Az utóbbi időben - szerencsére - a Hot Wheels mellett a Matchbox is beerősített retro japán vonalon, ennek az egyik legfrissebb bizonyítéka az 1962-es Nissan Junior kisautó, amely igaziban 1956-tól volt gyártásban, módosított formában egészen 82-ig. A Bluebird-alapú kisteherautók és a Nissan Diesel név alatt forgalmazott nagyobb méretű teherautók közötti piaci rés betöltésére született, de a közvetlen versenytársát, a Toyota Stout-ot nem sikerült igazán megszorítania, a wikipedia szerint az ebben a kategóriában furcsán ható Junior név miatt - ezt a vásárlók nehezen tudták az igavonáshoz párosítani. Érdekes módon viszont állítólag Iránban a mai napig gyártják az utolsó változatát... És létezett belőle gyári tűzoltóautó kivitel is. Már a fenti képpel összehasonlítva is látható, hogy bármennyire is kedvere, aranyosra sikerült a Matchbox megoldása, nemigen sikerült eltalálni az igazi arányait. Cserébe viszont elég keskeny és magas lett a kisautó, de nem akarok panaszkodni, mert ezektől elvonatkoztatva nagyon is tetszik!

Tök jól áll neki ez a bilikék szín, szintén jól néz ki a bélelt plató, a kabin rácsozott hátfala, szépek a dísztárcsás felnik, és hát látjátok, került rá vonóhorog - hát mikor láttunk már ilyet utoljára a Matchboxtól? A lámpákat elöl-hátul, illetve pár apróságot kifestettek rajta, merem remélni, hogy ez standard lesz a MB-nál innentől, bár a fehér műanyagra a fényszórók festése nem ígérkezik túl tartósnak, már most sem 100%-os. Összességében nagyon tetszik, el is tettem belőle egy pár bontatlan példányt nehezebb időkre. Nektek bejön?

A Nánási úton lőttem november elején, de nem ettől nem szép :D

Akkora batár ez az Infiniti, hogy a túloldalon mellette álló Clio nincs is...

A múltkori Lledo-poszt címében azért szerepelt az egyes szám, hogy most lehessen egy kettes. Nem magában sikerült ugyanis az olivazöld Bogarat bezsákolnom, hanem egy gyönyörűséges bordó VW T1 Transporter társaságában, aminek már ráadásul fém az alja, ahogy az illik:

A Starlight gyufa Volkswagen Transporter reklámautója tényleg egy darabka 50-es éveket hoz el a polcra, és ez a múltidézés a doboz nélkül is működik. Egyszerű, praktikus a festése, hiszen ez egy munkásautó, semmi sallang, semmi króm. A reklámról viszont szerintem hiányzik a cég elérhetősége :) Igényes, súlyos modell, a felniken rendes gumikkal. Nem nyílik azonban semmije, de mivel nem is egy játékautóról beszélünk, ezzel együtt lehet élni. A Lledo Days Gone sorozata egyébként nem annyira régi, mint amit a tartalom és forma alapján elsőre feltételezhetnénk: a cég vezetői a nyolcvanas évek elején visszavásárolták és Enfieldbe szállították Makaóból a Matchbox korábbi, Models of Yesteryear sorozat gyártó gépsorát, ahol 1983-ban, folytatandó a MB ezen hagyományát, már abban az évben be is indult a gyártás. A sorozatban jó pár csemege megtalálható, de nekem most egyelőre ennyi elég, főleg hogy a modellek többsége nekem túl régi autót mintáz, de ha esetleg megint betalál valami jó ajánlat, bővülhet még a sor, meglátjuk. Addig is a témához lazán kapcsolódó, egy tavaly év végi beszerzésemet mutatom még meg itt, nagyon tetszik:

Hot Wheels, speckó gumikerekes kiadás. Na minden jót!

Utoljára 2016. karácsonyán mutattam Nektek Lledo kisautót, ráadásul akkor is egy Bogarat - most itt van egy "normális" is belőle, aminek van teteje is. Az eredeti dobozában érkezett, de sajnos a fólia eléggé megviselt, olyan szinten meggyűrődött, hogy ezzel már nemigen lehet mit kezdeni. A lényeg szerencsére bent van, és kiszabadítva sokkal jobban is mutat: 

Továbbra sem tekintem magam 1:43-as gyűjtőnek, ezt az egyébként nagyon is népszerű méretarányt sokkal kisebb mennyiség képviseli a gyűjteményemben, mint amennyi Matchbox-méretű kisautóm van, de ennek nagyon nehéz volt ellenállni, mert nagyon szép darab és nagyon kellemes áron kínálták - együtt egy kis társával, amit a következő posztban mutatok majd meg. A bal hátsó sárvédőn látható egy kis gyári festékhiba, amitől azért nem dőltem a kardomba, de összességében nagyon szép ez a modell, a csodás kerekek pedig nagyon jól hozzák a retro érzést. Úgy egyébként nem egy nagy durranás, nem rugózik, nem nyílik, sőt még az alja sem fém - egyszerűen csak szemet gyönyörködtető...

