Ha az interneten szeretnénk utánanézni, mi is az a Camargue GS, az angol nyelvű oldalak többségén csak ennyit találunk: "The Citroën GS Camargue was designed by the Italian company Bertone. It was presented in 1972 at the Geneva Motor Show. Historically, this is the first collaboration between Bertone and Citroën." Lényegében tehát arról van szó, hogy a Camargue GS egy a Citroen GS alapjaira épített, 72-ben bemutatott koncepció, amelyet az olasz Bertone készített, és ez volt a Citroen és az olasz tervezőiroda első együttműködése. Hogy pontosan ki is kért fel kit a munkára, nem jöttem rá, de igazándiból nem is nagyon igyekeztem utánanézni, nekem ennyi infó bőven elég, ha pedig Nektek nem, szóljatok alecwolfnak, majd ő megírja :) Még annyit gondoltam elmondani, hogy a név innen ered.

MB-méretben talán a legismertebb megvalósítása a Majorette nevéhez köthető, bár ha jobban megnézzük Christian Falkensteiner gyűjtését, láthatjuk, mások is megmintázták. Nekem az előbbiből jutott, mindjárt kettő - de eddig valahogy kimaradtak a bemutatásból. Nem baj, most pótolom. Hasonlóképp a nemrég tárgyalt kis Triumph-hoz kicsiben nekem ez is jobban tetszik, mint igaziban, még ha ez egy ilyen koncepcióautónál nehezebben is értelmezhető, mert bár készült belőle pár példány, a Camargue GS igazán igazinak nem nagyon tekinthető. De szerencsére azért egy akármilyen  fantáziamodellnél mégis több. A kis Citroen GS-sel, ami ugye az alapot adta, nincs semmi bajom, jópofa dolognak tartottam már gyerekként is, amiben nyilván nagy szerepe volt annak, hogy anyám már e blogon is említett holland-magyar barátnője egy időben ilyennel járt, és volt szerencsém látni élőben, ahogy az autó reggel a beindításkor szépen felébred és felkel. Gyerekkoromban (hú, de rég volt) ez nagy élmény volt. De elkanyarodtam, vissza a kicsihez:

A Majorette igen tetszetős kisautót hozott össze, lapos, hosszú, kecses, alul-felül fém, közte műanyag, a hátsó részen nagy, felnyitható műanyag ablakkal, és belül is kellően futurisztikus - már talán megszokhattátok, az ilyenekre mondom, hogy egész simán elmenne a Total Recall-ban. (Apropó, láttátok a remake előzetesét? Nekem bejövős.) A legjobban az első lámpák tetszenek. Én valahogy már a BX vonalait vélem felfedezni benne - ami nem véletlen, ugyanis Marcello Gandini tervezte a GS utódját, szintén a Bertone kötelékéből...

Ha valakit érdekel egy ilyen darab szóljon, az egyiket szívesen eladom, elcserélem! Kellemes pénteket!

Több dolgot is le kell szögezzek a legelején: elsőként azt, hogy már április van, szalad az idő, mindjárt itt a nyár. Aztán még azt is, hogy a blogon igyekszem kerülni a fantáziaautókat, márpedig a mai delikvens nem sokkal több annál. De több. Harmadikként pedig annyit jegyeznék meg, hogy újfent bebizonyosodott az, amit többször is hangoztattam, hogy előbb-utóbb úgyis minden meglesz, amire vágyom. Most például a Matchbox BMC Pininfarina - de mennyivel jobban hangzik a poszt címét is adó teljen név, nem? Na, az autó teljes történetét nem fogom most itt leírni, a szirszarjaim nem Autótörténelem, pedig elég érdekes, ezért kaptok egy linket és pár fontosabb kiemelést:

Az úgy volt, hogy a Pininfarina Műhely egyik tervezője, Leonardo Fioravanti, 1967-ben azt a feladatot kapta, hogy mutassa meg, hogy kellene egy igazán modern autónak kinézni a 70-es években (most azért erősen sarkítottam, hogy pontosan mik is voltak a tervezés megkezdésének okai, olvassátok el jól a fenti linken). Az Austin 1800 alapjaira új autót álmodott hát, és valószínűleg akkor még nem nagyon sejtette, hogy ezzel mit indított el. Ne felejtsük, akkoriban egy-két kivétellel a három doboz elve alapján épített egyen-autók voltak divatban, amely kialakítástól nem is igen akart eltérni senki - ami jó, azon minek változtatni? A formabontó design zajos sikert aratott a hozzáértő körökben, a BMC azonban nem kívánt élni a lehetőséggel, visszadobták a tervet. Ha a Matchbox nem készíti el kicsiben az autót 1969-ben, minden bizonnyal soha nem jut el a híre hozzám. De megcsinálták. Legalább ők, ha már egy ilyen jelentőségű formatervről beszélünk...

