Szeptember 3-án, az ősz beköszöntekor, édeasányám szülinapja után egy nappal sikerült megvennem újságosnál 499-ért a legújabb kis Ikarus buszomat, újra egy 260-ast. Ez egy újabb sorozat nyitánya, Legendás buszok a múltból címmel, a DeAgostini jóvoltából, így aztán a minőség alatta marad az Atlasosnak, de az ára ezt feledteti. Magamfajta amatőrnek ez a kis modell tökéletesen megfelel, főleg hogy egyébként Félixnek szántam, egy pár napig hadd tologassa, utána úgyis szétesik. Még mielőtt hazavittem volna, körbefotóztam, hogy még egyben meg tudjam mutatni - már ha valaki nem látta volna kibontva:
Az 1:72-es mératarányhoz képest helyenként egész jól kidolgozottnak mondható, a front, az ajtók és a felnik különösen élethűek lettek, így még inkább igaz, hogy ennyiért ez ajándék, még úgy is, hogy az arányai szerintem egy kicsit eltérnek az igazitól, szélesebbnek kéne lennie egy pár milliméterrel, de ez már tényleg mindegy... Ja, és egy BKV-matrica meg járatszám jól esett volna rá (az Atlas-változaton van!), de hadd legyen dolguk a kusztomizálóknak is, nem? A szokásos kör: nem nyílik, nem rugózik, és elég huplisan gurul, de nyilván ez nem is erre való. A gyűjtőkön kívül viszont - ezen az áron, nem győzöm hangsúlyozni - szerintem a többség mégis hadba fogja majd. (Update: Félixnek nem tetszett a járgány, mondta, hogy ő ilyet nem kért, így a busz lepihent a kisautós polcomon.) És itt egy filmajánló a végére.
További buszaimról errefelé írtam: 311/66, 556, 620 és Ikarus 30.
Utolsó kommentek