Árultam megint a börzén, ez volt a harmadik alkalom. Köszönet jár nem csak minden vásárlómnak, hanem a kedves szaktársaknak is (most nem sorolom), akik - amellett, hogy sok jó magyar forintot hagytak nálam - nagyon sokat segítettek egyébként is, hol cipelni, hol pakolni, hol árulni, hol csak ott lenni, ami gyakorlatilag végig tömeg-feelinget generált az asztalomnál ;) Thx.

Go, Trabi, go!

Ma is izom a téma. Kezdem a régebbivel, amely a bliszter felirata szerint egy 1973-as Pontiac Firebird, de a szép zöld kisautón emellett a Trans Am felirat is szerepel. A modelltörténetet ezúttal is ellógom, írtam róla itt, a MB-tesót pedig mutattam emitt. (És hogy hogyan kell szépen régi izomautót fotózni, mármint igazit, itt meg tudjátok nézni.) Köszönet érte a Hot Wheels-nek:

A nagyobb méretű hátsó kerekeket nem úsztuk meg, de azt kell mondjam, elmegy, nem fáj. Annyira. Mint egy foghúzás. A színválasztás meglepően szerencsés, jól áll neki ez a zöld, a fekete belső viszont így egy kicsit eltűnik...

Jut eszembe, itt az alkalom egy pótlásra, a fentebb linkelt első poszt írásakor még nem volt meg egy másik HW-példány, amelyet 2010 februárjában vettem, azaz fél évvel később, de azóta valahogy elfelejtődött. Mutatom most:

Igen-igen, a hátsó kerekek itt is túl nagyok, de itt már-már zavaró mértékben. A világosabb árnyalatú zöld szín viszont itt is tetszetős. Összességében egy jó kiállású kisautó, csak a hátsó durvanagy kerekeket tudnám feledni... Ez egy első generációs modell, talán mondanom sem kell, ellentétben a fenti második generációssal. Egyértelműen ez utóbbi jön be jobban. Ja, és ilyen Matchboxokat is mutattam.

Ugorjunk 12 évet!

És egy gyártót is. A Pontiac-ot a most következő 85-ös Camaróval együtt vettem (és szintén nem megyek bele a történelembe, írtam már e típusról is), és ahhoz hasonlóképp ezt sem érheti igazán kritika, minden tekintetben nagyon hasonló kivitelű játék:

A belső itt is fekete, de ez a piros külső miatt eggyel jobban tetszik. Ez már kapott oldalra egy-egy vékony fekete dekorcsíkot is, illetve nagyon szépen kifestették a hátsó lámpákat is. Tükrök egyikre sem kerültek, de a hiányuk nem elviselhetetlen. Nehéz dönteni, melyik IROC-Z tetszik jobban, ez, vagy inkább a MB-változat, ez egy kicsit talán kevésbé elnagyolt, az viszont 8-dot kerekeken hasít ;) Az utóbbi jó néhány poszt Hot Wheels-dömpingje most egy kis időre véget ér, nagyjából végigértünk a friss beszerzéseken...

FONTOS SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY: vasárnap kint leszek a börzén, lesz nálam nagyon sok nagyon jó cucc, szinte mindet mutattam már itt, de kénytelen vagyok ritkítani. Szóval aki teheti, jöjjön, és aki akar, szóljon előre, mit vigyek neki! És akkor a végére pár klassz régi Camaro-hirdetés - a lapozás után.

Így közel két hónap távlatából megemlékeznék a legutóbbi börzéről is, jobb későn, mint soha. Számomra két szempontból volt érdekes, az egyik az volt, hogy kimentem megint eladni, tehát béreltem asztalt meg minden, a másik pedig az volt, igaz, ez utólag kapott jelentőséget, hogy sikerült végre beszerezni egy régóta erősen vágyott Matchboxot. És ez a Ford Pickup. Még annak idején porsche által olvastam róla a szomszédban, és kitaláltam, hogy nekem kell ilyen. Wild Life Truck is kéne, de majd meglesz.