Nekem az aranyszínű, vékonykerekes első változat jutott, amelynek a hátsó kerékívei is rendben vannak. Angliából származik, mármint azon túl, hogy Made in England, az angol ebayről vettem 99 ottani fillérért. Ahhoz - és 42 évéhez - képest nem is rossz:

Elég jól eltalálták az igazi oly jellemző formáját, arányait. Jól látszik a hűtőrács nélküli orron a BMC felirat, és tetszetős a lámpák kialakítása is - mind elöl, mind hátul. Jó, a beltér nem túl részletes, a kormányrúd cserébe olyan hosszú, mint két másik. Az első ajtók pedig nyithatók. Nagyon belejöttem ebbe a ledes-spotos fotózásba mostanában, úgyhogy mutatok még két képet:

A következő Matchbox, amire vágyom, a Ford Zodiac. (De nem sürgős.) Arrivederci!

A legújabb reklámfilmünk:

Holnaptól adásban. Tecc?

Ha már Csongrád...

Csak játszottam. A Golf mellett a képen Rocky.

Egy kis Amerika Csongrádon:

Bejön. Egy kis Amerika Budapesten is:

A szlovák rendszám nem jön be. Alant pedig a magyar rögvalóság - majd' 120 évvel ezelőttről, Ópusztaszeren fotózva:

52-es nehézfém felnik, hahaha! Nem tudom egyébként, közületek ki mikor járt a Történelmi Emlékparkban (mert így hívják) utoljára, én kábé hamvas tiniként, de nagyon szépen megcsinálták az egészet. Nemrég voltunk (konkrétan március 17-én), és mivel ez még szezonon kívüli időszak, nem kellett fizetni belépőt. Oké, a Rotundába nem mentünk be, a Körképet már láttuk, ráadásul babakocsis gyerekkel az annyira nem lehet nagy élmény, de enélkül is nagyon jól el lehet tölteni a parkban egy fél napot, ajánlom jó szívvel mindenkinek. Kulturális ajánlónkat hallották.

A Bel Air címet viselő posztban jó régen írtam (de inkább a kommentek közt), hogy gyerekkoromban megvolt a Matchbox 1957-es Chevy, és majd egyszer biztos meglesz újra. Naná, hogy meglett. Nem mostanában, az igaz, de csak most jutottam oda, hogy lefotózzam, feldolgozzam. Ja, nem, feldolgozni nem kell, ez ugyanis a csúcsragadozó vadászterülete, ahova én nem szívesen merészkednék, hiányzik a kellő terepismeret :) Ilyen az enyém is, csak kevésbé ritka színben pompázik, pont abban, amit Joe nem tárgyalt:

Abból, hogy mikori ez a kisautó, és hogy milyen sokat látok belőle időnként feltűnni a vaterán, azt gondolom, ez a MB sokunknak megvolt gyerekként. A harsány lángolás és a szép krómozott blokkot felfedő motorháztető gondoskodott a lenyűgöző játékélményről, ezek egy gyereknek egészen biztosan bejönnek. A nyitható cuccok még nekem is, a túl vad festés már kevésbé, de e darab esetében nem volt kérdés, hogy nekem pont ez a színvariáció kellett, nem másik. És úgy lett meg, hogy jó két éve régen szerváltam azt a pufimatricás hármas pakkot, amelyben ez volt az egyik. A csomagolás azonban nem volt a toppon, és szerencsémre a három közül pünkt a Chevy-nél volt úgy kiszakadva, hogy a kisautót kiügyeskedhettem belőle, majd a helyére ügyeskedhettem valami mást, ami megvolt duplán. Az igazat megvallva már nem is emlékszem, mire cseréltem ki. És úgy adtam el a börzén az egész cuccot, hogy ez az apró csere senkit nem zavart.

