Abból is a Főnök járgánya:

A kombi rendőrautó után csillapíthatatlan szükségem volt egy ilyen limuzinra is, szerencsésebb lett volna ebből is rendőr, de az embernek a 7-800 forintos kategóriában ne legyenek ilyen elvárásai... A két oldalsó matrica közül a bal megvolt, a jobb oldali helyén csak egy ragacsos paca éktelenkedett, így a szimmetria jegyében nem csak a ragacsot távolítottam el némi sebbenzin segítségével, hanem a maradék matricát is, de a motorháztető lévő sértetlen volt, így az megúszta. Fire Chief. Egy ennél lényegesen szebb darabot már megcsodálhattatok a szomszédban, de ez semmi, Sam. Joe barátom jó részletesen le is írt mindent, amit tudni érdemes az autótól, így ezzel nekem már nem kell guglikeresőt és az ujjbegyeimet terhelni. A két fószer benne a kedvencem, az, hogy ők megvannak és szolgálatra készen feszítenek, kárpótol a kis hibákért, mint amilyen pl. a kék villogó állapota. Joe hívta fel a figyelmem arra a jópofa megoldásra is, hogy valójában ők szolgáltatják az említett villogót tartó konzol alátámasztását is. Örülök ennek a példánynak, és jórészt a nagyon kellemes ára miatt: 5-600 forintokat kérnek ma már szinte mindenhol a mai Matchboxokért, és hát lássuk be, ez más világ, 800 forintért ajándék volt! Na minden jót, és jó étvágyat a maradék halászléhez!

3/3

Most már aztán tényleg befejeztem... ;)

Mondom:

Még boldogabb, kisautókban és legóban, na és persze tetszőleges szirszarokban gazdag karácsonyt!

Most ebből következik három, naponta egy, normális poszt legközelebb 26-án:

Boldog karácsonyt!

Hasonlóan a Matchbox Chevy Van-jéhez a Corgi megoldása is kismillió színben készült, amelyek közül a legmenőbb talán az adidas-festésű, a legvisszafogottabb viszont minden bizonnyal ez:

Tsza dobozából túrtam a nyolcadiki börzén 250 forintért, ennyiért papírnehezéknek is megérte... De szerintem nem ez volt a legnagyobb fogásom, hanem egy sárga Matchbox, amit viszont majd csak egy kicsit később mutatok. Várjátok már Jézuskát? ;)

Rrrrrrr...

Budán találtam ugyanott, ahol azt a régi Toyotát. Egyébként pedig a korábban lőtt R8-asokat itt, itt, itt, itt és itt találjátok, a Matchbox- és Hot Wheels-verziót pedig emitt.

A mai delikvensről igazán nincs túl sok mondanivalóm, Sam. Joe ugyanis erősen kivesézte nemrég. Nem volt kérdés, hogy kell-e:

Az létezik, hogy az övéhez nagy hátsó kereket adtak, az enyémhez meg kicsit?

A lányom (egyik) ajándéka karácsonyra:

Barbie-léptékű, azaz megdöbbentően nagy, 1:8-as talán (50 centi hosszú). Remélem, bejön majd... Ahogyan az alábbi, némileg kisebb (40 centi, tehát tippre olyan 1:10-es) Harry Potter-autótól is ezt várom, csak ez Miláné lesz:

A Ford Angliára (szintén általam) került dekoráció már Bogyó és Babócás ;) Mindkét autót a vatin vettem nagyon kedvező áron, persze egyik sem hibátlan, de nagyjából egyben vannak, ha pár hétig tologatják őket a gyerekek, már megérték az árukat. Plusz a matricákét ;)

Camell küldte:

Matt barna festés, hmmm, fincsi...

