Na, megtaláltam a régi szuperhősös sajtóhirdetéseket, amelyeket emitt említettem:

Az idő megszépíti az emlékeket, de azért ezek nem voltak rosszak, ugye?

Mindenki ismeri, apám egyik megunhatatlan kedvence, szóval nagyon nincs is mit írnom. Következzen a Hot Wheels egyik legnagyobb 2012-es dobása, amelyet szépen előkészített a tavalyi meglepetés, íme K.I.T.T.:

Matchbox K.I.T.T. már volt a blogon, Darda is, de ez veri mindkettőt. Nem kicsit, nagyon. (Valójában egy ERTL-em is van volt, az meg ilyen, közelebbről pedig ilyen.) Kívül is jó, belül is szokatlanul kidolgozott, van neki szép rendszáma hátul, no és persze a vörös futófény is megvan elöl, nagyjából. A felnik, amiket alá pakoltak, talán nem a legjobbak, de legalább törekedtek rá, hogy jól nézzenek ki, nekem belefér - ide passzoló dísztárcsás felnije inkább a Matchboxnak van, de amikor amazok csinálták meg az autót, akkor még nekik sem volt...

A hajtás után pedig pár szép nagy 3D render a híres fekete Firebird-ről:

Ma csak képek:

Aztán meg itt van pár kép az igaziról is:

Kellemetes pénteket!!!

Nemrég kérdezte pont a barátnőm, hogy ugye egyszer elviszem őt egy szafarira? Mondtam, persze. Még az a szerencse, hogy ehhez a járműveket már be is szereztem: nagy szerencsével és a már-már állandó forrásommá avanzsált beszerzőm hathatós segítségével ismét meglett egy gyerekkori kedvenc szett, mindjárt két példányban. A ma már csak leginkább trafikáruként hivatkozott kategória egyik - számomra legalábbis - legemblematikusabb képviselője a most következő műanyag Safari (Rally) Jeep. Ezeket a homokozóba szánt játékokat mindig is nagyon kedveltem, nem véletlen, hogy túl vagyok Wartburgon, Trabanton, teherautón, no és természetesen a Bogarakon, de ez még nagyon hiányzott. Hogy a magyar kisipar jeles képviselői honnan honosították ezt a játékot, meg nem mondom, de akinek van ötlete, küldje bátran el kommentben, hálás lennék. Az bizonyos, hogy nem a legelsőnek linkelt posztban szereplő ITES Jeep volt a minta, ennek teljesen más a felépítése, az arányai és még a mérete is. Apropó méret: 1:24-esnél nagyobb, viszont 1:18-nál talán egy hanggal kisebb, nem tudom jól belőni, de inkább az utóbbihoz húz. És igen, van utánfutója is, amit húz, azon pedig egy kis kabinos motorcsónak (vagy vitorlás árboc nélkül), forgatható kormánylapáttal. Mutatom az egyik pakkot pőrén is - ugyanis a csomagolás megbontását meg tudtam oldani roncsolás nélkül, a kis fém kapcsokat kihajtogattam, majd a fotózás után vissza:

Hát igen, nem érheti az a vád a kisautót, hogy sorjamentes... Van rajta bőven mindenfelé, ami egy pár éves gyereket a hiánygazdaság kellős közepette valószínűleg nem taszított letargiába, így ebből kiindulva én sem leszek annyira szigorú, azt mondom, nem zavar. Ahogyan a részletek, mint mondjuk a műszerfal, elhagyása sem. A legyártás óta eltelt minimum 30 évet bontatlanságából kifolyólag elég szépen átvészelte, az idő vasfoga egyedül a fém tengelyeket csócsálta meg, a puha műanyagon semmiféle elhasználódás nyoma nem látható - de még egy karc sem! Ugyanez igaz a vontatmányra is:

Tetszik az utánfutó sárvédője. És együtt sem néznek ki rosszul:

Oké, az tény, hogy e játék gyártásakor semmiképp sem a minőségi paraméterek voltak a legfontosabbak, például a kiszedés után az egyik dísztárcsa rögtön a kezemben maradt, és csak nagyon nehezen tudtam visszapattintani a helyére (három műanyag bütyök fogja, úgy-ahogy), de arra, amire készült, nagy valószínűséggel tökéletesen alkalmas: hogy a homokozóban toligálják, betemessék, rálépjenek, megfürdessék őket. A lenyelhető kis alkatrészekkel pedig úgy lehettek, hogy ezeknél károsabb dolgokat is benyel egy gyerek élete során, ami bemegy fent, úgyis kijön lent, nincs miért aggódni...

