Gondoltam, szólok, hogy a cég, ahol dolgozom, szintén blogol, és szerzőként ott is megjelentem, akit érdekel, mit írtam, elolvashatja itt. Köszönöm a figyelmet!

Kislányomék ellátogattak pár napra Veronába, és ha már ott voltak, fotóztak apának. Ezeket kaptam:

Köszönet értük! Már tűkön ülve várom, vajon a kisfiamra is átragad-e ez a buzéria, bár a jelek arra mutatnak, hogy igen, az autó szót kicsit előbb mondta, mint az anyát :D

Tegnap is a szokásos kört nyomtuk le a Ligetben... (Még több kép egy kollégától itt.)

Jó múltkor, talán a nyuszitól, de kaptam egy gyűjthető lego minifigurát zacskóban - és sajnos egy korcsolyázó csaj volt. Legutóbb, amikor kint jártam a Városligetben, sikerült egy fiúsabbra cserélnem (persze nem ezért mentem ki, hanem azért, mert Milán fiam jól elhagyta valahol a No.1 kedvenc, Nestlé gabonapehelyből újított Batman-figuráját, akiért annyira oda volt, hogy még a fürdéshez is mindig magával vitte, szóval ezt a veszteséget akartam pótolni - és szerencsére sikerült is, Batman hazatalált, minden vissza is zökkent a megszokott kerékvágásba - sőt egy tartalékot is vettem, együtt a kettőt 200 forintért):

A klassz színén, illetve a szép részletes, exkluzív mintázaton (beleértve a megértő ábrázatot a félmosollyal) túl a tányérsapka az extra, no és persze a két remek kiegészítő, a bilincs és az igazolvány. És persze éljen május elseje!

BMW-ket lőttem:

Mondjuk nem szarokat...

Anno mutattam ebben a posztban egy csodás Ford kisteherautót, amit azóta szerencsésen - értsd: jó pénzért - elpasszoltam. Most nemrég azonban úgy hozta a sors, hogy belefutottam egy remek darabba, amit végül a legutóbb mutatott Citroennel együtt mindössze 4 fontért sikerült elhoznom. Együtt volt a két kisautó 4 font, csak mondom. Jó, a felépítmény hiányzik, de ezt és a bal első keréken egy kis krómhibát leszámítva szinte tökéletes:

Ahogy látható, illetve hát posztoltam is, a Wild Life Truck is meglett időközben, most legutóbb a börzén rákérdeztem egy szép Kennel Truck árára, de végül hagytam, szóval még odébb lesz az, amikor összeáll ez a szép hármas. De már várom :)

Elnézve Hammer figyelemre méltó munkásságát az jutott eszembe, hogy milyen jó kis limited edition-t lehetne csinálni a klasszikus autós kvartett mintájára Matchbox (na jó, és Hot Wheels) kisautókkal:

Ti bírnátok? Ha igen, küldjünk neki egy petíciót! ;) (Esély nyilván semmi, mert nem rajzoltak.)

És még mindig Andristól pár szépség:

Mindet másért szeretjük... Hasonló Bimmert, mint ami legfelül van, már én is lőttem, az Alfa meg itt volt kicsiben. Sőt pályaverzióban is. Kellemes hétvégét!

Van valahol egy ilyenem vasmacskás-villogós kivitelben (sőt mentő is), de ez az igazi, mert ez volt meg gyerekkoromban. A Majorette-verzió ennek ellenére szebb, de nekem ez a legkedvesebb. Kis modelltörténet és pár érdekesség kezdőknek és haladóknak (forrás a linken megtekinthető, ahogy további perverz részletek is az autóról):

