immár az enyém. Egy hiányzó ajtón kívül más baja nincs, ugyanis a kosztól már megszabadítottam, a kisárgulással pedig nem tudok mit tenni. A tető- és a hátsó ablak nyílik, minden kis rögzítőpöcök a helyén, szépek a kerekek, nem csálé semmi, összességében nagyon elégedett vagyok, főleg ezért a pénzért. Mintegy 15 cm hosszú az egész, az alján a méretarányt 1:100-ban jelölték meg. És persze Made in France.

Az alja fém, a teljes felépítmény műanyag. Nyolc ablaka van körben, és belül is szépen kidolgozták a berendezést: étkezősarok tényérokkal, konyha főzőlappal és mosogatóval, ülőgarnitúra, ágy. Az ablakokon függönyök, festve. Ha új lenne, könnyen le lehetne pattintani a felépítményt az alvázról, de így kábé húszévesen már nem bízom a műanyag kellő rugalmasságában, nem feszegetem, pedig egy tisztítás odabenn is elkellene... Kívül, hátul megvan rajta a két háromszög-alakú prizma is, mint minden rendes utánfutón. Az ablakok köré futónövényeket festettek, alulra körben tégla-utánzat lábazatot - ami mai szemmel talán egy kicsit (jó, nem kicsit) furcsának hat, azonban visszaemlékezve a nyolcvanas évek siófoki kemping-összképére ezt a dekorációt abszolút autentikusnak mondhatom, ugyanis nagyon sok ilyet láttam ott akkoriban: késő tavasszal megjöttek a gazdag nyugati (főleg holland) nyuggerek, letáborozták a böhöm lakókocsijaikat, gyakran még kis veteményest is applikáltak az átmeneti otthonuk köré, nem viccelek, és így elhobóztak szeptemberig, számukra nyilván aprópénzért.

Na vissza a Majorette-re, kötelező statisztika a végére: 370-es kódszám szerepel az alján, és az 1976-os katalógusban tűnt fel először. Gyerekkoromban a mellette szereplő, 371-es Gazelle helikopter is megvolt, nagyon szerettem. Az alábbi képen a fentebb említett Dodge egyik verziója került elé vontatónak, uganis az 1:100-as méretarányhoz a gyűjteményemből nemigen találtam mást. A Dodge a felirat szerint 1:80-as, de ennyi belefér...

Hát így. Örüljetek velem, és ígérem, ha megjön a másik Osztrákiából, ami elvárásaim szerint tényleg hibátlan és teljesen hiánytalan lesz, bemutatom. Ahhoz már kevesebb szöveget írok, oké?

Még annyit, hogy a bolháról átmentünk megnézni az ARC plakátokat, és ez tetszett a legjobban, illik is erre a blogra:

Ehhez a poszthoz most videó nem jár, nem is lenne túl izgalmas egy telepített lakókocsi statikus képe fél óra hosszban. Na jó, valamit azért találtam, 04:32-től releváns, talán ismeritek is :) 

Szép hétfőt!

Mivel ezek vicces dolgok, mutatok megint olyat, mint legutóbb: 

Ez tavalyi egyébként. A tévében ez és ez ment, nem a fenti verzió ;)

Igen lassan haladok a gyerekkori kisautóim újra-beszerzéseivel, de ha egy-egy fontosabb állomáshoz érek, szólok. Mint most is. Jó múltkor írtam egy Siku Citroen Traction Avantról, hogy megvettem, mert régen volt ilyenem Matchboxban. A héten szerencsésen megérkezett az ötletadó járgány is, így végre e mellé is pipa került a listámban. Így néz ki az igazi, kis- és nagy puttonnyal:

Így pedig a kicsi, korára és állapotára való tekintettel természetesen garázsban:

A képen látható kis fehér koszokért elnézést, már „előhíváskor” vettem csak észre, legközelebb jobban figyelek. Érdekes amúgy, ugyanis az autót én bontottam ki a kék dobozából... Doboz nélkül a legutóbbi börzén is volt ilyen, Andrew el is hozta kemény 300 magyar forintért, hasonló hibátlan állapotban.

