Ezúttal a Vento került kés (lángvágó) alá, nagy levegőt vettem, és elvittem, hogy befoltozzák rajta a lyukakat. Amikor jó múltkor ugye kereket cseréltem rajta, írtam, hogy alul komoly gondok lehetnek, hát most nekiláttunk ezeket felszámolni. A partnerem ezúttal a Z-Team Szerviz, mert szerintem árban jobb lesz, mint a múltkori csapat, akiktől erre a munkára is van egy részletes ajánlatom. Majd meglátjuk, jó döntés volt-e ide hoznom a munkát - ha igen, elárulom, mit jelent a nevükben a Z betű (nem Zorrót). Szóval első lépésként a jobb oldal rendberakása kezdődött el:

A bal oldal a jövő héten következik. Futómű-felújítás pedig majd csak akkor, ha ezen túl vagyok, és maradt még pénz kenyérre és vízre... Pedig azt sem kéne nagyon halogatni. Jelentkezem még a fejleményekkel.

Jó, kis csalással 50, mert 1964 a casting éve volt, és tudjuk, ez mit jelent, forgalomba csak 1965-ben került a Matchbox Studebaker Lark Wagonaire, de úgy nem lenne ilyen frappáns a cím. A kora egyébként nem indokolná, hogy ilyen kopott legyen, valaki erre valamikor nagyon nem vigyázott, cserébe viszont csak 400 forintot kellett érte adnom december utolsó vasárnapján a PeCsa bolhapiacán. Vettem mellé mást is, majd azokról is lesz poszt, illetve nem mindről, erről az 500 forintos Siku Jeep-ről pl. nem, mert már szerepelt a blogon. Na vissza a Studebakerhez. 

Az autó hatszemélyes volt, de ha valaki az első ülések helyére is kanapét kért, akkor csak öt. Viszont akár nyolc is, ha kértek bele plusz felszereltségként egy harmadik üléssort, amelyet a menetiránynak háttal szereltek bele - ilyen megoldásokat még nem is olyan régen alkalmazott mind a Mercedes, mind a Volvo bizonyos kombi modelljeinél. A harmadik üléssorral rendelt Studebakereket speciális "Captive-Air" (defekttűrő) gumikkal szállították, mert nem maradt bennük hely pótkeréknek. Kezdetben sok vásárló panaszkodott a beázó tetőre, de a gyár nem szívesen vállalta be az utólagos javítást, e helyett inkább rendelhetővé tette a fix tetős kombikat, 'Nesztek, finnyás parasztok!' felkiáltással. És nagyvonalúan 100 dolcsival olcsóbban adták ezt a visszabutított változatot. Eleinte csak Indianában gyártották, később Kanadában is, majd az amerikai gyártás leállítása után csak ott. Az Avanti és Hawk modellek is itt készültek, igaz, nem olyan sokáig, mint a Wagonaire. 

És akkor mutatom az én kis kopottkámat:

Újabban nem szokásom ilyen lepattant dolgokat venni, de egyszer-egyszer azért elgyengülök, és nem tudok ellenállni a késztetésnek. Mentségemre szóljon, hogy ha már engem nem is áldott meg komoly kézügyességgel a sors, a kisautós baráti körben azért vannak páran, akik nagy szakértelemmel és lelkesedéssel állnak neki a sírból visszahozni hasonló darabokat, és ha minden jól megy, e blogon is lesz szerencsém bemutatni Nektek olyan kisautókat, amelyeket pont ilyen céllal szereztem be - majd adtam tovább nálam sokkal ügyesebb embereknek. Igazság szerint ezzel is van ilyen tervem... Hátul, mint a fotókon látható, még mindig tökéletesen működik az elhúzható tetőrész, ami ennek a kombinak a különlegessége, lásd még ugyanezt a Husky-változatnál, de a Corgit is említhetném. A kisautó frontja bár szép és részletes, elnagyoltabb lett, mint a valóság, igaziban sokkal tagoltabb a hűtőrács és a lámpák viszonya, csak hogy valami negatívumot is mondjak, illetve a hajdani vonóhorog is sajnos már az enyészeté lett, de ezeket nagyvonalúan elnézem. Ahogy szívesen elnézem ezt a korabeli tévéreklámot is, zseniálisak benne az animációk:

Végezetül pedig egy a lényeget jól összefoglaló sajtóhirdetést mutatok az autótól:

További kellemes napot, gyertek máskor is!

Komolyan.

