Jó múltkor csatlakoztam a Karmamedia egy kezdeményezéséhez, amelyben bloggerek non-profit üzeneteket tesznek közzé a saját blogjukon jófejségből. Most nemrég jött tőlük egy kérés, hogy tegyem ki az alábbi cseppet sem non-profit üzenetet, de mivel autós jellege miatt a szirszarjaim témájába vág valahol (mint egyébként gyakorlatilag minden a világon), szívesen teszek eleget:
További részletek itt. A jó napot!
Nemrég a Matchbox Memories egyik posztjának kommentjében írtam, hogy előbb vagy utóbb írok egy utánfutós posztot, mert bírom őket. Ez utóbbi tényt már mondjuk írtam itt is. Ez a poszt viszont még nem az, de legalább van benne egy autószállító utánfutó. A hármas szett a Maisto Elite Transport sorozatából való, és ez pont az egyetlen, amire nekem ebből a sorból szükségem volt, ugyanis az általam igen kedvelt Chevrolet Caprice-t is tartalmazza. Bár a poszt alatt ott van a police címke, nem teljesen rendőrről van szó, inkább valamiféle általános mentési járműről, amit egyébként épp mentenek. Szintén egy Chevy-vel. Becsomagolt állapotban ilyen:
És ilyen kiszabadítva - jár hozzá egy kis papír pódium a típusok megjelölésével, amilyet már többször is láthattunk a Jada kisautóinál:
A vontató igen komoly vonóhorgot kapott, szerintem egy mozdonyról lophatták. Alul azonban látható, hogy egy kis csavar segítségével leszerelhető. De kezdjük inkább az elején. A Caprice nyilván nem túl nagy újdonság, legalábbis annak, aki korábban olvasta a bemutatómat a kék civilről. A festésen és a fényhídon kívül a lényegi különbséget a felnik adják - a dísztárcsa nélküli ezüstre festett lemezfelnik nagyban hozzájárulnak a kisautó viszonylagos életszerűségéhez, már amennyire ez egy Maisto esetében szóba jöhet. Amúgy nem tud semmi extrát. Ja, de: szemmel láthatóan a elütöttek vele egy ezüst kányhafestékből nagyot szippantott mutáns óriásszúnyogot, innen az idomtalan ezüst folt az autó hűtőrácsa felett.
Ennél jóval többet tud azonban a vontató, ugyanis annak felnyitható az eleje, továbbá a plató műanyag fedele egy mozdulattal eltávolítható.
Valljuk be, egyik 'special feature'-nek sincs túl sok értelme, de legalább valami. Alább pedig a megszokott beállítások:
És akkor pár szó az utánfutóról: szokatlanul széles a nyomtáv, ezt konkurens gyártók máshogy, okosabban szokták megoldani. Az említett brutális méretű vonóhorogra egy kosárlabda-gyűrűnyi karikával csatlakoztatható az utánfutó, de még csak nem is ez a legnagyobb baj vele, hanem inkább az, hogy teljes műanyag lévén túl könnyű, ráadásul bármiféle minőségérzet nélkül. Ez a hiányosság főleg akkor érzékelhető, ha mondjuk előtte megfogdostunk egy Siku autószállító utánfutót.
Jó tanács tehát: bármilyen Maisto utánfutó fogdosása előtt Siku utánfutó fogdosása kontraindikált! Cserébe viszont a rámpa felhajtható, és bár nem fotóztam le hátulról, felhajtott állapotban a pickup hátulján is olvasható figyelmeztető feliratot viseli.
Összességében - és a hibák ellenére - nagyon tetszik ez a hármas összeállítás, ráadásul szerencsém volt vele, mert (legalábbis a kirakottak közül) az utolsót hoztam el az M3-as Gulliverből. Egy másik Maisto izét is elhoztam ezzel együtt, de arról máskor.
De hiába, most oda nem mentünk fel. Ellenben kipróbáltuk a bobot és kiláttunk a kilátóból. A telefonos fotók alább, szokás szerint kattintásra nőnek:
És mit tanultunk ma? Hogy a cabrióban jól le lehet égni nyaktájt. Jó hétvégét!
Oh, Carolina! :)
Merthogy a Karolina úton lőttem péntek délután...