Belvárosi Ferkó tavaly októberben:

Még épp szép őszi idő volt...

Csak hogy kerek legyen a történet, egy japánnal zárom a januárt ;) A legutóbbi Skyline-poszt óta eltelt öt év, ami azért elég durva. De az igazán durva a tavalyi év egyik legszebb meglepetése, miszerint a Matchbox készített egy (számomra) szinte minden szempontból tökéletes kisautót. De mielőtt a képekre térnénk, hadd mondjam el, hogy két érdekessége van amúgy az első színváltozatnak (amely nem a most következő, hanem ezüst, és természetesen megvan az is, csak nem nyitottam ki): az egyik, hogy Magyarországon szerintem üzletben sehol sem bukkant fel, a másik viszont ennél is jobb, mert két belső változattal hozták ki, az egyik egy konszolidáltabb, a másik egy sportosabb verzió volt, itt tudjátok megnézni. Még a motor is más, pedig ugye az nem is látható szétszedetlen állapotban. Easter egg a javából... A Nissan Skyline egyébként meglehetősen érdekes modelltörténetével most nem húznám az időt, mindenkinek van jobb dolga, másrészt nálam valószínűleg sokan sokkal jobban is ismeritek, szóval mutatom inkább a saját fotóim:

Mint írtam fentebb, ez már a második szín, amiben kijött - és a valóságban sokkal sötétebb, csak egy kicsit sok volt itt a fény. Kicsit nagyon. De ezt még a remek fotódobozom előtti időkben fényképeztem. Ebből is tartalékoltam egy (na jó, két) bontatlant, ahogy az ezüstből is egynél több pihen a dobozban, jól elrakva. Mert csak. Természetesen nagyon bejön, annak ellenére, hogy a tökéletesnél szerintem egy kissé rövidebbek lettek a tengelyek, de ennek nyilván megvan az oka (gondolom, a hátsó sárvédők), ráadásul az egyéb jellemzők feledtetik ezt a kis apróságot. Annyira, hogy amennyire látom az kisautós ismerőseim körében, de akár az ebayt is említhetném, mindenki nagyon odavan ezért a modellért - és hát basszus, mi kellett hozzá? Semmi. Jó, szinte semmi, vagyis semmi olyan, ami ezelőtt ne lehetett volna meg: egy kultautó, egy igényes tervezés a lekicsinyítéskor, egy kis önmérséklet, némi odafigyelés a részletekre, és kész. Persze, egyébként van egy ilyen retrohullám is, azon belül ráadásul szerintem külön hangsúlyt kapnak a 70-es évek japán vasai, ráadásul ahogy írtam, ez a kisautó nem is lóg ott minden üzlet polcain tucatszám, szóval jól összejöttek a körülmények, hogy nagy kedvenccé váljon a kis Nissan. Hát nálam már az. (Ide tartozik még Csikós remek Skyline-írása Andróczi Kenmeri-írásába linkelve, utóbbi december közepéről, ha nem olvastátok volna, akkor majd most.)

Egy blogbejegyzésben találtam az alábbi képeket (mondjuk én csak 20-at választottam be, de van több is a linken), amelyek szerintem kiválóan alkalmasak FB-covernek, válogassatok, használjátok!

Nincs mit.

A 2016-os Time Attaxi után itt van ugyanaz kombiban, kékben, csak most Time Shifternek hívják, és állítólag egy Androidos NFS-játék ihlette, bár én a listában nem találtam ezt a járgányt. Mindenesetre egyértelműen látszik, hogy a korábban mutatott kisautóra épült a koncepció, és mobil gumiszerelési szolgáltatást kínál rajta a felirat, viszonylag szerénytelenül, és persze amerikai angolul. Nem nyílik semmije, nem rugózik, viszont eszméletlenül vagány ez is:

Az elődjéből sem vettem meg az első utáni többi színt, szerintem ebből sem fogom, de nem azért, mert nem tetszik, mert dehogynem, csak pont elég. A kisautó teljes hátsó fala egyébként átlátszó műanyagból készült, tehát nem csak a szekrényajtókon található "üvegek", így - illetve a szintén átlátszó tetőn keresztül - jó belátás nyílik a csomagtérbe, ahol szerelt kerekeket helyeztek el, furcsa is lett volna, ha mást találunk bent. Érdekessége még, hogy eltérő színűek az első és a hátsó felnik, de az az ilyen time attack vagy drifter autóknál a valóságban is bevett szokás, és kicsiben sem az első eset. És ami a legjobb kikacsintás szerintem: maga a rendkívül találó Hot Wheels Tire Shop megnevezés, együtt a lángoló kerék szimbólummal, hát mi ez, ha nem kiváló önfényezés? ;)

A fent látható pilóta Lego változatát nagy örömömre a Jézuska hozta, de csak most nemrég jutottam oda, hogy Nektek is meg tudjam mutatni:

Milánnal raktuk össze, jó móka volt, és a végeredmény is nagyon tetszik. Van még ugyanilyenből K-2SO is. Egy párat még bevállalnék a sorozatból.

Nehezen engedem el ezt a japán tematikát, de ígérem, nem erről fog szólni az év. Csak részben. Vegyük át az eddigi leckét: 2009-ben szerepelt a blogon először Mazda RX7 (vagy RX-7, ahogy tetszik), aztán egy évre rá újra, igaz, a HW részéről 24/Seven álnéven, viszont az ugyanabban a posztban szerepelt Tomica rendőrrel ilyen gond nem volt, majd 2012-ben JNC-színekben, utána 2013-ban újra egy Matchbox, és egészen tavaly októberig kellett várni, hogy ismét egy ilyenhez jussak, ezúttal egy zsír új Hot Wheels kisautó formájában. Ahogy múltkor írtam a Hondánál, ez is Now & Then-autó, járt tehát mellé (vagy inkább úgy mondom, illett hozzá megvennem) egy korábbi évjáratú (lásd az imént linkelt JNC-posztom), ugyanilyen színben. Azt most nem tudom fotózni, mert maradt bontatlan, ahogy egyébként ebből is tartalékoltam egy másodpéldányt:

Laposabb, sportosabb, mint az utolsó két képen mellé tett Matchbox-változat (amit egyébként nagyon szeretek), és ez nagyon is jól áll neki. A szép kék szín is jó választás, és a kerekek is tetszenek alatta. Amúgy nem bonyolították túl, de így is jól hozza az igazi arányait, vonalait. A mélyre húzott első kötény sokat hozzátesz a kisautó vagányságához, és a kifestett részletek is jól feldobják az összhatást - ennek fényében egy kicsit meglepő a beltér bézses visszafogottsága. Ez a kisautó is egy jó példa arra, hogy mitől jó egy mai HW: jó autóválasztás, viszonylag élethű kivitelezés, visszafogottság mind színben, mind a kiegészítők terén. Csak így tovább!

Egy véletlen eredménye a mai poszt. Történt ugyanis még december elején, hogy talán egy retro dolgokkal foglalkozó FB-csoportban belefutottam a fenti fotóba. A képen a Kacsóh Pongrác úti felüljáró építése látszik. És hogy ebből miért lett poszt? A kellemes nosztalgiázás miatt, nyilván. Egyszer régebben már írtam valahol (mármint a blogon valahol, csak nem találtam meg), hogy gyerekként nem egyszer a BVSC-ben töltöttem a nyár egy részét úszótáborban. Ez úgy 1980-83 között volt valamikor, meg nem mondom már pontosan. E táborok legfőbb eredménye természetesen az volt, hogy elég jól megtanítottak úszni, mellékesen pedig sok kellemes emléket is szereztem. Az egyik ezek közül, amikor mindig mentünk át az uszodából a ma már kaszinóként működő Kassai téri menza épületébe ebédelni, és ilyenkor nagy élvezettel dobtuk le a cipőnket, papucsunkat, hogy mezítláb lépkedhessünk az építkezések miatt mindent elborító, vastag, jó meleg homokszőnyegen. És innen jött, hogy utánanézzek, miért is volt ott akkor annyi homok, mit építettek? Persze nem kellett sokáig keresnem, a wikipedián pont tök jól fent van, amit persze azóta már tudtam én is, csak nem ilyen pontosan: "1982-1983-ban ezen út mentén alakították ki az M3-as autópálya legbelső budapesti, bevezető szakaszát. A sztrádával párhuzamosan az addig kétszer egy sávos felüljárót is autópálya-csomóponttá bővítették, az utat pedig (az „eredeti” felüljárót kivéve) végig a sztráda közelebbi oldalával párhuzamos menetirány szerint egyirányúsították." Itt mutatom azoknak, hogy miről van szó, akik nincsenek annyira otthon Budapesten, Zuglóban:

Szóval amit akkor olyan nagyon építettek, az maga az M3-as autópálya bevezetőszakasza volt, amit ma már a munkába járáshoz konkrétan napi szinten használok, az említett ebéd-útvonalat pedig egy fekete nyíllal jelöltem. Találtam aztán további fotókat is az építkezésről, mutatom:

Az utolsón már minden kész, a csomópont már használatban, de itt van még egy pár kép az építésről. Ennél viszont sokkal részletesebb és sokkal érdekesebb leírás található ebben a kiváló cikkben a témáról, illetve kontextusba is helyezi a környék fontos és szükséges átalakítását: "Az M3 bevezetése a Hungária körgyűrűig óriási nehézségekbe ütközött. 1978-ra sikerült a Szentmihályi útig behozni, innen azonban a városközpont felé át kellett törni Rákosfalva sűrű beépítésű, kertvárosias szövetén, sok kisajátítás útján megszélesítve a keskeny utcákat. 1978-80-ban felépült Magyarország leghosszabb, 400 méter hosszú felüljárója, mellyel az M3 nyomvonala a Körvasút töltésre emelt pályáját keresztezi, majd végül 1983-ra érte el az autópálya bevezető főútja a körút vonalát, és épült ki Budapest egyik legösszetettebb közúti felüljárórendszerének újabb üteme is (FŐMTERV, Domonkos Endre)." Igazából tényleg a személyes emlékek kapcsán merült csak fel a téma, de ha jobban belegondolok, eszméletlenül le vagyok nyűgözve, hogy maga a városrendezés, mint olyan, milyen komplex és izgalmas meló lehet - ahogy a cikkben is olvastam, hogy pl. az M0-ás körgyűrűt már 1942-ben felvetették, és 1974-ben kezdődött el a tervezése, én meg most kezdtem csak intenzívebben használni. És jó volt így utánaolvasni abból a szempontból is, hogy lássam, vagy inkább rájöjjek, hogy a saját emlékeim hogyan illeszkednek ebbe a rendszerbe, és ezen emlékek hogyan és miből fakadtak. No és mennyi ilyet lehetne még találni, ha lenne egy kicsit több idő... Mindenesetre mára ennyi voltam, remélem, nem untátok nagyon, gyertek máskor is!

Leugrottam négy tejért, ezeket sikerült:

Azért ez elég menő...

Maradunk még a japán vonalon, sőt jövő hétfőn sem lesz másként. Ma egy 2016-os Honda Civic Type R következik, szép fehér színben, a Hot Wheelstől. 2017-es Now & Then kiadás, így járt hozzá egy 1990-es Civic is, ugyanolyan, mint amit itt mutattam, csak az is fehér, és nem bontottam ki. Cserébe volt már egy saját carspottingom a témában, és akkor itt van a kicsi:

Az utolsó képen látszik (valamennyire), hogy a fehérhez nagyon jól illő bordó színt kapott a kis Honda belseje. Teljesen jól néz ki ez a kocsi kicsiben is, sőt azt mondom, kicsiben talán még jobban is mutat, mint az igazi nagyban, ekkorában ugyanis nem érzem annyira túlzásnak a spoilert, a kötényt, a sárvédőíveket. Vagy legalábbis megszoktam a hasonló túlkapásokat a HW-től - pedig itt szinte el sem rugaszkodtak a valóságtól. A fent látható kisautó hűtőrácsán egyébként látható némi festékhiba, de ezt kézműves eszközökkel már orvosoltam. Aki látja, vegye meg, jó lesz még egyszer valamire... ;)

Ma a férfiaknak kedvezek egy könnyed kis gyűjtéssel, amelyben az elmúlt jó pár évtized női szexszimbólumait vesszük sorra - kizárólag autós képekkel. 15 kép, 15 csodás hölgy, 15 remek autó - a fiatalabbak kedvéért a hölgyek nevét ki is írtam a képek alá:

Anita Ekberg

Brigitte Bardot

Bo Derek

Marlene Dietrich

Farrah Fawcett

Jane Fonda (és Alain Delon)

Gina Lollobrigida

Sophia Loren

Jayne Mansfield (az ő esetében ha az ember rákeres a neve+car kombóra, a fentinél sokkal durvább képeket dob elsőre, ugyanis autóbalesetben hunyt el)

Marilyn Monroe

Raquel Welch

Ursula Andress

Claudia Cardinale

Elizabeth Taylor (és James Dean)

Jacqueline Bisset (és Steve McQueen)

Egy következő körben megnézzük a közelmúlt sztárjait is, oké? És mit mondtok, legyen hasonló poszt férfiakkal is valamikor? 

