A keddi poszt folytatásaként ma orosz keréknyomásmérőket, Zsiguli üzemeltetési útmutatót és egy régi, de makulátlan, szintén ruszki fényképezőt mutatok:

Ez utóbbihoz "járt" a vakuja is, amit kipróbáltam, és működik! Én nem értek ehhez, de tudna valaki mondani erre egy árat, amiért érdemes meghirdetni?

Valószínűleg sok olvasóm a remek Wayne világa című filmből (de legalábbis a filmhez készült Queen-klipből) ismerte meg az AMC Pacer nevű autót, de én nem, nekem gyerekkoromban ez bizony megvolt, a Corgitól. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy ez AMC is, meg Pacer is, az örömhöz pont elég volt, hogy krómozott beltere volt! Azóta persze bepótoltam a tudnivalókat, amelyek magyarul is elérhetők a wikipedián, én csak egy pár mondatot emelnék át:

A Car and Driver cikke szerint ez volt az első autó, melyet belülről kifelé haladva terveztek. Először azt állapították meg a gyárban, hogy mekkora térre lesz szüksége négy utasnak ahhoz, hogy kényelmesen elférjenek, majd ennek megfelelően tervezték meg a lehető legkisebb karosszériát. A végeredmény egy kerekded forma lett, nagy üvegfelületekkel, melyet a Road & Track autós magazin modernnek, bátornak, ugyanakkor funkcionális kinézetűnek nevezett. Az autó 1975-ös bemutatásakor a népszerűsítő anyagokban az American Motors Corporation "az első széles kisautóként" emlegette a Pacert. A kisautókhoz képest valóban rendkívüli szélességnek két fő oka volt: az egyik, hogy az amerikai autósok hozzá voltak szokva a nagyméretű járművek által kínált belső térhez, így a Pacer is tágas belsőt kapott az ismerős érzés fenntartása érdekében. A másik fő ok pedig az volt, hogy az AMC szerelősora a hagyományos méretű autókra volt beállítva. Szintén egyedinek számított, hogy a kocsi utasoldali ajtaja 101 mm-rel hosszabb volt, mint a vezetőoldali. A gyár ezzel kívánta egyszerűbbé és gyorsabbá tenni az utasok be- és kiszállását, különösen a hátsó ülésről.

Most már tehát tudjuk, hogy 1975-ben mutatták be, ami azért is érdekes, mert én is akkor születtem, bár erről már írtam máskor is. Mutatom kicsiben:

Legnagyobb örömömre a már mutatott két kisautóval (ezzel és ezzel) együtt ezt is a bolhapiacról zsákmányoltam nyamvadt 400 forintért, ami nem pénz egy gyerekkori emlék visszaszerzéséért, szerintem ötször ennyit is boldogan adtam volna érte... Oké, nem hibátlan már szegény, az elmúlt kb. 30 év hagyott rajta némi nyomot, de ez rólam is elmondható ;) Itt-ott karcos, leverődéses, festékhiányos, de tudjátok, a képek hajlamosan erősen felnagyítani a hibákat, szabad szemmel nem olyan vészes a helyzet - és magamat is ugyanezzel nyugtatom reggelente, amikor tükörbe nézek. Szóval nagyon örülök neki, még ha nem is egy nagy eresztés maga a kisautó, igazándiból nincs benne semmi különleges, hacsak a már emlegetett krómozott belsőt (és talán a borostyánszínű szélvédőket) nem tekintjük annak. De nem hagyhattam ott, ez nem volt kérdés - és így most már szinte tényleg minden gyerekkori kisautómat sikerült újra megszerezni... Még nézzétek meg egy korabeli hirdetését az autónak, de az alábbi, hetvenes évekbeli frizurákkal súlyosan terhelt sajtófotóval búcsúzom is mára:

További minden jót, és amit a legutóbbi kisautós poszt végére írtam, ne vegyétek komolyan, mint ahogy a mai írás is bizonyítja, nem az előző volt a hónap utolsó ilyenje (korábban úgy volt ugyanis, hogy a Norev Golf csak 31-én jelenik meg), sőt lesz januárban minimum még egy. Vagy akár több is, meglátjuk.

Szombaton le kellett mennem faterom garázsába, hogy megkeressek valami régi Super8-as filmfelvevőt, de nem lett meg, csak millió tekercs film. Ellenben találtam néhány kincset, többek között ezt a csodás Bakony bringalámpát, eredeti dobozában, dinamóval:

Beszarás, még csak ki sem volt bontva, nem hogy használva. A garancia viszont sajnos lejárt 1981-ben, nem tudom, hogy fogom így eladni? ;) Folytatás csütörtökön!

