Meglehetősen nagy volt a várakozás a Matchbox Golf Country iránt tavaly ősszel, és azt kell mondjam, miután alkalmam nyílt a saját kezeimmel kibontani a saját példányomat, hogy megérte várni, ez egy nagyon-nagyon jól sikerült kisautó lett. Mintha nem is ma készült volna, hanem húsz éve - és ez itt most dicséret... Fiatalabb koromban nemigen láttam egyébként ilyen autókat igaziban, de amióta sűrűbben járok (főleg veterános, youngtimeres) autós találkozókra, azóta szinte állandó vendég vagy 3-4 példány, rögtön itt is a legutóbbi carspotting a témában, de talán ezt láttátok már, ha végigpörgettétek a Zuglói tali képeit. Szóval akkor tessék, itt van kicsiben:

Minden a helyén. A gallytörő az elején persze túl vastag, a kerekek túl szélesek, de ezekkel nincs baj, hiszen csak egy játékról  van szó, nem egy élethű modellről. (Egyszer meg kéne számolnom, hogy ezt már hányszor írtam le.) Első ablakok "lehúzva", hátul a külső pótkerék, tükrök is kerültek a kocsira, belül szép a kidolgozottság, autentikus a szín, a hegyvidéki dekoráció az oldalán pedig pont olyan, mint az igazin. Az első kerek ködlámpák valami miatt nem a rácsra kerültek, hanem beljebb, ezt furcsállom, de túl fogom élni. Az alsók jó helyen vannak, csak azokat meg nehéz észrevenni... Rendszám nincs, de minden bizonnyal egy amerikai kivitelről van szó, legalábbis erre engednek következtetni a kocsin a szélességjelzők.

Jó szívvel ajánlom ezt a kisautót mindenkinek, akár játszani, akár eltenni a gyűjteménybe, vagy akár csak betárazni belőle, és 10 év múlva eladogatni ;) Gyertek máskor is, éljenek a Volkswagenek!

Minifig Artu már van otthon kettő is, nemrég azonban hozzájutottam egy nagyobb Lego példányhoz is, egy nagyobb vásárlásomhoz kaptam ajándékba a Lego Shopban. Milánnal még aznap este össze is raktuk, sőt inkább úgy kellene mondanom, hogy ő rakta össze a füzet és az én segítségemmel, de magát az építést tényleg ő csinálta - és nagyon élveztük így is mindketten. Kiváló darab egyébként, mutatom is a fotókat:

Méreténél fogva ez természetesen sokkal részletesebb, és "élethűbb" is, mint a normál "legoemberekhez" arányosított változat, összerakás szempontjából pedig meglehetősen komplex darab, de ötletes is a kialakítása, nekem nagyon bejön. A "feje" forgatható, a "lábai" is mozgathatók, dönthetők, de a legnagyobb erőssége, hogy baromi jól néz ki. Szerintetek is? (És itt van pár érdekesség a film(ek)beli R2-ról, olvasnivalónak.)

Lassan öt éve hallottunk először a Mercedes brutális, hatkerekű terepjárójáról, és íme, meglett kicsiben is. Azóta  egyébként már már több videóban és beszámolóban láthattuk, mire képes, most nézzük, mire megy  kisebb méretben, Matchboxként?

Egészen jól sikerült. Egy dolog zavar benne, de az nagyon: túl kicsi lett, annyira, hogy nem is lehet a MB korábbi G-osztálya mellé tenni, de ez valahol érthető, hiszen egy sokkal hosszabb autóról van szó, ami meg arányosan a bliszterbe nem fért volna bele. Na jó, a bukórács kivitelezése is zavar egy kicsit, de azt könnyebb megszoknom, mint a pinduri méretet... Ha már a platón szépen kimunkálták a pótkereket, igazán megtehették volna, hogy ugyanazt a darabot megtoldják egy kicsit, és akkor külön cső lehetett volna az utaskabin mögött, így egy kicsit megúszósnak tűnik ez a megoldás. Ahogy a beltér is ;) Oké, egy olcsó játékról beszélünk, nem egy 1:18-as modellről, szóval leállok, és egyben nagyon könnyen bele tudom érezni magam az 5-8 éves fiúk helyébe, akiknek ez a kisautó úgy tökéletes, ahogy van, és már előre döngölik a homokot a játszótéren, hogy minél előbb ráereszthessék a valóságban inkább olajsejkek játékszerének készült hatkerekűt. És milyen igazuk van!

