A hónap utolsó Honda-hétfőjének témája egy itthoni beszerzésű nyolcas szett a Hot Wheelstől, a BMW-, Porsche- és Lambo-sorhoz hasonlóan egy márkára fókuszáltan, a csomagolóanyagot igen takaros grafikával felturbózva - ami egyébként pont a legnagyobb erőssége a kis gyűjteménynek:

Valójában nincs túl sok újdonság az idén március végén beszerzett csomagban (itthon vettem, jó magyar forintokért), hiszen két kivétellel mindegyik megvolt eddig is a gyűjteményemben, de így egyben még úgy is képes voltam megvenni a szettet, hogy az említett két darab nem is igazán tetszik: Odyssey itt szerepelt, CRX itt és itt, ezzel a poszttal pedig rögtön hármat is kipipálhatok, végül pedig az EF Civicet itt mutattam (a 2016-os Type R-t meg emitt, idén januárban, de ez most mindegy). A HW-nél 2008-ban debütált Honda Racer és a tavalyelőtti bemutatású Monkey kismotor tényleg nem hiányzott eddig, de nélkülük a szett lenne hiányos, így befogadtam őket is, végül is van hely... A bekerült kisautók dekorációja nem túl különleges, bár a narancs coupé elég vagány, jobban néz ki, mint az én régi kékem, és nincs is rajtuk semmi olyan extra (fém alj, gumikerék, extra felni, bármi), amitől sokkal többek lennének mainline társaiknál, kivéve persze a kartonokat, amiket már a bevezetőben említettem, és szerintem nagyon jól sikerültek, és ahogy írtam, ezek adják szerintem a készlet legnagyobb vonzerejét. És a némileg magasabb ár apropóját. Ahogy a poszt elején említett többi készletnél is. Még lenne pár tippem, milyeneket lehetne kihozni, de szerintem tudják nélkülem is - illetve léteznek is olyan tematikus sorok (Mustang, Camaro), amiket nem vettem meg, szóval hosszú út áll előttem. Még mindig, így a 10 éves jubileum felé közeledve is...

Már öt év is eltelt az első GT86-posztom óta, igaz, az egy Scion volt, mindegy, aztán volt itt egy csodás Tomica is, az már rendes Toyota volt, sőt egy bonustrack is megjelent egy Realtoy kisautóval. Legfőbb ideje tehát, hogy mutassak belőle egy japán rendőrt ;)

Az augusztus végi börzén szerváltam, kemény 2000 magyar forint volt, ami szerintem baráti, pedig az eladót előtte nem is ismertem. Ugyanez az ebayen ekkortájt 4-5000 között ment, szóval örültem nagyon, persze nem csak emiatt. A doboz nem az ismert piros-fehér kombó, hanem oldalt fekete, ami szerintem jól néz ki, de fogalmam sincs, hogy ez valami limitált széria-e vagy sem, mindenesetre a kisautó nem egy nagy truváj, sőt meglepő módon - és a megszokottól eltérően - sajnos rendelkezik pár kisebb pontkopással, pedig én szabadítottam ki a celofánból, tehát nem játszott modellről van szó. De nem vészes. El tudom képzelni, hogy amúgy fennakadt pár darab valamiféle minőségi ellenőrzésen, és azért került ilyen baráti áron piacra, a fene tudja. A kisautó természetesen rugózik, és nyithatók az ajtók, a lámpák is a Tomicáéknál szokásos ezüst festést kapták, szóval nincs itt semmi látnivaló. Érdekesség még az, hogy a dobozon látható feliratok közül fent a harmadik sort el tudtam olvasni: Toyota 86 Patorooru Kaa, azaz patrol car. Jó vagyok? ;)

Folytatom a novemberi Honda-hétfőket, és megint egy remek Matchbox Civicről lesz szó, meg akartam ugyanis mutatni rendesen ezt a darabot is, ha már jó múltkor ezt elmulasztottam. Az április közepi Mecha-börzén nem vettem túl sok kisautót, ami általánosságban persze jó hír, de hogy pótoljam a korábbi (2011-ben beszerzett) piros ufó Civicem, amit sehogy sem találok azóta sem, ezt a fehéret nem hagyhattam ott. Sőt igazság szerint egy előre egyeztetett üzlet volt ez, amit aztán a börzén bonyolítottunk le személyesen, de ez mindegy is, a lényeg, hogy annyi év után újra a kezembe vehettem ezt a meglehetősen jól sikerült kis Matchboxot.