Nem mondhatom, hogy sűrűn van alkalmam Norev kisautóról írni, így most duplán jó, mert ráadásul Volkswagen is a hét (és a hónap) utolsó alanya. Andris már mutatott effélét, de jó (vagy rossz?) szokásához híven ő azt a darabot átalakította, nekem a viszonylag eredeti állapotát van szerencsém elétek tárni. A vatin lőttem, de valami miatt azt hittem, 1:43-as, pedig nem, nagyjából Matchbox-méretű:

Mint látható, picit nagyobb, tehát akkor inkább Siku-méretű. És szép, nagyon, ami legfőképp talán a kis részleteknek köszönhető - no meg annak, hogy ugye mindig panaszkodunk (bár talán inkább a kettes kapcsán), hogy úgy igazán senki nem találja el soha jól a Golf-formát kicsiben (MB, Majorette, HW, Tomica, Siku), de ez esetben szerintem semmi okunk nyavalyogni. Jó, valamivel szélesebb kerekeket el tudnék alatta képzelni, így olyan kis gyámoltalan, de ez akár lehet a bája is. Remek kis játékszer lehetett ez a maga idejében, bár nyilván egy gyerek szemében a MB-féle szörfdeszkás kivitellel nem tudott versenyezni, mára azonban inkább gyűjteménybe valók az ilyen Minijetek, ugyan kinek lenne szíve ezt a példányt is akár a szőnyegen tologatni? Kicsiben és nagyban is megérdemlik már az egyes Golfok, hogy vigyázzanak rájuk - ahogy teszi ezt pl. (a Siku-gyűjtő) Gyuri barátunk, akinek az autójáról tavaly áprilisban csináltam ezt a képet:

VWiszlát!

Egy múlt heti találat a Kolosy környékéről:

Bocs, gyalog, sötétedéskor ennél jobbat nem tud a HTC-m.

Ken Block hatodik gymkhanája kicsiben reprodukálva:

Ez elég jó lett.

Érdekes véletlen, hogy csak egy kis idővel Joe mester sorozatos mercuryológiai szösszeneteinek aktuális száma után, sőt pittlaren ökomenikus fényképdömpingjét is csak kicsivel követve én is egy bikadekorációs Commutert mutatok, de talán nem baj. Ha emlékeztek, szerepelt már itt a típusból egy kombi, de az nélkülözte a hátsó traktusban figyelő kutyákat, valamiféle bóják vették át a helyüket, ugyanis rendőr volt. Na az már nincs meg. Meglett viszont 99 pennyért a most következő piros darab, aminek az orrdekorációja nekem a Chicago Bulls jelvényét juttatja eszembe, még ha nem is ugyanolyan a rajz (ami talán nem is bika, hanem inkább bivaly):

Hát lássuk be, nem egy hibátlan darab, de a társa sem az a háttérben, ahogy mutattam már korábban (hehe, tavaly), de azt mondom, hogy ha ezentúl minden új kisautóm ilyen állapotú és ilyen árú lenne, az nekem rendben lenne... Egyértelműen a két blöki adja számomra (meg valószínűleg még sokaknak) a kisautó különlegességét, és az okot is a birtoklási vágyra, amely elfogott az aukció meglátásakor. Még két másik valamit is mellécsaptam, így nem egyedül érkezett, és szerencsére azok is jó állapotúak és olcsók voltak, nem mellesleg viszonylag ritka és kedvelt darabok, nemsokára sorra kerülnek, ígérem. Minden jót!

Először is mutatom, milyen állapotban volt az a négy kerék, amivel a roncsot vettem:

Ezeket menthetetlennek ítéltem és az apródon lőttem négy jobb állapotút - amiken persze azért még kellett dolgozni, csiszolni és rozsdátlanítani mindenképp:

Nem haladok túl jól, de csináltam egy próbafújást, aminek az eredménye az eredeti mellett szinte tökéletesnek tűnik:

Persze nem az, távolról sem (illetve de, távolról igen), majd a végén fehérek (vagy vajszínűek) lesznek a kerekek, nem feketék.

