Mondhatni, visszatérő téma a blogon az Audi rallye-autója, de azért olyan nagyon nem. Egy változatot mutattam már Majorette-ként (és a posztban szerepel a Matchbox is egy kép erejéig), jó régen volt itt egy 1:43-as is, de az ekkora versenyautóimat már mind eladogattam, továbbá ne feledkezzünk meg az azóta már régen szanált 1:24-es szekcióm egyik volt büszkeségéről se. A Hot Wheels eddig viszont nem szállt fel erre a vonatra, de 2019-ben ez változik, kihozták kezdetnek ezt a kis csodát, és remélem, jó pár hasonló követi majd még:

Persze becsomagolva nem akkora durranás, így mutatom szépen kibontva is: 

Imádom ezeket a felniket! A kisautó eleje példás festést kapott, a dekoráció mindenhol máshol is rendben van, autentikus az összhatás, még ha nem is Rallye Monte Carlo, csak Terrain Challenge felirat került az oldalára, ellenben a hátsó traktus elég sivár lett így fehéren. November-december környékén elég nagy volt a hype HW-gyűjtői körökben, hogy kinek sikerült már vennie és kinek nem - nekem eleinte nem, így az összesen három példányomat mind valamelyik év végi börzén szereztem be (nyilván némi felárral), de nem bántam meg. Ajánlom Nektek is. Audi-fronton amúgy nem csak a fentebb tárgyalt Hot Wheels borzolta a kedélyeket nemrég, hanem például egy átkeresztelt Matchbox RS6 is, amiből szerencsére szintén sikerült behúznom kettőt:

Itt meg egy kis előzetes a következő kisautós poszthoz:

Minden jót!

Betartottam, amit írtam 7-8 éve a Matchbox Memories blogra kommentként ehhez a kisautóhoz: láttam, és a november 25-i Váci úti börzén kemény 300 forintért én is megvettem: 

Mondo Motors gyártmány, tehát lényegében noname, de teljesen rendben van, bár nem nyílik, nem rugózik. Az utóbbiban szerintem az igazi sem jeleskedik ;) Színben pedig jól passzol a Huayrához, ami nálam szintén kék, bár egyébként a Hot Wheels-nél azóta (valójában elég régen) a roadster változata is megjelent, amit nem kékben szereztem be.

Az új Jurassic Park filmek (már Jurassic World címen) apropóján a Matchbox 2018-ban jó pár filmes járgányt jelentetett meg, amire sokunk nagyon várt, de ezekből az értelmesebb darabok elég lassan kezdtek el Magyarországre is megérkezni. Elsőként két darabot sikerült behúznom az új filmekből:

Ilyen formában ezek a kisautók nem voltak korábban elérhetők a gyártó kínálatában, így mindkettő tök újnak tekinthető. Ezek mellett számomra érdektelen járgányok jelentek meg, így egy hosszabb szünet következett, majd örömmel láttam, hogy a Tomica is aktivizálta magát a témában, így gyorsan lecsaptam az alábbi vágyott darabra:

A fotózáskor nem tudtam kihagyni az alábbi összeállításokat:

Szokás szerint kiváló darab, a Tomica hozta az elvárt színvonalat, és a doboz is nagyon pofás lett, szóval nagyon örültem ennek. Az alja meglehetősen egyszerű lett, nem fáradtak a kidolgozásával, de a lényeg úgyis felül van, arra meg nincs panaszom. Közben novemberben, decemberben már szállingóztak a MB releváns kisautói is, így valamikor egy következő körben ezekről is beszélünk:

Remélem, jöttök majd akkor is.

Az idei utolsó bejegyzést olvassátok. Több posztban is utaltam rá, hogy egy nagy csomó mindent eladtam az idén a gyűjteményemből, mert valami másra kellett a lé. A B125 című posztban már persze elspoilereztem, mi az új projekt, de azt eddig nem mondtam (mármint itt), hogy végül milyen motort sikerült vásárolnom.

Jöjjön előbb egy kis kitérő, egyfajta visszatekintés: a kétkerekű motorizáció gyerekkoromban, amikor ugye a fiúk a leginkább affinisek az ilyen fajta élvezetekre, tökéletesen elkerült. Az utcánkban és az ismeretségi körömben egyenes vonalú közlekedési evolúció volt megfigyelhető, miszerint Camping, majd BMX, később Csepel vagy Favorit "versenybicikli" (mountain bike-ok akkor még bőven nem voltak errefelé), utána 50-es Simson, ezt követte az MZ, utána vagy valami nagyobb Jawa, vagy valami kisebb japán moci, aztán innentől kettévált, jöttek az első autók, Trabi, Wartburg, Kispolák, a másik ösvényen pedig valami 4-600-as speedbike, végül pedig ugyanaz, csak már 1000 köbcenti körül. Na, nálam ez úgy nézett ki, hogy Camping helyett Balkan, utána BMX, majd Csepel Apolló, innen pedig rögtön (persze időben egy nagyobbat ugorva) Kispolák, majd Lada stb. Valószínűleg gyerekkoromban még jobban tudtak befolyásolni a szüleim preferenciái és félelmei, ezért nem lettem (lehettem?) motoros, de ez akkoriban nem is zavart, úgy gondoltam én is, ez így jó. Felnőtt fejjel értem már meg a motorozás iránti vágyat, ami első körben inkább egy racionális szükségelt volt, mint vágy, de 42 évesen úgy gondoltam, miért ne?