Nemrég írtam az X6-osnál, hogy jó lenne bővíteni a Realtoy Mercik sorát, és lám, sikerült is! Szép fehéret sikerült szerezni, ahogy a Toyota kisbuszból is, amikhez jól illik a vitorlázás, legalábbis az imidzs-fotók sugallata alapján:

És persze egy kevés pezsgő ;) BÚÉK!

Andristól az utolsó az idén:

Külön köszönöm, hogy Volvo lett! ;) (Ha a rendszámot nézzük, valószínűleg ez frissen honosított. Nekem is ezt kéne csinálnom...)

Ma megint ismétlés jön, mert szerepelt már a blogon Citroen Acadiane a Majorette-től, de nem pont ilyen (fenti kép forrása: flickr). A mai kopottabb, mint az anno mutatott szép kék darab, amely azóta nem az én gyűjteményemet gazdagítja, de valahogy visszavágytam egyet, így a december eleji börzén adtam érte egy ezrest:

Pontkopások vannak rajta, de nem vészes, sokkal zavaróbb, hogy a postai emblémát valaki egy kicsit felpimpelte golyóstollal, érdemes lenne ezt valahogy átragasztanom, majd egyszer talán. A motorháztetőn és a két ajtón oldalt matricák nyomai voltak, de amikor a Mercury-t lebenzineztem, ez sem maradt ki, és ezek a részek már rendben vannak. Különösen annak a fényében volt vicces ezekre a gyengeségekre rámutatnom az eladónak a börzén, hogy ő ezt bontatlan, játszatlan darabként árulta 1500-ért :) A végül kialkudott vételárban benne volt egy használhatatlan "talpas" doboz is, de azt itthon egyből iktattam a kukába. A kék verziónál megénekelt (pl. formai) erényei a kisautónak ugyanúgy megvannak itt is, egy-két leverődéssel kiegészítve, de összességében megint azt kell mondjam, hogy bőven megérte az árát, ennyiért jó esetben két bliszteres kisautót lehet kapni az üzletben, amelyek nem rugóznak, nem nyílik semmijük és nem fém az alvázuk. És sokszor jóval kevésbé részletgazdagok, nem beszélve az ehhez hasonló modellek patinájáról, vagy bizonyos esetekben az érzelmi faktorról, ha valakinek volt hasonló gyerekkorában. Nekem speciel ilyenem nem volt, de nem bántam volna... Figyelem, holnap szilveszter, el ne felejtsétek! Most szólok, hogy január elején jön egy kis szünet, de szokás szerint igyekszem majd ilyen-olyan alibi-posztokkal fenntartani a figyelmet ;) Halihó!

Kaptam egy ilyet, mert jó voltam. Megmondom az őszintét, tudtam, hogy létezik ilyen holmi, de nem gondoltam, hogy ez ekkora jóság:

Kap benne az ember egy korrekt kis készletet egy ritka minifiggel, és a szokásosnál sokkal több összeépítési rajzot, lehetőséget, ötletet. Továbbá albumszerűen ismertetik is az összeépíthető járműveket és szereplőket, sőt több kis képregényt is beletettek a "könyvbe", nagyon kerek ez így együtt, örülök neki! Ha jövőre egy hozzám hasonló gyermeklelkű felnőttnek kerestek ajándékot, javaslom, nézzétek meg, milyen építőkönyvek vannak, létezik mindenféle témában, van rendőrös, lovagos, csajos, munkagépes, szerintem ezzel nehéz melléfogni... Minden jót, a maradék halászlét pedig lassan most már dobjátok ki!

Nem volt olyan régen, hogy szerepelt itt a Realtoy-verzió, de az üzletekben már elérhető a Hot Wheels megoldása is, így ezt is beszereztem. Persze az lett volna az igazi, ha a MB-változattal párosítva tudtam volna megmutatni, de az valamelyik doboz legmélyén tanyázik, így ez most nem jött össze. A HW-nek viszont szerintem elég jól összejött:

Leginkább a hátsó szárny és a kötények különböztetik meg a legutóbb mutatott, illetve a Matchbox Porsche Panamerájától. Mivel az utóbbit a műanyag alvázból alakították ki, az összhatás sportosabb lett a kelleténél, a kilógások egy kicsit túlzóak, de ilyenkor mindig azt mondom magamnak, hogy ácsi, ez egy Hát Vílsz 2013-ból, nem Kyosho, ez nem nekünk, gyűjtőknek készült, így hát Titeket is arra intelek, ne legyetek telhetetlenek! Kapunk cserébe szép metálkék színt (tényleg szép), kifestett lámpatesteket és emblémát elöl, feliratokat és díszcsíkot hátul, no és az elején említett szárnyat, amely motorral nyílik és csukódik az igazin, a sebesség függvényében. Ez tehát itt most épp száguld, értem? A külső visszapillantóit meg valahol elhagyta, oké? ;)

Camell újabb találata az M5 után:

Köszi szépen! Korábbi Maserati-találatok itt, itt, itt, itt és itt. Kellemes pénteket!

