Az előzmény-poszt végén azt írtam, szólok, ha jön még a sorhoz valami.

A két jövevény már az R4-es sorozatból való, amelyet tavaly adtak ki. A különbség nem csak a sorozatban feldolgozott autókból adódik ("The Beginning" General Lee, Plymouth RR, Chevy Vega, Dodge Monaco state police, "Black Tillie II" Ford Mustang és Buick Grand National race car), hanem abból is, hogy a bliszteren belül már szép papírdoboz is jár az autókhoz a filmsorozat fotóival megnyomva. Most tehát jött egy fekete-fehér Dodge Monaco rendőr és egy mattfekete (!) 1967-es Mustang. Elvileg már csak egy Camaro van érkezőben, de nem a "Grey Ghost", hanem egy zöld. Azért ha valahol feltűnik egy fekete General Lee, mert ilyen is van (sőt ami fájóbb, egy ilyet tartalmazó csomagom egyszer el is tűnt), arra valszeg lecsapok majd...

Bye.

Érdemes a wikipediát vagy csak úgy az internetet böngészni a modell történetét illetően, mert számomra például egyértelműen az újdonság katergóriába tartozik a következő tény: a Hummer a civil verzió, a Humvee a katonai. No de ne szaladjunk ennyire előre! Ez a poszt tehát a Humvee-ről szól, a civil verzió(k)ról csak pár szó esik.

HMMWV, azaz High Mobility Multipurpose Wheeled Vehicle a teljes neve ennek az autónak, ami valami olyasmit jelent, hogy nagy mobilitású, többcélú kerekes jármű. Ez akármelyik autó meghatározása is lehetne, akár egy Trabanté is, minden viszonyítás kérdése ugyebár, hiszen a celldömölki rokkantnyugdíjas Marika néni bilikék hycomat Trabija számára egyenesen a megváltást jelenti, nem csak holmi többcélúságot meg nagy mobilitást. Nem mellesleg ha egy olivazöld Trabant Tramp és egy Humvee egymás mellé áll, sok száz méterről és kellően hunyorítva akár össze is téveszthetők :P

Na szóval, komolyra: a Humvee alapvetően egy katonai használatra fejlesztett összkerékhajtású dzsip. A dzsip itt nem a jeep-értelmével, hanem a terepjáró értelmével szerepel. Az elődjei sorjában: M151 MUTT, M561 "Gama Goat", M718A1, M792 és a CUCV.

Mit tud? Független felfüggesztést, központi gumifelfújó-rendszert, 4 tárcsaféket (a difinél, nem a kerekeknél, ha valaki nem tudta volna, így kevésbé sérülékeny), és durván 17 kivitel-verziót az USA hadseregében, úgy mint csapatszállító, lövész, mentő (négy fekvőbeteg vagy 8 ülő számára), rakétavető stb.

És tud menni, dugóban is :) 

Vagy tud menni egyedül is: 

A történetéről pár szó: már az AMX-es posztban is megemlítettem, hogy az AMC (illetve hát az AM General) a gyártója/beszállítója ennek a modellnek. De hogy lett az? Hát úgy, hogy 1970-ben az amerikai főkatonák rájöttek, hogy a civil teherautók katonai használata sok szempontból nem kielégítő. (Nálunk ez valószínűleg úgy lett volna, hogy egy főkatona rájön, hogy a sógor traktor-kereskedésének működése anyagilag nem kielégítő.) Kiírtak hát egy tendert, hogy mire lenne szükségük. 1977-ben a Lamborghini beadta a Cheetah (Gepárd) nevű javaslatát. 1979-re a Hadseregnél nagyjából összeállt a végleges specifikációs lista, mire is lenne szükségük, és a HMMWV betűszó is megszületett. Ugyanezen év júliusában az AM General (az AMC leányvállalata) megkezdte az előzetes design-munkát, és még egy év sem kellett ahhoz, hogy beinduljon az M998-as prototípus tesztje. 1981-ben az erőfeszítéseiket a Hadsereg egy szerződéssel jutalmazta, első körben még egy rakás prototípust rendeltek, hogy maguk is tesztelgethessék, majd mivel ezek aránylag jól sikerültek, berendeltek 55.000 db Humveet 1985-ös szállítással. A Humvee-k 1989-ben debütáltak élesben Panamában (Operation Just Cause, részletek itt), de Irakban lettek híresek (kábé együtt az Apache helikopterekkel), ahol vagy 10.000 darabot vetettek be belőlük 2003-ban.

Alapvetően emberek és könnyű teher szállítására találták ki, és az elődökhöz hasonlóan az alapcsomag nem tartalmazta a páncélzatot vagy a védelmet a nukleáris, vegyi vagy biológiai támoadások ellen. Gondolom, az extralistán azért ezek egy része megtalálható. Viszont a könyöklő szériában elég széles ezekben a járgányokban :) A Sivatagi Viharban elég jól vizsgáztak, Mogadishuban kevésbé (egyik kedvenc filmem a témában A Sólyom végveszélyben, csak mondom, ezért is tettem be ezt a régebben készült (kissé túlexponált) fotót, hogy legyen a posztban közös kép egy Black Hawk-kal), de a kocsit nem is arra tervezték, hogy huzamosabb ideig ellenálljon intenzív kézifegyveres támadásoknak, nem beszélve a gépfegyverekről és rakétagránátokról, sőt pokolgépekről. Mivel a csapatok Afrikában is dicsérték a Humveet, és legfőképp mert szükségessé vált, elkezdték fejleszteni a városi ütközetekre (mi a jó kifejezés az urban combat-re?) szabott verzióját, pedig eredetileg ilyen terv nem létezett. Így született meg az M1114-es kódnevű verzió megerősített védelemmel (páncél + golyóálló üvegezés), erősebb turbós motorral, légkondival és felspécizett felfüggesztéssel.

A fejlesztés olyan jól sikerült, hogy utána kitben is lehetett kapni 'tuningpáncélt' a 998-as modellekhez. Ezek megítélése már vegyesebb volt, mert a súlytöbblet annyira lelassította a nem erre tervezett alapmodellt (ellenpélda: Humvee-verseny), hogy néha pont a páncélzat miatt kerültek bajba az utasok, illetve sem ez, sem a páncélos verzió nem kínált megfelelő védelmet a taposóaknák ellen. Ráadásul sokszor beragadt a páncélajtó, lehetőleg pont a legélesebb harci helyzetekben, „kiszolgáltatva” a bent ülőket (heh, képzavar), így a későbbiekben felszereltek rá egy külső „vonószemet”, hogy más járművel ki lehessen rántani. Mi mindenre kell gondolniuk ezeknek az okos amiknak... Aztán kicsit tovább kellett még fejleszteni a tetőn kiálló lövész védelmét is. Érdekességképp egy két magyar felségjelű Humvee. És egy leamortizált.

A civil verzió: a polgári igény kialakulása a Sivatagi Viharról készült fényképeknek, híradásoknak köszönhető, nem mellesleg Arnold Schwarzenegger közbenjárásának, aki egyből nagy rajongója lett a típusnak. 1992-ben kezdték gyártani a köz-Hummert, H1 illetve Hummer (majdnem Kalapács) néven, de a modellnek leáldozott 2006-ban, mert a 2007-es új, károsanyag-kibocsátást szabályozó törvény szigorának nem tudott megfelelni az elavult turbódízel. Jött aztán a H2 meg a H3, de ezek már elpuhultak (oké, azért van kivétel), a célközönséget itt jobbára feka rapperek és magyar gengszterek teszik ki. Kár. Itt egy teszt a H1-ről.

Érdemes még egy mondat erejéig megemlíteni három gépet, amit mondhatni a Humvee ihletett: az egyik orosz, GAZ-2975, aka Karatel (Punisher), a másik a Toyota Mega Cruisere (nekem a Tomica feldolgozásában van meg, rendőr-kivitelben, ráadásul már nem sokáig, mert épp eladom), illetve a korábban már röviden tárgyalt Tumbler, a legújabb Batmobile.

A Humvee filmes szerepléseinek felsorolása nem maradhat el. Számomra a legmeghatározóbb élmény a Tűzmadár-akció című film volt ebből a szempontból, nekem itt tűnt fel az autó először, de a Sivatagi cápáktól kezdve a Vasemberig nagyon sok Irakos, Afganisztános filmben láthattuk, illetve „sima” akciófilmekben is gyakran feltűnik, pl. az Ál/arcban, a Jurassic Parkban vagy A Sziklában, amint Sean Connery lerombolja fél San Franciscót egy polgári változattal, Nicolas Cage pedig egy sárga Ferrarival üldözi, hehe.

És akkor a kicsikről, röviden: 1994-től gyártja a Matchbox a Humveet, szóval nem siették el a bevezetést. Jómagam igyekeztem minél több változatot begyűjteni, de inkább csak a katonaiakra fókuszáltam. Akad otthon belőle mezei, terepszínű, sivatagi festésű, SuperFast, Battle Kings-es duó, rugós és rugózatlan, ilyen kerekű és olyan kerekű, illetve egy Taco Bell-es is. Itt felül a jobboldalin van egy vöröskereszt is, csak nem látszik, mert a hátára festették.

Az ablakok majd’ minden esetben festettek, de legalábbis durván sötétítettek, tehát a beltér kimaradhatott (a Taco Bell egyenesen ezüstre pingálta a szélvédőt), cserébe kapunk forgatható gépfegyvert a tetőn szinte mindegyik verzión, és nyitható „csomagtartót”, de persze a Taco Bell itt is egyszerűsített. Hiányolom a MB Humveek elejéről a rácsot egyébként, de összességében tetszenek. A kék-fehér rendőr még kéne, ha valakinél landol egy ilyen feleslegben, szóljon rám!