A Matchbox kisebb a Sikunál, de ez általános, és kevésbé részletes (pl. az ajtaja sem nyílik), amiben szintén semmi meglepő, de valahogy sportosabb, ha lehet ilyet mondani egy ilyen autó esetében. (Már hogyne lehetne.) Valahogy vagányabbak a hátsó sárvédők, szélesebb és tömzsibb az autó, mint a kecses Siku - illetve a kerekei, ahogy már Sam. Joe is említette, szélesebbek (és talán nagyobbak is) egy fokkal a kelleténél, de nekem így is tetszenek. A Norev verziója még kell, 800 Ft-ért kapható is, ha meglesz, szólok.

Szép pénteket!

Fú, kész vagyok, megnéztem a District 9-t, egyszerűen beszarás!!! Itt van hosszabban leírva, ami alább jön rövidítve. Itt pedig a hivatalos weboldal.

A sztorit nem bonyolították túl, a szereplők zseniálisak, minden klappol. Miről is szól? 20 éve megjelentek a földön kívüliek (prawn-ok, mint garnélarák) egy kerületnyi űrhajóval (anyahajó), ami Johannesburg felett lehorgonyzott. Sokáig semmi, majd az emberek felmentek, bementek és egy nagy csomó lényt találtak ott, nem túl jó bőrben. Lehozták őket, kialakítottak nekik egy gettót, így éldegéltek. 20 év után aztán tarthatatlanná vált a helyzet, fogyóban volt a macskakaja is, ezért át akarták őket költöztetni egy civilizáltabb helyre, jó távol az emberektől. Egy lelkes MNU-ügynökre (Wikus van der Merwe, tisztára mint egy név a Macskafogóból) bízták az akciót, ami természetesen balul (?) sült el. Nem mondom tovább, meg kell nézni.

Mitől állat? Például nincsenek benne sztárok. Ráadásul ez egy pszeudo-dokumentumfilm, aminek a stílusa nekem nagyon bejött, nem a Borat/Brüno-féle, hanem inkább mint a Cloverfield. A vége felé inkább shoot-em-up. Nagyon jól néznek ki (és mozognak és beszélnek) az alienek, pöpec a díszlet és a kellékek (főleg a fegyverek, ilyen fasza kopottas anti-steril feeling utoljára az Aliensből jött, de ha a Fűrészt említeném, akkor sem lőnék nagyon mellé), és nagyon tetszett, hogy a főszereplő a Párbaj kisemberét idézte – abszolút jó értelemben. Akár én is lehettem volna...

Neill „Halo” Blomkamp rendezte a filmet, ez az első neki, ezelőtt inkább reklámfilmes volt, de most minden bizonnyal megjegyezzük a nevét. A producer pedig nem más, mint Peter "Hobbit" Jackson. Péter, a King Kong ezennel megbocsátva! 

Szép délutánt!

Újabb érdekesség/ritkaság: Hot Wheels Hare Splitter!

De honnan a név, honnan a név? Hát innen. Talán nem vették meg a jogot, hogy VW Golf legyen. Pedig az. Nem egy mai darab, részletek itt. Mit mondjak még? Jó ideje kerestem-kutattam, míg végre sikerült egy vállalható állapotút találnom olcsón (a szállítás négyszer annyiba került, mint maga a szállítmány, beszarás).

Ezért még Tapsi Hapsi is elhajítaná az összes répát, annyira helyes kisautó! Az eleje nyitható, ráadásul egy olyan megoldást alkalmaztak a Hot Wheels mérnökei, amit még korábban sehol sem láttam: a motorháztető műanyag, és a belső tér előreálló folytatása két pici rögzítéssel, ami nyilván azt is jelenti, hogy kellő mennyiségű nyitás-csukás az anyag gyors elfáradásához vezethet, úgyhogy mindent a szemnek, semmit a kéznek! Ráadásul az elején van egy kis pöcök, amivel a kasznihoz rögzül csukott állapotban - zseniális.

