Na, végre egy klón pilóta is landolt nálam. Bolháról, csere útján.

Ez meg egy kedves reklám, pilótás. Nem mi csináltuk, de ennek ellenére tetszik.

Lassan jó estét!

Az olcsó szóviccért elnézést kérek. Amerikai izomautókról volt már szó nem is egyszer, de nem igazán mostanában. Sőt a blogon is szerepelt már a Chevelle, nem is egy verzióban, de talán megérett az idő egy önálló posztra.

A Chevrolet Chevelle a gyár egyik legsikeresebb modellje volt, 1964-től 1977-ig gyártották, és a takarékos (hehe) családi modellektől az izmos cabriókig széles palettát ölelt fel. 1977 után a Malibu váltotta fel a Chevelle-t, amely név korábban csak a modellen belül létezett. A Chevelle szolgált a magában is sikeres Monte Carlo alapjául is. Sőt az El Camino is tőle származik, amely még túl is élte a „papát”. A Chevelle az izomautók csatájába az SS jelzésű modellel tört be 1966-ban, amely később külön kis típusválasztékot kapott különféle motorokkal és egyéb teljesítményfokozó kiegészítőkkel. 1966-tól új kasznit kapott a Chevelle, a népszerű kólásüveg-formát, amely szinte minden kortársának jellemzője volt abban az időben. 1968-ban újabb átalakítás következett, még inkább kólásüveg-formájúra. Sok vásárló családi autónak vette a Chevelle-t, mert a nagyobbaknál (pl. Impala) olcsóbb volt, öten is kényelmesen elfértek benne, és tele volt szórva minden földi jóval, mint a szervokormány, szervofék, automata váltó, légkondi, rádió stb. 1973-ban megint átdolgozták a karosszériát egy kicsit, de sokkal érdekesebb, hogy bemutatták a kombit, 6 és 9 személyes kivitelben. Na ez tényleg igazi családi autó lett! Ugyancsak ebben az évben vezették be a Laguna jelzést, ez volt a top kivitel és az igen jellegzetes orráról lehetett felismerni. Aztán jöttek még a Malibu és a Deluxe verziók is. SS, azaz super sport opció (optikai tuning, sport-felfüggesztés, izommotorok) ezekre is választható volt, sőt kivételes módon a kombihoz is. 1974-től az SS helyett az S3 jelölést vezették be, ami sportost és egyben harmadik generációst jelentett. 1974-ben a Malibu Classic lett a top kivitel, sedan, coupé és kombi változatban, a Deluxe név pedig megszűnt. A fene sem tudja már ezeket követni, elég is lesz belőlük... A vége az lett, hogy 1978-ban a Chevelle nevet is eldobta a GM, és az ezzel jelölt összes korábbi modellt átkeresztelte Chevrolet Malibura. Pont.

Nézzük akkor a kisebbeket. A nyitott kivitelről készült Matchbox-verziót (lásd a mintát a legfelső képen, szintén zöldben) minden bizonnyal sokan ismeritek, én az én példányomat valamikor tavaly télen vettem, szép darab, nem rugózik, de mint minden cabriónál, szép részletes a beltér. A színével sincs bajom, bár Superfast-kivitelben vannak azért szebbek.

Ami ennél sokkal érdekesebb, hogy nem egy helyen láttam, hogy a jól ismert MB-34-es Chevy Pro Stocker (itt az igazi) is valójában egy elnászkárosított Chevelle. És ha megnézzük az elejét, valóban könnyen beleképzelhető a második generáció.

A Hot Wheels az alábbiakkal járult hozzá a gyűjteményemhez: van korábbi és későbbi coupéjuk, nyitott változatuk (figyelmezzünk a kólásüveg-formára!) és két kombijuk is, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Érdekes, hogy a nyitott változat elnagyolt kormányt kapott, ezt azóta sem értem... A két kombi viszont abszolút kedvenc!!!

A HW-től is bemutatott (bordó és ezüst) Chevelle-t elkészítette a Welly is, ebből is van egy példányom, nagyon szép darab, tényleg le a kalappal. A más esetben egyébként gagyi hatású kerék ez alatt teljesen jól mutat.

Végül pedig egy Zylmex második generációs Chevelle: filléres darabként szerváltam, de nem bántam meg. Régi, súlyos fémdarab, nyitható ajtókkal, jól eltalált arányokkal, kellemes kerekekkel. Összességében lehetne egy lehelettel nagyobb, de így sem rossz. És nézzétek csak az orrát! Na, ez a civil Pro Stocker!

Jutalom a poszt végén:

Szép napot!