A Johhnny Lightning is megörökítette a típust számos verzióban, ezeket direkt nem kezdtem el beszerezni, mert annyi felesleges pénzem azért nincs. Azért egyet bezsákoltam, mégpedig egy JL Club Exclusive kivitelt, amely egy rendőrségi Humveet formáz meg, elöl-hátul fényhíddal és szerénytelenül nagy S.P.O.C. felirattal, azaz egy SPECIAL PURPOSE OPERATIONS CENTER autóról van szó. Ez a rész mindegy is, a lényeg, hogy lenyűgöző a gép, súlyos, igényes, részletes, kilométereket ver a MB-félékre, bár nekem azok is nagyon bejönnek... Ez egyébként méretre is nagyobb, közelebb van az 1:60-hoz, mint az 1:70-hez.

A HW-verzió nincs meg, talán nem is lesz, mert az valahogy az nem tetszik. Itthon láttam sok helyen a színváltós változatát, még lehet, hogy meggondolom magam, csak hogy teljesebb legyen otthon a sor, de mintha túl rövidre formázták volna. Cserébe van egy SIKU, ami ráadásul rendőr is, így dupla élvezet. Méretre természetesen nem passzol a MB-okhoz, de ez már nem újdonság.

Van még továbbá két McDonald's-es is, amiket egy ebay-es eladó kedvességből tett az egyik csomagba, ajándékként. Motoros csörlővel rendelkeznek, a kislányom egyik kedvenc szórakozása, hogy összeakasztja őket, majd nem engedi, hogy összehúzzák magukat, gyilkolva ezzel a filléres kínai mechanikát. Nem érhetnek túl sokat, de ha valaki pont ezekre vágyna, keressen bizalommal, biztosan meg tudunk alkudni:

Időközben meglett a HW is, alább a kép. Csak mintegy 2-3 mm-rel rövidebb a MB-nál, de a tengelytávja vagy öttel kevesebb. És jóval magasabb, ezért emlékezhettem úgy, hogy jóval rövidebb. Alatta pedig egy szintén új jövevény a Maisto háza tájáról:

A végére egy kis ügyességi feladat:

Nem, ez most nem autós. Csak simán retrós. Mármint mű-retrós. De a bevágott archív felvételek büntetnek!!! (2:27-nél az ott nem Michael Knight?) Mindenki táncoljon! ;) 

És közben tessék tippelgetni, hogy az archív szereplők közül kinek milyen autója lehetett akkoriban!

Mivel nem tippelt senki, valóban autósra formálom vissza a posztot, mert most tűnt fel az indexen egy ide vágó poszt egy remek blogról.

Retroautós Lada látható a képen, ha még valaki nem tudná, de szerintem nincs ilyen...

Ezt a linket viszont tényleg csak az erős idegzetűek kattintsák. Én szóltam.

No comment.

http://www.bmwblog.com/2009/04/13/billboards-war-bmw-vs-audi/

:D

Toyota.

(Először is egy közérdekű közlemény: letöltöttem a Hazárd megye lordjai – A kezdet című filmet. Ez nem már említett 2005-ös remake, hanem egy 2007-es film, jelenleg az HBO-n megy. Még nemtom, milyen, de ha megnéztem, szólok. ON.)

Érdekes, hogy a világ legnagyobb autógyárának szülötteit a Matchbox kvázi hanyagolta. Mindössze a régi Celica, a Supra (két verzióban), az MR2 (jó csúnya) és most legutóbb a Scion (jó csúnya) léphetett be az örökkévalóság Mattel-logókkal ékesített kapuján... De miért, kérdem én??? Az AE-86 vagy a Corolla nem érte volna meg a fáradtságot, netán a Land Cruiser? Ja, ez utóbbi idén lesz, bocs, visszaszívtam... De egy Carlos-Sainz Celica is bejött volna - lásd legalul az első linket.

Nem tudom, mennyire jó ötlet egy komplett wikipediás bejegyzést bekopizni, de mivel igen érdekes olvasmány (mint ez), egy életem, egy halálom, én bizony bemásolom ide a Toyota történelmi hátterét dióhéjban: a Toyota Motor Corporation egy tokiói székhelyű multinacionális vállalat, jelenleg a világ egyik legnagyobb autógyártója. A cég eredeti neve Toyoda volt. Három oka is van a változtatásnak. Egyrészt Tojoda Kícsiró ezzel el akarta választani a magánéletét az üzleti ügyeitől. Zseniális. Másrészt úgy vélte, hogy a Toyota nevet könnyebben ejti ki a külföldi, mint a Toyodát. Jó, mondjuk. Harmadrészt pedig a Toyota nevet éppen nyolc katakanával lehet leírni (lásd kép), ami pedig a japánok szerencseszáma. (Ez három betű. De nyolc vonás, azaz nyolc katakana. Ezt tudom, mert tanultam japánul.) A katakanás logót az autók nevében már nem, csak a cég felirataiban használják, és Kínában a mai napig, a kínai-japán kandzsi írásjegyekkel, Tojodának írják a márkát (ez itt az, alább).

Tágítsuk a kört: az első japán kocsit egy bizonyos Sintaro Josida készítette 1902-ben, majd 1907-től 1909-ig néhány darabot eladásra is gyártott Type Takuri néven. Az első, valóban sorozatban készített autó a Nissané volt 1915-ben, amelyet szorosan követett a Mitsubishié 1917-ben. Mire a Toyota a harmincas évek közepén elkezdett autókat gyártani, már sok japán autógyár működött.

Tojoda Szakicsi valamint fia, Kícsiró (ugye az megvan, hogy a vezetéknevet ők is előre írják?) nem az autókhoz, hanem a szövőgépekhez értett. 1890-ben készítették el első szövőgépüket, majd a 20-as években megalkották a világ első automatikus utántöltésű, állandó sebességű szövőgépét, a Toyoda Type G-t. Találmányukat a világ legnagyobb szövőcége, a Platt Brothers & Co. vásárolta meg egymillió jenért, és ez az összeg akkor nagyon nagy pénz volt, még ipari szinten is. Tojoda Szakicsi ezt pénzt egy autógyár alapításába fektette. Az öreg Tojoda 1929-ben Európába küldte fiát, Kícsirót, hogy tanulmányozza az ottani (azaz itteni) autógyártást. A tanulmányút 1933-ig, tehát éppen a gazdasági világválság végéig tartott. Hazaérte után Kijicsiro gyorsan munkához látott, 1935-re megalapította a Toyoda szövőgépgyártól jogilag független Hinode Motors vállalatot, és motorfejlesztésbe kezdett. Hamar elvetette azonban a Hinode Motors nevet, és cégét 1937-ben Toyotára keresztelte át. Addig kéthengeres motorokkal kísérletezett, és el is készült egy még Hinode márkájú, A1 nevű prototípus. De Japán ekkor már benne volt a mandzsúriai háborúban, a csapatoknak teherautók kellettek. Apró kéthengeressel pedig nem lehet nagy rakományt mozgatni, ezért Toyota végül lemásolta egy akkori Chevrolet teherautó soros hathengeres, 65 lóerős motorját, váltóját, alvázát. Erre készült az AB típusjelzésű első Toyota teherautó, valamint a Chrysler Airflow vonalait és formai elemeit koppintó AA személykocsi.

Mivel a japánok sokáig egyáltalán nem ápolták a technikai múltjukat, ezért mára egyetlen AA sem maradt fenn, tehát a cég (Hinodétől számított) hetvenedik éves jubileumára nulláról el kellett készíteni egy replikát. Még szerencse, hogy ősi Chevrolet alkatrészeket viszonylag könnyen be lehet szerezni az USA-ban, ezért csak a karosszériát és a belsőt kellett újragyártani a semmiből. Az AB teherautó például annyira megegyezett a korabeli Chevrolet-kkel, hogy az amerikai hadsereg a háborúban zsákmányolt Toyota teherautókat üzemben tudta tartani a raktáron lévő GM-alkatrészekkel.

1938-ban megkezdte a működését a szövőgyártól különálló első Toyota-üzem Koromóban. 1936 és 1947 között összesen 1757 autó készült itt. Bár a legtöbb Japán nagyváros hihetetlen károkat szenvedett a második világháborúban, Koromo és a Toyota-üzem csodával határos módon megúszta a komoly bombázásokat, sőt szinte folyamatosan termelt. Akárcsak Németországgal, Japánnal is empatikusan próbált viselkedni a világ nyertes fele a béke első éveiben, ezért hamar újra termelni kezdhettek az üzemei. 1945 decemberétől, rövid szünet után újra megindultak a gépek Koromóban, ráadásul a fejlesztőket mintegy kárpótlásul bevonták az amerikai hadiügyek ipari fejlesztési programjába. A háború utáni első személyautó, az SA 1947-ben jelent meg, 995 köbcentis, 27 lóerős motorral, 87 km/órás végsebességgel. Miközben minden autógyár háború utáni modellfejlesztési lázban élt, a Toyota a gyártási technológiáit finomítgatta. Annyira belemerült, hogy 1949-ben kis híján tönkre is ment. Fizetésképtelenség, 1950-ben a cég mai napig egyetlen sztrájkja következett. Az ifjabb Tojodának le kellett mondania, az igazgatói posztot a még fiatalabb Tojoda Ejidzsi és Szato Soicsi vette át.

1951-ben, központi megrendelésekre, mérnökök létrehozták az első BJ terepjárót, a mai Land Cruiser ősét. A karosszériához alapötletként az amerikaiak háborúban használt Dodge Weaponja szolgált, a motor a bevált Chevy-féle hathengeres volt. A Toyota az export mellett döntött, és hogy vonzóbbá tegye, alaposan átdolgozta a BJ-t,. Így jött létre 1954-ben az első Land Cruiser. Ez volt az első motorizált jármű, amelyik önerőből feljutott a Fudzsi hegy hatodik állomásáig.