Külön most nem térnék ki a csomagolás elemzésére, leginkább az angolok 'so eighties' kifejezésével tudnám leírni, az oroszlántól eltekintve is olyan leójégkrémes az érzet, nagyon tetszik! Hogy a szafari, a rally és a csónak hogyan jön össze, nem tudom, de talán nem is számít, egy játszható szett lett a végeredmény, és ez a lényeg.

Mindenesetre a Safari Rally Jeep beszerzésével e témában valószínűleg most lezárult a gyűjtésemben egy korszak, ugyanis nagyjából minden ilyesmi meglett, amit terveztem, hasonló kivitelű faros Ikarusom vagy Csepel Bulldogom belátható időn (és büdzsén) belül úgysem lesz, ha meg mégis, majd szólok!

Anno írtam, hogy azt tervezem, a Skif nem csak a gyomrában, hanem a hátán is terheket fog cipelni, mégpedig bringákat. Ehhez ugye beszereztem a Thule cuccokat, de jó szokásomhoz híven teljesen használhatatlan, hiányos állapotban. Na, belekezdtem a projekt megvalósításába, mert rohamosan közeleg az idő, amikor fogom a pereputtyot és elhúzunk melegebb égtájra - a Balatonra. Pár hónappal ezelőtt az Obiban vettem egy jó hosszú alumínium izét, amivel a kőművesek egyengetik az aljzatot, valami simítót. Még az áruházban jól kettévágtam, ebből lett a csomagtartó az utánfutóra. Már akkor is nagyon büszke voltam a hihetetlenül konstruktív agyamra, engem az isten is mérnöknek teremtett! (Nem, csak vicceltem, ilyenekben tök kontár vagyok. A barátnőm nagyapja meg is jegyezte, hogy igazán lecsiszolhattam volna az éleit, miután elvágtam. Tulajdonképpen teljesen igaza van.) Most az elmúlt hétvégén pedig folytattam. A Tescóban vettem két olyan gumi kormány-fogantyút, ezek tartják majd a vázat. Miután szárazon nem tudtam ráhúzni, némi étolajhoz kellett folyamodnom, de végül rámentek. További csavarokat szereztem be, majd vasárnap a kiskrapek alvásideje alatt levonultam apám garázsába. A korábban vásárolt simító egyik hátránya, hogy baromi széles. Erre a derék svédek nem gondolhattak, így a Thule "talpából" le kellett vágnom vasfűrésszel némi anyagot, de megoldottam. A rögzítési pontokat is muszáj voltam áthelyezni, de a végén összeállt:

Mivel még hiányzik egy pár olyan gumi markolat, amiket említettem, csak az egyik oldalt tudtam kipróbálni, de úgy tűnik, minden klappol. Ez csak próba volt, a váz alatt átfutó 14-es csavar kapni fog valami gumi borítást (valszeg slag lesz az), illetve a felhajtható rúd mindkét oldalán jó nagy alátéteket is, de mondjuk, 95%-ban készen van a nagy mű. Baromi büszke vagyok ám magamra, mert hát nem kenyerem a barkácsolás egyébként, bár az a pár lakásfelújítás azért megtanított néhány dologra... Például hogy hogy lehet kevés pénzből középszar megoldásokat szülni :)

Egyik legkedvencebb zeném evör:

Ebből a kis videóból is látszik, hogy a színvonalas zenei produkcióhoz nem nagyon kell komoly színpadi technika, látvány, tánc és fény. Csak tehetséges énekesek és zenészek. Meg aki megírta. Ugye? (Sokan sokat tanulhatnának tőlük...)