Az, hogy január elseje hétfőre esik, elég nagy kibaszás. Az viszont, hogy a Hot Wheels kihozta a 2017-es Nissan GT-R-t (R35-öst) kicsiben, az nagyon is menő.

Ha jól megnézzük a korábbi HW GTR-t és ezt az újat, pont azokat az árnyalatnyi különbségeket látjuk, mint az igaziak esetében, mégis az összhatás sokkal-sokkal menőbb a narancs autónál, ennyit jelentenek a nüanszok, az élek, a szoknya, a kerékjárati ívek, a szürke felni, a sötét ablak, a beömlők. Nagyon jól sikerült ez az új verzió, ezért vettem is belőle még egy pár példányt, hátha ez elkopik a polcon ;) Október végén pedig sikerült a következő színt, a szürkét is bezsákolnom, ezt is mutatom, a rend kedvéért:

A 82-es R30 pedig később lesz téma a blogon, kis türelmet kérek szépen! Ezt addig nézzétek meg, jól összerakták:

Boldog új évet!

Nem, nem ez a poszt, december 31-én, hanem amin Félix fiammal volt szerencsénk ott lenni szeptember 30-án, szombaton (nem pénteken és nem is vasárnap) a Hungaroringen! Terveztem ide elmenni, persze, de aztán szóba került állatkert (zuglóiaknak aznap pont ingyenes volt), miegymás, végül a gyerekeim sorra visszamondták, és a szombati otthon punnyadást választották - így a legkisebbet vittem magammal apás programra, neki még úgysincs nagyon szava az ilyenekben. Illetve amennyire én látom, néha kimondottan élvezi is. Az eseményre a napi belépő neki ingyenes lett volna mindenképp, nekem közel 7 rongy, amit sikerült ügyesen nullára csökkenteni, mert meghirdették korábban, h aki 78-asnál régebbi autóval jön, az beléphet ingyen. Bár a Volvónk forgalmijában 79-es évszám szerepel, az is tévesen, simán beengedtek minket oldtimer regisztrációval, azaz nem kellett fizetni egy fityinget sem. Pedig a 7000-et is simán megérte volna...!

Rögtön, miután felsétáltunk a kinti parkolóból, a fenti pár képet készítettem, de sajnos ezek a hangból nem adnak vissza semmit. Pedig hang az volt rendesen... Nemigen kímélték a pilóták ezeket a régiségeket. Később körbesétáltunk hátul, ahol a versenyautókat készítették fel a futamokra - illetve hát a szombati nap, amikor kimentünk, még csak időmérők voltak a vasárnapi versenyekhez, de ez az élvezetből semmit sem vont le. A most következő fotó nem saját, köszönet és tisztelet illeti Christian Reeves Nagy fotótudományát:

És a sok kis box között, amelyeknél egyébként mindenhol jelezték, milyen autó áll bent, egyszer csak egy Lola T feliratúra lettünk figyelmesek. Fent látható a klasszikus autóskártyán, emitt alant (igaz, nem pont ugyanaz a fajta) pedig pőrén, fizikai valójában - ez megint saját kép, gondolom, látszik is:

Nagy dolog itthon ilyet látni, nem is tudom, lesz-e még hasonló alkalom, ezért is szerettem volna mindenképp kilátogatni. Meg hogy ilyen Alfákat is fotózhassak:

Vagy Ferrarikat - az alábbiból kettő is volt:

Ez az alsó Ferkó pedig annyira ritka, hogy nincs is belőle több a világon, csak ez, itt olvashattok róla többet:

Óriási élmény volt, igaza volt Csikósnak, nagy kár lett volna kihagyni. A teljes album a fotóimmal az alábbi képre kattintva nyílik:

Az emlékek és fényképek mellett az itt látható kis plasztikkártyából tarthattunk meg kettőt, és kaptunk egy matricát és egy igényes magazint is az eseményről, amelyből az albumot el tudtam látni képfeliratokkal. Ha lesz ilyen rendezvény még, mindenképpen ott a helyünk! (Az enyémeknél számtalan sokkal jobb fotó is készült, mondjuk ez nem meglepő, ezek közül javaslom Andris albumát itt.)