1955-öt szánták a nagy betörés évének, ekkor indult az export az USA-ba. Két modellre alapozták, a vadonatúj Toyopet Crownra és a Land Cruiserre. 1957-ben megindult a Toyopet Corona (ez eggyel kisebb volt, mint a Crown) szállítása is, de mindkét személyautó megbukott. 1960-ban a Toyota vissza is vonta a Crownt és a Coronát a piacról, utána 1962-ig csak a Land Cruiser (ezen volt viszonylag nagy a profit) képviselte a Toyotát, pontosabban a Toyopet exportmárkát az Újvilágban.

Közben azért máshol maradt erő a bővülésre. 1959-ben például Koromo várost átnevezték Toyotára. Ekkor Brazíliában a cég létrehozta az első Japánon kívüli gyárát, melyekből 2006-ra szerte a világon 52 lett.

1964-ben a vállalat bevezette az USA-ban az első, igazán az amerikaiak igényei szerint készült autóját, az akkori, belpiaci Coronából erős átalakítással született Tiarát. Mivel éppen annyiba került, mint a Volkswagen Bogár, meglehetős sikerre tett szert, négyhengeres motorjával, külső méreteihez képest tágas utasterével, valamint a kategóriában akkor teljesen szokatlan automata váltójával és légkondicionálójával.

A japán belpiac alaposan megerősödött, Amerika nagy érdeklődést mutatott a Toyotákra. Még Európában is egyre inkább elismerték a márkát, a fő betörési pontok: Hollandia, Svájc, Dánia.1961-ben jött az egész Ázsiát meghódító, apró Publica (a Starlet távoli elődje), aztán 1965-ben 0,8 literes motorral hajtott, parányi sportkocsi, a Sports 800, majd 1966-ban a cég mindmáig legnagyobb sikere, a Corolla.

1967 a Jaguar E-Type-hoz erősen hasonlító, szupermodern, sorhatos motorral hajtott, kisszériás 2000 GT sportkocsi, valamint a Hiace furgon megszületésének éve. A Toyota ekkor kezdte szorosra fonni üzleti kapcsolatait a Daihatsu autógyárral, ami aztán bő húsz év alatt teljesen a tulajdonába is került. 1972-ben elkészült a tízmilliomodik Toyota. Az USA-ban 1990-ben bevezették a Lexus márkát. A Mercedesek, BMW-k, Audik elhalványulásának egyik fő oka a Lexus. Legalábbis a wikipedia szerint.

A Toyotát 1950-ben lényegében nem jegyezte a világ ipara, 1963-ra a 93. legnagyobb vállalattá nőtt (az összes iparágat egybevéve), 1966-ra meg már a 47. lett. Az autógyártók sorában ekkor már a 10. helyen állt. E korszak fejlődésének ütemét jól jelzi, hogy 1955-ben évi 8400, tíz évvel később viszont már 600 ezer autót állított elő a cég. 1970-ben már a Toyota a világ 4. legnagyobb autógyártója.

1997 végén a Corolla megelőzte a T-Fordot és a Volkswagen Bogarat a legnagyobb darabszámban eladott autók listáján, 2000-re pedig a Toyota lett Japán legnagyobb vállalata. Ma is a legnagyobb autógyár. A Matchbox pedig hanyagolja. Gratulálok.

A fenti kép Areh oldaláról van, mert az enyémet nem bontottam ki. Ez egy Supra, ahogyan a képen is látható, de a típus részletes bemutatását most kihagyom, a leges-legalsó linken található róla több infó, thx 2 Sam.Joe.

Mondjuk a Hot Wheels sem tett nagyon ki magáért, a saját gyűjteményem mindössze egy MR2-t (ugye, hogy szebb, mint a kocka előd-modell a MB megformálásában?) és egy Hachirokut (AE-86, ebből a 86-ot hívják japánul ilyen szépen, és a fent látható sajtóhirdetésen ez pihen az utánfutón) jegyez, de azért létezik még Celica és Baja is. Celicám szerintem még lesz. Majd update.

Aki azonban igazán szép Toyotákat szeretne birtokolni, az a Tomica kínálatában nézzen szét, az általuk készített Land Cruiser az egyik legkedvesebb kedvencem...

(Itt lent a magasabbik a Toyota (Crown), a másik Nissan (Cedric), még lejjebb pedig az alacsonyabbik a már fentebb említett 2000 GT, csak nyomoz, ezért bújt az Impreza mögé.)

De van ám a Majorette-től is két Toyotám, a piros egy 4Runner:

Végezetül pedig két ideillő poszt mások blogjairól:

Egyik
Másik

Ja, és eddig nem említettem, de 7 évig volt egy fehér Corollám IRL, nagyon szerettem, soha_nem_volt_semmi_baja.

Fastback. Hülye név, nálam inkább csak TL lesz.

A VW Typ3-at 1961-ben kezdte gyártani a wolfsburgi gyár. Hogy miért? Passz. Gondolom, kellett nekik egy Bogárhoz képest komfortosabb, nagyobb, de annak a szellemiségét valamelyest megőrző modell. Egyébként a Karmann Ghia is hivatalosan ide tartozik (Typ34). 1962-ben kombi változatban is megjelent. A motor a Typ3 esetében is hátul helyezkedett el, a léghűtés is megmaradt és a jellegzetes ciripelő hang is. 1966-ban elkezdődött az amerikai export is, ami igen nagy lendületet jelentett a modell életében. Szó volt egy cabrio változat bevezetéséről is, de ilyet – gyáriban – csak a Volkswagen-múzeumban lehet látni, összesen 12 db készült belőle...

Alapvetően 1500-ös motorral szerelték, az 1600-os verzió szintén ’66-os debütálású, de a motor felépítése nagyban különbözik a Bogárétól, sokat javítottak a hűtésén és kompaktabb is lett. Így a ferdehátú és a kombi változatokban még pakolni is lehet a motor fölé.

A Typ3-hoz fűzödik a világon az első széria elektronikus befecskendező alkalmazása (by Bosch), ezt a mérnökök így hívták a szép dallamos nyelvükön, vicces asszociációkra adva okot: einspritzung. Mintegy 2.5 millió darab készült az öreg kontinensen összesen, majd még vagy 400.000 db Braziliában, oszt’ annyi.

Az első MB-feldolgozás 1967-ban jelent meg, ez még RW volt, majd 3 évvel később transitional kerekeket kapott, még később a vastagabbik SF kerékkel is kapható volt. Nézelődve a vaterán (vagy akár az ebayen is) igen keresett, és így igen drágának mondható Matchbox, itthon a hibátlan, eredeti dobozos verziókért akár 20.000 forintot is elkérnek. Az én RW TL-em messze nem hibátlan, de alapvetően nagyon egyben van.

A HW már egy fokkal hálásabb téma ebből a szempontból, főleg az 1:50 körüli tartományban igen sok verziója aránylag könnyen beszerezhető, én is megtettem egy darab erejéig. Kicsit zavaró rajta a Rat Rods felirat, ugyanis az tudtommal az eredeti, 40-es és 50-es évekbeli hot rodokra hajazó stílusban épített autókra használatos, ide inkább a rat look illene, de ha az amerikai kollégák máshogy gondolták, és bizonyára megvolt rá az okuk, annyi baj legyen. Ez a California Local sorozatból való egyébként, a sorozatban vannak még VW-k szép számmal, megtalálható benne a Karmann Ghia is, Variantok, buszok, sőt még chop top Bogár is... Az ebayen már 1 dollártól kaphatók, itthon inkább olyan 1500-1800 Ft körül mozognak (már ha egyáltalán), de a ha valakit a Müller felé visz az útja, nézzen be, ott emlékeim szerint 1000-1200 Ft egy ilyen darab.

No, a 2008-as First Edition TL megint csak ritkaság, főleg hogy ilyet is tud: (Az enyém ma érkezett, de nem nyitottam ki, majd csak ha lesz egy másodpéldányom. Szóval ez itt lent nem az enyém. Csak ugyanolyan.)

A Maisto és a Jada is sokféleképp feldolgozta, de ezekből (egyelőre) sajnos nem rendelkezem példányokkal. Majd ha ez változik, update jön.

Egy korabeli reklám a fiatal Dustin Hoffmann-nal: 

A (főleg feketék körében) közkedvelt Lincoln keresztnév az angliai Lincolnshire Lincoln városának nevéből ered, ami pedig a latin Lindum Colonia nevéből rakódott össze, amely veterán római katonák kolóniája volt. Ahogy azt mindenki tudja...

Három híres Lincolnról lesz itt szó most. Kettőről csak röviden. Az első Abraham, az USA 16. elnöke. Róla tehát csak pár sor: 1809-ben született, 1865-ben halt meg, életéről és főleg haláláról számos film készült, és még fog is, legutóbb a Nemzet aranya 2. foglalkozott vele, ami egyébként nekem nagyon bejött. Bírom az ilyen indianajonesos, tombraideres limonádékat. De most a polgárháborúról, a republikánusokról és a merényletről nem fogok írni, az iskolában elsajátított felületes tudásom fényében álszent lenne itt a szakértő szerepében tetszelegnem... A második híres Lincoln egy kicsit méretesebb, de a beceneve neki is Abe (csakúgy, mint egy kedves emlékeket idéző mászkálós, de komoly gondolkodást és stratégiai érzéket is igénylő játék főszereplőjének): ez a USS Abraham Lincoln (CVN-72) nevű anyahajó, az USA haditengerészetének ötödik Nimitz-osztályú repülőgép-hordozója. 1988-ban adták át, és akkoriban ez 4.5 milliárd dollárjába került az amerikai adófizetőknek. A 332 méteres hosszához és 88.000 tonnájához képest egész szép teljesítmény az 56 km/órás maximális sebessége, a hatótávolsága a wikipedián szerényen így van megjelölve: ’esentially unlimited’. Legyen most ennyi elég is a hajóról. Nézzük inkább a harmadikat:

A Lincoln, mint autó, a Ford egyik márkája. És igen, az elnökről kapta ez is a nevét. 1917-ben alapította Henry M. Leland (a Cadillac is az ő nevéhez fűződik), hogy a háborúhoz Liberty repülőgépmotorokat gyártson, de a Ford 1922-ben már meg is vette, ugyanis csúnyán a csőd szélére sodródtak, és a nehéz helyzetet a Ford (illetve Henry Ford maga) ki is használta, ugyanis mindössze 8 millió dollárt fizetett, ami rögtön el is ment a hitelezők kifizetésére. A Lincoln ezt követően hamar Amerika egyik legsikeresebb luxusmárkájává vált, felsorakozva a Cadillac és a Packard mellé.