Abból is a Főnök járgánya:

A kombi rendőrautó után csillapíthatatlan szükségem volt egy ilyen limuzinra is, szerencsésebb lett volna ebből is rendőr, de az embernek a 7-800 forintos kategóriában ne legyenek ilyen elvárásai... A két oldalsó matrica közül a bal megvolt, a jobb oldali helyén csak egy ragacsos paca éktelenkedett, így a szimmetria jegyében nem csak a ragacsot távolítottam el némi sebbenzin segítségével, hanem a maradék matricát is, de a motorháztető lévő sértetlen volt, így az megúszta. Fire Chief. Egy ennél lényegesen szebb darabot már megcsodálhattatok a szomszédban, de ez semmi, Sam. Joe barátom jó részletesen le is írt mindent, amit tudni érdemes az autótól, így ezzel nekem már nem kell guglikeresőt és az ujjbegyeimet terhelni. A két fószer benne a kedvencem, az, hogy ők megvannak és szolgálatra készen feszítenek, kárpótol a kis hibákért, mint amilyen pl. a kék villogó állapota. Joe hívta fel a figyelmem arra a jópofa megoldásra is, hogy valójában ők szolgáltatják az említett villogót tartó konzol alátámasztását is. Örülök ennek a példánynak, és jórészt a nagyon kellemes ára miatt: 5-600 forintokat kérnek ma már szinte mindenhol a mai Matchboxokért, és hát lássuk be, ez más világ, 800 forintért ajándék volt! Na minden jót, és jó étvágyat a maradék halászléhez!

3/3

Most már aztán tényleg befejeztem... ;)

Mondom:

Még boldogabb, kisautókban és legóban, na és persze tetszőleges szirszarokban gazdag karácsonyt!

Most ebből következik három, naponta egy, normális poszt legközelebb 26-án:

Boldog karácsonyt!

Hasonlóan a Matchbox Chevy Van-jéhez a Corgi megoldása is kismillió színben készült, amelyek közül a legmenőbb talán az adidas-festésű, a legvisszafogottabb viszont minden bizonnyal ez:

Tsza dobozából túrtam a nyolcadiki börzén 250 forintért, ennyiért papírnehezéknek is megérte... De szerintem nem ez volt a legnagyobb fogásom, hanem egy sárga Matchbox, amit viszont majd csak egy kicsit később mutatok. Várjátok már Jézuskát? ;)

Rrrrrrr...

Budán találtam ugyanott, ahol azt a régi Toyotát. Egyébként pedig a korábban lőtt R8-asokat itt, itt, itt, itt és itt találjátok, a Matchbox- és Hot Wheels-verziót pedig emitt.

A mai delikvensről igazán nincs túl sok mondanivalóm, Sam. Joe ugyanis erősen kivesézte nemrég. Nem volt kérdés, hogy kell-e:

Az létezik, hogy az övéhez nagy hátsó kereket adtak, az enyémhez meg kicsit?

A lányom (egyik) ajándéka karácsonyra:

Barbie-léptékű, azaz megdöbbentően nagy, 1:8-as talán (50 centi hosszú). Remélem, bejön majd... Ahogyan az alábbi, némileg kisebb (40 centi, tehát tippre olyan 1:10-es) Harry Potter-autótól is ezt várom, csak ez Miláné lesz:

A Ford Angliára (szintén általam) került dekoráció már Bogyó és Babócás ;) Mindkét autót a vatin vettem nagyon kedvező áron, persze egyik sem hibátlan, de nagyjából egyben vannak, ha pár hétig tologatják őket a gyerekek, már megérték az árukat. Plusz a matricákét ;)

Camell küldte:

Matt barna festés, hmmm, fincsi...

