Most már inkább ki sem írom, kitől ;)

A középsővel kapcsolatban az a cikk jutott eszembe, amit október elején olvashattatok Ti is a TC-on, miszerint a tipikus Bugatti Veyron-vásárló átlagosan 84 autót tart, mire megveszi a Veyront. Szóval hogy azok az emberek, akik egy ilyen sok tízmilliós Ferkóval (vagy bármi hasonlóval) grasszálnak, vajon milyen házban laknak, mit esznek, hogy zajlanak a dolgos mindennapjaik? Egyáltalán miért van igénye ilyen autóra? Nyilván én is ezerszer eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne megnyerni egy igazán zsíros lottó-főnyereményt, tehát nem rongyos 300 milliót, hanem mondjuk a tízszeresét, de ha valahogy ez összejönne (nem fog), akkor sem szórnék el ennyit ilyesmire. Vennék egy rakat autót, ez nem kérdés, de biztosan nem 84-et, és Ferrari, Lamborghini, Jaguar, Koenigsegg vagy Pagani tuti nem lenne köztük. Porsche viszont valószínűleg igen ;) A találatokért megint csak köszi!

Bezony, megint elszaladt egy év, huss, a szirszarjaimon pont ma 6 éve jelent meg az első poszt itt. Időközben volt két lakás-, néhány munkahely-, egy családi állapot- és pár autóváltásom, illetve a vezetéknevem továbbvitele érdekében lett egy fiam is a lányom mellé, ilyenek. Amúgy a blog szüneteltetésén, abbahagyásán többször is gondolkodtam már, de:

Szóval gyertek még legalább ennyi évig, ígérem, lesz miért! Vagy nem ígérem, de valami majd csak alakul, ha meg nem, akkor meg olvassátok el az egészet visszafelé! A maival együtt ez 2135 poszt ám...

Azt vettem észre, hogy egyre kevesebbet költök a börzéken. Meg úgy általában is kisautókra. Néha be-becsúszik egy-egy kivétel, de ez már tendencia, és ennek a jegyében vettem október 12-én az alábbi két angol Matchboxot is, mindkettőt kvázi turkálóból. Az első egy Miura, amelynek az újkori feldolgozását szintén a MB-tól már mutattam, de most egy ezresért behúztam mellé a régebbi Superfast-változatot is, mert csak:

Meglehetősen "játszott" darab, ez nem vitás, egyszer talán majd lesz belőle egy szebb is, de most ennek örülök, még ha néhány kolléga ilyeneket 50 forintokért szokott is venni különböző piacokon... Tökéletesen rugózik, nagyon szépen gurul, tehát alul teljesen rendben van, felül pedig hát meglátszik rajta az idő, 44 év ritkán múlik el nyomtalanul (a casting, azaz az öntőforma régebbi, 68-ban debütált ugyanis a típus Matchbox-ként, de először még a régi, nekem nem annyira tetsző regular kerekekkel jött ki, ezzel a SF-kerékkel csak két évvel később, egy évvel az egyébként már csak új kerékkel gyártott Marzal után). Kicsit későbbi a 76-ban megjelent narancs Countach LP400, ami eddig nekem nem volt meg, de ez ugye most megváltozott - csak hogy tudjátok, ezt 500 forintért vettem, laikusok kedvéért ennyibe kerül egy olcsóbb helyen az összes mai alap Matchbox vagy Hot Wheels kisautó, ez pedig mégis csak egy pedigrés Made in England darab, amely rugózik, fém az alja és felnyitható valamije:

Ez a valami pedig a motorháztető. Négy éve jobban éltünk mutattam ennek egy modernebb (LP500) verzióját zöldben, nem olyan régen pedig pirosban, és tulajdonképpen tök régóta vártam egy jó alkalomra, hogy legyen egy ilyenem is. Még ha egyébként nem is tetszik annyira, mint azok :)

Nem hiszem, hogy emlékeztek, hiszen közel öt éve mutattam egy harci díszbe öltöztetett Ferkót, ami persze azóta már régen nincs is meg, de most eszembe jutott:

Ha olvastok Totalcart, akkor már sejthetitek, miről:

Azért ez vicces, nem? Persze, látszik a két alkotás között eltelt 27 év, de a koncepció egyértelműen változatlan... Ha valakit érdekelnek további Matchbox Road Blasters modellek, ide kattintson!

