Többször írtam már itt a blogon fateromról, aki tavaly november 23-án töltötte be a 90. évét, ami azért nem semmi. Először talán 2010-ben itt, aztán két évvel később kétszer is, itt és itt, de mindannyiszor többé-kevésbé autós vonatkozásban. Jut eszembe, ezt a képet róla és az egyik linkelt posztban szereplő DKW-ról itt még nem is mutattam, csak a fészen:

Sajnos azonban a mai bejegyzésnek más apropója van, édesapám ugyanis karácsony előtt pár nappal elhagyott minket, de az utolsó képem szerintem elég jól sikerült róla:

Ma készítettem. Jó utat, öreg, hiányozni fogsz!

Tegnap reggel lőttem munkába menet:

Sárgán villogott a tréler, szóval biztosan vigyáznak rá...

Konzervposzt következik. Tavaly év vége felé került a birtokomba a Gulf-festésű Hot Wheels Ford GT40, amely hasonló színben megvolt már kétszeresen, egyszer Matchboxként, másszor a Gran Turismóból ismert kivitelben, ez utóbbit mutattam is már - meg ilyen-olyan sorozatok tagjaként is, de ez most mindegy. A legújabb darab a középső a következő képen:

A kisautókról talán csak annyit érdemes megjegyezni, hogy míg a Hot Wheels új kisautója az eredeti Ford GT40-et mintázza, addig a Matchbox a 2005-ös Ford GT-t, ami hasonló, de mégis teljesen más dolog. Megjegyzem, a MB is feldolgozta a klasszikust, de az egy másik casting. Ez nekem jobban is tetszik. Egyébként az egyik első kisautó, amit hasonló festéssel mutattam, az a 2013-ban posztolt Chevelle (fantázia-)versenyautó volt, tavalyelőtt egy Galaxie és egy Copo Camaro szerepelt itt Gulf-színekben, no meg a legendás Porsche, amit kicsit később kicsiben is sikerült behúzni. Hogy ez a dekoráció mennyire jól áll szinte mindennek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gyűjtők jó része kimondottan vadászik az ilyen kivitelű kisautókra, sőt Gulf-tematikájú sorozat is jelent már meg, ami kis hazánkban is hozzáférhető volt. Az előzőekben linkelt kisautók egyébként már nincsenek meg, áldozatul estek a Honda-ügynek, de a fenti trió megmaradt, nem is igen tervezek megszabadulni tőlük, majd jók lesznek az unokáimnak...

Vagyis kettő. Még a tavaly évvégi hajrába pont belefért két friss ötöspakk beszerzése - és hát be kell vallanom férfiasan, ezek már a kiárusítás időszakában érkeztek a gyűjteményembe, de az ember gyarló. Az egyik egy ropogósan új Matchbox-csomag, a másik meg egy Fast&Furious Hot Wheels-pakk. Mutatom őket:

A FIAT kivételével mind megvolt, de érdekes módon csak a Caymant mutattam korábban a blogon. Ja, meg egy kicsit a Mustangot. A Camarónak meg emitt szerepelt a nyitott párja. Nagyon jól összeszedett kis gyűjtemény, szinte már ritka az ilyen, hogy nem kerül be sem egy fantáziamodell, sem valami béna festésű vagy béna kerekű kivitel. Ez persze az alábbi HW-csomagra is igaz, ahogy az is, hogy ebben is van számomra újdonság, ilyen Corvette-em nem volt eddig:

A Gran Torino Sport ismerős, az Escort mindig király (Corgi-változatban is), a Chevelle ezen változata is volt már itt 2009-ben, de ennek jobb a festése, naná. Chevy Impalából viszont csak más évjáratúm volt eddig. Érdekes, hogy ebbe a válogatásba nem került egy japán autó sem, de lehet, hogy majd lesz egyszer olyan is. Meg az is lehet, hogy majd azt is megveszem ;)

És egyben - nagy valószínűség szerint - az utolsó új kisautós poszt. Az van, hogy motorprojekt van megint, a kis Yamahát egy nagyobb Hondára terveztem cserélni, és mivel ez (is) olyan hobbi, amire nem a családi kasszából szeretném elvenni a lóvét, vettem egy nagy levegőt (vagy többet, sőt lényegében hiperventilláltam), és döntöttem: mennek a kisautók. Mind. Egytől. Egyig. Na jó, valszeg ez így, ebben a formában nem fog megtörténni, sok munka volt ugyanis összeszedni a saját gyerekkori kisautóimat újra, azokat szinte biztosan megtartom. Meg egy pár Volkswagent, Volvót, illetve még pár egyebet, ami nagyon tetszik. Úgy saccolom, hogy egy olyan 200 darabos kontingens van biztonságban a purgálás elől. A most következő Hot Wheels kombi Volvo is ilyen lesz szerintem, de majd meglátjuk.