A korábbi Más című bejegyzésben már volt szó a Hot Wheels kettes Golfjáról. Ennek idén kijött egy új változata, fehérben. Itthon láttam már ötös pakkban (külön talán nincs is), de mivel az egész pakk nem érdekelt, megszereztem máshonnan, külön. Érdekessége talán a fehér fényezéshez társított piros "üvegezés", illetve az elődhöz képest krómozott az alja-eleje és részben a hátulja, illetve új, sportosabb (és talán modernebb) felniket kapott, de az összhatás nekem tetszik. Műanyag az alja, nem rugózik, nem nyílik sehol, azaz ez egy (sajnos) tipikus 2009-es HW modell.

Erősen tervezem egy Hot Wheels egyes Golf beszerzését is, ha meglesz, ígérem, itt mutatom be először! Addig egy jópofa reklám a fenti gépről.

Szép napot!

Rejlik. Most csak pár kép két autótól, amelyek az utóbbi időben csatlakoztak a gyűjteményemhez. Mindkét típusról volt már szó (itt és itt), ezért most nem szövegelek.

A poszt aktualitását az új Matchboxok viszonylagos (és persze nem minden új modellre kiterjedően jellemző) igénytelensége adja, ellenpéldaként, 1:64-ben:

Na ugye, így is lehet.

Pár balatoni kép Fenyő Miklós, ja nem, Ikarus256 kolléga jóvoltából:

Vényóc, hehe...

Sokan kérdeztétek kommentben (valójában senki), hogy mit kerestem a Baumaxban. Hát azt, hogy a Matchboxok az albiban igencsak szertelenül tárolódtak minden vízszinteshez közelítő felületen, kitúrva az összes polcról a barátnőm hihetetlenül fontos biszbaszait, örökös nyavalygásra adva okot. Goldoltam, ennek véget vetek. Nem, nem őt dobtam ki, hanem azt találtam ki, hogy az egyik legerősebb bástyát, a két méter feletti, két oszlopban összesen 12 "rekeszt" tartalmazó polcos szekrényt (amely szerepelt már itt is) alakítom egy kicsit át. Az ötlet az volt, hogy kiszedem a régi polcokat, veszek hozzájuk még párat, majd (közel) egyenlő arányban visszarakosgatom őket. El is ballagtam a Baumaxba, levágattam 6 db 33.5*37.5 cm nagyságú fehér laminált polcot, kifizettem, hazavittem, és nekiestem a régiek kiszedegetésének.

No, ez nem jött össze. Mert a nagytudású tervezők nem úgy rögzítették az előre befúrt lyukakba a polcokat, ahogy szerintem mindenki csinálta volna, azaz kis fém csapokkal, neeem, ők kb. 70 mm-es mini tipliket gyártottak, bele csak befelé csavarható facsavar oszt' jónapot! Ezeket ti. kiszedni csakis komolyabb roncsolás árán lehetséges. Ezzel kettő db kiszedése után szembesültem. Nem adtam fel, a B-terv az lett, hogy a 6 db új polcot behelyezem úgy, ahogy tudom, bizonyos rekeszeket megfelezve. Így is lett. A 6 új polc elnyelte a lakás minden egyéb pontján heverésző kisautók egész tömegét, mellékhatásul viszont pár bontatlan csomag felhelyeződött a magas polcra az ágy fölé, mert a rekeszek megfelezése drasztikus csökkenéshez vezetett azok magasság-befogadókészségében. Mindegy. Az eredmény alább (a képek kattintásra megnőnek), de leginkább a fent linkelt videóval összehasonlítva érdemes nézni, mert akkor talán értelmet nyer a fenti kis történet is ;) A két legalsó kép a két alsó, még régi méretű rekeszről készült, azok maradtak.

Levezető videó a végére:

Szép hétfőt!

Most a cím beírása után ugrott be, hogy tartozom még carspottingos képekkel, mégpedig az olvasó ír rovatból, Ikarus256 jóvoltából. No, majd holnap. Addig is egy szép Merci bemelegítésnek. Jó tudni, hogy Bobby Ewing is a Baumaxban vásárol...

Délután meglátogattuk a Rendőrség-történeti Múzeumot a Mosonyi utcában, ajánlom erősen, jó móka egy másfél órára. Na, ott készült az alábbi két kép - egyúttal az első motorokat is köszöntöm a Carspotting rovatban...

És pár kisebb méretű zsandár, szintén a Múzeumból:

No meg egy ősrégi HP, csak úgy érdekességképp. Megjegyzem, a fotózás nem volt engedélyezett, de megesett rajtunk a tárlatvezető szíve:

Na szép estét! Apádra ütök dupla a TV2-n!