Lényegében hibátlan, de bontott állapotban. Sajnos ezeknek a Hondáknak az ára meglehetősen magasan van már, bár az RS6-os Audi szintjét még nem éri el, mégis furcsa egy kicsit, hogy úgy egyébként egy semmi extra kisautóról beszélünk, ami simán lehet, hogy idén vagy jövőre mondjuk újra megjelenik, mondjuk egy hatchback ötöspakk részeként... A valóságban ez a Civic nyolcadik generációja (itt az összes), és mint az elődei, sokak szerint ez is jó és tartós konstrukció, még ha a formaterve erősen megosztóra is sikerült. Én sem vagyok annyira oda érte, ezt valahol régebben írtam is, hogy engem pl. belülről sem igazán győzött meg, de lehet, hogy csak maradi vagyok. Kicsiben mindenesetre örülök neki, jó az, ha van egy ilyen a háznál. Sayonara!

Budapest, Madách tér, nyár, két Harley.

11:11-én kinéztem a pestlőrinci piacra, ahová az év utolsó veteránbörzéjét hirdették meg nemrég. Elég sok szép dolgot láttunk, de igazándiból főleg csak nyálat csorgattam. Ilyesmikre:

Na jó, egyvalamit vettem is, de az nem olyan érdekes, hogy ide kitegyem ;)

Egy idei új Matchbox modell következik, amit szerencsére ebben az egyszerű, mégis kívánatos szürkében hoztak ki, aminél jobb döntés nincs is, ez így nagyon jól néz ki, ahogy igaziban is ebben a színben. Emitt szerepelt egy Type R carspotting nem olyan régről, itt meg egy korábbi modell kicsiben, sőt arról is van spotting, és akkor az EF, emlékeztetőül - nagyjából ezek teszik ki a blogon a Civic-történelmet, amelyhez most egy újabb fejezet adódik. Április 4-én vettem egyébként, és erre azért emlékszem ilyen pontosan, mert 5-én írom a posztot. Mint minden új modell esetében, itt is fennállt, hogy sokáig kellett keresni, míg meglett, mert nem voltam hajlandó kifizetni a különféle csoportokban 1200-1500 forintos áron kínált darabok indokolatlan hype-felárát, de a türelem ezúttal is Hondát termett:

Mit mondjak, nekem ez így jó, ahogy van. Ez a fajta felni nem a kedvencem, de kétségkívül nagyon jól áll a kisautónak, főleg hogy nem a megszokott ezüst. A részletek a kocsin kaptak extra festést, ami rendben van, de kellett is, mert pl. az i3-as BMW-hez hasonlóan ha nem színezik ki hátul a lámpákat, azok teljesen el is tűnnek, szóval ez kötelező kör volt. A másodpéldányom bliszterén meg tudom mutatni, hogy szerepel rajta egy 65. évfordulós logo, de sajnos az ármatrica is, ami miatt mindig felbaszom magam, hogy ezt mi az anyámért nem lehet hátulra ragasztani - bár ez még mindig jobb, mint amikor a lopásgátló tüskével át is szúrják a kartont. Mint látjátok, a fotón még egy Batman-Lambo is helyet kapott, de abból a sorozatból csak ezt vettem meg, legfőképp a színe és a karton miatt - itt is jó a szürke, főleg így, mattban:

Így az év vége felé, gondolom, már mindenkinek megvan a kis Honda, aki szerette volna, így nem mondom, hogy futás megvenni, de remélem, így utólag is velem együtt örültök, hogy a kisautó-gyűjteményem egy újabb normális Matchbox-szal gyarapodhatott...

Múzeumok Éjszakája idén is volt, "szokás szerint" voltunk a Rendőrmúzeumban is, ez bevált program, kiváltképp gyerekkel. Láttunk kutyás és "bunyós" bemutatót, volt tenyérlenyomat-vétel, illetve az alábbi oldtimereket is lencsevégre tudtam kapni:

Utána még az Aeroparkban rendezett autóztatós Parkoló Parádét néztem meg, azt már egyedül. Az elsőről itt írtam, az nagyon bejött, aztán emitt, most viszont új volt a helyszín, más a közeg. Elég későn értem ki, már sötét volt, így képeket sem nagyon tudtam csinálni, kettőt azért mutatok:

(További képek a TC jóvoltából itt és itt.) Autóztatós találkozó volt, ahogy írtam, ami azt jelenti, hogy az érdeklődők hely és kedv függvényében beülhettek érdekes autókba, amelyek kedves tulajdonosai elvitték őket egy-egy kisebb körre - nekem így két autóval is sikerült utaznom, az egyik egy Volkswagen T1 tűzoltó volt, később meg egy nem túl régi rövid Land Rover Defender. Az elsőről itt egy fotó Andristól, alatta pedig egy rövid kis videóm is van:

Mindkettő nagyon tetszett, a tűzoltóban történt utazás nagyon nagy élmény volt, ezúton is köszönet a tulajnak, és persze a szervezőknek!