Szeptemberben már volt itt egy kimerítő képes beszámoló a Celica-flottámról, de már akkor is tudtam, hogy a Guisval gyártotta Toyota nélkül nem lehet teljes. Az indexes fórum segítségével hozzájutottam azonban ehhez a gyönyörűséghez, mindjárt duplán is. De előtte pár szót a gyártóról:
A spanyol gyártótól annyit érdemes tudni, hogy 1962-ben kezdték meg tevékenységüket, és a legtöbb akkori versenytársukkal ellentétben még ma is működnek. A titok nyitja talán az lehet, hogy a nem túl magas spanyol fizetésekhez igazították az áraikat, illetve a sztori másik fele, hogy a gyártási is otthon tartották a nem túl magas munkabérek miatt, továbbá sosem akarták durván lenyomni a versenytársaikat, legfőképp a Matchboxot és a Hot Wheels-t, Amerikába meg sem próbáltak betörni. 35 másik országba azonban igen. Eleinte igényesebb kisautókat gyártottak ők is, pl. gumikerékkel és fém alvázzal, a későbbiekben azonban ők is alkalmazkodtak a piaci trendekhez. Máig a legsikeresebb – értsd: legkeresettebb – autóik a szép hetvenes években születtek, de még ma is jönnek ki újabb és újabb típusokkal, meg lehet nézni őket az oldalukon – és mindnek az alján büszkén hirdeti a felirat: Made in Spain. (Forrás)
Vissza a kicsikre. Szóval két Toyota Celicát (GT-FOUR, az intercooler jellemző hűtőnyílásával a motorháztetőn) szereztem be, és nem bántam meg. Jó, egyik sem makulátlan, használt darabokról van szó, de szerencsére az áruk is igen kedvező volt. Mindkettőnek nyitható az ajtaja, belül is aránylag részletesek, és bár nem fém az alváz, mégis komoly, súlyos darabok, de nagyjából nulla a rugózásuk.
Mindegy, kőkemény versenyautókról van szó, azokhoz pedig kőkemény futómű dukál. A kerekek mintázata nem a kedvencem, hasonlót nemrég mutattam az M1-es BMW-nél is, de ember legyen a talpán, aki megmondja, melyik volt előbb (a fenti forrás linken azt írják, a Guisval koppintotta a HW-t, de nem mernék megesküdni).
Végezetül egy kép a fentebb is látható GT-FOUR-ról, pormentesen:
Ezzel kívánok jó hétvégét, hiszen végre péntek!
Valami Amerika:
"Ország ekkora böszmeséget még nem csinált."
Ahogy említettem, nincs megállás:
A szpot a Melon nevű utómunkastúdióban készült, és reményeink szerint hatására mindenki rohan majd a Sopronis kupakokért :)
(Vagy elfogó-vadász? Nemtom.) A múltkor mutatott rendkívül marcona Fityó után egy újabb rettenetesen fenyegető kinézetű rendőrautót mutatok, ezúttal a Johnny Lightning jóvoltából:
Méreténél fogva a kidolgozása kevésbé részletes, mint a régebben mutatott 1:43-as Schuco rendőré, de még mindig kilométereket ver a MB/HW típusokra. És mielőtt valaki azt mondaná, hogy milyen nagy bumszli már a villogó rajta, nézzétek meg a saját szemetekkel, hogy nem is:
A kis rendőr beszerzésével a korábbi JL Bogaram is megmenekült a kibontástól, pedig még egy kis takaró is jár hozzá, amit szívesen rápróbáltam volna...
Szép napot!
Nemrég ígértem, hogy lesz beszámoló a Technic helikopterről, hát íme. Kiskoromban ez is megvolt, hasonlóan a korábban bemutatott autóhoz szülinapra vagy karácsonyra kaptam, és hát imádtam. (Most esett le, hogy a sorszáma csak eggyel előzi meg ezét.)
A barátnőmnél hét évvel idősebb készlet másodszori beszerzésébe azonban beletört a bicskám, egy 30 eurós csomagomra valamelyik postás vetett szemet, így inkább nem kockáztattam, elkezdett az összeturkálás terve formálódni a fejemben. Kattints!