Mára Hollywood egykori és mai férfi sztárjairól gyűjtöttem autós (és motoros) képeket - és sokkal könnyebb dolgom volt, mint legutóbb a hölgyek esetében, így ma tetemes mennyiségű, 40 db fotóval jövök:

Tudtátok, hogy mit jelent a Murciélago? Christian Bale tudja.

Ben Affleck tankolja saját Chevyjét.

Alain Delon szintén saját Ferrarijában. Felülmúlhatatlanul vagány.

Belmondo itt valószínűleg nem a saját kocsiján pihenget.

Bruce Lee fentebb egy Mercivel pózol színben passzoló cipőben, úgy tudom, az autó a sajátja volt, alatta pedig az eredeti Green Hornet mellett Kato szerepében, ahogy épp Batmannel és Robinnal pacsiznak.

Richar Burton támasztja Cadillacjét.

Chris Pine egy újabb típust vezet...

Klasszik :)

Tony Curtis ezúttal nem a legendás Ferrari Dino, hanem egy Jaguár mellett.

Robert DeNiro: a dicső múlt és a pink jelen ;)

Clint Eastwoodról direkt nem a Gran Torinóból kerestem fotót. Ez pár évtizeddel korábban készült, gondolom, a Kémek a sasfészekben című film forgatásakor.

Don Johnson és Mickey Rourke fiatalkorom egyik kedvenc filmjében.

És ha már a kedvenceknél tartunk...

Harrison Ford, mint a jó bor...

Hugh Jackman és a fentebb elmaradt Ferrari egy magazin-fotózáson.

James Dean 130-as jelzésű Porschéját sajnos mindenki ismeri.

Matt Damon divatfotózik.

Steve McQueen megkerülhetetlen egy ilyen gyűjtésben, még ha a Bullitot ki is hagytam: fent egy Jaguar volánja mögött, alatta magával Carrol Shelbyvel, végül saját 356-osában.

A fiatal Mel Gibson vállalhatatlan válltömésekkel.

Roger Moore nevével összenőttek a kívánatos nők és autók. A felső képen mellette egy Aston Martin DBS, alul pedig egy Lotus Esprit szolgál sámliként. A dzsekije az alsó képen abszolút überfasza.

Will Smith golfozni indul...

Sinatra és a Thunderbird. És egyebek.

Ryan Gosling kétszer: a feleségem szerint róla 100 kép sem lett volna elég... (A felső képen egy Road Runner társaságában, alatta pedig szerintem egy Camaróban, ez utóbbi saját, és 2009-ben került lencsevégre LA-ben.)

Tom Hardy, egyik személyes kedvencem a listáról - egy Lincoln előtt.

Jude Law és egy pompás Delahaye 135S Tourer. Az ilyesmi autókért nemigen vagyok oda, ezek nekem túl régiek, mégis tetszik a kép, és a színészt is bírom.

Brad Pitt egyedül.

Brad Pitt nem egyedül. Egyszer lehet, hogy csinálok egy olyan sorozatot, hogy Sztárok és a Tesla, csak ahhoz több hely kell...

Keanu Reeves - ő is inkább motoros, mint autós, de a Porschékat is szereti, az biztos.

Jamie Foxx viszont talán egy kicsit túlzásba esett a Bugatti színválasztásával...

A fenti izmos úriembereket valószínűleg senkinek nem kell bemutatnom. Arnie további pár autójáról még itt olvashattok.

Ellenben az utolsó képen a Forddal pózoló ifjú John Travoltát már talán nehezebb elsőre felismerni. Remélem, tetszett a gyűjtést, és ha igen, mondjátok, és csinálunk ilyet még.

Nem egy és nem kettő Subaru rendőrautó található a gyűjteményemben, és remélem, lesz még több is, mert ezek általában tetszenek. A legutóbbi ilyen példányom egy 2017-es Matchbox, amely jól folytatja az előzőek sorát, amelyek nagy részét egyébként egy összefoglaló posztban mutattam még ezer éve. Ezekből a kisautókból hajlamos vagyok több színvariációt is beszerezni, de a MB előző Subi rendőrautójából azért nincs meg mind, valószínűleg nem is lesz. A most következő darab elég jól mutat a fehér háttér előtt:

Az elején elég jól sikerült kifesteni a részleteket, az oldalsó dekoráció is remekül sikerült, de hátul már elfogyott a lelkesedés, ott nagyon sivár lett a kép. Talán még a kék alapszín vastagsága is sok lett ezen a észen, épp ezért nagyon hiányzik az ellensúlyozás. Az összképet tekintve nincs azért nagy baj, bár ülhetne lejjebb az autó, viszont játékra minden bizonnyal így is tökéletesen alkalmas. A szárny vastagsága kissé még bántja a szemem, de láttunk már rosszabbat, és így legalább biztosak lehetünk benne, hogy sosem fog letörni ;)

A jó régen itt mutatott, viszonylag kompakt méretű Sharp 4646-osról később emitt írtam, hogy eladtam, de decemberben lett másik, egy nagyobb, 5757-es, amit apróért hirdettek egy FB-csoportban, így megvettem. 