Nem annyira régi és értékes, mint a kb. 10 napja publikált V-szériás Siku, de mindenképp be kellett szereznem a legújabb Matchbox Volkswagen Karmann Ghia-értelmezését is, hiszen VW. Azt mondjuk nem teljesen értem, miért kellett ezt is nyitott verzióban megcsinálni, hiszen a másik MB Karmann is nyitott, a változatosság pedig köztudottan gyönyörködtet, de nyilván megvan az oka a döntésnek. Ez a premier szín sem a legszerencsésebb talán, de nyilván lesz még belőle ezer variáció, szóval mindegy is. Igyekeztem egy kicsit retróba hajló képeket csinálni megint:

Elsőre a keskeny nyomtáv tűnik fel, illetve hogy mennyire "leültették" a kisautót, ez főleg a bevezető képpel összehasonlítva látványos, de más bajom nem nagyon van vele. A beltér oké, leszámítva a pizzakormányt, a részletek kifestése megvan, összességében akár hiánypótló kiadásnak is nevezhetném, szóval örülök neki, és remélem, előveszik egyszer még a Typ3-ast is, mert ugye tudjuk, hogy abból Fastback volt már annak idején. Katalógus-részlet:

Köszönöm a figyelmet, a lég hűtsön!

Kis híján 3 éve írtam a ma idézett posztot, akkor találtam ugyanis gyerekkorom mára ikonikussá vált kvarcjátékainak egy remek gyűjtőoldalát, amit persze egyből meg is osztottam itt. A címadó játék megvolt, sőt volt egy pár másik is később, de ez maradt számomra "A" kvarcjáték. Az utolsó előtti börzén sikerült megvennem, ráadásul eredeti dobozával, működőképes állapotban:

Tettem bele otthon is elemet és eltöltöttem vele pár kellemes, múltidéző órát. Nem tervezek hipszterré válni, de azért el tudom képzelni azokat az arcokat, amik körülvennének, ha a metrón utazva rázendítenék egy jó kis kvarcjátékra... (Megjegyzem, ez a játék is kiváló érv a börzére látogatás mellett, ugyanakkor és ugyanott valami legós izéket is vettem a gyereknek, szóval akit a kisautókon kívül más is érdekel, nyugodtan jöjjön, biztos talál ezt-azt, ami érdekli. Pl. régi autós katalógusokat, vettem is Ventósat, majd megmutatom.)

Szerintem Andrew0807 jóvoltából láthattam először ezt a kisautót, mármint itthon, de ő egyből kezelésbe vette, pedig eredetileg sem volt rossz. Az én példányomat nem bántottam, így meg tudom mutatni nektek, milyen a Hot Wheels Scion FR-S, ami nagyban másként Toyota GT86-ként vagy Subaru BRZ-ként is ismert, amikor nincs széttuningolva. Ilyen:

Kicsiben is, nagyban is tetszik, ez az autó szinte tökéletes, ha nyerek egyszer a lottón, tuti veszek egyet. 

Itt-ott, de legfőképp ugye a Totalcar oldalán találkozhattatok már az új Seat Leon kombi változatával, amit náluk valami miatt ST-nek hívnak, de én most meg tudom mutatni testközelből is, mert nálam már volt:

De már nincs. Sajnos csak egy fél napra kaptam meg, és a különböző meetingek és egyéb létfontosságú elfoglaltságaim miatt csak kívülről volt érkezésem két fotót kattintani, de ez így is sokkal több, mint amire számítottam, miszerint majd egyszer a hazai sajtóbemutató után talán megkaphatjuk. Annyira új, hogy magyar rendszámos még nem is létezik belőle! Emiatt egy kicsit külön féltem is, nehogy meglovasítsák, de szerencsére nem történt baj, csak az élvezkedés maradt. Mert élvezkedni azt lehet benne, a minden földi jóval ellátott FR-felszereltséggel jutottam hozzá. Ennek számomra a leginkább kézzel fogható (vagy seggel ülhető) eredménye a csodás sportülés volt, ülésfűtéssel megáldva, ki sem akartam szállni, esküszöm. A kissé idegesítő start-stop rendszert amilyen gyorsan csak tudtam, kikapcsoltam, így már zavartalanul zsebelhettem be az elismerő pillantásokat az autóstársaktól. Szerintem a formája csodás, nem elcsépelt erre a sziluettre a sportos szót használni, még ha ugye egy kombiról is van szó:

Simán elfogadnám saját autónak, bár nem hiszem, hogy az eddig nálam járt tesztautók egyikével is máshogy lettem volna. Érzésre prémiumabb az Octaviánál, de tényleg csak egy paraszthajszállal. De mondok egy negatívumot is: ahogy a Skodáknál nem, ennél baromira zavart a kis TSi motor karakterisztikája, nyúlósan gyorsul, kis gázra oké, de ha nagyobb gázt adok, egy ütemvesztés után lódul csak meg, ez nagyon furcsa érzés. Főleg az ősöreg nyolcszelepes Ventóm kétliteres motorja után, ami viszont úgy pörög fel és gyorsít, mint a kisangyal (már ha annak épp a felpörgés és a gyorsulás a fő feladata), ez meg olyan tessék-lássék. Szerintem TDi-nél ilyen gond nincs, de ennek is van mentsége, feltételezésem szerint az emissziós adatok lenyomására való törekvés plusz a turbó, együtt a kettő ezt adja ki, ez van. Ha már felvette a fordulatot, persze megy, mint a meszes, és mindezt olyan halkan, hogy észre sem venni, hogy a megengedett 50 helyett már 80-at mutat az egyébként nagyon szépen megtervezett óraegység. Belül minden kényelmes és praktikus, minden mesterien teszi a dolgát, klattyan, bimbamol, világít minden isten, a középkonzolon a zenét, klímát, navit, miazmást magába foglaló multimédiás kijelző olyat is tud, hogy már elég, ha csak közelítek a kezemmel, máris feldobja az érintőképernyőre az aktuális gombokat, tiszta Jedi-feeling. A képeken látható, hogy nem alap felnikkel kaptam, csodás 18-as kerekeken krúzoltam, a kombiból kilátást pedig a remek tolatóradar (ami előre is radarozik, beszarás) tette gyerekjátékká. Szóval élmény volt, ezt hívják Seatéknál Enjoyneeringnek, remélem, minél több flottamenedzser fog rácuppanni...

Nem autó lesz ma a téma, de még csak nem is kisautó. Kereke viszont van, kettő is, merthogy kerékpár. Csak úgy szörfölgettem a vaterán, amikor egyszer csak feltűnt egy ősöreg, romos állapotú bringa, amire pont semmi szükségem nem volt. Kivételes eset, mert ha összeszámolom, már hét (nem, nyolc!) biciklit vettem ott, és mindet azért, mert épp kellett, beleértve a jelenlegi saját bringámat is, vagy a Tacskót, amiket már mutattam. Szóval ott volt egy lepukkant Puch, ráadásul női vázas, és hirtelen azt éreztem, hogy ez nekem kell. Nem is annyira a birtoklási vágy uralkodott el rajtam, mint inkább az, hogy ezt meg kéne menteni, visszaadni neki az eredeti formáját (a fényét talán már túlzás lenne), úgyhogy licitáltam rá, és 5 rongyért elhoztam. (A fenti kép illusztráció, nem saját, guglis.)

Ötezer forint nem kevés pénz, ez tény, és talán jogos lenne, ha azt mondanátok, luxus ilyen hülyeségekre költeni, amikor annyi klassz (vagy kevesebb, de nagyon klassz) kisautót lehetett volna venni belőle. De ez az egész hobbi-dolog is luxus szerintem, és hálás vagyok az életnek, hogy lehet hobbim, sőt valójában nem is lehetne, ha csak az anyagi megfontolásokat nézem, mert az összes, hobbimra költött pénznek sokkal jobb helye lenne, ha a lakásra, az autóinkra, vagy a gyerekeinkre költeném, és ez kétségtelen. De akkor is. A hobbim nekem szórakozás, az pedig jár, és igenis hajlandó vagyok lemondani egy nagy csomó dologról, hogy kisautókat vagy egyéb szirszarokat (hülyeséget, értelmetlenséget, drága szart - kívánt rész aláhúzandó) vehessek. Egy kollégám például nem vesz semmi ilyen hülyeséget, de még márkás ruhákat sem igazán, mert azt a pénzt, amit megkeres, inkább jó kajákra költi jó éttermekben, esetleg utazásra, nyaralásra áldoz még. És nem mondhatom, hogy nincs igaza, mert de, ez is egy lehetőség. De mindegy is, nem megyek bele jobban, szerintem értitek, mire akartam kilyukadni...

Na szóval. Itthon a bringa, mik a következő lépések?