Hát ezt vettem:

Ez egy Yamaha Trailway 125-ös kis funbike, ami a Budapesten belüli szaladgáláson kívül igazándiból semmire sem jó, de arra nagyon. A gyerekeim is nagyon imádják, bár a kisebbeket nem vittem vele, csak a lányomat, ő már azért valamennyire tud vigyázni magára. Itt vigyorognak a fiúk a motoron, még nyári szerkóban:

Egy kellemes augusztusi este - már a friss A1-es jogsim virtuális birtokában - vígan böngésztem a hahu motoros szekcióját, amikor egyszer csak elém ugrott egy vadiúj hirdetés egy TW-vel, ami azonnal megtetszett. A motorról már hallottam, jobban mondva olvastam, és így megtudtam, hogy szinte tökéletes alternatívája az esetlegesen beszerezni tervezett Suzuki VanVan-nak, ugyanazt tudja, csak Yamahában. És elérhetőbb áron, mivel rég kifutott modellről van szó. Csak talán még egy kicsit annál is jobban néz ki. Az meg ugye nem volt kérdés, hogy csakis japánt szeretnék, egyedül egy jó KTM Duke jelenthetett volna kivételt. Ez volt a hirdetés:

A hirdetésben megjelölt ár messze felette volt a megálmodottnak (persze még mindig jócskán alatta az egyébként szintén nagyon kívánatos Honda Varaderónak), sőt inkább úgy mondom, annak kábé a kétszerese volt, de gondoltam, abból baj nem lehet, ha legalább megnézem, úgyis ki szerettem volna próbálni egy ilyen motort, hogy egyáltalán méretben megfelelő-e? Hát, annak bizonyult :) Péntek este került fel a hirdetés, szombat reggel már hívtam az embert, délután ki is szaladtam Dunakeszire, ahol egy kellemes beszélgetés és még kellemesebb próbakör után egymás markába csaptunk. (Pedig ekkor már előrehaladott megbeszélésben voltam egy Győr környéki eladó Yamaha SR kapcsán, aminek már szinte elkezdtem távszervezni a honosítását, de így akkor azt a vonalat leállítottam, ez sokkal jobban tetszett. És egyben már előre búcsút mondtam a kisautó-gyűjteményemből a gumikerekes Hot Wheels-sorozatoknak, lényegében mindnek, amiket az elmúlt pár évben és hónapban bemutattam, hiszen leginkább azok azok, amiket viszonylag gyorsan és egyszerűen pénzzé lehet tenni, de a projekt áldozatául esett mellettük számos régebbi, így nagyobb értékű angol Matchbox is, hogy mást ne mondjak.) Első érdeklődőként és első megnézőként az alkupozícióm nem volt a topon, de egy kis engedményt azért sikerült elérnem, plusz kaptam pár extra alkatrészt a jövőre 20 éves mocihoz, illetve egy fasza lakatot és egy hátsó dobozt is. A házhozszállítást a volt tulaj készségesen megoldotta, ugyanis autóval mentünk ki megnézni a motort, én meg az elkövetkező napokban elintéztem a papírokat (közöttük pl. a jogsim fizikai beszerzését), illetve az olyan egyebeket, mint a gerincprotektoros motoros kabát, kesztyű és térdvédő megvásárlását, eredetvizsgát, átírást, miegymást.

Szülinapomra Karácsonyra új bukót is kaptam az én kis feleségemtől:

A motor pedig tőlem kapott egy jó kis takaróponyvát a Praktikerből, hogy ne ázzon:

Szuperjó ez a kis szerkezet, nagyon könnyen vezethető, normálisan működik a váltója, tök kezes jószág - és elég feltűnő, az emberek tényleg utánafordulnak, ami szerintem leginkább a bumszli hátsó kerekek nyújtotta ölelgetnivaló látvány miatt van így, és sokkal kevésbé a kissé sportosított kipufogóhangnak köszönhetően. Az első időszakban csak tolásra indult, mert lemerült akksival hoztam el, de azóta ez megoldódott. Hát, így lett 2018 a motoros jogsim éve, és így indultam el családom kitartó tiltakozása ellenére a motorozás útján, persze lassan, öregesen, óvatosan... Sosem gondoltam volna. Itt meg már bevetés közben:

Na, estére jó bulizást, holnapra meg BÚÉK!

Egészen október elejéig nem is láttam ilyet élőben, de akkor most már ez is megvolt:

És ez egy robogó. Vagyis hát majdnem: túra-robogó. Városba. Nagyon tetszik. De közel sem annyira, mint az ugyanezen a környéken (Csalogány utca és Kapás utca sarkán, a munkahelyemnél) fotózott BMW:

Na eeez...! 

