Ezúttal csak pár képpel, mert nem vittem fényképezőt...

Katt a képre az albumért! (Sokkal több kép pedig erre, Russianboy jóvoltából.)

Négy szép tavaszi verda - jórészt lefedve a német palettát a témában:

Kettő az Andrássy útról, kettő a Madách térről. (Tetszik az Audi rendszáma.)

Péntek 13-án mivel is kezdhetném, mint a végtelenül gonosz Savage Opress-szel?

Ő egy datomíri zabrak Éjfivér, akit Asajj Ventress fedezett fel, majd később Dooku gróf tanítványa lett. Lego-méretben is meglehetősen zord tekintetet kapott, tekintélyt parancsoló továbbá az egyedi testpáncéja, nem beszélve persze a vörös duplapengés fénykardról, ami az új Trilógia egyik, ha nem az egyetlen remek hozománya. (Nem, biztosan nem az egyetlen, én annyira nem vagyok az előzmények ellen, őszintén mondhatom, tetszett mind. Oké, Jar Jar Binks kimaradhatott volna, vagy a midi-kloriánok, tőlem akár még a podrace is, de Jango Fett nagyon király volt, a fiatal Obi-Van is, és Liam Neeson is bejött a bölcs, de alapvetően fafejű Jedi-mester szerepében. És még sorolhatnám. Ebből persze nem következik, de semmi bajom nem volt először a Klónok háborúja rajzfilmekkel sem, később pedig az animációs sorozattal sem, sőt. SŐT.) A 7957-es készletből származik egyébként.

A hasonlóság nem véletlen, Darth Maul is onnan indult, ahonnan ő - majd aztán az is kiderült, hogy valójában tesók. (Merem remélni, hogy Hector Savage nem tartozik a famíliához, mert az már nagyon durva vérvonal lenne.) Kár, hogy a Lego Maul-nak nem jutott ilyen "korona"...

A hajtás után következik egy klón... 

A legkedvesebb legóembereim a klasszikus Trilógiából kerültek ki, Darth Vader az über, de a rohamosztagosok ott vannak rögtön a második helyen. Ezen trooperek egy speciálisabb változata a sandtrooper, akikkel leginkább a Tatuinon találkozhatnánk, egyrészt ha járnánk ott, másrészt ha létezne - és léteznének. A Lego eleddig négy fajta sandtroopert készített, nekem a legutóbbi, a 9490-es 'Droid Escape' készletből származó jutott, sőt abból is a szakaszvezető, akit a narancs vállvédőjéről lehet megismerni. A minifig érdekessége az említett vállvédőn túl egyértelműen a festése, ugyanis erősen kopottá tették a páncélját, nem mellesleg a lába is kapott festést, ami sokáig nem nagyon volt jellemző a minifigekre. Most már egyre gyakoribb. Így néztek ki a marcona sandtrooperek a filmben:

Így pedig lazítás közben, egy régi képen a forgatásról:

Ha az alapvetően rasszista Palpatine tudta volna, hogy négereket is alkalmaztak... Így néz ki viszont ugyanez a katona nálam otthon, sokkal kisebb méretben:

Kétségkívül az egyik legszebb minifgemmé avanzsált ez a darab, örülök, hogy mertek hozzányúlni a korábbi, ennek fényében már puritánnak mondható változathoz. Az említett készlet másik újítása az új C-3PO. Új designt kapott ugyanis a protokoll-droid, és szerintem előnyére vált a módosítás. Valamilyen okból nekem eddig nem volt meg Threepio, de ezt nem hagyhattam ennyiben, muszáj volt megszereznem:

Befejezésül mára a klasszikus duó, a messzi-messzi galaxis Stan és Panja:

És figyelem, holnap jön a befejező rész! (Nem tartozik szorosan ide, de ezt érdemes megnézni!)

Mert EZ az igazi!

Következzen ma néhány jópofa kis darab a zacskós gyűjthető minifig-szériából (azt viszont már elfelejtettem, ez hányadik sorozat):

Az utolsó a kedvencem. De nézzük sorra, kik is lehettek a modellek!

