Na, végre valami komoly!

Buda, XI. kerület.

Emlékeztek még erre a reklámra? Akkor jó. Teszkózás közben beszereztem még két Transformers-járgányt, mert 1-et fizet, 2-t kap akció volt, amiről persze a pénztárnál kiderült, hogy már lejárt, de a vevőszolgálaton visszaadták a pénzt. Az egyik már szerepelt itt más formában, a másik meg csak úgy simán megtetszett. Ez utóbbi itt látható tapétaként:

Lapozz!

A legutóbbi börzén szerzett olcsó kékdobozosok 'minisorozatának' mai, második szereplője a Porsche 935-ös versenyautója (az első ugye a kis Pözsó volt). Ez:

A Matchbox Memories-on már mindent megtudhattatok e típusról, sőt a Matchbox változatáról is, így megint csak annyi a dolgom, hogy a tsza-tól potom 700 forintért zsákmányolt példányom képeit megmutassam:

Nem vitás, valóban egy kőkemény versenyautót láthatunk, de a fenti, hátulról készült fotón jól látható a brutális szélesítés alól kikandikáló 911-es. Teljesen rendben van a kis Porsche MB-viszonylatban, de valahogy nem tartozik a kedvenceim közé, tényleg csak azért vettem meg, mert nagyon-nagyon baráti volt az ára. Folyt. köv.

Szép napot!

Nem egy kuriózum már, de azért elfér ide:

Erről jut eszembe, holnap mutatok egy Matchbox Porschét, de nem ilyet :)

Jó édesapámnak hála meglett nekem is a Retroautós Kispolák!!! Azért is nagyon vártam ezt, mert a családnak, majd később nekem külön is volt ilyen. A családnak egy korai verzió, még az IST által megmintázott fém lökhárítós változat volt PJ-18-18 rendszámmal, nekem már egy későbbi, de még mindig berántós kivitel jutott, viszont mindkettő piros volt. A korábbi jobb volt emlékeim szerint, anyám azzal száguldott a kórházba, amikor 9-10 évesen betörtem a fejem, az enyém már megbízhatatlanabb volt, bár ez részben betudható a nagyobb igénybevételnek is, minden bizonnyal. Az utóbbira sportkipufogó is került, belülre pedig egy Toyota Supra vezetőülése - igaz, amiatt a baloldali térképzsebnek mennie kellett. Az autó történetét olvassátok el a legautentikusabb helyen, én most erre nem térek ki.

A kisautó csodás. A készült képek már nem annyira, de a kis lcd-n, amikor még mód lenne korrigálni, sosem látom, mi éles, mi nem. Hát, inkább mi nem:

De a lényeg látszik, pontos, részletes, élethű modellt kapunk az "újság" mellé, ahogy ezt már megszokhattuk a sorozattól. A beltér is jól sikerült, nemigen van mibe belekötni. De ha mindenképpen kell, ennek is elnagyolt az ablaktörlője. Tessék, kimondtam. Ja, és hiányzik belülről a partvisnyél, amivel az indító-bowden elszakadása esetén mégis be lehetett indítani a kis dögöt. Hej, mennyiszer szükségem volt rá...

A következő számban jön a Dákó, amit jóapám tuti megvesz nekem, mert valami miatt örül, ha örülök... Az lesz az első román a gyűjteményemben. Na, szép napot!

