Nem, nem ez a poszt, december 31-én, hanem amin Félix fiammal volt szerencsénk ott lenni szeptember 30-án, szombaton (nem pénteken és nem is vasárnap) a Hungaroringen! Terveztem ide elmenni, persze, de aztán szóba került állatkert (zuglóiaknak aznap pont ingyenes volt), miegymás, végül a gyerekeim sorra visszamondták, és a szombati otthon punnyadást választották - így a legkisebbet vittem magammal apás programra, neki még úgysincs nagyon szava az ilyenekben. Illetve amennyire én látom, néha kimondottan élvezi is. Az eseményre a napi belépő neki ingyenes lett volna mindenképp, nekem közel 7 rongy, amit sikerült ügyesen nullára csökkenteni, mert meghirdették korábban, h aki 78-asnál régebbi autóval jön, az beléphet ingyen. Bár a Volvónk forgalmijában 79-es évszám szerepel, az is tévesen, simán beengedtek minket oldtimer regisztrációval, azaz nem kellett fizetni egy fityinget sem. Pedig a 7000-et is simán megérte volna...!

Rögtön, miután felsétáltunk a kinti parkolóból, a fenti pár képet készítettem, de sajnos ezek a hangból nem adnak vissza semmit. Pedig hang az volt rendesen... Nemigen kímélték a pilóták ezeket a régiségeket. Később körbesétáltunk hátul, ahol a versenyautókat készítették fel a futamokra - illetve hát a szombati nap, amikor kimentünk, még csak időmérők voltak a vasárnapi versenyekhez, de ez az élvezetből semmit sem vont le. A most következő fotó nem saját, köszönet és tisztelet illeti Christian Reeves Nagy fotótudományát:

És a sok kis box között, amelyeknél egyébként mindenhol jelezték, milyen autó áll bent, egyszer csak egy Lola T feliratúra lettünk figyelmesek. Fent látható a klasszikus autóskártyán, emitt alant (igaz, nem pont ugyanaz a fajta) pedig pőrén, fizikai valójában - ez megint saját kép, gondolom, látszik is:

Nagy dolog itthon ilyet látni, nem is tudom, lesz-e még hasonló alkalom, ezért is szerettem volna mindenképp kilátogatni. Meg hogy ilyen Alfákat is fotózhassak:

Vagy Ferrarikat - az alábbiból kettő is volt:

Ez az alsó Ferkó pedig annyira ritka, hogy nincs is belőle több a világon, csak ez, itt olvashattok róla többet:

Óriási élmény volt, igaza volt Csikósnak, nagy kár lett volna kihagyni. A teljes album a fotóimmal az alábbi képre kattintva nyílik:

Az emlékek és fényképek mellett az itt látható kis plasztikkártyából tarthattunk meg kettőt, és kaptunk egy matricát és egy igényes magazint is az eseményről, amelyből az albumot el tudtam látni képfeliratokkal. Ha lesz ilyen rendezvény még, mindenképpen ott a helyünk! (Az enyémeknél számtalan sokkal jobb fotó is készült, mondjuk ez nem meglepő, ezek közül javaslom Andris albumát itt.)

Az idei egyik utolsó posztban egy olyan pakkot mutatok, ami több szempontból is érdekes. Először is azért, mert 2009-ben (jézusmária, 8 éve!) már mutattam egy olyan kisautót, ami egy ugyanilyen nevű sorból való (és csak ez van közülük), azaz úgy tűnik, felmelegítették a nevet odaát a Mattelnél, másrészt azért, mert megjelent benne a 190-es Merci EVO változata, amely teljesen új a Hot Wheels kínálatában, bár Corgi-örökségből volt már 190-esük régebben, ez az új mindenképp sokkal ütősebbre sikeredett. Nézzük:

A BMW M3 nem újdonság, speckó kivitelben megvan az Euro Style csomagból is, a BMW-pakkból is, mezeiként pedig már négy éve megvettem, a mostani szín-kerék kombó azonban eddig talán a legmenőbb. És itt fém az alja - ahogy az összes többinek is a csomagban. Honda CRX vótmá, Porsche 964 is, de az én gyűjteményemben eddig még nem volt meg a Renault 5 Turbónak ez a széles változata, amit eddig csak a Boulevard-sorozatban láttam. Úgyhogy nagy a boldogság, főleg hogy ehhez az öt kisautóhoz is szuperjó felniket párosítottak, nem beszélve a már említett remek színekről, illetve az igényes grafikákról a csomagoláson. Érthető módon ezeket sem fogom kibontani, és ha egyszer eladom őket, együtt a többi hasonló sorozatommal, hónapokig kaviár lesz még tízóraira is...

És kellemes minden egyéb ünnepeket!

Remélem, kisautókban, nagyautókban, legóban, retro játékban, stra warsban és minden nyalánkságban gazdag lesz az év vége mindenkinél - én mindenesetre egész évben nagyon jól viselkedtem...!

Ez is lehetne egy CSP Extra, ugyanis nem az utcán, hanem egy forgatáson sikerült lekapni a mai delikvenst, egy Ford T-modellt:

Már szerepelt egyébként az autó a neten, a TC "tesztelte", de élőben azért más... ;) A forgatás pedig a Príma legújabb reklámfilmje volt, amit már ügyfélként volt szerencsém végigkövetni, ez is érdekes élmény volt... Nézzétek azért meg, látszik benne az autó is:

Minden jót!