A Citroën CX elődmodellje a DS volt, amelyet 1955 és 1974 között gyártottak 1 330 775 példányban. Robert Opron és csapata 1969-ben megkezdik a DS utódjának szánt modell tervezését, Project L néven. A belső teret Harmand Michelangelo vetette papírra. 5 év tervezés után kialakult a végleges verzió. Az első példány 1974. március 27-én gördült le a Párizs elővárosában lévő Aulnay-sous-Bois-i gyártósorról. A gyárat két év alatt építették fel, területe 300 ezer nm, a napi gyártókapacitása 1000 db körüli volt, amiből 600 db CX modellt készítettek. Az első darabokat az augusztus 28-val kezdődő autókiállításon mutatták be a nagyközönségnek. Kezdetben a CX 2000-es 102 lóerős, 1985 cm3-es és a CX 2200-as 112 lóerős, 2175 cm3-es motorral szerelt változatokat lehet választani. A motorok a DS-ből származnak. Novemberben Németországban is bemutatják, aminek alkalmából elkészítenek a külföldi piac számára egy úgynevezett „Sonderrot" modellt piros ülésekkel és ajtókárpitokkal. 1975-ben a CX elnyerte Az év autója címet, továbbá a Prix de la securité (biztonság) és a Prix Style (formaterv) díjakat. Januárban hivatalosan is megkezdik a németországi forgalmazást. A két alapmodell (CX 2000) 16 500, illetve (CX 2200) 17 500 német márkába került. Júliusban új középkonzol, 2 szellőzőnyílást helyeznek el. Szeptemberben újabb modellek érkeznek: Confort, Super és Pallas. Bevezetik a DIRAVI kormányművet (amit az SM-ben használtak először) a Super és a Pallas kivitelekben. Októbertől a benzinmotorral szereltekhez, lehet kérni légkondicionálót. Még ez év novemberében bővült a paletta a CX 2000 Super, a CX 2000 break, a CX 2200, CX 2200 Pallas és a Prestige változatokkal. Ez utóbbi, a Prestige volt a nyújtott tengelytávos, elegáns, sofőrös limuzin megtestesítője. Decemberben megjelent a C-matic háromsebességes félautomata nyomatékváltóval szerelt CX 2200, és ekkortól jelent meg a kínálatban a dízelmotor is. A 2200 cm3-es motor a C35-ös haszonjárműből származik, ahol már három éve szolgált.1976 januárjában a Citroën a Peugeot tulajdonába került. Megjelenik a kombi, Confort és Super kivitelben, 2000-es, 2200-as benzinessel és a 2200-as dízelmotorral.

Azt mindenki tudja a CX-ről, hogy felfüggesztése hidropneumatikus. Minden lengőkar egy-egy hidraulikus munkahengerrel van kapcsolatban, amely egy nitrogéngázzal töltött gömbbe rugózik. A rugógömbben, ahol a munkahengerre csatlakozik, szűkületek, rugós lemezek vannak, amelyek részben keresztmetszetükkel, részben térfogatukkal és gáznyomásukkal megoldják a lengéscsillapítást is. A munkahengerekben lévő olaj mennyiségét az első és a hátsó keresztstabilizátorhoz csatolt szintszabályzók változtatják, így az autó hasmagassága terheléstől függetlenül állandó szinten marad. A CX-nek négy beállítható magassága van, amelyet az egyes szérián a két első ülés között elhelyezett mechanikus karral, a kettes szérián a középkonzol alján egy kis elektromos kapcsoló segítségével választható ki. A legalsó az alsó szervizállás, amelyben a nyomást teljesen elengedi az autó: ilyenkor a lengőkarok teljesen berugózott végállapotban vannak (hidraulikaszerelésnél persze még a nyomástároló kiürítése is szükséges!). A következő állás a normál utazómagasság. A harmadik a terepre ajánlott emelt hasmagasság, amelyet a féltengelyek megváltozott szöge miatt csak kb. 50 km/h-ig ajánlott alkalmazni a futómű károsodásának elkerülésére. A legfelső állásban a teleszkópok teljesen kifeszítik a lengőkarokat, azok a kirugózás végállapotába kerülnek. Ez a felső szervizpozíció. Minden CX rendkívül orrnehéz: majdnem egy tonna az első és nem egészen ötszáz kiló a hátsó tengelyterhelése. A CX kétségkívül egyik legfurább megoldása a kettős működésű szervokormány (DIRAVI – ezt az SM-től vették át). Ennek a kormányműnek egy stabil állapota van, akkor is, ha egy helyben áll az autó, ez pedig az egyenes pozíció. Ez azt jelenti, ha elforgatjuk a kormányt és elengedjük, akkor magától visszatér az egyenes helyzetbe. Alapvetően kis áttételű és amennyiben jól működik, az egyik legkülönlegesebb kormányzási élményt adja. Összetett, teljesen mechanikus, sebességfüggő megoldása azonban kitüntetett odafigyelést igényel. Ha nem megfelelően dolgozik, tragikus vezetni a CX-et. A CX másik érdekessége a műszerfala: az első szériás CX-é mintegy űrhajóé. Forgó számdobok mutatják egy nagyítóüvegen keresztül nemcsak a sebességet, de a fordulatszámot is. Az indexek és egyéb kapcsolók egyujjnyi távolságra vannak a kormánykeréktől, így gyakorlatilag rá is ragasztószalagozhatjuk a kormányra a kezünket. A hamutartó eleinte egy kisebb labda nagyságú gombóc volt a műszerfal közepén, a rádió pedig a középkonzolra került. Mint majdnem minden 20 évnél idősebb Citroënből, a CX-ből sem tud kiszállni egy kezdő. A titok: az ajtófogantyúba, mint úgy integrálták a nyitókart, mint fegyvermarkolatba a ravaszt. A márka imázs-vesztésében kicsit ludas kombi nagyszerű társ volt a mindennapokban. A hátsó üléssor lehajtásával teljesen sík rakteret ad 2,05 méter hosszan és a teherbírása nagyjából 750 kilogrammos, hiszen a hidraulika rendszer vízszintesen tartja a karosszériát. A Familiale változatban van egy harmadik üléssor, így a mai családi hétülésesek elődjének is tekinthető, ehhez minden kombi emelt tetővonallal készült. A CX exkluzivitása ugyanakkor megmaradt a politikai körökben. De Gaulle után – aki DS-t használt –, Francois Miterrand, akárcsak Jacques Chirac is CX Prestige-ben ringatózott. E tekintetben nem voltak jó társaságban, diktátorok is nagyon szerették ezt a típust. Nem tudott neki ellenállni Eric Honecker, Anastasio Somoza nicaraguai, vagy Daniel Noriega panamai diktátor sem. Szerencsére nem csak ők fémjelezték a CX használó politikusi elitet: V. Harald, Norvégia királya és Henry, Luxemburg grófja is CX-szel utazott. Reklám.

