Voltunk tegnap is - az eldobható autónkkal ezúttal: 

És Mamával felszerelkezve ;) (Andrew0807 jobb képei emitt.)

Újabb kép a gyűjteményembe ;)

Aztán kettő lett belőle. A csehszlovák járgánynál írtam, hogy mutatok nemsokára magyarokat is, hát íme. A poszt főszereplője a 311-es, a Farosnak csak mellékszerepet szántam, mivel ahogy írtam is legutóbb, a modellt részletekbe menő alapossággal bemutatta már Sam. Joe a szomszédban. A fenti kép Süveg József munkája, Tatán lőtte a wikipedia szerint, én pedig köszönettel használom fel, ha olvasná. A modell mellé adott kis tájékoztató füzet kihajtható részén is ugyanezt a fotót láthatjuk, csak körbevágva és lebutítva - az utasokból az ádáz grafikusok csak az integető kezeknek kegyelmeztek, de legalább feltüntették Józsefünket a copyright részben, igaz, rosszul írva a vezetéknevét.

A füzet szolgál pár érdekes adattal a buszról, innen tudom én is, hogy 7 széksorral szerelték (bár én nyolcat számoltam a modellben, mindegy), 26 ülőhellyel, mindez elosztva a 8 és fél méteres hosszúságra és a közel 2 és fél méteres szélességre, a szellőzésről billenthető oldal- és tetőablakok, a közel 6 tonna önsúly hajtásáról pedig egy 5 és fél literes, 95 lóerős, négyhengeres dízelmotor gondoskodott.

Mutatom akkor (a nagy után) kicsiben:

Amennyire tetszik a Faros segge, annyira bejön ennek az eleje, a króm maszk által megformált bús kutya ábrázat nagyon rokonszenvessé teszi az összképet. Csodás rajta a korhű festés a dinamikus fehér nyíllal, és minden nagyon jól átjön az 1:72-es verzión is. Fórumokon olvastam, hogy többen panaszkodtak a minőségre, de nekem nincs vele bajom, 3 kortárs Matchbox áráért szerintem bőven elfogadható, sőt. A vaterán persze 3000 körül kínálják. Sok a kis részlet, szépek a kerekek, a tükrök is rendben, és a macskaköveket imitáló talpazat oldalára került egy szép Ikarus-embléma is a típusmegjelölés mellé, ízléses, igényes. Egyedül az oldalablakok feletti kisebb ablakokat hiányolom róla, ezeket a már említett füzetes fotóról az utasokkal egyetemben leretusálták. Becsületből megmutatom azért az 66-ost is:

Az Ikarus-sorozatot egyébként az összes felsorolt pozitívum ellenére a kis kék szépség megérkezte után lemondtam, majd ha valamelyik további tagra nagyon rákívánnék, mondjuk a 260-asra, vagy erre, majd megveszem börzén kétszeres áron, egyszer élünk... Szóval tetszik ez nekem, meg is nézem este a Magyar retro 2-t, úgy kedvet kaptam! ;)

Egy régi vendég újra:

Ha jól láttam, ez már új fényezés rajta. Nyálam csorog...

Az Editions Atlas által elindított Bus Collection (nálunk: Európai busz legendák) első darabját mutatom ma meg, amit a kedvező árának köszönhetően megvettem, majd miután megjött, le is mondtam a szériát. Wikidézek gyorsan az elején, hogy megtudjuk, mi is ez egyáltalán:

A Škoda 706 RTO a Karosa állami vállalat által az 1958 és az 1972 közötti években gyártott csehszlovák autóbusz. Alvázát a LIAZ vállalat gyártotta. A holýšovi gyárban az 1956-ban megtervezett prototípus alapján, 1958-ban kezdték meg a típus elődjének számító Škoda 706 RO alvázára épített, Otakar Diblík által tervezett karosszériával ellátott, 706 RTO típus gyártását. Az új karosszéria több hazai és külföldi díjat is elnyert. A Karosa vállalat monopolhelyzetének következtében Csehszlovákia valamennyi tömegközlekedési vállalata nagy számban alkalmazta. Az utolsó, tömegközlekedésre használt darabjait 1986-ban vonták ki a forgalomból. Műszaki jellemzői: a jármű hossza 10,72 m, szélessége 2,5 m, magassága 3,15 m, tömege 8570 – 8950 kg, a Škoda 706 motor teljesítménye 117,6 kW, a váltó kézi (5+1).