Ugorjunk 1961-be. A Continental 1939-ben indult hódító útjára, és rá nem sokkal már a Lincoln zászlóshajójaként tartották számon. A tárgyalt harmadik generációt 1969-ig gyártották, 7-7.6 literes vényolcasokkal, 2 vagy 4 ajtóval, temérdek verzióban. Érdekes, hogy a formatervet eredetileg az új (1961-es) Ford Thunderbirdnek szánták, de Robert McNamara egy kis változtatással inkább megszerezte a Lincolnhoz.

A legjellemzőbb vonása a két hátrafelé nyíló ("suicide") hátsó ajtaja. Ez praktikus okokból alakult így, a középső ajtóoszlop sehogysem passzolt, ezért inkább kitalálták, hogy minek az, nyílhat az ajtó hátrafelé is, nem is olyan régen ez majd’ minden autón így volt. Akkora telitalálatnak bizonyult ez a kis mérnöki ötlet, hogy a Continental a gyűjtők nagy kedvence lett, illetve számos filmben is fontos szerepet kapott az autó, mint pl. a Mátrix vagy Az elveszett szoba (egyik kedvenc minisorozatom). Nem beszélve ugye a JFK-ről, illetve egy meglepiről a legalul található filmecskében :)

Legtöbbünknek mégis a dallasi elnöki merénylet kapcsán lehet ismerős az autó, amely egy 1961-es nyitott verzió volt, egyedileg Kennedy számára készítette a Hess and Eisenhart, a kódneve pedig SS-100-X volt. Létezett neki egy plexi buborékteteje is, ami rossz idő esetén volt használatos – igaz, felhúzva seperc alatt remek üvegház-effektust tudott produkálni, már ha hinni lehet a korabeli leírásokank és a józan észnek. Az 1963-as merénylet után még felpáncélozták és 1977-ig használták is. Lincolnokat használt egyébként Nixon, Ford, Carter, Reagan és az idősebbik Bush is. További elnöki limuzinok itt.

No de nézzük már a kicsiket!

Bemelegítésnek egy ismertető a Mindenjáték webmagazinból, és két poszt a Matchbox Memories-ről. Mit is írhatnék még? Az én Matchbox verzióm a Pecsa bolhapiacáról érkezett, és pár korábbi vásárlásomból keletkezett felesleges autóért cseréltem, némi kápé-ráfizetéssel. Abszolút makulátlan, doboz nélküli. Nekem már a vastagabbik Superfast kerekekkel szerelt verzió van meg, és bár a korábbi hátsó kerékív tényleg elegánsabb,  nekem nincs bajom ezzel sem. És a színe is nagyon tetszik! :P

A Hot Wheels Continentalja egészen más tészta. Nekem szerencsére sikerült beszerezni belőle egy egész vállalható színű verziót, de egymás mellé téve még így is megdöbbentő a látvány: olyan, mintha az MTV Pimp My Ride műsorába került volna egy szerencsétlen autó, ahol a megátalkodott fekete szerelők azt az utasítást kapták, hogy Snoop Dogg szülinapjára csináljanak egy belevaló lowridert. Szentségtörés.

A végére egy videó pár filmes Lincolnról: 

Köszönet!

A korábbi, hasonló című posztban említett Barkas rendőrautó (Volkspolizei) ezennel rendben megérkezett, részemről teljes a Grell-sor, szemeztem erősen ugyanennek a pótkocsis tűzoltó-verziójával, de erős voltam, nem csaptam le.

Nagyon aranyos ez a sorozat, teljesen oda vagyok meg vissza. Mivel egyiket sem bontottam ki, megtapogatni nem tudtam őket, így lehet, egy komoly minőségi csalódástól óvtam meg magam, de összességében teljesen elégedett vagyok a kidolgozottságukkal, színükkel, mindennel. Gyenge pontnak szerintem mindössze a csomagolás mondható, bár a Barkasé mondjuk pont elmegy, de egyik-másik esetében igencsak letörtem volna a grafikus kezét a körbevágások láttán. na mindegy. A csomagolásra helyezett képen (vagy inkább rajzon) szereplő autón van tetőcsomagtartó és ablakrács is, viszont ehhez képest a műanyag változaton a sziréna bónusz. Mondjuk, egál.

A hétvégén sikeresen megtekintettük az első idei Bogártalálkozót, és bár árultak sok szép Matchboxot, egyet sem vettem. Egy időre muszáj leszek a kisautókat egy cseppet a háttérbe szorítani, ugyanis fennforgás van. Történt ugyanis, hogy hosszú hónapok unszolására az unokaöcsém hajlandó volt lehatolni a pincéjükbe, hogy keresgéljen nekem a dobozok között, ugyanis a gyerekkori Matchbox-gyűjteményem az ő születése körül átvándorolt hozzájuk. Ezt a kontingenst próbálom visszaszerezni. Nos siker még nincs, ellenben a múlt héten előkerült egy nagy Persiles doboznyi lego. Amire a kislányom most hétvégén úgy rákattanat – és magunk között szólva bevallhatom, én is – hogy most az ehavi MB-költségvetést legóra leszek kénytelen elverni...

Kicsi koromban – mint minden fiúnak – természetesen a lego volt a másik kedvenc. Hatalmas legokupacokból órákig túrtam, agyaltam, építettem, szétszedtem, újra összeraktam, és végül büszkén vittem ki az eredmény fateromnak, hogy íme, ezt sikerült, nézd, milyen kurvajó! Ő mindig megdicsért, majd itt-ott módosított, hogy ezt inkább így vagy úgy kéne, én bólogattam, visszatértem a szobába, majd az általa átrakott alkatrészeket visszatettem ez eredetileg kitalált helyükre. Élénken él az emlékezetemben egy hatalmas szállítógép, aminek hátul lenyitható volt a rámpája, az volt a legnagyobb művem. Többnyire saját kreálmányokkal ügyködtem, a rajz alapján történő összerakás mindig csakis az aktuálisan megkapott új doboz lego kinyitását követő fél órában volt izgalmas.

Szóval a most hétvége a lego jegyében (elsőre elírtam, hegyében lett, az is stimmel) telt. Mivel a pincéből előkerült doboz igen sok évet töltött sötétben és dohszagban, a procedúra az elemek letisztításával és szétválogatásával kezdődött. Ki kellett belőle szortíroznom vagy egy negyed kilónyi Kinder- és egyéb (főként magyar vagy kínai lego-utánzat) alkatrészt, és három külön dobozba kerültek az alkatrészek: figurák és eszközeik, ritkább speckó alkatrészek, illetve nagyobb építőelemek. Nem szaporítom tovább a szót, inkább megosztom veletek itt hirtelen pár hétvégi alkotásomat, ami bár off-topic, de azért talán megbocsátjátok. Azt kell tudni ezekről, hogy mint írtam, egy nagy dobozni, hivatalosan "unsorted" elemből készült, mindenféle leírás nélkül és 20-23 év konkrét kihagyás után, ilyen szemmel nézzétek!

Remélem, az utolsó képen átjön valami a klasszikus Land Rover orrából;) Mindenesetre azért még van hova fejlődni:

Na majd szép lassan...

Holnap lesz a 18. Tavaszi Rajzás, tessék eljönni, gyakorta árulnak ilyenkor kisautókat is egyesek, de nagyokat is. Részletek még itt.

Tegnap fotózgattam egy párat, mert a Volvós és a Buick Regalos poszthoz hiányoztak a saját képek, így az időközben beérkezetteket is lekattintottam. Tehát ez most egy kiegészítése a Kiegészülések posztnak. (És azóta a Camarókat is lefényképeztem, mert azt a posztot is meg akartam csinálni rendesen...)

Az első képen két Majorette látható, de mivel nem szokásuk évszámmal ellátni az alvázat, nem tudom megmondani, mikoriak (utánanézni pedig lusta vagyok) utána kellett néznem és ezt az oldalt találtam, közkincs ezennel. A DS mentő ezek szerint 1975-ös (mint én, csak ő jobb állapotban van), a Volvo pedig 1976-os és dízel (mondjuk csak '79-től ilyen háromküllősek a kerekei, szóval lehet, hogy az én darabom későbbi), a Land Roverek az 1987-es katalógusban tűntek fel először, a Cherokee pedig a '90-esben. Ülj le, ötös.

Tény azonban, hogy a Citroen mellett jobban mutatna egy Binz mentő, de abból még mindig nem sikerült kedvemre valót lőni. Alattuk egy Cherokee és a Land Rover rendőr, majd két faszari, óppardon, safari-kivitel, szintén a Majorette-től. A két piros bevásárlókocsi (érted, van rajtuk hátul toló-fogantyú, hehe) a Realtoy-tól érkezett, illetve hát a Subi már megvolt, de a hétvégén beszerváltam mellé az Evo VII-est is, a HW legújabb Evója pedig a hotweelsshop jóvoltából érkezett meg a héten, mindegy, a legvégén pedig egy MB-RT páros, Ingolstadt vs Bavaria, RS6 és X3 in the house.

Lapzárta után pedig megjött a narancs SRT8 is a MB-tól, így ezentúl a zöld HW-verzió sem lesz magányos Kihívó...