Hát, ez bizony egy kicsit hosszabb lett, mint terveztem, de legalább formában tartom a szemmozgató izmaitokat, nem árt a fitness ezen a területen sem... Mutatom a Matchbox Citroen CX kisautóját a számomra legautentikusabb színben, nyitható csomagtartóval:

Teljesen ép mindene, fém az alja, rugózik, és ahogy mondtam, hátul nyílik is. Emlékszem, szerettem kicsiként is, mert emlékeim szerint olyan lágy volt a rugózása, amit én akkoriban egy francia autóhoz jól tudtam párosítani, de lehet, hogy rosszul emlékszem, nem tudom, mert ennek meg "normális" a rugózása, semmi extra. A vonóhorog is rendben van, egy szavam sem lehet. Főleg úgy, hogy az ára az 1 fontot sem érte el :)

Nem magában vettem egyébként, nemsokára mutatom, mi jött vele egy pakkban... Jók legyetek, au revoir!

Volkswagenek Andristól:

Köszönet értük!

Saját találat Óbudáról:

És Zuglóból:

Elkezdtem megint bringával járni, így talán megint lesznek végre saját szpottingok...

A börzére árulni mentem, de azért vettem is valamit, igaz csak két kisautót, az egyik a legutóbb mutatott HW BMW volt, a másik meg ez:

Ez bizony egy olyan furcsa Bogár, aminek két motorja van, hátul a megszokott helyen egy, és elöl is egy böhöm V8, oldalra kivezetett kipufogókkal. 1000 magyar forintba került a modell, de szinte tökéletes állapotú, igazi ritkaság. Nem mondható teljesen eszement fantáziamodellnek, mint amilyennek elsőre tűnik, léteztek, léteznek ugyanis ilyen szörnyetegek a valóságban is:

A kicsi nem rugózik, nem nyílik semmije, de cserébe fém az alja és Made in Great Britain...

Még alig használom két hete, de máris belecsöppent egy forgatásba:

Majd mondom, mutatom, mi készül...

Megint Toyota:

Kipróbálnék már egy ilyet...