Az Atlas a Faros Ikarushoz hasonlóan 1:72-ben készítette el, az is megvan, de még nem mutattam (pont Joe részletes posztja miatt), majd a szintén beszerzett 311-essel együtt fogom. Ehhez a típushoz nemigen vannak személyes emlékeim, de rémlik a ködös múltból, hogy találkoztam ilyesmivel, inkább lelakott Karosák rémlenek, amelyek a bevásárlóturistákat szállították az első plázáinkhoz. Mindenesetre azért rendeltem meg, mert nagyon tetszik a formája, ráadásul a kivitelezés minősége is tök rendben van - ennyiért meg főleg:

Az Ikarus-soron még vacillálok, mert már a második modell is 3600 forint lesz, aztán a többi meg már 6500, szóval nagy valószínűséggel az első után nem fogok igényt tartani a többire, amúgy sem vagyok egy nagy busz-rajongó...

Sam. Joe mester kacsavadászatának eredménye:

Szép darab, köszönet érte!

Meggyőződésem, hogy rajtam kívül senki nem emlékszik, hogy valaha is lett volna szó itt a szirszarjaimon Husky modellekről, pedig volt, egyről. Na most megmutatom ugyanazt Corgiban:

A filmben ugye DB5 szerepelt, ez meg egy DB6, de mindegy, végül is hasonlítanak, az ügyről pedig írtak többen, én ezen nem akadok fel, inkább örülök, hogy a sofőr megvan és a felnyíló tető szinte tökéletesen működik! A kopásokkal is ki vagyok békülve, mert a valóságban messze nem olyan vészesek, mint ahogyan a képen látszanak, szóval ha minden jól megy, a kisautó marad a szirszarjaim-gyűjteményben.

Mi is benne voltunk!

Focus RS ST Istvántól:

Köszönet érte!

Mármint Milán neve napjára, nem az enyémre:

A gyermek nagy örömére olyan legót sikerült kapnia, amiben van végre "csibész". Mert gépen ezek a Lego City rendőrös történetek mennek most nála nagyon... ("Akciósan" 8 rongyért láttam a Tescóban, de úgy gondoltam, h lesz ez olcsóbban is, végül a vetaráról sikerült egy bontatlant lőni 5300-ért. Annyiért szerintem rendben van. A matricákat direkt nem tettem fel.) Magamnak amúgy nem vettem volna meg soha, nem tetszenek a hat stud széles, kerékíves autók, nem tetszik a drabális rendőrmotor, a régire esküszöm, de a minifigek és a kiegészítők bejönnek. Mondjuk magamnak nem is nagyon veszek készleteket mostanában...

Meglehetősen kevés régi Hot Wheels kisautóm van, de most lett egy újabb. Hogy pontosan milyen régi, azt innen próbáltam kilesni, a lista alapján 1983-as lehet - de simán lehet, hogy valami későbbi re-issue, a fene se tudja, mindenesetre elég réginek néz ki. Többször volt már szó a blogon Ford Torinóról, négy éve például ezeket mutattam, kicsit később ezt, de mind közül még a pittlarentől zsákmányolt Corgit szeretem a legjobban, pedig ugye Johhny Lightning-kivitelben is megvan. És most akkor ebben a formában is beparkolt, még ha ez nem is utcai kivitel:

Annyira nem, hogy Ford Torino Stocker a neve, csak a mostanában megjelent legújabb (Cool Classics) kiadásban keresztelték át 73-as Torinóra. Mondanám, hogy ez még igazi békebeli HW, fém az alja meg minden, de meglepő módon nem fém, hanem fémesre festett műanyag, ráadásul ezt a típust a kezdetektől fogva így gyártották. Nem nyílik semmije, cserébe viszont - figyelem, második meglepetés - rugózik a kisautó, és nagyon szép kerekeket kapott. A színnel semmi bajom, a részletezés hiánya egy versenyautó esetében talán megbocsátható, az arányaival még egy kicsit dolgozhattak volna, de összességében jópofa, nekem tetszik. Ezért is vettem meg két doboz cigi áráért ;) Még manapság is látni ilyesmit Amerikában, de már csak találkozókon vagy emlékversenyeken:

Hogy tetszik?