Az év egyik legjobb rendezvényére volt szerencsénk Milánnal elmenni, a Flipper Múzeum ugyanis idén novemberben is megrendezte az Arcadia retro játékkiállítást a Dürerben. Brutál horror volt a belépő ára, de mind a 6500 forintját megérte, ugyanis kb. 300 gép volt kint, fele flipper, fele árkád játékgép, és mindegyikkel ingyen lehetett játszani akármennyit. Milán és én is nagyon élveztük, különösen a Star Wars Trilogy játékot, de felsorolni sem tudnám, mennyi mindennel játszottunk... Pár kép: 

Ezen fellelkesülve gyorsan megvettem a vateráról a Rogue Squadron 3D-t és a Rebel Assault II-t PC-re, hogy otthon is játszhassunk ilyen témákkal, sikerült is egy kellően régi gépet előkukáznom, amin futottak is, és már indult is a menet:

Jövőre is ott leszünk, ez ezer százalék! Végül pedig itt van egy az enyémnél sokkal jobban megírt beszámoló, ajánlott olvasmány és néznivaló.

A mai téma egy újabb alkategória a Hot Wheels-en belül, a Hot Trucks, azaz a "Menő Kisteherautók". Az apropó az, hogy ezzel a jelzéssel szereztem be még augusztus elején egy (na jó, két) Dodge D100-as kistehert, igaz, nem a fent látható mezei kivitelt, hanem inkább az itt alant látható képen szereplő versenykivitelt.

2018-ban debütált ez a kisautó a gyártó palettáján, és hát az igazat megvallva sajnálom, hogy nem egy civili verzióval kezdtek, mint pl. ennek az esetében, de így is kellett. Valamilyen ismeretlen okból kifolyólag vonzódom az efféle platós szerkezetekhez, még ha egyébként személyes tapasztalatom ilyen holmival lényegében nincs. Szóval ezek azok, először bontatlanul, majd kiszabadítva:

Az alábbi két ötöspakkot viszont, ugyanezzel a jelzéssel, nem bontottam ki. A jobb oldalon lévő az újabb, és egyébként ez egy jó ideje meglévő téma a kínálatban, de nekem csak ez a két legutóbbi van meg, a régebbit szerintem tavaly szereztem be:

Az újabbik csomag talán legvonzóbb darabja a Caddy, de nekem a Sandblaster is nagyon bejön, illetve nem rossz ez a szín a C10 esetében, a maradék kettő viszont nekem felejthető. Viszont közben lett egy ilyenem is, az október 14-i börzéről származik:

Meg egy ilyen, amivel valamelyik mezei heti bevásárlás során futottam össze, és ha már így alakult, nem hagytam ott, hazavittem egy darabot:

Végezetül még mutatok egy október elején bezsákolt Matchbox ötösfogatot is, ahol bár nem teherautós a tematika, egy platós darab azért belefért:

A csodás sárga Mooneyes-GMC mellett a csomag erőssége a Jaguar, ugyanis ez egy Sapphire-kivitel, ami egyfajta Matchbox-féle Treasure Hunt, azaz chase modell, magyarán nem könnyű levadászni. Itt megnézhetitek az összeset (a fentit meg 6:18-tól), amelyek elvileg nem az európai piacnak készültek, kivéve tehát ebben az ötöspakkokban fellelhető kis Jag-et, amiért külön hála a Mattelnek és a Játéknetnek. Nyitott Vipert már mutattam jó 9 éve, régi Buick rendőrautót is láthattatok már nálam errefelé, ennek is három éve, a lángcsóvákkal elcsúfított Caddy pompakocsi viszont új típus a gyűjteményemben, de nem tetszik olyan nagyon. De összességében tök jó kis csomag. Úgyhogy akkor minden jót!

Az idei utolsó csp találatom egy szép, november 3-i tavaszi napról származik:

Köszi szépen, globális felmelegedés! ;) Korábbi Viperes posztok a szirszarjaimon itt és itt. Minden jót!

Nem lehet megunni:

Ez volt a tizedik gymkhana, csak így tovább!

Nem arról van szó, hogy így az év vége felé fogyna a szufla, és ezért már csak színvariációkra futja, hanem ezt egyszerűen muszáj megmutatnom, mert nem sűrűn követ ilyet el a Matchbox: japán rendőr festésű Subarut (is) készítettek!

A megszokott, alul fekete, felül fehér festéshez képest ez azért stilizáltabb, de a jellemző oldalsó feliratok azért megvannak, és talán ez a lényeg. Az előző változathoz (mármint a nekem is meglévő változathoz) képest tehát csak a festés különbözik, a kisautó arányai ennél sem sokkal jobbak, sőt igazából semennyire, hiszen ugyanazt a vasat használták, de engem ez nem bánt annyira, még tartalékba is vettem ;)

Felvehetnék a Mattelnél azt a szokást, hogy minden japán típusból kihoznak egy japán rendőrt is, azt nagyon bírnám. És szerintem ezzel nem lennék egyedül. Bónuszként mutatok még két ötöspakkot, amiket a KIK-ből zsákmányoltam, darabját 1500-ért, és ugye az egyik rendőrös, ennyiért vétek lett volna nem megvenni őket:

Erőt, egészséget - és még egy kis kitartást, mindjárt jövőre lesz!