Három korábbi posztomhoz csatlakoznék, az egyikben egy Renault 5-öst mutattam, a másikban egy Peugeot 205-öst, a harmadikban pedig egy Citroent. Mindhárom típus vitathatatlanul beírta magát az autózás történelemkönyvébe, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy kicsiben is több értelmezésük született. Kezdjük az elején:

Az R5 Matchbox-verziója sohasem tetszett úgy igazán. És ez a Matchbox hibája. Ugyanis nem kapott semmilyen rugózást, ellenben erősen billeg (biztos a Koni lengéscsillapítók a hibásak). Nem gondolnám, hogy ez egyedi hiba az én példányomnál, határozottan emlékszem, hogy ez gyerekkoromban is zavart, amikor egy metálkék változatot volt szerencsém birtokolni. Pedig jobb sorsra érdemes darab ez a MB kínálatában, jó a formája, jók az arányai, és nyílik a hátulja:

Az enyém kicsit viharvert, és bár régebben megvan, most csak a fotók kedvéért bontottam ki. Made in England ráadásul, és úgy egyébként abszolút hibátlan példány. Rallye Le Car lévén fontos, hogy a vonóhorog is tökéletes rajta!

A másik mai delikvens tehát egy másik Peugeot 205-ös, ezúttal egy civil változat a Norev elképzelése alapján, de azért nem a full fapad verzió, hanem a Gti.

A Norevtől nem meglepő módon igényes, részletes, élethű modell érkezett. Ez is a Retro sorozatuk tagja, noha valószínűleg a legfiatalabb azok közül. Jól sikerült, na:

A korábban mutatott Matchbox (és Siku) mellé szerencsére a fenti Pözsóval párban sikerült beszereznem végre a sárgakerekű Citroen 15CV-t is a Norevtől, íme:

Kábé ugyanakkorák. A Norev egy kicsit "sportosabb".

Itt hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy hirdessem egy kicsit a Norev boltot, új üzletük nyílt a MOM Parkban!

Na, szép napot, jó hetet, jó időt!

A gyárlátogatás után akadt még program. Sok évvel ezelőtt hallottam valahol, hogy Nyíregyházán van valami katonai autóbontó. No, az indulás előtt rákerestem, és meg is találtam. Másnap a GPS segítségével a valóságban is. A bontó területe hatalmas, a járműpark szintén, de bontó lévén jó részük siralmas állapotban van. Érdekes volt ám ezeket a böhöm jószágokat így lepusztulva látni, hiszen nem volt az olyan régen, amikor nem egy közülük bizony hozzátartozott a magyar utcaképhez. De hagyjuk a politikát :) Nem is koptatom a klaviatúrát tovább, beszéljenek a képek, kattintsátok őket bátran!

Már zárás után értünk oda, persze, vidék, péntek, ott 4 után már nincs élet, de mégis bejutottam, és hála a ténynek, hogy tavasszal jóval később sötétedik, meg is tudtam örökíteni ezt-azt. A biztonsági őr abszolút készséges volt, a fényképezőgépemet és a lelkesedésemet látva kifejezte őszinte sajnálatát, hogy nem egy hete érkeztem, ugyanis akkor vitték el a Krazokat. Hogy ez pontosan hány darabot jelentett, sajnos nem tudta megmondani, de mindegy is, így jártam, valóban nem volt egy sem már. Elmondta továbbá, hogy ha valami kell, csak szóljak, a főnök akár le is vizsgáztatja azt, ami tetszik. Ott is ez volt, itt is ez lesz akkor a végszó, kellemes maradék hétvégét!

Óriási élményben volt tegnap részünk, ugyanis eljutottunk Nyíregyházára a gyárba, ahol a legót gyártják, és belülről nézhettük meg az egészet - az egyikét a négy ilyen gyárnak a világon! Az első élménybeszámolóval természetesen megvártam tutukát, így illik. Ha Matchbox-gyárba megyünk, majd én posztolok előbb :) Túl sokat nem fogok írni, inkább kommentálom a képeket. Amik a tovább után várnak arra, hogy megnézzétek őket. És ezúttal kétnyelvű lesz a poszt, mert a látogatást abszolút határokon átívelő jelentőségűnek tartom.

Yesterday we had the chance to visit a real lego factory in Nyíregyháza! One of the four in the world. Thanks to lego.blog.hu, first of all.

Please see further pictures after the tovább link!

 Ugye nem tévedek, ha azt mondom, az alábbi kép elég beszédes?