Már régóta ígérgetem, elsősorban azért magamnak, hogy írok egy Volvós posztot. Az ígérgetésnek az elhavazódás, a posztnak az oka pedig az, hogy nagy kedvelője vagyok a márkának, főleg hogy magam is birtokoltam korábban két 240-est. De ezekről majd később. A poszt megírásához még vártam egy Majorette Volvót, de mivel már az is megjött a héten, nem halogathatom tovább. Alább tehát a szóban forgó. Az oldalsó matricák sajnos igen viseletesek, fénykorukban a Tour De France feliratot viselték...

Egy kis történelem az elejére, bemelegítőnek, egyenesen a wikipediáról, némileg rövidítve, itt-ott kiegészítve.

A Volvo Personvagnar AB, vagy Volvo Cars egy svéd luxusgépkocsi-gyártó, melyet 1927-ben alapítottak Svédországban, Göteborg városában. Jelenleg az amerikai Ford Motor Company tulajdonában van. A Volvo elnevezés a latin nyelvből származik („volvere”), jelentése "gördülök", vagy mai értelemben "vezetek", "autózok". A Volvót az SKF csapágykészítő leányvállalataként alapították, és a Volvo AB tulajdonában volt egészen 1999-ig, amikor a Ford Motor Company megvette.

A Volvo jele: a karika a felfelé mutató kis nyíllal nem csak a férfivécé, hanem valójában a vas régi kémiai jele. Eredetileg a Mars bolygót jelölte régen a rómaiaknál (víz a Marson, bocs, az egeret hagyjuk), és mint ilyen, a római hadiisten, Mars jele is ez lett – majd ezáltal összekombinálták a következő szisztéma szerint: Mars – háború – fegyver – miből készül a fegyver? – vasból. Nem mellesleg ez remekül szimbolizálta az akkor méltán híres svéd vasipart, továbbá – visszakanyarodva a férfivécékhez – jól jött a márka férfias arculatának is, ugyanis a jel a maszkulinitás, férfiasság szimbóluma is lett a fenti logikai szisztéma mellékvágányaként.

A Volvo szabadidő-autókat, kombikat (lásd fent és eggyel lejjebb, a Dinkytől, az alján a Made in Italy felirattal), szedánokat, kompaktokat és kupékat is készít – most a teherautós vágányra nem megyek rá, azt a területet nem vágom annyira, és nem is mozgat meg, ellentétben a kollégákkal... 2500 márkakereskedésben kaphatóak, a világ 100 országában. Az eladások 60 százaléka európai, 30 százaléka Észak-Amerikában, a maradék 10 százalék pedig a világ más részein realizálódik. Mégis, a 240/244-es széria az amerikai filmek egyik szinte megkerülhetetlen motívuma lett, mert ahogy a fiatalok egy időben minden amerikai filmben Bogárral mászkáltak, a háziasszonyok kötelező járműve a kombi Volvo volt. Mára ez változott, az utóbbiak inkább batár nagy SUV-okkal közlekednek.

Bár a régebbi modelleket gyakran traktorokhoz hasonlították, sokan lassúnak és nehéznek tartották, sőt rájuk ragadt a "kocka" jelzés, azért el kell mondjam, hogy a gyári Volvo 240 turbók 1985-ben megnyerték az Európai Túraautó-bajnokságot (ETC) és az 1986-os Ausztrál Túraautó-bajnokságot (ATCC). Amerikában a Volvókat a Forbes a legjobb autógyártók (9. hely), valamint a legjobb luxusgépkocsigyártók (6. hely) közé sorolja.

A Volvók egyébiránt a biztonságosságukról nevezetesek. Temérdek, a biztonságot célzó és szolgáló technikai újítást köszönhetünk a svédeknek, ami véleményem szerint igen komoly érv volt Fordéknál is a megvásárlásuk mellett. Csak egy pár példa: 1944-ben a ragasztott szélvédőt a PV modellben mutatták be először, 1958-ban a Volvo mérnöke, Nils Bohlin feltalálta, majd szabadalmaztatta a korszerű három pontos biztonsági övet, ami 1959-től alapfelszereltségévé vált minden későbbi Volvónak, mára pedig minden személyautónak, továbbá a Volvo volt az első, ahol párnázott műszerfalat használtak (1956. Amazon), illetve a Volvo nevéhez köthető (1964) az első hátrafelé néző gyermekülés is. Vagy például 1986-ban ők vezették be az első magasan, középen elhelyezett féklámpát, amit aztán 1986-tól központilag kötelezővé tettek az Amerikai Egyesült Államokban (ekkor nálunk ezt tiltották!), a 960-ban vezettek be először hárompontos biztonsági övet a hátsó üléssor középső ülésén, 1991-ben vezették be a SIPS oldalütközés-védelmi rendszert a 940/960 és 850 modellekben, amellyel az oldalütközés erejét elvezették az ajtóktól az utascellába, majd rá négy évre elsőként vezették be az oldallégzsákot, és minden modelljükbe belekerült az alapfelszereltség részeként. 1998: WHIPS ostorcsapás-védelmi rendszer, 2004: BLIS holttérfigyelő rendszer. 

A 200-as sorozat

1974-ben indult világhódító útjára a szívemnek legkedvesebb sorozat, a 200-as. Majd 19 évig hódított, mintegy 2.8 millió eladott példánnyal. A 140-es és 164-es modell leváltására hivatott 200-asokat Jan Wilsgaard tervezte, és ezt olyan ügyesen tette, hogy a 200-asokat követő 700-asok nem leváltották, hanem kiegészítették a korábbi kínálatot. Érdekes, hogy a 200-as sorozat 1 évvel túl és élte a 700-ast (én mondjuk ezt mindig csak hetes sorozatként ismertem, de nem akarom összeakasztani a bajuszom a wikipediával, jobb a békesség, ha 700-as, akkor 700-as). (További MB Volvók Areh oldalán: 480, XC90 és C30)

1975-től 1982-ig a 200-as volt a Volvo sikermodellje. Több variációban gyártották (242L, 242DL, 244DL, 244GL, 245L and 245DL, illetve 264DL és 264GL), de ne vesszünk el a részletekben, elég annyi, hogy a 2-essel végződő számok a coupékat, az 5-össel végződők pedig a kombikat jelentették, a 6-os középen pedig a csúcsverzió volt mindig. És speciel 262-ről is tudok.

(Esküszöm, az alábbi képen látható lakókocsit nem én pimpeltem low-riderré, ilyen volt, amikor megérkezett. De helyes kis Corgi TP lett, nem?)

Ránézésre egyébként nem sokban különbözött a 200-as sorozat a leváltott 100-astól, de belül nagy különbségek voltak, legfőképp a már leírt biztonsági újítások terén, illetve hát a motorok is megújultak erősen.

A 240-esek egyharmada kombi-verzióban kelt el – ez a maga idejében kuriózum volt, ma már, a különböző sportkombik idejében ez nem lenne olyan meglepő, de akkoriban más volt a helyzet. A nagyjából 2.2 köbméteres rakodótér azért igen szép eredmény. Nem csoda hát, hogy Svédországban – és még sok más országban is – közkedvelt lett a kombi a mentők és a temetkezési vállalkozók körében, de ezeken kívül ilyen autókat használtak a legtöbb állami kézben lévő közműcégnél is, mint a villamos művek, a posta, és ne feledkezzünk meg a rendőrségről vagy a katonaságról sem. A fenti képen - bár nem látszik - a noname, valszeg kínai gyártó egy Fire Chief kivitele látható, a méretarány 1:50 körüli, az egész full fém, és a hátsó kerék a valóságban nem is ilyen csálé... A legutolsó 200-as is egy kombi volt, ma a Volvo World Museum őrzi.

A fent látható SuperKings verziók érdekessége, hogy az első lökhárítójuk rugós.

Említettem az amerikai filmeket. Összeszedtem a 200-asok jelentősebb filmszerepeit:
Bíbor folyók 2 – Bertone 262
A 40 éves szűz
Mr. Brooks
A kéz, amely a bölcsőt ringatja
Beetlejuice
Rémálom az Elm utcában 4.
Kipurcant a bébicsősz…
Utánunk a tűzözön
…és hát:

Innentől már rövid leszek: az első 240-esem egy 2.3 benzines, automata volt, ezüst színben, belül fekete bőrrel, 1982-es évjáratú. Imádtam, de egy lakásfelújításnak esett áldozatul. Később megint vettem egyet, amikor a gyerek érkezte miatt szükség lett egy második autóra a Corolla mellé, ez már egy 2.4-es dízel volt (a VW LT-kből átvett 2.4-es szívődízellel), de jóval kopottabb állapotban. (Ekkoriban a harmadik Bogaramon már túl voltam...) Egyszer egy Tesco-parkolóban sikerült kidönteni vele egy fát. A gyerek imádta, ebben tudott a legjobban aludni, vélhetően a dízel andalító brummogásának hála. Aztán amikor kaptam céges autót, szegénynek mennie kellett, mert a l’art pour l’art fenntartását nem viselte el a családi kassza. De csakúgy, mint a Bogár esetében, itt is megfogadtam, hogy nem halok meg úgy, hogy ne legyen még egyszer egy 240-esem…

Egy reklám: 

... és egy alázás a végére: 

Az egyik Halálfutamra érkezett komment adta az inspirációt, hogy írjak gyermekkorom kedvenc autós játékairól. Az igazság az, hogy a gyermekkoromban még nemigen volt más, mint C-64, PC-m is csak a főiskolai szakdolgozat megírásához lett (1996), így csak később, felnőttfejjel kezdhettem el "komolyabban" játszani. No azért nem túl komolyan... Először is vettem egy PS1-et. Ezen a Gran Turismo volt az isten, nem is nagyon volt más játékom, mint autós, lövős vagy autós-lövős - leszámítva persze a "kötelező" Crash Bandicoot címűt, ami alap.