Kipipálhatom a korábban beszerzendőként jelölt 2009-es MB-ok listáját, mert ha a recolorokat nem nézem, idénre rendben vagyok. Tegnap ugyanis az Auchanban meglett az 1971-es Oldsmobile Vista Cruiser és a piros Ford E-350-es mentő is. Mindkettő egy kicsit csalódás: nem azért, mert az általam kevésbé kedvelt "kis" MB-ok sorába tartoznak, azaz a méretarányuk olyan 1:70 körül alakulhat, hanem mert az Olds oldalán a 'woody' mintázat egy kicsit gagyi hatású, a mentő felépítménye pedig szintén lehetett volna valami igényesebb műanyagból, ennek is egy kicsit olyan olcsó hatása van. De az Oldsnál kárpótolnak a csomagtartóból kinéző kutyák - és hogy kombi, természetesen, Sam.Joe-val ugyanis osztozunk az e kivitel szeretetében. A mentőnél pedig mentség, hogy egyáltalán mentő, ráadásul nem fiktív, és harmadrészt hogy fém az alváz! Nyolc kép jön akkor.

Szép vasárnapot!

"Nézz mélyen a szemembe...!" :D

A dínóvadász Hummer raktere egy quadot rejt, ezt eddig nem is tudtam. Piros pont.

Már az előző poszt sárga színű szereplőjénél el akartam ezt lőni, de inkább külön számolok be az utóbbi időkben érkezett nem annyira mint állapotú jövevényekről. E poszt részben a Kiegészülések sorba illeszkedik, azaz most mellőzöm a típusismertetőket, csak beszórók pár képet, minimális szöveggel. Bár nem célom, hogy a gyűjteményemet kopott állapotú darabokkal duzzasszam, de sajnos gyakran egyszerűen nem találok egy-egy kiszemelt típusból szép állapotút, vagy ha igen, az vagy nagyon drága, vagy valami más miatt nem csaphatok le rá. Fillernek viszont nem szívesen nevezném őket, mert ezekből a későbbiekben sem tervezem a hibátlan darabok összeszedését, maradnak már ezek...

• Chevy Pro Stocker 7UP: végre-végre, ez a darab nagyon hiányzott a gyűjteményemből, így a Pro Stocker mezőny szinte már teljes (ha nem számítjuk a már perverz szőrszálhasogatással egyenlő minimális különbségeket, illetve a piros alvázzal rendelkező változatot).
• Holden Ruff Trek kék festéssel. Hm. Amíg meg nem láttam a neten, nem is tudtam róla. A sárgáról igen, az továbbra is hiányzik, Sam.Joe meg nem adja az övét, de majd egyszer talán meglesz az is...
• Majorette VW Golf II. A mintázata elég béna, az állapota sem túl rózsás, eredetileg át akartam festeni, most éppen nem annyira, de idővel talán meg(illetve vissza)gondolom magam. Vonóhorog és nyitható csomagtartó a két extra, amivel a franciák megörvendeztettek.
• Hot Wheels Nissan 200 SX az utolsó szereplő ma. Itt az igaziról egy kép. Ez is egy pettyet megviselt állapotú, de korántsem szakadt, így egy kicsit ki is lóg a sorból. De külön posztot nem akartam neki szentelni, Nissanokról volt már szó eleget. Szerkezetileg ez is teljesen ép, és ha nagyon nekifeszülnék, jobban is kinyithatnám az elejét, de inkább nem kockáztatok. A tetején jobboldalt hátul még egy öntési hibát is magáénak tudhat a kisgép, de ettől függetlenül valahogy nekem nagyon bejön. Szeretem, ha egy autónak autóformája van. 1982-es, ha minden igaz. Az aljára mondjuk 1981 van írva, de ilyet láttunk már. Nem volt belőle túl sok variáció.

Tehát a képek:

Még mindig szép napot!

Még nem döntöttem el, ez a poszt a héten megkezdett érdekességek-sorba, vagy a nem sokkal korábban megkezdett kult-sorba illeszkedik-e jobban. Talán mindkettőbe. De inkább az utóbbiba. A Citroen Dyane-ről, de inkább annak a furgonjáról, az Acadiane-ről lesz szó ugyanis. Mindkettő természetesen a Kacsától ered. A Dyane-t – legfőképp a nagysikerű (és így a 2CV eladásait komolyan csökkentő) Renault 4-re válaszul – 1967-től gyártották egészen 1983-ig. 1.4 millió darab készült belőle, ami azért nem semmi. Érdekesség, hogy az autót nem a Kacsa leváltására szánták, hanem párhuzamosan tartották forgalomban, egy kicsit feljebb pozicionálva. A Kacsától számos helyen tér el a Dyane, a legszembetűnőbb különbség a front részen található, ugyanis az old school különálló fényszórókat leváltották az első sárvédőbe integráltak. Korábban már írtam itt Dyane-ről, az utódlásos kérdést nyilvánvalóan elhibázva, így akkor most ezt nem is nyújtom tovább. A két átfestett Majorette-ről viszont pótolok rendes fotókat, az akkori telefonnal készült.