Még a régi HW-kerekeket viseli, mind rendben van, nem görbék a tengelyek, de a gurulás már nem az erőssége, rugózás pedig talán soha nem is volt. A tetején kipattintható "csomagtartó" fekszik, a csomag pedig egy pótkerék, ami tényleg egy HW-kerék, nem valami kis fröccsöntött utánzat. És két ködlámpának is helyet ad a tetődísz, hogy meglegyen a négy. Ez is kipattintható, de az egyik fül az ideút során elfáradhatott, úgyhogy ragasztóval meg kellett segítenem.

A beltér kis jószándékkal közepesnek mondható, de legalább van. A festés mai szemmel talán egy kicsit ósdi, viszont szerencsére aránylag jó állapotban ránk maradt.

Jutalom a poszt végén a fenti kisautó születési évéből, plusz sportos VW-k itt: 

Na jók legyetek!

Mondtam már, hogy szeretem a Transformerst? Most akkor mondom. Az érdekességek sorában akkor most következik egy kisautó, ami nem Matchbox, nem Hot Wheels - de nem semmi. Hasbro gyártmányú Űrdongó (Bumblebee) 1:64-ben.

Nem tipikus Transformers, rá is van írva, hogy does not convert, azaz nem alakítható át robottá, de ez engem nem is zavar, akár olyat is vehettem volna, de ez jobban tetszett formára.

Természetesen a filmben látható sárga Camaro figyel a bliszterben, és a csomagoláson, illetve a licencen kívül onnan látható, hogy ez az, hogy a bliszter ki van vágva középen, így hátulról megfigyelhető az autó aljára szerkesztett kis relief, amin Űrdongó robot formájában látható. Sajnos itthon sehol nem láttam, hogy a filmben is szereplő régi Camarót meg lehetne venni, de annyi baj legyen. Pedig létezik!

Tehát a kisautó: műanyag az egész, mellé tettem a HW-verziómat és nagyon hasonlóak, a legnagyobb eltérés a kerekek között van. A színe az igazi ász, nem is értem, a HW például miért nem hozott ki egy ilyen színű verziót. Le lenne védve? Na mindegy. Beltér nincs, le van sötétítve az autó, de a filmből tudjuk, hogy szép ez belül is.

Bocs, hogy még mindig nem tudok rendesen blisztert fotózni. Összességében az Űrdongó eme Hasbro-értelmezése nem egy nagy eresztés, de jópofa kis játék. Gyerekkoromban valószínűleg ölni tudtam volna érte, akkoriban viszont nem volt ilyenem, sőt nem is voltam oda a Transformersért, mert valahogy kimaradt az életemből... Ha találok hasonló méretarányban, egy Hummert (Ratchet, alább a sárga) még mindenképpen beszerzek e mellé. A többi nem érdekel, bár együtt jól néznek ki:

Szép napot! Videó most nincs, volt már.

A Telekom egy további körös tenderére annak idején készült egy folytatás is, ezt el is felejtettem írni a korábbi posztban. Merthogy nem elsőre mondták, hogy nem kérik, hanem azért megfuttattak még, hogy ne lustuljunk el... A képek kattintásra nőnek.

Itt már teknőcök is szerepelnek, illetve a bölcs macska is színre lépett. Ígérem, erről többet itt nem lesz szó :) Ahoj!

Biatorbágyi találat:

Az ovi előtt állt. Talán Marika nénié...?