Október közepén a munkahelyem és a nemzetközi Peugeot-koordinációs csapat jóvoltából volt szerencsém Párizsban járni, nem véletlenül az autókiállításhoz időzítve. Az év utolsó előtti carspotting posztjában az ott készült képeimet mutatom meg, vegyesen autókat és motorokat. De inkább autókat. Vigyázat, lesz vagy 50 kép:

A mai téma egy újabb Car Culture-sorozat, ezúttal a Cargo Carriers gyűjtőnév alatt, ami persze rögtön sántít, hiszen ez nagyjából áruszállítókat jelent, de a beválogatott kisautók közül szerintem nem egészen mind az. Kezdve rögtön a legvégén, a Honda Odyssey pl. egyértelműen inkább családszállító, bár lehajtott/kiszedett ülésekkel lehet akár legalább annyira furgon, mint versenyautó. A sorozatban megjelent kisautók egyébként mind gyönyörű kidolgozásúak, nagyon szép a festésük is, a fém aljak és a gumikerekek pedig kiválóan alkalmasak arra, hogy az egekbe emeljék a beszerzési árat, márpedig nem lehet egy ilyen pakkot nem megvenni, amikor beletettek egy olyan újdonságot, mint a Skyline Wagon! 

Persze a Transit is állat ezzel a festéssel (is), illetve a T1-es és T3-as Volkswagenek is, főleg az utóbbi a teljesen típusidegen, de látványos faberakásával (ami ebben a kivitelben szintén nem áruszállító, csak mondom), de mégis a Nissan a sztár. Szuper ez a halvány almazöld-metál szín hozzá, az apró kerekek, ahogy ül, sőt fekszik, tényleg telitalálat. Amúgy a Honda egyterűje is baromi jól néz ki ebben a színben és ezekkel a felnikkel, szó se róla, de ha már fáradtak, betehettek volna inkább valami mást, nem? Mondjuk a platós T2-est, ugyanígy feldobva valahogy... ;)

Annyi viszont mindenképpen pozitív az egyterű Hondával kapcsolatban, már az elmondottakon felül, hogy a meglévőhöz képest más a teteje, most nem egy bazi üvegtető került rá, hanem egy tetőboxot imitáló kis dombocska, és plusz jó pont jár a szélvédőre és a hátsó ablakra került extra matricázás, ez mostanában úgyis divat... A pakk pedig már egy fél éve nincs is meg (a Skyline-t meg majd pótolom, ha lesz mainline belőle), ezt is eladtam, de hogy ne maradjak teljesen gumikerekű Volkswagen szállítójármű nélkül, az alábbi párost azért behúztam egy hazai online játéküzletből, mert hát na:

Egész jó kis sorozat ez is (mert hát persze hogy sorozat, ezért is van rajta az egyes sorszám), de erős voltam, és a többi darabot nem vettem meg, ennek viszont tényleg nem lehetett ellenállni... Ugye?

A nem túl régen mutatott Toyota után ismét egy japán rendőrségi egyenruhába öltöztetett kisautó következik, mert ezeket szeretem, ezúttal egy Nissan GT-R:

Mit lehet mondani, szokásos Tomica-színvonal, rugózik, nyílik, minden apróság kifestve, még ha a pontosság itt-ott nem is sikerült 100%-osra, de az összhatás kárpótol. Belül az első ülések kimondottan szépre sikeredtek. A széles fekete felnik jól illeszkednek a kocsi alá, jobb választás, mint a vékony egyenkerék, az biztos. Az év vége egyébként Nissan-fronton meglehetősen erősre sikeredett, beesett ugyanis egy zöldmetál R34-es, két bordó R33-as, két fehér R30-as, illetve meglett az R32 is:

A zöldet, a bordót és a fehéret nem bontottam ki, utóbbiakból 2-2 példány ment a dobozba egyből, a kékből szintén érintetlen maradt kettő, de a poszt érdekében egyet azért megszabadítottam a bliszterétől, szerintem ezt megérte körbefotózni. Tetszik ennek a kisautónak a visszafogottsága... Nem tudom elégszer elmondani, mennyire hálás vagyok a Hot Wheelsnek, hogy a sok guruló vécécsésze meg egyéb baromságok mellett (és ellenére) képest ezt a vonalat ilyen kitartással végigvinni, ami persze nyilván racionális üzleti döntés is valahol, mégis mintha hájjal kenegetnék a magamfajta japánbérenceket. És ha még ezek után is lenne kedvetek szép Nissanokat nézegetni, javaslom a következő linkeket innen a blogról: ezt, ezt, ezt, ezt és ezt. Sayonara!