Nem annyira régi és értékes, mint a kb. 10 napja publikált V-szériás Siku, de mindenképp be kellett szereznem a legújabb Matchbox Volkswagen Karmann Ghia-értelmezését is, hiszen VW. Azt mondjuk nem teljesen értem, miért kellett ezt is nyitott verzióban megcsinálni, hiszen a másik MB Karmann is nyitott, a változatosság pedig köztudottan gyönyörködtet, de nyilván megvan az oka a döntésnek. Ez a premier szín sem a legszerencsésebb talán, de nyilván lesz még belőle ezer variáció, szóval mindegy is. Igyekeztem egy kicsit retróba hajló képeket csinálni megint:

Elsőre a keskeny nyomtáv tűnik fel, illetve hogy mennyire "leültették" a kisautót, ez főleg a bevezető képpel összehasonlítva látványos, de más bajom nem nagyon van vele. A beltér oké, leszámítva a pizzakormányt, a részletek kifestése megvan, összességében akár hiánypótló kiadásnak is nevezhetném, szóval örülök neki, és remélem, előveszik egyszer még a Typ3-ast is, mert ugye tudjuk, hogy abból Fastback volt már annak idején. Katalógus-részlet:

Köszönöm a figyelmet, a lég hűtsön!

Kis híján 3 éve írtam a ma idézett posztot, akkor találtam ugyanis gyerekkorom mára ikonikussá vált kvarcjátékainak egy remek gyűjtőoldalát, amit persze egyből meg is osztottam itt. A címadó játék megvolt, sőt volt egy pár másik is később, de ez maradt számomra "A" kvarcjáték. Az utolsó előtti börzén sikerült megvennem, ráadásul eredeti dobozával, működőképes állapotban:

Tettem bele otthon is elemet és eltöltöttem vele pár kellemes, múltidéző órát. Nem tervezek hipszterré válni, de azért el tudom képzelni azokat az arcokat, amik körülvennének, ha a metrón utazva rázendítenék egy jó kis kvarcjátékra... (Megjegyzem, ez a játék is kiváló érv a börzére látogatás mellett, ugyanakkor és ugyanott valami legós izéket is vettem a gyereknek, szóval akit a kisautókon kívül más is érdekel, nyugodtan jöjjön, biztos talál ezt-azt, ami érdekli. Pl. régi autós katalógusokat, vettem is Ventósat, majd megmutatom.)

Szerintem Andrew0807 jóvoltából láthattam először ezt a kisautót, mármint itthon, de ő egyből kezelésbe vette, pedig eredetileg sem volt rossz. Az én példányomat nem bántottam, így meg tudom mutatni nektek, milyen a Hot Wheels Scion FR-S, ami nagyban másként Toyota GT86-ként vagy Subaru BRZ-ként is ismert, amikor nincs széttuningolva. Ilyen:

Kicsiben is, nagyban is tetszik, ez az autó szinte tökéletes, ha nyerek egyszer a lottón, tuti veszek egyet. 

Itt-ott, de legfőképp ugye a Totalcar oldalán találkozhattatok már az új Seat Leon kombi változatával, amit náluk valami miatt ST-nek hívnak, de én most meg tudom mutatni testközelből is, mert nálam már volt:

De már nincs. Sajnos csak egy fél napra kaptam meg, és a különböző meetingek és egyéb létfontosságú elfoglaltságaim miatt csak kívülről volt érkezésem két fotót kattintani, de ez így is sokkal több, mint amire számítottam, miszerint majd egyszer a hazai sajtóbemutató után talán megkaphatjuk. Annyira új, hogy magyar rendszámos még nem is létezik belőle! Emiatt egy kicsit külön féltem is, nehogy meglovasítsák, de szerencsére nem történt baj, csak az élvezkedés maradt. Mert élvezkedni azt lehet benne, a minden földi jóval ellátott FR-felszereltséggel jutottam hozzá. Ennek számomra a leginkább kézzel fogható (vagy seggel ülhető) eredménye a csodás sportülés volt, ülésfűtéssel megáldva, ki sem akartam szállni, esküszöm. A kissé idegesítő start-stop rendszert amilyen gyorsan csak tudtam, kikapcsoltam, így már zavartalanul zsebelhettem be az elismerő pillantásokat az autóstársaktól. Szerintem a formája csodás, nem elcsépelt erre a sziluettre a sportos szót használni, még ha ugye egy kombiról is van szó:

Simán elfogadnám saját autónak, bár nem hiszem, hogy az eddig nálam járt tesztautók egyikével is máshogy lettem volna. Érzésre prémiumabb az Octaviánál, de tényleg csak egy paraszthajszállal. De mondok egy negatívumot is: ahogy a Skodáknál nem, ennél baromira zavart a kis TSi motor karakterisztikája, nyúlósan gyorsul, kis gázra oké, de ha nagyobb gázt adok, egy ütemvesztés után lódul csak meg, ez nagyon furcsa érzés. Főleg az ősöreg nyolcszelepes Ventóm kétliteres motorja után, ami viszont úgy pörög fel és gyorsít, mint a kisangyal (már ha annak épp a felpörgés és a gyorsulás a fő feladata), ez meg olyan tessék-lássék. Szerintem TDi-nél ilyen gond nincs, de ennek is van mentsége, feltételezésem szerint az emissziós adatok lenyomására való törekvés plusz a turbó, együtt a kettő ezt adja ki, ez van. Ha már felvette a fordulatot, persze megy, mint a meszes, és mindezt olyan halkan, hogy észre sem venni, hogy a megengedett 50 helyett már 80-at mutat az egyébként nagyon szépen megtervezett óraegység. Belül minden kényelmes és praktikus, minden mesterien teszi a dolgát, klattyan, bimbamol, világít minden isten, a középkonzolon a zenét, klímát, navit, miazmást magába foglaló multimédiás kijelző olyat is tud, hogy már elég, ha csak közelítek a kezemmel, máris feldobja az érintőképernyőre az aktuális gombokat, tiszta Jedi-feeling. A képeken látható, hogy nem alap felnikkel kaptam, csodás 18-as kerekeken krúzoltam, a kombiból kilátást pedig a remek tolatóradar (ami előre is radarozik, beszarás) tette gyerekjátékká. Szóval élmény volt, ezt hívják Seatéknál Enjoyneeringnek, remélem, minél több flottamenedzser fog rácuppanni...

Nem autó lesz ma a téma, de még csak nem is kisautó. Kereke viszont van, kettő is, merthogy kerékpár. Csak úgy szörfölgettem a vaterán, amikor egyszer csak feltűnt egy ősöreg, romos állapotú bringa, amire pont semmi szükségem nem volt. Kivételes eset, mert ha összeszámolom, már hét (nem, nyolc!) biciklit vettem ott, és mindet azért, mert épp kellett, beleértve a jelenlegi saját bringámat is, vagy a Tacskót, amiket már mutattam. Szóval ott volt egy lepukkant Puch, ráadásul női vázas, és hirtelen azt éreztem, hogy ez nekem kell. Nem is annyira a birtoklási vágy uralkodott el rajtam, mint inkább az, hogy ezt meg kéne menteni, visszaadni neki az eredeti formáját (a fényét talán már túlzás lenne), úgyhogy licitáltam rá, és 5 rongyért elhoztam. (A fenti kép illusztráció, nem saját, guglis.)