Megvolt a börze is, szép volt, jó volt. Igen vegyesek az érzelmeim. Egyrészt le a kalappal a szervezők előtt, nagyon szép a hely, tágas volt az étterem, nem éreztem azt a fullasztó tömeget, amit a legutóbbi (Ablon) esetében, mégis szemmel láthatóan sokan voltak. Az eladók is. A kínálat felülmúlta minden várakozásomat, gyakran a szemem káprázott, hogy mik vannak. És ismét sikerült találkozni, beszélni pár jó pajtással. Ezek tetszettek. Nem tetszett viszont, hogy nagyon sok régi Matchbox (és egyéb típus) nagyon durva áron volt kint. Úgy indultam neki, hogy viszek pár cserélnivalót, és kétezer forintnál nem akarok többet költeni. Nem mondom, hogy a cseregépek nélkül esélyem sem lett volna, mert a "turkálós" dobozokban is fel lehetett fedezni kincseket szép számmal (vettem is innen egyet, mindjárt mutatom), de az átlagos árszínvonal elrémisztett. Mondom, van ellenpélda bőven, Andrew kolléga is szépeket lőtt pár százasért, aztán az is lehet, hogy csak kezdek öregedni, és így háklisabbá válni. No, nézzük a mérleget:

Ment:

• MB-38 Armoured Jeep (kettő volt belőle, ez a lazább géppuskás volt)
• MB-25 Ford Cortina (kettő volt ebből is, ez a "ragadósabb" fényezésű volt)
• Majorette Sonic Flashers Ford Bronco tűzoltó X 2 (végre)
• Siku ADAC Porsche Cayenne (hát még ez...)
• Greenlight Muscle Car Garage Shelby GT350
• Greenlight Black Bandit Plymouth GTX
• Johnny Lightning Dukes of Hazzard Dodge Monaco (piros-fehér rendőr)
• Johnny Lightning Dukes of Hazzard Jeep (fehér, ez meg is maradt)

Jött:

• MB-36 Opel Diplomat (transitional wheels, repedt jobb A-oszloppal)
• Corgi Ford Escort (jó tudom, kopott, turkálóból való, de állat a formája!)
• Majorette Mazda RX-7 (úthenger, szintén turkálós, de szép állapotú)
• MB-49 Ford Crown Victoria K-9-es rendőr (bliszteres - volt)
• (Takara) Tomica Mitsubishi Evo VII japán rendőr (kékdobozos, zsír új)
• Realtoy Mazda RX-8 (Andrew-tól vettem, korábban egyeztettük)

Anyagi szempontból nem vagyok benne biztos, hogy jól jöttem ki a buliból (őszintén: sőt), a két régi Matchbox vaterára dobásával minden bizonnyal sokkal többet nyerhettem volna, de mivel ezek duplikátumok voltak, ráadásul nem is teljesen hibátlan állapotban (na jó, majdnem), továbbá olyan autókhoz való hozzájutásomat segítették, amelyekre már régen vágytam (legfőképp az Opel és az Escort az), elégedett vagyok. Azért még a képek előtt azt is leírom, mik azok, amikkel szemeztem, de nem vehettem meg őket a limit miatt: Norev Kacsa, amiről a Kacsás posztban is beszéltem, amilyen volt gyerekkoromban (3000 Ft); Greenlight AMC Javelin Hot Pursuit, a börzét szervező Norev-bolt tulajdonosánál, de nem akart az istennek sem cserélni, én meg költeni, így nála maradt (pedig mindössze 1290 forint volt, majd meg is veszem egyszer, ha még lesz); Corgi rendőrségi Bogár (1000 Ft); Tomica Bogár cabrio (4000 Ft); és még sorolhatnám... Ez a csere-dolog érdekes, mármint a hozzáállás. Oké, teljesen meg tudom érteni azokat az eladókat, akik nem igazán gyűjtők, hanem ezzel inkább üzletszerűen foglalkoznak, nem akarnak cserélni, oké. De akik gyűjtenek is, árulnak is, cserélnek is, azok is nagyon különbözően álltak a kérdésemnek: az egyik pl. konkrétan kiröhögött, hogy mit akarok én Johnnykkal, ezek itthon teljesen eladhatatlanok (az asztalán volt vagy húsz), a Jeep főleg (heló, filmes Johnny, azért az nem a mezei), rendőrből meg csak a fekete-fehér jöhetne szóba. Meghiszem azt, az nekem is otthon pihen. Egy mainline T1-es buszt szerettem volna megszerezni, de mindegy már. Ugyanis a következő eladó lelkendezve fogadott, hogy hú meg ha, de jók ezek, mik ezek, ó, még villogós is, persze, azonnal kell. Így lett Tomica Mitsubishi Lancer Evo VII rendőröm (eladási irányár: 2000 Ft), végre... Így visszaolvasva nem is furcsa ez, ilyenek vagyunk, különbözők, de néha akkor is meglep, mennyire. És ez így jó.

