Inkább trilemma. Megjött ma egy (újabb) Superkings Plymouth Fury, és az van, amire nem számítottam: büdös. Dohos pinceszagú. Már-már homeless. Mit lehet ezzel ilyenkor tenni?
1) Beáztatom valami szappanos vízbe. Akkor szerintem a matricák lejönnek róla, és bár szagtalan lesz, de csupasz. Mondjuk talán szép lesz az matrica nélkül is. De a festetlen elemek nem fognak berozsdálni?
2) Szétszedem, alkohollal nekimegyek, kitisztítom, újrafestem. De az már nem lesz ugyanaz... (Valami almazöld-metál jól állna neki, vagy akár a "szokásos" military look.)
Vasárnap - 15-e lévén részben kalandvágyból - kilátogattam a Pecsa bolhára. Az eredeti szándék az volt, hogy lőjek valami vontató-roncsot egy százas körül, amiből pótolhatnám a Majorette (Dodge?) vontatóm hiányzó kampóját. De azért vittem pár cserealapot, hátha látok valamit. Cserére beáldoztam egy felesleges fehér Chevy Pro Stockert (a kopottabbat, de a sárga dobozával együtt), egy sárga Ford LTD reptéri taxit (kiábrándultam belőle, mert letört az egyik bak az első lökösről; sárga dobozban szintén) és egy fekete Crown Victoria rendőrt (a kevésbé igényes fajtából, kettő így is maradt otthon). Hát kampót sajnos nem, egyebeket azért sikerült találnom, alább láthatók is.
1) Corgi 1:43 Dodge Monaco "Bluesmobile", súlyos darab, de sajnos a króm visszapillantók nélkül. Egyből beleszerettem. Az ára a Pro Stocker volt és 1500 Ft ráfizetés. Így összesen 3700 Ft volt, ami nem kevés, de talán a viszonylagos ritkasága ellensúlyozza az anyagi megterhelést. Néztem az ebayen, ott 40 dollár környékén mozog - ha van egyáltalán.
2) Realtoy Ford Explorer és Crown Victoria rendőrök. Ezért a kettőért és a legalsó képen látható Toyotáért adtam a maradék cserealapokat. A két Realtoy meglepően igényes, a lámpák festettek, mindkét autó igen részletgazdag, szóval lehet, hogy a jövőben jobban figyelek erre a gyártóra. A budaörsi Auchanban igen szépeket láttam kurrens modellekből, nekem eddig csak két Bogár és egy T1-es busz volt tőlük - no, majd meglátjuk. A Majorette Toyota terepjáróról nem tudok túl sokat mondani, tetszett az egyszerűsége és robusztussága, ezért csaptam le rá. Meg hát Toyota, a szívem csücske ;)
Bizony, megjött. Majd teszek fel normális képeket is, sőt szerintem egyenként is elérhetővé teszem a kártyalapok képeit, de előzetesként álljon itt most a legújabb szerzeményem:
A két korábbi paklim pedig így néz ki, majd ezek fotóit is aktualizálom:
A három pakliért összesen adtam 5000 forintot, nekem megérte...
Á, nem, csak némiképp figyelemfelkeltő címet akartam. Reklámokról lesz szó. Illetve inkább kép. Az első az Ogilvy & Mather budapesti irodájának alkotása (egy évig én is dolgoztam ott, csak megemlítem), amire azt mondom, majdnem kurvajó:
De nem mondhatom, mert az ötlet eredetije ezúttal sem itthon született (lásd ezt és ezt, arcpirító, na mindegy):
Na, alább pedig egy pár másik hirdetés a HW háza tájáról, ezek is ötletesek:
Nem erősségem a héber betűk olvasása, de nem lepődnék meg, ha ez is valamilyen formában azt mondaná, hogy lányoknak is jó játék - lásd a HW sajtóhirdetést kicsit feljebb. Hiába, nincs új a nap alatt...
Ha, haladjunk át az igazán igényes-zenés reklámok területére :P
A vége felé pedig egy kis tévéshop-feeling:
A legvégére pedig egy abszolút retró, a HW bemutatásának évéből:
Folyamatosan fejlesztem fotós tudásomat, az eredmény alább megtekinthető. Most már sikerült eljutnom arra a szintre, hogy a vaku nélkül készült fotók között is találni pár vállalhatót... Tematika nincs, csak úgy érzésre válogattam:
Na, pár szót azért: a HW Fordok az elején csak a tegnapi MB Fordok miatt vannak itt, a négy japán HW csak úgy, Shelby Cobrák szintén, a két kombi Volvó csak szerény kedvcsinálóként a lassan már tényleg bekövetkező Volvós poszthoz, pár izomautó kékben-zöldben just for fun, a sorba akár még az IMSA Mazda is beleilleszthető, de ha már verseny, akkor két Chevy Pro Stocker.