Az egyetlen „normális” Dyane a gyűjteményemben a Corgitól érkezett, no persze nem közvetlenül, és elég megviselt állapotú. Mindent egybevetve azonban rendben van a kisautó, valamiféle metál (világos mustár-)sárgás színt kapott és a számomra legjobban tetsző Corgi-kerekeken fut. Illetve áll, mert nem tologatom.

A másik kettő már korábban is szerepelt itt, ahogy fentebb írtam, mindkettő a gyárilag módosított változat, a Majorette jóvoltából. Az új festés már az én művem, matt Revell zöld és fekete festékkel követtem el - mentségemre szóljon, hogy mindkettő igen rossz állapotban került hozzám. A piros kerék az egyiken gyári, a másik MB-felniket kapott. Figyeloldoda az autentikus porozást! ;)

És akkor a kis gyöngyszem, az Acadiane:

A nevét Acadia lakóiról, azaz a XVII. századi kanadai francia telepesek leszármazottairól kapta, akik akkoriban Acadiában laktak, ez ma leginkább Új-Skócia. Később ez a terület elosztásra került az Egyesült Államok és Kanada között. Az Acadia nevet pedig a mítikus Arcadiától kölcsönözték, amely Görögországban található, és Arcasról, Zeusz és a Callisto nevű nimfa közös gyermekéről kapta a nevét. Callistót aztán Héra később medvévé változtatta, és szegény Arcas aztán többször is meg akarta ölni az anyját vadászatai során, uyganis nem ismerte fel. Végül Zeusz csillagképekként helyezte fel őket az égboltra, az egyik a Nagymedve (Callisto), a másik a Kismedve (Arcas) lett.

A Nagymedvét mifelénk Göncölnek hívják, a magyar sztori így fest: Göncöl híres táltos volt, aki az emberek közt járva gyógyította a betegeket, mindenkinek segített, beszélni tudott a fákkal és a madarakkal. Egyszer eltört szekerének rúdja, de senki nem segített neki. Haragjában a lovak közé csapott s felrepült az égbe. Azóta ott kocsizik görbe rúdú szekerén.

A történet egy másik verziója szerint viszont úgy volt, hogy Zeusz Artemis álnéven a Földön járt-kelt, összejött Callistóval egy körre, és miután kiderült, hogy az előtte szűz lány terhes maradt, mérgében ő medvésítette. A majdnem levadászásban pedig ebben a verzióban Zeusz (aka Artemis) akadályozta meg. Héra állítólag nem volt túl boldog a két új csillagkép láttán, szólt a korábbi dajkájának, Tétisznek, aki valamiféle tenger-istennő volt, hogy ugyan csináljon már valamit. Tétisz azt csinálta, hogy megátkozta a két csillagképet, hogy azok sohasem bukhatnak a horizont alá. Durva, mi? Arcadiában élt még Pán, a sípos, illetve itt játszódtak Vergilius eclogái, amelyek nyomán e terület a pásztori egyszerűség szimbólumává vált. Radnóti is írt Eclogákat, de most inkább nem csinálnék a Szirszarjaimból Könyvesblogot...

Szóval a Majorette Acadiane: ellentétben a fentiekkel ez tökéletes állapotú, abszolút karcmentes - hasonlóan a tűzoltós R4-eshez (itt meg egy szép felújított, de ez valódi). Nem olyan régen vettem egy ilyet kopott változatban, együtt egy R4-es furgonnal és pár szakadt Sikuval, felújítás céljából, de aztán rájöttem, mégsincs kedvem büdös autókat újrafestegetni, így egy fórumtárshoz kerültek mind. Nekem pont elég ez a szép darab, ennél szebbet úgysem tudnék festeni.

Basszus, nem tudok mit írni, egyszerűen gyönyörű. A Majorette tervezőit illeti a dicséret, ugyanis zseniálisan oldották meg a megemelt farrészt: az egész alváz emelkedik, mint egy kis ék. Így az autó hátulja jóval magasabban van, mint az eleje. Profi.

Az elején a hűtőrács az utastérrel van egybeöntve, amely fehér (mára inkább sárgás) műanyag, és ez utóbbi elég egyszerű kivitelű, de a kormány szerencsére egyküllős. A raktér két műanyag ajtaja nyitható, kétfelé, belül szép nagy hely van, a belógó kerékjárati ívek ellenére. Sokat dob az autón a bordázott sárvédő és tető hátul, illetve elöl a markáns lökhárító a babákkal.