Ötezer forint nem kevés pénz, ez tény, és talán jogos lenne, ha azt mondanátok, luxus ilyen hülyeségekre költeni, amikor annyi klassz (vagy kevesebb, de nagyon klassz) kisautót lehetett volna venni belőle. De ez az egész hobbi-dolog is luxus szerintem, és hálás vagyok az életnek, hogy lehet hobbim, sőt valójában nem is lehetne, ha csak az anyagi megfontolásokat nézem, mert az összes, hobbimra költött pénznek sokkal jobb helye lenne, ha a lakásra, az autóinkra, vagy a gyerekeinkre költeném, és ez kétségtelen. De akkor is. A hobbim nekem szórakozás, az pedig jár, és igenis hajlandó vagyok lemondani egy nagy csomó dologról, hogy kisautókat vagy egyéb szirszarokat (hülyeséget, értelmetlenséget, drága szart - kívánt rész aláhúzandó) vehessek. Egy kollégám például nem vesz semmi ilyen hülyeséget, de még márkás ruhákat sem igazán, mert azt a pénzt, amit megkeres, inkább jó kajákra költi jó éttermekben, esetleg utazásra, nyaralásra áldoz még. És nem mondhatom, hogy nincs igaza, mert de, ez is egy lehetőség. De mindegy is, nem megyek bele jobban, szerintem értitek, mire akartam kilyukadni...

Na szóval. Itthon a bringa, mik a következő lépések?

A két külső kuka, ez első blikkre lejött, a két felni tiszta rozsda, de mechanikailag nagyjából minden oké, a váz jó, és szinte szép állapotú. A váltók jók, fékek szintén (ez meg is lepett), ülés viszont nem is volt hozzá. Első körben rendeltem hozzá gumikat, szerencsére teljesen szabvány kerekei vannak, öt perc alatt megoldottam. Nem akartam semmi speckót (fehér oldalfal, extra defekttűrés, mittomén), csak hogy lehessen használni. Nyerget is a neten lőttem hozzá, az is egy sima darab, maximum annyiban érdekes, hogy fehér és nem fekete, szerintem jól illik majd rá. Majd mutatom, ha odaérek. A legnagyobb meló (eddig) az volt, hogy a tényleg nagyon rozsdás felniket letisztítsam. Jelentem, nagyjából sikerült is, de mivel a sötét garázsban végeztem a műveletet egy drótkefe és némi VIM súrolókrém cseppet sem romantikus társaságában, nem tudtam igazán jó képeket csinálni a telefonommal - de a lényeg talán látszik:

Mit mondjak, borzasztó büszke vagyok magamra! No nem azért, mert a végeredmény valami felülmúlhatatlan lett, mert nem, hanem inkább mert kitartóan álltam ott, keféztem, súroltam, töröltem, tehát igazi férfimunkát végeztem! No és azóta felkerültek az új gumik, összeállítottam, így néz ki november 28-án:

Kell még egy nyeregcső, zsírzás-olajozás, beállítgatás, aztán elvileg kész. Még nem tudom, mi lesz a bringa további sorsa, bevallom, megfordult a fejemben, hogy el kéne passzolni, szerintem simán lehet rajta majd némi hasznot is realizálni, de majd meglátjuk...

UPDATE: kész lett, voilá!

Itt kell megjegyezzem, volt már Puch bringám, igaz, kábé csak 4 napig. Nyáron még nem volt teljesen szar a hátam, ezért bringával jártam dolgozni, és gondoltam egyet, hogy veszek valami városba valót, annyi ember nem tévedhet, ráadásul fel is vetődött ez a téma még évekkel ezelőtt az össztelós ex-bringámnál a kommentek között, szóval nem alap nélkül döntöttem úgy, hogy kell a fasza Merida mellé egy ütnivaló járóbringa is. Találtam egy jópofát a vatin, meg is vettem, ha jól rémlik, szállítással együtt volt 8 rongy. Ez:

Megjött, egyben volt, kipróbáltam, működött, még egyszer be is mentem vele dolgozni (innen a képek), de nem jött be. Az tetszett, hogy könnyű darab volt, így gyors, de valahogy ez a városi üléspozíció nem nekem való, ha tespedni akarok, akkor inkább cruisert választok. Ez olyan izé, versenybicikli mamikormánnyal, nemtom, egyszerűen nem nekem való. Pedig jópofa, szeretnivaló darab, minden bizonnyal bennem van a hiba. Így hát meghirdettem, és valami belvárosi hipsztergyerek meg vette kábé másnap 12-ért. Így nem lettem hosszabb távon Puch Clubman-használó :)

Valamelyik reggel a Lajos utcában... Itt mutattam még régebben hasonlókat.