A négy Tomica rendőr a szívem csücske, bár nemrég az ebayen láttam Citroen H Truckot is rendőrségi kivitelben - de nem vettem meg, nem licitáltam.
Szép páros szerintem a Plymouth Gran Fury rendőr és a Chevy Ambulance is, de egy másik képen két Maisto (Tonka?) Chevy Caprice-t párosítottam hozzá, úgy sem rossz az összhatás. Tényleg, Caprice-t miért nem hoztak ki MB-ban? Aztán a meglévő Notarzt-os X5-höz ugye (fdokinak hála) megjött a rendőrpajti is, így szépek, együtt. Csakúgy, mint a két vintage Tomica, amiből sikerült az élességet a hátsóra tennem, de ugye ha koncepció, akkor nem hiba, szóval legyen az, hogy pont így akartam. Na szép napot!
A börze azért nagyon tetszett, gazdagabb lettem pár kisautóval. Először is a kettővel alábbi posztban linkelt Corvette-tel, amibe már az eredeti bejegyzést olvasva beleszerettem, két dobozos SuperKings Oldsot pedig két óra cipelés után beáldoztam egy regular wheels VW TL-ért (ez az első gomkerekűm!) és egy oridzsi blisteres (és azóta kibontódott) ezüst Rolls-Royce-ért...
Végülis 3600-ot költöttem, ha már ott voltam, de ebből 2600 előre le volt zsírozva ;) A maradék ezres két Majorette-et foglal magába, egy (talán Dodge típusú) tűzoltót (erről nem teszek be képet, mert nagyon le van pattanva, helyette itt a vontatós verziója) és egy Renault Alpine rendőrautót:
Hát igen, mindkettő kopott, pedig ilyeneket nem szoktam venni. De landolt még nálam egy piros MB Ford GT, egy bordómetál MB VW T1 busz és egy Jada V-Dubs '59-es Karmann Ghia kis szördeszkával a tetején... Végezetül egy szép Ford-trió:
Kipingáltam azt a két romos Holden off-road Ruff Trek autómat, amelyek egy kupacban érkeztek a vállalható állapotúakkal, és így feleslegessé váltak. Az volt az eredeti terv, hogy beajánlom őket cserealapnak a börzén, de valahogy senki nem kapott az ajánlaton. Annyi baj legyen, ki is találtam, hogy a feleslegessé váló és eladhatatlan/elcserélhetetlen autóimnak ezentúl ez lesz a sorsa: military-ruhát kapnak. Vagy mást, majd meglátom, egyelőre csak két festékem van, zöld és fekete, mindkettő matt :D Íme az eredmény:
Ezek meg a "normálisak", még egy sárga hiányzik, egyszer majd talán meglesz:
Már régóta akartam egy ilyen posztot. El is kezdtem írni, összeszedegetni az infókat, wikipédiáról fordítgatni, el is juotottam egy darabig, de aztán rájöttem, hogy a dupla munka felesleges. Mert. Eddig jutottam amúgy:
A korvett eredetileg egy könnyű, jól manőverezhető, alacsonyan felfegyverzett hadihajó, a fregattnál kisebb, de egy parti őrségi járőrnél nagyobb. Vagy egy űrhajó a Star Warsból. De minket nem ez érdekel. Hanem az autó. Illetve AZ AUTÓ. A GM 1953-ban gondolt egyet, és a Harley Earl által tervezett új sportkocsiját a fenti hadihajóról nevezte el. Formájában is felfedezhető némi utalás a hajózásra, legalábbis ha a könnyed hullámokat utalásnak vesszük. Michiganben kezdték gyártani, kézzel. A projekt létrejöttét az Európában látott kétüléses, főleg angol és olasz kétüléses sportkocsik ihlették, ugyanis amerikaiak azelőtt ritkán ruccantak át ekkora tömegben, és 'Opel' kódnév alatt el is indult a fejlesztés. A forradalmi üvegszálas gyártási technika bevezetését nem a súlycsökkentés motiválta, hanem a háború utáni acélhiány, illetve -kvóta. Kezdetben még így sem igazán tudta felvenni a versenyt a jóval kifinomultabb európéer versenytársakkal, például komoly gondjai voltak a megállással, miután a hathengeres teherautómotor végre felgyorsította, így egy időben komolyan úgy nézett ki, hogy nem is erőltetik tovább azt, ami nem megy. De történt két dolog: 1955-ben bemutatták a Chevy első "újkori" V8-asát (egy), amit egy orosz emigráns összerakott egy háromsebességes váltóval és beletolta a Corvette-be (kettő). Hoppá: állat sportgép született. Zora Arkus-Duntov lett így a Corvette Apja. És volt még egy tényező, ami miatt a Corvette a palettán maradt: a Ford bemutatta '55-ben a Thunderbirdöt, amit kétszemélyes luxusautónak pozícionáltak, így a GM nem tehette meg, hogy a Fordnak egyedüli komoly rivális jelentő modelljét csak úgy kivonja a piacról. Nem is tette, szerencsére. '58-ban a T-Bird meg is hátrált, amennyiben a négyülésessé válást ennek betudhatjuk.