Igyekszem holnap valami olyat mutatni, amit nem sokan láthattak még...

Legalábbis ezt a címet kapta a CAR Magazine-tól 1990-ben a Peugeot 205. Nem kedvelem annyira a típust, a gyűjteményemben sem képviseltette magát eddig, de egyszer minden jónak vége szakad :) Egy 504-es azért még kéne. A típusismertető most idő hiányában kimarad, cseppet el vagyok havazva (hála az égnek), itt azért elolvasható, helyette inkább egy szép kép, majd rögtön alatta a Matchbox 'Pözsója'.

Szép nagy darab, jól passzol az Abarth-hoz. A kerekeit imádom!

Nem mai darab, amit mi sem bizonyít jobban, hogy nyitható a hátulja:

Ezt is a legutóbbi börzén lőttem, 700 Ft volt, kékdobozostul. Négy társáról majd később. Ma megyek egy gyárlátogatásra, majd arról is beszámolok. És végre péntek!

Kicsit off leszek: mint tudjuk, szörnyű tragédia történt megint, most Tényőn. A hideg kiráz tőle. Apuka megzakkant (nem mellesleg előtte sem volt százas, nem is értem, az ilyeneket miért nem tartják láncon, de ez másik téma), és egy baltával megölte a két gyerekét és a feleségét. De amitől sokkal jobban kiráz a hideg, az az, ahogyan ezt a médiában tálalják. Nyersen, véresen, mint egy jó steaket. Mind az RTL-en, mind a TV2-n reggel, 12-es karika mellett, arcunkba. És itt jön a szemforgató demagógia, mert néha az is kell: most komolyan, ezt kell csinálni? Igen, persze, Amerikából jön ez is, mint minden szar, de valahogy úgy érzem, hogy ott valahogy jobban vigyáznak arra, hogy a gyerek oviba vagy isibe menet előtt nem azt nézze a tévében, ahogy tehetségtelen műsorvezetők bociszemekkel csodálkoznak a szörnyűségeken, miközben hangosan csámcsognak rajtuk.

Na meg a másik

Az egyik adón azt mondják, előbb a feleségét, aztán a két gyereket. A másikon pont fordítva. Mondhatnánk erre: Nem mindegy? A tényen nem változtat. Hát ja, a tényen nem. Csakhogy pont a tényt közlik rosszul. Ennyi erővel azt is mondhatnák, hogy az ötéves gyerek volt a gyilkos. Mert a tényen nem változtat. Mi az istenért nem lehet normálisan elolvasni és értelmezni a rendőrség közleményét? Vagy az MTI-ét?

Ráadásul

A helyszínre odarángattak valami fogalmatlan győri pszichomókust, akit arról kérdezett a kiküldött szerencsétlen riporternő (vagy inkább csak valami ismerőse, mert a riporternő valszeg elaludt, vagy nem volt kedve a halál faszára utazni hajnalok hajnalán), hogy nem volt-e fenyegető jel az, hogy az apuka túláradó szeretettel reggelit készített a gyerekeknek? WTF????? Itt a kezembe vettem a távirányítót.

Végül

Az okos orvosember a kérdésre ezt tudta válaszolni: szeretném őszinte együttérzésemet kívánni a családnak... Itt kikapcsoltam a tévét.

UPDATE: comment:com

Ha még nem említettem volna, kilátogattam a hétvégén a börzére. Ez a kisbörze volt, a nagy majd a választás napján lesz. Mindegy. És szokásomtól teljesen eltérően vettem egy kamiont. Matchbox SuperKings K-16 Articulated Tanker - ez a neve. És a valóságban Ford Medium Duty-ként ismert. A történelmi előzményről annyit, hogy gyerekkoromban megvolt ennek a sárga-zöld helikopterszállító változata, illetve hogy úgy két éve egy ilyenem eltűnt útban Ausztrália felől, ezért mindenképp szerettem volna belőle (még) egyet. Úgy alakult, hogy börzén egy asztalon megláttam, tettem még egy-két tiszteletkört, de viszatértem és durván megvettem. Doboz nélkül, korántsem makulátlan állapotban, 2500 forintért. Imádom!!!