A kisautó szerintem remekül sikerült, öröm látni egy efféle Minecraftba illő kockát a sok szappantartó között. A dekoráció valamelyest követi az igazi versenyautóról ismert mintázatot, de azért nem ugyanaz, inkább csak a feeling. A lámpák kifestésével most sem bajlódtak, de mindegy is, ezt így is szeretem. A szürke felnik kimondottan tetszenek alatta.

Visszatérve a kiárusításra: minden bizonnyal sok olvasóm találkozott az eladó játékaimmal ilyen-olyan FB-csoportokban, és ha így volt, láthatta, hogy nem beszélek a levegőbe. Teljes mértékben felszámoltam a Star Wars Lego-készleteimet is, kivéve a zászlóshajót, az UCS Falcont, amit majd 9 év múlva szeretnék csak eladni, eladtam a nagy Technic-autómat is, szintúgy a trafikos műanyag szekciót, elment az összes maradék gumikerekes Hot Wheels és Matchbox, a bliszteresek döntő többsége is, az összes Greenlight és majdnem az összes Johnny Lighning modellem, illetve a megszámlálhatatlan Bogár-variációm nagy része. És az összes Tomica kisautómat is megvették. Meg pár kivétellel a retro magnóimat is. Nincs pontos szám, de úgy saccolom, kb. 750-800 kisautót sikerült eladnom összesen. Azért tudtam mindezt elengedni, mert rájöttem, hogy a faliszekrényben bedobozolva álló gyűjteményemet nem tudom kiélvezni. Jó, a nappaliban a polcokon vannak (voltak) kisautók mindig, és szinte minden nap nagy örömmel nézegettem őket, de annyi helyem sosem volt, hogy az egész kollekciót kipakoljam, így végül is csak állt bennük a sok pénz és energia. Hát most ez mind felszabadult! A blog nem zár be, nem is mondom, hogy nem posztolok többé játékokról, sőt magamat ismerve az is valószínű, hogy veszek még kisautót a jövőben is, de innentől egészen biztosan sokkal-sokkal kevesebbet. Mondjuk az utóbbi fél évben már tényleg alig vásároltam, az ebayről nem is tudom, mikor rendeltem utoljára... Szóval ez a helyzet, szirszarjaim volt, van és lesz, én is leszek, és reményeim szerint hamarosan motoros-túrázós posztok következnek, mondjuk, tavasztól. A főszereplőt már meg is tudom mutatni, mert az előző napokhoz képest meglepően hideg november 30-án fogtam az összegyűlt pénzt, és az itt látható 600-as Transalpra szépen, ahogy kell, el is költöttem:

December 10-én pedig immár magyar papírokkal, a nevemre írva el is tudtam hozni, ráadásul aznap szerencsém volt az időjárással is, jól beöltözve simán kibírtam a Szentendrei útról a munkahelyemig az esti gurulást 5 fokban - de legalább nem esett. Az alábbi képek már a téli pihenőhelyen készültek:

25 év, 600 köbcenti, V2-es motor, kb. 50 lóerő - és fejedelmi kényelem. Kéne akkor már hozzá egy megfelelő jogsi is. Na, köszi mindenkinek, aki vásárlásával hozzájárult, hogy a fenti moci az enyém lehessen, bízom benne, hogy nem bántátok meg (valszeg elég jól járt mindenki, hiszen mindig is a drágán veszek, olcsón adok híve voltam), köszi mindenkinek, aki olvasta, olvassa a blogom, tartsátok meg szépen e jó szokásotokat, és akkor nincs más hátra, mint hogy BÚÉK!

Talán nem az év durranása a Hot Wheels részéről, de ott van a tíz között, az biztos. Megjelent ugyanis egy hiánypótló modell, az 1998-as Subaru Impreza, annak is a 22B STi-verziója, kvázi szent grál. A mai napig nagyon jól emlékszem, hogy amikor az első "normális" autómat vettem 2000-ben, egy fehér fapados négyajtós Toyota Corollát a Sakuránál, a szalon tulajdonosa pár valakivel épp egy ilyet bőgetett a kinti parkolóban az Árpád fejedelem útján, a MOL-kútnál. Az a hang úgy megmaradt... Hasonló kisautót láttunk már, akár itt a blogon is, de ez végre Hot Wheels, nagyon ideje volt már ezt elkészíteniük kicsiben - hiszen a Tomica azért messze nem mindenkinek hozzáférhető... Íme tehát:

Kék alapszín pipa, arany felnik szintén, kifestett lámpák és embléma dettó - az arányai pedig szerintem csudálatosak, soha rosszabb HW kisautót a népnek! Ez egy lakossági modell, azaz mainline, szóval úgy lehet hozzájutni, hogy az ember bemegy a boltba, és leveszi a polcról 7-800 forintokért. Kánaán. Nem tudok és nem is akarok belekötni, azt hiszem, tökéletes (majdnem-) lezárása ez az évnek. Pár korábbi posztot ajánlok még szíves figyelmetekbe bejgli mellé a múltból, Subarus témában: MOL, 22B Tomicából, Burns-Subaru, Impreza-áttekintés, élményvezetés. Köszi a figyelmet, de még ne menjetek sehova, idénre még tartogatok egy kis meglepetést! ;)

Képzeljétek, most nemrég (november közepén a börzén) sikerült bezsákolni a 2010-ben tárgyalt Matchbox Porsche 944-esek mellé a megfelelő Hot Wheels tesót, és azt kell mondjam, nagyon szép munkát végeztek a Mattelnél. Egyébként ugyanabban az évben egy 924-es is szerepelt errefelé, illetve 3 évvel később is volt ez téma itt a blogon, de ennyi kihagyás után szerintem a mai poszt igazán nem nevezhető ismétlésnek. Szóval kijött HW-ben is a 944 Turbo, mutatom is:

Sima kis mainline, de ebben a mezőnyben nagyon derék kis darab, amelyen nem csak hogy pár részletet sikerült kipingálni, hanem a kalaptartón még egy sztetoszkópot is elhelyeztek, innen következtethető, hogy a kocsit orvos tulajdonolja. Márpedig akkor biztosan megkímélt darab, főleg, ha vidéki, hovatovább nő az illető. Azon az apróságon ne akadjunk fenn, hogy az orvosi műszer méretaránya nagyon távol áll a kisautóétól, de lehet hogy csak az van, hogy cirkuszi állatorvos az illető, és az elefántokhoz ekkora kell, és kész. A kisautó piros alapszíne okés, de biztos lesz belőle még egy rakás színvariáció, nekem azonban ez most elég. A bliszter grafikája is rendben van, a felniválasztás is, szerintem ez - HW-szinten - úgy jó, ahogy van. Az alábbi képen a még bontott állapotú Porsche mellett már a következő poszt főszereplője látható:

Nem lesz már sok poszt az év végéig, ezt a keveset már bírjátok ki ;)

Így az évzárás közeledtével következzen 50 kép (többnyire) férfi hírességekről, akik motoroznak - vagy motoroztak. Régebben, autós fókusszal mutattam már pár ilyet, igyekeztem nem megismételni azokat a képeket - sőt volt több hasonló poszt, amelyek egyébként a legnépszerűbbek voltak a blogon, és szinte mind megjárta az Index-címlapot: itt is egy, meg itt is, illetve az első a sorozatban talán ez volt.  És hogy a hölgyekről se feledkezzek meg, ezt és ezt is átismételhetjük. A mai gyűjteményhez pedig jó szórakozást:

Joaquin Phoenix (jut eszembe, aki még nem látta a Jokert, nézze meg!)

Josh Brolin

Keanu Reeves

Lenny Kravitz

Mark Ruffalo

Michael Fassbender

Mr. T

Paul és Linda McCartney

Paul Newman

Ringo Starr és Barbara Bach

Robert Redford

Ryan Gosling

Ryan Reynolds

Steve Mcqueen (az utolsó képen a 39. Nemzetközi Hatnapos Próbán Kelet-Németországban, 1964-ben)

Megint ő, csak ezúttal egy Husqvarna 400-ason a Mojave sivatagban, 7 évvel később

Tom Hardy

Chris Evans

Clark Gable

Clint Eastwood (véletlenül tudom, hogy a Kelly hősei horvátországi forgatásán lőtték ezt a képet)

Dan Aykroyd

David Beckham

Ewan McGregor

Ewan McGregor (tök hasonló kabátom van!) 

Fats Domino

George Clooney

Gerard Butler

Henry Cavill

Hugh Jackman

Hugh Laurie

Hunter S. Thompson

Jack Nicholson

Jack Nicholson

The Jacksons

Ben Affleck

Brad Pitt

Nicolas Cage

Elvis Presley

Martin Lawrence, Tim Allen és John Travolta (a negyedik főszereplő, William H. Macy, épp nincs a képen)

Jimi Hendrix

Ez a jóképű fiatalember Bruce Lee

Mel Gibson

Ozzy még fiatalabb korában

Jason Momoa és gyermekei

Robert Plant

Michelle Rodriguez

Széles utat, gumifákat!