Közel három éve posztoltam komolyabban Hondákról, azóta se. No de a ma bemutatandó Hot Wheels Honda Civic EF mindenképpen ok egy újabb Hondás írásra, sőt mi az, ha ez nem?! Nem egyszer, nem kétszer írtam, hogy mennyire örülök a HW és a JDM együttműködésének, aminek hála már jó pár japán klasszikus elkészült kicsiben, sőt ezek közül a legtöbbet volt is szerencsém elétek tárni. E darab kapcsán nagy nehezen sikerült önmegtartóztatást gyakorolnom, és jól megvártam, amíg itthon is elérhetővé vált, az alább látható piros példány (a kék ugyanis jóval korábbi beszerzés) konkrétan az Aréna Tescóból származik, igaz, csak ez az egy volt január harmadikán:

Elsőre a kiváló forma (mármint hogy kiválóan megoldották kicsiben), másodikra a gyatra minőségű tamponozás tűnik fel. A kerékválasztás tetszik, a tetőablak szintén, a belső is oké, leszámítva a pizzakormányt. A kissé szerénytelen tető-spoilerrel sincsen bajom, sőt még a sportkidörgővel sem - a saját autómon is megbarátkoztam már a kályhacsővel. Hátul a két lámpa közötti rész lehetett volna inkább fekete, de ez is egy megoldás. Nem rugózik, nem nyílik, de az első ablakokat letekerték - a hátsókat pedig szerintem az igazinál sem lehet lehúzni. Kapott kis visszapillantókat is kívülre, ez jó, de összességében az a legjobb, hogy egyáltalán van. Nekem :)

Akit érdekel pár balasetmegelőzési kampány a nagyvilágból, ne legyen rest a képre kattintani - majd odaát nyomni egy kövér lájkot! ;)

A legújabb fejlemény Vento-ügyileg: kész az alja, gyakorlatilag befoltozás helyett újraépítették mindkét oldalon a küszöböt, illetve kicserélték/megjavították a taposólemezeket itt is, ott is, feltették az új külső küszöböket, rücsiztek, festettek, és még a műanyag íveket is felpakolták az autóra, amelyek ápolnak és eltakarnak ;)

Csak mazochistáknak ajánlom, hogy Excelben vezessék az autóval kapcsolatos kiadásaikat, de ezek szerint én az vagyok, és el is mondom, hogy állok, csak hogy Ti is szörnyülködhessetek velem: a Vento megvásárlása óta (a vételárat és a névre kerülés költségeit leszámítva), azaz szinte kerek egy év alatt 545.000 forintot költöttem rá. Először ugye kuplung- és vezérléscsere volt, majd rendbe kellett tenni a motort, rádió- és kormánycsere (kormányváltás, hehe), új(abb) ülések is kerültek bele, utólag vettem hozzá emelőt, háromszöget, tetőcsomagtartót bringaszállítókkal, Siófokon belefutottam ugye még egy első fékcserébe is, azóta a hátsókat is felújíttattam, a klímám is megjavult, új akksi is lett, ablaktörlők, műanyag légterelők az oldalablakokra, kürt, miegymás. Sok? Igen, baromi sok. Főleg úgy, hogy szerintem ha el akarnám adni, 5 kilónál biztosan nem kapnék érte többet, de inkább annyit sem :( Ha viszont onnan nézem, hogy kezd összeállni egy olyan autó, ami nem csak hogy működik, de minden alkalommal nagyon jól is érzem magam benne, mert fekete, kényelmes, gyors és minden belefér, akkor egy kicsit már jobb a helyzet. Még régebben írta Winkler valahol (nyilván a TC-on, de a cikkre nem emlékszem konkrétabban), hogy az MX-5-ösére egy évben úgy költött 7 kilót, hogy igazából semmi baja nem volt a kocsinak... Ehhez képest egyenesen jól állok :D De hosszú még az út, a futóművet is meg kell oldanom, ahogy ezt már írtam korábban, sőt azt a kasznizás elé terveztem, de most már mindegy, no és lassan kéne az autóra négy új gumi is. Négyévszakossal van valakinek tapasztalata? (Mosóba is el kéne vinnem, de a beázó tetőablak miatt húzom-halasztom...) Most ennyi.

Ati73 volt ezúttal (is) az elkövető - vagy a szerencsés megtaláló. Köszi!