Az van, hogy vége lett a projektnek, de nem most, hanem még július legvégén, sikerült ugyanis egy nagyon kedves gyűjtőtársammal megállapodni, aki egyben átvette a maradék mennyiséget, így végül az a terv, hogy majd minél több készletet összerakjak, és a nagyobb pénz reményében külön-külön adogassak el, megborult. De így sem baj, mert jó pénzt fialtak a lényegében tehát kilós legóként eladott cuccok, és az idő, amit foglalkozgattam az eddig bemutatott készletek összeállításával, jól telt. Pár képet még mutatok:

Ez itt fenn a múltkor már tárgyalt midi-scale Falcon, amelyről jól láthatóan hiányzik egy kerek, matricás elem felülről. A másik hiány pár láb alulról, 6 helyett 3 lett csak meg, de azokon is viszonylag stabilan állt. A kék tároló meg tele minifigekkel, többségben Star Wars-témában. Erre még visszatérünk.

Ezek a nagy halomból egy zacskóba már általam kiszelektált megkezdett vagy félbemaradt Star Wars-készletek, jó pár érdekességgel, mint amilyen Jabba sivatagi "csónakja" is, amiről Luke-ot próbálták a Sarlacc szájába tessékelni.

A snowspeeder már volt a blogon, itt csak azt akartam megmutatni, hogy járt hozzá taun-taun és két Snowtrooper is, no meg még két felkelő katona is, szintén téli szerelésben, de ők lemaradtak a fotózásról. A háttérben látható Gunship saját. 

Szóval a minifigek: elég sok volt a kupacban, az összeset nem is szelektáltam ki, bár tervben volt, hanem inkább csak a nagyobb témákat pakoltam egybe, mint a Star Wars és a Gyűrűk Ura. Plusz pár Karib tenger kalózai. Elég impozáns csapat jött itt össze, két tételt emelnék ki: köztük van Amidala a díszes ruhájában, ami jóval 10.000 Ft feletti értéket képvisel már, illetve a kettővel fentebb említett tatuini készletből származó álruhás-maszkos Lando Carlissian, amely szintén elég ritkának számít. Threepio fekete alteregója tudtommal a Halálcsillag készletből származik. A City-készletek figurái is jó sokan voltak, de mint írtam, azok maradtak a kupacban.

Két további kép SW-os figekről: ilyen kisebb plate-ekre gyűjtöttem a nagyjából összetartozókat, de szerintem a kis kiegészítők összepárosítása nem sikerült teljesen jól, illetve maradéktalanul. De ezek szerintem még így is jól néznek ki együtt.

Egy barlangi troll! Ez nagyon tetszik nekem, de mennie kellett. Mellette a cápasrác csak a méret szemléltetése miatt látható a képen. Szóval sajnos vége lett, bár a feleségem szerint nem sajnos, a nagy dobozok és zacskók elég sok helyet elvettek a gyerekszobából, ő inkább örült, hogy egyben el tudtam passzolni a kontingenst. Nem tudtam meggyőzni, hogy csak kábé még fél évet kellett volna kibírni, hogy a nagyobb készleteket ki tudjam válogatni és összerakni :) Na, mindegy, jó móka volt így is.

A Magyarországon csak (ma már alig-alig fellelhető) első generációs Honda Jazzként ismert mini Honda tavaly debütált a Hot Wheels kínálatában, de mindjárt Turbóként, versenyautóként. Mezei kivitelben is nagyon kívánatos szerintem, így meg egyszerűen ennivaló, simán elfogadnék egyet otthonra, ha ilyet egyáltalán lehetne szerezni itthon. Vagy bárhol... Mindegy, marad a kicsi, amivel szerintem nagyon jó munkát végzett a Mattel:

Ez a fenti példány viszonylag könnyen és gyorsan meglett az itthoni megjelenése után, a december eleji börzén sikerült beszereznem ugyanis, tényleg csak pár nappal (esetleg héttel, nem tudom) az első itthoni fotók feltűnése után. Korrekt kisautó, klassz a dekoráció, és ebben a színben nagyon fotogén. Nagyon tetszenek ezek a kerekek is, remélem, egyre több Hot Wheelsen meg fog jelenni a jövőben. Ebben a hónapban amúgy minden hétfőn Hondás poszt jön, csak mondom. Gyertek, olvassatok!