November elején írtam róla, most mutatom - ha gyerek lennék, én is csak ilyen Bruder Mercedes Sprinter mentőautóval játszanék... Élethű a kinézete is, de ez semmi, a remek funkciói ugyanis tényleg képesek - legalábbis az én gyerekemnek - órákra izgalmas játékélményt adni. Félix imádja is, lassan egy éve szinte minden nap játszik vele egy kicsit. A mentős fickó a mindenhogy hajlítgatható végtagjainak köszönhetően előre is beültethető, és akkor ő a sofőr, de ő tudja tologatni a hátsó részben található profi hordágyat is, ha kipattintjuk a helyéről. Minden szorosan fog, nincs lötyögés, nincs zörgés, nagyon igényes az egész. Egyelőre.

Betegnek az egyik rohamosztagost szoktuk használni, de most ő lemaradt a fotózásról. Még két dolog: a mentő természeseten tud villogni és szirénázni is, több módon ráadásul, nagyon menő. A másik, hogy a "raktér" teteje lepattintható, így akár az autóban elvégezhető bármilyen életmentő beavatkozás, útban a kórház felé. Nem olcsó mulatság egy ilyen játék, de szerencsére nekünk ezt Jézuska vette meg tavaly, neki meg ugye a rendelkezésére áll az isten pénze is... ;)

Ahogy anno írtam, tervben volt, hogy a "kötelező" darabokból beszerzek eredetit is, és ez nemrég (szeptember közepén) részben meg is történt, Első rendi (vagy rendes?) rohamosztagosom lett, ezt adták ugyanis a Lego Star Wars magazin akkor aktuális számához. Mutatom, de semmi extra:

Érdekes itt fent ez a propagandaszöveg a páncélról, hiszen a filmekből tudjuk, hogy maximum kisebb faágak ellen véd a cucc, a felkelők/ellenállók a legkisebb lézerstukkerekkel is szitává tudják lyuggatni ezeket a páncélokat. Az ewokokról meg ne is beszéljünk, szóval egy szavát se higyjétek a birodalmi toborzóknak...! Amit viszont sehogysem tudok megunni, az az érzés, amikor egy bontatlan legót kinyit az ember, és először összeilleszti az alkatrészeket, ahogy egyik a másikra meseszerűen rászorul, minden a helyére klattyan, na már csak ezért is megéri néha új legót vásárolni. Ezt pl. legutóbb 1290-ért, újsággal. Nem mellesleg a DC szuperhősös Lego-újságot is veszegetem (hivatalosan a gyerekeknek, de hát tudjuk jól, hogy ez csak csel), az alábbi két figurát adták az első két számhoz, és bár mindkettő megvolt már kissé eltérő változatban, ezeknek is örültem:

Superman tényleg csak kicsit tér el a korábbitól (arcban és hajban, plusz ugye a kiegészítő kriptonit), de Batman teljesen új sisakot kapott, a szája is más, nem beszélve a borostáról. A világos szerkó nem újdonság, hasonlót, bár kétségtelenül más mintázattal, mutattam már. Folytatás következik majd egyszer. Addig is minden jót, játsszatok sokat!

Az egyik legfrissebb ötöspakkos beszerzésem, és szerintem teljesen rendben van. Még ha nincs is úgy semmi extra rajta vagy benne, de valami miatt - gondolom, a többséghez hasonlóan - szeretem az olyan kisautókat, amiket akár az utcán is láthatok. Vagy láthatnék, mert a Lamborghini ebből a szempontból talán egy kicsit kilóg. Élőben olyat még nem láttam. Szóval mutatom a csomagot:

Azt mondjuk nem értem, miért írták külön, a TM alapján valamiféle cégről lehet szó, talán erről, de itt is egybe van írva a név. Külön esetleg egy versenyló neve lehet még, de az meg nem tudom, hogy jönne ide. Mindegy. Van benne egy kék GLE Merci, fekete Rambo Lambo, Audi R8, Bentley Continental GT és kombi Volvo. Ezek közül egyébként a Bentley eddig nem is volt meg nekem. Már megérte :)

Szinte pontosan 10 éve volt egy ökomenikus Datsun Z-posztom, amivel simán össze tudom csengetni a most következő kisautót, amely amúgy egész új a Matchbox kínálatában - és az előző négy hasonló című posztban bemutatott MB-hoz hasonlóan nyitható az ajtaja:

Ugye, hogy milyen jól összecsengenek? Még ha egyébként a casting teljesen új is, figyeltek rá, hogy a nyithatós sorozat harmadik mixébe tartozó kisautón visszaköszönjön a már klasszikus színvilág, és a végeredmény az, hogy ránézésre úgy néz ki, mint egy modern(ebb) MB-felnikkel felújított vagy pimpelt régi darab. Tök rendben van az új kisautó, de muszáj elsírnom, hogy basszameg, miért nem ez az alap? Miért kell manapság az ilyen kivitelű kisautóért 3000 forintot fizetni??? És ha már ennyi az ára, miért vagyok olyan hülye, hogy ezt ki is fizetem, önként és dalolva? :D A sorozatból nem mindegyiket vettem meg mondjuk eddig sem, és ezután sem fogom, csak ami tetszik, vagy valami miatt "kötelezőnek" érzem, mármint a saját gyűjteményem szempontjából. Az a baj ezzel, hogy az ilyen totálisan szubjektív szempontokat a későbbi esetleges értékesítéskor semennyire nem fogom tudni érvényesíteni, így fokozottan igazzá válik rám a mondás, hogy drágán veszek, olcsón adok - minden vásárló álma egy ilyen kereskedő... ;) Ráadásul az alábbi első generációs Chevy C10 kisteherautót is behúztam mellé, pedig erre aztán tényleg semmi szükségem nem volt. Csak tetszik, ennyi:

Talán felesleges leírnom, hogy ennek nem az ajtaja nyílik, mindenesetre érdekesség a típussal kapcsolatban, hogy ez teljesen új a Matchbox kínálatában, nem egy meglévőt dolgoztak fel újra, mint a VW Typ3, a Pontiac, a VW busz és a Merci esetében. Vagy a Datsunnál, ugye. Mindenesetre szerintem jó munkát végeztek, bár a bézs motortér azért egy kicsit zavaró, de lehet, hogy más színválasztással később ezt korrigálják. Egyébként már szinte mindegyik korábbi, hasonló kivitelű Matchboxból megjelent a következő szín, így itt is minden bizonnyal lesz esély a javításra. Én viszont valószínűleg már maradok ennél.

Egy 10 évvel ezelőtti posztom folytatása következik. Csak Űrdongót ezúttal a korábbi (eredeti?) autós formájában tudom bemutatni, igaz, csak bontatlanul. A poszt alján is látható a sárga Bogár az első újkori Transformers-filmből vett kockán, ez az alkotók egyfajta megemlékezése lehetett a képregényes kocsiról, de a nem túl régen bemutatott Űrdongó című spin-off/eredettörténet alkotói már nem akartak ennyire eltávolodni az eredeti koncepciótól. Gondolom. Mindenesetre itt van a Hasbro megoldása kb. Matchbox-méretben - két vagy három nagyobb méretben is kihozták, de azokat olyan drágán mérték, hogy végül csak ezt szereztem be:

No meg ezt a Dickie gyártmányú, valójában echte Majorette Bogarat, ami átalakulni nem tud, viszont baromi jól néz ki - eltekintve talán a kerekektől, azokon még dolgozhattak volna:

Főleg hogy az alábbi, (számomra) legújabb Majorette alá tudtak baromi jól mutató felniket tenni:

És akkor a fentebb említett kép a Transformersből:

Amúgy szerintem az Űrdongó nagyon jó kis film lett, meg merem kockáztatni, hogy a legjobb az összes közül. És úgy tűnik, nem csak én gondolom ezt így.

Sosem gondoltam volna, hogy az immár négy posztot kitevő Alpine-szekció legújabb tagja a Hot Wheelstől érkezik majd, mégis így történt. 2010-ben Norevként és Majorette-ként szerepelt itt a típus, 16-ban a Legendás rendőrautók sorozat tagjaként mutattam be 1:43-ban, majd nem sokkal később újfejt nagyobb méretben, viszont megint Norev-formában. Ez meg itt a HW új Alpine-ja, amit (mármint az igazit) a szakmai sajtó körberajong, így mondhatni, logikus, hogy a legmenőbb kisautók gyártója is rácsapott a lehetőségre. Én meg egy (jó, két) példányra a szeptember eleji kisautóbörzén:

Az igaziról Winkler ezt írta a bemutatója lezárásaként: "Az Alpine A110 szakmailag kikezdhetetlen. (...) Szóval az van, hogy ha kéne egy tökéletes sportautó, ami csak egy tökéletes sportautó, nem státusszimbólum, akkor csak az Alpine marad." A Hot Wheels 1:64 közeli megvalósítására ez szinte ugyanígy igaz. Jó a forma, nagyjából az arányok is stimmelnek, amennyire meg tudtam állapítani, persze le van minden egy kicsit butítva, de ezt ellensúlyozza a jó szín és hogy a feltétlen szükséges részeket kifestették. Az már az én szegénységem, hogy ha nem lett volna a bliszterre írva, hogy ez az Alpine A110-es, akkor valszeg soha nem simertem volna fel, de ebbe most ne menjünk bele. Tökéletes mainline úgy, ahogy van. A következő körök valamelyikében kérek szépen belőle egy Gendarmerie-változatot. Fényhíddal. (Itt egy másik TC-teszt is, ez sem fanyalog.)