A jó öreg Mikulás ablaksötétítést hozott nekünk B-oszloptól hátrafelé:

A Thomy volt a kivitelező, az alapnál egy kicsit drágább, a belátásvédelem mellett hővédő funkcióval is ellátott fólia került fel. (Aminek így télen nyilván nincs túl sok jelentősége, de mindegy.) Hogy tetszik? A kocsi elején a króm rácsot és az emblémát is lefestettem szép fényes feketére, mert szerintem így jobban néznek ki:

Kezdek ráérezni erre a kocsira, nem is értem, városban miért nem ilyesmivel jár mindenki?! A fenti képek egyébként Visegrádon készültek, elkirándultunk oda két hete, így alkalmam nyílt picit hosszabb távon is tesztelni az SX4-üléseket - azt kell mondjam, a költségek és nehézségek ellenére jól döntöttem, hogy bekerültek, semennyire sem fájt a hátam egy Visegrád-Biatorbágy-Zugló kör után, és hát ugye ez számít csak igazán. Mellesleg a gyűszűnyi csomagtartóba és az egyik ülés mögé pont be tudtam préselni két felnőtt és két gyerek kétnapi cuccát, úszógumistul, laptoptáskástul, ezzel is teljesen elégedett vagyok - persze előtte szólnom kellett a kedves páromnak, hogy önmérséklettel pakoljon, elmúlt már az a világ, hogy ennyi időre is nagybőrönddel utazhattunk ;) November 28-án tankoltam egyébként megint, és rögtön kiszámoltam, hajszálra 6.5 volt a fogyasztás a napi munkába járás és a fent leírt túra kombinációjára. Pont jó. Folyt. köv. (A változatosság kedvéért most a Nissannal szenvedünk, de majd beszámolok arról a frontról is...)

Ha Andris nem lenne, ennyi carspotting-poszt sem lenne:

Köszi szépen!

A következő kisautó nem az enyém, Milán kapta valakitől - magamnak ilyet nem vennék. Amúgy jópofa darab, de azért nem annyira, mint a szellemvadász csapat kis furgonja:

És a legdurvább - persze a méretén kívül, amit talán az utolsó fotómon láthattok a legjobban - az, hogy ilyen bizony létezik, íme:

Bármennyire is az a helyzet, hogy én nem nagyon vagyok oda Scooby Doo-ért, a saját lövéseim miatt el tudom fogadni, hogy valaki meg igen... A Hot Wheels a Monster Jam sorozattal, amibe ez a kocsi is tartozik, egész sok ilyen igazi szörnyeteget megmintázott, és most, hogy rákerestem, láttam, hogy ennek a szegmensnek is megvannak a gyűjtői. Minden nap tanul valamit az ember.

Egy szeptember végi és egy október eleji építésről, még mindig a turkálós Classic Space jegyében. Az első egy klassz Space Probe Launcher, a "szokásos" fehér-szürke összeállítás helyett jórészt feketéből összerakva:

A másik egy 891-es számú Space Shuttle, amin a fehér szín került túlsúlyba, illetve a gyárihoz képest szélesebb lett, kis szárnyból ugyanis csak kettőt találtam a szükséges négy helyett:

Ketten lehet vezetni egyszerre! :) De miért??? A hátsó vízszintes vezérsík szerepét sem nagyon értem, légterelő nyilván nem lehet, de szerintem ez rajtam kívül senkit sem zavart soha...

Még egy kisebb adag Andristól:

Természetesen ezeket is nagyon köszönöm, remélem, tetszenek!