Kezdjünk egy kis orosz nyelvleckével:

A régi ruszki vasjátékok fél éve szerepeltek errefelé utoljára, de mivel sikerült megint beújítanom egyet, most felveszem a fonalat. A mai főszereplőnk a №15 "Boyevaya Razvedyvatelnaya Dozornaya Mashina" (Боевая Разведывательная Дозорная Машина) - BRDM-1 könnyű úszó-felderítő páncélozott jármű (БРДМ-1), ilyen:

Lényegében tehát egy négykerekű, de úszásra is képes felderítőről van szó, könnyű páncélzattal. A BRDM-1 másik neve egyébként BTR-40P, és 1959-től gyártották hét évig, nagyjából 10.000 darabig. Ha a hasonló posztoknál mindig hivatkozott remek Hungarian Diecast blogra átkattintotok, megnézhetitek az összes variációt a szintén szovjet gyártmányú MB-méretű verzióból, és azt is megtudhatjátok, hogy az én műanyagalvázas verzióm a legkésőbbi az összes közül. Persze nem makulátlan:

És egy jó értékelést is olvashattok a kis páncélosról, amit így én most megspórolok, csak annyit jegyeznék meg, hogy mintha egy kicsit aránytalan lenne az 'utasfülke' előtti orr-rész, valahogy túl hosszúkásra sikeredett. Kerek 1000 forint volt a bolhán, ami nem túl sok.

Így most már tényleg csak két tank kéne a sorozatból...

Gondolom, tudjátok, melyik könyvből...

Na, megtaláltam a régi szuperhősös sajtóhirdetéseket, amelyeket emitt említettem:

Az idő megszépíti az emlékeket, de azért ezek nem voltak rosszak, ugye?

Mindenki ismeri, apám egyik megunhatatlan kedvence, szóval nagyon nincs is mit írnom. Következzen a Hot Wheels egyik legnagyobb 2012-es dobása, amelyet szépen előkészített a tavalyi meglepetés, íme K.I.T.T.:

Matchbox K.I.T.T. már volt a blogon, Darda is, de ez veri mindkettőt. Nem kicsit, nagyon. (Valójában egy ERTL-em is van volt, az meg ilyen, közelebbről pedig ilyen.) Kívül is jó, belül is szokatlanul kidolgozott, van neki szép rendszáma hátul, no és persze a vörös futófény is megvan elöl, nagyjából. A felnik, amiket alá pakoltak, talán nem a legjobbak, de legalább törekedtek rá, hogy jól nézzenek ki, nekem belefér - ide passzoló dísztárcsás felnije inkább a Matchboxnak van, de amikor amazok csinálták meg az autót, akkor még nekik sem volt...

A hajtás után pedig pár szép nagy 3D render a híres fekete Firebird-ről:

Ma csak képek:

Aztán meg itt van pár kép az igaziról is:

Kellemetes pénteket!!!

Nemrég kérdezte pont a barátnőm, hogy ugye egyszer elviszem őt egy szafarira? Mondtam, persze. Még az a szerencse, hogy ehhez a járműveket már be is szereztem: nagy szerencsével és a már-már állandó forrásommá avanzsált beszerzőm hathatós segítségével ismét meglett egy gyerekkori kedvenc szett, mindjárt két példányban. A ma már csak leginkább trafikáruként hivatkozott kategória egyik - számomra legalábbis - legemblematikusabb képviselője a most következő műanyag Safari (Rally) Jeep. Ezeket a homokozóba szánt játékokat mindig is nagyon kedveltem, nem véletlen, hogy túl vagyok Wartburgon, Trabanton, teherautón, no és természetesen a Bogarakon, de ez még nagyon hiányzott. Hogy a magyar kisipar jeles képviselői honnan honosították ezt a játékot, meg nem mondom, de akinek van ötlete, küldje bátran el kommentben, hálás lennék. Az bizonyos, hogy nem a legelsőnek linkelt posztban szereplő ITES Jeep volt a minta, ennek teljesen más a felépítése, az arányai és még a mérete is. Apropó méret: 1:24-esnél nagyobb, viszont 1:18-nál talán egy hanggal kisebb, nem tudom jól belőni, de inkább az utóbbihoz húz. És igen, van utánfutója is, amit húz, azon pedig egy kis kabinos motorcsónak (vagy vitorlás árboc nélkül), forgatható kormánylapáttal. Mutatom az egyik pakkot pőrén is - ugyanis a csomagolás megbontását meg tudtam oldani roncsolás nélkül, a kis fém kapcsokat kihajtogattam, majd a fotózás után vissza:

Hát igen, nem érheti az a vád a kisautót, hogy sorjamentes... Van rajta bőven mindenfelé, ami egy pár éves gyereket a hiánygazdaság kellős közepette valószínűleg nem taszított letargiába, így ebből kiindulva én sem leszek annyira szigorú, azt mondom, nem zavar. Ahogyan a részletek, mint mondjuk a műszerfal, elhagyása sem. A legyártás óta eltelt minimum 30 évet bontatlanságából kifolyólag elég szépen átvészelte, az idő vasfoga egyedül a fém tengelyeket csócsálta meg, a puha műanyagon semmiféle elhasználódás nyoma nem látható - de még egy karc sem! Ugyanez igaz a vontatmányra is:

Tetszik az utánfutó sárvédője. És együtt sem néznek ki rosszul:

Oké, az tény, hogy e játék gyártásakor semmiképp sem a minőségi paraméterek voltak a legfontosabbak, például a kiszedés után az egyik dísztárcsa rögtön a kezemben maradt, és csak nagyon nehezen tudtam visszapattintani a helyére (három műanyag bütyök fogja, úgy-ahogy), de arra, amire készült, nagy valószínűséggel tökéletesen alkalmas: hogy a homokozóban toligálják, betemessék, rálépjenek, megfürdessék őket. A lenyelhető kis alkatrészekkel pedig úgy lehettek, hogy ezeknél károsabb dolgokat is benyel egy gyerek élete során, ami bemegy fent, úgyis kijön lent, nincs miért aggódni...

Külön most nem térnék ki a csomagolás elemzésére, leginkább az angolok 'so eighties' kifejezésével tudnám leírni, az oroszlántól eltekintve is olyan leójégkrémes az érzet, nagyon tetszik! Hogy a szafari, a rally és a csónak hogyan jön össze, nem tudom, de talán nem is számít, egy játszható szett lett a végeredmény, és ez a lényeg.

Mindenesetre a Safari Rally Jeep beszerzésével e témában valószínűleg most lezárult a gyűjtésemben egy korszak, ugyanis nagyjából minden ilyesmi meglett, amit terveztem, hasonló kivitelű faros Ikarusom vagy Csepel Bulldogom belátható időn (és büdzsén) belül úgysem lesz, ha meg mégis, majd szólok!

Anno írtam, hogy azt tervezem, a Skif nem csak a gyomrában, hanem a hátán is terheket fog cipelni, mégpedig bringákat. Ehhez ugye beszereztem a Thule cuccokat, de jó szokásomhoz híven teljesen használhatatlan, hiányos állapotban. Na, belekezdtem a projekt megvalósításába, mert rohamosan közeleg az idő, amikor fogom a pereputtyot és elhúzunk melegebb égtájra - a Balatonra. Pár hónappal ezelőtt az Obiban vettem egy jó hosszú alumínium izét, amivel a kőművesek egyengetik az aljzatot, valami simítót. Még az áruházban jól kettévágtam, ebből lett a csomagtartó az utánfutóra. Már akkor is nagyon büszke voltam a hihetetlenül konstruktív agyamra, engem az isten is mérnöknek teremtett! (Nem, csak vicceltem, ilyenekben tök kontár vagyok. A barátnőm nagyapja meg is jegyezte, hogy igazán lecsiszolhattam volna az éleit, miután elvágtam. Tulajdonképpen teljesen igaza van.) Most az elmúlt hétvégén pedig folytattam. A Tescóban vettem két olyan gumi kormány-fogantyút, ezek tartják majd a vázat. Miután szárazon nem tudtam ráhúzni, némi étolajhoz kellett folyamodnom, de végül rámentek. További csavarokat szereztem be, majd vasárnap a kiskrapek alvásideje alatt levonultam apám garázsába. A korábban vásárolt simító egyik hátránya, hogy baromi széles. Erre a derék svédek nem gondolhattak, így a Thule "talpából" le kellett vágnom vasfűrésszel némi anyagot, de megoldottam. A rögzítési pontokat is muszáj voltam áthelyezni, de a végén összeállt:

Mivel még hiányzik egy pár olyan gumi markolat, amiket említettem, csak az egyik oldalt tudtam kipróbálni, de úgy tűnik, minden klappol. Ez csak próba volt, a váz alatt átfutó 14-es csavar kapni fog valami gumi borítást (valszeg slag lesz az), illetve a felhajtható rúd mindkét oldalán jó nagy alátéteket is, de mondjuk, 95%-ban készen van a nagy mű. Baromi büszke vagyok ám magamra, mert hát nem kenyerem a barkácsolás egyébként, bár az a pár lakásfelújítás azért megtanított néhány dologra... Például hogy hogy lehet kevés pénzből középszar megoldásokat szülni :)

Egyik legkedvencebb zeném evör:

Ebből a kis videóból is látszik, hogy a színvonalas zenei produkcióhoz nem nagyon kell komoly színpadi technika, látvány, tánc és fény. Csak tehetséges énekesek és zenészek. Meg aki megírta. Ugye? (Sokan sokat tanulhatnának tőlük...)

Apróbetűs rész: csak hogy ne kelljen kattintgatni, elmondom, hogy ugye Mike Patton a Faith No More után/mellett több más formációban is nyomja az ipart, az egyikük a Peeping Tom, amely név ismerős lehet, ha más nem, innen. A tasla beatboxoló bringa nem más, mint az egyik legjobb női versenyző a szakmában, az America's Got Talent-ben tűnt fel, ott sem volt rossz. Balra pedig Imani Coppola, aki szintén nem szarral gurít, ha éneklésről van szó. És tökre bejön, ahogy táncikál...

A Chevy Chevelle a HW vonatkozásában igen hálás téma, mert nem nagyon nyúltak eddig mellé. A szirszarjaimon itt írtam róla először, itt meg másodszor, de három a magyar igazság, mutatok ma is egyet. Konkrétabban egy 1964-es SS-t, amely ilyen a valóságban, utcai változatban:

A gyorsulási pályára pedig növesztettek rá egy ormótlan dudort, ilyet:

Nagyban egyértelműen tetszik az autó, örülök, hogy a Hot Wheels ezt is betette a kínálatba - máskülönben biztosan nem ismertem volna meg ezt a fajtát. Első blikkre talán a kisautó érdekes színe tűnhet fel, de ez a szürkés-lila jobban megnézve nem is rossz...

A kisebbik dudor pedig szerintem a motorháztetőre kihelyezett fordulatszámmérő, talán az olajhőfok-műszerrel társítva, nem tudom. Klassz kis gép ez, csak a pizzakormányt tudnám említeni feltűnő negatívumként, de ezt ellensúlyozza a csodás orr, az a kedvencem... Remélem, a HW továbbra is megtartja azt a jó szokását, hogy mainline-ban kihoz néha ilyen kis remekműveket.

Legyetek jók!

Ezúttal Andrew0807 segítségével - a képek linkek az albumokhoz:

Köszi szépen! Egyébként pedig ajánlom a nyájas nagyérdemű figyelmébe Andrisunk színes támblerkedését emitt, egyre jobb a srác ;)

Nem fogjátok elhinni, a nővérem küldte:

Végül is elfogadnám... (Még ha valami ott nem is stimmel a ponyvával a középső képen...) Emez itt lent pedig Andristól jött:

No és egy finom falat (C63 AMG) T. Ádámtól:

Köszönet értük!

Legújabb reklámunk:

Hogy jónak jó-e, azt nem tudom, de kétségtelenül szép lett. A zenét felismerjük?

Most komolyan, van értelme bármit is írnom a Mustangról? Persze, hogy nincs. Ott van oldalt a címke a típus kedvelőinek, de a szomszédban is sokszor volt téma, nem ragozom. Ez a friss beszerzésű példány is a Hot Wheels-től jött, sokadikként:

És ugyanaz másképp, a MB kivitelezésében. Mennyivel kellemesebb ugyanez az autó négy egyforma méretű kerékkel, nem? Meg is hozom a döntést, amaz tetszik jobban. De azért persze ez sem rossz, főleg a színe fogott meg ;) Kultúra nektek:

Aviszonlátásra.

Az 1994-es MTV VMA-fellépésük, ami az egyik legjobb a világon, emlékszem, amikor ment, néztem (hú, de régen volt):

Egy kicsivel későbbi koncert (teljes!), amiért szintén fenn maradtam annak idején:

MCA halála kapcsán pedig egy Coldplay-es tribute:

Hát így...