Breki jelentkezett 15 képpel Finnországból - már megint :) Tampere, Winter Swap Meet:

Ezek a finnek már azt sem tudják jó dolgukban, mit csináljanak a temérdek amerikai vasukkal...

A kedves-bugyuta fajtából. Milánnal már vagy kétszázszor láttuk...

Formabontó leszek, a céges-cafés blogra írt dolgaimat eddig itt is szinte mindig bemutattam, de most ide írom először, aztán majd később oda. Product placement megvan? Termékelhelyezésnek hívják magyarul, eklatáns példája volt nem olyan nagyon régen, amikor Stohl Buci egy kólásüveg mellől kommentálta a VV-lakók beköltözését. (Az ő egy tök másfajta beköltözését pedig valami egész más kólás vonatkozás kísérte...) A reklámbiznisz egyik olyan területe ez, amely egyrészt szerintem nagyon izgalmas, másrészt soha semmilyen viszonyom nem volt vele. Hacsak azt nem vesszük viszonynak, hogy én is jót nevettem négy éve, amikor Rékasi „Zsolt” Károly a Barátok közt díszletébe becsempészte az aloe verás termékeit, új szintre emelve ezzel a család MLM-üzletét. Természetesen ez sem magyar találmány, és persze nem is új, a wikipedia szerint a 19. századra vezethető vissza, ekkor ugyanis a megtévesztően magyarnak hangzó nevű Verne Gyulánál például lobbiztak az akkori menőbb hajózási és a közlekedési társaságok, hogy említse meg őket a regényeiben. Más kérdés, hogy aztán több hajózási és a közlekedési társaság végül a regényeiből kölcsönzött nevet magának. Igazán általánossá a 80-as években vált a gyakorlat, sőt mintegy 10 rövid évre rá már mi magyarok is rendszeresen találkozhattunk termékelhelyezéssel a Szomszédokban vagy a Família Kft-ben (és akkor az Ötvös Csöpi-filmek szinte állandó szereplőjére, a Club Tihanyra most nagyvonalúan ne is térjünk ki), ez utóbbiban ráadásul sokszor zavaróan sűrűn és direkt módon – előbbiben pedig gyakran nagyon is sután…

1996-ban betiltották ezt Magyarországon, de 4 éve megint lehet, „bizonyos keretek között”. Viszont már megint többet írtam bevezetőnek, mint szerettem volna, mondok, mutatok inkább pár érdekesebbet Amerikából:

1) 1982-ben az E.T.-ben a főszereplő kissrác kis csokikákkal csalogatja be az űrlényt a házba. Spielberg eredetileg ezt a jelenetet M&M’s csokival tervezte, de a Mars elzárkózott, jött hát a beugró, a Hershey. Állítólag (azaz egy 1983-as People-cikk szerint) a profitjuk 65%-kal növekedett a film bemutatását követő időszakban.

2) A 2003-as Olasz melóban, amely film az 1969-es eredeti remake-je, fontos szerepet kapott három Mini – persze új Mini, az eredetiben régi Cooperek voltak. A BMW nagy örömmel bocsátott 30 darab autót a produkció rendelkezésére, és bár a film nem vált igazi blockbusterré, az eladások 22%-kal növekedtek ezután az előző év hasonló időszakának eredményeihez képest. Kritikusok szerint a filmben át is estek a ló másik oldalára, mert a három autó lejátszotta Mark Wahlberget a vászonról, de szerintem a BMW emiatt nem panaszkodott.

• Autós témában sokat tudnék még írni, ott vannak a Transformers-filmek a sárga Camaróval (ami ugye GM-brand, a gonosz álcák inkább a Ford istállójából választottak), a Jurassic Park folytatásában speckó ML Mercikkel csapattak, a Bosszúállók tele volt Acurákkal, James Bond egy pár film erejéig a BMW-nek csábult el, anno Martin Riggs a Halálos fegyverből a GMC-kre esküdött, a Vasember-filmek pedig az Audit reklámozták erősen (volt is némi bonyodalom), de ha láttátok a legújabb Star Trek-filmet, észrevehettétek benne a négy karikát egy 23. századi lebegő autón is…