Hát kábé ennyit akartam erről mondani. Végrepéntek.

A jó múltkor írtam, hogy két kis homokozós Bogarat recikláltattam a Ferenciek terén, aminek az egyik eredménye a Marzal lett, de lett egy másik is egy szintén Matchbox 4X4-es Pick-up formájában. Ez nem bír semmiféle típusmegjelöléssel (4X4 Open Back Truck), de ránézésre én egy 1980-as körüli, vagy akár még korábbi Chevy K-10-nek tippelném, ezt is választottam kezdőképnek. De lehet akár bármi más is. Mutatom:

Már Makaóban készült, de ezzel nincs bajom. Meglehetősen nagy kerekeket pakoltak alá, és jutott még egy ötödik is a komoly bukócsővel felszerelt platóra is. Beltere nincs, de a sötétpiros ablakok nem is nagyon engednek jó belátást. A kisautó színe tetszik, vidám, de sportos, nem egy brutális vadállat érzetét kelti - mint mondjuk a fekete a poszt legelején. Viszont az alja fém, ez akkoriban, amikor készült, tehát még 1982-ben teljesen bevett volt, mára már szinte kuriózum. A következő delikvens például nem tud ilyet. Lapozzatok!

A kisautógyűjtők minden bizonnyal közös nagy megelégedésére a Hot Wheels idén kihozott egy csodás kis BMW-t. A csodás és a kis jelző az igazi esetében is megállja a helyét, de most azért inkább a kicsiről lesz szó. A nagyról csak egy kis bevezető erejéig. Onnan kell kezdenem (via wikipedia), hogy 1962-ben a BMW bemutatta az Új Osztályt (Neue Klasse), azaz a kompaktok egy új sorozatát. Ide tartozott az 1500-östől az 1602-n át egészen a 2002-ig minden. Többek között az ebben a sorozatban alkalmazott, egyébiránt azóta bőven legendássá vált M10-es négyhengeres motor indította el a bajor gyártót azon az úton, amit azóta is követ, kábé innentől datálódik a BMW úgy, mint az autóbuzikat kiszolgáló, jórészt teljesítmény-orientált világmárka. A BMW 3-as sorozatának előfutáraként hivatkozott BMW 2002 minden idők egyik legsikeresebb bajor modellje. Állítólag az 1-es Coupé formája is a nagy elődöt idézi. A nagyobb teljesítményű 'ti' változat talán a legkedveltebb belőle, de az 1973-ban – első európaiként – bemutatott turbó sem nagyon marad el a népszerűségi listán. A 'ti' a versenysportban is letette a névjegyét, Hans Gruberrel Stuck-kal a volán mögött 1970-ben megnyerte a 24 órás Nürburgring-versenyt, de az aszfalton kívül is voltak sikerei. És még mielőtt tényleg megmutatnám a kis HW-t, két korabeli sajtóhirdetés következik, a kisautó pedig csak a hajtás után:

Pontiac Silver Streak

Kitaláljátok, kitől? ;) Andrist lassan tiszteletbeli társszerzővé kell fogadjam...

Én kérek elnézést a toitoi miatt:

Azért ez ilyen háttérrel is jó... Még a japán vonalon maradva egy Highlander:

Ja, nem, hanem ez:

Ez is tetszik.

Itt valami egészen nagy durranásnak kéne következni, mivel már két posztban is jól beharangoztam a mai kisautót. De nem lesz ilyen, sőt igazándiból kicsi se. Mert az MG F szerintem kurvára nem nagy durranás. (Az utódja, az MG TF már sokkal jobban tetszik, de az meg nincs MB-ban.) Itt van hozzá egy teljes brosúra, nézze meg, aki akarja, de a lényeg szerintem világos: a világ legnagyobb roadster-kedvelői, az angolok akartak maguknak egy saját MX-5-öst. Ez lett belőle. De valljuk be, a végeredmény nem gáz egyáltalán. Sőt kimondottan kívánatos. Eleve szeretem a nyitott autókat, és szerintem ezzel az autókedvelők jó része is így van. Az MG F valójában ugyanarról szól, mint az említett Mazda, a zoom-zoom-ról, sok széllel kiegészítve. És ezt biztosan hozza is. Oké, valszeg egy kicsit sűrűbben kell szervizelni, mint a japán játszópajtását, na de legalább brit ;) Kábé ez lehetett a gyártósorok fölé írva az angoloknál, mint mottó :D Mutatom akkor kicsiben - amit hasonlóan a Z8-ashoz 300 magyar forintért lőttem, ráadásul ugyanattól az eladótól, de magában biztosan nem vettem volna meg, csak azért ütöttem le, hogy optikailag javítsam az egy autóra eső postaköltséget:

A szokásomtól eltérően viszonylag jól sikerült képek (köszönet a kiváló céges Casio Exilimnek) elég beszédesek, sok elmondandóm nemigen maradt. És hogy miért pont ez a kisautó kapott magára bekólázott macit és reklámfeliratot, valszeg sohasem fogom megfejteni. De ha csak egyetlen dolgot kéne kiemelnem e MB kapcsán, a fém alvázat mondanám, amúgy abszolút tizenkettő egy tucat. A végére már csak két dolog maradt, az egyik egy friss carspotting, saját találat:

A másik pedig, hogy emez meg tök jó poén volt a 2000-es Car Years című műsorban:

Emmeg a Top Gear-ben. Remélem, hamarosan én is lenyithatom a tetőt... (UPDATE: a hosszú hétvégén többször is megtettem és nagyon jó volt végre megint kabriózni!)

Valahol már talán írtam, hogy jól jönne egy Matchbox BMC, mert a típus erősen hiányzik a régi Superfast soromból. Lorn segítségével lett, még ha nem is úgy, ahogy terveztem. Találtam nála ugyanis egy BMC Pininfarina kisautót, de a jó ár ellenére sem vettem meg két okból: az egyik, hogy nem volt elég szép állapotú. Jó, tudom, számtalan olyan példát sorolhatnátok akár csak e blog posztjai közül is, amikor ez nem volt probléma, de most úgy gondoltam, hogy ha már a válság közepette rászánok valami pénzt, azért a maximumot akarom. A másik okra már sajnos nem emlékszem. Na, így nem lett ilyenem. Viszont találtam nála egy MG 1100-ast, amire lecsaptam. Így lett végül mégis egy Matchbox BMC-m, ugyanis az MG 1100-as tulajdonképpen az, tessék csak jól elolvasni! Pitt (nem Brad) már mutatott egy ilyet zöldben, RW változatban, de a gombkerekűek engem nem mozgatnak meg, nekem "normális" SF kerékkel kellett. Tök jó érzés, hogy megvan! Ilyen:

És van benne egy ember!!! Meg egy kutya is. Mr. White és Hypo. Nem tudom miért, de nekem ez nagyon bejön, az ilyen kis hülyeségekkel abszolút el lehet varázsolni:

Mint ahogy a korabeli autóhirdetésekkel is, imádom ezeket:

No persze a kisautó alja fém, és egész jól átvészelte az elmúlt négy viharos évtizedet. Próbáltam keresni jelentősebb feltűnését filmben, de ezen kívül nem jellemző. Viszont nálam lesz nemsokára egy másik MG. Jók legyetek! (Ja, még valami: a kisautó jobb első lámpájába szorult kis szál valszeg a kabátomból került oda, nem kutyaszőr, de természetesen csak a képek elkészítése, kroppolása, feltöltése és beillesztése után vettem észre, úgyhogy szarni rá...)

A minap mutatott új Mini mellett az új Bogár a másik, amit kicsiben nem gyűjtök - az igazat megvallva még nagyban sem nagyon tetszik, nyilván elfogultság okán. De ez a második generációs, amiről Andris küldött nemrég, nem is olyan rossz:

Ilyennek kellett volna lenni már az elsőnek is... Nektek bejön? További Volkswagenek a feladótól:

Na azért...

Az ünnepnapot arra használtam, hogy végre feltegyem a Golfra a háromszögeket:

Elég vagány lett, mi? :) (Nem.) A Skifre pedig az arcot:

Délután elutaztunk vidékre, 3 felnőtt plusz egy gyerek, több napra kellett pakolni, így végre élesben is kipróbálhattam az utánfutót. Így néz ki megpakolva, de még maradt benne hely:

Teljesen elégedett vagyok...