A Gran Turismo a maga idejében az egyik legfejlettebb autóversenyes játék volt, igen komoly manager résszel, és egyike azon ritka játékoknak, amiben egyrészt egész jó voltam, másrészt amivel nagyon sokat játszottam. Emlékeim szerint egy Mazda Demióval kezdtem, és a végére meglett szinte az összes bónusz, az összes jogsi, temérdek zsé, széttuningolt minden. Imádtam. A kedvencem a Subaru Impreza volt, de a legkönnyebben egy Pikes Peak Suzukival lehetett nyerni, illetve az egyenesebb pályákon a legdurvább, ezer lóerő feletti Nissan GT-R-rel. 

Aztán meglett a második része, ami sokkal jobb, sokkal több volt, azzal is nagyon sokat játszottam abban már "dirt" pályák is voltak, hozzájuk passzoló autókkal, de valahogy lomhább volt az egész... Azért azt is szinte végigtoltam, és szépen felfejlesztettem a garázsom. PS2-re még utána megvolt a 3-as rész is, ahová sok minden áttölthető volt a 2-esből, de azzal már nem sokat játszottam melóból és gyereknevelésből kifolyólag. Érdekesség, hogy a játékba nem liszencelték a Porschét (gondolom, részben a NFS-elkötelezettség miatt), így ahelyett RUF-okat lehetett hajtani. A viszonylag nehéz irányíthatóságuk miatt az amerikai izomautókat csak poénból kezdtem el begyűjtögetni, illetve a csak számukra kiírt bajnokságok megnyerése érdekében. 

Ha már szó esett a Need For Speed-ről, el kell mondanom, hogy abból - szégyen, nem szégyen - csak egy rész volt meg nekem, a High Stakes. Valahogy soha nem fogott meg, de amikor megtudtam, hogy kiadnak egy rendőrös-üldözős-elkapós verziót, arra lecsaptam. Vélhetően ez egyébként a Driver hatása volt, mármint hogy nekik egy ilyet ki kellett adniuk, üzletileg. A megvalósítás szerintem nagyon jól sikerült, különféle rendőrautók voltak, és lehetett választani, melyik oldalon akarunk lenni, és jobban szerettem a rendőrökkel száguldozni: 

A Driver megint csak alap. Az első része tetszett a legjobban, már nem is tudom, ma hol tart a sorozat, ha tart egyáltalán valahol, de az is lehet, hogy a GTA már lenyomta, de akkoriban az egyik legélvezetesebb játékom volt, az tuti. A modellezés nagyjából realisztikus volt (akkori szinten), a bejárható terület szinte végtelen, az autók hangja mondjuk lehetett volna ütősebb, de az egész feelingje teljesen elvarázsolt. Tanner pedig cool volt, ennyi. Ma biztos őt is Jason Statham vagy Clive Owen játszaná, esetleg Daniel Craig. A folytatás is tetszett, abban minden sokkal kidolgozottabb volt, mindenből több, nagyobb, de valahogy nem ért fel nálam az elsővel.

És ha már a Death Race kapcsán jött az ötlet, álljon itt az autós-lövős játékok egyik királya, a Vigilante 8 (érted, V-8). A Twisted Metal ellenlábasában a játékmenet és a célok a lehető legprimitívebbek, színvonalban sehol sincs a korábbi posztban említett Interstate-től, de valami hihetetlen élvezetes az egész, főleg ha az ember nem egyedül játssza. Ezt és az eggyel lejjebb látható Destruction Derby Raw-t szerettem egyedül mással játszani, no meg a Tekkent, de az nem erre a blogra tartozik...

És egy bónuszvideó a végére, mondhatni vezetéstechnikai tréning Ari Vatanen előadásában (és amit a V-Rally 2 című játék nevének beírására dobott ki a YouTube, de persze már ismertem, megvan divx-ben is, naná): 

Elő kéne szednem a PS2-met...

A Chevrolet Camaro a GM 1966 óta gyártott pony car modellje, leginkább a Mustangra adott válaszának tekinthetjük (lásd még a Gerely-posztot). A válasz elég jól sikerült. A Camaro név egyébként a francia szlengből származik, jelentése: haver, pajtás.

1965-ben kezdték kidolgozni, Panther kódnéven. Egy évvel később, egészen pontosan 1966. június 21-én, 200 autós újságíró ezt a táviratot kapta: ”Tegye szabaddá magát 28-án délben, mert egy igen fontos találkozót tart a SEPAW. Reméljük, el tud jönni, hogy részt vegyen egy macska megvakargatásában. Részletek később. Aláírás: Joh L. Cutter, Chevrolet PR – SEPAW Titkárság.” WTF??? Másnap jött is a folytatás: „A Society for the Eradication of Panthers from the Automotive World (kb. A Párducok Eltávolításáért az Autós Világból Társaság) első és utolsó ülését június 28-án tartja. (...) Aláírás: ua.” Élő telefonos kapcsolat útján egyszerre 14 városban ('66-ban, hello!) tartották meg a sajtótájékoztatót, aminek a célja persze hogy egy új modell leleplezése volt. De akkor mi volt ez a hülyeség a SEPAW-val? Egyszerűen annyi, hogy a kódnév nem válhatott igazi névvé, ugyanis a Chevrolet akkoriban főleg C-betűs neveket használt (Chevelle, Corvette, Corvair). Egy újságíró megkérdezte: „Na jó, de mi az a Camaro?” A válasz karcolt: „Egy kis gonosz állat, ami Mustangokat reggelizik.” :DDD

(A sztorihoz még: a Főnök (Pete Estes, a GM-en belül a Chevrolet ügyvezetője) állítólag 2000 C-betűs névből választotta ki a Camarót, ráadásul pont egy szerencsétlen helyzet közepette: valahogy véletlenül magára zárta a WC ajtaját, és amikor kiszabadult, ezt a nevet kiáltotta. Állítólag a sajtótájékoztató végén még így szólt az újságírókhoz: „Ja igen, még valami, Uraim. Nagyra értékeljük, amit a Panther név népszerűsítésért tettek ezidáig, és azt szeretnénk kérni, vakargassák meg még egyszer, utoljára ezt a macskát! És ezért volt ez az első, de egyben az UTOLSÓ gyűlése is a SEPAW-nak." Állítólag csini csajok sétáltak fel ekkor a színpadra, Estes úr szépen sorba rendezte őket, és így íródott ki a Camaro név.)

1966. szeptember végén végül elindultak az eladások az első generációval, ami már '67-es modellévnek számított és '69-ig tartott – de a tervezett ötödik generáció is erre a modellre épít designban, szóval megegyezhetünk, hogy igen jól sikerült...

1970. februárban elérkezett a második generáció, amit aztán 11 évig gyártottak. Személy szerint ez nekem is jobban tetszik az elsőnél, és nem azért, mert nagyobb és szélesebb lett, hanem mert a formaterv szerintem sokkal ütősebbre sikerült.

A harmadik generáció tehát 1982-ben mutatkozott be és 1992-ig gyártották. A Matchbox ennek a generációnak a '85-ös Iroc-Z (gyári sportfutóművel ellátott) modell megformálásával állított emléket, ami szintén személyes kedvenc.

1993-ban debütált a negyedik generáció, természetesen az eredeti koncepció megőrzésével. 1998-tól a Corvette C5 motorjával szerelték. Ebből a modellből négy rendőrváltozatt gyűjtöttem össze, no persze ez nem az összes. Kettő alább:

Azáltal, hogy a negyedik generáció 2002-ig maradt gyártásban, a Camaro immár 35 éves múltra tekinthetett vissza, de ha minden jól megy, a 2006-ban bemutatott Camaro Concept alapján készülő új Camaro forgalmazása is hamarosan elindul, ugyanis a sorozatgyártásra 2006 augusztusában rábólintottak, reméljük, a válság ezt nem írja felül. Részletek az új autóról itt. Szerencsére a HW jóvoltából megvan két verzióban is:

És egy kisfilm a végére: 

Pár jelentősebb filmszerepe itt, fő helyen persze a Transformers ;)

Tegnap éjjel erőt vettem magamon, és megnéztem a Death Race című filmet. (Volt ennek egy 1975-ös változata is, de az - Sylvester Stallone konkrét, de annál feledhetőbb feltűnésével - inkább egy korai és brutális Ágyugolyó futam volt, emez inkább a Running Man-hez hasonlít tematikájában.) Az a helyzet, hogy a temérdek negatív kritika ellenére nekem bejött. Ehhez mondjuk az is kell, hogy a 3D-s PC-játékok korszakának hajnalán az egyik kedvenc játékom az Interstate '76 volt, amiben az volt a cél, hogy egy felfegyverzett autóval különböző küldetések közepette szét kellett lőni a többi, szintén felfegyverzett autót. Na, erről szól a film, de van benne személyes indíttatás, kis romi, tetovált nehézfiúk, gumiégetés és fogcsikorgatás is - tölteléknek. Nekem tegnap nem kellett több az élményhez, jól szórakoztam. Emitt a film előzetese, és mivel nem engedik beágyazni, bosszúból elárulom, hogy a tegnap megnézett szinkronost a netről szedtem le :) Cserébe egy klip az Interstate-ből: 

Egy érdekesség: a főszereplő filmbeli neve Jensen Ames, amit állítólag a Jensen Interceptorról kapott. Ez kedves, nem? :)

Megnéztem egyébként még a Doomsday című alkotást is, halálos vírus, vér, kijárási tilalom, jócsaj, Anglia, ilyesmi, nem is ez a lényeg, hanem hogy a végére egy meglepően jó - és a Mad Max 3-ra erősen hajazó stílusú - autós-üldözős leszámolást rittyentettek, ezért a film kiérdemelte az 'egyszernézős-ajánlott' cimkét...

A hazárd megye lordjai (duke =/= lord) gyermekkorom egyik kedvenc autós sorozata volt a T. J. Hooker és a Starsky és Hutch mellett. Egyszer már régebben betettem ezt a kisfilmet, de ismétlés a tudás anyja, így megnézhető újra: 

Az a nagy helyzet, hogy a várva várt hatos Johnny Lightning-pakkom megérkezett, és ezt nem tudom megállni szó nélkül. Kész vagyok teljesen... Hat autó, természetesen fő helyen Lee tábornokkal. Az eladó pakkjában a hatodik autó az öreg Jesse Ford pickupja volt, de azt kicseréltettem Daisy CJ-5-ös Jeepjére, mert az jobban tetszik.