Szóval képek - és itt szeretném kifejezni a hálámat Zolinak, aki e remek diorámát alkotta nekem, most egy darabig (azaz amíg a kislányom szét nem díbolja) ebben fogok fotózni:

Fel is lelkesültem, lesz majd Mazdás poszt is, kitaláltam! És lesz majd Ford Racinges is... Alább pedig pár kép két korábbi beszerzésemről, amik bár aránylag ritka gépek, mégsem akartam róluk külön posztolni:

És a legújabb hír szerint e hétvégén is lesz egy börze, részletek alább. Szép hétfőt!

Autómodell Börze

Budapest XlV. Öv utca 210 MEGA PUB ÉTTEREM (Erzsébet királyné útja - Öv utca sarok, bejárat az Öv utcából)

2009. évi időpontok:

• szeptember 13.

• november 8.

2010. évi időpontok:

• március 14.

• május 9.

• július 11.

• szeptember 12.

• november 14.

Mindig vasárnap, 9-14 óra között. 700nm-en még több modellel várunk minden kedves vendéget és eladót, kulturált körülmények, büfé, parkolási lehetőség. Érdeklődni, asztalt foglalni a 06-20-92-63-146-os számon Hajdú Viktornál vagy a wrcviktor@freemail.hu e-mail címen lehet!

Megérett az idő az első Toyotás poszt (újabb) folytatására, főleg hogy azóta bővült ez a flotta is. Időközben is be-betettem az újonnan érkezőket, de most megpróbálok egy típusra, a Celicára fókuszálni, amelyről eddig kevesebb szó esett. Méltatlanul hanyagolt modell ez mind a MB, mind a HW részéről. Na jó, a végén lesz egy-két Supra is...

VIGYÁZAT, HOSSZÚ POSZT, KEVÉS SZÖVEGGEL ÉS SOK KÉPPEL!

A Matchbox 1978-ban elkészítette a saját Celica-átiratát az 1978-tól 1981-ig gyártott második generációt alapul véve. Ez a már korábban említett kiskerekes szériába tartozik, bár 1982-ben adtak alá nagyobb kerekeket is, hátra főleg. Jómagam a piros Sunburner díszítésű kisautóval rendelkezem ezekből az időkből. Sam.Joe példánya azért szebb.

De szerencsére vannak azért más gyártók, először is a nem túl ismert CM’s nevű. Japán gyártó, sok hülyeség mellett kultikus rallye-autókat is készít 1:64-ben, ráadásul igen magas minőségben, perverz részletességgel, az általam ismertek közül az Autoarthoz tudnám hasonlítani. Tőlük az alábbi két Celicát újítottam, amelyek időben is szorosan követték egymást, az első egy negyedik generációs (1985-1989) Celica, konkrétabban egy 1991-es GT-FOUR (ST165), a második pedig már az ötödik generációhoz (1990-1993) tartozik, amennyiben 1992-es (ST185). Carlos Sainz ezzel a két kocsival WRC világbajnok lett 1990-ben és 1992-ben.