...hogy Honda NSX-szel versenyezni jó dolog. A típus legalább annyira ritka offline is, mint itt a blogon, eddig mindössze egyetlen poszt született róla, és az sem volt túl jó ;) Amikor azt írtam, ha jól emlékszem, még nem volt meg a Hot Wheels által készített Honda NSX-értelmezés, de határozottan úgy rémlik, hogy utána nem sokkal meglett, le is fényképeztem, majd elfelejtődött. A HW eléggé fukar módon határozta meg a típust, amit lekicsinyített, egyrészt Acuraként szerepel a HW-wikiben, erre utal az orron látható kis embléma is, másrészt nem tér ki rá, hogy ez most a legfelső képen látható NSX-R (aka NSX Type R) akar-e lenni, vagy a legalul látható versenyző, az NSX GT500-as. Előbbi japán belpiacos modell, amelyet mindössze 483 példányban készítettek el, utóbbi pedig (már a facelift utáni) versenypályára termesztett változat. Ez is, az is lehet a Hot Wheels. De talán a legvalószínűbb, hogy a kettő elegye...

A kisautót Kevin Cao tervezte, vélhetően Manson Cheung segítségével, utóbbi úriember az első elgondolásokat hivatott 3D-köntösbe öltöztetni odaát a Mattelnél, és az ő nevéhez fűződik még az NSX-en kívül a Mercury Cougar Eliminator, a Dodge Demon, a Javelin AMX, a Ford Torino Talladega és a kedvencem, a VW Fastback. Jó kis referencia... Talán úgy gondolhatták, annyit ezek után már simán megérdemelnek, hogy felkerüljenek az autó oldalára versenyzőkként. (Oké, nyilván nem így történt a dolog, a felsoroltak közül a többség ugyanis az alább látható 2008-as premiermodell megjelenését követően készült, de ez talán mindegy is.)

E súlyosan fénykép-ínséges időkben nekiálltam előszedni ilyen-olyan régebbi képeket, amelyeket valami miatt még úgymond nem dolgoztam fel, szóval mostanában lehet még pár konzerv-poszt, de közben akkor meg is érkeztünk egy újabb remek Hot Wheels versenyautóhoz:

A festés az összes többi változathoz képest visszafogottnak mondható - és ez az oka, hogy ezt a darabot vettem meg, nem a későbbieket, mert azok nekem már valahogy mind túl csicsásak lettek - lásd legelső link. A Tomica- és Majorette-változatokhoz képest jóval több szoknyával és szárnnyal rendelkezik a kis HW, sőt még egy hetyke légbeömlő-kinövéssel is, amely közös alkatrész a beltérrel, így ez is, az is krómozott műanyag, de összességében simán megállja a helyét, ha összehasonlítanám őket. Más világ, persze, de pont ezért nem is zavaróak ezek a túlzások. Persze azért továbbra is a Tomica a kedvencem...

Mutatok még filmes képeket, a Pulp Fiction ugye elég egyértelmű, alatta pedig a Fast Five-ból:

Viszont ez elég jónak tűnik... Üdvözlet.

Nem mondhatom, hogy fájó volt a normális kerekű MB Dodge Challenger hiánya a MB-sorból, de mindenképp megelégedéssel tölt el, hogy sikerült kipipálni. Ahogy arról korábban írtam, gyerekkoromban a Revin' Rebel volt meg, amelyet aztán sikeresen pótoltam később, most pedig meglett ez a mezei is, aminek a kék változatára már nem is vágyom. A valaha elkészült sok színváltozat közül viszonylag kevés olyan van, ami jól is néz ki, ezekből viszont a teljes sort nem egy nagy kihívás összeszedni. Joe és írt a típusról, és azt kell mondjam, egyetértek abban, hogy a MB nem túl hűen mintázta meg a valódit, viszont azt nem ismerve annak idején ez egy cseppet sem zavart, szerettem ezt a kisautót:

Ez sem rugózik. Nem is gurul túlzottan jól. A belseje sem valami nagy truváj. Kívül is kicsit kopott. De mégis hordozza azokat az ódon Superfast-erényeket, amikre Joe és Pittlaren is oly gyakran hivatkozik. Olyan masszív, olyan kézbe való, olyan játszani való...! Visszatérve az élet(nem)hűségre: a kisautó eleje jól idézi az igazi hűtőrácsát, hátulról is felismerhető, de valahogy mégsem áll össze igazán a kép. A Hot Wheels ezt ügyesebben megoldotta, de mint mondtam, az érzelmi tényező abszolút feledteti ezt a hiányosságot. (Itt jegyezném meg, hogy végre a saját kisgépemmel is sikerült olyan képeket készítenem, amin a piros szín valóban pirosnak néz ki, ráadásul mindenféle utómunka nélkül! De büszke vagyok magamra...) Egy időre azonban most elég a Kihívókból, legközelebb akkor lesz majd megint terítéken a név, ha sikerül olcsón jó állapotú Siku űrrepülő-szállítót szerválnom ;)

A minden jót!