Mindenesetre ezt még beteszem ide, mert előre kigondoltam, hogy filmes linkekkel is megörvendeztetlek benneteket, tehát. Elég jelentős szerepe volt az autónak a Két tűz között című Schwarzi-filmben, egy kisebb a Tango és Cash-ben, Tom Hanks is vezetett ilyet az Apollo 13-ban, de számomra ez a legkedvesebb filmes feltűnése ;)
Na, ugorjunk a C3-ra, egészen 1968-ig. Amíg itt csehszlovák barátainkkal igyekeztünk közelebbről is megismerkedni, addig ők ott bemutatták a harmadik generációt. Nem mellesleg a Mattel bemutatta a Hot Wheelst, ezt csak úgy megjegyzem (ja, nem is én, hanem a wiki). Nekem a C3 a kedvencem, ebből a típusból van is egy szép hármas HW-pakkom, de a MB is kedvelte ezt a szériát. És én is ugyanezt a MB-tól.
1983-ban elkezdték gyártani a C4-et, 96-ig folytatták is, és ehhez már személyes élményem is fűződik, ugyanis ilyenekben már ültem, egyszer a főiskola alatt egy haveromnak hála, aki a nem létező ösztöndíjat némileg gázos autók vizsgáztatásával egészítette ki, másodszor pedig már a második munkahelyemen, ahol egy amerikai autó-buzi kollégámmal hozott össze a sors, és egyszer rábírtam, hogy az ő kocsijával menjünk el a Porsche Hungáriához tárgyalni. Látni kellett volna, ahogy a Fáy utcai szalonból hogyan jöttek ki az eladók megbámulni a gyönygyházfehér járgányt, otthagyva csapot-papot-Porschékat ;) Na, ebből a fajtából akad egy speckó, és két egyszerűbb kivitelem:
Talán ezért, talán másért a C5 és az utána következők már nem tetszenek, ilyeneket sem Matchbox- sem HW-verzióban nem vásárolok, egyszerűen nem jön be a forma. Így csak címszavakban: C5 1994-2004, C6 2005-től, aztán majd meglátjuk, állítólag 2012 előtt nem lesz C7, viszont fontos megjegyezni, hogy a Corvette 2005-től önálló márka, gondolom odakint is rájöttek, hogy nagyon hülyén néz ki a Chevrolet Corvette mellett a Chevrolet Matiz felirat egy céges brosúrában...
Érdemes lenne egy kicsit több szót ejteni a konkurensekről is, de most ezt nem teszem. Talán majd máskor. Úgyhogy video. De nem valami friss ipari hulladékról, hanem valami sokkal szebbről. (Ja, előbb egy kis hangjáték...)
A beígért Volvós poszt még mindig nem ez, csak egy újabb szereplője érkezett meg. Most már elvileg semmi akadálya annak, hogy végre elkészüljön. Ja, de: elba sok melóm van, lehet, h jövő hét lesz belőle. Nem mellesleg hiányzik még egy Majorette Volvo 245-ös is a listáról, de olyanom belátható időn belül nem lesz. Hogy a posztig fennmaradó időt kibírjátok, alább egy telefonos irodai fotó a Corgi általam párosított twinpackjéről ;)
A Johnny Lightning 'Street Freaks' sorozatból (lásd: Villám Jancsi) megérkezett a második versenyző, ezúttal nem egy felújítás alatt álló darab (aka Project in Progress), hanem egy Black with Flames alcímet viselő Charger. Hihetetlenül részletes és igényes darab, mondanom sem kell:
Az utcai furcsaságokon belül kiadtak még egy The Spoilers sorozatot is, de azok valahogy nem jönnek be, így valszeg marad ez a kettő, ez a lista belátható időn belül nem fog bővülni...