Ma egy csodálatos ötösfogat következik a Hot Wheelstől, amely a Race Day nevet kapta, de nem ez a legnagyobb erőssége, hanem a kisautók, amiket tartalmaz. Egy hasonló nevűt egyébként mutattam szinte pont egy éve, az meg Track Day volt. A két csomag között egy autónyi átfedés van, a 935-ös Porsche, ami ebben az újban már piros, és eszméletlen menő felniket kapott:

Érdekes módon még két Porsche is bekerült a pakkba, a korábban már tárgyalt 914-es (amit a Porsche-sorban is megtalálhatunk) és egy olyan darab, ami eddig nem volt meg, a 962-es. Mindegyik kisautó gumis kerekeket kapott és nagyon klassz festést, és pont az említett 914-esen kívül mindegyik fém alvázat is. A stuttgartiak mellé jutott még két japán, egy NSX versenyautó (itt az elődje 2012-ből, bár jobban örültem volna, ha az utcai változatot válogatják be ide, de mindegy) és egy kis Mazda - ez utóbbi pedig a szintén tavaly szilveszterkor elétek tárt Japan Historics válogatásból lehet ismerős. Ami szerintem egyébként különösen jól sikerült, azok a fotószerű grafikák a kartonokon, valaki ezeken sokat dolgozott, de szemlátomást megérte! Bízom benne, hogy jövőre is be tudok szerezni hasonló speciális kiadásokat, ezek nagyon-nagyon jól mutatnak ám a polcon...

Egy időre most leállunk a Fortepanos gyűjtésekkel, mert azokat a témákat, amiket akartam, nagyjából kimerítettem az elmúlt 10+ ilyen posztban, de ha jön valami ötlet, ígérem, lesz folytatás. Ma rendőrös, rendőrautós témában szedegettem össze egy pár képet, remélem, tetszenek ezek is:

1974, Szécsi Pál temetése. Volga rendőrautó volt már errefelé, csak nem magyar, még sokkal több Merci pedig emitt található, ha esetleg valakinek kimaradt volna.

Nagypolák rendőrautó, 1974.

Újabb Volga rendőrautó, szintén 1974-es kép. Itt van az enyém, ami nem rendőr.

Közúti ellenőrzés, az áldozat egy Zuk.

Tatabánya, 1974. A rendőrségi UAZ sem rossz, nekem katonaiban van meg, 1:43-ban.

Moszkvics rendőrautó, 1975. Épp egy 127-es Fiatot igazoltat.

Lillafüred, 1976. Ott én például motorokat fotóztam pár éve.

Ezeröcsi rendőrautó, 1979.

Ezt az 1981-es képet nem a Bogár miatt tettem be, hanem a rendőrautó festése miatt, az ugyanis nem a "szokásos", hanem csak simán egy fehér autón látható a kék alapon fehér betűkkel írt RENDŐRSÉG. Én ilyenre nem is emlékeztem... (Amúgy a kép a Népliget környékén készült.)

Mi-2-es rendőrségi helikopterek 1984-ből.

Készülődés 1989-ben a március 15-i ünnepségekre egy IFA csapatszállítóval, Vörösmarty tér. IFA teherautót mutattam már a blogon öt éve, igaz, nem pont ebben a kivitelben, viszont abban a posztban van egy remek kép rólam is ;)

Szóval most egy időre ennyi voltam, a következő posztig viszont erőt, egészséget!

A Matchbox a 2005-ös sorában jelentette meg a Golf V Gti-változatát, amelyet így 12 év után én is megvettem. Ez annak köszönhető, hogy egy számomra nagyon tetszetős színben jelent meg nemrég újra, ebben:

Amennyire emlékszem a tesztekre és cikkekre, az ötös Golf óriási lépés volt a négyes után, főleg minőségben és tartósságban, nem mellesleg hátsó futóműben, ráadásul állítólag pont ezek miatt azon kevés Golf modellek közé tartozik az ötös számú, amire ráfizetett a gyár. Igaziban engem mondjuk annyira sosem fogott meg, no nem mintha nem szívesen tudnék a flottámban egy ilyen Gti-t. Vagy gyakorlatilag bármilyen Gti-modellt ;) A szürke festéshez jól passzol a jól kidolgozott fekete belső, illetve a kerekeken és az első maszkon látható piros dekoráció, szépen kifestették a lámpákat, és hátulra jutott még egy T-DAWG rendszámtábla is. Összességében egy egyszerű, de kiválóan jól sikerült Matchbox lett az ötös Golf, örülök, hogy végül megvettem.

Mármint az autóimmal, az igaziakkal. A feleségem kis Altójával annyi történt az elmúlt pár hétben, hogy egyszer csak elkezdett rakoncátlankodni: az indítást követően természetellenesen magasan tartotta az alapjáratot, baromira megnőtt a fogyasztás, végül aztán már nem is indult. És előtte még az akksi is elhunyt. Került bele új akksi, a szerelő pedig rájött a hibára, valami gyújtás jeladó is elpusztult, cserélte, megjavult. És akkor már egy kosszal a két hátsó lengéscsillapítót is kicseréltettem, mert azok is teljesen szétmentek, most újra topon van a kiskocsi.