Szerintem új Mini még nem is szerepelt a szirszarjaimon. Eddig. Most itt van három is:

Jó, ez nem egy egész, de már majdnem ;) Nem értek hozzá, de gondolom, lehet ilyen kivitelű Miniket rendelni olyan célokra, mint amire pl. a Red Bull használja:

Amúgy érdekes módon az új Mini nagyban tetszik, kicsiben viszont nem. És nagyban leginkább ez:

Jók legyetek!

Sokunk nagy örömére az Editions Atlas itthon is elkezdte forgalmazni a teherautós sorozatát. Mint azt tudhatjátok, mert írtam, a teherautókért úgy annyira nem vagyok oda, de akad bizony kivétel jócskán, néha jól esik kiruccanni erre a területre is. Az első szám 990-es bevezetőáron érkezett, így hát rögtön duplán rendeltem meg a sorozatot, hátha sikerül a másodpéldányok eladásából legalább részben fedezni a megtartandókat :) Az első itthoni szám tartalma egy 1:43-as Csepel D-344, amihez még jár egy egyszerű lefűzhető ismertető szórólap, egy szép doboz és egy helyes hűtőmágnes. A Csepel teherautók modelltörténetébe most nem nagyon megyek bele, mert magamtól semmit sem tudok róla, sokkal értelmesebb, ha elolvassátok pl. ezt a cikket az [origo] jóvoltából.

Úgyhogy csak címszavakban: az 1959-től pont a születésem évéig gyártott közel hattonnás teherautó honvédségnél elterjedt becézése "Csepzon" volt (Kis Tamás: A magyar katonai szleng szótára szerint csepzon ƒfn Csepel teherautó. [Csep(el) + -zon (ang. -son; ném. -sohn) (nevekben képzőszerű utótagként:) 'fia' (a magyar szleng egyre gyakoribb becézőképzője)]. - csedva, cselzon, csepdzon, csepelfelicián, csepi, csepszi, csepszon, csepzi, csiba, csöpi, dzsepszon, technika.), egyszerű előkamrás dízelmotor hajtotta, acéllemezből, hegesztéssel készült létraalvázzal rendelkezett, a vezetőfülke 1+2 személyes volt, egyedülálló elsőkerék-hajtást alkalmaztak, és licenszét Kína is megvette. A fogyasztása 45 liter volt 100 km-enként, a végsebessége 82 km/h, viszont mind a négy kereket meghajtották, amely skill igen jól jött a Magyar Néphadseregnél. Most külön nem mutatom be, mert Sam. Joe oly kiválóan már megtette, de az Atlastól az első Ikarus is megvan, igaz, az kisebb, 1:72-es méretarányú, de a MB-októl nem nagyon üt el. Olvassatok róla itt!

Szóval akkor itt a kicsi. Ami nem is olyan kicsi. Szép részletes a kidolgozása, még arra is figyeltek, hogy macskakő-mintázatú úton álljon. Nem csavaroztam szét:

Talán valami katonai zöldes színben egy kicsit jobban tetszett volna, de igazán nem szeretnék panaszkodni, mert ennyi pénzért ez kábé ingyen van, minden kedves és kedvetlen olvasómnak nagy bizalommal ajánlom a beszerzését, még akkor is, ha a sorozat többi tagjára nem kíváncsiak. Én az IFÁ-ra még nagyon várok, ill. nem lenne rossz egy Robur sem, vagy egy jóféle Tatra dömper. Na majd meglátjuk, mit kapunk. Szóljon addig is az ének!

A legvégére pedig további képek az igaziról:

Jók legyetek!

(Thx a képekért: Moritzamica, aGinger, Székesfehérvári Polgár Infó, hampage / Varga Ákos Endre)

(Nem kimondottan a témához tartozó, de ajánlott olvasnivaló még itt. Egy másik pedig itt, sőt egy harmadik meg itt, egy akár innen is ismerős főszereplővel. Ahoj.)