Drabális BMW témájában is már megnyilvánultam egyszer hosszabban itt, rövidebben pedig itt, és most megint sikerült beszerezni egy darabot, a péntekivel együtt - ez is Realtoy. És ez is jól sikerült, bár szokás szerint pillekönnyű darab. De legalább nem szúrták el valami álomcsapdaszerű felnikkel...

Szerencsére nem esik bele a kisautó abba a hibába, hogy drabálisabbnak mutatná magát a valóságánál. Ezt úgy értem, hogy egy gyári állapotú X6-os tulajdonképpen nem is annyira durva megjelenésű, más kérdés, hogy amikor X6-ost látok az úton, az a leggyakrabban nem egészen gyári, hanem nagykerekes, lesötétített, felhangosított gengszterverzió, mint amilyet feltételezésem szerint a Majorette mintázott meg. Ez meg egy konszolidált darab, semmi extra, sima fekete, gyári felnik, átlátható ablakok, semmi hivalkodás. Már hogy viszonylag... ;) Az én példányom elején a festés mintha egy hangyafasznyit lecsúszott volna, de ez az összképet szerencsére nem igazán rontja el, nekem is csak a fotók átméretezgetése során tűnt fel. Tökéletesen illeszkedik az eddigi RT-os BMW-soromba, és remélem, a Merciket is hamar lesz majd lehetőségem frissíteni. Minden jót!

Ati73 jóvoltából:

Köszi szépen! (Többiek! Mostanában nem nagyon küldtök, nem jó ez így...)

Ha hiszitek, ha nem, ma pont öt éves a szirszarjaim blog! Ebből az alkalomból egy viszonylag friss kedvencemet mutatom meg (a blog fb-oldalán pedig játékot hirdetek, az elsőt evör), amely természetesen nem lehet más, mint egy Volkswagen: ráadásul "Bajuszos" Karmann még nem szerepelt a blogon egészen mostanáig, csak az első generációs darabjaimat mutattam. Kb. három hete jutottam hozzá pakkban, de a számomra felesleges daraboktól azóta megváltam, csak ez maradt. Típustörténet helyett itt egy TC-cikk, aztán meg a kisautó:

Mint látjátok, ez bizony egy régi, ún. V-szériás Siku, a második ilyen darab a gyűjteményemben (az első ez volt). Nagyjából talán a RW Matchboxoknak felel meg ez a régi sorozat, ezt követték a számomra klasszikus, festett fehér küllőkkel ellátott kerekű darabok. Kicsit ütött, kicsit kopott, de Sophia Lorenre sem mondjuk, hogy de gáz... A szériában megjelent kisautók érdekessége, hogy méretben közel állnak a Matchbox-hoz, jól rugóznak, többnyire nyitható ajtókkal bírnak, illetve szépen kidolgozottak a lámpáik elöl és hátul is, ennek ráadásul mintha kis drágakövek lennének a fényszórói... Mindent összevetve szép darab, még így is, hogy a vonalait kopások emelik ki, szóval örülök neki, és remélem, ő is örül az új, immár nyugis helyének a polcon a többi VW között. És hamarosan következik ugyanez tető nélkül, Matchbox-ként, stay tuned, de addig is irány a facebook, mondom, lehet játszani nem túl értékes nyereményért!

Hirtelen eladók ezek a magyar gyártású furcsaságok (bocs, a Pantera életlen lett, de a lényeg talán így is látszik):

Gyári, bontatlan csomagolás, komoly ritkaság-faktor, egyszeri alkalom, móka-kacagás. Akit érdekel, privátban keressen!