A classic space szerintem az egyik legjobb sorozat volt a Lego életében, kár, hogy kinyírták. Ha nem is tisztelgésül, de mindenképp nosztalgiából elhatároztam, hogy a gyerekkoromban annyira tetsző űrhajósokat újból összeszedem. Ha jól emlékszem, a piros lett meg elsőként, aztán a kék, majd a fehér, aztán a sárga félig, legvégül pedig a fekete - ez utóbbi egyébként elég ritka darab, aki valahol lát bagóért, szóljon nekem, vagy vegye meg - és aztán szóljon nekem! Sokáig határozottan úgy emlékeztem, hogy volt zöld is:

De nem, az csak az újabbak között volt, már más mintával. (Be kell vallanom, a fenti képen látható bátor kis fickók eredetileg nem ilyen sisakokat viseltek, de nekem már gyerekkoromban is jobban tetszettek ezek a modernebb kivitelűek, így hát nem volt kérdés, hogy ezeken is cserélem. A hardcore gyűjtőknek jelzem, hogy megvannak az eredetiek is, rostély-mentesen.)

Gyertek holnap is!

Azt találtam ki, hogy az utolsó legós poszt óta eltelt idő alatt is párszor frissült minifig-kollekcióm újabb darabjainak szentelem ezt a hetet.

Azaz boldog Húsvétot kívánok! (A kép nem saját.)

Cyrko újra lecsapott:

A motoros témához lőttem én is egy szép régi BMW-t:

Na EZ tetszik, bár nem motorozom... A poszt végére egy városliget Triumph motort hagytam, amit az okostelefonom (jó, céges) egy ügyes fotóalkalmazásával csináltam, amire mostanában eléggé rákattantam:

Állat? ;) Emberek, itt a tavasz, küldjetek még ilyeneket!

Zene ma is:

Esetleg így:

De leginkább így:

Jó hétvégét!

Ha az interneten szeretnénk utánanézni, mi is az a Camargue GS, az angol nyelvű oldalak többségén csak ennyit találunk: "The Citroën GS Camargue was designed by the Italian company Bertone. It was presented in 1972 at the Geneva Motor Show. Historically, this is the first collaboration between Bertone and Citroën." Lényegében tehát arról van szó, hogy a Camargue GS egy a Citroen GS alapjaira épített, 72-ben bemutatott koncepció, amelyet az olasz Bertone készített, és ez volt a Citroen és az olasz tervezőiroda első együttműködése. Hogy pontosan ki is kért fel kit a munkára, nem jöttem rá, de igazándiból nem is nagyon igyekeztem utánanézni, nekem ennyi infó bőven elég, ha pedig Nektek nem, szóljatok alecwolfnak, majd ő megírja :) Még annyit gondoltam elmondani, hogy a név innen ered.

MB-méretben talán a legismertebb megvalósítása a Majorette nevéhez köthető, bár ha jobban megnézzük Christian Falkensteiner gyűjtését, láthatjuk, mások is megmintázták. Nekem az előbbiből jutott, mindjárt kettő - de eddig valahogy kimaradtak a bemutatásból. Nem baj, most pótolom. Hasonlóképp a nemrég tárgyalt kis Triumph-hoz kicsiben nekem ez is jobban tetszik, mint igaziban, még ha ez egy ilyen koncepcióautónál nehezebben is értelmezhető, mert bár készült belőle pár példány, a Camargue GS igazán igazinak nem nagyon tekinthető. De szerencsére azért egy akármilyen  fantáziamodellnél mégis több. A kis Citroen GS-sel, ami ugye az alapot adta, nincs semmi bajom, jópofa dolognak tartottam már gyerekként is, amiben nyilván nagy szerepe volt annak, hogy anyám már e blogon is említett holland-magyar barátnője egy időben ilyennel járt, és volt szerencsém látni élőben, ahogy az autó reggel a beindításkor szépen felébred és felkel. Gyerekkoromban (hú, de rég volt) ez nagy élmény volt. De elkanyarodtam, vissza a kicsihez:

A Majorette igen tetszetős kisautót hozott össze, lapos, hosszú, kecses, alul-felül fém, közte műanyag, a hátsó részen nagy, felnyitható műanyag ablakkal, és belül is kellően futurisztikus - már talán megszokhattátok, az ilyenekre mondom, hogy egész simán elmenne a Total Recall-ban. (Apropó, láttátok a remake előzetesét? Nekem bejövős.) A legjobban az első lámpák tetszenek. Én valahogy már a BX vonalait vélem felfedezni benne - ami nem véletlen, ugyanis Marcello Gandini tervezte a GS utódját, szintén a Bertone kötelékéből...

Ha valakit érdekel egy ilyen darab szóljon, az egyiket szívesen eladom, elcserélem! Kellemes pénteket!