Kissé kopottas, hiányzik is róla pl. a rádió állomásjelzője, nem mellesleg a hátoldalán van egy nagyobb repedés, de tényleg ajándékáron adták, nehéz lett volna nem megvenni ;) Nagyon szeretem ezeket a retro szerkezeteket nézegetni, épp ezért nagy szívfájdalmam, hogy a garázsban kell őket tárolnom, és nem mondjuk a nappalinkban, de a feleségem ezt nemigen díjazná... Ha egyszer sikerülne a jelenleg inkább csak a mindenféle, máshol nem elhelyezhető szirszar tárolására szolgáló garázst élhetőbbé tennem - ami egyébként a terveim között szerepel, selejtezéssel, festéssel, világítással, kanapéval -, akkor biztos, hogy a magnógyűjteményemet is méltóbban fogom tudni elhelyezni, mert most csak porosodnak egy sarokban egymás hegyén-hátán. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy alkalomadtán beszerezzek egy-egy újabb példányt ;)

Filmes autó következik, a Fast & Furious sorozat nyolcadik részéből ráadásul. Mindegyik filmet láttam, és a fanyalgókkal ellentétben nekem nem csak az első, még valóban autós filmnek mondható epizód tetszett, hanem lényegében mind, a maga módján. Az utolsó kettő vagy három már csak egy agyatlan akció-orgia, de ez nem feltétlenül baj, ezt aránylag jól csinálják, a bődületes (fizikai) marhaságok ellenére is. Ahogy egyre eszementebbek az akciók, úgy idomulnak ezekhez az autók is, legutóbb ugye az offroad Charger volt az egyik ász, most legutóbb pedig a jégen járó, turbinával felszerelt Dodge, de ha belegondolunk, nem sokkal extrémebb ez, mint Ken Block őrült Mustangja... Az igazi filmes autóról itt olvashattok egy remek beszámolót, ha akartok, én meg mutatom a Hot Wheels megoldását a Vin Diesel által alakított karakter legutóbbi autójára:

Amennyire jól tesz a kisautónak az ablakok (szélvédők, jó) körüli szegecselés imitációja, annyira okoz csalódást a hátul látható gépészet ellustálkodása - na persze simán lehet, hogy majd a speckó kiadás kap normális részletezést, mármint festéssel, és akkor érhető, hogy a mainline kivitelt muszáj volt lebutítani, hogy aztán a gyűjtők vagy lelkes apukák jobban rákívánjanak az ötször annyiba kerülő verzióra. A felnit viszonylag szerencsésen oldották meg, bár ez a modern design egy kicsit idegen az autótól, mégis sokkal jobb így, mintha hátulra nagyobbat szereltek volna, mint előre. Az egész kocsi lehetne alacsonyabban, de az összhatás ennek ellenére is rendben van szerintem, nem szabad tőle többet várni, mint amit tud... 

Nektek melyik a kedvenc F&F kisautótok? Nálam az Escort a csúcs, a második helyen pedig a Racing Champions sorozatában megjelent Tomica Mitsubishi áll.

Utánuk pedig mind kb. ugyanannyira tetszik.

Tavaly november végén lőttem a Camponánál ezt a Honda Civic Type R-t:

Nem túlzás azt állítanom, hogy megosztó, de nekem speciel kéne...

Szerintem nem szoktuk mi még meg ennek az autónak a látványát a forgalomban. A BMW mert nagyot álmodni, amikor elkészítette az i3-at, amiről egyébként többek között itt olvashattok egy csomó mindent, az én személyes vonatkozásom pedig annyi, hogy ültem ilyenben, mert egy volt kollégám ilyennel jár. Kívülről csak érdekesen furi, belül szerintem viszont lenyűgözően furi, és most megnézhetjük, mit sikerül ebből hoznia a Matchbox megvalósításának:

Hát, nem sokat. A B-oszlop ellustálkodása nagyon nem tesz jót az összképnek, de ezt jól ellensúlyozzák sz igényesen kifestett részletek - ilyen pontos festést szerintem én még nem is láttam mezei kisautón. Az igazi autón érdekesen mutatnak a szekérkerekek, de vékony kerék híján a MB-ra szabvány felnik kerültek, és ez komolyabbá, masszívabbá tette az összhatást, ez tetszik. A metál szürke szín szerintem egy kicsit igénytelen a szemcsékkel, egy homogén szürke vagy fekete talán jobb lett volna, és azon a kék is jobban mutatna valószínűleg. Elég nagy felületen be lehet látni a kisautóba, így legalább ezért muszáj volt a belteret rendesen kidolgozni, és ezt nagyon szépen meg is oldották, bár csak egyszínű műanyagból, gondolom, itt ennyit bírt el a büdzsé. A végeredmény összességében szerintem teljesen elfogadható, az i3 tökéletesen felismerhető - remélem, lesz alkalmunk egyszer a nagytesót, az i8-at is górcső alá venni itt a blogon. Tomicában például már létezik egy ideje.

A múltkori, hasonló című poszt folytatása következik, kvázi közkívánatra. A nevek a képek alatt ezúttal már inkább az idősebbeknek szólnak, bár nekik is kedveztem pár ismerőssel ;) Én mondjuk még nem vagyok idős, csak mondom. Öreg talán igen, de idős nem... 25 db kép következik, kezeket a paplan fölé, éljenek a csajok! (A linkek, amiket némelyik név alá tettem, az Origo Filmklub egy hiánypótló sorozatának cikkeire mutatnak, 18+ jelzéssel.)

Monica Bellucci mellé egy Lancia Fulvia Zagatót választották. És milyen jól tették.

Angelina Jolie (Wanted) egy Viper motorháztetején.

Anne Hathaway Macskanőként.

Gal Gadot itt épp nem Wonder Woman.

Catherine Zeta-Jones és az E-Type.

Alexandra Daddario (Percy Jackson, True Detective, Baywatch) és egy amerikai zöldséges.

Charlize Theron

Carrie Fisher a Blues Brothersben.

Eva Mendes egy T1-es VW kisbuszban.

Jessica Alba

Kim Basinger (fotósa) szintén egy E-Type-ot választott ülökének.

Margot Robbie plusz egy Mercedes.

Michelle Rodriguez két Jaguar társaságában. A következő képen is ő van, bár nem olyan könnyű felismerni, alatta pedig két kép a barátnőjéről, a Suicide Squadból és a Valerianból is ismert, modellből lett színésznőről, Cara Delevingne-ről:

Mila Kunis

Gwyneth Paltrow Audi reklámarcként.

Rosario Dawson, mögötte pedig egy szerényen megemelt Flashsider.

Salma Hayek (és Pierce Brosnan) egy Ford Mustangban.

Scarlett Johansson Fekete Özvegyként egy Corvette-ben.

Zoe Saldana

Dita Von Teese saját Cadillacjével pózol.

Ő itt Liv Tyler.

A végére pedig egy magyar lány, Palvin Barbara. Kisfityóval.

A fenti hölgyek közül néhányan már egy kicsit megidősödtek a képeken látható állapotukhoz képest, az autók további sorsáról viszont még ennyit sem tudok. Remélem, tetszett a gyűjtés, gyertek máskor is!

Az utóbbi időben - szerencsére - a Hot Wheels mellett a Matchbox is beerősített retro japán vonalon, ennek az egyik legfrissebb bizonyítéka az 1962-es Nissan Junior kisautó, amely igaziban 1956-tól volt gyártásban, módosított formában egészen 82-ig. A Bluebird-alapú kisteherautók és a Nissan Diesel név alatt forgalmazott nagyobb méretű teherautók közötti piaci rés betöltésére született, de a közvetlen versenytársát, a Toyota Stout-ot nem sikerült igazán megszorítania, a wikipedia szerint az ebben a kategóriában furcsán ható Junior név miatt - ezt a vásárlók nehezen tudták az igavonáshoz párosítani. Érdekes módon viszont állítólag Iránban a mai napig gyártják az utolsó változatát... És létezett belőle gyári tűzoltóautó kivitel is. Már a fenti képpel összehasonlítva is látható, hogy bármennyire is kedvere, aranyosra sikerült a Matchbox megoldása, nemigen sikerült eltalálni az igazi arányait. Cserébe viszont elég keskeny és magas lett a kisautó, de nem akarok panaszkodni, mert ezektől elvonatkoztatva nagyon is tetszik!