Mármint azon kívül, hogy egy 245-ös Volvo Fire Chief...
2 fontért vettem, a kép bordós árnyalata megtévesztő, mert a színe élénk piros, és a MB-nál némileg nagyobb, olyan 1:50 - 1:48 méretarányú (9.5 cm hosszú), full fém, az ötödik ajtó nyitható, de semmilyen utalás nincs rajta, h ki gyártotta és mikor. Csak egy Volvo 245 felirat árválkodik az alján. A matricákat és egy sarki leverődést leszámítva szinte makulátlan állapotú amúgy.
Szó érte a ház elejét, hogy nem tartom magam a blog címéhez, azon belül is a filmek kitételhez. Kritika most sem lesz, ellenben trailer igen. Gyerünk a moziba be!!!
Sajnos én is észrevettem, hogy most már egy kicsit sok lett a jóból, le kell állnom, mert nem lesz jó vége... Igen rossz tulajdonságom, hogy nagyon rá tudok kattani egy csomó dologra, most éppen erre. El is határoztam, hogy most semmilyen új licitbe nem kezdek a következő fizetésig, és a jelenlegi licitjeimet sem emelem. Ez mondjuk kurvanehéz lesz, mert az ebayen mostanában dobtak fel olyan Majorette-ritkaságokat, amilyenekkel utoljára gyerekkoromban találkoztam, akkor is csak távolról. Ennek a teherautónak millió változatát például új, makulátlan állapotban.
12 item van a Bidding szekciómban az ebayen, ebből reálisan a jelenlegi max licitem fényében lesz 8 üzlet. A vaterán 6 tételen vezetek, reálisan nézve ez 4 nyerés lesz. Ünnepélyesen most (majdnem teljesen) kiürítettem minden Watching és Megfigyelt árverések című listát, mert erős vagyok és határozott.
Úgyis terveztem már egy ideje a meglévő kisautóim karbantartását, festését, fotózását. Nem beszélve a beígért Volvós és Corvette-es behegyzésekről, illetve még ezer másról, ami a fejemben van...
Ezt a feliratot a budaörsi Auchan egyik kirakatában fotózta az egyik kollégám, eredetileg természetesen SALE akart lenni, csak nem sikerült neki...
Szóval egy ideje - sikertelenül - hirdetek pár járgányt a vaterán, ezért azt gondoltam, ide is felteszem őket akciósabb áron, hátha. És még egyebeket is.
400 Ft
500 Ft
A kettő együtt 800 Ft, és még mindig jár hozzájuk a 100 Ft-os noname helikopter!!!
Csináltam egy ferde, ellenben igen szar minőségű fotót az egyik kisautós szekrényemről. Íme:
Az elrendezésbe igyekeztem némi tematikát is vinni, (szemből nézve) bal felül Ferrarik (HW és Shell promó), jobb felül maradék Ferrarik és sztárvórszos Nascar, bal középen mindenféle fegyveres erők, jobb középen a léghűtéses szekció, bal alul inkább nagyobbak, jobb alul maradékok, amerikaiak, rendőrök, ilyesmik.
A bal alsó ma ezzel a járgánnyal bővül, majd erről posztolok később részletesebbet (vagy ezt már ígértem?)...
Most akkor itt a Neunelferről lesz szó. De nem sok, a részletes történelmi áttekintést skippelem, a nem részletest is, csak pár szót e témában: a 911-es 1998-ig léghűtéses volt, ami utána jött, az már részben szentségtörés, de azért nem az első a világban, elég ha csak szétnézünk a Subaru háza táján...
Az 1999-es Car of the Century szavazáson az ötödik helyen végzett a Ford T-modell, a Mini, a Citroen DS és a Bogár után. Személy szerint nekem az 1989-ig gyártott szériák tetszettek igazán, de elsősorban a korai hetvenes évek 911-esei. Ilyeneket szerencsére nem csak látni, hanem vezetni is volt szerencsém, ugyanis számos Bogár-találkozón megjelennek, és az ismeretségemben is van egy-kettő példány. A Bogaras tunerek nagy előszeretettel merítenek nem csak ihletet, de sok esetben konkrét alkatrészeket a 911-esből, ülést, felnit, lámpát, komplett motort, ezeket ugyanis viszonylag kis ráfordítással (nem anyagi) át lehet ültetni. Kérdés, hogy érdemes-e...