Az idei egyik utolsó posztban egy olyan pakkot mutatok, ami több szempontból is érdekes. Először is azért, mert 2009-ben (jézusmária, 8 éve!) már mutattam egy olyan kisautót, ami egy ugyanilyen nevű sorból való (és csak ez van közülük), azaz úgy tűnik, felmelegítették a nevet odaát a Mattelnél, másrészt azért, mert megjelent benne a 190-es Merci EVO változata, amely teljesen új a Hot Wheels kínálatában, bár Corgi-örökségből volt már 190-esük régebben, ez az új mindenképp sokkal ütősebbre sikeredett. Nézzük:

A BMW M3 nem újdonság, speckó kivitelben megvan az Euro Style csomagból is, a BMW-pakkból is, mezeiként pedig már négy éve megvettem, a mostani szín-kerék kombó azonban eddig talán a legmenőbb. És itt fém az alja - ahogy az összes többinek is a csomagban. Honda CRX vótmá, Porsche 964 is, de az én gyűjteményemben eddig még nem volt meg a Renault 5 Turbónak ez a széles változata, amit eddig csak a Boulevard-sorozatban láttam. Úgyhogy nagy a boldogság, főleg hogy ehhez az öt kisautóhoz is szuperjó felniket párosítottak, nem beszélve a már említett remek színekről, illetve az igényes grafikákról a csomagoláson. Érthető módon ezeket sem fogom kibontani, és ha egyszer eladom őket, együtt a többi hasonló sorozatommal, hónapokig kaviár lesz még tízóraira is...

És kellemes minden egyéb ünnepeket!

Remélem, kisautókban, nagyautókban, legóban, retro játékban, stra warsban és minden nyalánkságban gazdag lesz az év vége mindenkinél - én mindenesetre egész évben nagyon jól viselkedtem...!

Ez is lehetne egy CSP Extra, ugyanis nem az utcán, hanem egy forgatáson sikerült lekapni a mai delikvenst, egy Ford T-modellt:

Már szerepelt egyébként az autó a neten, a TC "tesztelte", de élőben azért más... ;) A forgatás pedig a Príma legújabb reklámfilmje volt, amit már ügyfélként volt szerencsém végigkövetni, ez is érdekes élmény volt... Nézzétek azért meg, látszik benne az autó is:

Minden jót!

Ma egy csodálatos ötösfogat következik a Hot Wheelstől, amely a Race Day nevet kapta, de nem ez a legnagyobb erőssége, hanem a kisautók, amiket tartalmaz. Egy hasonló nevűt egyébként mutattam szinte pont egy éve, az meg Track Day volt. A két csomag között egy autónyi átfedés van, a 935-ös Porsche, ami ebben az újban már piros, és eszméletlen menő felniket kapott:

Érdekes módon még két Porsche is bekerült a pakkba, a korábban már tárgyalt 914-es (amit a Porsche-sorban is megtalálhatunk) és egy olyan darab, ami eddig nem volt meg, a 962-es. Mindegyik kisautó gumis kerekeket kapott és nagyon klassz festést, és pont az említett 914-esen kívül mindegyik fém alvázat is. A stuttgartiak mellé jutott még két japán, egy NSX versenyautó (itt az elődje 2012-ből, bár jobban örültem volna, ha az utcai változatot válogatják be ide, de mindegy) és egy kis Mazda - ez utóbbi pedig a szintén tavaly szilveszterkor elétek tárt Japan Historics válogatásból lehet ismerős. Ami szerintem egyébként különösen jól sikerült, azok a fotószerű grafikák a kartonokon, valaki ezeken sokat dolgozott, de szemlátomást megérte! Bízom benne, hogy jövőre is be tudok szerezni hasonló speciális kiadásokat, ezek nagyon-nagyon jól mutatnak ám a polcon...

Egy időre most leállunk a Fortepanos gyűjtésekkel, mert azokat a témákat, amiket akartam, nagyjából kimerítettem az elmúlt 10+ ilyen posztban, de ha jön valami ötlet, ígérem, lesz folytatás. Ma rendőrös, rendőrautós témában szedegettem össze egy pár képet, remélem, tetszenek ezek is:

1974, Szécsi Pál temetése. Volga rendőrautó volt már errefelé, csak nem magyar, még sokkal több Merci pedig emitt található, ha esetleg valakinek kimaradt volna.

Nagypolák rendőrautó, 1974.

Újabb Volga rendőrautó, szintén 1974-es kép. Itt van az enyém, ami nem rendőr.

Közúti ellenőrzés, az áldozat egy Zuk.

Tatabánya, 1974. A rendőrségi UAZ sem rossz, nekem katonaiban van meg, 1:43-ban.

Moszkvics rendőrautó, 1975. Épp egy 127-es Fiatot igazoltat.