Szerepelt már a blogon Hot Wheels BMW M3, de az újabb típus volt, mint amit ma mutatok, ezúttal ugyanis egy mára már talán klasszikussá vált E30-as következik - persze olyan is volt már, de nem M3-as. Ja, olyan is volt :)

Ezt nagyon eltalálták. Oké, oké, elfért volna még rajta némi festészeti részletezés, meg ha igazán szigorúak vagyunk, a tető is mintha alacsonyabban lenne a kelleténél, de ez így is elég ütős darab. Nem lehetett kihagyni. Tessék keresni az üzletekben, amíg van!

Ati jóvoltából került hozzám egyébként, akinek ezúton is köszönet!

Ez is Óbudáról.

A mai poszt főszereplője valójában egy mellékszereplő a Verdákból, ő (vagy ez, nem tudom, melyik a jó szó) Fillmore, a Volkswagen T1-es mikrobusz. Az internetről mutatom be: "Fillmore, Radiator Springs városka egyetlen hippije, egy VW mikrobusz. Annak idején ilyen busszal utaztak a hippik Amerikában. A filmben egy szerves üzemanyagot áruló bolt tulajdonosa (Fillmore's Organic Fuel). Liszensz száma 51237. Színe zöld, összepingálva virágokkal. Szeme színe barna." Maga a név is beszédes... Játékként ilyen, nagyjából 1:43 és 1:48 között félúton:

Igazi Mekis játék, de azok közül a jobbik fajta, mert ellentétben a többséggel nagy és játszható. Nem csak jól gurul, hanem van benne hátrahúzós mechanika is. Villámhoz képest kőkori technika, persze ezt most a játékra értem, de persze a VW-re is igaz. Elnyűhetetlen, gyerek kezébe való. A filmben is bírtam ezt a kótyagos flower power figurát, bár valószínűleg inkább a felnőttek számára szolgáltak poénforrásként a kiszólásai, mint a gyerkőcöknek, a vicces matricáiról nem is beszélve - amelyek közül az egyik: "Mentsétek meg a 2D-s animációt!". De találtam egy kisfilmet is külön a feliratokról, érdemes végignézni:

Még a vaterán vettem pár évvel ezelőtt talán 500 forintért, hogy majd ezt adom a gyereknek, ha kisautóért nyaggat, és nem az értékes gyűjteményi darabokat, de a terv nemigen jött be, ez a kisautó azáltal, hogy odaadtam neki, azon nyomban elértéktelenedett, neki _azok_ kellenek, amiket nem kaphat meg :) A matricái egyébként nem túl jó minőségűek, a részleteket sem cizellálták túl, de a lényeg, hogy egyelőre jól bírja a kiképzést, pedig már úszott is... Peace!

Na ez:

Zuglóból.

Mondtam már, hogy zsenge ifjúkoromban a Monty on the Run volt az egyik kedvenc C64-es játékom? Ha nem, most mondom. Nagyon sokat toltam, és majdnem a végéig jutottam, de mindig csak majdnem. De csak a Monty név miatt kezdtem ezzel a posztot, nem erről akarok ma írni. Mint ahogy nem is a magyarul Alul semmiként megismert (egyébként szerintem remek) angol filmről sem, aminek a címét így megerőszakoltam, ugyanis a mai téma a Monti System. Illetve hát nem az egész, hanem csak pár jó képességű kisautó az említett csehszlovák gyártótól. Mutatom, mit ír róla a wikipedia:

Monti rendszer egy sor autó modellek, ami jön, mint díszlécek, ahonnan felhívni egy autó ragadt rá matricákat. Amikor az épület nem használja ragasztó vagy festék, díszlécek már színes. Amellett, hogy a kerék tengelyek autók csak műanyagból készült. Cars megkezdte a termelést 1984 által Kovozávodů Semily , az első modell Terepjáró egy ekét csapágy technikus szolgáltatásai ma nevezzük Technic Service . A 1985 hozzáadunk két off-road járművek (Safari Turisztikai és csapata 21) és a Renault Trafic (Kenya Safari). In 1986 , amellett, hogy a két modell Renault Trafic (Air Service és Ambulancia), megjelent az első modell Liaz , modell 07 - Dakar, az első modell Tatra 815 megjelent 1987 . Minden évben a sorozat bővült több modellt, vannak modellek tenni annak érdekében, néhány szabott modellek lépett szabályos értékesítés. Termelési később átvette Vista , melyet szerzett Benes és Lat mint Van egy sor fém Monti amely modellek, egyes részei, amelyek fémből készülnek. Ez a sorozat azonban már megszűnt.