Több dolgot is le kell szögezzek a legelején: elsőként azt, hogy már április van, szalad az idő, mindjárt itt a nyár. Aztán még azt is, hogy a blogon igyekszem kerülni a fantáziaautókat, márpedig a mai delikvens nem sokkal több annál. De több. Harmadikként pedig annyit jegyeznék meg, hogy újfent bebizonyosodott az, amit többször is hangoztattam, hogy előbb-utóbb úgyis minden meglesz, amire vágyom. Most például a Matchbox BMC Pininfarina - de mennyivel jobban hangzik a poszt címét is adó teljen név, nem? Na, az autó teljes történetét nem fogom most itt leírni, a szirszarjaim nem Autótörténelem, pedig elég érdekes, ezért kaptok egy linket és pár fontosabb kiemelést:

Az úgy volt, hogy a Pininfarina Műhely egyik tervezője, Leonardo Fioravanti, 1967-ben azt a feladatot kapta, hogy mutassa meg, hogy kellene egy igazán modern autónak kinézni a 70-es években (most azért erősen sarkítottam, hogy pontosan mik is voltak a tervezés megkezdésének okai, olvassátok el jól a fenti linken). Az Austin 1800 alapjaira új autót álmodott hát, és valószínűleg akkor még nem nagyon sejtette, hogy ezzel mit indított el. Ne felejtsük, akkoriban egy-két kivétellel a három doboz elve alapján épített egyen-autók voltak divatban, amely kialakítástól nem is igen akart eltérni senki - ami jó, azon minek változtatni? A formabontó design zajos sikert aratott a hozzáértő körökben, a BMC azonban nem kívánt élni a lehetőséggel, visszadobták a tervet. Ha a Matchbox nem készíti el kicsiben az autót 1969-ben, minden bizonnyal soha nem jut el a híre hozzám. De megcsinálták. Legalább ők, ha már egy ilyen jelentőségű formatervről beszélünk...

Nekem az aranyszínű, vékonykerekes első változat jutott, amelynek a hátsó kerékívei is rendben vannak. Angliából származik, mármint azon túl, hogy Made in England, az angol ebayről vettem 99 ottani fillérért. Ahhoz - és 42 évéhez - képest nem is rossz:

Elég jól eltalálták az igazi oly jellemző formáját, arányait. Jól látszik a hűtőrács nélküli orron a BMC felirat, és tetszetős a lámpák kialakítása is - mind elöl, mind hátul. Jó, a beltér nem túl részletes, a kormányrúd cserébe olyan hosszú, mint két másik. Az első ajtók pedig nyithatók. Nagyon belejöttem ebbe a ledes-spotos fotózásba mostanában, úgyhogy mutatok még két képet:

A következő Matchbox, amire vágyom, a Ford Zodiac. (De nem sürgős.) Arrivederci!

A legújabb reklámfilmünk:

Holnaptól adásban. Tecc?

Ha már Csongrád...

Csak játszottam. A Golf mellett a képen Rocky.

Egy kis Amerika Csongrádon:

Bejön. Egy kis Amerika Budapesten is:

A szlovák rendszám nem jön be. Alant pedig a magyar rögvalóság - majd' 120 évvel ezelőttről, Ópusztaszeren fotózva:

52-es nehézfém felnik, hahaha! Nem tudom egyébként, közületek ki mikor járt a Történelmi Emlékparkban (mert így hívják) utoljára, én kábé hamvas tiniként, de nagyon szépen megcsinálták az egészet. Nemrég voltunk (konkrétan március 17-én), és mivel ez még szezonon kívüli időszak, nem kellett fizetni belépőt. Oké, a Rotundába nem mentünk be, a Körképet már láttuk, ráadásul babakocsis gyerekkel az annyira nem lehet nagy élmény, de enélkül is nagyon jól el lehet tölteni a parkban egy fél napot, ajánlom jó szívvel mindenkinek. Kulturális ajánlónkat hallották.

A Bel Air címet viselő posztban jó régen írtam (de inkább a kommentek közt), hogy gyerekkoromban megvolt a Matchbox 1957-es Chevy, és majd egyszer biztos meglesz újra. Naná, hogy meglett. Nem mostanában, az igaz, de csak most jutottam oda, hogy lefotózzam, feldolgozzam. Ja, nem, feldolgozni nem kell, ez ugyanis a csúcsragadozó vadászterülete, ahova én nem szívesen merészkednék, hiányzik a kellő terepismeret :) Ilyen az enyém is, csak kevésbé ritka színben pompázik, pont abban, amit Joe nem tárgyalt:

Abból, hogy mikori ez a kisautó, és hogy milyen sokat látok belőle időnként feltűnni a vaterán, azt gondolom, ez a MB sokunknak megvolt gyerekként. A harsány lángolás és a szép krómozott blokkot felfedő motorháztető gondoskodott a lenyűgöző játékélményről, ezek egy gyereknek egészen biztosan bejönnek. A nyitható cuccok még nekem is, a túl vad festés már kevésbé, de e darab esetében nem volt kérdés, hogy nekem pont ez a színvariáció kellett, nem másik. És úgy lett meg, hogy jó két éve régen szerváltam azt a pufimatricás hármas pakkot, amelyben ez volt az egyik. A csomagolás azonban nem volt a toppon, és szerencsémre a három közül pünkt a Chevy-nél volt úgy kiszakadva, hogy a kisautót kiügyeskedhettem belőle, majd a helyére ügyeskedhettem valami mást, ami megvolt duplán. Az igazat megvallva már nem is emlékszem, mire cseréltem ki. És úgy adtam el a börzén az egész cuccot, hogy ez az apró csere senkit nem zavart.

Hát kábé ennyit akartam erről mondani. Végrepéntek.

A jó múltkor írtam, hogy két kis homokozós Bogarat recikláltattam a Ferenciek terén, aminek az egyik eredménye a Marzal lett, de lett egy másik is egy szintén Matchbox 4X4-es Pick-up formájában. Ez nem bír semmiféle típusmegjelöléssel (4X4 Open Back Truck), de ránézésre én egy 1980-as körüli, vagy akár még korábbi Chevy K-10-nek tippelném, ezt is választottam kezdőképnek. De lehet akár bármi más is. Mutatom:

Már Makaóban készült, de ezzel nincs bajom. Meglehetősen nagy kerekeket pakoltak alá, és jutott még egy ötödik is a komoly bukócsővel felszerelt platóra is. Beltere nincs, de a sötétpiros ablakok nem is nagyon engednek jó belátást. A kisautó színe tetszik, vidám, de sportos, nem egy brutális vadállat érzetét kelti - mint mondjuk a fekete a poszt legelején. Viszont az alja fém, ez akkoriban, amikor készült, tehát még 1982-ben teljesen bevett volt, mára már szinte kuriózum. A következő delikvens például nem tud ilyet. Lapozzatok!

A kisautógyűjtők minden bizonnyal közös nagy megelégedésére a Hot Wheels idén kihozott egy csodás kis BMW-t. A csodás és a kis jelző az igazi esetében is megállja a helyét, de most azért inkább a kicsiről lesz szó. A nagyról csak egy kis bevezető erejéig. Onnan kell kezdenem (via wikipedia), hogy 1962-ben a BMW bemutatta az Új Osztályt (Neue Klasse), azaz a kompaktok egy új sorozatát. Ide tartozott az 1500-östől az 1602-n át egészen a 2002-ig minden. Többek között az ebben a sorozatban alkalmazott, egyébiránt azóta bőven legendássá vált M10-es négyhengeres motor indította el a bajor gyártót azon az úton, amit azóta is követ, kábé innentől datálódik a BMW úgy, mint az autóbuzikat kiszolgáló, jórészt teljesítmény-orientált világmárka. A BMW 3-as sorozatának előfutáraként hivatkozott BMW 2002 minden idők egyik legsikeresebb bajor modellje. Állítólag az 1-es Coupé formája is a nagy elődöt idézi. A nagyobb teljesítményű 'ti' változat talán a legkedveltebb belőle, de az 1973-ban – első európaiként – bemutatott turbó sem nagyon marad el a népszerűségi listán. A 'ti' a versenysportban is letette a névjegyét, Hans Gruberrel Stuck-kal a volán mögött 1970-ben megnyerte a 24 órás Nürburgring-versenyt, de az aszfalton kívül is voltak sikerei. És még mielőtt tényleg megmutatnám a kis HW-t, két korabeli sajtóhirdetés következik, a kisautó pedig csak a hajtás után:

Pontiac Silver Streak

Kitaláljátok, kitől? ;) Andrist lassan tiszteletbeli társszerzővé kell fogadjam...

Én kérek elnézést a toitoi miatt:

Azért ez ilyen háttérrel is jó... Még a japán vonalon maradva egy Highlander:

Ja, nem, hanem ez:

Ez is tetszik.