Szeretett volt főnököm életének párjától kaptam egy remek tippet a karácsonyfa díszítésére, amit egyrészt most megosztanék Veletek, másrészt megmutatom, hogy tényleg működik, és még csak ügyesnek sem kellett lennem hozzá:

Ha kedvet kaptatok Star Wars-os karácsonyfadíszek készítésére papírból, amihez a papír mellett csak egy sima olló kell, ezen a website-on találhattok jobbnál jobb sablonokat - én természetesen az első próbálkozáshoz egy viszonylag egyszerű sémát választottam... Színes papírok felhasználásával szerintem az élmény is fokozható, a méretezést is lehet variálni, szerintem remek móka, és szociális foglalkozás gyanánt a család több tagja is bevonható! ;)

A leges-legkedvesebb Porschémat 5 éve mutattam, és hát azóta lett jó pár új példányom, a gyártók is szorgalmasan hoznak ki különböző változatokat évről-évre, nincs igazán miért panaszkodnunk. A legújabb darabomat október elején vettem a Müllerben, de mivel előre időzítgetem folyton a posztjaimat, csak most kerülhetett sorra: Porsche 934 RSR

Az 1976-os idényre bemutatott versenyautó a valóságban egy vadállat volt a maga kb. 300-as végsebességével, és ezt az állatiasságot bizony jól hozza a kis Hot Wheels is, ezek a szélesítések megríkatnának, ha nem lennék olyan macsó, mint amilyen vagyok. A tamponozással nagyjából jól eltalálták az autó elejét, de hátulra már nem jutott a lelkesedésből, a lámpák közötti csík szinte könyörög egy kis feketéért... A színe tetszik, bár egy pár Jagermaeister logo még elfért volna rajta, illetve egy rajtszám is, de ez van, ezt kell szeretni - és ezt tényleg lehet is!

Klímával és szervóval igaziban kéne.

Hogy valójában mennyire jó dolog is reklámosként dolgozni, arra mindig a külföldi példák a legjobbak: ezúttal egy olyan közlekedésbiztonsági reklámot mutatok Nektek (is), amivel jó eséllyel találkozhattatok online egy olyan két hete, akkor söpört ugyanis végig a fácsén, de itt csak most kerülhetett sorra egyéb okok miatt. A Smart volt az elkövető, akik felismerték - bár gyakran van az, hogy az ötlethez keresünk utólag apropót, lehet, hogy itt is ez volt, mindegy - hogy az emberek kurvára utálnak várni, gyalogosként piros lámpánál pedig végképp. És amikor megunják a várakozást, lelépnek, amit egyébként túl lehet élni, de sajnos nem mindig. Kitaláltak tehát valamit, amivel egy kicsit szórakozhatnak, amíg várnak, a Táncoló Piros Jelzést:

Csinálni egy sima táncoló piros jelzést snassz lett volna, összehozták hát az ötletet egy kis közösségi aktivitással, felállítottak ugyanis egy pavilont, amibe bárki bemehetett egy kicsit denszelni, amit az oda telepített kamera élőben tett ki a piros jelzés helyére. Nagyon jópofa ötlet, a bullshit a 81%-kal kevesebb tilos jelzésen átgyaloglásról már mindegy is, hogy igaz-e vagy sem, az tetszik nagyon, hogy valamit kigondoltak, és a megvalósításba is be tudtak tekerni valami kis extrát. Beírtam a piros pontot.

Andris olasz napot tartott szeptember utolsó napos hétvégéjén, íme az eredmény:

Grazie!