Ilyen is volt már, de ez a zöld szebb a korábbi ezüstnél. A 2009-ben debütált kisautó azóta már jó pár színvariációt megélt, én azonban csak a másodikig jutottam, a British Racing Green talán a legautentikusabb szín, amiben a Triumph TR6 kijöhetett. Na de mit is érdemes tudni e típusról?

Az 1969-től 1976 júliusáig gyártott TR6-os minden idők legkelendőbb Triumph-típusa volt, majdnem 95.000 darab készült belőle. Ebből kb. 86.000 darabot exportáltak. A hathengeressel szerelt sportkocsi tervezésében a német Karmann cég is segédkezett. Amerikában karburátorral árulták, Angliában befecskendezéssel, aminek köszönhetően az Újvilágban csak 104 lóerőre volt képes az autó, míg otthon 125- és 150 lóerős változatok repeszthettek az utak bal oldalán. A műszerfal fából készült.

Kicsiben a műszerfal is műanyag, akárcsak az alja, viszont ahogy írtam korábban is, nem mellesleg elég jól látható a képeken is, a szélvédőt elhagyták - ez egy vérbeli Hot Wheels versenyautó ugyanis:

Bármennyire is úgy gondolom, hogy a Hot Wheels nagyon szép kisautót készített, az igazi fotókkal összehasonlítva sajnos kiderül, hogy az arányokat nemigen találták el. Lényegében az a helyzet, hogy a kicsi jobban tetszik, mint a nagy, na nem mintha igaziban nem fogadnám el, de egy valódi TR6-os valahogy jóval tömzsibbnek tűnik, mint a polcon pihenő mása. A HW háza táján ez nem az első eset (nézzétek csak ezt a Chevy Novát), és hát minden bizonnyal nem is az utolsó, de nézzük a dolog jó oldalát, legalább elkészítették ezt a remek brit sportkocsit! Emez itt alul meg az utcai TR6-os katalógusának borítója:

Mivel változatlanul nem nagyon van időm fotózgatni, ezért be kell valljam, hogy a mai poszthoz hároméves saját képeket használtam, így ez a bejegyzést akár konzervnek is tekinthető. De ez talán nem baj. Ha igaziban szeretnétek ilyen autót venni, javaslom, nézzétek meg az alábbi videót, mert azért van pár dolog, amire oda kell figyelni egy Triumph vásárlásakor:

Spitfirespotting pedig errefelé szerepelt. Jók legyetek!

Formabontó országimázs-reklám:

Tetszik. Nektek? (via addict)

James Bond nem szarral gurít, ha autókról van szó. Az Astonok mellett legtöbbször talán BMW-t vezetett, és ez nem vall rossz ízlésre. A bajor sor emlékeim szerint az Aranyszemmel kezdődött, amelyben a Z3-as debütált első német Bond-autóként, de ezt nem sokkal követte a mai delikvens, a BMW Z8. Az egyik legszebb újkori Bimmer, szerintem. Az autó persze nem csak nekem tetszik, itt van hozzá egy rövid teszt a vezess.hu-ról, amiből kiderül, hogy férfiembereknél ez az autó bizony elég komolyan kicsapja a biztosítékot - 400 lóerő csábításának egyszerűen nem lehet ellenállni, az újságíró erősen áthágja a szabályokat, majd erről még kajánul be is számol. Ez annyira nem szimpi.

Erről jut eszembe: tegnap be kellett ugranom az Aréna Saturnba, mert őseim benézték a tintapatron számát, és rosszat vettek. Csere. Odaérkeztemkor láttam, hogy egy erősen mágnásnak kinéző fiatalember a vadiúj Range Roverrel szépen befordul a mozgássérültek számára fenntartott parkolóhelyre - az van ugyanis közvetlenül a bejáratnál. Odaérve mondtam neki, ember, ez a hely a mozgássérülteké. Mosolyogva megköszönte, mondta, hogy tudja. És hogy van kártyája is, szívesen megmutatja. Mondtam, ne mutassa, annyira nem érdekel a dolog, csak kurvára zavar, és akkor a szlovák rendszámot nem is említettem. Azt mondta, általában őt is, és nem is állt volna be, ha nem lett volna több kék-fehér hely. De megdicsért, hogy szóltam, mert szerinte ritka az ilyen. Az olyan újgazdag adócsaló sudribunkók viszont, mint ő, sajnos egyáltalán nem ritkák... (De ne erre reagáljatok, hanem a BMW-re, oké?)