(A sorozat autói más gyártóktól is elérhetők, még a HW is megmintázta Lee tábornokot...)

Na, gyorsan pár szót a fiatalabbak kedvéért, mi is volt ez a sorozat: Bo és Luke Duke a georgiai (és egyébként nem létező) Hazárd megye lakói, unokatesók, csempészésből élnek, és más dolguk sincs, mint hogy borsot törjenek a korrupt Hogg és Rosco seriff orra alá. Kábé akár ennyiben is összefoglalható a hét évadot megért, 1979-ben kezdődött és 1985-ben befejezett sorozat sztorija, persze feltűnik benne még egy csomó karakter, rokonok, barátok, bűnözők, béna rendőrök – és nem utolsó sorban intenzív nyálcsorgatásra okot adó járgányok.

Nézzük a hat meglévőt:

‘Lee tábornok’ egy 1969-es narancssárga Dodge Charger, konföderációs zászlóval a tetején – nevét Robert E. Lee tábornokról kapta. A sorozat a Moonrunners című film alapján készült, amelyben a főszereplő egy 1958-as Chryslerrel csempészte a szeszt (moonshine), de azt az autót Travelernek hívták, Lee tábornok nyilván méltán híres lova után. A producerek azért változtattak az autó nevén, mert feltehetően tisztában voltak nézőik műveltségi szintjével, így inkább nem bíztak az ilyen mélységű asszociációs képességükben.

A főszereplők autója egy versenyautó volt bukócsővel és fix, ablak nélküli ajtókkal, a forgatáshoz viszont felhasználtak több 1968-as verziót is egy kis facelifttel. Említésre méltó még a dallamkürtje a Dodge-nak, amely a Dixie című nóta első 9 hangját játszotta, illetve hát az orbitális ugratások, amelyek köré a hülye amerikaiak komplett fesztiválokat szervezgetnek mind a mai napig.

Még egy érdekesség: a sorozat harmadik része az egyetlen, ahol ez az autó egyszer sem tűnik fel. Egy 1975-ös Plymouth Fury ugrott be, kölcsönautóként. Majd a hatodik évad után, amikor a Chargerek ritkábbak, és így drágábbak lettek, a producerek átálltak a modellek használatára, azokat reptették és zúzták szanaszét.

Daisy Duke egy 1974-es Plymouth Roadrunner vigyázó tulajdonosa volt, de elég zavarosak az infók, Johnny Lightning-kivitel ezt Mollynak tulajdonítja. Bo és Luke valamikor a második évadban leamortizálták ezt a gépet, így Daisy kapott egy fehér Jeepet, amit Dixie-nek hívtak (hoppá, micsoda visszacsatolás a dallamkürthöz, figyelitek?).

A Jeep egyébként egy 1980-as CJ-7 volt a wikipedia szerint, a JL szerint CJ-5, de könnyű átsiklanunk ezen az apróságon, mert ez csak egy baki a sokszáz közül, például Dixie hol automata-, hol manuális váltóval szerepel, hol ajtóval, hol ajtó nélkül stb. Az AMC adta a kocsit a sorozathoz, cserébe a vége-feliratok között megjelenhettek. Tisztára Família Kft. :)

Jesse bácsi már említett Ford pickupját most kihagyom, Hogg Caddilacjét is, maradt tehát még két Dodge Monaco és a Double Zero Mustang. A Monacókat most hagyjuk, majd ha megjelenik végre a 2009-es MB-sorba tartozó rendőr (mármint nálam, fizikailag, mert odakint már kapható), akkor megemlékezem róla, illetve a Mustangról később egy bővebb anyaggal jelentkezem (hacsak valaki meg nem előz, hehe), ezért csak a fotóikat teszem be:

Be kell még szereznem két autót a sorozatból, egy fehér Ford Torinót és egy "Camo Cruisert", ami egy katonai ('camouflage') festésű Monaco...

UPDATE: A Camo Cruiser megjött, és ha már jött, magával hozott egy Dirty General Lee-t is. Kicsit utánanézegettem a JL sorozatainak, 6 volt belőlük, R1-R6-ig számozva, mindig ilyen-olyan különbségekkel. A fentiek többnyire a hármasból vannak. De pl. a Camo csak az ötösben volt, illetve fellelhető még egy zöld és egy szürke Camaro is, illetve General Lee az egyikben feketében is megjelenik... A rendőrök pedig kékben, zöldben, fehérben, a fene se tudja már követni, de ha érkezik valamelyikből új, szólok.

Update megint: megjött a Torino is, hipphipp!

A végére egy jó kis üldözés a 2005-ös moziverzióból: 

Szép munkaszombatot!

A skót származású David Dunban Buicknak köszönhető a márkanév, aki 1903-ban autógyárat alapított, és 1904-ben - két valóban szakértő úriember bevonásával - már meg is jelent az első eladásra szánt modelljük. A Regal a Kojak című méltán népszerű sorozatból lehet ismerős, a kolléga itt elolvasható posztjának hatására kezdtem el én is keresgélni a főszereplő autójának az 1:64-es körüli méretarányú mását. Konkrétan pont a Kojak-verzió (még) hiányzik, de három másik már megérkezett.

A részletekbe pont a linkelt szösszenet miatt most nem is megyek bele, ismételni ugyanis felesleges, legyen elég annyi, hogy a makulátlan állapotú zöld egy polgári verzió, még Angliából, a kopottabbas kék-fehér egy 79-es rendőrautó az egy évvel korábban bemutatott Superman film kapcsán, szintén Nagy-Britanniából, a koridegen fényhíddal ellátott rendőr pedig már egy ázsiai továbbgondolás. A kéken sajnos az első rugózás meghalt, ezt talán majd megreparálom, de mivel úgysem játékra használom, az is lehet, hogy így marad...

Vicces egyébként, hogy pont a legszebb, a zöld volt a legolcsóbb, kereken 400 forintot kértek érte a vaterán. Illetve hát hazudok, mert a kék-fehérért bár 500 forintot fizettem, adtak hozzá három másik autót: egy kopottas kék Corgi Mercedes vegyesboltot (zőcséges merci, hehe), egy szintén kopottas és szintén Corgi Fiat X1/9-est (nyitható motorháztetővel) és egy igazán kopott fekete HW Hot Birdöt a kötelező arany sassal a motorháztetőn. Ez utóbbit majd kipofozom, az első kettő pedig már el is kelt :)

Mára asszem ennyi.

Lemaradt egy AMC-m, ezt most pótolom, mielőtt baj lesz.

Ha minden igaz, ez egy '68-as Javelin a Hot Wheels-től, Lexmark promociós. Az alábbi Mustanggal együtt vettem, mindkettőnek nyílik a motorháza. A Lexmark-sorozatban egyébként még sok egyéb autó is megjelent, mind szép gumikerékkel.

Az AMC Javelin egy 1968 és 1974 között gyártott amerikai pony car volt. Ez a kategória a Ford Mustang révén jött létre, és a megengedhető, kompakt, jól kinéző, sportos autókra volt használatos, de az arányokról is szól: hosszú motorház, kupé, rövid far a hátsó tengelyek mögött (kiegészítés by Sam. Joe, külön köszönet érte). AMC = American Motos Corporation, amely 1987-ig, a Chrysler által történt bekebelezésig működött, és többek között nekik köszönhető, hogy a Jeep is bekerült a Chrysler portfoliójába. Illetve a Humvee is tőlük eredeztethető, hiszen a még ma is működő AM General az ő szárnyaik alól bújt ki 1982-ben, igaz, azóta már csak a H2-t gyártja, azt is a General Motors szerződéses partnereként…

A lényeg, hogy azért nem egy feledhető szereplőről beszélünk az amerikai autópiacot tekintve, de térjünk vissza a jelen poszt főszereplőjéhez. Alapvetően két generációja volt a Javelinnek, az első 68-től 70-ig, a második 71-től 74-ig volt gyártásban – ez utóbbit formálta meg mind a Matchbox (1972-ben), mind a Hot Wheels, ez utóbbitől a narancs verzió idén év elején tűnt fel, a feketét pedig mostanában kezdenek szállingózni, hála a szorgos kis maláj gyerekek munkás kezeinek.

A technikai paraméterek részletes ismertetésének átugrásával el is érkeztünk 1971-be. Ez négy évvel a születésem ezelőtt volt, csak úgy megjegyzem. A Javelin hosszabb lett, alacsonyabb, szélesebb és nehezebb. Nem mellesleg sokkal egyedibb designt kapott, mint az elődje, amelyet akár egy arctalan amerikai izomautónak is nevezhetnénk…

Amellett, hogy rendőrváltozat is készült belőle, az AMX komoly versenysikerekkel is büszkélkedhet, nem véletlen tehát, hogy a Matchbox kínálatában is megjelent az autó versenyváltozata, több festéssel, amelyek közül én csak az első, szürke verzióval rendelkezem.