Lillafüred, 1976. Ott én például motorokat fotóztam pár éve.

Ezeröcsi rendőrautó, 1979.

Ezt az 1981-es képet nem a Bogár miatt tettem be, hanem a rendőrautó festése miatt, az ugyanis nem a "szokásos", hanem csak simán egy fehér autón látható a kék alapon fehér betűkkel írt RENDŐRSÉG. Én ilyenre nem is emlékeztem... (Amúgy a kép a Népliget környékén készült.)

Mi-2-es rendőrségi helikopterek 1984-ből.

Készülődés 1989-ben a március 15-i ünnepségekre egy IFA csapatszállítóval, Vörösmarty tér. IFA teherautót mutattam már a blogon öt éve, igaz, nem pont ebben a kivitelben, viszont abban a posztban van egy remek kép rólam is ;)

Szóval most egy időre ennyi voltam, a következő posztig viszont erőt, egészséget!

A Matchbox a 2005-ös sorában jelentette meg a Golf V Gti-változatát, amelyet így 12 év után én is megvettem. Ez annak köszönhető, hogy egy számomra nagyon tetszetős színben jelent meg nemrég újra, ebben:

Amennyire emlékszem a tesztekre és cikkekre, az ötös Golf óriási lépés volt a négyes után, főleg minőségben és tartósságban, nem mellesleg hátsó futóműben, ráadásul állítólag pont ezek miatt azon kevés Golf modellek közé tartozik az ötös számú, amire ráfizetett a gyár. Igaziban engem mondjuk annyira sosem fogott meg, no nem mintha nem szívesen tudnék a flottámban egy ilyen Gti-t. Vagy gyakorlatilag bármilyen Gti-modellt ;) A szürke festéshez jól passzol a jól kidolgozott fekete belső, illetve a kerekeken és az első maszkon látható piros dekoráció, szépen kifestették a lámpákat, és hátulra jutott még egy T-DAWG rendszámtábla is. Összességében egy egyszerű, de kiválóan jól sikerült Matchbox lett az ötös Golf, örülök, hogy végül megvettem.

Mármint az autóimmal, az igaziakkal. A feleségem kis Altójával annyi történt az elmúlt pár hétben, hogy egyszer csak elkezdett rakoncátlankodni: az indítást követően természetellenesen magasan tartotta az alapjáratot, baromira megnőtt a fogyasztás, végül aztán már nem is indult. És előtte még az akksi is elhunyt. Került bele új akksi, a szerelő pedig rájött a hibára, valami gyújtás jeladó is elpusztult, cserélte, megjavult. És akkor már egy kosszal a két hátsó lengéscsillapítót is kicseréltettem, mert azok is teljesen szétmentek, most újra topon van a kiskocsi.

Ide tartozik még, hogy az ezer éve használtan vásárolt noname, de iGo Primóval "szerelt" gps-navigációt is le kellett cserélnünk a Suzukiban, mert nagyon elfáradt a hardver, már alig lehetett működésre bírni. A mai napig nem álltunk át a telefonos navigációra, mert eléggé zabálja az akksit, másrészt valahogy nekem a céleszköz valahogy mindig megbízhatóbbnak bizonyult. Na, mondom, gyerünk, vatera, mutass valamit! Mutatott is, szerencsés is voltam, így lett 2200 forintért az enyém egy szintén használt, de nagyon szép állapotú Tom Tom navi, ami a szépségén túl tökéletesen működik is. És tudjátok, miért örülök, hogy végül ezt sikerült? Ezért. (Végül a Tom Tom az én kocsimba került, a feleségemébe pedig át lett telepítve a kis Garmin, ami eddig nálam szolgált.)

A Volvo most pihen, hétvégenként egy kicsit járatom, de ennyi, nem járok vele, majd tavasszal. Itt is vannak apróságok egyébként, amiket meg kell majd csináltatni, ezek közül a legfontosabb, hogy elromlott az ablaktörlő mechanika, de összességében minden oké vele, a szerelem töretlen. Tavaszra az a terv, hogy a belső kárpitozást megcsináltatom végre, aztán talán a fényezést is - meglátjuk, mi és hogy jön össze...