Ide tartozik még, hogy az ezer éve használtan vásárolt noname, de iGo Primóval "szerelt" gps-navigációt is le kellett cserélnünk a Suzukiban, mert nagyon elfáradt a hardver, már alig lehetett működésre bírni. A mai napig nem álltunk át a telefonos navigációra, mert eléggé zabálja az akksit, másrészt valahogy nekem a céleszköz valahogy mindig megbízhatóbbnak bizonyult. Na, mondom, gyerünk, vatera, mutass valamit! Mutatott is, szerencsés is voltam, így lett 2200 forintért az enyém egy szintén használt, de nagyon szép állapotú Tom Tom navi, ami a szépségén túl tökéletesen működik is. És tudjátok, miért örülök, hogy végül ezt sikerült? Ezért. (Végül a Tom Tom az én kocsimba került, a feleségemébe pedig át lett telepítve a kis Garmin, ami eddig nálam szolgált.)

A Volvo most pihen, hétvégenként egy kicsit járatom, de ennyi, nem járok vele, majd tavasszal. Itt is vannak apróságok egyébként, amiket meg kell majd csináltatni, ezek közül a legfontosabb, hogy elromlott az ablaktörlő mechanika, de összességében minden oké vele, a szerelem töretlen. Tavaszra az a terv, hogy a belső kárpitozást megcsináltatom végre, aztán talán a fényezést is - meglátjuk, mi és hogy jön össze...

Az immár téli gumikon gördülő Toyota november legvégén megkapta az alvázvédelmet is, amit mindenképp meg akartam rajta csináltatni, bár szerencsére nem volt semmi komoly baja alul, rosszabbra számítottam. Itt-ott fellelhető volt rajta némi felületi rozsdásodás alul, de tényleg semmi komoly, így végül nem kellett februárig várnom, be tudták vállalni még idénre. Nagyon megszerettem egyébként az autót, és a családom is teljesen odavan érte, nem is csoda: kényelmes, csendes, dinamikus és keveset fogyaszt (vegyesben hatfelet). Isten tartsa meg ezeket a jó szokásait. Szerváltam bele egy mp3-as FM-transzmittert, így már nem csak a rádiót és a régi CD-imet tudom benne hallgatni. Ja, és még két dolgot sikerült beszerezni hozzá: a FB-csoportból tudtam venni hozzá gyári emelőt, mert ez hiányzott, a Toyota Hungary segítségével pedig meglett a vaskos magyar nyelvű kezelési kézikönyv, igaz, csak pdf-ben, de erre szükség volt, magamtól például nem sikerült megtalálnom a fedélzeti számítógépen a napi km-számláló beállítását. Most már tudom ezt is.

Hát kb. ennyi, ha lesz bármi változás vagy fejlemény, Nektek szólok először ;)

Annyiban rendhagyó a mai poszt, hogy nem az autók a főszereplők, bár igyekeztem úgy válogatni, hogy azért abból is jusson - és előtte bátran görgessétek végig anyánk, az Index szeptember eleji válogatását a témában, ami bár előbb jelent meg, mint az én posztom, mégis későbbi, mert én ezt még nyár végén időzítettem be:

1971, Kazal László a Népstadionnál.

1971, Kern András a Vígszínháznál.

1972, a Faluszéli házak című film forgatása egy Kacsa kamerakocsiról.

1975, a Feladat című film forgatása, a háttérben egy Ikarus.

1977, Kiss Péter, a TV Híradó operatőre munka közben.

1978, Schiffer Pál filmrendező áll a bécsi Schönbrunn előtt egy elég tájidegen Volga társaságában.

1980 - ezt nyilván ismeritek: Bujtor, Hernádi és Kern a Pogány Madonnában. Plusz egy Zsiga.

1981, Libanon, Bekaa-völgy, Chrudinák Alajos a Panoráma című műsor számára forgat egy szír katonával.

1982, Dögkeselyű. A piros Lada volánja mögött Cserhalmi György. Itt egy írás a filmről a Speedzone-on, emitt meg egy komolyabb anyag a Totalcaron, amit a film 30 éves születésnapjára állítottak össze, ajánlom elolvasásra, ha kimaradt volna.

1982, Keszthely, TV Híradó. A kombi Trabit utánzó, méltán híres Hummeres esetről pedig itt a beszámoló, emlékeztetőül, 5 éve volt már.

 1985, a Kovbojok című film forgatása.

1990, Corvin mozi, Stephen King Kedvencek temetője című filmje a plakáton. A könyv anno tetszett, a film messze nem annyira, de az átlagos King-adaptációknál szerintem jobb volt. Remélem, Nektek is tetszettek a mai képek, gyertek a jövő héten is, ha minden igaz, az lesz a sorozatban az utolsó ilyen jellegű posztom egy időre...

Na, ez az a kisautó, amire nemrég a Subarus poszt végén utaltam. Egy jó ideje azt hittem, és talán írtam is, hogy a Legendás rendőrautók sorozattal leálltam, de ezek szerint mégsem sikerült... Belefutottam ugyanis a szeptemberi börzén egy eladóba, aki egy nagy dobozból árult ilyen holmit nagyon olcsón, konkrétabban 700 forintért, és úgy voltam vele, hogy amíg kb. ennyiért tudok leemelni egy bármilyen mai HW- vagy MB-modellt pl. a Müller polcáról, addig ez az ár kimondottan alacsonynak mondható, ráadásul ez nagyobb is, és nagyon szép részletesen kidolgozott. Mutatom a Jaguar Mark 2-es angol rendőrautót 1:43-ban:

Bár a kidolgozás és a részletek tekintetében nem mutat a kisautó többet, mint szinte az összes többi a sorozatban, amelyek közül mutattam például Toyotát itt, Datsunt itt, Alfát itt, és még sok egyebet, mégis sokkal látványosabb a végeredmény, mert maga az eredeti autó is lenyűgöző formájú, nem beszélve a csillogó "króm" kiegészítőkről, amelyek így kicsiben is igen nagyot ütnek. Vagy a hihetetlenül elegáns kerekekről. Persze a modell, ahogy ezt már oly sokszor írtam, tökéletesen alkalmatlan játékra, nem is gurul rendesen, nem nyílik semmije, cserébe a biszbaszokat nagyon könnyű letörni róla, szóval ez is ment a többi mellé a polcra. Ahol már alig férnek el...