Apróbetűs rész: csak hogy ne kelljen kattintgatni, elmondom, hogy ugye Mike Patton a Faith No More után/mellett több más formációban is nyomja az ipart, az egyikük a Peeping Tom, amely név ismerős lehet, ha más nem, innen. A tasla beatboxoló bringa nem más, mint az egyik legjobb női versenyző a szakmában, az America's Got Talent-ben tűnt fel, ott sem volt rossz. Balra pedig Imani Coppola, aki szintén nem szarral gurít, ha éneklésről van szó. És tökre bejön, ahogy táncikál...

A Chevy Chevelle a HW vonatkozásában igen hálás téma, mert nem nagyon nyúltak eddig mellé. A szirszarjaimon itt írtam róla először, itt meg másodszor, de három a magyar igazság, mutatok ma is egyet. Konkrétabban egy 1964-es SS-t, amely ilyen a valóságban, utcai változatban:

A gyorsulási pályára pedig növesztettek rá egy ormótlan dudort, ilyet:

Nagyban egyértelműen tetszik az autó, örülök, hogy a Hot Wheels ezt is betette a kínálatba - máskülönben biztosan nem ismertem volna meg ezt a fajtát. Első blikkre talán a kisautó érdekes színe tűnhet fel, de ez a szürkés-lila jobban megnézve nem is rossz...

A kisebbik dudor pedig szerintem a motorháztetőre kihelyezett fordulatszámmérő, talán az olajhőfok-műszerrel társítva, nem tudom. Klassz kis gép ez, csak a pizzakormányt tudnám említeni feltűnő negatívumként, de ezt ellensúlyozza a csodás orr, az a kedvencem... Remélem, a HW továbbra is megtartja azt a jó szokását, hogy mainline-ban kihoz néha ilyen kis remekműveket.

Legyetek jók!

Ezúttal Andrew0807 segítségével - a képek linkek az albumokhoz:

Köszi szépen! Egyébként pedig ajánlom a nyájas nagyérdemű figyelmébe Andrisunk színes támblerkedését emitt, egyre jobb a srác ;)

Nem fogjátok elhinni, a nővérem küldte:

Végül is elfogadnám... (Még ha valami ott nem is stimmel a ponyvával a középső képen...) Emez itt lent pedig Andristól jött:

No és egy finom falat (C63 AMG) T. Ádámtól:

Köszönet értük!

Legújabb reklámunk:

Hogy jónak jó-e, azt nem tudom, de kétségtelenül szép lett. A zenét felismerjük?

Most komolyan, van értelme bármit is írnom a Mustangról? Persze, hogy nincs. Ott van oldalt a címke a típus kedvelőinek, de a szomszédban is sokszor volt téma, nem ragozom. Ez a friss beszerzésű példány is a Hot Wheels-től jött, sokadikként:

És ugyanaz másképp, a MB kivitelezésében. Mennyivel kellemesebb ugyanez az autó négy egyforma méretű kerékkel, nem? Meg is hozom a döntést, amaz tetszik jobban. De azért persze ez sem rossz, főleg a színe fogott meg ;) Kultúra nektek:

Aviszonlátásra.

Az 1994-es MTV VMA-fellépésük, ami az egyik legjobb a világon, emlékszem, amikor ment, néztem (hú, de régen volt):

Egy kicsivel későbbi koncert (teljes!), amiért szintén fenn maradtam annak idején:

MCA halála kapcsán pedig egy Coldplay-es tribute:

Hát így...

A Dodge Li'l Red Express Truck egy vicc, az a helyzet, hogy a függőleges kivezetésű kipufogókkal ellátott pickup-ot már eleve sem teherhordásra szánták a bemutatásakor, 1978-ban, hanem platós poszt-izomautónak. Ide kattintva lehet még mindenféle technikai adatot olvasni róla, én inkább mutatom az egyik legújabb beszerzésemet, a kis pirost a Hot Wheels-től:

Nekem nagyon bejön. Azt mondjuk nem teljesen értem, miért nem a krómos műanyag alvázból származtatták a kéményeket, hanem a belső teret is adó szürkéből, de mindegy. Így is tetszik. Recolort nem valószínű, hogy veszek majd belőle ;)

Minden jót!