Mai fotó, telefonos:
"Szerencsére" elhúzódott az ügyfeles megbeszélésem, így pont nem áztam szarrá. Vicces volt, mert amikor hazaértem, a barátnőm azzal várt, hogy lefényképezte ő is:
Aztán másnap egy kollégám is elküldte a saját fotóját:
Two
Holnaptól adásban:
Az igazat megvallva már előre elegem van a focivébéből :)
Visszatérő téma a blogon (többek között persze) a Matchbox Ruff Trek, azaz a Holden pickup off-road változata. Jó múltkor Sam. Joe blogján beleszerelmesedtem egy sárga változatba, amely egy pakk része egyébként. A csomag többi autója viszont nem izgatott fel. A szerencse a vaterán következett be, ugyanis egy teljes gyűjteményt kezdett valaki hirdetni, benne például ezzel a kocsival és sok egyéb szépéséggel. Jól kivártam, amíg egyben nem ment el, és végül - a pestszentimrei súlyos árvízhelyzettel dacolva - megszereztem (két másik társával egyetemben, azokról majd máskor). Az eladó fanyalgott is egy kicsit, ugyanis vaterás account híján nem közvetlenül hirdette, a megbízottja pedig olyan apróságokra nem figyelt, hogy a pakkokat lehetőleg egyben kell eladni. Hát ennyit gondoltam bevezetőnek, íme a főszereplő:
Az ausztrál tematikához még annyit, hogy a poszt írásakor a tévében a BMX-banditák megy, az akkor még ismeretlen - és nem is túl szép - Nicole Kidman (majdnem) főszereplésével. Nagyon élvezem :) A kenguruk földjétől csak egy kisebb hajóútra dobták piacra viszont az alábbi változatot, Japánban:
Érdekes a doboz belső megoldása, Matchboxnál még nem találkoztam ilyesmivel:
Kibontva már csak a megszokottól eltérő, de elég egyszerű festésről lehet megismerni, hogy ez különleges változat. Made in Macau. Tetszik. Ahogy a többi is. Amúgy csere útján jutottam hozzá egy szintén lelkes Matchbox-gyűjtőtől, akinek ezúton is hála a segítségért, hogy végre lehetetett egy dobozos Rough Track-em (vigyázzunk, mert az előbbi összetétel valszeg nem oké, a Ruff Trek akár mást is jelenthet). Végül akkor szép napot, jó rövidhetet!
Ma végre hosszabban tesztelhettük az autót lenyitott tetővel, hála a szinte nyári időnek. Elhagytuk hát Budapestet, de nem terveztünk túl messze menni, így aztán Lajosforrást jelöltük ki célul, és ha már arra jártunk, kattintottam egy párat:
Emberek, ez jó hely. Húsz éve voltam ott utoljára, és azt kell mondjam, a Szentendrétől odáig vezető erdei út teljesen más élmény, ha én vezetek, és nem apám. Főleg egy 15 éves VW Golf cabrióval... (UPDATE: három kullancs.)
Szerepelt már erre a típus a Norevtől, de hogy ez a péntek se maradjon poszt nélkül, megmutatom a Corgi megoldását:
Nagyon tetszetős darab, különösen a szép szélesítések és a visszapillantók miatt. Ez a kiskocsi is még azokban az időkben született, amikor a gyártók még próbálták valami extrával feldobni a játékaikat, ezzel is némi plusz örömöt okozva a célközönségnek, nekünk. No és persze az utánfutósoknak :) Jó hétvégét, kellemes ünnepet!
Múltkor mutattam az új Soproni reklámunkat és ígértem, lesz folytatás. Lett három:
Tetszenek? (Nemsokára még jön egy animációs promós, na az lesz az igazán ütős!)
...helyett fehér:
Ez most a legújabb Retroautóm, az Ezerkecske. Tudományosabban fogalmazva a 2101-es. Kombiban már szerepelt itt, nemrég viszont - újfent édeaspám kedves gondosságának hála - limuzinban is magaménak tudhatom. A korábban mutatott családi fotón szereplő Ladánk előtt ilyenünk volt, csak nem ilyen szép fehér színben, hanem valami piszkos-szürkében. Imádtam. Gyakorlatilag ebben (és utána a kombiban) nőttem fel, több ezer kilométert utazva a hátsó (később aztán az első) ülésen, ebben tekergettem először a kormányt, később a rádió gombjait. Az UK-rendszámú régebbi darabunk könnyedén vitte (óra szerint!) a százhatvanat, a későbbi sárga már inkább csak a 140-et, de ez utóbbival megjártuk Hollandiát is, kétszer, másodjára egy lakókocsival nehezítve. És mekkora szó volt, hogy az ezeket követő Kockaladában már fejtámlást ülések voltak! Ötödik sebesség mondjuk még abban sem. Pedig nem ártott volna, 120 felett már nemigen lehetett bent beszélgetni.
Az újságmellékletes Zsigát a szakfórumon erősen szídják, sem minőségileg, sem arányait tekintve nem mondható telitalálatnak, de nekem nincs vele komolyabb bajom. A felnik az igazit idézik, de az tény, hogy sorjásak, így csak elvétve találhatók rajta lyukak. A tükröt nekem kellett visszatennem a helyére, az ablaktörlők itt is vastagok és össze-vissza állnak, de komolyan mondom, nem zavarnak ezek az apróságok. Egyszerűen nem vagyok hajlandó többszörös árat fizetni ezekért a pöcsömnyi kisautókért csak egy jobban hangzó gyártó neve miatt :)
A poszt címe nem véletlen, itt van hozzá a zene:
Szép napot, mindjárt péntek!