A poszt címe kicsit megtévesztő, bocsánat, nem Mikulásos bejegyzés jön, ez máshogymiki. A Lego a gyűjthető minifigurák sorozatán belül ugyanis kihozott idén egy Disney-sort is, amelyben jellemzően rajzfilmes mesehősök szerepeltek. Ezek közül szinte mind nagyon jópofa, de nem álltam neki összeszedegetni mind, úgy voltam vele, hogy bőven elég lesz Miki és Donald. A kacsa még hiányzik, de az egér megvan:

Ha emlékeztek, akkor nem ez az első ilyen figurám, mutattam már régebben egy hasonlót, de az nem igazi minifig, mert nagyobb, más a lába stb., ez viszont "rendes" figura, normál lábakkal. (Ezer éve még a híres egér autója is szerepelt a blogon, de az már régen nincs meg.) Nagyon örülök neki, szerintem tökéletesen sikerült, és bízom benne, hogy hamarosan Donald is megérkezhet mellé...

A mai Fortepan-gyűjtés témája a repülők, repterek. 20 kép jött össze, és remélem, Nektek is tetszenek majd, amiket összeválogattam, sokat kellett fájó szívvel kihagynom, de a szirszarjaim felülete sincs ingyen :)

1960. Gyömrői út - itt még elég új volt a Ferihegyre vezető út, a forgalom pedig meglehetősen gyér. Lesz még ebből.

1961. Ferihegy, váróterem.

1961. Budapest, X. kerület, Mázsa tér, Kis Pilóta cukrászda.

1961. Tapolca, a Goldtimer-posztomból is ismerős Li-2-essel.

1963. Budaörs, repülőtér.

1964. Hármashatár-hegy, Po-2-es repülő, ezt is láttuk repülni Budaörsön, ahogy a fentebb linkelt posztban írtam.

1964. Szolnok, a pilóta egy Mig-15-ösből száll épp ki.

1965. Ferihegy, Il-18-as utasszállító, alatta egy szép csíkosra festett Warszawa, amely a Pobeda lengyel változata volt, de még a csapott hátú változat, nem a szedán, ami nekem megvan kicsiben.

1965. Hármashatár-hegy, ahol épp a Skoda 1102-es reptéri mentő karbantartása folyik.

1969. Almási Éva és Huszti Péter egy Zlin Trénerben és -en az Őrjárat az égen forgatása során.

1970. Gyömrői út újra, ezúttal egy Volkswagen Kübelwagennel súlyosbítva.

1972. Egy Tu-144-es Ferihegyen.

1974. Ferihegy, Tu-134-es kormánygép. Gyerekként volt ilyenem makettben.

1975. ferihegyi parkoló, természetesen egy Bogárral a képen.

1976. Ferihegyi kormányváró, az előtérben egy Csajka.

1978. Leselejtezett Li-2-es Budakeszin. És egy Volga.

1979. Kisapostagon rendezték itthon az I. Női Vitorlázórepülő Európa-bajnokságot. A Transporter kéne inkább, mint az UAZ.

1985. Ferihegy 2-es terminál. Egyes Golfokat kicsiben nézegethettek még a blogon itt, itt, itt, itt, itt, vagy itt.

1986. Személyesen Miki Egér érkezik Budapestre egy Pan Am-járattal.

1986. Egy Tu-154-es pihen egy ferihegyi hangárban. Ez a típus volt az, ami gyermekkoromban elsőként eszembe jutott, ha valaki azt mondta, repülő. Ez is megvolt 1:100-as méretarányú műanyag makettként.

Köszönöm a figyelmet!

Vártam ezt a Matchbox Chevy Vant, és a türelem rózsát terem, meg is lett. A poszt első címe "Chevy tűzoltó" lett volna, de ez a kisautó valójában nem tűzoltó, a piros szín ellenére mentő, de méginkább volt mentő - és hogy ezt honnan tudom? A Lamley cikkéből, mert sztori is jár hozzá. A lényeg ott van, nem ragozom, mutatom kicsiben a hátul pótkerekes változatot, mert nekem az jutott:

Ha az ablakokat nem ilyen rusnya fekete rücskös műanyagból csinálták volna, sokkal jobban tetszene az összhatás, de ez sajnos sokat ront rajta. Nyilván így is kellett, mert egyébként a kisautó formája, kiegészítői tetszenek, és egyébként is szeretjük ugye a való életből vett Matchbox-megvalósításokat, úgy meg különösen, ha ennek háttere is van. A nem elcsúszott festésért pedig plusz jó pont jár a MB-nak, bírnám, ha ezt a színvonalat tartanák a későbbiekben is.

18 db Mercis fotó jön ma a Fortepan jóvoltából, jórészt a 60-as évekből, de az első négy darab a 77-82 közötti időszakból származik. Tessék:

A Blaha Lujza tér már a többedik gyűjtésben tűnik fel, annyit jegyeznék meg, hogy a háttérben az a szép épület a régi Nemzeti Színház.