Visszatérő téma (sic!) a blogon a Vissza a jövőbe ikonikus autója, a Delorean DMC, illetve az abból származtatott időgép, és ez így van jól. Először 2009-ben szerepelt itt az utcai változat, amely poszt egyébként az első olyan írásom volt, ami kikerült az Index főoldalára, 2010 decemberében már az időgépet is meg tudtam mutatni a japán Tomica jóvoltából, majd a rá következő márciusban már a Hot Wheels is felzárkózott az időgéppel, utoljára pedig tavaly júliusban volt téma a sirályszárny-ajtós verda - pont itt volt tehát az ideje, hogy szülessen egy újabb poszt. Az apropó persze az, hogy Tati barátom segítségével, aki Japánban járt, meglett a Tomica legújabb változata, amely a filmsorozat harmadik részének autóját dolgozta fel:

Itt ugye láthatjuk az autó elejére applikált 50-es évekbeli áramkört, de a fehér oldalfalú gumik is segítenek elhelyezni a kocsit az időgépek sorában. Hátul megvan Mr. Fusion, amely ugye ebben az esetben nem üzemel, de az összkép miatt nem elhagyható részlet. A kisautón nagyjából minden a helyén van, még egyedi felniket is kapott, igaz, a dísztárcsákat nem tudták normálisan reprodukálni, de így is tetszetős a végeredmény. A filmhez képest nem stimmel a lesötétítés, de nekem bejön. Rugózik és remekül gurul, de ennek a kipróbálása csak kötelező kör volt, a Tomica modellek esetében ez általában adottság, ráadásul valószínűleg a tesztkörön kívül ez a kisautó már soha sehova nem fog gurulni :)

Annak, aki nem irtózik a nemzetközi rendelésektől, bátran ajánlom a beszerzését, még emberi áron meg lehet szerezni az ebayen, 3000 Ft környékén volt, amikor utoljára néztem (szerencsére úgy, ahogy én hozzájutottam, sokkal kedvezőbb volt az ára, 700 jen), ellenben a bevezetőben linkelt kis társát 10.000 alatt már nemigen lehet találni, szóval idővel ennek is növekedhet még az ára. Meglátjuk. Na minden jót, gyertek máskor is!

A másik nagy kedvenc is megérkezett Miki mellé:

Lego faroktoll, ez a nem mindegy! Egyébként az igazán nagy durranás most jön, ugyanis meglett az évfordulós, limitált retro rendőrfigura is, aminek nagyon-nagyon örülök:

Hát lehet ezekért nem teljesen odalenni...?

A mai poszt egy kicsit szokatlan, mert számomra ismeretlen területre visz: ilyen régi autókat nem gyűjtök kicsiben, szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan kisautóm van, aminek külön vannak a sárvédői - már ha a Bogarakat nem számítom ide. Az idén év elején megjelent 1933-as Plymouth (Model PD Deluxe 4-Door Sedan talán, de ez aztán végkép ingovány) azonban mégis megtetszett, így nem hagytam ott az üzlet polcán. És még rendőr is!

Igazából a két fényszóró ellustálkodott imitációján kívül semmi baj nincs vele, sőt kimondottan klassznak tartom ezt a kisautót, kiváló színválasztással. Oldalt kapott némi kiemelést a négy kilincs, ez jót tett az összhatásnak, elöl-hátul azonban semmi, pedig egy-egy ezüst és piros pötty talán már nem lett volna olyan nagy fáradtság (és pénz), de ezt ők tudják jobban, nyilván. A kerekek tetszenek, sokkal jobban ráadásul, mintha küllősek lennének, így adnak némi plusz marconaságot a kisautónak, ami rendőrként nagyon is releváns elvárás. A 699 forintos (szerintem túlzóan magas) ár ellenére két másodpéldányt is eltettem, majd az idő eldönti, volt-e értelme... Minden jót, erőt-egészséget!

Nagyon nem akarok a téma szakértőjének a szerepében tetszelegni, nehéz is lenne, ezért már az elején le kell szögezzem, az igazi autóról innen és innen lopok, Magnus Walkerről pedig itt olvashattok egy jót magyarul. Szóval akkor az ikonikus 277-esről:

Az autó különleges Magnus gyűjteményében, ez volt ugyanis élete második Porschéja, és immár 15 éve használja és fejlesztgeti. Olyan ez neki elmondása szerint, mint egy kedvenc pár bakancsa vagy farmere, és ennyi elég is neki, hogy ne akarja sohasem eladni. Mindegyik autóját használja egyébként, de ezt a darabot a legtöbbet. 200 lóereje még épp uralható, és Magnus szerint a kocsi tökéletes átmenet egy utcai és egy pályára készített versenyautó között. Évente 50 pályanapot jár meg vele, és eddig összesen 300-on vannak együtt túl. Eleinte a motorcserék tesztautója volt, volt benne 2.4-es, 2.7-es és 2.7-es is, jelenleg egy 2.6-os erőforrás dolgozik benne, amely egy volt versenyautóból származik. Sosem akart belőle 400+ lóerős szörnyet építeni, a cél az élvezetes vezethetőség volt mindig, ennek rendelt alá minden módosítást a tulajdonosa. Az egész kocsi az egyszerűségről szól. Kevés lóerő, könnyű súly, ültetés, komoly fékek, kábé ennyi. "Some cars go, and others stay," mondja, és bizonyos, hogy a 277-es még marad egy darabig. "The car is about the freedom of the drive on the open road." Nála tehát ez a személyes szabadságának megtestesítője.