Mindkettő kis műanyag állványon pihen, de leszedhetők, ha a szükség úgy hozná. Nem hozza úgy, én ezekkel nem játszom, és a gyerek sem, mert nem tud, jó magasra pakoltam őket ;) Így az alábbi képek kivételesek, többet ilyen nem lesz.

A Majorette Celica a kockábbik bukólámpást mintázza, valóban működő (mármint mozgatható, nem világító) bukólámpákkal, mint a 300 ZX esetében. Ezt az autómat nem bontottam ki, hátha majd 30 év múlva egy igazi autót tudok venni az akkori árából, nem a mának élek.

Én mondjuk az ezutánit, azaz az ötödik generációst szeretem a legjobban, Tommi is fájlalta, hogy a MB kínálatában ezt végül nem valósították meg, de talán tényleg előveszik még... Passzentos onboard carspotting a Hamzsabégi útról, ami nem mostanában készült, de ide tartogattam :)

Alant egy Maisto Celica, már a négylámpás, tudományosabban hatodik generációs (1994-1999) változat, de – nyilván eltekintve a brutális GT-Four verziótól, vagy az egyik legnépszerűbb szimulátor egyik szereplőjétől – ez már olyan cicás lett nekem. A Maisto azért mindenesetre aránylag rendes iparos munkát végzett, az autó formája rendben van, rugózik, és ránézésre abszolút Matchboxnak tűnik. Ez is megtalálható Tommi gyűjteményében, csak nem nagyon írt róla. Mondjuk nagyon nincs is mit, az egész egyszínű piros, az alja, oké, fekete, nem szaroztak a részletezéssel, de ettől függetlenül nem gáz.

A hetedik generáció (2000-2005) egyik képviselője megint csak Maisto, az ilyen kivitelű (GT-S) Celicával a valóságban itthon csak nagyon elvétve találkozhattunk, kicsiben szerencsére hozzáférhető, én ezt Siófokon vettem. Lejjebb pedig a japán autóknál szinte kötelező Tomica, versenyruhában, markáns lámpasorral az elején, nyithatók az ajtók rajta, illetve ellátták egy szép ESSO Ultraflo festéssel is, ami nagyot dob a kocsin.

Az mai utolsó Celica a Hot Wheels garázsából való, ez is egy GT-S szerénytelen spoilerezéssel, különösen a hátsó szárnynál adtak bele apait-anyait. Nehezen sikerült megszereznem ezt a verziót, lépten-nyomon csak a Pikes Peak-verziót kínálgatták, az ahhoz képest visszafogott GT-S-t pedig sokáig csak ultragusztustalan színben láttam, így szinte vércseként csaptam le az alábbi, aránylag vállalhatóra.

2007-ig még készültek Celicák Japánban, de azóta sehol. Majd talán a Subaru-Toyota közös sportkocsi kárpótol a hiányért... Ha lesz egyáltalán.

A MB kínálatában 1995-ben megjelent (bár 1994-es keltezésű) gömbölyű Suprából is beszereztem egy példányt, amely konkrétan büntet a fekete színével, az Arehnél fellelhető 15 szín közül ez számomra a második legszebb. Az első a másik fekete :)

És van belőle egy piros Mondo Motors gyártmányú is, 300-ért vettem a vaterén, de ehhez képest - és a talán túl kicsi kerekektől elvonatkoztatva - teljes mértékben elégedett vagyok vele, szemrevaló kisautó.

Hogy összeérintsem a Celica- és a Supra-soromat, álljon itt a végén a legfrissebb beszerzésem (amit az ez alatti posztban is meglengettem), egy szép régi (1982-es feliratú)  Hot Wheels Celica-Supra. Tömör fém az egész, nem nyílik, nem rugózik, cserébe viszont aránylag jól tartja a színét, pedig nem is dobozos darab... Az igazihoz képest egy kicsit keskenynek érzem, de ezt megbocsátom neki, az ilyen fajta aránytalanságon tényleg nem érdemes fennakadni. A hátulja mondjuk lehetett volna egy pettyet részletesebb, de kicsire nem adunk.