Ez és az e feletti kép is a Városligetben készült.

Szent Gellért tér.

Szabadság tér, a háttérben a Nemzeti Bank épülete, szép nagy csillaggal a tetején. Plusz egy Bogár.

Márvány utca, nyilván Bogárral, de azelőtt egy Volkswagen Karmann-Ghia áll.

Dózsa György út, Műcsarnok, Hősök tere. A T1-es Transporter takarásában egy Citroen H Truck.

A két utolsó kép Sopronban készült a Fő téren, 1969-ben. Remélem, tetszettek, gyertek máskor is!

Végre méltó kisautós megvalósítást kapott a valóságban is elég furcsa arányokkal rendelkező Chrysler 300C. Nem mondom, hogy az igazi nem tetszik, mert kombiban például simán el is tudnám fogadni, de valahogy mindig túl nagynak találtam a kerekeit, és túl kicsinek a hátsó túlnyúlást, illetve alacsonynak a tetőt. Ami persze lehetett egy megelőlegezett chop top is a tervezők részéről, hogy a latin-amerikai tunereknek ezzel már ne kelljen vesződniük, de például a régebbi Hot Wheels változat annyira bugyutára sikerült, hogy minden kedvem elment a beszerzésétől. Egészen 2016-ig kellett várni, hogy a Matchbox is elkészítse kicsiben, és a piros premier szín után idén kijött szép fehérben is, amit nekem is sikerült beszereznem, itthonról. Ehhez persze kellett Zsolti és a börze, de a lényeg, hogy megvan. Mutatom:

Nem először és nem utoljára írom, de igen, ez kellene legyen az a minimális színvonal, aminek minden újonnan megjelenő Matchbox kisautót jellemezni kellene. Normális arányok, normális kerék, normális szín, a legfontosabb részletek kifestve, ennyi. Nekem nem is kell több, komolyan, a fém alvázat már régen elengedtem (kénytelen voltam), ahogy a rugózást és a nyitható ajtókat is. És itt egy szeptember közepi carspotting, amit csak ezért a posztért lőttem:

M1/M7 bevezetője, menet közben, olyan is. Aztán még az is lehet, hogy ez nem is az, hanem egy Lancia, ami végülis mégis az - fotóztam egy másikat kb. ugyanott, kissé máskor:

Na minden jót!

Régóta meg akartam oldani az ötös pakkjaim otthoni tárolást, no nem mintha eddig nem lett volna helyük, mert nem panaszkodtak a dobozokban történt elhelyezés ellen, nekem ez mégsem volt jó, mert ezeket a csomagokat szeretem nézegetni. Kitenni a lakásba viszont nem akartam, hiszen senkinek nem jó, ha a kisautók uralják a szobáinkat, van így is pár polc a nappaliban, amiken már így is túl sok helyet foglal a gyűjteményem, más megoldás kellett tehát. Végül egy kalapács és 24 db szög segítségével megoldottam a helyzetet, a gyerekszobában található beépített szekrény belső felére kerültek a dobozok, szinte mind el is fért, innentől tehát nyugodtan gyönyörködhetek bennük - ha kinyitom a szekrényt:

A Lego minifig-gyűjteményem is rendezgettem egy kicsit, a legnagyobb alaplapra Simpsonék kivételével (a poszt óta egyébként hiánytalanná bővült már a családjuk) szinte az egész kollekció felfért, mutatom is büszkén:

Ezek így egyben már egy elég tetemes összeget képviselnek, de inkább nem számolom ki, pontosan mennyit... Jobb a békesség ;)

Fortepan gyűjtés jön megint, ezúttal a Volkswageneket listáztam, és bekerült a 30 (!) közé egy-két különösen érdekes kép is, nézegessétek!

Felújított harci jármű 1946-ból, Négyesi Pál fotógyűjteményéből.

Bauer Sándor képe a Margitszigetről, 1957-ből.

Ugyanő fotózta két évvel később a hölgyet és az autót Siófokon.

Ez már Szent-Tamási Mihály 1959-es fényképe a budapesti, meglehetősen gyér forgalmú Alkotmány utcából. A légitársaság nem egy szó?

Ugyanaz az év, csak itt már a szántódi révnél járunk.

1960, Apáczai Csere János utca.

Ezt Lencse Zoltán fényképezte a Hősök terén 1962-ben.

Bauer Sándor Sopronból is "küldött" egy képet, amin a Várkerület látható 1963-ban, jó sok külföldi autóval.

Ezt is ő készítette ugyanabban az évben, de nem tudjuk hol... Büszke tulaj v1. Furcsa egy kirándulóruha :)

Szintén 1963-ban fotózott Hunyady József az Apor Vilmos téren, ahol épp Az aranyfej című amerikai-magyar ifjúsági filmet forgatták.

Pécs, 1964. És jön a busz...

Budapest, Dorottya utca, 1964. A háttérben itt is egy 620-as Ikarus. Gondolom, nem ugyanaz...

Ez pedig valamiféle autós-versenyes összeröffenés lehetett a budapesti Bem Műegyetem rakparton 1965-ben. "Cars & Coffee" ;)

1965, Hollókő, büszke tulaj v2. Jól felment. Ebben a 2010-es posztban mutattam, nekünk hol kellett parkolni, amikor utoljára arrafelé jártunk. De legalább mi is Volkswagennel voltunk ;)

Büszke tulaj v3 Csáktornyán a Bogarával (horvátul Čakovec, németül Tschakturn, magyar város Horvátországban, Muraköz megye székhelye, melynek várát a Hahót nemzetségbeli Csák, a Csányi család őse építtette a 13. század közepén), 1965-ben.