Nem, nem vettem meg a Hot Wheels Frédi-Béni-autóját, mert nem tetszik - a legnagyobb hibája szerintem az, hogy nincs benne a két főszereplő, így szerintem tök értelmetlen játék... Hanem az van, hogy a Ventóról mutatok egy friss képet, amelyen immár a bal oldali munkálatok láthatók:

A kép kedd kora reggel készült, azóta már kevésbé lehangoló a helyzet, többek között az első sárvédő hátsó-alsó részén éktelenkedő lyukat is sikerült felszámolni, de ott nem bíztam a lakatosra a szobrászkodást, hanem beszereztem inkább egy ide passzoló javítóelemet, amire szinte véletlenül akadtam - de ő is mondta, hogy ez így profibb, jól tettem. Az új (persze szintén utángyártott) külső küszöbök már régóta megvoltak, azokat felrakni a legkisebb munka volt. Majd nemsokára mutatom a végeredményt!

Ezúttal egy Corgi, Matchbox volt már (sárgában is) - sőt az igazi modell a totalcaron nem is olyan régen szerepelt egy szép hosszú bemutatóban is, ajánlom a cikket elolvasásra. Természetesen a gyerekkori emlékek okán a MB a kedvenc, de szerintem ennek a kisautónak sem igen van miért szégyenkeznie. Írtam korábban, hogy a mérete miatt nekem ez nem tetszik annyira, túl kicsi ugyanis megítélésem szerint, de mintha mára kibékültem volna e ténnyel, nem is olyan rossz:

Ez is a bolháról származik, és szintén 400 forint volt. Ahhoz képest tökéletes, magához képest pedig majdnem. Jó, utánfutót ez már nem fog húzni soha, de összességében tényleg rendben van, és a hátsó ablak is klasszul működik, minden erőltetés nélkül simán felnyitható, szóval abszolút elégedett vagyok. (A csomagtér alsó ajtaja szintén működik, az lefelé nyílik, ahogy a MB-verzióé, csak erről valami miatt nem csináltam most képet.) Többször írtam már, ezeket a Corgi-kerekeket szeretem a legjobban, noha ez a kis Rancho létezik még újabbakkal is. Sőt hasonlóan a Matchbox-hoz a Corgi is megcsinálta ezt nagyobb méretben is, de hogy ha ez már létezett a konkurenciánál SuperKings-ként, nem értem, hogy miért nem valami másra esett a választásuk...? Mindegy is már. Ha valaki rákívánna egy ilyenre, javaslom Tsza turkálóját a börzén, ott nagy eséllyel talál hasonlót pár fityingért. Szép napot!

Biztosan nem emlékeztek már, mert igazából én sem nagyon, de nagyjából pont három éve írtam róla, hogy szeretnék egy pedálos Moszkvicsot karácsonyra. A kérésem bizonyára elkallódhatott valahol, mert csak most hozta meg a Jézuska, és most is késve, január elsején, ráadásul elég szar állapotban:

Milánnak szándékozom megcsinálni, megcsináltatni, nem magamnak, én már kevéssé tudnám élvezni. Egyébként nem látszik rajta, mert kívül egy gramm festék sincs már rajta, de alulról/belülről igen, hogy pont ugyanolyan zöld (türkiz?) színű, mint amilyen nekem is volt egy olyan 35 éve. Nem akarom eredeti állapotúra restaurálni, használható kis járgányt tervezek belőle összehozni. A kisember már próbált ilyesmit korábban, és nagyon bejött neki:

Remélem, összejön, és akinek van jó fej karosszérialakatosa és fényező ismerőse (bár rokon jobb lenne), az jelentkezzen! ;)

A Közlekedési Múzeum előtt:

Pont akkor érkeztek a T3-asok, amikor mi is, így megszámoltuk őket, 24-en jöttek konvojban. Később láttuk őket ott bográcsozni ;) Aztán este (de inkább késő délután) elvittük a kölköket kicsit "bujizni" a Belvárosba, ahol a Gozsdu udvarban további szépségeket sikerült fényképezni - ezek az album vége felé találhatók...

Ezúttal a Vento került kés (lángvágó) alá, nagy levegőt vettem, és elvittem, hogy befoltozzák rajta a lyukakat. Amikor jó múltkor ugye kereket cseréltem rajta, írtam, hogy alul komoly gondok lehetnek, hát most nekiláttunk ezeket felszámolni. A partnerem ezúttal a Z-Team Szerviz, mert szerintem árban jobb lesz, mint a múltkori csapat, akiktől erre a munkára is van egy részletes ajánlatom. Majd meglátjuk, jó döntés volt-e ide hoznom a munkát - ha igen, elárulom, mit jelent a nevükben a Z betű (nem Zorrót). Szóval első lépésként a jobb oldal rendberakása kezdődött el:

A bal oldal a jövő héten következik. Futómű-felújítás pedig majd csak akkor, ha ezen túl vagyok, és maradt még pénz kenyérre és vízre... Pedig azt sem kéne nagyon halogatni. Jelentkezem még a fejleményekkel.