Nézzük akkor, mit bírt ebből a Hot Wheels kihozni:

A korábban a témában mutatott 356-oshoz hasonlóan ez is egy mainline kivitel, ami lényegében a semmi extra szinonimája lehetne, mégis az a helyzet, hogy semmi szégyellnivalója nincs a szilveszterkor mutatott speckó kivitelhez képest (vagy a modern klasszikussal összevetve), pedig a Track Day sorban megjelent változat még gumikerekeket is fel tud mutatni. Itt egyébként talán pont a négy kerék a leggyengébb pont, de az is inkább csak úgy, ha az igazi autóval akarjuk összevetni - a valódi Fuchs-felnik imitációja nem egy hálás feladat, lássuk be, bár van olyan, ahol ez sikerült. Mindenesetre így is elég dög, és ismerve Magnus stílusát, a kisebb festékhibák nem is olyan zavarók ;) Egyszerű, vagány, széles és lapos, és ez utóbbi tulajdonsága nagyon fontos, a kisautók nagyon sok esetben itt véreznek el, de szerencsére a HW ebben erős. Az élethűség pedig szerintem csillagos ötös.

Szerencsére ez a sokadik Hot Wheels az utóbbi pár évből, amire merem azt mondani, hogy bárcsak minden kisautója a gyártónak ezen a színvonalon kerülne ki az üzletek polcaira... Érdekességképp még egy verzió a végére, megjelent ugyanis ugyanez a kocsi fordított festéssel is, a kék és a piros színek cseréltek helyet, de így is jó:

Ezt jóval később szereztem be, de szerencsére akciós volt ;)

Ha már úgyis Porschékról posztolgattam mostanában:

Szeptember elején fotóztam ezt a darabot.

A Hot Wheels első körben tíz kisautót látott el a csomagolásán ezzel a Legends of Speed felirattal, így képezve egy viszonylag heterogén sorozatot. Ezek közül én négyet szereztem be, na jó, ötöt, mert a Magnus Walker-féle Kafer Racer duplán van meg (mármint ebből a sorból, mert amúgy az "alap" piros és fekete példány is otthon pihen), kékben és fehérben is. Ezek azok:

És hogy akkor mi az ötödik? Amelyről a mai poszt leginkább szól? Hát a Porsche 917 LH, csodás világoskék Gulf-színekben! Az igazi autóról ezt a cikket javaslom elolvasni, hosszú és tartalmas, most csak annyit gondoltam ide is leírni (innen lopva), hogy a kisautót a Porsche 917-es LH, azaz Langheck (hosszú farkú) változatáról mintázták, és a fentebb is látható Mercihez hasonlóan a 2017-es Project Cars 2 című játékkal együttműködve tervezték. A valóságban mindössze öt darab ilyen autó készült és versenyzett 1970 és 71 között. A Gulf-mintázatú darab eredeti vezetője Pedro Rodriguez és Jackie Oliver volt az 1971-es Le Mans 24 Hours versenyen, amelyet a legjobb kvalifikációs idő és a versenyen felállított körrekord ellenére nem tudtak befejezni. Az igazi autó ma is létezik, felújítva állították ki a Simeone Foundation Auto Museumban. Kicsiben meg így néz ki:

Szerintem kurva jó. Igazság szerint nem ez az első Porsche 917-esem, mert a Porsche-sorból is megvan, igaz, az nem ez a változat. A linkelt posztban még nem volt egyébként teljes a pakk, de azóta bepótoltam minden darabot, mert rájöttem, így mutatnak jól, de ez mellékszál. A kisautó a lehetőségekhez képest élethű, az arányosság terén már nem ennyire fényes a helyzet, de az összhatás szerintem bőven kárpótol: ha kisgyerek lennék, ezt a versenyautót mindenképp imádnám tologatni, mert már ránézésre is nagyon gyors ;) A festése teljesen rendben van, amellett, hogy szeretjük a Gulf-dekort, külön öröm az olyan kis figyelmesség, mint az áramtalanító megjelenítése a kocsi bal oldalán - az öröm akkor lenne teljes, ha a narancs csík is hibátlan lenne az autó elején, de ez amúgy a valóságban nem vészes, csak a képen jön ki ennyire. A hátsó szárny alatt jobbra van egy kis sorja is, de az sem tragédia, és valószínűleg csak az én példányomra jutott, ilyen ez a popszakma. Április elején vettem, és annak, aki még nem tett hasonlóan, melegen ajánlom a beszerzését! Már akár fehérben is:

Sőt nemrég lőttem két rendőrségi Porschét is, ha már itt tartunk, az öt éve mutatott Panamera alapján, ezeknek külön örülök:

Mint minden rendőrnek a gyűjteményemben. Na minden jót!