1968, Baross tér.

Ugyanaz az év (igen, ekkor már volt T2-es Transporter, de még csak az alsóindexes), egy nagymarosi kempingben.

Benzinkút Budapesten az Ajtósi Düreren 1970-ben. Erre a kútra még emlékszem.

A Bogár mögött pedig egy kis 500-as Fiat.

1970-ben így menőzött az Omega együttes a Hősök terén.

Ez egy 1971-es családi fotó az Alkotmány utca 14. elől.

1971, München, Leopoldstrasse, az előtérben egy Lotus Europa.

Az Úttörővasút végállomása szintén 1971-ben, egy szép Moszkvics-csal súlyosbítva.

Budapest, Döbrentei tér, 1972. Rat look.

A Volkswagen-stand egy része a Városligetben az 1972-es BNV-n.

Még mindig 1972-ben járunk, de már Budapest II. kerületében. Bogár pipa, oké, de szerintem ezen a képen nem ő a sztár, hanem a FIAT 130 Coupé ;)

1973, Városliget, az ADAC Tour d' Europe budapesti állomása.

1973, Koppenhága. Ilyen Fordot én is fotóztam nemrég.

1977, idill a pusztában.

1983, Népstadion: Színészek-Újságírók Rangadó (SZÚR), az előtérben Koós János Karády Katalinként, a Skodában pedig Csongrádi Kata utazik. Figyelitek, mennyi néző van...? Na minden jót!

Olyankor, mint amikor a most következőhöz hasonló kisautót van szerencsém bemutatni, szoktam rájönni, hogy nem is vagyok igazi hardcore gyűjtő. Más gyűjtőtársaim folyamatosan képben vannak, mikor hogy jelennek meg az F-dobozok, G-dobozok, azokból mire érdemes figyelni, várni, én meg sokszor csak sodródom, és már csak a magyar gyűjtői csoportokban látom, hogy kinek épp mit sikerült újonnan beszerezni, ahelyett, hogy előre felkészüljek mondjuk Lamley-ről, ahol ezek az infók jellemzően először megjelennek. Így történt tehát a Mazda Repu kisteherautó esetében is, ami számomra "csak" egy újabb tetszetős japán pickup, valójában azonban emögött is van egy érdekes háttértörténet a drifter Mad Mike-kal, akinek a logója is megjelenik a kisautó kartonján. Akit érdekel, keressen rá, én inkább mutatom a Hot Wheels változatát, ami szerintem egy kimondottan jól eltalált darab:

Ehhez sokat hozzátesz a remek szürke szín, amelyet csak kiemel a kék dekoros "vasfelni", illetve a menő festés, amit szerencsére egyébként nem vittek túlzásba. A kisautó hátulján található Rotang Klan felirat is egy valós csoportosulást takar, az elnevezés nyilván a Mazda-féle bolygódugattyús motorról kapta a nevét, ami angolul ugye rotary, és egy cseppet valóban jobban hangzik, mint a magyar elnevezés...

Éljen tehát a Hot Wheels, hogy ilyen remek kisautókat is képes kihozni a sok eszement fantáziamodell mellett, amíg ilyenek lesznek, rám számíthatnak, hogy megveszem őket ;)

Olyan rég volt már celebes poszt - az alábbi két képet egy október végi reklámos rendezvényen, a Brand Festivalon sikerült készíteni, hogy tovább bővüljön ez a gyűjteményem is:

Ha esetleg csak engem ismertetek fel, mondom, hogy a másik két borostás arc Shane Tusup és Caramel.

Ma a Népligetből következik 14 fotó, amelyek ott rendezett autóversenyekről készültek. Az első 1967-ben, aztán a többség 1969-ben (Budapest Nagydíj, túraautó EB futam), végül az utolsó 1970-ben, Urbán Tamás jóvoltából. Jó szórakozást!

Jópofa dolog ez a Fortepan, amely ugye ezúttal is a képek forrása, reményeim szerint a jövő héten is lesz valami hasonló válogatás... Pár éve mutattam egy csodás filmet is hasonló témában, ezt most linkelem, hátha megnéznétek újra. Én megtettem ;)

A 2015-ben vásárolt Aerodeck kiszolgálta nálunk az idejét, lecseréltem. Nagyon nem volt könnyű döntés, mert erősen megszerettem ezt az autót, és sokáig úgy voltam vele, hogy csereként csakis Honda jöhet szóba újra, de végül nem így lett. A poszt címe beszédes, nem lesz meglepetés, végül mit választottam, pedig hosszú ideig csakis Honda Streamben gondolkodtam, végül aztán két okból tettem le róla: a második üléssor nem szélesebb az Aerodeckénél, márpedig ez fontos szempont volt, (a harmadik meg csak egyben dönthető,) a másik meg a motorok - az 1.7-est sokan szidják, az örök életű 2 literes benzines fogyasztásától meg egy kicsit tartottam. Mazda 5 is felmerült, MPV is, Mitsubishi Grandis is, továbbá Avensis Verso, és végül a Corolla Verso - a németek közül még VW Caddyn és Touranon is agyaltam, de végül arra jutottam, az a biztos, ha újra japán autóm lesz. Mármint legalább annyira japán, mint az angol Civicem volt, a győztes ugyanis török gyártású. A legelső japán autóm (ami valódi japán japán volt, írtam róla itt is) történetesen szintén egy Corolla volt, de nagyot fordult azóta a világ, a népítéleteket böngészve azonban úgy tűnt, a megbízhatóság tekintetében a Corollákkal továbbra sincs baj, még a dízelekkel sem, csak arra kell figyelni, hogy az ember ne csábuljon el a nagyobbak által kínált lóerők irányába, és maradjon a földön, válassza a klasszikus 2.0 D4D motort. Így tettem hát én is. Persze előtte elolvastam jó pár bemutatót, tesztet, véleményt, kezdve a TC első cikkével az újabb fajta Versóról, majd folytatva egy rendesebb teszttel, és otthon, családilag úgy döntöttem, ilyet veszünk. Mármint konkrétan ezt:

Friss osztrák import, állítólag 200.000 km alatti futással, sok légzsákkal és hét üléssel. A váltógomb kopása nekem egy kicsit nagyobb futásteljesítményt sugall, de a szervizkönyv és a még kint bepecsételt utolsó olajcsere dátuma alapján még akár igaz is lehet, amivel hirdették, itt csak szép lehetek, okos nem. Budakalászon vettem egy pici kereskedésben, és akkor ez így már a második személyautó, amit csak az én kedvemért honosítottak ;) A poszt megjelenésekor már pont egy hete használom, és az első tapasztalataim tökéletesen egyeznek a népítéletekben olvasottakkal, azaz utazáshoz kényelmes, az úton a magasságához és tömegéhez képest kezes, belül minden logikus, a motor meglepően csendes, a kisebbik dízel által nyújtott rugalmasság és erő nekem nagyon is elegendő, igaz, a Civic 75 lóerejével is jól elvoltam (kivéve pár horvátországi autópályás emelkedőt), ilyen téren nincsenek nagy igényeim (már). Gyárilag is 16-os kerekekkel szerelték, ilyen autóm azelőtt még sosem volt, de tetszik, ráadásul ezek a kocsin elég szép felnik szerintem, nem tervezem lecserélni. Egy téli szettet viszont vettem hozzá, illetve később egy nyárit is kell majd, továbbá egy tetőcsomagtartót is - vonóhorog szerencsére van rajta, ha esetleg kellene. Alvázvédelem kell majd rá, mert az alja nem makulátlan, erre januárban sort kerítek. A belső extrák az én viszonylatomban az űrkorszakot idézik: automata klíma, minden ablak motoros, a tükrök is, tempomat is van benne, könyöklő is, és annyi pohártartó, hogy egy legénybúcsúra is elég. A gyári rádió is megfelel az igényeimnek, bár pendrive-ot nem játszik, mindegy, így elő tudom venni az elrakott lemezeimet ;) És van benne tolatóradar is, ennél a kialakításnál már hasznos extra. Bízom benne, hogy az autó beválik, és sokáig lesz a társunk. Mondjuk, a következő agymenésemig...

Aki a kezdetektől követi a blogom, és úgy sejtem, rajtam kívül nem sok ilyen ember van, az tudhatja, hogy 2008 óta gyűjtök intenzívebben kisautókat (és egyéb szirszarokat), előtte csak hébe-hóba vettem pár VW kisautót, aztán egy szülinapi ajándék nyomán elkezdtem egy kicsit jobban ráfeküdni a dologra, és mint annyi gyűjtőtársam, először én is igyekeztem a gyerekkori kedvenceket visszavásárolgatni. Ez szerintem tök természetes, a nosztalgia jó dolog, főleg ha nem megy másnak a rovására. Viszont az azóta eltelt közel 10 év sem volt elég arra, hogy minden olyan kisautót összeszedjek újra, amit gyerekként szerettem. No nem mintha ne lett volna lehetőségem beszerezni például a most következő versenyautót, mert elég felmenni az ebayre vagy akár a vaterára, de sok más helyen is előfordul, mégis ennyi időt váratott magára a dolog, mert... egyszerűen csak így alakult. Ezen kívül tényleg szinte mindent sikerült visszapótolnom, még olyan lehetetlen dolgokat is, mint a távos Datsun vagy a lépegető Saturn Robot, néha óriási szerencsével, máskor meg a gyűjtőtársak hathatós segítségével, erre pont egy ilyen kommersz darab fog ki rajtam ;) Na, a szeptemberi börzén ez is meglett végre újra, pár másik régi MB társaságában, bagóért:

Az első lámpák a szélvédő műanyagjából lettek kialakítva, így az eleje, mondhatni, részletes lett, ellentétben a hátsó traktus meglehetős ingerszegénységével, amit viszont ezzel megpróbálhatok egy kicsit ellensúlyozni ;) Egyébként a karosszérián rendesen kialakították az ajtók vonalait, a szellőzőket, lényegében minden a helyén van. A Matchbox-viszonylatban meglehetősen széles kisautó alapját egyébként egy valós versenyautó adta, a C-csoportos Sauber C9-es, amiről itt olvashattok egy keveset. (Joe-nál is szerepelt már ez a kisautó egy pillantás és egy rövid leírás erejéig, bár ő Fordként azonosította be, de a poszt elején látható fotó alapján szerintem én tudom jól.) Érdekes, hogy az igazi autót csak 1987-ben mutatták be, kisautóként viszont már 1985-ben megvásárolható volt, ekkortájt kaphattam én is a saját példányomat. Később több színben és másfajta kerékkel is megjelent, de nekem természetesen ez kellett, és nem más. A most bemutatott kisautón nem múlt el az idő nyomtalanul, látszik, hogy játszottak vele, de teljesen vállalható az állapota, ha a sajátom maradt volna meg, az rosszabbul nézne ki. Főleg hogy annak a szárnyát anno újrahasznosítottam egy Ford LTD-re... Szóval újabb pipa, és most hirtelen nem is tudnék olyan kisautót mondani, ami rajta van a még beszerzendő gyerekkori emlékeim listáján, de ez nem jelenti azt, hogy nincs is ilyen.