Jó, kis csalással 50, mert 1964 a casting éve volt, és tudjuk, ez mit jelent, forgalomba csak 1965-ben került a Matchbox Studebaker Lark Wagonaire, de úgy nem lenne ilyen frappáns a cím. A kora egyébként nem indokolná, hogy ilyen kopott legyen, valaki erre valamikor nagyon nem vigyázott, cserébe viszont csak 400 forintot kellett érte adnom december utolsó vasárnapján a PeCsa bolhapiacán. Vettem mellé mást is, majd azokról is lesz poszt, illetve nem mindről, erről az 500 forintos Siku Jeep-ről pl. nem, mert már szerepelt a blogon. Na vissza a Studebakerhez. 

Az autó hatszemélyes volt, de ha valaki az első ülések helyére is kanapét kért, akkor csak öt. Viszont akár nyolc is, ha kértek bele plusz felszereltségként egy harmadik üléssort, amelyet a menetiránynak háttal szereltek bele - ilyen megoldásokat még nem is olyan régen alkalmazott mind a Mercedes, mind a Volvo bizonyos kombi modelljeinél. A harmadik üléssorral rendelt Studebakereket speciális "Captive-Air" (defekttűrő) gumikkal szállították, mert nem maradt bennük hely pótkeréknek. Kezdetben sok vásárló panaszkodott a beázó tetőre, de a gyár nem szívesen vállalta be az utólagos javítást, e helyett inkább rendelhetővé tette a fix tetős kombikat, 'Nesztek, finnyás parasztok!' felkiáltással. És nagyvonalúan 100 dolcsival olcsóbban adták ezt a visszabutított változatot. Eleinte csak Indianában gyártották, később Kanadában is, majd az amerikai gyártás leállítása után csak ott. Az Avanti és Hawk modellek is itt készültek, igaz, nem olyan sokáig, mint a Wagonaire. 

És akkor mutatom az én kis kopottkámat:

Újabban nem szokásom ilyen lepattant dolgokat venni, de egyszer-egyszer azért elgyengülök, és nem tudok ellenállni a késztetésnek. Mentségemre szóljon, hogy ha már engem nem is áldott meg komoly kézügyességgel a sors, a kisautós baráti körben azért vannak páran, akik nagy szakértelemmel és lelkesedéssel állnak neki a sírból visszahozni hasonló darabokat, és ha minden jól megy, e blogon is lesz szerencsém bemutatni Nektek olyan kisautókat, amelyeket pont ilyen céllal szereztem be - majd adtam tovább nálam sokkal ügyesebb embereknek. Igazság szerint ezzel is van ilyen tervem... Hátul, mint a fotókon látható, még mindig tökéletesen működik az elhúzható tetőrész, ami ennek a kombinak a különlegessége, lásd még ugyanezt a Husky-változatnál, de a Corgit is említhetném. A kisautó frontja bár szép és részletes, elnagyoltabb lett, mint a valóság, igaziban sokkal tagoltabb a hűtőrács és a lámpák viszonya, csak hogy valami negatívumot is mondjak, illetve a hajdani vonóhorog is sajnos már az enyészeté lett, de ezeket nagyvonalúan elnézem. Ahogy szívesen elnézem ezt a korabeli tévéreklámot is, zseniálisak benne az animációk:

Végezetül pedig egy a lényeget jól összefoglaló sajtóhirdetést mutatok az autótól:

További kellemes napot, gyertek máskor is!

Komolyan.

Nemrég írtam az X6-osnál, hogy jó lenne bővíteni a Realtoy Mercik sorát, és lám, sikerült is! Szép fehéret sikerült szerezni, ahogy a Toyota kisbuszból is, amikhez jól illik a vitorlázás, legalábbis az imidzs-fotók sugallata alapján:

És persze egy kevés pezsgő ;) BÚÉK!

Andristól az utolsó az idén:

Külön köszönöm, hogy Volvo lett! ;) (Ha a rendszámot nézzük, valószínűleg ez frissen honosított. Nekem is ezt kéne csinálnom...)