Megfogadva az indexes fórumon és az itt kapott fotótechnikai jótanácsokat, megint alkottam. Az eredmény szerintem vállalható lett. A legnagyobb a Matchbox SuperKings K-70, a közepes egy Bburago (ez az első Bburago autóm, az Auchan akciós dobozokba szórt egy csomó ilyet valami 400 forintért, csak mondom), a legkisebb egy Welly. Még egy(-két) SIKU nem ártana, de talán majd idővel...
Kicsit kiegészítettem egy korábbi posztot, és gyorsan utána is néztem, hogy esetleg meg lehet-e a poszt egyik szereplőjét venni valahol. Naná. 125 amerikai dollárért, 1:72-es méretben, katonákkal együtt. Jézuska, ugye Te is olvasod a blogom???
Az első autó ismerős lehet (ja bocs, naná, mindenki ismeri), itt is ejtettem már róla pár szót korábban, de ez a festés nekem simán a különleges kategóriába tartozik, előtte csak a fekete-fehér és a bilikék verziót ismertem. Ha az ember nem figyel, simán beszáll, mert taxinak nézi... Lindberg City-t Sam.Joe segítségével beazonosítottuk, íme.
A K-154-es kódszámú, szintén SuperKings Bimmert azért már nem lehet eltéveszteni, combos hurkazabáló 750i a megszokott szigorú germán rendőrségi stílusban, és ennek a változatosság kedvéért a motorházteteje is nyitható, nem csak az első ajtajai. Ma már azért inkább csak a modernebb pajtásai dolgoznak csak.
A mai utolsó szereplőnk egy Chevy Suburban, ez nem SK, hanem "csak" sima Collectibles, az Emergency Service al-sorozatból, ugyanis katonai rendőr. Mattzöld fényezés, színezett lámpák és villigó, gumikerék. Ez ez első Suburban szerény, de szépen bővülő gyűjteményemben, de a szokásos bajom azért ezzel is megvan - túl kicsi. Ami azért is furcsa, mert például a Ford Expedition és a Chevy Tahoe is valahogy testesebb, pedig hát. De azért szép. Pár hete láttam ilyet az ebay-en valami 100 dollárért. Na ez nem volt annyi, köszönhetően a fentiekhez hasonló, tehát némileg viseletes csomagolásnak ;)
Jobb, ha tudjátok, ez a GMT800-as modell, abból is a korai, facelift előtti verzió, nagy valószínűséggel a közepes (muhaha!), 335 lóerős, 6000 köbcentis Vortec V8-as motorral - "no replacement for displacement", ahogy a művel francia mondaná. 2008 októberében jelentették be egyébként, hogy nem fejlesztik tovább, gondolom, rájöttek, hogy sokat zabál és sokat szennyezi a környezetet, na mindegy, azért a 2009-es modell azért még kapható.
Számomra az legemlékezetesebb szereplése a Végveszélyben című filmben volt, 1994-ben, amikor is Jack Ryan (Harrison Ford) Dél-Amerikába látogatott, és a konvojukat elég csúnyán szétlőtték (alább nagyjából 1:30-tól). Még arra is emlékszem, hogy ez a bizonyos szétlövős jelenet abban az évben az MTV Movie Awards-on a Best Action Sequence kategóriában versenyzett, de végül a Rómeó vérzik nyert egy ennél szerintem sokkal vérszegényebb, igaz, realisztukisabb jelenettel, amiben egy autó nekiment egy oszlopnak...
Most, hogy megjött a harmadik "highly detailed" Crown Victoria, ezúttal a Highway Patrol verzióban, észrevettem valamit: szépen felfordítottam, hogy elolvassam az aljára írtakat, biztos ami biztos, erre fejjel lefelé van a szöveg! Mármint ha az autó eleje balra néz. Pont fordítva, mint ahogyan ezt megszoktam. Én nem is értem, hova tart így ez a világ???
Szerencsére azért nem egyedül érkezett, ráadásul a másik Fordon helyes a szövegezés iránya. Huh...
Na, valamikor majd erről is írok, mert valami miatt nagyon tetszik...