Ma 13 db régi Volvós képet mutatok a Fortepanról, és ha leszámítjuk a teherautókat, nincs is igazán több fent - de így legalább Nektek már nem kell kigyűjteni őket.

Ehhez itt fent speciel nem írtak semmit, de szerintem Görögországban készült, ami biztos, hogy 1964-ben.

Szintén 64, de Bécs a város. És egy Bogár.

Megjöttünk Budapestre, Zugló, Városliget, BNV 1965-ben. A pódiumon egy 144-es Volvo.

Ez a fotó pedig egy évvel később készült Brüsszelben. Egy Amazon középről balra és lefelé egy kicsit, egyébként pedig konkrét Volkswagen-mennyország ;)

Szintén 1966, de már Koppenhágában vagyunk.

Két év múlva újra Magyarországon vagyunk, Ferihegyen a parkolóban - Volvo a Bogár mögött.

Ugrunk egy évtizedet, Keszthelyen járunk, 1971-ben.

1972-ben még nem a zöld egyenruhások fotózták a tilosban parkolókat az Andrássy úton...

1972, Zugló: ez itt a Jerney utcai Volántourist garázsa, előtérben a szerintem legszebb Peugeot-val. Itt fotóztam amúgy nem olyan régen ezt a Ferrarit, valamiféle autójavító műhelyként működik, és elég jó kocsikat lehet látni ott néhanapján.

Egy norvég turista a Várban a Mátyás templom előtt 1974-ben. A háttérben nyilván látható egy Bogár is, illetve további érdekes autók, mint például egy Ford Capri.

Ez már egy 1977-es kép a mai Erzsébet körútról, a volt Vörös Csillag, később Apolló, ma már semmilyen mozinál.

A Magyar Televízió egy igen menő képmagnósa dolgozik 1979-ben egy bérelt Volvo csomagtartójában. (Hasonló kép nekem is van a sajátommal.)

1981, Sopron, határátkelő. Bogár már nincs, Golf I van. Folytatás a jövő héten.

Nagyjából öt éve mutattam két olyan kisautót, amik nem szériaautókat mintáznak, mégis tetszenek. Az egyik a Datsun 126X volt, a másik (az Alfa Carabo mellett) a Mazda RX500. A fejlemény a témában annyi csak, hogy az előbbiből sikerült egy "rendes" Matchboxot vennem, így már nem csak a Super GT kivitel van meg, a Mazdából pedig egy kevésbé lelakott példánnyal gazdagodott a gyűjteményem - és itt jön a cím a képbe, ugyanis kevesebb, mint 800 forintot kellett értük kifizetnem darabonként, ami szerintem nagyon is jó deal. Persze egyik sem kopásmentes, de mindkettő full fém, csodás rugózással, hibátlan gurulással és nyitható motorháztetőkkel, így talán nem csoda, hogy nem tudtam nekik ellenállni. (Még alkudtam is.)

A két japán mellé pedig behúztam egy újabb (valójában régebbi) Mercury Commutert is, még a vékonykerekes Superfast korszakból, meglehetősen kopott állapotban. Rendőrként már megolt, itt mutattam, pirosban, vastag kerékkel pedig emitt, most akkor itt van belőle a klasszikus zöld színű változat is:

Jó, kopott, pedig jó ideje megfogadtam, hogy csak szép kisautókat veszek, de mivel minden más szempontból meg teljesen rendben van, kénytelen voltam kivételt tenni. Szerencsére jók a tengelyek, jó a rugózása, tényleg nincs semmi baja. A szeptemberi börzés zsákmány tagja ez is, ahol egy eladótól sikerült ezt a három kisautót bezsákolni, sőt vettem egy negyediket is, de azt majd egy külön posztban mutatom meg pár nap múlva, majd mondom, miért.

Na most jön az, ami még nem volt: egészen meglepő módon (de nem először) itthonról sikerült beszerezni egy végre körlámpás Volvo-modellt is a Stahlbergtől, "szokás szerint" egy 244-est, csak ez ugye egy 1976-os darab. Ezen itthoni beszerzés talán legnagyobb előnye, hogy a "szokásos" árhoz képest a fele volt, persze ahogy fogynak ezek a játékok, egyre feljebb vándorol az a szint, amire még azt lehet mondani, hogy nem vészesen drága...

Gyönyörű, hibátlan állapotban sikerült összehozni a bizniszt, bár a lökhárítókon azért egy picit látszik az idő, máshol nemigen. Dísztárcsás acélfelnikkel szerelték (az igazit), itt ennek nyilván csak az imitációja látható, de ez a részlet is nagyon élethűre sikeredett. Belül is minden rendben, ahogy a szélvédőkön sem látható semmilyen komolyabb karcolás vagy hiba, így ez az újabb darab is megbecsült tagja lesz a gyűjteményemnek. Még sok ilyet!