Ma megint ismétlés jön, mert szerepelt már a blogon Citroen Acadiane a Majorette-től, de nem pont ilyen (fenti kép forrása: flickr). A mai kopottabb, mint az anno mutatott szép kék darab, amely azóta nem az én gyűjteményemet gazdagítja, de valahogy visszavágytam egyet, így a december eleji börzén adtam érte egy ezrest:

Pontkopások vannak rajta, de nem vészes, sokkal zavaróbb, hogy a postai emblémát valaki egy kicsit felpimpelte golyóstollal, érdemes lenne ezt valahogy átragasztanom, majd egyszer talán. A motorháztetőn és a két ajtón oldalt matricák nyomai voltak, de amikor a Mercury-t lebenzineztem, ez sem maradt ki, és ezek a részek már rendben vannak. Különösen annak a fényében volt vicces ezekre a gyengeségekre rámutatnom az eladónak a börzén, hogy ő ezt bontatlan, játszatlan darabként árulta 1500-ért :) A végül kialkudott vételárban benne volt egy használhatatlan "talpas" doboz is, de azt itthon egyből iktattam a kukába. A kék verziónál megénekelt (pl. formai) erényei a kisautónak ugyanúgy megvannak itt is, egy-két leverődéssel kiegészítve, de összességében megint azt kell mondjam, hogy bőven megérte az árát, ennyiért jó esetben két bliszteres kisautót lehet kapni az üzletben, amelyek nem rugóznak, nem nyílik semmijük és nem fém az alvázuk. És sokszor jóval kevésbé részletgazdagok, nem beszélve az ehhez hasonló modellek patinájáról, vagy bizonyos esetekben az érzelmi faktorról, ha valakinek volt hasonló gyerekkorában. Nekem speciel ilyenem nem volt, de nem bántam volna... Figyelem, holnap szilveszter, el ne felejtsétek! Most szólok, hogy január elején jön egy kis szünet, de szokás szerint igyekszem majd ilyen-olyan alibi-posztokkal fenntartani a figyelmet ;) Halihó!

Kaptam egy ilyet, mert jó voltam. Megmondom az őszintét, tudtam, hogy létezik ilyen holmi, de nem gondoltam, hogy ez ekkora jóság:

Kap benne az ember egy korrekt kis készletet egy ritka minifiggel, és a szokásosnál sokkal több összeépítési rajzot, lehetőséget, ötletet. Továbbá albumszerűen ismertetik is az összeépíthető járműveket és szereplőket, sőt több kis képregényt is beletettek a "könyvbe", nagyon kerek ez így együtt, örülök neki! Ha jövőre egy hozzám hasonló gyermeklelkű felnőttnek kerestek ajándékot, javaslom, nézzétek meg, milyen építőkönyvek vannak, létezik mindenféle témában, van rendőrös, lovagos, csajos, munkagépes, szerintem ezzel nehéz melléfogni... Minden jót, a maradék halászlét pedig lassan most már dobjátok ki!

Nem volt olyan régen, hogy szerepelt itt a Realtoy-verzió, de az üzletekben már elérhető a Hot Wheels megoldása is, így ezt is beszereztem. Persze az lett volna az igazi, ha a MB-változattal párosítva tudtam volna megmutatni, de az valamelyik doboz legmélyén tanyázik, így ez most nem jött össze. A HW-nek viszont szerintem elég jól összejött:

Leginkább a hátsó szárny és a kötények különböztetik meg a legutóbb mutatott, illetve a Matchbox Porsche Panamerájától. Mivel az utóbbit a műanyag alvázból alakították ki, az összhatás sportosabb lett a kelleténél, a kilógások egy kicsit túlzóak, de ilyenkor mindig azt mondom magamnak, hogy ácsi, ez egy Hát Vílsz 2013-ból, nem Kyosho, ez nem nekünk, gyűjtőknek készült, így hát Titeket is arra intelek, ne legyetek telhetetlenek! Kapunk cserébe szép metálkék színt (tényleg szép), kifestett lámpatesteket és emblémát elöl, feliratokat és díszcsíkot hátul, no és az elején említett szárnyat, amely motorral nyílik és csukódik az igazin, a sebesség függvényében. Ez tehát itt most épp száguld, értem? A külső visszapillantóit meg valahol elhagyta, oké? ;)

Camell újabb találata az M5 után:

Köszi szépen! Korábbi Maserati-találatok itt, itt, itt, itt és itt. Kellemes pénteket!