A Hot Wheels nagyon sok ember szívébe belopta magát, amikor kihozta a Datsun 510-es első változatát, és rájöhettek, hogy ez bizony jó érzés, mert nem is hagyták abba, ráadásul nem csak ebből mutatnak be időnként újabb színvariációkat, hanem a kis társaiból is, amiket persze én is mindig szorgalmasan begyűjtök. Legutóbb ugye a kisteherautót, most meg a kombit zsákoltam be:

Jóval elnagyoltabb az eleje, mint a kéknek, ez látszik, cserébe viszont a puttony mellett kapott a kocsi két japán módra elhelyezett visszapillantót, ami öröm. Tetszik még elöl a külső olajhűtő, de hátul ennél puritánabb már nem is lehetne. Gyűjtőtársaim tudják, ezért inkább csak a többieknek mondom, hogy nem ebben a formájában debütált a kombi a HW kínálatában, először a Boulevard-sorozatban jelent meg zöldben, piros felnikkel és gumikerekekkel, majd Super Treasure Hunt-ként is metálbordóban, ezek bármikor beszerezhetők az ebay-ről például, csak eszement drágán, 10 alatt nem igen lehet megúszni, és nem percekre gondolok...

Most már egyre kíváncsibb vagyok, mit gurítanak legközelebb a nosztalgikus japán sportkocsik terén, egy Mazda Savanna GT vagy esetleg egy Cosmo jó kis meglepetés lenne, de egy első generációs Prelude-nek is örülnék. Meg még annyi minden másnak ;)

Írtam, hogy az Altóba majd átkerül a régi autórádióm, na ez megtörtént. Mivel riasztót is akartam a kocsiba, úgy voltam vele, hogy nem állok neki én szerelgetni a rádiót, pedig valszeg megoldottam volna, hiszen csináltam már ilyet nem egyszer, nem is egy autóba, szóval inkább szakszervizre bíztam a beszerelést, és olyat kerestem, ami nincs messze a munkahelyemtől. Így jutottam el a Deákautóhoz, amivel elégedett is voltam. Sajnos a rádió rendes műanyag kerete még előzőleg ütközetben eltűnt, így végül e nélkül kellett beszerelni, ami hát esztétikailag nem az igazi, de legalább szól. Eleinte azonban csak félgőzzel tette ezt, mert a műszerfalba épített mini (10 centis) hangszórók közül a baloldali elhalálozott. Korábban ugye ezt nem tudtam kipróbálni, mert a kocsiban lévő ősrégi Blaupunkt magnó eleve nem működött, így nagy levegőt vettem, és kifizettem egy kis plusz kápét egy zsír új MacAudio hangszórópárért. Ilyenem még úgysem volt. Most szól mindkettő, és meglepően normálisan a hangszórók méretéhez képest. Persze messze nem úgy, mint amit a Ventóban megszoktam... (Bocs a szar képekért!)

(A hangszórók természetesen normálisan be lettek csavarozva, csak a fotó még work in progress készült.) A riasztóról túl sok részletet nyilván nem akarok írni, de a lényeg az, hogy most már egy kicsit nyugodtabban alszom, no nem mintha nagy bizadalmam lenne az ilyen megoldásokban, de egyrészt a semminél több, kis pirosan villogó LED jelzi ugyanis a külvilág felé is, hogy talán érdemesebb lenne egy másik delikvenst keresni ellopás céljából, másrészt pedig kötöttem a kocsira valami minicascót, aminek viszont feltétele volt mind az indításgátló, mind a riasztó, így ezt kipipálhattam végre. Mert ugye amiből sok van, azt jobban lopják, márpedig ezekből a kis gyösz Suzukikból rengeteg futkorászik az utcákon (jellemzően eleddig fel sem tűntek), így az eddigi autóimhoz képest valószínűleg sokkal magasabb az ilyen típusú kockázat... :(

Végül pedig megtörtént az üléscsere, 10.000 forintért vettem egy 2008-as bontott SX4-ből egy pár remek (azaz teljesen jó állapotú, bár elég koszos) első ülést. A Facebook "Suzuki szakik" topicjában rátaláltam egy újpesti kárpitosra, aki vállalta a befaragást, mert természetesen a sínek nem teljesen stimmeltek, ezt kiokoskodtam előre. És még így is fellépett pár nem várt nehézség, de végül minden megoldódott. Igaz, vagy 1,5-2 centivel magasabban ülök most (valszeg nem lesz tehát szükség soha a vezetőoldali darab magasságállító funkciójára), így figyelnem kell, hogy ne növesszem túl hosszúra a hajam, de ég és föld az előzők és ezek között a különbség, nagyon elégedett vagyok a kényelemmel! Egy rendes kárpittisztítás után még inkább az leszek ;)