3) Top Gun: mindannyiunk kedvenc szcientológusa nem aprózta el, amellett, hogy az egész film lett belehelyezve az amerikai haditengerészetbe, és nem fordítva, az 1983-as Kockázatos üzlet c. film után másodjára is fellendítette a Ray Ban népszerűségét, akkor a Wayfarer napszemüveget viselte (konkrétan megmentve ezzel a típust a kihalástól), három évvel később pedig az Aviatort. Ezt a típust eredetileg onnan ismerhette meg az amerikai közönség, hogy Douglas MacArthur tábornokot egy ilyenben fotózták, amikor az amerikai csapatok megérkeztek a Fülöp-szigetekre a II. VH alatt (a képen ő):

Az addig stagnáló Aviatorok forgalma 40%-kal nőtt, a haditengerészet pedig jelentős növekedést jelentett a jelentkezések számát illetően, de pontos számot nem közölt.

4) A Google kimaxolta: tavaly készített egy egész estés reklámot Owen Wilson és Vince Vaughn főszereplésével Gyakornokok címmel, amire aztán azt mondták, vicces mozifilm, és be is mutatták, ahogy a rendes filmeket szokták. Emberek pedig jegyet vettek és megnézték.

Hát nem zseniális???

Köszi, Andris!

Egyszerűen:

Mi csináltuk, tecc?

Gyűlnek...

Breki küldte Finnországból Kaarinan VPK Turku megjelöléssel a turkui önkéntes tűzoltóállomás egyik járgányát:

Hát használják, na... Gábor, köszi!

Édibédi zseb-Honda a Bazilika közeléből:

Mennyivel vagányabb, mint az én kis Yamahám...!

Köszönet a közeli találatért kollégámnak, Gábornak:

Emberek, küldjetek képeket!

A Matchbox SuperKings széria csak pár darab erejéig képviselteti magát a gyűjteményemben, pedig azért vannak benne erősen kívánatos darabok. Erős vagyok azonban, és többnyire ellenállok a késztetésnek, hogy ilyesmikre is pénzt költsek, de néha elgyengülök. Ilyen eset volt az is, amikor a következő darabora beruháztam:

Mutattam már hasonlót nagyjából (azaz szinte pont) öt évvel ezelőtt, de azok a példányok már nincsenek meg, így meg is ideologizáltam magamnak a vásárlást, hogy márpedig enélkül nem élet az élet... Ott sem mondtam róluk sokat, itt sem fogok: jó nagy, súlyos darab, nyílik itt-ott és rugós az első lökhárítója. És megvan rajta (vagy inkább úgy mondom, ezen is) a hátsó oldalsó ajtóknak az az elbaszott íve felül - gondolom, amikor megcsinálták a derék svédek a kombit, úgy voltak vele, hosszú volt ez a nap, korán is sötétedik, jó lesz a limó ajtaja ide, majd kinyomjuk purhabbal ;) A bordónál ez a kék talán egy kicsit ritkább szín, de azért nem annyira, hogy ne tudjon venni, aki akar...

Kellemes hétfőt, munka utánra pedig jó estate! ;)

Pizzás reklámautó és fiatalúr a Belvárosból:

Május 3-án lőttem, arrafelé sétáltunk.

Megint voltunk, íme a képek:

És megint megyünk, amikor legközelebb lesz... (Ugrás Andris fotóihoz.)

Ahogy ígértem, megint egy SL Merci jön, ezúttal egy régi Majorette formájában. Ha már forma: szerintem a franciák találták el a legjobban mind közül az autót, a Matchboxról nem is beszélek, de itt minden a helyén, ráadásul - szokás szerint - ez is kapott extra funkciót, nyitható ugyanis a csomagtartó (kattintásra effekt-mentes képek nyílnak):

Pontkopások sajnos vannak, de ennek így is örülök, mert szép, részletes és igényes darab. A hátsó lökhárítóból kiálló izé viszont talán nem is vonóhorog, hanem inkább valami középkori kínzóeszköz, vagy nem is tudom, tengerjárókat lehet kikötni hozzá, netán terelőbóják szállítására szolgálhat, de hogy bődületesen nagy, az tuti... A rendszám sem sokkal kisebb, de szerintem csak annyi történt, hogy a tervezők gondoltak a magamfajta gyenge látású gyűjtőkre, a gyerekek az ilyesmire nemigen adnak. Kéne?

Fő utca, Budapest:

Fehérben sem rossz az RS... (Hasonlók kicsiben errefelé.)