Tök jól áll neki ez a bilikék szín, szintén jól néz ki a bélelt plató, a kabin rácsozott hátfala, szépek a dísztárcsás felnik, és hát látjátok, került rá vonóhorog - hát mikor láttunk már ilyet utoljára a Matchboxtól? A lámpákat elöl-hátul, illetve pár apróságot kifestettek rajta, merem remélni, hogy ez standard lesz a MB-nál innentől, bár a fehér műanyagra a fényszórók festése nem ígérkezik túl tartósnak, már most sem 100%-os. Összességében nagyon tetszik, el is tettem belőle egy pár bontatlan példányt nehezebb időkre. Nektek bejön?

A Nánási úton lőttem november elején, de nem ettől nem szép :D

Akkora batár ez az Infiniti, hogy a túloldalon mellette álló Clio nincs is...

A múltkori Lledo-poszt címében azért szerepelt az egyes szám, hogy most lehessen egy kettes. Nem magában sikerült ugyanis az olivazöld Bogarat bezsákolnom, hanem egy gyönyörűséges bordó VW T1 Transporter társaságában, aminek már ráadásul fém az alja, ahogy az illik:

A Starlight gyufa Volkswagen Transporter reklámautója tényleg egy darabka 50-es éveket hoz el a polcra, és ez a múltidézés a doboz nélkül is működik. Egyszerű, praktikus a festése, hiszen ez egy munkásautó, semmi sallang, semmi króm. A reklámról viszont szerintem hiányzik a cég elérhetősége :) Igényes, súlyos modell, a felniken rendes gumikkal. Nem nyílik azonban semmije, de mivel nem is egy játékautóról beszélünk, ezzel együtt lehet élni. A Lledo Days Gone sorozata egyébként nem annyira régi, mint amit a tartalom és forma alapján elsőre feltételezhetnénk: a cég vezetői a nyolcvanas évek elején visszavásárolták és Enfieldbe szállították Makaóból a Matchbox korábbi, Models of Yesteryear sorozat gyártó gépsorát, ahol 1983-ban, folytatandó a MB ezen hagyományát, már abban az évben be is indult a gyártás. A sorozatban jó pár csemege megtalálható, de nekem most egyelőre ennyi elég, főleg hogy a modellek többsége nekem túl régi autót mintáz, de ha esetleg megint betalál valami jó ajánlat, bővülhet még a sor, meglátjuk. Addig is a témához lazán kapcsolódó, egy tavaly év végi beszerzésemet mutatom még meg itt, nagyon tetszik:

Hot Wheels, speckó gumikerekes kiadás. Na minden jót!

Utoljára 2016. karácsonyán mutattam Nektek Lledo kisautót, ráadásul akkor is egy Bogarat - most itt van egy "normális" is belőle, aminek van teteje is. Az eredeti dobozában érkezett, de sajnos a fólia eléggé megviselt, olyan szinten meggyűrődött, hogy ezzel már nemigen lehet mit kezdeni. A lényeg szerencsére bent van, és kiszabadítva sokkal jobban is mutat: 

Továbbra sem tekintem magam 1:43-as gyűjtőnek, ezt az egyébként nagyon is népszerű méretarányt sokkal kisebb mennyiség képviseli a gyűjteményemben, mint amennyi Matchbox-méretű kisautóm van, de ennek nagyon nehéz volt ellenállni, mert nagyon szép darab és nagyon kellemes áron kínálták - együtt egy kis társával, amit a következő posztban mutatok majd meg. A bal hátsó sárvédőn látható egy kis gyári festékhiba, amitől azért nem dőltem a kardomba, de összességében nagyon szép ez a modell, a csodás kerekek pedig nagyon jól hozzák a retro érzést. Úgy egyébként nem egy nagy durranás, nem rugózik, nem nyílik, sőt még az alja sem fém - egyszerűen csak szemet gyönyörködtető...

Belvárosi Ferkó tavaly októberben:

Még épp szép őszi idő volt...

Csak hogy kerek legyen a történet, egy japánnal zárom a januárt ;) A legutóbbi Skyline-poszt óta eltelt öt év, ami azért elég durva. De az igazán durva a tavalyi év egyik legszebb meglepetése, miszerint a Matchbox készített egy (számomra) szinte minden szempontból tökéletes kisautót. De mielőtt a képekre térnénk, hadd mondjam el, hogy két érdekessége van amúgy az első színváltozatnak (amely nem a most következő, hanem ezüst, és természetesen megvan az is, csak nem nyitottam ki): az egyik, hogy Magyarországon szerintem üzletben sehol sem bukkant fel, a másik viszont ennél is jobb, mert két belső változattal hozták ki, az egyik egy konszolidáltabb, a másik egy sportosabb verzió volt, itt tudjátok megnézni. Még a motor is más, pedig ugye az nem is látható szétszedetlen állapotban. Easter egg a javából... A Nissan Skyline egyébként meglehetősen érdekes modelltörténetével most nem húznám az időt, mindenkinek van jobb dolga, másrészt nálam valószínűleg sokan sokkal jobban is ismeritek, szóval mutatom inkább a saját fotóim:

Mint írtam fentebb, ez már a második szín, amiben kijött - és a valóságban sokkal sötétebb, csak egy kicsit sok volt itt a fény. Kicsit nagyon. De ezt még a remek fotódobozom előtti időkben fényképeztem. Ebből is tartalékoltam egy (na jó, két) bontatlant, ahogy az ezüstből is egynél több pihen a dobozban, jól elrakva. Mert csak. Természetesen nagyon bejön, annak ellenére, hogy a tökéletesnél szerintem egy kissé rövidebbek lettek a tengelyek, de ennek nyilván megvan az oka (gondolom, a hátsó sárvédők), ráadásul az egyéb jellemzők feledtetik ezt a kis apróságot. Annyira, hogy amennyire látom az kisautós ismerőseim körében, de akár az ebayt is említhetném, mindenki nagyon odavan ezért a modellért - és hát basszus, mi kellett hozzá? Semmi. Jó, szinte semmi, vagyis semmi olyan, ami ezelőtt ne lehetett volna meg: egy kultautó, egy igényes tervezés a lekicsinyítéskor, egy kis önmérséklet, némi odafigyelés a részletekre, és kész. Persze, egyébként van egy ilyen retrohullám is, azon belül ráadásul szerintem külön hangsúlyt kapnak a 70-es évek japán vasai, ráadásul ahogy írtam, ez a kisautó nem is lóg ott minden üzlet polcain tucatszám, szóval jól összejöttek a körülmények, hogy nagy kedvenccé váljon a kis Nissan. Hát nálam már az. (Ide tartozik még Csikós remek Skyline-írása Andróczi Kenmeri-írásába linkelve, utóbbi december közepéről, ha nem olvastátok volna, akkor majd most.)

Egy blogbejegyzésben találtam az alábbi képeket (mondjuk én csak 20-at választottam be, de van több is a linken), amelyek szerintem kiválóan alkalmasak FB-covernek, válogassatok, használjátok!

Nincs mit.

A 2016-os Time Attaxi után itt van ugyanaz kombiban, kékben, csak most Time Shifternek hívják, és állítólag egy Androidos NFS-játék ihlette, bár én a listában nem találtam ezt a járgányt. Mindenesetre egyértelműen látszik, hogy a korábban mutatott kisautóra épült a koncepció, és mobil gumiszerelési szolgáltatást kínál rajta a felirat, viszonylag szerénytelenül, és persze amerikai angolul. Nem nyílik semmije, nem rugózik, viszont eszméletlenül vagány ez is:

Az elődjéből sem vettem meg az első utáni többi színt, szerintem ebből sem fogom, de nem azért, mert nem tetszik, mert dehogynem, csak pont elég. A kisautó teljes hátsó fala egyébként átlátszó műanyagból készült, tehát nem csak a szekrényajtókon található "üvegek", így - illetve a szintén átlátszó tetőn keresztül - jó belátás nyílik a csomagtérbe, ahol szerelt kerekeket helyeztek el, furcsa is lett volna, ha mást találunk bent. Érdekessége még, hogy eltérő színűek az első és a hátsó felnik, de az az ilyen time attack vagy drifter autóknál a valóságban is bevett szokás, és kicsiben sem az első eset. És ami a legjobb kikacsintás szerintem: maga a rendkívül találó Hot Wheels Tire Shop megnevezés, együtt a lángoló kerék szimbólummal, hát mi ez, ha nem kiváló önfényezés? ;)

A fent látható pilóta Lego változatát nagy örömömre a Jézuska hozta, de csak most nemrég jutottam oda, hogy Nektek is meg tudjam mutatni:

Milánnal raktuk össze, jó móka volt, és a végeredmény is nagyon tetszik. Van még ugyanilyenből K-2SO is. Egy párat még bevállalnék a sorozatból.