Klassz, mi? Inkább akkor lefordítom: A Monti System kis összepattintható műanyag autómodelleket gyártott, amelyeket nem csak hogy szépen összeraknia kellett a tulajdonosnak, hanem jól felmatricázni is. Ahogyan AndrewBoynál láthattuk például. Minden műanyag, csak a tengelyek készültek fémből. A Monti System 1984-ben indult útjára, egy évvel később pedig már megjelentették a Safari-sorozatot, később lett mentő Renault Trafic is, de 1986-ban kihozták a Liazt, egy évre rá pedig a 815-ös Tatrát, amely valószínűleg - itt Magyarországon legalábbis - a legismertebb modelljük. A legjobb az egészben az, hogy jelenleg is kaphatók újonnan. Én viszont erősen használt állapotban jutottam hozzá 11 db kisautóhoz, mármint hogy a kisautók erősen használtak, bár néha én is annak érzem magam. Egy kolléga tette fel valamelyik adok-veszek topicba az indexen, írtam neki, hogy engem a sötétzöld Landy érdekelne, erre visszaírt egy olyan szemérmetlenül alacsony árat az egész pakkra, hogy kibújt belőlem a kufár, a szemem egy pillanatra dollárjellé alakult, mint Dagobert bácsinak, és meggyőztem magam, hogy ez így jó lesz, majd én aranyra váltom ezt a pakkot. Ha csak 500 forintért sikerül eladni darabját úgy, hogy egyet meg is tartok, már akkor is bőven kerestem a bizniszen... (Megjegyzés: kivittem a pakkot a számomra minden idők legszarabbjaként rögzült börzére, de egyet sem vittek el, mint ahogy egyébként minden mást is csak alig-alig.) A pakkból van, ami tetszik, van, ami nem, de kezdem a számomra legérdekesebb párossal, úgy mint Renault 5 Maxi:

A méretarányukat tekintve olyan 1:32 körülire tenném őket, így ezek a legnagyobbak a kontingensben. Az ajtajuk nyitható, a belterük viszonylag kidolgozott, a kiegészítők jópofák. Mindkettő rendelkezik egy ormótlan vonóhoroggal, a zöld egy Gabonba indult expedíciós járgány, a piros pedig az ecuadori Mantába ment kempingezni, a tetején kenuval és csomaggal, szóval egyik sem versenyautó. Mindkettőről hiányoznak azonban a visszapillantók és az antenna, de a zölhöz kaptam extra kerekeket, amiket a tetőcsomagtartóra lehet tenni. És ha már Renault, mutatom a három Traficet is:

Nem gondolnám, hogy a Rönó valaha is ilyen tuningolt kisfurgont üzemeltetett volna a francia reptereken, inkább valamiféle fantáziamodellnek gondolom, bár a franciáknál sosem lehet tudni... Az elsárgult mentő már reálisabb, ahogy a szafaris is, de a valóságban szerintem nem építettek az ilyenek elejére húzózsinór bekötésére alkalmas vonószemeket :) Ezek hátulra kaptak oldalirányba nyitható ajtókat, bár a mentő azokat valahol elhagyta az idők során, így a két gigantikus szirénával kompenzál. Teherautókkal folytatom:

Mind a Liaz, mind a Tatra nagyon pofás darab, ezek már inkább 1:43-asok, talán ezért is lettek olyan népszerűek újra a gyűjtők körében, jól passzolnak a Retroautókhoz. Egy 815-öst már mutattam, de a Monti szebb, részletgazdagabb a Kovap termékénél. Mindkét versenyteherautó autentikusan sportos dekorációt kapott, illetve robusztus bukókereteket, nagyon vagányak. Ahogyan a négy darab Land Rover is az:

Gyerekkoromban valahol hallottam ezekről a modellekről, de sosem volt Montim. Viszont szerettem volna ilyen Landyt, és ez a vágyam most így 38 évesen teljesült. Sajnos mind hiányos, bár a négyből össze lehetne legózni két közel teljeset. A két tűzoltó majdnem ugyanolyan, de az egyiknek a létrája, a másiknak a hátsó kis ajtaja hiányzik. 1:38-as arányúnak tippelem őket, így a Renault-khoz hasonlóak. A kék és a zöld darab hátul-oldalt az off-road-ozást megkönnyítő kiegészítőket visel, a kék kettőt, a zöld sajnos már csak egyet. Az előbbi a felépítményt és az "üveget" nélkülözi, az utóbbi viszont majdnem komplett. Meglátjuk, mi lesz a sorsa, a terv szerint csak a zöld marad, de minden azon múlik, hogy szerepelnek a vaterán. A minden jót!

Mondtam én:

Ezt is a Seregély utcában fotóztam, de majd csak figyeljetek, mi lesz a következő! ;)

Mutatok egy kis előzetest a Nagy Ventós poszthoz, amelynek a szöveges fele szombaton már egy kis időre tévedésből kikerült, de észrevettem és visszavontam. A poszt majd arról szól, hogy hogy áll a Vento, hogy állok én, és lesznek hozzá most először igazán remek képek is, amelyeket egy kollégám készített szívességből. Kedvcsinálónak egyelőre ennyit mutatok:

Remélem, várjátok...!

Hasonlóan a nyolcadikai poszthoz ma is egy régen dobozban pihenő darabot mutatok. Egy későbbi RR-el már raboltam az időtöket itt, sőt akkor a modelltörténetről is volt szó, így azzal már nem bajlódok. Ma egy 1969-es, tehát első generációs, de abból utolsó évjáratú példány jön, szóval Plymouth Road Runner a Hot Wheels-től:

A HW 1998-ban hozta ki, és azóta is rendszeresen, az enyém 2009-es darab - és szerintem talán ez a legszebb színösszeállítása. A hátsó szekérkerékre nem tudok semmi jót mondani (bár szívesen megnézném átszerelve, kisebbek felnikkel), ahogy a pizzakormányra és a minimálbelsőre sem, továbbá túl magas is a karosszéria, de ettől függetlenül kötelező darab. A valóságban is a fekete autókat kedvelem a legjobban, valószínűleg ezért nincs ez másként a kicsik esetében sem. Érdekes tény, hogy a szélvédőket nem sötétítették le, én megtettem volna a helyükben. Nem rugózik, nem nyílik semmije, de a nevéhez hűen jól gurul. Mutatok filmes RR-eket (innen):

Drive

F&F: Tokyo Drift (GTX-re pimpelve)

Payback

Jók legyetek, gyertek máskor is!

Nem az első, nem is az utolsó Subi a blogon...

Tetszik ez is.

Így, hogy mostanában nemigen vásárolgatok kisautókat, próbálom inkább felmérni, hogy mi az, ami megvan, de még nem írtam róla. Például a '68-as Mercury Cougar ilyen. Az egy évvel későbbi Eliminator már szerepelt a blogon, de ez még nem. A MB-verzió bizonyára mindenkinek megvan ismerős, az egyébként nekem a kerekei és a színe miatt jobban is tetszik, de nem áll távol tőlem a HW sem. Itt van Winkleré nagyban (bár árulja, lehet, azóta már Jürgené), és az enyéim kicsiben, kezdve a Matchbox-szal, abból is az első színnel:

És a Hot Wheels:

Laposabb, filigránabb a Hot Wheels, mint a Matchbox újkori megoldása. Mint írtam a bevezetőben, nem is tetszik annyira, mint az, de ha összehasonlítjuk a fenti gyári fotóval, látható, hogy kivételes módon a HW arányaival semmi baj sincs, ellenkezőleg, nagyon is rendben van. A sötét alapszín is igen jól áll a kisautónak, és a lángmotívum viszonylagos visszafogottságában elfogadható. Míg azonban az angol felmenőkkel rendelkező kisautó-változatnak kifestették a hátsó lámpáit, az újvilági származéknál ez már sajnálatos módon nem jött össze, amit nagyon sajnálok. Az utolsó képen pedig a következő kisautós poszt alanya látható, minden jót addig is, kellemes hétfőt!