Ja, közben (pontosabban november 15-én) megvolt a negyedik tankolás is. Az első mérés szempontjából nem játszhatott, de az utóbbiak már igen, ugyanis ezek során mindig teletankoltam, számlálót nullázgattam, és kalkuláltam. A második és harmadik tankolás között kevés város és sok országút volt (nem autópálya, bár abból is jutott egy nagyon kevés), mindez meglehetősen óvatosan, így 400 km-t sikerült abszolválni 20 liter benzinből, tehát a számomra nagyon is kedves 5 literes fogyasztási adat jött ki. Ezt követően elkezdődött az autó rendeltetésszerű használata, amire a legjellemzőbb a sok város, sok dugó, egyébként meg gyakran sietve, és ha nem város, akkor autópálya Biatorbágyig, illetve vissza. A fogyasztási adat 6,8 liter / 100 km lett, ami már messze nem olyan impozáns szám, de nem szeretnék elégedetlenkedni, valszeg egy normálisabb (kevesebb lezárással és tereléssel terhelt, mondjuk nyári) időszakban 6 körülire leszorítható... Az nekem bőven jó lesz, ez volt a cél ugyanis.

Szeptember 27-én nagy érzékkel a TC rászervezte az ötödik Parkoló Parádét a Hungaroringes Golf-találkozóra. Mivel a kisebbik gyerekem délutáni alvásigénye miatt egész napos programot úgysem terveztünk Mogyoródon, elmentünk mindkettőre. Azonban a Hungaroringen megint nagyon szépen összerakták az emeleti gyerekfoglalkoztatót, így az autókból sajnos nem sokat láttam. Egy párat azért kattintottam:

Aztán a délutáni Parádéra már csak a nagyobbik gyerekkel mentünk, oda viszont nem vittem telefont, így csak Andris képeivel (a legfelső is az) villoghatok:

Például elkészült az első normális fotó a Volvóról is ;) (Ami most valami miatt üzemképtelen vagy 2 hete. Odáig kéne eljutnom, hogy beinduljon, aztán letámasztom télre az Aréna mélygarázsába, tavasszal meg nekiállok rendesen megcsináltatni...)

James Bond-színészek jönnek, szuperkütyük mennek, de az Aston Martin örök. Ez speciel egy DB5-ös a Thunderball című filmből, amelyben Sean Connery főszerepelt, de a legújabb Bond, Daniel Craig is hajtott egy ilyet a Skyfall-ban, gondolom, egyfajta tiszteletadásként... A háttérben a majdnem egy éve mutatott legújabb darabom szerepel, amit a Hot Wheels követett el (ezüstben még jobb, majd mutatom lejjebb), de miután eladtam a régebbi, bontatlan bliszteres Corgi Bond-autóimat, vákuum keletkezett a gyűjteményemben, amit muszáj voltam megszüntetni. 600 forintért sikerült is egy szerencsés vatera-ügylet által:

Ez a kisautó hangra ugyanaz, mint amit a Johnny Lightning is árult saját néven, tehát ez is hosszabb és keskenyebb a régebben mutatott Husky és Corgi DB6-osnál, de nem tették meg azt a szívességet, hogy lecserélik alatta a négy kereket valami autentikusabbra - ezek a modern, ötágú csillagfelnik nem nagyon illenek alá, még ha elég vagánnyá is teszik a modellt. De legalább szép részletes és fém az alja. Akárki akármit mond, szerintem a legújabb Bonddal is jól mutatnak együtt:

Kíváncsi vagyok, Nektek hogy tetszik? Amúgy meg természetesen szólok majd, ha lesz bármi változás Bond-fronton, de addig is itt az ígért kép az ezüstről (a változatosság kedvéért Goldfinger felirattal a bliszteren), amit nem bontottam ki:

És egyelőre a legújabb Espritem is marad a csomagban.