És egy szép videó is jár: 

Szép pénteket!

A múltkori, hasonló című posztban is a Yatmingról volt szó, most is így lesz. Az ebayen sikerült olcsón találnom egy szép HW Toyotát (következő poszt!), és a szállítási költséget kozmetikázandó hozzácsaptam még két filléres lime green Yatming modellt, egy Nissan 300 ZX-et és egy Chargert - mindkettő szívemnek kedves típus. A Charger kettővel egyszerűbb, mint a linkelt előzményben szereplő darab, műanyag az alja, nem nyílik semmije, a Nissan pedig eggyel jobb, mint a korábban már szerepelt társa, mert bár egyszerűek, mégis normálisabbak a felnik rajta ugyanis. Olcsó, egyszerű gyerekjáték amúgy mindkettő, de nekem tetszenek.

Na, mindjárt jövök a Toyotával. Toyotákkal, jobban mondva...

Mai Porsche.

Lekéste a múltkori white partyt...

Villáminterjú az atlétikai VB női 800 m-en győztes Caster Semenyával:
- Mit üzen azoknak, akik megkérdőjelezik női mivoltát?
- Lesz*phatnak!

:DDD

A Volkswagen Typ 181, másnéven Kurierwagen ("Futárautó") egy érdekes darab. És nem csak azért, mert Angliában Trekkernek, Amerikában Thingnek, azaz Izének, Mexikóban pedig Safarinak hívják, hanem például mert a Kübelwagen („Vödörautó”) örökösének tartott kisautó a Bogár alapjaira épült és 14 évig gyártották, továbbá igen gyorsan elnyerte a kult jelzőt.

Pár szó a történelméről, tényleg röviden: a hatvanas években megszületett az Europa Jeep gondolata, amit a nemzetek (mármint azok NATO-s része) majd jól együtt építenek és jó lesz minden országnak. Na, ebből nem lett semmi. A németek viszont akartak egy sajátot, ami könnyű, egyszerű, jó terepes és olcsón gyártható belőle sok. Ilyesmit előtte nem nagyon gyárthattak, mert tilos volt nekik bármit is előállítani, aminek katonai zöld színe volt... Ezzel párhuzamosan Mexikóból is sírtak, hogy kéne nekik valami, ami jobban használható terepen, mint a jó öreg Bogár, és az Amerikában a Bogárból épített buggy-k népszerűsége alapján is egyértelművé vált, hogy lenne kereslet valami kis strapabíró, poénos off-road célokra is használható alkalmasságra. Szempont volt az olcsó gyárthatóság, így a német mérnökök a Kübelwagennél már bevált receptet követték: Bogár-motor, Karmann-alváz, minimál kaszni – kész. Az Europa Jeep létrejöttéig az űrt csakis a Typ 181 volt képes betölteni, amihez 1968-tól le is gyártottak 50.000 darabot. 11 évvel később egyértelművé vált, hogy a tervből nem lesz semmi, és a németek is pont ekkortájt döntöttek úgy, hogy a Typ 181 megérett a leváltásra, így jött létre a Type 183 Iltis, immár orrmotorral és a Golfból kölcsönzött négykerék-hajtással. Ez azonban (szerencsére) nem jelentette a Typ 181 gyártásának leállítását, az folytatódott, mintha misem történt volna. Tehát vissza a „Futárhoz”: 1971-ben a civil eladások is megkezdődtek Mexikóban (sőt egy évvel később már ők is gyártották), amit csak 4 évvel követtek az amerikaiak, ugyanis a különböző szigorodó biztonsági előírásokon rugóztak, itt-ott módosítani kellett a járgányon. De azután nem nagyon nyúltak hozzá. Mára pedig klasszikus kult-autóvá vált, itthon 800.000 Ft körül már hozzá lehet jutni egy-egy leharcolt darabhoz. Érdekes, hogy a wikipedia is ír (vagy legalábbis egy lelkes júzerük) a MB és HW-verzióról, konkrétan ezt: a Matchbox 2007-ben mutatta be sárgában a Typ 181-et, 2009-ben pedig a Hot Wheels a maga drapp verzióját fekete tetővel. Az 50 első randiban egy ilyet vezet Drew Barrymore, a Féktelenül 2-ben pedig Sandra Bullock (vagy a dublőre) látható egy sárga „Izé” volánja mögött. Az iménti történelmi áttekintés Sam.Joe-nál is elolvasható egy rövidebb verzióban, szinte egészen biztosan ugyanonnan fordítottunk :)