Az 1972-es év nem csak azért volt jelentős, mert ekkor jött ki a MB Javelin (zöld és kék színben, ez utóbbi nem nyitható ajtókkal), hanem mert ebben az évben adtak el a legtöbbet az igaziból, jórészt az elsőként bevezetett teljes körű garancia-ajánlatnak, amely egy éves vagy 12.000 mérföldre vonatkozott. A Matchbox egyébként - szerény véleményem szerint - elég nagyvonalúan dolgozta fel a már tárgyalt, elég jellegzetes designt. Elnagyolta, mondjuk ki. Nem így a Hot Wheels. Részletesebb, kecsesebb, szebb lett a két legújabb feldolgozás (egyelőre csak a naranccsal szolgálhatok):

1974-re azonban megváltozott az autópiac. Az én születésemig még egy év hátra volt, de ez az arabokat nemigen hatotta meg, szóval az olaj-embargó rányomta a bélyegét a nagymotoros, erős, de igen szomjas kocsik eladásaira, amelyet más gyártók jóval takarékosabb modellekkel próbáltak túlélni, de az AMX-nek kicsengettek. Az AMC még előjött a Pacer nevű kisautóval, amely a 70-es évek egyik autóikonjává vált, és ha nem tévedek nagyot, ez volt az, amiben Wayne és Garth erősen headbangelt a Queen Bohém rapszódiájára :)

Egy érdekesség a végére: a hetvenes évek közepe táján a Pilen nevű spanyol kisautó-gyártó cég gondolt egyet, hogy kiad egy Starsky és Hutch modellt. Igen ám, de nem volt a portfolióban Ford Torinójuk. Hát mit tehet ilyenkor a rátermett hispán kufár? Egy ahhoz leginkább hasonló autójukat használták, pirosra festették, felcsíkozák fehér matricával, hozzápakoltak egy szőke és egy fekete bábut és kész is lett az action pack :DDD (A kép nem saját.)

Embedding disabled by request. Anyád. Na mindegy, tessék kattintani!

Igyekszem nagyjából mindenből (legalább) kettőt szerezni. Nemtom, miért. Vannak kivételek erre is, arra is, Bogárból és Mustangból, sőt Corvette-ből is jóval több verzióm van, számos modellből pedig csak egy és nem is lesz több. De a kettő olyan szimpatikus szám. És lehetőséget ad olyan párosításokra is, ahol mondjuk nem a típus azonos, hanem mondjuk a tematika, vagy a méretarány, vagy a festés, vagy akármi...

Szóval szerencsére kiegészült például a Majorette Jeep-kollekció:

És a japán sportrendőrök is, Mazda RX-8 és Nissan 350Z:

Nem beszélve a japán nem-sportrendőrökről (Toyota Crown és Nissan Cedric):

Néha persze kiszúrnak velem és három lesz a kettőből :P

(Chevy Pro Stocker + Pontiac Firebird + Mercury)

 De üsse kő.

Az előző posztban teaseltem, de most akkor élesben: nemrégiben egy magasröptű beszélgetés során megegyeztünk, hogy a Realtoy ár-érték arányban verhetetlen. Aránylag vállalható kidolgozású autókat gyárt, így a Tescóban „own label” csomagolásban 200 forintért beszerezhetjük a hőn áhított Q7-est vagy a csillogó RS4-est, ami két nappal korábban majdnem elcsapott az Aréna Plaza parkolójában. Bezony, én is elcsábultam, beszereztem párat a meglévők mellé. A meglévők alatt azt kell érteni, hogy volt (azaz van) négy darab Realtoy kisautóm, három Bogár és egy már két T1-es busz. Naná. De eddig nem jutott eszembe, hogy más is kellene tőlük. Hát pedig de. Mindenek előtt a meglévő Subi-soromból (MB, Tomica, HW) erősen hiányzott az ő piros verziójuk, de sikerült kipipálni. (A Majorette-féle WRC-k egyszer majd csak meglesznek.) A másik légy, amit a RT Subaru Impreza beszerzésével leütöttem, az az, hogy a zsandárok mellé végre csatlakozott egy polgári verzió is. A békaszemű és az azután következő lámpaverzió után ez - csakúgy, mint a MB-féléknél - a „csíkszemű”, amely talán a legrövidebb ideig túlélő hűtőmaszk-lámpa kombó volt a maga idejében, pedig a Subaru sosem a gyakori ráncfelvarrásairól volt híres. Hanem inkább arról, hogy talán a világ legjobb autóit gyártja. Boxer power. Hosszabb távú terveim között szerepel egy 1:1-es Impreza (vagy Forester) beszerzése is, de egyelőre maradok az 1:64-es körüli méretaránynál... Itt a sor (kivéve az itt látható MOL-verziót, amit még nem fényképeztem be, de Ikarus256 kolléga ezt kiválóan megoldotta helyettem), RT-verzió a másodikon, a kakukktojás mellett. Az első képen egy HW-páros látható, a fehér és a kék Subi pedig Tomica.

Realtoyból tehát most a VW-k és az egy szem Subaru mellett büszkén sorakozik a polcon egy RS4-s és egy Q7-es Audi, egy 5-ös, egy 6-os és egy 7-es Bimmer, továbbá már egy piros X3-as is, plusz, hogy közelítsek az egyensúlyhoz, egy típusidegen (Matchbox) R8-as. Sajnos az RS4-es és az R8-as közös képét sikerült elbénáznom, teljesen életlen lett, majd pótolom, ha nem felejtem el.

BMW-ből egyébként, főleg hogy ez is téma most, van két 8-as és két 3-as is, mind a négy a MB jóvoltából, illetve egy aránylag ritkának mondható Majorette 3-as rendőr a szokásos zöld-fehér festéssel. Ja, és persze a két X5-ös, rendőr- és mentő-festéssel.

Audiból nem állok ilyen szépen, ha valahol találkozom az R8-ashoz hasonló színű (antracit-metál, vagy csak simán sötétszürke?) RS6-os Matchbox-szal, valszeg meg fogom venni, sőt esetleg a TT-ket is, de ez nem égetően sürgős... A Realtoy TT-kre nem vitt rá a lélek, túl nagyok voltak, és a Z8-feldolgozásuk is elég béna lett a diszkókerekekkel.

A végére még a Realtoy két Crown Victoriája:

És a legvégére egy update: sikerült beújítani a fentebb tárgyalt RS6 Avantot, igaz, nem sötétszürke, hanem kék festéssel, de nem bánom, mert nagyon tetszik, főleg a felnik miatt. A rendszám: 2 FAST 4 YOU :)

Szóval ez úgy volt, hogy az indexes Matchbox-fórumba valaki belinkelt egy vaterás aukciót, ahol Realtoy járgányokat hirdettek nagyon olcsón. Mondok, megnézem. Be is zsákoltam egy-egy BMW-s és Audis sorozatot, tényleg arcpirítóan olcsón (majd még vettem hozzájuk egy párat a Tescóban 200 per stück árban, incl. Subaru Impreza, ha már ott volt az is). Megnéztem az eladó egyéb cuccait, és megakadt a szemem egy általam eleddig szinte ismeretlen gyártó termékén: Grell Modell Wartburg 311-es rendőrautó. Hm. 1000 pénz. Kell. Kicsit körbenéztem még, és találtam egyéb nyalánkságokat is. Így történt, hogy ma már 4 ilyen modellel rendelkezem, a fentin kívül egy 353-as rendőr és egy kombi katonai kivitel is meglett ebből a típusból, illetve egy rendőrségi, utánfutós Trabant. Hofinak volt sok éve jó poénja a katonai..., terepjáró..., nyitott..., katonai-terepjáró... TRABANT, amivel támadni még csak-csak, no de menekülni!!! :D

Grell Modell: a kollégánál jobban én sem tudtam volna utánajárni a gyártónak, így meg sem próbáltam. Mindenesetre ez a honlapjuk, de tényleg érdemes körbenézni a Vaterán, elő-előfordulnak azért...

Már csak a Barkas rendőr kéne, és akkor ötnél meg is állok. Viszont innen eszembe jutott, hogy gyerekkoromban volt egy csodás Wartburg távirányítós rendőrautóm. Akkoriban a távirányítós nem R/C volt, hanem madzagos, de ez részletkérdés. Ha valaki találkozik egy eladó példánnyal ebből, jelentkezzen:

Remélem, a fentiek fényében mindenki számára értelmet nyer a poszt címe ;)

Ha valakit érdekel a Bluesmobile-omhoz hasonló (gyak. ugyanolyan) Corgi Dodge Monaco, van egy 3 ropiért a vaterán. Az aljáról készült fotó alapján úgy tippelem, volt már szétszedve, így talán a festése sem biztosan eredeti, de végülis jó üzlet lehet...

Közszolgálati közleményünket olvasták.

Tegnap megnéztük a Taken-t. Elrabolva, ez lett a címe a magyar keresztségben, de nem kell sajnálkozni, hogy lelövi a poént, mert igazán úgyis csak az elrablás után indul be a film. A főszereplő lánya elrablása után, mármint. Szegény Liam Neeson egyik percről a másikra úgy változik át bociszemű apuciből vérengző vadállattá, hogy Bruce Banner (aka Hulk) csak zöldülhet az irigységtől. Igyekszem nem spoilerezni, de a film nem a mesteri fordulatoktól lesz jó, hanem a stílustól. Ami miatt a Ronin vagy a Bourne-trilógia jó. Van benne egy jó adag - leginkább talán az európai, azon belül is főleg a francia filmekre jellemző - realizmus, persze tele logikai botlásokkal, túlzásokkal és nagyvonalúsággal, de szemmel láthatóan mindent alárendeltek a szórakoztatásnak. Bár nem emelkedik a már említett Ronin vagy esetleg a Leon magasságába, de nem egy Transporterről beszélünk azért. A bunyók látványosak, és relatíve hitelesnek tűnnek, az autós üldözések is rendben vannak, nincs túl sok duma, nincsenek erőltetett beszólások, sőt szinte semmilyen sincs, csak hideg, pragmatikus leszámolás. A Luc Besson atyáskodása alatt készült film jó szórakozás tehát az egész családnak! :) Tessék megnézni, tényleg megéri! Azért a lányos apukák (mint én) azért óvatosan...

Meglett az első Dinkym. Véletlenül pont egy Volvo, 13.5 centis hosszal és nyitható (üveges!) csomagtartó-ajtóval. Azt írja az alján: Volvo 265 DL Estate Car. Kombi autó :D No és persze rendőr ;) Most már tényleg nemsokára lesz egy normális Volvós poszt. Addig is szemezgetés céljára itt van 204 filmes szereplése a 245-ösnek.

Szép napot!