Rendhagyóan a bevezető képpel kezdem: igen, jól látjátok, ez egy magyar (tulajdonú) autó! Itt olvashattok a történetéről röviden. Az én kis példányommal két közös vonásuk van a típuson kívül: az enyém is már magyar tulajdonú, nemrég honosítottam ugyanis, és hát ez is sárga ;) 

A 2009-es nagy Typ 181-posztomban ez így akkor nem is szerepelhetett, az ott bemutatott Sikuk viszont már nincsenek meg, tehát ennek a példánynak a beszerzésével újból helyreállt az egyensúly az univerzumban. Most egyébként épp ott tartok, hogy pár kivétellel a MB-okon, a HW-eken és a Majorette-eken kívül igyekszem minden másfajta kisautóból csak a Volkswageneket (és ritkábban Volvókat) megtartani, ennek a jegyében tervezek a vasárnapi börzére is kimenni árulni. Csak szólok ;)

A múltkori poszt után talán nem meglepő módon egy Siku VW T2-est mutatok a német posta sárga színében pompázva, mérőautónak festve:

A Hanomaggal ellentétben ez nem a PeCsa bolhapiacról került hozzám, hanem Németországból, de ennek ellenére sajnos az antenna a tetején már néhai sajnos... Ellenben a beltér a szorgos mérőembereket a lehető legnagyobb mértékben kényezteti, ugyanis minden megvan benne, ami a civil változatban is, nem lehet panaszuk. Oké, a külső itt-ott le van egy kicsit pattanva, de ez egy munkásautó, nem műtárgy. A sportos Fuchs-felnik és a remek rugózás bizonyára kárpótolják őket ;) Érdekes, hogy a Siku a T1-eből, T3-asból és T4-esből is készített ehhez hasonló mérőkocsit, de V-szériás Bogarat is láttam már (képen) hasonló festéssel. Jó lenne egyszer mind beszerezni és egymás mellé tenni őket. De nem top prioritás. Szeretem egyébként ebben a kisautóban a tolóajtót, pöpec módon működik, meg úgy az egész rendben van, bár a T2-es általában is hálás téma a kisautógyártóknak, mert a forma egyszerű, csak az arányokat kell jól eltalálni. A Sikunak ez nagyjából sikerült is.

A Parkoló Parádé és egyéb nyalánkságok után viszonylag nehéz szívvel veszem rá magam, hogy az ott megjelent autókhoz képest "közepes" utcai kínálatra rárepüljek a fényképezővel, de azért próbálkozom. A vasárnapi választás helyszínére baktatva sikerült ezt lekapnom például:

De naponta haladok el egy szép régi Rolls mellett reggelente melóba menet, amit viszont eddig mindig lusta voltam megállva körbekattintgatni...

Ahogy ígértem, mutatok pár újdonságot. Legjobban a két Kashyyyk-figurának örülök, mert Csubi bolygójához illően terepszín festést kaptak, ami szerintem sokkal menőbb, mint a fehér páncél:

Az elsőnek a hivatalos megnevezése a kánonban 41st Elite Corps Trooper, a másodiké simán Kashyyyk Clone. A legemlékezetesebb jelenetük egyébként az előzmény-trilógia harmadik részében volt, amikor a 66-os parancs értelmében rátámadtak Yodára. Kár volt értük...  Három fehérpáncélos következik, a kék egy 501st Clone, a narancs megnevezése 212th Battalion Trooper, a furcsa sisakos pedig egy Airborne Clone Trooper:

Ha már szóba került a furcsa sisak, mutatok egy a Halálcsillagon szolgálatot teljesítő tüzért is, aka Death Star Gunner:

Ez utóbbival kapcsolatban javaslom elolvasásra a Halálcsillag című remek könyvet, olyan, mint a Mos Eisley mesék, ha ez mond valakinek bármit is, a támaszpont mindennapi életébe nyújt kiváló bepillantást - többek között egy ottani tüzér szemén keresztül. Úgy egyébként meg ennél az adagnál debütált nálam a Lego új fegyvere, amely ormótlanságát azzal ellensúlyozza, hogy ezzel valóban lehet lőni! Nem igazán tudom, erre mi szükség volt, én - felnőttként - bőven jól megvoltam ilyen fícsör nélkül, de el tudom képzelni, hogy a hatéveseket lenyűgözi ez az újítás. Az igazat megvallva nekem jobban tetszettek a sima SW-fegyverek, de hát én erősen a 'régen minden jobb volt' szellemben csinálom ezt a gyűjtögetést...