Volt már régebben egy Spyder című poszt, ezért kellett elé most a szám a címben... A Hot Wheels Porsche 918 Spydere a mai delikvens, amely szerintem egy nagyon jól sikerült kisautó, és május eleje felé érkezett meg a gyűjteményembe, itthoni beszerzés eredményeként. Érdekesség, hogy a HW-től ez már a második casting, volt egy korábban is (ez egyébként a Porsche-soromban is megtalálható), amely még a koncepció alapján készült, most nemrég pedig frissítették, és ezt nagyon is jól tették, raktam is el belőle bontatlan másodpéldányt, így meg tudom mutatni minden oldalról:

Példás a kidolgozottsága belül, amely nyitott autó lévén el is várható, de ugye ennek ellenére nem mindenkinek sikerül megugorni ezt a lécet, sőt néha a Hot Wheels mérnökeinek sem. A nem túl izgalmas ezüst fényezést a jó arányérzékkel alkalmazott plusz festések ellensúlyozzák, de nem vitték túlzásba, talán nem is igen lehetett volna, így a végeredmény kellően visszafogott, már-már letisztult. A fekete felniknek külön örülök. Hiba lenne kihagyni a típus szerintem legnagyobb hírverést kapott magyar vonatkozását, a volt CBA-vezér 300 milliós verdáját, amiről anno több portál is megemlékezett, valahol joggal. Baldauf úr nem egy mai ficsúr, de az ízlésével nincs baj, azt kell mondjam:

Mint azt talán tudjátok, a képen látható parkolót magam is sokat használtam egy időben, de ahogy az említett ex-vezér esetében, nálam is aztán vége szakadt az alsónémedi vidám napoknak, jó ideje már újra a civilizációban van szerencsém dolgozni... Köszönöm a figyelmet!

Ha elsőre nem ismerős a név, nem csoda, én speciel szeptember végén hallottam először, itt:

És hát nagyon megtetszett ez a világ. Lájkoltam a FB-on, és így kaptam is értesítést a következő motoros börzéről, amit a főhadiszállásán, a Népszigeten rendeztek meg október 14-én. Maga a börze nem volt valami nagy dolog, 3 perc alatt jártam körbe, de a klubműhely valami csoda, egy ilyenről álmodozom évek óta, mutatom is a képeket (a kezdőkép a poszt tetején nem saját, látszik is):

Az én garázsom adottságai nem teszik lehetővé a hasonló kialakítást, de legalább már van hova törekedni ;) Régi magnóm már van...

A Hot Wheels Maverickje 8 éve nálam is ott parkol valamelyik polcon, de az idei custom verzió így is kellett, főleg hogy nem egy mindennapi autóról van szó. Mármint igaziban. Sung Kang valódi autójának kicsinyített másáról van ugyanis szó, amelyet 2016-ban épített összeállva pár kaliforniai főiskolással, a Pennzoil és a SEMA segítségével. Az autó alapja egy 72-es Maverick, amelyet a korábban már mutatott FuguZ Datsun "mintájára" készítettek el, restomod stílusban. Egy 2015-ös Mustang 2.3-as, Greddy turbós négyhengerese került bele, amely így közel 400 lóerős lett.

Ezt a kis ötletüket Project Underdog névre keresztelték, ami ugye a 400 lóerővel már kicsit vicces, tekintve hogy az 'underdog' a gyengébb kutyát jelenti, aki nem b*szik, azaz az esélytelenebb, gyengébb versenyzőt.

A színész és a diákok közös munkáját a Ford a Corporate Design Award-dal jutalmazta. Szerintem is pofás lett, és kicsiben sem lehet okunk panaszra:

Egyszerű, de nagyszerű. Nem mondom, hogy visszafogott, mert a kialakítása, a spoiler az elején, a kerékívek nem azok, mégis az összhatás egységes, arányos. Sokszor mondtam már, hogy szeretem az ilyen kisautókat, ahol nem borítanak mindent lángnyelvek, egyforma méretű a négy kerék, és nincs túl sok króm - ráadásul ha van valós vonatkozása is, az külön rokonszenves. Ez a Maverick ilyen, az ég tartsa meg a HW jó szokását...!

Egy Alfa Romeo155-öst találtam a szomszéd utcában. Még tavasszal...

Van egy inkább érdekes, mint jó sakk tematikájú sorozat a Hot Wheels kínálatában, amely úgy egyébként nemigen mozgatott meg, mert van benne pár fantáziaautó is, de amikor kijött először a fekete, majd a fehér Bogár is, nem haboztam, beszereztem őket, mert nagyon jópofák ezzel a dekorációval:

Amúgy a sorozatból megvan még egy fekete King Cuda is, nyilván király felirattal, de az Miláné, és már mutattam korábban. A témában még ezt a készletet javaslom megnézni, hihetetlen, hogy miket ki nem találnak emberek, bár ez csak egy design projekt (van benne Matchbox is), nem egy valós szett... Kellemes játékot!