Jubileumi poszt, az ötvenedik a témában. Ennek megfelelően két különleges találat, mindkettő német, mindkettő az V. kerületből, mindkettő öreg:
Bár vicces a Trabi, a Merci mégis jobban bejön...
A barátnőm megengedte, hogy ha nyugdíjas leszek, és még akkor is lesz pénzem rá, vehetek egy ilyet magamnak:
Öregek otthona 6 keréken :)
A Ford Maverick Grabber valami miatt megtetszett. Az eredeti típust nem is ismertem, a Hot Wheels feldolgozása miatt néztem csak utána: 1969-től 1977-ig gyártották, aztán a brazilok még két évig, egyszerű hátsókerekes konstrukcióban. Fontos szempont volt a tervezéskor az alacsony ár és az olcsó fenntarthatóság, így szükségszerűen kicsit jellegtelen lett, amit a neve is megerősít, a Maverick is ugyanis (egyebek mellett) nevesítetlen kóbor állatot jelent, a szarvas fajtából:
Eredetileg a Mustang leváltására született, de házon belül és -kívül is olyan nagy volt az ellenzők tábora, hogy végül a Ford Falcon utódja lett. Az első évben 579.000 darab készült belőle, ami majdnem elérte a Mustang első éves, 619.000 darabos számát. Aztán Mercury Comet-ként is eladtak belőle jó párat. A hetvenes évek közepétől még izomautó-változat is készült belőle, de a Mustang sikereit nem sikerült megismételnie.
Kicsiben jobban néz ki, mint nagyban. Jót tettek neki a Hot Wheels (szinte minden más esetben zavaróan) eltúlzott méretű kerekei, a színválasztás is rendben van, részletes, szépen festett, jól eltalált, de arányait tekintve mondhatni, elég kevéssé élethű modell:
Búcsúzóul egy weboldala és két korabeli sajtóhirdetése az autónak:
Ennyit akartam mondani. Szép napot!
A változatosság gyönyörködtet, ezért most mutatok két Johnny Lightning rendőrt. Azon túl, hogy a gyártótól megszokott módon szépek, jó minőségűek és részletesek, még azt is el kell mondanom, hogy a megszokottól sokkal élethűbbek, ugyanis az American Blue sorozat valódi rendőrautókat mintáz, amit a csomagoláson feltüntetett oridzsi fotókkal igazolnak minden egyes tag esetében. Itt megnézhetitek, hogy eddig a négy hullámban mely autókat készítették el. Ezek szerint az alábbi két példány a negyedik hullámból származik. Ahogy a régebben mutatott Humvee is.
Először is a Caprice, amely civilben már szerepelt errefelé, (sőt rendőrként is,) de most a floridai Key West színeiben is meg tudom mutatni:
A csomagolás érdekessége még, hogy a hátoldalon valós eltűnt személyt mutatnak, hátha így meglesz - illetve reméljük, hogy valahol él és virul szegény:
Aztán a kötelező kör, egy Ford Crown Victoria, szintén nem először e blogon, ezúttal New Orleans Harbour Police festéssel, azaz a kikötői rendőrség kötelékéből, zöldben:
Ezeket nem bontottam ki, és nem is tervezem. Nem mintha olyan régi, vagy olyan ritka darabokról lenne szó, de egyszerűen annyira impozáns a minimum A/5-ös méretű csomagolás az autentikus információkkal, hogy nincs szívem cirkumveniálni, hogy aztán a két kisautó csak úgy "eltűnjön" a többi mellett a polcon...
Ezúttal is Andrew0807 volt a szemfüles elkövető:
Teljesítményadó, mi?
A múltkori záras para megoldódott, hála a Puskás Bt. hathatós közreműködésének, elégedett vagyok a munkájukkal, immár távirányítós központi zár működik a Golfban. De hogy teljes legyen az öröm, kidobtam belőle a kőkori VW Alpha típusú kazettás fejegységet, és bekerült a helyére ez:
Nevezetesen Sony CDX-GT24, ha valakit érdekelnek a részletek, ide kattintson. Belépő szintű készülék, tehát nincs rajta például erősítő-kimenet, ami a részemről valójában óvintézkedés, nehogy később olyan gondolatom támadjon, hogy az autóból tuc-tuc-mobilt építsek :) De végre tud mp3-at és wma-t, ilyen autórádióm még sosem volt korábban. A tesztelése élesben ezen a hétvégén kezdődik, kiírtam a gyerek összes mesecédéjét, plusz egy párat magamnak is. No majd meglátjuk, eddig csak a rádióját hallgattam, az jól ment.
Utolsó kommentek