Szóval akkor először a Matchboxról: nagyon megörültem, amikor tavaly rábukkantam az első sárgára, nem volt kérdés, hogy kell-e. Teljesen rendben van a gép, ami egyébként egy kései modellváltozat, magasan ülő (nagy) hátsó lámpákkal. Egyet kell (ismét) értenem Joe-val, neki sincs baja vele. Nem is ragozom. (Pont a sárgáról nincs fotóm, mert az NRFB.) A sárgát aztán követte a világoskék variáció, ez már „elegánsabb” kerekeket kapott, kifestett rendszámot és részletesebb lámpákat, végül pedig jött a narancs, „sport”-változat. Közben még létezik egy sötétzöld is, amely elvileg csak Amerikában volt hozzáférhető egy 10-pack részeként, ennek megfelelően az ebay-en fellelhető példányok ára is jócskán a tűréshatáron kívül van. Mindegy is, elég ez a három tőlük.

A HW is nemrég hozta ki a saját megoldását, ami „természetesen” vagányabb, mert ültetett, sportkipufogós, továbbá kilátszik a motor és lepattintható a tető. Az első HW színe talán a legjobban eltalált mind közül, de aztán ők is beújítottak egy narancssárgát. Megvan mindkettő:

Van még egy porig ültetett szörfösöm a Jadától, amit már mutattam, ennek is levehető a teteje, de ez egy kicsit nagyobb, mint az előbbiek, az 1:64-es felirathoz képest olyan 1:50-re saccolom. A mellette álló T1-hez képest is nagy. Vagy az túl kicsi.

De amiért ez a poszt most született: nagyon régen vágytam a Siku Typ 181-esére, amely vágyat csak tovább tetézte az indexes és a Modellshow-s fórumon is nemrég bemutatott felújító projekt, Andrew0807 keze munkáját dicsérve. Igen sokat kellet szörfölnöm az ebayen, míg megfelelő darabot találtam – és amilyen az élet, sokáig semmi, majd kettő is lett: az első egy fehér, „Strandmobil”, a második egy egyenruhás verzió, egy tűzoltó, releváns kiegészítőkkel. Mindkettő nagyon baráti áron lett az enyém, meglepő módon a második volt az olcsóbb, szerintem a német kollégák bealudtak (ugyanis mindkettő a német ebay-ről van), mert másodikként licitáltam 5 euróval, végül 1.50-ért lett az enyém:

Mindkét Siku - ahogyan az a képeken is látható - lehajtható szélvédővel rendelkezik, az ajtókat azonban megspórolták. Cserébe jutott vonóhorog. A napernyőre hajazó festésű Strandmobil széles (B4-es) kerekeket kapott, ez tehát inkább valami újkori darab, a tűzoltó viszont még a korábbi, propelleres mintázatúakon fut. Kopottabb is a piros, de nem vészes, és bőven kárpótolnak a szinte hiánytalanul meglévő kiegészítők, mint a hátsó antennák és az elöl található keresőfény. Azért csak szinte, mert kéne rá egy tető. A másikra is, ami viszont csíkos, sőt ahhoz eredetileg még egy gumicsónak is járt... Hát, ez van, ezt kell szeretni. Én már szeretem is őket...

Videó most is jár: 

Szép napot!