A mai napig az egyik kedvenc HW-sorozatom a 2016-ban megjelent Gran Turismo, aminek megjelent, és az augusztus végi börzén landolt is nálam a folytatása, újabb nyolc darab kiváló járgánnyal, köztük a bevezető képen is látható BMW M4 Safety Car kicsinyített másával:

A két Renault által új típusokkal is gazdagodott a gyűjteményem, ezekre eddig nem izgultam rá, így nem is vettem meg őket, de e szett részeként végül is megérkeztek - és tök jól néznek ki! A nyolc autó közül szerintem a Skyline és a Bimmer a legjobban eltalált modell, de a McLaren is nagyon tetszik ebben a színben. Ezek nem gumikerekes kisautók, csak a csomagolás és a festésük különleges, de ennek megfelelően a beszerzési áruk is vállalható, darabra vetítve nem érték el az ezer forintot sem. Mellesleg az év során szinte a teljes Hot Wheels gumikerekes szekciómtól megszabadultam, ami hát persze fájt, de anyagilag jelentősen hozzájárult egyéb szirszarok beszerzéséhez és fenntartásához, szóval az energia nem vész el, csak átalakul... ;)

Új, 2018-as Matchbox következik ma, aminek örülünk, főleg hogy ez is egy valós autó, nem fantázia. Annyira valós, hogy filmszereplőként már láthattátok is a blogon, itt, de beteszek ide is képet a Breaking Bad-ből:

Hasonló motyó egyébként volt már, de ez nem Cherokee, hanem Jeep Wagoneer. Ajánlott olvasmány ez az átfogó cikk a modell történetéről, ha ebből jól vettem ki, az említett két típus között az ajtók száma adja a különbséget. Idén egyébként volt szerencsénk pár elég jól eltalált új Matchboxhoz, az ősrégi Plymouth és az új Civic mellett szerintem ez volt még talán az egyik legfontosabb megjelenés. Ezek is nemsokára jönnek a blogra. De nézzük akkor a SUV-ok egyik ősatyját. Vagy anyját:

Teljesen korrekt munka, de ezzel a vonóhorog-kiképzéssel nem igazán könnyű megbarátkozni. Persze dicséretes, hogy egyáltalán került rá, az ilyen fajta kisautóknál szerintem ezt hiba lenne elhagyni, elég komoly plusz játékfaktort jelent a kölköknek, ha rá tudnak akasztani egy lószállítót vagy akármit, és hát láttunk erre már nem egy, nem kettő jó megoldást. Ez nem az. Az autó színe, oldaldekorációja és kerekei viszont rendben vannak, tetszenek. Nem mennék el olyan messze, mint Lamley-ék, akik szerint ez a Matchbox tökéletes, de nincs messze, ezt aláírom. Ha viszont beleszámolom a KIK-es 290 forintos beszerzési árat, aminek köszönhetően rögtön háromnak is a gazdája lettem, tényleg nehéz ár-érték arányban ennél jobbat találni az utóbbi 10-20 évből ;)

Ma van az a ritka eset, hogy borítóképet ismétlek. Ebben ugyanis pont ugyanezt a fotót használtam, de ma relevánsabb, meglett ugyanis a három éve prezentált Charger párja, a Mercury King Size kivitele a Matchboxtól:

Mint látható, ez azért egy jóval leharcoltabb példány, de szerencsére a beszerzési ára is ennek megfelelően alakult, az eladó a realitások talaján maradva határozta meg azt. Viszont mindene megvan, működnek a kormányozható kerekek is ("True Guide Steering"), és sok kis társától eltérően a felnik is teljesen vállalhatók. Vonóhorog itt is van, mert az kell. A kisautó érdekessége, hogy van B-oszlopa, nem tudom, mi indokolta ezt, de ez ilyen, nem érdemes fennakadni rajta. Belül elég egyszerű az utastér kivitelezése, de minden a helyén van. Egyébként 1968-ban jelent meg, a King Size range-en belül az első személyautóként. Talán mondanom sem kell, hogy angol gyártású, és csak ebben a színben volt elérhető, már ami a külsőt illeti, ugyanis volt fehér belsővel is, de az ritkább. Én ennek is nagyon örültem, de igazából az a nagy helyzet, hogy a poszt élesülésekor már egyik sincs meg, a Chargert és a Cougart is eladtam, 'nemesebb' célok érdekében. Ráadásul pici haszonnal.