A Dodge Li'l Red Express Truck egy vicc, az a helyzet, hogy a függőleges kivezetésű kipufogókkal ellátott pickup-ot már eleve sem teherhordásra szánták a bemutatásakor, 1978-ban, hanem platós poszt-izomautónak. Ide kattintva lehet még mindenféle technikai adatot olvasni róla, én inkább mutatom az egyik legújabb beszerzésemet, a kis pirost a Hot Wheels-től:

Nekem nagyon bejön. Azt mondjuk nem teljesen értem, miért nem a krómos műanyag alvázból származtatták a kéményeket, hanem a belső teret is adó szürkéből, de mindegy. Így is tetszik. Recolort nem valószínű, hogy veszek majd belőle ;)

Minden jót!

Dú svájci...?

Soundwave egy Álca. Legutóbb egy Mercedes-Benz SLS AMG formájában láthattuk. Na ez utóbbiról lesz most szó. Az igazi autó lenyűgöző, egy műremek, máris egy legenda. Annak ellenére vagy akár pont azért, mert egy másik legendát idéz. (Hivatalosan az SLR leváltására készült, pedig ugye az sem volt egy elavult darab.) Muszáj mutatnom róla pár képet:

Nemrég pár szó esett valahol a Greenlight 1:64-es megvalósításáról, de én elsőként mégsem azt szereztem be, hanem egy 2012-es Tomicát. Amelynek a fentebb linkelt Sikuhoz hasonlóan felnyithatók az ajtajai:

Ahogy Breki is írta nemrég, az új Tomica Camaróhoz képest sokkal jobb. Még úgy is, hogy ekkora méretben csak komoly kompromisszummal lehetett megoldani a felnyíló ajtókat. Minden más tekintetben nagyon tetszik, szerintem jók az arányai, és örülök, hogy normális szélességű kerekeket pakoltak alá. Lámpák kifestve, ajtókon tükör, jól rugózik, jól gurul, kábé ez a minimum, amit egy Tomicának teljesítenie kell. Ez teljesíti, úgyhogy nem is panaszkodom. Kéne ám nagyban is ;) És erre ugye emlékeztek?

További kellemes napot!

Hétvégén megnéztem a Robert Downey Jr.-féle Sherlock Holmes második részét, amely az Árnyjáték alcímet kapta nálunk. Másnap pedig megnéztem a Mission: Impossible negyedik részét, a Fantom protokollt.

Erősen meglepődtem, amikor arra jöttem rá, hogy mintha a két filmet egyazon vázra írták volna! Innentől spoileres, tehát óvatosan!

Adva van egy zseniális főgonosz, akinek az egyetlen célja, hogy világháborút robbantson ki, mert az neki jó. Ehhez ügyes politikai és bűnügyi játszmákba kezd, ismerve, és többször megvezetve a rá vadászó főszereplőket. Akik egyébként szintén zseniálisak, és természetesen az álcázás mesterei, se perc alatt képesek bárki bőrébe belebújni – és ezt meg is teszik a filmben nem is egyszer. A főgonosz mindkét filmben egy-egy brutális segéddel is rendelkezik, mindketten valami volt elit katonák és nagyon értik a gyilkolást. De a főszereplők csapata is kiegészül új emberekkel, akikről útközben derül ki, hogy egyrészt megvannak a maguk motivációi, másrészt sokkal több van bennük, mint azt elsőre gondolhatnánk. Például elszánt nőkkel, megfűszerezve némi személyes bosszúvággyal. Több országon keresztül zajlik az üldözés, és ezen országok jelentős épületei szenvednek robbantásos károkat - no persze csak azért, hogy a főgonosz a robbantással elleplezzen valami sokkal nagyobb disznóságot! Apropó üldözés: Sherlockék pl. egy ködös erdőben rohannak, küzdve az elemekkel (köd és sötét), Hunték pedig egy dubaji homokviharban, szintén küzdve az elemekkel (homok és sötét). De a jók egy lépéssel mégis mindig lemaradnak… Mindkét filmben szerepel táncos mulatság is, ahol komoly dolgok történnek, ugyanakkor különbség, hogy Holmes és csapata sokat alkoholizál, míg az IMF ügynökei ilyet nem tesznek. Aztán mindkét filmben kiderül, hogy a jók valójában a szenvedéseket is szándékoltan vállalták fel, a végső siker érdekében. Amely siker természetesen nem marad el a filmek végén, de ezért mindkét főszereplőnek a mélybe kell vetnie magát, ráadásul már sérülten, de a zuhanást a jók az eszük miatt simán túlélnek, a főgonoszok pedig jól nem.