Jelentem, pont ma 10 éves a blog, az első poszt percre pontosan ennyi idővel ezelőtt jelent meg. Most belemehetnék mindenféle (kizárólag számomra) érdekes statisztikába, mi minden történt velem és körülöttem ez idő alatt, hány autót vettem és adtam el, hány új gyerekem és munkahelyem lett, ilyenek, de ezeket most hagyjuk. Na jó, annyit talán még érdemes megjegyezni, hogy úgy 2750 poszt született, ami talán szép számnak mondható... Az évfordulóra egy elég komoly dolgot tartogattam. Nem mondom, hogy a gyűjteményem legdrágább darabját, mert kicsivel több mint egy éve megvettem az új Lego UCS Millenium Falcont (befektetésnek, és egyelőre elég rosszul áll), annál pedig csak az igazi autóim értékesebbek, szóval nem a top, de bizonyos szempontból mégis az. Biztosan emlékeztek a korábban a blogon is bemutatott drága Hot Wheels sorozatokra, amelyekben fémalvázas, gumikerekes kisautók voltak, mint például az Air-Cooled, a Race Day, a Modern Classics vagy a Cars & Donuts. Nem véletlenül ezeket hoztam fel, ezek ugyanis mind a Car Culture gyűjtőnév alatt mennek, amelyhez a HW kihozott egy ún. Premium szettet, amely csak a Red Line Club tagjai számára volt megvásárolható, és a felsoroltakhoz (és még egyhez, ami nincs meg) tartalmazott egy-egy nulladik sorozatszámú kisautót, persze az adott tematikához illően. Ha nem lenne világos, mutatom:

Na ezt sikerült megvennem az ebayről elég sok pénzért, ugyanis a készlet lényegében pár nap alatt elfogyott, és ha megnézitek, most hogy mennek, akkor látjátok, miért volt érdemes még az elején lecsapni rá. Szerintem ez nagyon klassz ötlet volt a Hot Wheelstől, nyilván minden komolyabb gyűjtő azonnal rápörgött, és mint látjátok, az olyan komolytalanok is, mint én - ráadásul ebben az exkluzív szettben legalább két iszonyú jól eltalált kisautó is van, a Typ3 és a Datsun. Ez utóbbi egyébként már magában is 100 dollár környékén volt kapható áprilisban. Ami főleg ennek a fényében megdöbbentő:

A Gulf-dekoros Camaro jó kis adalék a saját sorához, abban ugyanis eredetileg nem szerepelt amerikai autó, a Mustang talán ugyanezért került beválasztásra a modern klasszikusok közé, bár szerintem lehetett volna ennél jobb ötletük, a Race Day-ben két japán is volt, így a Datsun némileg érthetetlen választás, hacsak nem feltételezzük, hogy a HW nagyon is képben van az 510-es gyűjtők körében tapasztalható (és valahol irracionális) népszerűségével, a Mercury viszont tökéletesen illik a Redliners-ek közé, és a Mooneyes-dekorációval ellátott drag Typ3 is jól passzol a saját sorába, bár én anno a posztban a Transportereket hiányoltam innen.

Szóval itt van most ez a szett, és hát az a nagy helyzet, hogy nem tervezem megtartani. Az ugyanis a tervem, hogy várok mondjuk 10 évet, és majd akkor, ha azt látom, hogy az ára felment a Holdig, jól eladom. (UPDATE: nem vártam ennyit, másik projekt miatt már augusztus elején eladtam ezt is, és vérző szívvel szinte az összes gumikerekes HW-szériámat.) Ahogy a bevezetőben említett Falcont is. Nem akarok igazából semmilyen számvetést az elmúlt 10 év gyűjtését illetően, de az biztos, hogy a sok haver, barát és öröm mellett, amit hozott, nagyon sok pénzt és időt is vitt. Nem csak a kisautók, hanem minden más szirszarom, beleértve még a Volvót is, vagy anno a Merci buszt. Úgy gondoltam, hogy most itt az ideje, hogy hozzanak is valamit a konyhára. Persze, a sok év alatt sokszor el is adtam nagyon sok mindent a gyűjteményemből, és volt pár igen jó üzletem, összességében azonban az összes bizniszelésem mérlege minden bizonnyal erősen negatív. Úgy tervezem, hogy ez a csúcs-szett és a Sólyom ezt majd nem csak hogy szépen visszabillentik, hanem erősen pozitívba tolják. (Tehát most már csak az UCS segíthet.)

Remélem, megértitek, és biztos vagyok benne, hogy sok hozzám hasonló gyűjtőben számtalanszor felmerült, hogy hagyni kéne az egészet a francba, sőt ezt többen meg is lépték körülöttem. 10 év gyűjtés egyébként nekem is bőven elég volt, és kb. már fél éve nem is vettem semmi komolyat, szóval könnyen lehet, hogy jövőre már egészen másról fog szólni a szirszarjaim blog, de még semmi nem biztos... Tekintsétek most ezt tehát egyfajta búcsúposztnak, bár nem fogok eltűnni, ígérem. A minden jót!

Hanem a nyári Mikulás, augusztusban lett ugyanis az enyém az alábbi 50. évfordulós HW-szett, amely a klasszikus, 1968-ban elsőként megjelent 16 db Hot Wheels autó ("Sweet Sixteen") közül tartalmaz öt újragondolást, kis emblémákkal gazdagítva:

A csomag négyötöde Amerikából érkezett egy kedves ismerős jóvoltából, a maradékot (a lila Bogarat) itthon szereztem be az augusztus végi Váci úti börzén, hogy teljes legyen a sor. Egyébként úgy is meg lehetett szerezni Magyarországon, hogy egy online játékboltban X Ft érték feletti vásárlás esetén adtak egy-egy darabot ajándékba, de ezzel a lehetőséggel nem tudtam élni. Igényes festésű, szép, fémaljú kisautókról van szó, az eredeti sorozatot idéző redline, azaz piros csíkkal ellátott kerekekkel, és mindegyik oldalán ott van az 50. évforduló emblémája. Így ez már a sokadik olyan kis sorozat, amit ezen eseménynek szenteltek, ha emlékeztek, az első ilyen a Zamac sor volt itt a blogon, de tudok mutatni egy olyat is, amiből csak egyet vettem meg:

Amit még mondani akartam a fenti kis redline-emléksorról, hogy a csomagoláson elhelyezett grafikák nagyon helyesek ebben a stílusban, így összességében egy rossz szavam nem lehet a Mattelre, kitettek magukért. Esetleg lehetett volna a sorozat 5 helyett 16 tagú ;) (A poszt, ahogy a bevezetőben írtam, augusztusi. A frissítés pedig már novemberi, így teljesüljön minden kívánságom...)

Mutattam már Fisker Karmát itt, illetve volt szó róla emitt, úgyhogy tessék, itt van még egy:

Látszik az ilyen témájú posztok gyakoriságán is, hogy nem sűrűn fut bele az ember ilyesmibe Magyarországon... Ehhez képest a Mammut előtt fotózott taxisárga Ferkó tucatautó:

Nem is beszélve egy őszikék Corvette-ről:

Na minden jót, bírjátok ki, már nincs sok hátra...!

Hát eljött a december is... Erre a hónapra tartogatok még egy nagy durranást, de addig is hadd mutassak egy remek 50 éves évfordulós sorozatot, amelybe nagyon klassz kisautókat pakolt a Hot Wheels, ráadásul nagyon klassz kivitelben - fém alvázzal, gumikerékkel, és minden igényt kielégítő, részletes festéssel. Ezek azok egyébként, amikre a Zamac-os posztban utaltam. Két hullámban jöttek ki, az első kör április végén jelent meg Magyarországon (igen, itthoni beszerzés, ami nagy szó, egyébként a hivatalos közlemények csak júniusra ígérték, de a Datsunért eléggé meg kellett küzdeni) öt autóval: ’56 Chevy, ’60s Ford Econoline Pickup, ’71 AMC Javelin, ’71 Datsun 510 Wagon és Custom ’69 Volkswagen Squareback. A szeptemberi eresztés pedig újabb öt kisautót hozott: ’55 Chevy Bel Air Gasser (ilyenem nem is volt korábban), ’65 Ford Galaxie (ez nem volt meg eddig, csak Matchboxban), ’69 Camaro, 1978 Dodge Li’l Red Express és Volkswagen T1 Drag Bus. Mutatom:

Természetesen mindegyik nagyon jól néz ki, a kartonon is jól mutatnak, igényes, egységes a sorozat, bejön. Az első hullámban megjelent kisautók közül talán az AMX-et emelném ki, aminek szerintem különösen jól sikerült a dekorációja, a Volkswagen és a Datsun is telitalálat, de a maradék kettő is rendben van. Az itthon november közepén megjelent második eresztésből nálam a Galaxie a favorit (favorit, érted), és nem csak a kiváló Gulf-festésnek köszönhetően. A VW drag mindig nagy öröm, amikor valamilyen formában megjelenik, nyilván a második ötös nagyágyújának szánták, de a túlzóan nagy hátsó kerekek miatt ez a modell egyébként nem kedvencem. A Camarónak viszont különösen jól áll a tető eltérő festése. Mindegyik alá igényes felnik kerültek, amik általában is, de a konkrét esetekben is jó választásnak bizonyultak, szóval pofás kis gyűjtemény ez, nem bántam meg, hogy beszereztem mind, és azt sem, hogy még nem is adtam el őket ;)

A poszt címe simán lehetett volna Ronda, de finom is, mindegy, majd azt ellövöm máskor. A mai batárunk egy Mercedes GLE Coupé, idei Matchbox, valós autó alapján, tehát örülünk. Az autó viszont ronda, nagyban is, kicsiben, ez van, úgy látszik, mégis van ilyen holmira igény - és lám, én is megvettem, szóval jól számoltak a Mattelnél. Vályi Pista remekét viszont nem hagyhatom ki: "Számomra rondák, mint a lóharapás, mert ekkora felületen egy grammnyi eleganciát nem képviselnek, de azt megadom, hogy az X6 borzalmasan ortopéd formájához képest a GLE kupé legalább megpróbálkozik vele, hogy a feneke könnyed legyen. Annyit érnek el vele, mintha elkötnék Fekete László lábát, de itt már az igyekezetet is értékelni kell. A hazai gésák így is cuppannak erre a zokniba bújtatott dísztökre." Telitalálat. Nézzük akkor kicsiben:

Hát, lehetne nagyobb. Ez ugye a való világban egy batár, MB-ként viszont akkora, mint kb. az összes többi, így hát egymáshoz képest nemigen arányosak - de ez a téma már forgott itt párszor, nem akarok újra belemenni, megvan az oka, ezt kell szeretni. Úgy egyébként szerintem jól eltalálták, klasszak a sárvédőívek, ki lett festve a kisautón ez-az, és nagyon jók alatta ezek a kerekek. A színválasztás visszafogott, nem is kívánok mást, szóval korrekt munka, de semmi extra. A kis Mercit (bocs, Merciket) egyébként a KIK-ben vettem, ekkortájt (június legeleje) csináltak ugyanis egy nagyobb akciót Hot Wheels és Matchbox modellekre, előbbieket 490-ért, utóbbiakat 290-ért (!) vesztegették, így a gyűjtők és viszonteladók egy emberként rohanták meg az egyébként elég ritkásan fellelhető üzleteket, hogy betárazzanak olcsó MB-ból. Nekem az alábbiakat sikerült, illetve négy másikat még vettem a gyerekeknek, de azok nem a blogra való típusok ;)