Hogy pontosan hány Golfos poszt volt már a blogon, meg nem mondom, de hogy Noreves nem volt túl sok, az biztos. Ettől a gyártótól ugye begyűjtöttem már jó pár Matchbox-méretű kisautót, hogy mást ne mondjak, egy I-es Golfot is, de tőlük a leginkább kedvenceim a kicsit nagyobb, 1:43-as Jet-Car sorozatbeli autók, mint amilyen pl. ez a Merci volt, vagy az 504-es, esetleg legutóbb, tavaly az Alpine. És most akkor ezekhez mutatok egy újabb darabot, amit az április börzén szerváltam olcsón:

Nem egy túlbonyolított, szofisztikált modell, inkább játékra termett kisautó, de szerencsére tényleg egy egyes Golfnak néz ki, ellentétben sok kis társával, amiknél nemigen sikerült eltalálni jól az arányokat, beleértve a legelső linken említett kistesóját. Az eladónál volt több példány is, talán ez volt a legjobb állapotú, de ez sem makulátlan - mindenesetre a két mai bolti Hot Wheels árában beszerzett kisautó összességében teljesen jó egészségnek örvend, nem lehet panaszom. Volt az újabb kerekűből is, de én kimondottan ezeket szeretem, bocsátassék meg nekem.

A mai poszt három főszereplője közül kettő március közepén került hozzám a KMO börzéről, csere útján. A két Tomicáért két Tomicát adtam a szerb eladóknak, nevezetesen a VW Polo rendőrt és a BMW E30-as rendőrt. Előbbit azért, mert valahogy kilógott ebből a szekcióból a német rendőrségi festésével, utóbbit meg azért, mert nem tudtam hosszabb távon megbarátkozni a kicsi méretével - még ha egyébként a kivitel és a festés iszonyú jó is volt. Mondhatni, árában sikerült elcserélni a két kisautót, így ez most már nem jelentett érvágást, cserébe két olyan darabbal gazdagodhatott a gyűjteményem, amelyek közül szerintem mindkettő nagyon jól sikerült. Féltem egy kicsit a kék felnijeitől, mert képen nem tűntek túl igényesnek, de kézbe véve megnyugodtam, teljesen rendben vannak. (A szintén az ebből sorozatból származó Impreza esetében is a kerék talán a leggyengébb láncszem, de végül is csak szokni kellett...)

Na csapjunk bele: a kék változat az 1999-ben bemutatott R34-esnek a búcsúváltozata volt, és leginkább talán a Gran Turismo 4 Prologue-ban tett szert szélesebb ismertségre. A nevében a Nür természetesen a Nürburgringre utal, ahol a fejlesztés egy komolyabb szakasza folyt, a V-SPEC pedig a Victory Specification-re. Ebből a 450 lóerős változatból mindössze 750 darab készült, kicsiben viszont jóval több, íme az enyém:

Tényleg prémium modell, semmi panasz nem lehet a részletekre, színekre, kiegészítőkre, belső térre, na jó, esetleg a kormány lehetett volna szebb. De nem vészes így sem, a többi részlet szépen ellensúlyozza, sőt feledteti ezt a kis hiányosságot. Ajtók nyílnak, a kisautó rugózik, a doboz gyönyörű. És lényegében ugyanez igaz az ezüst változatra, amely a legritkább utcai R34-est, a Z-tune-t mintázza, azaz a 20 éves szülinapi modellt, amelyből nagyban 19 db készült, de ebből csak 17 került forgalomba:

Csak egészen apró különbségek fedezhetők fel a két kisautó között, de kiállásában mégis talán vagányabbnak mondható az ezüst verzió, ami szerintem leginkább a fekete felnikből fakad. A külső eltérések mellett (mint amilyen pl. a motorháztető vagy a szoknya) a beltér megkapta a plusz piros színt, ami egy kicsit feldobja az összhatást, de még fontosabb, hogy ezáltal is élethűbb lett a Tomica kivitele, no nem mintha ebben a sorozatban ezzel bármikor is probléma lett volna. Kiváló darab tehát mindkettő, úgyhogy ennek örömére mutatok még egyet, amit (pár más apróság társaságában) Tati barátom hozott nekem (rendelésre) Japánból, vásárfiaként:

Az R32-es ebben a kivitelben kemény 1600 forintba került átszámítva, ami szerintem nagyon baráti ár, főleg hogy egy ennyire igényes kis modellről van szó ennek az esetében is. Úgy látom, frissítették a doboz dizájnját is, előnyére. Nem egyedül érkezett, vele jött még a korábban mutatott rózsaszín Cadillac, és még egy, amiről majd később lesz szó. Remélem, Nektek is tetszettek a mai kisautók, mert nekem nagyon bejönnek ezek, így meg is ígérhetem, hogy a közeljövőben lesz még Tomica Premium modell a blogon.