Jó múltkor egy hármas doboz megbontása eredményeképp jött az ötlet, hogy visszapakolok bele más autókat. Meg is tettem. Már akkor az eszembe jutott, hogy nagy kibaszás lesz, ha kihoznak belőle egy feketét is, mert akkor borul a projekt:
Mustang-történelemmel most nem traktállak benneteket, szerintem ezt már megtették helyettem ehhez jobban értők, inkább csak egy érdekesség: az ebay-en Jada 'FOR SALE' modelleket nézegettem, mert azok nagyon bejönnek, amikor egyszercsak ez jött velem szembe. Mint kiderült, pont attól az eladótól, akitől már rendeltem korábban, és hong-kongi illetőségű, azaz ócó. Ez a gép sem volt egy kerek dollár se, a szállítás 5 dollár volt, hát rácsaptam. Most majd nemsokára megjön ennek a Charger-párja, sajnos az nem ez a romos design lesz, de mindegy, jól fog kinézni, majd beteszem.
Az ezirányú (lásd még: szórógitt) vonzalmam valószínű onnan ered, hogy az első Bogaram is kábé így nézett ki, igaz, nekem az semennyi energiámba nem került, hogy szakadt és kopott legyen, egyszerűen csak az ölembe hullt ez a ráadás ;)
(Ezentúl, ha valamit átfestek, Picasso címmel jelenítem meg a blogban. Rendkívül kreatív vagyok, ezért.)
Na szóval, ez is megvolt, a két kókányolt Majorette Dyane-t az első Picasso-projekt keretében átpingáltam, némi military beütést ajándékozva nekik. Az egyik ráadásul hiányos is volt, valami barom nagy napernyő forgott rajta fénykorában, igazi Matchboxos roll-a-matics megoldással, így most ez is eliminálódott, a napernyő emlékét már csak a családi fotók és egy lyuk őrzik.
Ilyen volt:
Ilyen lett - bocs a béna telós fotóért, ez volt kéznél:
A piros kerék gyári, azt hagytam a jobbikon, mint ahogyan a belső terét is, mert szép volt és tiszta, és a rongytető is maradt eredeti színű. Az alváz azonban - és így a küszön és az azon található póttank is - matt fekete lett, a felépítmény pedig katonai matt zöld lett. A vadrács eredetileg is fekete volt, a bukócső és a pótkerék szintúgy. A rosszabbik MB-kerekeket kapott, és az alváz eredeti színével így elég jól harmonizál, de a belsőt befeketítettem durván. Szerintem előnyére.
A Dyane egyébként – már amennyire én tudom – a 2CV, azaz a „Kacsa” utódja, némileg modernizált változata volt. Az ok a frissítésre az volt (és innentől ez már nem saját kútfőből), hogy a 2CV már a 60-as évek közepén kicsit elavultnak számított, az autós társadalom igényei ekkorra már bőven túlmutattak azokon, amelyek mentén 1930 körül elkezdték fejleszteni: olcsó autó, amely bármikor elvisz két parasztot és 100 kiló jószágot 60 km/h sebességgel. Egy közkedveltebb megfogalmazás szerint az elvárás az volt, hogy úgy tudjon átmenni a szántáson, hogy a benne szálított tojások nem törnek össze... És lehessen kalapban vezetni. No, vissza a Dyane-hoz: 1967-től 1983-ig mintegy 1.4 milliót gyártottak belőle, temérdek változatban. Fő konkurense az 1961-ben bemutatott Renault 4-es volt, amely a „Kacsa” eladásait drasztikusan csökkentette, így muszáj volt lépni valamit. Nem léptek azért túl nagyot: továbbra is léghűtéses maradt a motor, továbbra is gyenge volt, mint a hajnali harmat, a designt pedig kiadták egy Panhard nevű alvállalkozónak, mert nekik a DS-sel kellett foglalkozni, Panhardék meg pont ráértek. Amúgy ők mindenféle katonai fejlesztésekben voltak erősek, és ezt, ha szeretnénk, beleláthatjuk a Dyane formavilágába is. Bár nem innen jött az ihlet, de én is katonaivá alakítottam az enyéimet...
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Végülis 3600-ot költöttem, ha már ott voltam, de ebből 2600 előre le volt zsírozva ;) A maradék ezres két Majorette-et foglal magába, egy (talán Dodge típusú) tűzoltót (erről nem teszek be képet, mert nagyon le van pattanva, helyette itt a vontatós verziója) és egy Renault Alpine rendőrautót:
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Utolsó kommentek