Nehezen engedem el ezt a japán tematikát, de ígérem, nem erről fog szólni az év. Csak részben. Vegyük át az eddigi leckét: 2009-ben szerepelt a blogon először Mazda RX7 (vagy RX-7, ahogy tetszik), aztán egy évre rá újra, igaz, a HW részéről 24/Seven álnéven, viszont az ugyanabban a posztban szerepelt Tomica rendőrrel ilyen gond nem volt, majd 2012-ben JNC-színekben, utána 2013-ban újra egy Matchbox, és egészen tavaly októberig kellett várni, hogy ismét egy ilyenhez jussak, ezúttal egy zsír új Hot Wheels kisautó formájában. Ahogy múltkor írtam a Hondánál, ez is Now & Then-autó, járt tehát mellé (vagy inkább úgy mondom, illett hozzá megvennem) egy korábbi évjáratú (lásd az imént linkelt JNC-posztom), ugyanilyen színben. Azt most nem tudom fotózni, mert maradt bontatlan, ahogy egyébként ebből is tartalékoltam egy másodpéldányt:

Laposabb, sportosabb, mint az utolsó két képen mellé tett Matchbox-változat (amit egyébként nagyon szeretek), és ez nagyon is jól áll neki. A szép kék szín is jó választás, és a kerekek is tetszenek alatta. Amúgy nem bonyolították túl, de így is jól hozza az igazi arányait, vonalait. A mélyre húzott első kötény sokat hozzátesz a kisautó vagányságához, és a kifestett részletek is jól feldobják az összhatást - ennek fényében egy kicsit meglepő a beltér bézses visszafogottsága. Ez a kisautó is egy jó példa arra, hogy mitől jó egy mai HW: jó autóválasztás, viszonylag élethű kivitelezés, visszafogottság mind színben, mind a kiegészítők terén. Csak így tovább!

Egy véletlen eredménye a mai poszt. Történt ugyanis még december elején, hogy talán egy retro dolgokkal foglalkozó FB-csoportban belefutottam a fenti fotóba. A képen a Kacsóh Pongrác úti felüljáró építése látszik. És hogy ebből miért lett poszt? A kellemes nosztalgiázás miatt, nyilván. Egyszer régebben már írtam valahol (mármint a blogon valahol, csak nem találtam meg), hogy gyerekként nem egyszer a BVSC-ben töltöttem a nyár egy részét úszótáborban. Ez úgy 1980-83 között volt valamikor, meg nem mondom már pontosan. E táborok legfőbb eredménye természetesen az volt, hogy elég jól megtanítottak úszni, mellékesen pedig sok kellemes emléket is szereztem. Az egyik ezek közül, amikor mindig mentünk át az uszodából a ma már kaszinóként működő Kassai téri menza épületébe ebédelni, és ilyenkor nagy élvezettel dobtuk le a cipőnket, papucsunkat, hogy mezítláb lépkedhessünk az építkezések miatt mindent elborító, vastag, jó meleg homokszőnyegen. És innen jött, hogy utánanézzek, miért is volt ott akkor annyi homok, mit építettek? Persze nem kellett sokáig keresnem, a wikipedián pont tök jól fent van, amit persze azóta már tudtam én is, csak nem ilyen pontosan: "1982-1983-ban ezen út mentén alakították ki az M3-as autópálya legbelső budapesti, bevezető szakaszát. A sztrádával párhuzamosan az addig kétszer egy sávos felüljárót is autópálya-csomóponttá bővítették, az utat pedig (az „eredeti” felüljárót kivéve) végig a sztráda közelebbi oldalával párhuzamos menetirány szerint egyirányúsították." Itt mutatom azoknak, hogy miről van szó, akik nincsenek annyira otthon Budapesten, Zuglóban:

Szóval amit akkor olyan nagyon építettek, az maga az M3-as autópálya bevezetőszakasza volt, amit ma már a munkába járáshoz konkrétan napi szinten használok, az említett ebéd-útvonalat pedig egy fekete nyíllal jelöltem. Találtam aztán további fotókat is az építkezésről, mutatom:

Az utolsón már minden kész, a csomópont már használatban, de itt van még egy pár kép az építésről. Ennél viszont sokkal részletesebb és sokkal érdekesebb leírás található ebben a kiváló cikkben a témáról, illetve kontextusba is helyezi a környék fontos és szükséges átalakítását: "Az M3 bevezetése a Hungária körgyűrűig óriási nehézségekbe ütközött. 1978-ra sikerült a Szentmihályi útig behozni, innen azonban a városközpont felé át kellett törni Rákosfalva sűrű beépítésű, kertvárosias szövetén, sok kisajátítás útján megszélesítve a keskeny utcákat. 1978-80-ban felépült Magyarország leghosszabb, 400 méter hosszú felüljárója, mellyel az M3 nyomvonala a Körvasút töltésre emelt pályáját keresztezi, majd végül 1983-ra érte el az autópálya bevezető főútja a körút vonalát, és épült ki Budapest egyik legösszetettebb közúti felüljárórendszerének újabb üteme is (FŐMTERV, Domonkos Endre)." Igazából tényleg a személyes emlékek kapcsán merült csak fel a téma, de ha jobban belegondolok, eszméletlenül le vagyok nyűgözve, hogy maga a városrendezés, mint olyan, milyen komplex és izgalmas meló lehet - ahogy a cikkben is olvastam, hogy pl. az M0-ás körgyűrűt már 1942-ben felvetették, és 1974-ben kezdődött el a tervezése, én meg most kezdtem csak intenzívebben használni. És jó volt így utánaolvasni abból a szempontból is, hogy lássam, vagy inkább rájöjjek, hogy a saját emlékeim hogyan illeszkednek ebbe a rendszerbe, és ezen emlékek hogyan és miből fakadtak. No és mennyi ilyet lehetne még találni, ha lenne egy kicsit több idő... Mindenesetre mára ennyi voltam, remélem, nem untátok nagyon, gyertek máskor is!

Leugrottam négy tejért, ezeket sikerült:

Azért ez elég menő...

Maradunk még a japán vonalon, sőt jövő hétfőn sem lesz másként. Ma egy 2016-os Honda Civic Type R következik, szép fehér színben, a Hot Wheelstől. 2017-es Now & Then kiadás, így járt hozzá egy 1990-es Civic is, ugyanolyan, mint amit itt mutattam, csak az is fehér, és nem bontottam ki. Cserébe volt már egy saját carspottingom a témában, és akkor itt van a kicsi:

Az utolsó képen látszik (valamennyire), hogy a fehérhez nagyon jól illő bordó színt kapott a kis Honda belseje. Teljesen jól néz ki ez a kocsi kicsiben is, sőt azt mondom, kicsiben talán még jobban is mutat, mint az igazi nagyban, ekkorában ugyanis nem érzem annyira túlzásnak a spoilert, a kötényt, a sárvédőíveket. Vagy legalábbis megszoktam a hasonló túlkapásokat a HW-től - pedig itt szinte el sem rugaszkodtak a valóságtól. A fent látható kisautó hűtőrácsán egyébként látható némi festékhiba, de ezt kézműves eszközökkel már orvosoltam. Aki látja, vegye meg, jó lesz még egyszer valamire... ;)

Ma a férfiaknak kedvezek egy könnyed kis gyűjtéssel, amelyben az elmúlt jó pár évtized női szexszimbólumait vesszük sorra - kizárólag autós képekkel. 15 kép, 15 csodás hölgy, 15 remek autó - a fiatalabbak kedvéért a hölgyek nevét ki is írtam a képek alá:

Anita Ekberg

Brigitte Bardot

Bo Derek

Marlene Dietrich

Farrah Fawcett

Jane Fonda (és Alain Delon)

Gina Lollobrigida

Sophia Loren

Jayne Mansfield (az ő esetében ha az ember rákeres a neve+car kombóra, a fentinél sokkal durvább képeket dob elsőre, ugyanis autóbalesetben hunyt el)

Marilyn Monroe

Raquel Welch

Ursula Andress

Claudia Cardinale

Elizabeth Taylor (és James Dean)

Jacqueline Bisset (és Steve McQueen)

Egy következő körben megnézzük a közelmúlt sztárjait is, oké? És mit mondtok, legyen hasonló poszt férfiakkal is valamikor? 

Az, hogy január elseje hétfőre esik, elég nagy kibaszás. Az viszont, hogy a Hot Wheels kihozta a 2017-es Nissan GT-R-t (R35-öst) kicsiben, az nagyon is menő.

Ha jól megnézzük a korábbi HW GTR-t és ezt az újat, pont azokat az árnyalatnyi különbségeket látjuk, mint az igaziak esetében, mégis az összhatás sokkal-sokkal menőbb a narancs autónál, ennyit jelentenek a nüanszok, az élek, a szoknya, a kerékjárati ívek, a szürke felni, a sötét ablak, a beömlők. Nagyon jól sikerült ez az új verzió, ezért vettem is belőle még egy pár példányt, hátha ez elkopik a polcon ;) Október végén pedig sikerült a következő színt, a szürkét is bezsákolnom, ezt is mutatom, a rend kedvéért:

A 82-es R30 pedig később lesz téma a blogon, kis türelmet kérek szépen! Ezt addig nézzétek meg, jól összerakták:

Boldog új évet!