A hétvégi legózás eredményét mutatom - gondolom, nem kell magyaráznom, melyik készült a lánynak, melyik a fiúnak:

A ház berendezését (lakberendezés, hehe) már átadtam a nagylánynak...

Március utolsó szombatjának délelőttjét végül a Városligetben töltöttük hárman férfiak, és ha már ott voltunk, benéztünk a bolhapiacra, ahol ezt a régi Siku teherautót sikerült bezsákolnom. Masszív, fémből készült darab, hátul a plató lenyitható, a kerekek egy kicsit rugóznak:

Nem írok típusismertetőt, akit érdekel, itt elolvashatja a gyártóról, amit tudni lehet vagy érdemes. A kisautót nem tervezem megtartani, ha lesz érdeklődő, szívesen eladom, vagy elcserélem, írjatok, hívjatok, küldjetek postagalambot!

Gondolom, sok kép ismerős, de talán lesz pár újdonság is ezek között.

Nem tudom, láttátok-e, de mi igen, és nagyon tetszett! Még a legifjabbat is lenyűgözte a film, bár a sztori neki nyilván magas volt. A film főszereplőjét, Emmetet beszereztem valódi legóként is, de a Rossz Zsarut is, aki időnként jó, a film végén pedig custom arcot kap, itt vannak:

Sok érdekességet sorolhatnék a filmről, de ezek nagy részét már megírták, így most csak egy jár: a Rossz Zsaru eredetileg Liam Neeson hangján szólal meg, ami kúl, de talán még ennél is kúlabb, hogy a filmben egyébként csak kb. 4 másodpercre feltűnő (és Batman által megviccelt) Han Solo hangja is ő, ez nekem nagyon jópofa kikacsintás, szeretem az ilyen kis hülyeségeket... Érdekes, hogy Emmet sapkája egyben van a hajával, ezzel a megoldással korábban nem találkoztam. A sapka maga a klasszik melós sisak, azzal nincs is gond, de a tervezők valami miatt úgy gondolták, szükséges alatta megmutatni, hogy az emberke nem kopasz. Megjegyzem, Emmetnek is van egy másik arca, ami ugyanúgy vidám, mint amit láttok, csak a szemei ott csukva vannak, így: ^ ^, azt sajnos elfelejtettem lefényképezni. A rendőr nagyon menő ebben a szerelésben, tisztára olyan, mint a T-1000-es ;)

A minifigek jópofák, kedvesek, részletesek, örülök, hogy meglettek. Mindkettőt a vaterán vettem, összesen nem kerültek 2 rongyba, ami szerintem elfogadható - főleg, hogy rendes készletet nem akartam csak miattuk beszerezni. Nemsokára mutatok további legóembereket, úgyis régen volt ilyen téma a blogon, oké?

Totalcar-címlaposnak lenni nem mindennapi élmény :)

Boldogság, hogy a kis Moszkvics ilyen népszerű...

Avagy Bogár olaszul. 2011 legvégén mutattam egy szép Polistil Bogarat Nektek itt a blogon, és ennyi idő kellett ahhoz, hogy egy újabb példánnyal állhassak elő: ez ugyanaz, csak tető nélkül. Hasonló erényekkel rendelkezik, mint a párja, de cabrio volta lényegesen nagyobb betekintést enged a belterébe, amely szép részletes kidolgozást kapott. Az ülések dönthetők, a kormány formája is az igazit idézi, minden a helyén. A doboza nincs meg, ami persze nem tragédia, de jobb lett volna, ha azzal együtt kapom, már csak a másik miatt is. Viszont az alja fém, ez a másiknál nem írtam, pedig ebben a méretarányban (1:25) ez azért nem mindennapos, és így meglehetősen súlyos is a kicsike. Mutatom:

Egy ilyen igaziban rajta van a bakancslistámon. Már eleve a kabriózás iránti vonzalmam is onnan ered, hogy egy volt kollégám (jav.: volt főnököm) vitt egy hasonlóval sok-sok évvel ezelőtt, és már akkor rájöttem, hogy ez elég jó dolog, nekem is kell lenyitható tetejű autó, pedig akkor még sokkal messzebb voltam a kapuzárástól, mint most. Így 40 felé lépegetve viszont egyre jobban kívánom... Meg még annyi minden mást is ;)

Ott jártunk tegnap: 

Volt sok szép autó, Tommival is összefutottunk, láttunk pár TC-os arcot, jól éreztük magunkat. Milánnak kivittük a pedálos Moszkvicsát, nagy sikere volt! ;) Eredetileg az volt a terv, hogy délelőtt Cars & Coffee, délután meg ez, de elbénáztam, végül délelőtt "csak" körbegyalogoltuk a Városligetet a legifjabbikkal és faterommal, igazi férfias program volt tehát, némi kis bolhapiac-látogatással és perecevéssel kiegészítve. Ebédre értünk haza, aztán a jól megérdemelt délutáni pihenés után már indultunk is a Hungexpo parkolójába.