Ez a gép már egy cseppet sem volt olcsó, mert szállítással együtt 16 dolláromba került, de ez még mindig baráti, ráadásul az autó nem túl gyakori szereplő az aukciós oldalakon. Ha valaki venni szeretne, javaslom, a francia ebay-t nézegesse, ne az amerikait, itt a poszt írásakor 4 db eladó volt, a legolcsóbb 13 euróért, de az elég kopott, a szebb, illetve a szép állapotúak kivétel nélkül 20 euró felett járnak... Példa.

Így néz ki az igazi, szintén szép kékben:

A végére egy kis off-road ökörködés: 

Szép pénteket! Holnap is péntek lesz.

És legobuzi is egyben. Kaptam egy linket, beXarás a csávó, kattintsatok! Ilyeneket láthattok:

És még különbeket is. Döbb.

És ha már reklámoknál tartunk, ráadásul saját termésnél, ezt az új Citibank-reklámost sem hagyhatom ki. Ez a verzió az Auchan-reklámmal ellentétben biztosan nem kerül adásba! ;) 

Pedig...

NEM, nem az aktuálisan futó mozifilmről lesz szó. Hanem személyes élményról, hovatovább a munkámról.

2007. júliusában a Magyar Telekom (akkor) T-Online (ma már T-Home) márkájának egyik új kampányára tendereztünk. Az egyik ötlet az volt, hogy beszélő állatok népszerűsítik a T-Online három szolgáltatását, akik cukik, jófejek és viccesek. Az ötletet a T nem vette meg akkor...

De a reklámiparban is létezik recycling, fiókban heverő ötletek esetében létjogosultsága is van, így az idén zajlott Auchan-tenderben ez az újra elővett ötlet lett a nyerő. Az új film (legalul látható) most hétfőtől már adásban van, de érdekességképpen az alábbiakban bemutatok pár képet a tavaly előtti prezentációból. És amikor ezek készültek, természetesen híre-hamva sem volt még a hollywoodi szuperprodukciónak...

(A képek kattintásra megnőnek, hogy el is lehessen olvasni a szövegeket.)

És akkor a kész film: 

Jó lett? Szerintem nagyon... És lesz folytatás is! ;)

Nem is mondok semmit...

Na?

Továbbra is az érdekességek mezején kalandozok - ezúttal egy iskolabuszt mutatok be. Mindannyiunk számára ismerős a látványa annak ellenére, hogy nálunk nem honosodott meg ez a fajta gyermek-transzportáció (pár kivétellel, hozzá kell tennem, a képért hála porsche/pman-nek) – nem véletlenül, tegyük hozzá. (És rendkívül népszerű is, mint itt láthatjátok.)

Egy kis történelem: a wikipedia szerint az első iskolabuszok 1827-ben álltak szolgálatba Londonban, ezek egészen pontosan egy lóerősek voltak és 25 gyereket szállítottak. Mi leginkább az amerikai filmekből ismerjük őket, Amerikában és Kanadában jellemzően kimondottan gyermekszállításra épített buszokat használnak, nálunk Európában és a világ egyéb részein „normál” buszokat alkalmaznak. Odaát ez egy ingyenes szolgáltatás, pedig úgy becsülik, évente 10 milliárd gyermekszállítás történik (kb. 440.000 db ilyen busszal, 4 milliárd kilométer távot letudva, 25 millió gyereket szállítva évente). Ezen buszok 54%-a sárga. Amerikában 1886 környékén honosodott meg ez a szolgáltatás, eleinte vidéken, érthető okokból. Ezelőtt még nem buszok voltak, hanem valószínűleg inkább csak padokkal ellátott ponyvás szekerek, vagy pad nélküliek, de a Wayne Works nevű vállalat (nem a Batmané) ez idő tájt elkészítette az első igazi, ablakos „buszokat”. A jellemző sárga festést 1939-ben kezdték alkalmazni, amikor a Columbia Egyetem egyik professzora elhatározta, hogy egységesíti az építési és felhasználási szokásokat: a kiválasztott sárga árnyalat oka az, hogy ezen olvasható a legjobban a fekete felirat pirkadattól napnyugtáig. Hét nap tanácskozás után 45 egységes szabályt hoztak, meghatározták például a méreteket is, és érdekes, hogy számos akkor szabály még ma is érvényben van.

1945 után az amerikai városok is rohamos növekedésbe kezdtek, így az igény is arányosan nőtt a városi iskolabuszok iránt. 5-10 évvel később be kellett vezetni a tranzitbuszokat is (farmotorral, D típusjelzéssel), de a klasszikus csőrös C-típust ezek sem szorították ki. Mára hat gyártó készít kimondottan iskolabuszokat, a Blue Bird, a Thomas Built Buses, a Collins, a Girardin, a Trans Tech és az IC. Ez utóbbi csak nagyokat gyárt, a megelőző három inkább csak kicsiket, az első kettő viszont mindenféle méretűt.