Dú svájci...?

Soundwave egy Álca. Legutóbb egy Mercedes-Benz SLS AMG formájában láthattuk. Na ez utóbbiról lesz most szó. Az igazi autó lenyűgöző, egy műremek, máris egy legenda. Annak ellenére vagy akár pont azért, mert egy másik legendát idéz. (Hivatalosan az SLR leváltására készült, pedig ugye az sem volt egy elavult darab.) Muszáj mutatnom róla pár képet:

Nemrég pár szó esett valahol a Greenlight 1:64-es megvalósításáról, de én elsőként mégsem azt szereztem be, hanem egy 2012-es Tomicát. Amelynek a fentebb linkelt Sikuhoz hasonlóan felnyithatók az ajtajai:

Ahogy Breki is írta nemrég, az új Tomica Camaróhoz képest sokkal jobb. Még úgy is, hogy ekkora méretben csak komoly kompromisszummal lehetett megoldani a felnyíló ajtókat. Minden más tekintetben nagyon tetszik, szerintem jók az arányai, és örülök, hogy normális szélességű kerekeket pakoltak alá. Lámpák kifestve, ajtókon tükör, jól rugózik, jól gurul, kábé ez a minimum, amit egy Tomicának teljesítenie kell. Ez teljesíti, úgyhogy nem is panaszkodom. Kéne ám nagyban is ;) És erre ugye emlékeztek?

További kellemes napot!

Hétvégén megnéztem a Robert Downey Jr.-féle Sherlock Holmes második részét, amely az Árnyjáték alcímet kapta nálunk. Másnap pedig megnéztem a Mission: Impossible negyedik részét, a Fantom protokollt.

Erősen meglepődtem, amikor arra jöttem rá, hogy mintha a két filmet egyazon vázra írták volna! Innentől spoileres, tehát óvatosan!

Adva van egy zseniális főgonosz, akinek az egyetlen célja, hogy világháborút robbantson ki, mert az neki jó. Ehhez ügyes politikai és bűnügyi játszmákba kezd, ismerve, és többször megvezetve a rá vadászó főszereplőket. Akik egyébként szintén zseniálisak, és természetesen az álcázás mesterei, se perc alatt képesek bárki bőrébe belebújni – és ezt meg is teszik a filmben nem is egyszer. A főgonosz mindkét filmben egy-egy brutális segéddel is rendelkezik, mindketten valami volt elit katonák és nagyon értik a gyilkolást. De a főszereplők csapata is kiegészül új emberekkel, akikről útközben derül ki, hogy egyrészt megvannak a maguk motivációi, másrészt sokkal több van bennük, mint azt elsőre gondolhatnánk. Például elszánt nőkkel, megfűszerezve némi személyes bosszúvággyal. Több országon keresztül zajlik az üldözés, és ezen országok jelentős épületei szenvednek robbantásos károkat - no persze csak azért, hogy a főgonosz a robbantással elleplezzen valami sokkal nagyobb disznóságot! Apropó üldözés: Sherlockék pl. egy ködös erdőben rohannak, küzdve az elemekkel (köd és sötét), Hunték pedig egy dubaji homokviharban, szintén küzdve az elemekkel (homok és sötét). De a jók egy lépéssel mégis mindig lemaradnak… Mindkét filmben szerepel táncos mulatság is, ahol komoly dolgok történnek, ugyanakkor különbség, hogy Holmes és csapata sokat alkoholizál, míg az IMF ügynökei ilyet nem tesznek. Aztán mindkét filmben kiderül, hogy a jók valójában a szenvedéseket is szándékoltan vállalták fel, a végső siker érdekében. Amely siker természetesen nem marad el a filmek végén, de ezért mindkét főszereplőnek a mélybe kell vetnie magát, ráadásul már sérülten, de a zuhanást a jók az eszük miatt simán túlélnek, a főgonoszok pedig jól nem.