Ezüst Karmannom már volt amúgy korábbról, még valamelyik börzén vettem (majdnem négyszer ennyiért), de ennyiért nem volt kérdés, vettem még hármat, hogy jusson a kölköknek is. A piros Country is tetszik, de sajnos abból csak egyet találtam. Mondjuk ez így is remek, mert másodkézből ezeknek a felkapott kisautóknak valahogy mindig baromi magasra felmegy az ára. Főleg a Volkswageneknek... Andris segítségével pedig a poszt főszereplőjéhez hasonló színben és kivitelben további két darabot is tudok még mutatni:

2002 után újra megjelent egy Matchbox Cadillac Escalade, a 2015-ös évjáratú. Kevésbé drabális, ez tény. Méretben ez is alulmúlja szerintem a reális elvárásokat, már ami a kisautót illeti, de egyébként korrekt munka, jó szín, jó kerék, kifestett részletek. Tetszik.

Ez meg itt egy Mazda CX-5, amit bizony igaziban is szívesen elfogadnék, bár a nagyobbik, a CX-7 jobban tetszik. Itt ugyanúgy oldották meg a műanyag kerékíveket és küszöböt, mint a Merci esetében, és aránylag jó munkát végeztek, nem zavaróan nagyok a rések. Ez a felni pedig mindennek jól áll, én sem tettem volna mást alá. Nem egy nagy csoda, de normális áron nem volt kérdés, hogy kell-e, hiszen echte Matchbox, valós autót mintáz, ami ráadásul japán, szóval örülök neki, még ha szerintem nem is lesz belőle klasszikus darab...

Na minden jót! 

Mindkettőt szeptember 15-én lőttem, az egyiket Mátraházán, a másikat otthon, az utcánkban:

Egyik jobban tetszik, mint a másik ;)

A hónap utolsó Honda-hétfőjének témája egy itthoni beszerzésű nyolcas szett a Hot Wheelstől, a BMW-, Porsche- és Lambo-sorhoz hasonlóan egy márkára fókuszáltan, a csomagolóanyagot igen takaros grafikával felturbózva - ami egyébként pont a legnagyobb erőssége a kis gyűjteménynek:

Valójában nincs túl sok újdonság az idén március végén beszerzett csomagban (itthon vettem, jó magyar forintokért), hiszen két kivétellel mindegyik megvolt eddig is a gyűjteményemben, de így egyben még úgy is képes voltam megvenni a szettet, hogy az említett két darab nem is igazán tetszik: Odyssey itt szerepelt, CRX itt és itt, ezzel a poszttal pedig rögtön hármat is kipipálhatok, végül pedig az EF Civicet itt mutattam (a 2016-os Type R-t meg emitt, idén januárban, de ez most mindegy). A HW-nél 2008-ban debütált Honda Racer és a tavalyelőtti bemutatású Monkey kismotor tényleg nem hiányzott eddig, de nélkülük a szett lenne hiányos, így befogadtam őket is, végül is van hely... A bekerült kisautók dekorációja nem túl különleges, bár a narancs coupé elég vagány, jobban néz ki, mint az én régi kékem, és nincs is rajtuk semmi olyan extra (fém alj, gumikerék, extra felni, bármi), amitől sokkal többek lennének mainline társaiknál, kivéve persze a kartonokat, amiket már a bevezetőben említettem, és szerintem nagyon jól sikerültek, és ahogy írtam, ezek adják szerintem a készlet legnagyobb vonzerejét. És a némileg magasabb ár apropóját. Ahogy a poszt elején említett többi készletnél is. Még lenne pár tippem, milyeneket lehetne kihozni, de szerintem tudják nélkülem is - illetve léteznek is olyan tematikus sorok (Mustang, Camaro), amiket nem vettem meg, szóval hosszú út áll előttem. Még mindig, így a 10 éves jubileum felé közeledve is...

Már öt év is eltelt az első GT86-posztom óta, igaz, az egy Scion volt, mindegy, aztán volt itt egy csodás Tomica is, az már rendes Toyota volt, sőt egy bonustrack is megjelent egy Realtoy kisautóval. Legfőbb ideje tehát, hogy mutassak belőle egy japán rendőrt ;)