Itt valami egészen nagy durranásnak kéne következni, mivel már két posztban is jól beharangoztam a mai kisautót. De nem lesz ilyen, sőt igazándiból kicsi se. Mert az MG F szerintem kurvára nem nagy durranás. (Az utódja, az MG TF már sokkal jobban tetszik, de az meg nincs MB-ban.) Itt van hozzá egy teljes brosúra, nézze meg, aki akarja, de a lényeg szerintem világos: a világ legnagyobb roadster-kedvelői, az angolok akartak maguknak egy saját MX-5-öst. Ez lett belőle. De valljuk be, a végeredmény nem gáz egyáltalán. Sőt kimondottan kívánatos. Eleve szeretem a nyitott autókat, és szerintem ezzel az autókedvelők jó része is így van. Az MG F valójában ugyanarról szól, mint az említett Mazda, a zoom-zoom-ról, sok széllel kiegészítve. És ezt biztosan hozza is. Oké, valszeg egy kicsit sűrűbben kell szervizelni, mint a japán játszópajtását, na de legalább brit ;) Kábé ez lehetett a gyártósorok fölé írva az angoloknál, mint mottó :D Mutatom akkor kicsiben - amit hasonlóan a Z8-ashoz 300 magyar forintért lőttem, ráadásul ugyanattól az eladótól, de magában biztosan nem vettem volna meg, csak azért ütöttem le, hogy optikailag javítsam az egy autóra eső postaköltséget:

A szokásomtól eltérően viszonylag jól sikerült képek (köszönet a kiváló céges Casio Exilimnek) elég beszédesek, sok elmondandóm nemigen maradt. És hogy miért pont ez a kisautó kapott magára bekólázott macit és reklámfeliratot, valszeg sohasem fogom megfejteni. De ha csak egyetlen dolgot kéne kiemelnem e MB kapcsán, a fém alvázat mondanám, amúgy abszolút tizenkettő egy tucat. A végére már csak két dolog maradt, az egyik egy friss carspotting, saját találat:

A másik pedig, hogy emez meg tök jó poén volt a 2000-es Car Years című műsorban:

Emmeg a Top Gear-ben. Remélem, hamarosan én is lenyithatom a tetőt... (UPDATE: a hosszú hétvégén többször is megtettem és nagyon jó volt végre megint kabriózni!)

Valahol már talán írtam, hogy jól jönne egy Matchbox BMC, mert a típus erősen hiányzik a régi Superfast soromból. Lorn segítségével lett, még ha nem is úgy, ahogy terveztem. Találtam nála ugyanis egy BMC Pininfarina kisautót, de a jó ár ellenére sem vettem meg két okból: az egyik, hogy nem volt elég szép állapotú. Jó, tudom, számtalan olyan példát sorolhatnátok akár csak e blog posztjai közül is, amikor ez nem volt probléma, de most úgy gondoltam, hogy ha már a válság közepette rászánok valami pénzt, azért a maximumot akarom. A másik okra már sajnos nem emlékszem. Na, így nem lett ilyenem. Viszont találtam nála egy MG 1100-ast, amire lecsaptam. Így lett végül mégis egy Matchbox BMC-m, ugyanis az MG 1100-as tulajdonképpen az, tessék csak jól elolvasni! Pitt (nem Brad) már mutatott egy ilyet zöldben, RW változatban, de a gombkerekűek engem nem mozgatnak meg, nekem "normális" SF kerékkel kellett. Tök jó érzés, hogy megvan! Ilyen:

És van benne egy ember!!! Meg egy kutya is. Mr. White és Hypo. Nem tudom miért, de nekem ez nagyon bejön, az ilyen kis hülyeségekkel abszolút el lehet varázsolni:

Mint ahogy a korabeli autóhirdetésekkel is, imádom ezeket:

No persze a kisautó alja fém, és egész jól átvészelte az elmúlt négy viharos évtizedet. Próbáltam keresni jelentősebb feltűnését filmben, de ezen kívül nem jellemző. Viszont nálam lesz nemsokára egy másik MG. Jók legyetek! (Ja, még valami: a kisautó jobb első lámpájába szorult kis szál valszeg a kabátomból került oda, nem kutyaszőr, de természetesen csak a képek elkészítése, kroppolása, feltöltése és beillesztése után vettem észre, úgyhogy szarni rá...)

A minap mutatott új Mini mellett az új Bogár a másik, amit kicsiben nem gyűjtök - az igazat megvallva még nagyban sem nagyon tetszik, nyilván elfogultság okán. De ez a második generációs, amiről Andris küldött nemrég, nem is olyan rossz:

Ilyennek kellett volna lenni már az elsőnek is... Nektek bejön? További Volkswagenek a feladótól:

Na azért...

Az ünnepnapot arra használtam, hogy végre feltegyem a Golfra a háromszögeket:

Elég vagány lett, mi? :) (Nem.) A Skifre pedig az arcot:

Délután elutaztunk vidékre, 3 felnőtt plusz egy gyerek, több napra kellett pakolni, így végre élesben is kipróbálhattam az utánfutót. Így néz ki megpakolva, de még maradt benne hely:

Teljesen elégedett vagyok...