Ilyen Jaguart (jó, nem cabriót) mutattam már korábban itt és itt kicsiben. (A két kisautó valójában egy.) Aztán nem sokkal később a Westend mélygarázsban ezt láttam:

A képek minőségéért és a retek háttérért elnézést.

Nagyon durva, hogy 2009-es meg 2010-es posztokat folytatok itt... 9-10 éve bemutattam itt a blogon azt a két kisautót, amelyek számomra leginkább reprezentálják a Caprice nevet, erre a Matchbox 2019-ben kihoz egy olyat, amit előtte életemben nem is láttam, nem ismertem, nem hallottam róla. Ez persze az én hiányos tudásomat illusztrálja, egyszerűen nagyon nem vagyok otthon az amerikai autókban (sőt jobban belegondolva az európaiakban és a japánokban sem), viszont így, kisautóként nagyon tetszik, meg is vettem gyorsan két példányban, hogy egyet eltehessek bontatlanul nehezebb időkre. A másikat meg akkor megmutatom pőrén:

Ezeket a böszme tepsiket mind a Matchbox, mind a Hot Wheels kénytelen kisebb méretben legyártani, hogy ne lógjanak túl a bliszteren, így viszont pont hülyén mutatnak egy bármilyen másik kisautó mellett, amely többé-kevésbé 1:64-ben készült, és ez engem mindig is nagyon zavart. No nem mintha már együtt tologatnám őket a szőnyegen üldözésest játszva, mégis feltűnő, hogy inkább az 1:72 felé húz ez, mint felfelé. Mint mondjuk a Continetal. (Vagy esetleg a MB Caddy.) De baj ez? Nem tudom. Ha megnézitek a Pontiac GP-t, ott megoldották, hogy szép nagy legyen, ebben az értelemben tehát baj, hogy akkor ennél miért nem sikerült, ugyanakkor ha arra gondolok, hogy vajon a Mattel nekem gyártja-e ezeket vagy a kölköknek, akik valóban játszanak az ilyen holmival, és ha az utóbbi, akkor igaza van-e, hogy leszarja, azt kell mondjam, igaza van. Bagatell. Sokkal fontosabb, hogy jó a színe, jó a kereke, a szürkén hagyott front kimondottan vagány szerintem, és így a részletek kifestése sem annyira hiányzik, nem mellesleg került rá szép oldalsó dekorcsík, mi kell még? Semmi. Egy jó régi sajtóhirdetés esetleg, így a végére:

Köszi a figyelmet! Ja, még annyit, hogy képzeljétek, ha minden jól megy, faterom holnap lesz 90 éves! ;)

Szeptember eleji találat Zuglóból. Csak kimentem gyereket sétáltatni, aztán tessék, ilyenek ugranak az ember elé:

Nem makulátlan, nem csillogó, de nagyon egyben van. Hasonlót mutattam kicsiben itt. Kéne?

1983, Monaco GP. A linken található cikkben van egy beágyazott videó, na ott ki lehet szúrni mozgásban is a safety cart, ha jó a szemetek. (A sor végén megy.) Ez most akkor megvan már kicsiben is, mutatom:

Tavaly júliusban vettem egyébként a fenti piros változatot, ami a premier szín volt, nem sokkal később lett belőle fehér is, majd nem meglepő módon kijött belőle egy fekete-fehér rendőrségi verzió is, amit idén februárban húztam be:

Megjelent azóta egy kékes színű rendőr is a Countach-ból, de az nem tetszett, így nem vettem meg. De azt azért mindenképp megjegyezném, hogy ez az "új" casting szerintem nagyon rendben van. Nem tettem meg, de talán jó lett volna, hogy készítek pár közös képet a korábbi változatokkal - a lassan 10 éve mutatott, és számomra "klasszikus" MB-változathoz képest ez sokkal kisebb, filigránabb, de ezzel együtt kevésbé bumfordi, talán közelebb van az igazihoz. Nagyjából öt éve van meg a régebbi Matchbox, ami egy SF Countach, de az szerintem egy kicsit messze van a reális formától, arányoktól. 2010-ben szerepelt a blogon a fentinél eggyel korábbi HW- és Tomica-féle verzió, előbbi kicsit talán elnagyolt, de nem gáz, utóbbi viszont túl kecses, de egy szélesebb kerékkel pariban lenne a fentebb részletezett legfrissebb beszerzéssel. Mit gondoltok, melyik a nyerő?