Az augusztus végi börzén szerváltam, kemény 2000 magyar forint volt, ami szerintem baráti, pedig az eladót előtte nem is ismertem. Ugyanez az ebayen ekkortájt 4-5000 között ment, szóval örültem nagyon, persze nem csak emiatt. A doboz nem az ismert piros-fehér kombó, hanem oldalt fekete, ami szerintem jól néz ki, de fogalmam sincs, hogy ez valami limitált széria-e vagy sem, mindenesetre a kisautó nem egy nagy truváj, sőt meglepő módon - és a megszokottól eltérően - sajnos rendelkezik pár kisebb pontkopással, pedig én szabadítottam ki a celofánból, tehát nem játszott modellről van szó. De nem vészes. El tudom képzelni, hogy amúgy fennakadt pár darab valamiféle minőségi ellenőrzésen, és azért került ilyen baráti áron piacra, a fene tudja. A kisautó természetesen rugózik, és nyithatók az ajtók, a lámpák is a Tomicáéknál szokásos ezüst festést kapták, szóval nincs itt semmi látnivaló. Érdekesség még az, hogy a dobozon látható feliratok közül fent a harmadik sort el tudtam olvasni: Toyota 86 Patorooru Kaa, azaz patrol car. Jó vagyok? ;)

Folytatom a novemberi Honda-hétfőket, és megint egy remek Matchbox Civicről lesz szó, meg akartam ugyanis mutatni rendesen ezt a darabot is, ha már jó múltkor ezt elmulasztottam. Az április közepi Mecha-börzén nem vettem túl sok kisautót, ami általánosságban persze jó hír, de hogy pótoljam a korábbi (2011-ben beszerzett) piros ufó Civicem, amit sehogy sem találok azóta sem, ezt a fehéret nem hagyhattam ott. Sőt igazság szerint egy előre egyeztetett üzlet volt ez, amit aztán a börzén bonyolítottunk le személyesen, de ez mindegy is, a lényeg, hogy annyi év után újra a kezembe vehettem ezt a meglehetősen jól sikerült kis Matchboxot.

Lényegében hibátlan, de bontott állapotban. Sajnos ezeknek a Hondáknak az ára meglehetősen magasan van már, bár az RS6-os Audi szintjét még nem éri el, mégis furcsa egy kicsit, hogy úgy egyébként egy semmi extra kisautóról beszélünk, ami simán lehet, hogy idén vagy jövőre mondjuk újra megjelenik, mondjuk egy hatchback ötöspakk részeként... A valóságban ez a Civic nyolcadik generációja (itt az összes), és mint az elődei, sokak szerint ez is jó és tartós konstrukció, még ha a formaterve erősen megosztóra is sikerült. Én sem vagyok annyira oda érte, ezt valahol régebben írtam is, hogy engem pl. belülről sem igazán győzött meg, de lehet, hogy csak maradi vagyok. Kicsiben mindenesetre örülök neki, jó az, ha van egy ilyen a háznál. Sayonara!

Budapest, Madách tér, nyár, két Harley.

11:11-én kinéztem a pestlőrinci piacra, ahová az év utolsó veteránbörzéjét hirdették meg nemrég. Elég sok szép dolgot láttunk, de igazándiból főleg csak nyálat csorgattam. Ilyesmikre:

Na jó, egyvalamit vettem is, de az nem olyan érdekes, hogy ide kitegyem ;)

Egy idei új Matchbox modell következik, amit szerencsére ebben az egyszerű, mégis kívánatos szürkében hoztak ki, aminél jobb döntés nincs is, ez így nagyon jól néz ki, ahogy igaziban is ebben a színben. Emitt szerepelt egy Type R carspotting nem olyan régről, itt meg egy korábbi modell kicsiben, sőt arról is van spotting, és akkor az EF, emlékeztetőül - nagyjából ezek teszik ki a blogon a Civic-történelmet, amelyhez most egy újabb fejezet adódik. Április 4-én vettem egyébként, és erre azért emlékszem ilyen pontosan, mert 5-én írom a posztot. Mint minden új modell esetében, itt is fennállt, hogy sokáig kellett keresni, míg meglett, mert nem voltam hajlandó kifizetni a különféle csoportokban 1200-1500 forintos áron kínált darabok indokolatlan hype-felárát, de a türelem ezúttal is Hondát termett:

Mit mondjak, nekem ez így jó, ahogy van. Ez a fajta felni nem a kedvencem, de kétségkívül nagyon jól áll a kisautónak, főleg hogy nem a megszokott ezüst. A részletek a kocsin kaptak extra festést, ami rendben van, de kellett is, mert pl. az i3-as BMW-hez hasonlóan ha nem színezik ki hátul a lámpákat, azok teljesen el is tűnnek, szóval ez kötelező kör volt. A másodpéldányom bliszterén meg tudom mutatni, hogy szerepel rajta egy 65. évfordulós logo, de sajnos az ármatrica is, ami miatt mindig felbaszom magam, hogy ezt mi az anyámért nem lehet hátulra ragasztani - bár ez még mindig jobb, mint amikor a lopásgátló tüskével át is szúrják a kartont. Mint látjátok, a fotón még egy Batman-Lambo is helyet kapott, de abból a sorozatból csak ezt vettem meg, legfőképp a színe és a karton miatt - itt is jó a szürke, főleg így, mattban:

Így az év vége felé, gondolom, már mindenkinek megvan a kis Honda, aki szerette volna, így nem mondom, hogy futás megvenni, de remélem, így utólag is velem együtt örültök, hogy a kisautó-gyűjteményem egy újabb normális Matchbox-szal gyarapodhatott...