Valahogy kicsiben ez nálam eddig kimaradt, de valamelyik nap gondoltam egyet, és beszereztem a Matchbox Z8-at. Férfiasan be kell vallanom, Z3 és Z4 semennyire sincs a gyűjteményemben, de szerintem ez záros határidőn belül változni fog. Ilyen:

A Matchbox a 2001-es évszámot viselő kisautóhoz jól nem vette meg a film jogait, szerintem úgy okoskodhattak, hogy az autót úgyis mindenki James Bond révén ismeri, felesleges egy plusz feliratért és egy Pierce Brosnan fotóért további milliókat ölni a gyártásba. Szépen megcsinálták, meg kell hagyni. Szerencsére jó szokása a gyártónak, mármint a MB-nak, hogy ha tető nélküli autót mintáz meg, akkor kidolgozza a belteret normálisan. Ez ebben az esetben is igaz. Az ezüst szín eléggé adta magát, segíti ugye az asszociációt a fent emlegetett kémautóra, a piros beltér eggyel jobb lenne, de nekem a szürkés jutott, ez sem rossz, és szerintem a választott kerekek is jól állnak a kocsinak, még ha nem is pont ezek a kedvenceim egyébként. Az autó lámpái a való világban meglehetősen markánsak, főleg a hátsók - ezekről a MB is megemlékezett két vékony piros csík erejéig, de az elsőket már nem festették ki, amit egy kicsit azért hiányolok. Cserébe megkaptuk a két visszapillantót, aminek viszont örülök. Jó áron vettem a kisautót, ráadásul párban érkezett egy másik nyitottal, amiről majd legközelebb írok...

Legyetek jók, és vigyázzatok magatokra!

Nem meglepő módon Andrew0708 örvendeztetett meg az alábbi Bogárral:

Ezt elfogadnám.

Sem az Eddát, de a Kannibálokat nem szeretem annyira, de az alábbi számban a kettő elég jól egymásra talált - 15 évvel ezelőtt:

Hogy a legutóbbi zenés poszthoz is kapcsolódjak, itt van ugyanez az Edda tribute-koncertről is:

Melyik a jobb? Nekem az első.

Nem kell németül tudni ahhoz, hogy a poszt címe ismerős legyen. Audi következik ma, mégpedig egy olyan MB, amiről itt írtam, hogy nagyon kéne. Az tűnt fel, hogy létezhet valamiféle titokzatos összefüggés, valami láthatatlan erő, esetleg valami földöntúli vonzás, amiről a gyűjtők nem beszélnek: ha valami ritka, akkor az jobban tetszik. Az jobban kell. De miért is? A MB Audi quattro jól eltalált gép, ez kétségtelen. És ehhez a kisautóhoz a racing festés dukál, szerintem ezt sem vitatja senki. Akkor miért vonz mégis oly sokakat a 8-dot és a kék szín? Miért nem elég a metálszürke és a bordó...? Nem tudom a választ, de ha valaki igen, kommentben jelentkezzen!

Hát igen, messze nem makulátlan. Viszont még így is nem kevesebb, mint ezerötszázat fizettem érte, bár igaz, másodmagával érkezett. De csak ezért az egyért is kifizettem volna ennyit, mert erősen vágytam rá, egy szebb állapotú példányért pedig akár ennél jóval többet is. (Itt jegyezném meg, hogy mekkora hülye voltam, amikor vagy négy börzével ezelőtt láttam az egyik eladónál 1800-ért NRFB, és azt mondtam, inkább megyek egy kört, majd amikor visszatértem, már nem volt meg.) De most már nem pattogok, megvan, lehet továbbhaladni... Nektek bejön? Így pénteken?

Itt a tavasz, dagad a f*sz, végre én is tudtam már fotózni ezt azt. Ma két Subaru Imprezát mutatok, az egyiket a Belvárosban, a másikat a Városligetben lőttem:

A régebbi egy pettyet jobban tetszik... Nagy vágyam, hogy egyszer majd legyen egy Imprezám igaziban, de addig a kicsikkel kell beérnem.