1946-tól használatosak a nagy piros lámpák hátul, amelyek a gyerekek fel- és leszállására, és így a fokozott veszélyre figyelmeztették az autósokat, az ötvenes évek elején pedig bevezették a kihajtható STOP-táblát is, ami mára törvényileg szabályozottan minimálisan 45 cm átmérővel kell rendelkezzen, fényvisszaverős kivitelben. Mára már a fedélzeti videokamera is az alapfelszereltséghez tartozik. A forgalomból kivont buszok általában Dél-Amerikában élednek újjá.

És akkor az én példányomról röviden, bár ez szerintem sokkal kevésbé érdekes, mint a fenti történelem: ez egy Thomas Freightliner, a Siku gyártotta 1:55-ös méretarányban, ami azt (is) jelenti, hogy a Matchboxok jó részéhez képest nagy, néhány Sikuhoz stimmel, de a fél híján 20 centis hossz mindenesetre elég impozáns.

Gumikerekes, példásan részletes: nyitható a hátsó és az oldalsó ajtó (utóbbi kétfelé), nyílik az egész eleje, kihajtható a fentebb is említett STOP-tábla,...

...szép a beltér (oké, van benne hátul egy drabális merevítő oszlop, de ennyi belefér), szép a festés, szépek a felnik, tök rendben van az egész! Müllerben rendszeresen látok ilyet a Siku-polcokon, én szerencsére a vaterán lőttem az én példányom, jóval kedvezőbb áron.

Végezetül videó, de most nem iskolabuszos (jó, az is van, na), hanem valami sokkal frenetikusabb!

Szép estét!

Továbbra is az érdekességekről, de a Batmobile után vissza a való világba: következik egy Dodge Rampage a Hot Wheels-től.

Az igazit mindössze két évig gyártották, 1982-től. Az 1983-as Dodge Charger orra mögé építettek egy kisteherautót, az El Camino mintájára. A két éves pályafutás alapján nem jött be a számításuk, talán az ebben a szegmensben teljesen egyedülálló elsőkerék-meghajtás miatt.

Soros négyhengeressel árulták, a 2.2-es felirat is erre utal – nem tudom, miért voltak erre annyira büszkék, talán az olajválság után ez jó pont lehetett. Eleinte négysebességes kézi, illetve háromsebességes automata váltóval forgalmazták, de 1983-tól elérhető volt ötös kézivel is, ami azért komoly előrelépést jelentett a (ki)használhatóság terén. 520 kilós terhelhetősége elsősorban a Golf platós verziójával (hoppá) és a Subaru Brat-tel sorolta egy mezőnybe. A motor gyengesége miatt egyszerűen nem volt egy lapon említhető az El Caminóval, viszont olcsó és olcsón üzemben tartható autó volt, így elment belőle pár. Létezett egy Shelby Rampage is, amiből mindössze 218 darabot készítettek, de a marketing bénasága és (így) az érdeklődés hiánya miatt ez a projekt befuccsolt. 2006-ban újragondolták a Rampage-t, és elkészült egy pofás új koncepció, de ha jól tudom, ebből sem lett semmi végül.

Kicsiben a Hot Wheels formázta meg, nem is rosszul. Real Riders, azaz gumikerekes kivitelben készítették, kétféle felnivel, fehérrel és szürkével, nekem ez utóbbiból jutott. Az alja fém, de ez 1984-ben még természetes volt. Az autó itt-ott kopott egy kicsit, de nem vészes, játszottak vele, istenem, a nem egész egy dolláros ár bőven kárpótol. És tetszik a festése is.

Az okosság a platón található, ugyanis ráapplikáltak egy háromkerekű strandmotort, nagyvonalúan hívhatjuk trike-nak is akár. Lepattintani nem lehet, de letörni biztos könnyű, mert az ebay-en fellelhető példányok nagy részéről ez bizony hiányzik. A fellelhető példányok száma egyébként többnyire 0 és 3 között mozog, Dél-Texasban ennek ellenére nem tartják többre a kis járgányt 6 dollárnál. Jó, bliszterben ez felkúszik 20-ig, a ’86-os mexikói kiadás pedig új állapotában 250 dolcsi. Hm. A beltérben szépek az ülések, de a műszerfal és a telekormány erősen rontja az összképet. Végső ítélet: tetszik, és nem csak azért, mert a valódihoz hasonlóan aránylag ritka modell, hanem mert vagány kisgép, jól illik az El Caminók és a Holden pickup-ok közé...