A fiatalúr kb. 50 méter után jól megunta a moszkvicsozást, és átváltott gyalogüzemmódra, de legalább így én is jobban meg tudtam nézegetni a szebbnél szebb járgányokat - ő pedig jól elfoglalta magát a többi hasonlóképp elhanyagolt gyerekkel és az otthagyott anyukákkal ;)

Hasonlóképp jómagamhoz a Peugeot 604-est is 1975-ben mutatták meg a nagyvilágnak, csak míg engem Budapesten, az autót Genovában az Autókiállításon. A francia gyártó 40 év után lépett vissza a luxuspiacra ezzel a kocsival, de egy kicsit rögtön csaltak is, nem egy teljesen új modellről volt szó, hanem az 504-es egy továbbfejlesztett, megnövelt verziójáról, Pininfarina által tervezve. Aztán kiderült, hogy talán leginkább a modernnek induló, de végül lebutított, 145 lóerős 2.7-es V6-os motornak, illetve sokak szerint az 504-es örökségnek is részben köszönhetően végül nem lett az autó a kategóriájában sikeres. Nekem (is) mindenesetre bejön, kicsiben is:

Természetesen ekkorában a Majorette készítette el, ennek megfelelően van rajta nyitható rész, fém az alja és szépen gurul és rugózik. A bordó szín is jól áll neki, amiről egyébként több helyen is írtam már, hogy nekem messze nem a kedvencem, de itt tök rendben van - ahogy a háttérben látható Fiat 127 esetében sem bánkódtam rajta. Nektek hogy tetszik? vagy most már hagyjam ezeket a francia szarokat, és beszéljünk inkább komoly dolgokról, mondjuk Matchboxokról? ;) Ja, most szólok, péntek van!!!

Andris még amerikai vasakat is küldött ám:

Köszönet értük!

Lett egy ilyenem Majorette-ben, de igazándiból csak azért, hogy csökkentsem egy másik kisautó szállítási költségét. Henri Pescarolo és Gerrard Larrousse 1973-as autójáról van szó (a 74-essel Le Mans-győztesek lettek), és mint ilyen, egyáltalán nem a profilom, de nagyon olcsó volt, ráadásul szerintem nem is egy túl gyakori darab:

Jól összeszedett és olvasmányos modelltörténetért ide kattintsatok, és érdemes az alábbi videón meghallgatni a kocsi hangját is, nem rossz:

Úgy voltam vele, mint az utóbbi időben többször is, hogy ha már veszek magamnak valamit, mellé csapok valami mást is eladásra, így a potyautasból befolyó pénz csökkenti, vagy akár teljes egészében is fedezi a kiadást, így a kiszemelt darab gyakorlatilag ingyen lehet az enyém... Becsületesnepper ;)

Azt, hogy végre itt van a jó idő, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyre több carspottingot kapok Tőletek. Kezdem Andris cuccaival:

És folytatom Camell veterán-találataival:

Az utóbbiakhoz kis leírást is kaptam: "Az elmúlt időben fényképeztem egy pár érdekesebb autót. A Traction Avant a Vörösvári úton lévő Citroen szalonban áll, az utcáról is lehet szerintem látni. Az Opel Rekord A-ról elég sokat tudtam meg a tulajtól, aki benne ült. 1957-es évjárat, 1,5-ös motor, háromsebességes gengszterváltóval. A blokkot meg sem kellett bontani (!), OT-ra felkészítették."

Köszönöm a képeket!

Voltak autók és motorok is egyébként:

(Bocs a rossz képekért, nem túl jó a gépem. Még mindig.)

Itt meg egy kis közösködés:Talmával nem egyezik a bukósisak-méretünk ;) Holnap még mehettek!

Youngtimer Kawa a MOM Park környékéről:

Volt ilyen itthon rendőrben? Nekem csak BMW-k és később Yamahák rémlenek...

A Lurdy parkolójában nem csak Volkswageneket lehetett látni 15-én...

Nagyon bejön nekem ez a Monza! (Korábban már mutattam itt, annyira.)