Így azért vagányabb, nem? A gyerek viruló fejét elnézve tuti:

Szólok, ha vannak fejlemények, addig is kellemes maradék hétvégét!

Bár volt már Lada a "sorozatban", ezúttal egy Ladás special edition következik:

Tetszenek? (Az eredeti képekért köszönet a guglinak és a készítőknek.)

Korábban volt itt már egy Porsche Panamera, de most Mikulásra lett még egy, a Realtoy (aka Tesco Gazdaságos diecast) ugyanis - végre - frissítette a kínálatát.

Nem okoz csalódást, maradjunk ennyiben! Igazi olcsó játékszer, amit nem egy örökkévalóságnak terveztek, de formára abszolút rendben van, amire a fenti bevezető képnél és az azt követő első fotónál mi sem bizonyít jobban. Normális felniket kaptunk rá, a lámpatesteket, ahogy megszokhattuk, kifestették, viszont nem nyílik semmije, nem is rugózik - de ez sem meglepő a Realtoy-tól. A kisautó színe nem a legjobb, a metál szemcsézettsége ugyanis durvább a kelleténél, ilyen a MB vagy a HW esetében már nem igen szokott előfordulni, de a Realtoy messze nem tart (még) ott. Nem is kell neki, én azt mondom, rendben van így, ahogy van - és ugyanez lesz a következő hasonló tárgyú posztom végén is az ítélet ;) Végezetül egy friss, releváns szpotting:

Minden jót!

Az utóbbi napok legnagyobb mozis híre talán Paul Walker tragikus halála volt, többen írtak, megemlékeztek róla a kollégák és az általam követett site-ok, bloggerek közül is, így én most csak nagyon röviden teszem ezt: nagyon sajnálom, mert bírtam a filmjeit, persze leginkább a Fast & Furious sorozatot, az utolsó két rész kimondottan kedvemre való volt. RIP. Nem saját szöveg, de nagyon tetszik, úgyhogy lopom: 2fast2young...

A poszt további része már kész volt a hír előtt is, csak ezt az elejét szúrtam be utólag, innentől a műsor változatlan. Az elmúlt jó pár hétben sikerült ugyanis néhányat megtekinteni a legnagyobb blockbusterek közül, de most csak ötről írok ezek közül. És ebből három szuperhősös :)

Legutóbb megnéztem a Superman visszatért is, mert érdekelt, a régieket is mind láttam, gyerekkoromban szerettem is őket, de ez az új ez bizony nagyon rendben van. Már eleve tetszett, hogy és ahogy bemutatták a kryptoni eseményeket, majd ahogy frappánsan szkippelték az Acélember gyerekkorát, és ahogy a csajt leszámítva egy tökéletes akciófilmet összehoztak az alkotók. Zack Snyder, a rendező, már a 300-zal is nagyot gurított, az abszolút az én ízlésemnek megfelelő film, aztán később nagyon bejött a Watchmen is, Az Őrzők legendája nem volt rossz, az Álomháborút pedig inkább nem néztem meg, szóval mondhatni, a rendező munkássága tetszetős. Nem beszélve a producerről, aki ugye Christopher Nolan volt, emellett az egyik forgatókönyvíró is, de a főszereplő minden várakozásomat felülmúlta, szuper Superman volt. Érdekes, mozgalmas, ugyanakkor tartalmas filmet kap, aki megnézi, nem beszélve a lenyűgöző akcióorgiáról. Ebben a filmben a kékruhás csávó (ezúttal piros alsógatya nélkül) végre tényleg olyan gyorsan repül, ahogyan azt mindig is elképzeltem - a sebesség efféle ábrázolásával emlékeim szerint először a Hősök sorozatban és a Hancockban találkoztam először, és mindkettőnél fellélegeztem, hogy na, ilyen lehet ez a valóságban... A gonoszok annyira nem jöttek be, de a Gene Hackman-féle Lex Luthornál természetesen fényévekkel jobbak. Erősen ajánlom tehát.