Gyúlékony cuccot szállít. Szerencsére megvan - és működik is - a vontatmány kis kitámasztólába, illetve a kis műanyag csövek is a helyükön vannak a tartály két oldalán. Ugyancsak öröm, hogy a vontató hátfalán is hiánytalan a kis műanyag alkalmatosság, továbbá hogy még mindig remekül nyitható az autó eleje, hogy megcsodálhassuk a motort. Már amennyi látszik belőle.

Mint fentebb írtam, ez a K-széria tagja, azaz a Matchbox nagyobb méretű autóinak egyike, de szerintem teljesen jól passzol méretben a "sima" Matchboxokhoz, főleg a nagyobbakhoz (tehát nem az 1:70 - 1:80 körüliekhez, mint amilyen mondjuk a Gran Fury vagy a Cougar Villager, hanem az 1:60-asokhoz, mint mondjuk az Abarth).

Na, most ez ennyi volt, military témában további ajánlott bejegyzéseim alább:

Szép napot!

Einstein fogadott a bejáratnál:

A többi a tovább után.

Mostanában ezeket lőttem:

Már a CTS is megvásárolható a Hot Wheels-től.

Egyelőre csak pár képpel:

Élőben emitt.

Nemrég mutattam Matchbox-ban, 1:61 körüli méretarányban, most itt van egy kicsit nagyobb méretben, több részlettel, a Norev jóvoltából, egy ilyenről mintázva:

Ez a méret már teret ad a részletek cizellálására, amit a Norev tervezői nem is hagytak el: belül is és kívül is minden a helyén, feketék az ablakkeretek, szép a hűtőrács, szépek a lámpák, fantasztikusak a felnik is az autón, és hátul is klassz az összkép, amit a korabeli olasz rendszám koronáz meg - no és a típusjelzés. Kicsit mondjuk ülhetne alacsonyabban.

Jó múltkor valahol írtam, hogy a historic rallyautók nagyon tetszenek, és bár ez azért nem teljesen az, mégis talán így már érhető, miért írtam ezt. Haladunk tovább ezen az úton. Is. Jó ünneplést!

Wartburg 312 a Retroautók... sorozatból.

Hogy a szokásos bemutatást feldobjam, az elmúlt rendszerben számos nappali fő dekorációját, a gigantposztereket idéző hátteret pattintottam a Vartyogó mögé:

Szerintem telitalálat. A modellről túl sok mindent nem tudok írni, ami újdonság lenne a korábbiakhoz képest, igényes, részletes, szép darab. Jó ez a sorozat, na, sokkal jobban bejön, mint az Amercom rendőrök. Jó pihenést! (A következő számhoz Kispolák jön!)

Kocka-Transportert, azaz T3-ast nem sűrűn szoktam itt mutogatni, aminek prózai oka van: nekem sincs belőlük sok. Egészen pontosan kettő van, az egyiket már láttátok, ezt meg még nem:

Egyszerű darab ez, mint a bot valódi T3-as: egy nagy kocka - pontosabban téglatest - az egész, még épp felismerhető, hogy melyik az eleje, négy kerék, nagy ajtók, minden jómunkásember (és szállításra szoruló betegember) álma.

Bár mentőként szerintem már igen kevés helyen áll szolgálatban, nem lehet véletlen, hogy még ma is igen sok brigád ezzel közlekedik Magyarországon - odaát a németeknél, gondolom, már csak a törökök... A Matchbox sem bonyolította túl, de a nyitható hátsó ajtóval mégis fórban van a mai modellekhez képest:

Illenek hozzá a kerekek is, a festés oké - egyedüli hibájaként (amellett persze, hogy nem makulátlan azért) egy kis öntési gikszert említenék meg, mégpedig a villogó tetejét. A kis manók eltolták. Az pedig rejtély, hogy miért nincsen az autón típusjelzés. Mármint látható helyen, mert az aljára azért felírták az 1987-es évszám mellé, hogy Volkswagen Transporter. Mindegy.