Itt van, megjött:

Nálam továbbra is az első és a második a nyerő, de látszik, hogy ezen is dolgoztak ;)

Mindegy is. Igaziban ez az autó az egyik legjobb szerintem, amit férfiember kívánhat magának, Winkler is megírta, bár én csak sejtem, amit ő tud. Kicsiben a Matchbox volt olyan kedves, hogy elkészítse, hát, így sikerült:

Sokkal-sokkal bumfordibb, mint amilyennek lennie kellene, ezért nem is értettem, mi ez a nagy ráizgulás a gyűjtőtársaim körében, de amikor megláttam egy kellemes napos délelőtt az Auchan polcán, bedobtam a kosárba, mert kell és kész. Nem makett, nem modell, hanem egy a klasszikus értelemben vett rendes Matchbox-feldolgozás, és annak tök jó! A részletek kifestése tekintetében pedig az utóbbi idők egyik legjobbja, nem beszélve a nagyon is szerencsés kerékválasztásról. Mondanám, hogy kéne, de mivel már megvan, csak ajánlani tudom Nektek is!

A Fáy utcában lőttem egy újabb R8-ast a Porsche Hungaria udvarán:

A német rendszámost pedig a Kolosy téren:

Annyira kipróbálnék már egy ilyet...! (Mutatom kicsiben is, mert megtehetem.)

Hogy mennyire szalad az idő, mindig meglep... Most látom, hogy már több, mint egy éve mutattam a zöld Galantot, aminek nagyon tetszett a kereke az elődjéhez képest, és mivel ugyanígy voltam a hozzá passzoló Celicával is, abból is lett egy új. Egy korábbi börzén vettem az eredeti, de kissé megviselt állapotú bliszterében, amitől aztán otthon gyorsan meg is szabadítottam szegényt:

Hát a festés minősége nem valami jó, ha az egészet meghagyják sima kéknek, jobban járt volna mindenki, de ez van, ezt kell szeretni. Mivel Matchbox-ügyileg rendben vagyok már a Toyota Celicákkal, a következő kihívás, hogy igaziban is szerezzek egyet. De inkább egy ilyet. Nem mostanában, de egyszer nagyon nem bánnám. Majd a kapuzáráskor, ha máskor nem ;)

Na igen, amit az ember nagyon akar, az összejön neki. Kár, hogy ez az ember most nem én vagyok:

Gratulálok az újdonsült tulajdonosnak, nyugodtan lehet őt utálni, és ha valaki a régebben bemutatott cuccaira kíváncsi, az ide kattintson!

Öcsi küldött igazi amerikai rendőröket:

Thanks, bro!

Nagyjából másfél éve volt utoljára szó Broncóról a blogon, most sikerült egy kettest szerezni - a korábban említett Tsza-féle turkálós dobozból a börzén, ráadásul csereügylet révén. Állapot tekintetében csak az előbbi viszonyítással mondható jónak, egyben van, ez a lényeg, illetve nem is, hanem a festése - ha nem tudnátok (és nem mondtam volna elégszer), teljesen oda vagyok a zebracsíkos festésű kisautókért! Íme:

Jó, kopott itt-ott, de kb. 26 éves kora ellenére mindene megvan, a tetőablak pedig nyitható. A Majorette is megmintázta ezt a típust régebben, volt és két ilyen tűzoltóm, de már elmúlt, valahol írtam is azokról anno, de most nem találtam meg, hol, nem is érdekes. Sokkal érdekesebb, hogy ugyanebből a MB-ból bizony létezik lila zebracsíkos variáció is!

Ezúttal Öcsitől:

Lesz még!