Ez már a második önálló Farkas-film, de míg az első igazándiból eredettörténet volt, ez most "csak" egy újabb kalandja. Annak viszont elég mozgalmas volt, de a szokásos világmegmentős tematikákhoz képest nem túl nagy jelentőségű. A végére azért csak összehoztak bele egy jó nagy harcoló robotot, no és persze a legjobb formájúra gyúrták benne a címszereplőt. A japán csajoktól egy kicsit többet vártam, de nem voltak rosszak, a történet fordulatai pedig mind kiszámíthatók voltak - de mindezek ellenére elviselhető szórakozást nyújtott két órára. Oly sok film után ebben is volt egy bunyó egy vonat tetején, ott el is sütöttek egy jó poént, de nem lövöm le, nézzétek meg, ha nincs más dolgotok.

A District 9-ról már áradoztam, ez nem annyira és nem úgy jó, de jó. Nagyon jó. Az Elysium a rendező második filmje, ehhez képest tele van Matt Damonnal és Jodie Fosterrel, előbbivel inkább. Nagy pénz, nagy foci, ez látszik is, de szerencsére a stílus ezúttal is teljesen rendben van, sokkal életszerűbb a lenti világ nyomorúságának és a fenti gazdagságának az ellentéte, mint mondjuk a Szigetben. Sokat vesztünk azonban az egész sztori összetettségén, a District 9-nak mintha sokkal több és mélyebb rétege lett volna, itt erősen leegyszerűsödött a képlet, ráadásul ezt a képletet láttuk már itt-ott, én legutóbb a Lopott időben, de felidézhetnénk akár Az éhezők viadalát is... De félre ne értsetek, kurvára tetszett ez is, sőt talán az ebben a posztban említettek közül talán a leginkább, szóval tessék csak szépen megnézni, és lehetőleg moziban, ha még (vagy már?) megy valahol, mert az alkotók megérdemlik a Ti 1500 forintotokat is.

A Thor második részét Egerben néztük meg moziban, impulzusválasztás volt, de nem bántuk meg. Na jó, nem nagyon. A Marvel szuperhősös filmjei eddig mind tetszettek, és nem csak nekem, hanem a páromnak is. Jó, az Ang Lee-féle Hulk neki nem, de azt talán még odakint sem sorolják ezek közé. A főszereplő még esetleg onnan lehet ismerős, hogy az egekig magasztalták a Hajsza a győzelemért című filmért, amelyet ezen a fórumon vélhetően nem kell bemutatnom. (Bár azt még nem láttam.) A rendező viszont eleddig csak sorozatok készítésében jeleskedett, csinált Trónok harcát, Mad Ment, Rómát és Maffiózókat is, azokkal meg ugye nem volt gond. (Azt tudtátok, hogy az első részt Kenneth Branagh rendezte? Ugye, hogy nem?) A két testvér, Thor és Loki nagyon jók együtt, szerintem az ő közös jeleneteik adják a film legfőbb erősségét, szokás szerint van két vicces sidekick is, akik közül a csaj a jobb, illetve öregnek ott van Anthony Hopkins, akinek a játéka, a jelenléte nekem őszintén szólva nem nagyon hiányzott. Malekith, a főgonosz is egy volt a sok közül, de nagy nehezen mégis összeállt a film egy kerek egésszé, bár az agyunkat a világok közötti ugrálások ellenére sem kellett nagyon megerőltetni. René Russo szereplése jelentette még a kellemes meglepetést, mármint nekem, aki nem olvasott egy sort sem a filmről a megnézés előtt. Ja, de: tudtam, hogy lesz egy vicces cameo, ez tényleg volt és tényleg vicces volt, és azt is tudtam, hogy a vége-feliratok alatt lesz két extra jelenet - és tényleg lett. Ezek közül az egyik egy másik cameót tartalmazott, annyit árulok el, hogy Benicio Del Toro szerepelt benne, akinek ugyanez a karaktere jövőre egy másik filmben is fel fog tűnni. Gondolom, a következő Bosszúállok-film után lesz Thor 3 is, szerintem azt sem hagyom, hagyjuk ki. A teljes kép érdekében ajánlom tehát ezt is, de ellövöm az összes puskaport egyszerre, a következő is tetszett:

Egy másik Del Toro, Guillermo rendezte, akit ugye nagyon szeretünk a Hellboy első és második része óta, de a munkásságából jó szívvel merem ajánlani még az Ördöggerincet is, A Faun labirintusát viszont nem mondom, azt nyilván mindenki látta. Én pedig imádtam. Viszont a film szerintem erősen kilóg a rendező portfoliójából, de ez nem baj, jól működik misztika, szellemek, álmok és nyomorúságos gyereksorsok nélkül is. Az alapfelállás tiszta, vannak ezek a bazi nagy szörnyek, amik ellen az emberek bazi nagy harci robotokat építenek, amelyeket bazi vagány pilóták irányítanak, néha közben bazi nagy járulékos károkkal. Az elvárt módon lenyűgöző látványvilágon túl ennek az egész jövőbeli világnak a remek érzékeltetése adja el jól a filmet szerintem: a társadalom peremen élő szervkereskedők, a hülye politikai döntések, a pilóták belső rivalizálása, ez mind-mind olyannyira képes kiszínezni a megszokott kliséket, hogy a végeredmény több mint élvezetes. A főbb szereplőkkel nem volt gondom, bár a csaj magyar hangja nekem nagyon nem jött be, a mellékszereplők pedig egyenesen remekül ki lettek találva, de itt is hozzá kell tennem, hogy a tudósok néha mintha egy kicsit túljátszották volna a szerepüket. Verdikt: megnézős!

Végezetül: nem tartozik szorosan a fentiekhez, de ezt a remek videót is mindenképp megnézésre ajánlom!

Talán emlékeztek, hogy a reklámügynökségi munkám miatt speciális a viszonyom a Skodákhoz, pl. az új Octavia terméktréningjén, amelyet az értékesítőknek szervezett az importőr, volt is szerencsém ott lenni, így e viszony újabb rétegét mutatom ma meg, ugyanis került hozzám két 1:43-as modell, melyeket természetesen elétek tárok:

Ezek a szalonban megvásárolható, tehát úgymond hivatalos modellek, de a magamfajta gyarlók körében csak simán Abrex-ként ismertek, és köztudottan élethű, szépen részletezett darabok, elég ha csak bekukucskálunk az ablakon, és láthatjuk, hogy milyen szépen kifestették pl. a műszerfalat, a szellőzőket, ilyesmit. Az Octavia mellett egy Rapid is az "ölembe hullt", amely típusról szintén értekeztem már errefelé, ez is ugyanonnan jött, ahonnan a nagytesó:

Ahhoz hasonlóan korrekt darab, és ez a szín is nagyon jól áll neki - ahogy persze az igazinak is. És így a végén elmondhatom, hogy azért tudom e képeket megmutatni, mert bevetettem minden személyes bájam, hogy ne kelljen visszaadni a kisautókat, ugyanis eredetileg egy koncepcióhoz kértük el őket fotózni, de mivel az ügyfél ismeri a vonzódásomat az életnagyságúnál kisebb darabokhoz, ő sem feszegette a visszajuttatás kérdését - amit persze ezúton is szívből köszönök neki! ;) (Magyarán egyszerűen einstandoltam a modelleket, de hát ugye ki így, ki úgy boldogul...)

Merci a tréleren:

A Hungária körúti dugóban volt időm fotózgatni, viszont a képek a távolság miatt nem lettek túl jók, sorry vagyok...