Elég jó cucc:

Régebben szerettem a Doorst, és ebben egyértelmű szerepe volt Oliver Stone 1991-es filmjének, de már elmúlt.

Szeptember 3-án, az ősz beköszöntekor, édeasányám szülinapja után egy nappal sikerült megvennem újságosnál 499-ért a legújabb kis Ikarus buszomat, újra egy 260-ast. Ez egy újabb sorozat nyitánya, Legendás buszok a múltból címmel, a DeAgostini jóvoltából, így aztán a minőség alatta marad az Atlasosnak, de az ára ezt feledteti. Magamfajta amatőrnek ez a kis modell tökéletesen megfelel, főleg hogy egyébként Félixnek szántam, egy pár napig hadd tologassa, utána úgyis szétesik. Még mielőtt hazavittem volna, körbefotóztam, hogy még egyben meg tudjam mutatni - már ha valaki nem látta volna kibontva:

Az 1:72-es mératarányhoz képest helyenként egész jól kidolgozottnak mondható, a front, az ajtók és a felnik különösen élethűek lettek, így még inkább igaz, hogy ennyiért ez ajándék, még úgy is, hogy az arányai szerintem egy kicsit eltérnek az igazitól, szélesebbnek kéne lennie egy pár milliméterrel, de ez már tényleg mindegy... Ja, és egy BKV-matrica meg járatszám jól esett volna rá (az Atlas-változaton van!), de hadd legyen dolguk a kusztomizálóknak is, nem? A szokásos kör: nem nyílik, nem rugózik, és elég huplisan gurul, de nyilván ez nem is erre való. A gyűjtőkön kívül viszont - ezen az áron, nem győzöm hangsúlyozni - szerintem a többség mégis hadba fogja majd. (Update: Félixnek nem tetszett a járgány, mondta, hogy ő ilyet nem kért, így a busz lepihent a kisautós polcomon.) És itt egy filmajánló a végére.

További buszaimról errefelé írtam: 311/66, 556, 620 és Ikarus 30.

A bevezető kép forrása a rend kedvéért: retromobil.hu/2013/05/19/ujra-kozlekedik-a-veteran-ikarus

Tetszik ez a színkombó:

Régebbi Boxster volt már errefelé, Spyder meg emitt. Kellemes napot!

Van egy ilyen oldal, amit követek a FB-on, hogy Németül minden jobban hangzik, na, ennek a teherautónak a neve is ilyen szerintem. Egyébként nagyon nem vagyok otthon kamion-témában, a típus wikipediás oldaláról annyit jegyeztem meg, hogy ezt a TGA-t már nem is gyártják jó ideje, és amit gyártanak helyette, az azért valamivel szebb. Amíg gyártották, jellemzően soros hathengeres dízelmotorokkal készült, 4.6-tól 12.6 literig, illetve kis ideig volt V8 is, de az meg nem kellett senkinek se. A fenti kép azért fekete-fehér, hogy színben passzoljon Félix fiam példányához, ami egy szpesöl Müller-edisön, és hát szerintem (is) baromi jól néz ki. Szülinapjára kapta, bár eredetileg tűzoltót szeretett volna, de a Müllerben hiába volt csudálatos a tűzoltó-felhozatal, mégis ebbe szeretett bele. Nem is csoda:

A nagy konténer korrekt zárral nyitható és csukható, illetve a teljes konténer lepattintható, és akkor kihajtható lábakra állítható. A fülke ajtaja nem nyílik, viszont ha valami gond lenne a motorral, előrebillenthető a szereléshez. Szép nagy darab egyébként, de ráülni nem szabad. Az írják a neten, 1:16 a méretarány, bár én magamtól inkább olyan 1:20 környékére saccoltam volna, de ez talán mindegy is. A gyermek imádja, és egyelőre úgy tűnik, vigyáz is rá. Ennek a közel 10.000 forintos vételár fényében, még ha azt egy online 15%-os kuponnal sikerült is csökkenteni, külön örülök ;) A jó múltkor mutatott Volvo kukással azért már vannak gondok, az egész hátsó része leesőssé amortizálódott, igaz, azt nem újonnan vettük, illetve a szintén másod- (vagy harmad, negyed, ki tudja, hányad) kézből szervált Unimogok is eléggé leharcolódtak, mindegyiknél az első tengelyek adták fel a harcot és kilazultak, illetve a kis kinyitható-kihúzható biszbaszok tünedeztek el róluk. Az is igaz, hogy ezeket nálunk már a második gyerek csuklóztatja, így a (csak nálunk) kb. hét éves igénybevételhez képest ez szerintem még jó eredmény. Van a flottában egy csodálatos, szintén Bruder, kb. 1 éves Mercedes Sprinter mentőautó is, majd egyszer legközelebb azt is megmutatom, az az egyik legimádottabb kincs, vigyáz is rá nagyon a legifjabb sarjam.