Szóval gyakorlatilag egy sztori kétféle megfilmesítését láttam, de a hasonlóságok ellenére nekem mindkettő tetszett. A Sherlock egy kicsit jobban, de ez inkább a színészek, mint a körítés miatt volt így, semmi bajom a modern, kütyüs akciókkal – amiből egyébként Holmesék sem szenvedtek hiányt :) Ha akarjátok, olvassátok el az egyik általam nagyon kedvelt blog, a Filmdroid kritikáit az egyikről és a másikról is!

Itt van, megvan, lett saját igazi C-64 DTV-m. Aki netalán nem tudná, mi az isten ez, itt elolvashatja, de összefoglalom: egy kompakt plug&play Commodore 64-es játékkonzol, amit rákötsz a tévére egy-egy RCA-kábellel és játszhatsz a 30 db beépített klasszikus játék bármelyikével. Négy ceruzaelemmel megy egyébként. Itt is írtak róla.

Személy szerint én hiányolok sok játékot a repertoárból, a Lode Runnert és az Elite-et, illetve pár bunyóst leginkább, de a két Impossible Mission, az Uridium és az itt World Karate Champion, de egyébként inkább International Karate néven ismert gémek megléte bőven kárpótol. Ahogy a linkelt cikk kommentjeiben is olvashattátok, itthon is lehetett kapni jó pár éve a cuccot, én konkrétan a MediaMarkt-ban láttam annak idején, és az akkor viszonylag kedvező ára ellenére valami miatt nem vettem belőle. Már sajnálom, ezt a hibát viszont mindösszesen 15 angol fontért sikerült kiköszörülnöm. Egyébként megvan a "rendes" C-64-esem is valahol, ahogy kell, kazettás magnóval ("press play on tape"), QuickShot joyokkal, mindennel, de nincs már nekem időm és energiám ilyesmikre, ez a kis kütyü sokkal praktikusabb... Na, sárgultok? ;)

Ahogy ígértem, folytatom - és hát nagy valószínűséggel le is zárom - a Michelin-sorozatot. Tehát a kettes számú delikvens a szirszarjaimon korábban már két formában is szerepelt Citroen H-jelű kisteherautója - ezúttal sárgában. Kékkel:

Az igazi autóról most nem írok egy sort sem, a fent linkelt carspottingos posztban is van egy link a TC-bemutatóhoz, ami fontos, ott leírták ékes magyar nyelven. Mutatom inkább a múltkorihoz hasonlóan 1:43-as modellt, amely már az Atlas - emlékszünk, Ikarus, Csepel - jóvoltából kerülhetett a magamfajta gyűjtők birtokába:

A Bibendum ezúttal fizikai valójában is megjelenik az autón, ami szép és jó. Hasonlóan az Aviához Saviemhez ez a darab is jó minőségű, gazdag részletezettségű, élethű modell, bumfordi mivolta ekkorában is tökéletesen átjön, így abszolút alkalmas arra, hogy mosolyt csaljon az ember arcára. Lámpák, kilincsek, egyebek mind a helyükön, a kékre festett felniken itt is igazi gumik feszülnek, tehát hozza azt, amit reálisan elvárhatunk. És nyílik a tolóajtó, illetve a hátsó kisajtók, mind a három, aminek nagyon örülök, viszont nem rugózik, és hogy gurul-e egyáltalán, fogalmam sincs, nem próbáltam. Nem is tervezem. Börzéken, neten elég könnyen beszerezhető, de szerintem én jobban vettem az ebay-ről, az Avia Saviem és ez együtt volt 5 rongy szállítással együtt. Korrekt.

A tolóajtó itt is pont azon az oldalon van, amit nem lehet látni, ha a talp feliratos fele néz előre. Igazán tehették volna a bal oldalra, ahogy a fenti képen is szerepel. No mindegy. Minden jót, bon voyage!

UPDATE: a Saviem és a fenti Citroen is immár más gazdánál teljesít szolgálatot, a 22-i börzén többek között ugyanis ezeket is eladtam...