Hogy spóroljak a szállításon, még mellécsaptam ugyanettől az eladótól egy MB Fordot is, ez sem tökéletes állapotú, de nekem teljesen megfelel, főleg, hogy eddig hiányzott a gyűjteményemből, illetve hogy ez is csak 90 cent volt - de erről majd később...

Redneck Rampage videó a végére: 

Szép napot!

Azt találtam ki, hogy a közeljövőben bemutatok pár ritkább ésvagy érdekesebb darabot a gyűjteményemből, így vélhetően nem kell teleraknom ezeket a posztokat már mások is megírták, így kattintsatok-típusú linkekkel. Az első ilyen akkor egy Batmobile. Egy, és nem az, de még így is nevezhetjük ritkaságnak a típust, a valóságban ugyanis igen csak limitált darabszámban fellelhető :)

Ez most akkor a Burton-féle Batman első járgánya. Mit érdemes tudni róla? A wikipedia szerint a következőket: a régi tévésorozatban a régi Batmobile alapjait egy Lincoln Futura adta (kicsit olyan Jetsonos), a HW ezt is megmintázta, de a most bemutatandó gép sokkal kevesebbet tartott meg az alapjául szolgáló Chevy Impalából.

Az autó Gotham City art deco stílusát követi, nagy, hosszú, alacsony és széles. A beltérbe a tető eltolásával lehet bejutni, ami a HW-verzióban is tologatható. Inkább pilótakabin ez, mint utastér. 6,6 m hosszú, 2,5 m széles és mindössze 1,3 m magas, nulláról 100-ra 3,7 mp alatt gyorsul, a végsebessége 530 km per óra, boosterrel. A gyorsabb fordulókat kilőhető karmok segítik, egy „középső láb” pedig képes az autót 180 fokkal elfordítani helyben. Az előbbi működőképességét a Mythbusters cáfolta, de én nem hiszek nekik, valamit biztos rosszul csináltak. Oldalra bombákat tud kidobni, előre Browning gépágyúkkal tud lőni, de Batdiszkeket is képes hajigálni mindenfelé, 15-öt egy mp alatt. James Bond autóinak mintájára olajfoltot és füstöt is kiereszthet, ha épp erre van szükség. A Batman Returns-ben egy elkeskenyedős manővert is bemutatott az autó, így szűk helyre is befér, de szerintem Batman sem olyan gazdag, hogy ezt a fícsőrt naponta használja, elég nagy volt ugyanis a nem visszafordítható veszteség a karosszérián. Az autó természetesen páncélozott, nem mellesleg hangvezérelhető.

Érdekesség, hogy a filmbéli autó utánégetője tényleg működött, de annyi üzemanyagot fogyasztott, hogy maximum 15 mp hosszú lehetett a jelenet, amiben működik. És a páncélozott változatot is megépítették, a filmben a „felvértezést” stop-motion technikával mutatták be, nem CGI segítségével. Egyebek itt. Sőt.

A szintén HW Tumblerről már volt itt szó korábban, ezt csak emlékeztetőül linkelem. Több Batmobile-változat beszerzését nem tervezem. Befejezésül álljon itt egy cseppet sem Batmobile-os (fan)videó, ami viszont cserébe nagyon jó: 

Szép estét!

A gyerekprogramok mellett filmnézés is volt a négy nap alatt. Írhatnék most itt sokat a Becstelen Brigatykról, hogy hú meg ha, de inkább olvassátok el ezt a kritikát, minden szavával, minden betűjével csak egyetérteni tudok. Nagyon Tarantinós! További 10 érv.

Csütörtökön megnéztük a Péntek 13 remake-t, teljesen rendben volt, tegnap este pedig a W delta Z című (2007-es) thrillert a mindig nagyszerű Stellan Skarsgarddal. A film nagyon bejött (persze nem mindenkinek), kicsit Hetedik, kicsit Fűrész, tessék megnézni, itt az előzetese! Én már ezt várom nagyon egyébként.

Közérdekű közlemény: a Zamárdiban nemrég nyílt Kalandpark teljesen rendben van! Megnéztük, leteszteltük, onnan tudom. A Mauro pedig mit sem romlott az évek során, az alábbi Carspotting ott készült:

Meg is éheztem valami olasz kajára...

És mind fekete. A másodikon egy kicsit hosszabb a hátsó traktus, mint az elsőn, a harmadikon pedig elég sokat mondó a 6.3 AMG felirat ;)

Szép hétfőt!

Legyen kerek szám!