A szomszédban tevékenykedő Dancergee Prágában járt és ezeket küldte:

Gyákujem!

Négy éve mutattam egy Hot Wheels BMW M1-est, kicsit később egy Solidót, aztán a Matchbox megoldását, most pedig egy még ennél is furcsább darab következik, ugyanis egy olyan Majorette jön, amely egyrészt az M1 elődjét, másrészt egy igazi időutazó versenyautót formáz a 60-as évek elejéről - hiszen a BMW Turbo koncepció egy kicsit későbbi találmány ;)

A kisautó hozza a klasszikus Majorette-erényeket, miszerint példásan rugózik, és a sirályszárny-ajtók is nyithatók, természetesen felfelé. A beltér elmegy, végül is van, ez a lényeg, az autó formája viszont elég sok ponton emlékeztet az igaziéra, de összességében nem ez a legnagyobb erőssége. A 600 forintos beszerzési ár ezt persze bőven ellensúlyozza ;) És találtam korabeli felvételeket is a versenyről:

A kb. 10 évvel későbbi BMW Turbo meg ilyen:

Minden jót!

Mi csináltuk, tetszik?

Valahol valakinek ígértem, hogy majd mondok valamit a Mattel Toys Hungary-ról. Most mondok. A fenti sajtóhirdetés egy sorozat tagja, amely sorozatnak röviden az a lényege, hogy a Seat Leon ST (azaz a kombi változat) egyaránt jó társ egy családos apukának és egy macsó férfinak is - ahogy ezek a dolgok egyébként akár egy emberben is meglehetnek egyszerre. Amikor a hirdetés elkészült, felvetődött, hogy vajon használhatjuk-e a márkanevet? Hát nyilván nem, de azért futottunk egy kört a céges ügyvédnél is, aki nem meglepő módon megerősítette a sejtésünket. Nem. No de miért nem kérdezzük meg a Mattelt? Nosza egy telefon, majd egy mail, majd még egy angolul, hogy a központban is értsék, és nagy örömünkre szinte postafordultával érkezett is a pozitív válasz, hogy hát persze, tetszik a hirdetés, oké a névhasználat! Huh. Miután leesett a nagy kő, tetézték is: gondolkodjunk nyugodtan olyasmiben is, hogy az új autókhoz Matchbox-os meglepetéseket adunk, vagy bármiben partnerek lesznek, amit kitalálunk! Kisautók tekintetében ez azért annyira nem egyszerű, mert Ti, kedves olvasók, nyilván ugyanolyan jól tudjátok, mint én, hogy nincs Seat a MB kínálatában, de ebben a méretarányban amúgy se (hacsak nem számoljuk ide a régmúltat, vagy a nagyobb léptéket), ráadásul a Mattelnél cikkszám alapján történik a rendelés és a nyilvántartás, azaz nem úgy, hogy akkor kéne mittomén 50 db Seat Matchbox, hanem egy cikkszámon szerepel a teljes éves kínálat adott esetben. Szóval a dolognak ez a része még kialakulóban, de a lényeg az, hogy a hirdetés így létre jöhetett, akár már találkozhattatok is vele a sajtóban, vagy banner formájában az interneten. Annyit szidjuk a Mattelt, hogy szerintem épp ideje volt már valami jót is írni róluk! ;)

Andristól továbbra is.

Az Octavia nagy kedvenc, ezt tudjátok, de az Imprezát is elfogadnám... Egyszerre ;)

Március 15-i special edition - elmentünk ugyanis a Lurdy parkolóba meghirdetett VW-Audi Találkozóra. Mivel ma a legifjabbik extra korán ébredt, már 9 előtt ott voltunk, amikor rajtunk kívül még csak 3-4 autó volt, fél 11-re kezdtek nagyobb számban jövögetni az autók és az emberek, de mi pont akkor léptünk le. Azért lőttem három képet, illetve vettem is valamit, amit majd mutatok később:

Jó ünneplést, széllel vigyázni!

Az elsőt én fotóztam a Fogarasi úton az autóüveges előtt, ahol épp a Nissan kapott új első szélvédőt a használhatatlanná karcolódott eredetije helyett. A többi Porke Andris tudományát dicséri - köszönet értük!

Küldjetek, küldjetek!

Volt már sötétzöld, volt már fekete, volt fehér, de piros még nem. Eddig.

A Kelenvölgyi Művelődési Házban tartott "kisbörzén" lőttem egyedüli portékaként, csak hogy ne kelljen üres kézzel hazamennünk.