Tartozom magamnak még egy Sikuval is a típusból, MB-ból jó lenne még beszerválni a Commando-verziót, de aztán elég... Jé, péntek van, jó hétVWégét!

Régebben mutattam már francia rendőrt, sőt pont egy ilyen Alpine-t is egyszer, de azóta nagy szerencsémre sikerült egy jóval szebbet lőnöm, krómos tükrökkel:

Jó, ez sem teljesen hibátlan, de majdnem. Egy nagy pakkban vettem egy német eladótól (magában csak ezt vettem volna meg) pár euróért, a pakk többi, jóval megviseltebb tagja alább látható - ezekről amúgy sem terveztem külön posztolni:

Itt lentebb pedig - videó helyett - pár érdekes kép (az első nagyobbra kattintható) a valóságos rendőrségi Alpine-okról, részben bevetés, részben pihenés közben:

Szebbnek semmiképp nem mondanám, mint az A110-es, de legalább ugyanannyira tetszik! Na, szép napot! Mindjárt péntek!

Bizony, a Lotus a Giugiaro által rajzolt Esprit nevű modelljét eredetileg így tervezte nevezni, de hogy stimmeljen a sor, végül az E-betűs Esprit lett a befutó. Huh...

Alant pedig a James Bond által használt, 'tengeralattjárásra' is alkalmas változat:

Múltkor már mutattam egy feketét, most íme egy fehér. A színén kívül ez több dologban is különbözik a Hot Wheels kisautójától: egyrészt hogy Tomica, másrészt hogy a fent látható első generációt (S1) mintázza, harmadrészt pedig abban, hogy az alján elhelyezett kis bütyök segítségével felnyithatók rajta a bukólámpák.

Nagyon bejönnek ennek a gyártónak a kisautói, igényességükben, ötletességükben a korai Matchboxokat idézik. Erre a darabra mondjuk el tudtam volna képzelni a sárga Audinál is alkalmazott szélesebb, sportosabb kerekeket, de így is tetszik... Alább pedig egy S2-reklám, a képen látható második generáció különös ismertetőjele az oldalsó beömlő a hátsó ablaknál:

Kötelező videó a végére, naná, hogy Bond:

Szép napot!

Az előző munkahelyemen ugye ügyfelem volt az Auchan, nem véletlenül toltam itt is a hörcsögöket. Már nem dolgozom ott, de az alábbiakban még erősen benne voltam, így be is teszem a végeredményt, amikkel azonban már én is csak nézőként találkoztam:

Szerintem jópofák! Ha valaki szeretné, a FB-on is követheti a két kis hülyét...

Szép napot!

Tulajdonképpen extra ez is, mert nagy és tűzoltó, ráadásul bevetés közben:

Ha gyerek lennék, a képek láttán tűzoltó akarnék lenni...

Az első után máris itt a második, tegnap este még szakítottam egy kis időt a gyakorlásra. Mit ne mondjak, nem vagyok egy Ken Block, de valami alakul...

Nagyon jó szórakozás! Közben szombaton a budaörsi Auchanban (a modellboltban) láttam ehhez hasonló szerkezetet, úgyhogy már itthon is lehet kapni kispici driftereket, ugyanúgy dupla motorral szerelve. Persze némileg drágábban...