Igazi vegyes felvágott:

De mind jó, mind másért...

Az egyik legjobb volt :( Annak idején a kiváló Paul's Boutique volt a legkedvencebb műsoros kazettám. Amikor lett asztali CD-lejátszóm, az egyik első volt, amit beszereztem lemezen - és ez szólt a legjobban. A fenti számot anyámék utálták, én viszont a mai napig tudom a teljes szövegét  fejből...

Akinek már csömöre van a HW-ektől, azt kérem, ne olvasson tovább - hasonló okokból ékeltem be eggyel ezelőtt egy JL-ot is. (És nekik a jövő hét sem tartogat semmi jót. Na jó, de.) A mai poszt főszereplője ezúttal egy BMW, azon belül is egy Hármas, még konkrétabban egy BMW M3 GT2. Kisfilm a nagy autóról:

És a kisautó a Hot Wheels jóvoltából, 2012-es sor:

Jó fajta. Az első és hátsó lámpákról, bevallom, egy kicsit hiányolom a festést (ahogy az utcai verziónál is), de például a felniválasztás nagyon a kedvemre való. A szárny élénk kékje is jó választás szerintem, de a karosszérián az egymáshoz képest kissé elcsúszott színes csíkok némileg bántják a szemem. Viszont mindezekért kárpótol, hogy négy ugyanolyan méretű kerék került a kis BMW alá. Valószínűleg csak az én példányomra igaz, hogy nem gurul túl jól, de szerencsére nem is tervezek játszani vele, így ezt is meg tudom bocsátani... Az igazival viszont szívesen csapnék egy kört! Emlékeztetőül egy korábban mutatott, szintén pályára épített BMW, amit a fenti HW-nek azért messze nem sikerült letaszítani a trónról. De szép próbálkozás volt ;) (Azóta egyébként láttam már feketében is.) Péntek!

Csak úgy, mert szépek...

Nagy örömmel tudathatom, hogy szó szerint évek várakozása után megérkezett az alap Johnny Lightning Herbie! Krómozott és összefirkált változatban ugye már mutattam egy éve, azokat is nagyon szeretem, de EZ a legszebb, legjobb, legleg. Nem is koptatom a gombokat, mutatom:

Nem túlzás azt állítanom, hogy ez az egyik legszebb kisautóm mind közül. Sokat vártam rá, sokba is került még így bontottan is, de nagyon örülök neki. Pont így:

Kellemes napot!

Szociautók a Közlekedési Múzeumnál.

Van ez a weboldal, a Japanese Nostalgic Car, ami egybiránt valamiféle közösséget is takar, olvassátok el. Na ennek a logója felkerült a Hot Wheels egyik új kisautójára, a Mazda RX-7 B-oszlopára (név nélküli Mazda RX-7 már korábban is volt a HW-től, itt mutattam). A weboldalról ahogy levettem, létrejött némi együttműködés köztük és a HW között, sőt még az is benne van a pakliban, hogy ez a retrós-japános-sportkocsis hullám egyenes az ő kezdeményezésükre indult el, nemtom. Mi ennek csak örülhetünk, hiszen már akkor is nagyon boldogok voltunk, amikor kijött a Datsun 510-es, majd a Hakosuka és a Kenmeri (látjuk, ugye, itt is a logót?), de most tovább bővül a lista, hála az égnek, és persze Brandon Ozakinak, aki ennek az új, IMSA-szerkóba öltöztetett kisautónak a festését tervezte, aki nem mellesleg maga is RX-7-tulajdonos:

Jó a szín, jók a felnik, jó a beltér, van bukócső is. Szemmel (sőt ferde szemmel is) láthatóan odafigyeltek az élethűségre, ami összességében egy igen jó kiállású kisautót eredményezett. Ha jól fogy, lesz még folytatása a sorozatnak, ezt írták a JNC honlapon. Úgy legyen! (Egy link erejéig megemlékeznék a klasszikus MB IMSA Mazdáról is, mert úgy illik. Bár ez szebb. Azt viszont egyéb okokból jobban szeretem. Így kerek.)

Sayonara!