A két külső kuka, ez első blikkre lejött, a két felni tiszta rozsda, de mechanikailag nagyjából minden oké, a váz jó, és szinte szép állapotú. A váltók jók, fékek szintén (ez meg is lepett), ülés viszont nem is volt hozzá. Első körben rendeltem hozzá gumikat, szerencsére teljesen szabvány kerekei vannak, öt perc alatt megoldottam. Nem akartam semmi speckót (fehér oldalfal, extra defekttűrés, mittomén), csak hogy lehessen használni. Nyerget is a neten lőttem hozzá, az is egy sima darab, maximum annyiban érdekes, hogy fehér és nem fekete, szerintem jól illik majd rá. Majd mutatom, ha odaérek. A legnagyobb meló (eddig) az volt, hogy a tényleg nagyon rozsdás felniket letisztítsam. Jelentem, nagyjából sikerült is, de mivel a sötét garázsban végeztem a műveletet egy drótkefe és némi VIM súrolókrém cseppet sem romantikus társaságában, nem tudtam igazán jó képeket csinálni a telefonommal - de a lényeg talán látszik:

Mit mondjak, borzasztó büszke vagyok magamra! No nem azért, mert a végeredmény valami felülmúlhatatlan lett, mert nem, hanem inkább mert kitartóan álltam ott, keféztem, súroltam, töröltem, tehát igazi férfimunkát végeztem! No és azóta felkerültek az új gumik, összeállítottam, így néz ki november 28-án:

Kell még egy nyeregcső, zsírzás-olajozás, beállítgatás, aztán elvileg kész. Még nem tudom, mi lesz a bringa további sorsa, bevallom, megfordult a fejemben, hogy el kéne passzolni, szerintem simán lehet rajta majd némi hasznot is realizálni, de majd meglátjuk...

UPDATE: kész lett, voilá!

Itt kell megjegyezzem, volt már Puch bringám, igaz, kábé csak 4 napig. Nyáron még nem volt teljesen szar a hátam, ezért bringával jártam dolgozni, és gondoltam egyet, hogy veszek valami városba valót, annyi ember nem tévedhet, ráadásul fel is vetődött ez a téma még évekkel ezelőtt az össztelós ex-bringámnál a kommentek között, szóval nem alap nélkül döntöttem úgy, hogy kell a fasza Merida mellé egy ütnivaló járóbringa is. Találtam egy jópofát a vatin, meg is vettem, ha jól rémlik, szállítással együtt volt 8 rongy. Ez:

Megjött, egyben volt, kipróbáltam, működött, még egyszer be is mentem vele dolgozni (innen a képek), de nem jött be. Az tetszett, hogy könnyű darab volt, így gyors, de valahogy ez a városi üléspozíció nem nekem való, ha tespedni akarok, akkor inkább cruisert választok. Ez olyan izé, versenybicikli mamikormánnyal, nemtom, egyszerűen nem nekem való. Pedig jópofa, szeretnivaló darab, minden bizonnyal bennem van a hiba. Így hát meghirdettem, és valami belvárosi hipsztergyerek meg vette kábé másnap 12-ért. Így nem lettem hosszabb távon Puch Clubman-használó :)

Valamelyik reggel a Lajos utcában... Itt mutattam még régebben hasonlókat.

Drabális BMW témájában is már megnyilvánultam egyszer hosszabban itt, rövidebben pedig itt, és most megint sikerült beszerezni egy darabot, a péntekivel együtt - ez is Realtoy. És ez is jól sikerült, bár szokás szerint pillekönnyű darab. De legalább nem szúrták el valami álomcsapdaszerű felnikkel...

Szerencsére nem esik bele a kisautó abba a hibába, hogy drabálisabbnak mutatná magát a valóságánál. Ezt úgy értem, hogy egy gyári állapotú X6-os tulajdonképpen nem is annyira durva megjelenésű, más kérdés, hogy amikor X6-ost látok az úton, az a leggyakrabban nem egészen gyári, hanem nagykerekes, lesötétített, felhangosított gengszterverzió, mint amilyet feltételezésem szerint a Majorette mintázott meg. Ez meg egy konszolidált darab, semmi extra, sima fekete, gyári felnik, átlátható ablakok, semmi hivalkodás. Már hogy viszonylag... ;) Az én példányom elején a festés mintha egy hangyafasznyit lecsúszott volna, de ez az összképet szerencsére nem igazán rontja el, nekem is csak a fotók átméretezgetése során tűnt fel. Tökéletesen illeszkedik az eddigi RT-os BMW-soromba, és remélem, a Merciket is hamar lesz majd lehetőségem frissíteni. Minden jót!