Szóval gyakorlatilag egy sztori kétféle megfilmesítését láttam, de a hasonlóságok ellenére nekem mindkettő tetszett. A Sherlock egy kicsit jobban, de ez inkább a színészek, mint a körítés miatt volt így, semmi bajom a modern, kütyüs akciókkal – amiből egyébként Holmesék sem szenvedtek hiányt :) Ha akarjátok, olvassátok el az egyik általam nagyon kedvelt blog, a Filmdroid kritikáit az egyikről és a másikról is!

Itt van, megvan, lett saját igazi C-64 DTV-m. Aki netalán nem tudná, mi az isten ez, itt elolvashatja, de összefoglalom: egy kompakt plug&play Commodore 64-es játékkonzol, amit rákötsz a tévére egy-egy RCA-kábellel és játszhatsz a 30 db beépített klasszikus játék bármelyikével. Négy ceruzaelemmel megy egyébként. Itt is írtak róla.

Személy szerint én hiányolok sok játékot a repertoárból, a Lode Runnert és az Elite-et, illetve pár bunyóst leginkább, de a két Impossible Mission, az Uridium és az itt World Karate Champion, de egyébként inkább International Karate néven ismert gémek megléte bőven kárpótol. Ahogy a linkelt cikk kommentjeiben is olvashattátok, itthon is lehetett kapni jó pár éve a cuccot, én konkrétan a MediaMarkt-ban láttam annak idején, és az akkor viszonylag kedvező ára ellenére valami miatt nem vettem belőle. Már sajnálom, ezt a hibát viszont mindösszesen 15 angol fontért sikerült kiköszörülnöm. Egyébként megvan a "rendes" C-64-esem is valahol, ahogy kell, kazettás magnóval ("press play on tape"), QuickShot joyokkal, mindennel, de nincs már nekem időm és energiám ilyesmikre, ez a kis kütyü sokkal praktikusabb... Na, sárgultok? ;)

Ahogy ígértem, folytatom - és hát nagy valószínűséggel le is zárom - a Michelin-sorozatot. Tehát a kettes számú delikvens a szirszarjaimon korábban már két formában is szerepelt Citroen H-jelű kisteherautója - ezúttal sárgában. Kékkel:

Az igazi autóról most nem írok egy sort sem, a fent linkelt carspottingos posztban is van egy link a TC-bemutatóhoz, ami fontos, ott leírták ékes magyar nyelven. Mutatom inkább a múltkorihoz hasonlóan 1:43-as modellt, amely már az Atlas - emlékszünk, Ikarus, Csepel - jóvoltából kerülhetett a magamfajta gyűjtők birtokába:

A Bibendum ezúttal fizikai valójában is megjelenik az autón, ami szép és jó. Hasonlóan az Aviához Saviemhez ez a darab is jó minőségű, gazdag részletezettségű, élethű modell, bumfordi mivolta ekkorában is tökéletesen átjön, így abszolút alkalmas arra, hogy mosolyt csaljon az ember arcára. Lámpák, kilincsek, egyebek mind a helyükön, a kékre festett felniken itt is igazi gumik feszülnek, tehát hozza azt, amit reálisan elvárhatunk. És nyílik a tolóajtó, illetve a hátsó kisajtók, mind a három, aminek nagyon örülök, viszont nem rugózik, és hogy gurul-e egyáltalán, fogalmam sincs, nem próbáltam. Nem is tervezem. Börzéken, neten elég könnyen beszerezhető, de szerintem én jobban vettem az ebay-ről, az Avia Saviem és ez együtt volt 5 rongy szállítással együtt. Korrekt.

A tolóajtó itt is pont azon az oldalon van, amit nem lehet látni, ha a talp feliratos fele néz előre. Igazán tehették volna a bal oldalra, ahogy a fenti képen is szerepel. No mindegy. Minden jót, bon voyage!

UPDATE: a Saviem és a fenti Citroen is immár más gazdánál teljesít szolgálatot, a 22-i börzén többek között ugyanis ezeket is eladtam...

Igazi vegyes felvágott:

De mind jó, mind másért...