:-O

Gyerekkoromban őseimmel többször is mentünk lakókocsival nyaralni. Nem tudom, innen-e, de megmaradt egyfajta szeretete bennem az utánfutók e kényelmes típusa iránt, de úgy általában is gyűjtöm a kis utánfutókat. Jó múltkor a vaterán szörföltem, amikor felfigyeltem egy eladónál egy igazán pofás Siku lakókocsira. Böhöm nagy, kéttengelyes "ház", és csak 500 Ft volt, így leütöttem, mielőtt akár csak megvizsgáltam volna a képeket rendesen. Utólag persze láttam, hogy a felső rész elég kopottas, de már akkor megfogalmazódott bennem a terv, hogy ezen majd segítek. Előbb a "felújítás" előtti, majd alatta az utáni állapot. Tetszik nagyon a végeredmény, és nem is kellett agyondolgoznom magam, lefúrtam a szegecseket, szétszedtem, mindenféle kaparászás és oldószerezés nélkül csak ráfújtam két fehér réteget a felső részre, a belsejét (ami egyébként piros, de igen részletes, kis konyhával, zuhanyzóval, ággyal, "nappalival") és az ablakokat lemostam, összeraktam és kész is volt. A valóságban jó partner lehetne egy igazi hosszú hétvégézéshez!

A Sikunál maradva: beszereztem egy csodásan szép Citroen Traction Avantot is a német gyártótól. Ilyenem régen volt Matchboxba, és talán még lesz is, szóval innen jött az ötlet. Mondhatni, tipikus Siku, igényes, részletes, masszív darab, ráadásul nyílnak az első ajtók, pont ahogy kell, azaz hátrafelé. A visszapillantó pedig a helyén van, azaz lent, középen a műszerfalon, így Maigret felügyelő sem köthetne bele:

A következő delikvens már nem Siku, hanem Jada. A szörfös sorból hiányzott eddig a Hebmüller (Type 14A), amit szerencsére Sam.Joe jóvoltából sikerült pótolnom. Vagány kis gép, és bár nem csomagtartón szállítja a deszkát, de egy magányos szörfösnek pont megfelel.

Megnéztük ma az Ecseri piacot, no nem MB-beszerzésileg, hanem csak úgy. Azért láttam két kisautót, amikre rá is kérdeztem, az egyik egy magyar AMX Javelin volt, nagyon kopott, de egyébként összességében jó állapotban, a másik egy HW Minitrek Camper volt, közepesen kopott állapotban, de nagyon görbe tengelyekkel. Mindkettő remek felújítási alap - lehetett volna, ugyanis az elsőért 500 forintot, a másodikért ezret kért az eladó. Mindkettő pont egy nullával haladta meg így a rájuk szánt forintösszeget, a második eladó ráadásul ki is oktatott, hogy mit képzelek, nem lehet mindent gombokért megvenni. Mondtam neki, hogy ő kérdezte, mit adnék érte, nem magamtól mondtam, az ár közlése után csak annyit mondtam, hagyjuk, mert egyértelmű volt, hogy 900 forintot nem fog engedni! Őrület :)

Visszafelé be kellett menni a madarasteszkóba bevásárolni (remélem, mindenki tudja, hogy ez a legolcsóbb hiper, nem a teszkó), és a játéksorok megsasolását természetesen nem hagyhattam ki. Jól is tettem, mert bár csak részben, de itt is megjelentek a 2009-es legújabb Matchboxok. Volt új-régi Mini, zöld Shelby GT500 tető nélkül, piros T2-es, meglepően sok téves feliratú bliszter, de Ford mentőt és Olds Vista Cruisert sajnos nem sikerült vásárolnom. Viszont meglett a McLaren SLR és kapott egy párt a GT3-as Porsche is, ami számomra egyáltalán nem jelentett csalódást. (Belsőség az új RS-ről.) Ja, pótoltam egy Chevy Van-t is, mert ebből a korábbi változat bár megvolt, nem tetszett festésileg, így az ma már katonai egyenruhában pompázik, ez viszont nagyon jól eltalált mintázatot kapott a Matelltől, marad is így. Most - főleg a fenti linkek fényében - akkor ezekről nem is írok, álljanak itt csak a képek - amik, mint tudjuk, többet mondanak ezer szónál ;)

Na, jók legyetek, irány a strand!

Az este készült 36 képből ez az egy, azaz EGY darab lett némiképp értékelhető:

Ha valaki elmulasztotta volna, szólok, nagyon szép volt! (A tag csak vicc, bocs.)

Irány Eldorádó! :)

Sajnos a mozgó, illetve hát egészen konkrétan a távol mozgó/repülő tárgyak fotózásába beletörik a kis Fuji bicskája...

Toyota FJ Cruiser a madarasteszkó parkolójában:

Boldog szülinapot, Magyarország!