Tegnap volt a nagy nap, a Versót kellett vinnem műszaki vizsgára, ez volt nálam az első vizsgája. Mit mondjak, átment ;) De nem is ez a poszt apropója, hanem az, hogy - szokás szerint - most sem hagytam érintetlenül a benne lévő zenelejátszót, ami ebben az esetben még a gyárit jelentette. Mivel így a tél közeledtével egyre több időt vagyok/leszek kénytelen eltölteni benne, motorozni ugyanis egyre kevesebbet tudok és szeretnék már idén, elhatároztam, hogy most vagy soha: vettem bele egy normális fejegységet és négy normális hangszórót az ajtókba. Persze a normális itt annyit jelent, hogy a gyárinál valamivel jobb, tehát azért messze nem csúcskategória. Előbbi egy Sony. A Hondában anno Blaupunktra váltottam, de most visszatértem, a Golfban egy GT24-es, a Ventóban (majd utána az Altóban) egy GT620-as volt, szerettem azokat, úgyhogy emez most egy DSX-A212-es, újfent CD-mechanika és bluetooth nélkül, viszont szaloncukor-dizájnnal:

Utóbbiak pedig JBL-ek, 16 centis méretben. Anno az első Toyotámban is ilyenek voltak, és szerettem őket. Külön erősítőt (egyelőre) nem akartam, viszont majd később egy kisebb mélyládát még bekötnék, de ezt majd meglátjuk. Mindenestre a vezetékeléssel előkészültünk.

Mondom ezt királyi többesben, pedig én csak fizettem, ennél az autónál már inkább nem akartam én nekiállni kókányolni, ahogy azt régebben többször is megtettem... A gyári helyekre csak speckó kiemelőkerettel lehetett beszerelni a hangszórókat, előre kb. plug&play, a hátsó ajtókban viszont át kellett egy kicsit fúrni a dolgokat, mert ott - mint a kárpit lebontása után kiderült - gyárilag csak 13-asok voltak, de mindegy, megoldódott. Az új cucc szépen és erőteljesen szól, elég nagy a minőségi változás, tegnap óta alig akarok kiszállni a kocsiból ;)

Úgy egy hónapja említettem az Austinos posztban, hogy behúztam egy ilyen Jaguart is, és hát ahogy az is, ez is teljesen jól sikerült darab, ötven év múlva több ezer forint is lehet az ára. Sajnos a fotóim nem sikerültek túl jól, de a lényeg szerintem látszik: igazi angol roadster British Racing Green színben, ahogy kell, a kedvenc felnijeimmel, amelyek itt az eredeti autó küllős kerekeit imitálják. 

Kézben tartva nem tűnt fel, hogy a kék műanyagból készült szélvédő milyen furcsán hat a kisautón, de másba nem tudok belekötni - a pizzakormányt már nem említem inkább, ez van, ezt kell szeretni, cserébe látszik valami a műszerfalból is, és a belső részletezése is egy cabrióhoz illően kellőképp részletes. Nagyjából mindenhova jutott festék, ahova kell, de persze nem rugózik és nem is nyílik, viszont gurul rendesen, de ez a feature csak kipróbálva volt, innentől ezzel nem játszunk. Ajánlom megvételre, Matchboxban soha rosszabbat ;) Ja, jut eszembe, nemrég sikerült behúznom egy új HW Jaguart is (ebben az egzotikus pakkban meg egy régebbit, amit amúgy nemrég újra kiadtak önállóan is, nyilván megvettem), párban egy szép új Range Roverrel, de ezeket (egyelőre) nem tervezem kibontani, így külön posztolni sem:

Ahogy a kollekciómban szintén friss taximintás Minit sem:

Na, ennyit mára az angolokról, goodbye, good luck, and godspeed!

Itt egy Scion:

Meg itt is volt egy, csak kicsiben.