1983-ban az Audi 100-as (C3, azaz harmadik generációja) a Ford Sierrát utasította maga mögé az Év Autója választáson. Ez volt az az év, amikor az Audi kapcsán a világ megtanulta, mi az a légellenállás. 0.30-as együtthatójával ezen a területen a 100-as igen komolyat domborított – és ezt ki is használta utána mind a kampányában, mind a vásárlók felé történő közvetlen kommunikációjában. Ezt a gömbölyded design-t egyébként nem ők találták ki, elég ha a korábbi NSU Ro80-asra vagy a CX Citroenre gondolunk, de szélesebb körben csak a kilencvenes években terjedt el. Az Audi terjesztette el emellett a lapos dísztárcsát, a vékony oldalsó díszcsíkot és a feketére festett ablakkeretet is. Na, ezen érdekfeszítő bevezető után beszéljünk a C2-ről. Íme:

Ugyanis – bár a Sikunál létezik C3-as – ezúttal messzebb utazunk vissza az időbe, a Siku és a Tomica segítségével, akik mindketten megmintázták a kockább típust, igaz, nem ugyanazt a kivitelt. A Siku a 200-as Turbót, a japánok pedig az 5000-esből csináltak taxit. A 200-as természetesen a 100-as magasabb szintű változata, mint ahogyan az 5000 is, de ez utóbbi kevésbé ismert.

Az, hogy a neve nem terjedt el annyira, nem véletlen. Volt vele ugyanis Amerikában egy kis – 700 balesetet okozó és így 6 halálos áldozatot követelő – probléma. Ha ez valakit érdekel, „sudden unintended acceleration” néven keressen rá. Ezt követően az Audi PR-esei nagy valószínűséggel sokat dolgoztak azon, hogy a nép mielőbb elfelejtse az 5000-es számot, át is nevezték a modellt azonnal. Az eladásokat azonban nem tudták megmenteni, durván ereszkedőbe váltott a görbe, három év kellett a piacon a revitalizációhoz. És a szivar.

A Siku természetesen szép nagy autót készített, polgári metálzöld színben. Fém alul, fém felül, ajtók nyílnak, és jól láthatók a körök a hűtőrácson. Az elejét az alvázból alakították ki, hátul azonban a piros beltérből kinövő lámpák vonják magukra a figyelmet. Kedves figyelmesség az első lámpák elé applikált fényszórómosó berendezés imitációja, illetve a kétszínű beltér.

Állapotát tekintve nem egy makulátlan darab, így újabb darab került általa a „nem ebből fogok meggazdagodni”-listára, de ennek ellenére hiánypótló.

Ugyanezen a listán helyezkedik el a Tomica Audija is. Ez utóbbi amennyivel kopottabb, annyival – sőt sokkal – ritkább példány. Ahogy már említettem, ezt 5000-esnek hívják, ezért talán stílszerűbb lett volna a sátán száma helyett ezt felhasználni a dekorációban is, de így járt szegény, most már nincs mit tenni.

Az idő tehát elbánt vele rendesen, de mint annyiszor, most is az van, hogy kézben szemlélve nem annyira vészes a helyzet, mint ahogy a jó közelről készített fotókról látszik. Mindenesetre ez a leggyatrább állapotú Tomicám mind közül, de az esély arra, hogy ebből valaha is normális állapotút szerezzek elfogadható áron, minimális. (Ez pl. 50 dollár.) Az ajtaja nyílik ennek is, remekül rugózik és szépen gurul – ráadásul a vagányabb felniken, nem a virsliken. Az alja műanyag, de ami jó benne, az az, hogy Made in Japan feliratot visel alul. Itt jól látszik megint, hogy melyik mekkora:

Az igazival kapcsolatban még annyit jegyeznék meg, hogy legjelentősebb filmes feltűnése egy Depardieu-filmben volt a típusnak, íme egy kép belőle:

No és persze két korabeli sajtóhirdetés:

Köszönöm a figyelmet, két nőnemű olvasómnak ezúton is boldog nőnapot, és mindenki másnak is szép napot, jó munkát!

Vasárnapi különkiadás, extra hülye alakú kisfurgonnal:

Jó maradék hétvégét mindenkinek! Holnap meg nőnap.