Az immár téli gumikon gördülő Toyota november legvégén megkapta az alvázvédelmet is, amit mindenképp meg akartam rajta csináltatni, bár szerencsére nem volt semmi komoly baja alul, rosszabbra számítottam. Itt-ott fellelhető volt rajta némi felületi rozsdásodás alul, de tényleg semmi komoly, így végül nem kellett februárig várnom, be tudták vállalni még idénre. Nagyon megszerettem egyébként az autót, és a családom is teljesen odavan érte, nem is csoda: kényelmes, csendes, dinamikus és keveset fogyaszt (vegyesben hatfelet). Isten tartsa meg ezeket a jó szokásait. Szerváltam bele egy mp3-as FM-transzmittert, így már nem csak a rádiót és a régi CD-imet tudom benne hallgatni. Ja, és még két dolgot sikerült beszerezni hozzá: a FB-csoportból tudtam venni hozzá gyári emelőt, mert ez hiányzott, a Toyota Hungary segítségével pedig meglett a vaskos magyar nyelvű kezelési kézikönyv, igaz, csak pdf-ben, de erre szükség volt, magamtól például nem sikerült megtalálnom a fedélzeti számítógépen a napi km-számláló beállítását. Most már tudom ezt is.

Hát kb. ennyi, ha lesz bármi változás vagy fejlemény, Nektek szólok először ;)

Annyiban rendhagyó a mai poszt, hogy nem az autók a főszereplők, bár igyekeztem úgy válogatni, hogy azért abból is jusson - és előtte bátran görgessétek végig anyánk, az Index szeptember eleji válogatását a témában, ami bár előbb jelent meg, mint az én posztom, mégis későbbi, mert én ezt még nyár végén időzítettem be:

1971, Kazal László a Népstadionnál.

1971, Kern András a Vígszínháznál.

1972, a Faluszéli házak című film forgatása egy Kacsa kamerakocsiról.

1975, a Feladat című film forgatása, a háttérben egy Ikarus.

1977, Kiss Péter, a TV Híradó operatőre munka közben.

1978, Schiffer Pál filmrendező áll a bécsi Schönbrunn előtt egy elég tájidegen Volga társaságában.

1980 - ezt nyilván ismeritek: Bujtor, Hernádi és Kern a Pogány Madonnában. Plusz egy Zsiga.

1981, Libanon, Bekaa-völgy, Chrudinák Alajos a Panoráma című műsor számára forgat egy szír katonával.

1982, Dögkeselyű. A piros Lada volánja mögött Cserhalmi György. Itt egy írás a filmről a Speedzone-on, emitt meg egy komolyabb anyag a Totalcaron, amit a film 30 éves születésnapjára állítottak össze, ajánlom elolvasásra, ha kimaradt volna.

1982, Keszthely, TV Híradó. A kombi Trabit utánzó, méltán híres Hummeres esetről pedig itt a beszámoló, emlékeztetőül, 5 éve volt már.

 1985, a Kovbojok című film forgatása.

1990, Corvin mozi, Stephen King Kedvencek temetője című filmje a plakáton. A könyv anno tetszett, a film messze nem annyira, de az átlagos King-adaptációknál szerintem jobb volt. Remélem, Nektek is tetszettek a mai képek, gyertek a jövő héten is, ha minden igaz, az lesz a sorozatban az utolsó ilyen jellegű posztom egy időre...

Na, ez az a kisautó, amire nemrég a Subarus poszt végén utaltam. Egy jó ideje azt hittem, és talán írtam is, hogy a Legendás rendőrautók sorozattal leálltam, de ezek szerint mégsem sikerült... Belefutottam ugyanis a szeptemberi börzén egy eladóba, aki egy nagy dobozból árult ilyen holmit nagyon olcsón, konkrétabban 700 forintért, és úgy voltam vele, hogy amíg kb. ennyiért tudok leemelni egy bármilyen mai HW- vagy MB-modellt pl. a Müller polcáról, addig ez az ár kimondottan alacsonynak mondható, ráadásul ez nagyobb is, és nagyon szép részletesen kidolgozott. Mutatom a Jaguar Mark 2-es angol rendőrautót 1:43-ban:

Bár a kidolgozás és a részletek tekintetében nem mutat a kisautó többet, mint szinte az összes többi a sorozatban, amelyek közül mutattam például Toyotát itt, Datsunt itt, Alfát itt, és még sok egyebet, mégis sokkal látványosabb a végeredmény, mert maga az eredeti autó is lenyűgöző formájú, nem beszélve a csillogó "króm" kiegészítőkről, amelyek így kicsiben is igen nagyot ütnek. Vagy a hihetetlenül elegáns kerekekről. Persze a modell, ahogy ezt már oly sokszor írtam, tökéletesen alkalmatlan játékra, nem is gurul rendesen, nem nyílik semmije, cserébe a biszbaszokat nagyon könnyű letörni róla, szóval ez is ment a többi mellé a polcra. Ahol már alig férnek el...