Ez a csávó már volt itt, de szerintem annyira jó, hogy nem lehet megunni:

Jó estét!

Régen keresett hal került a hálómba, ki is fogtam azonnal: egy csodás Hot Wheels Ford Ranchero. A valóságban ez nem más, mint egy sedan alapú pickup (lásd még itt), amelyet 1957 és 1979 között gyártottak, egészen hét generáción át. Amiről most szó van, az a 72-től 76-ig gyártott hatodik generáció.

Az autó eredetileg úgy készült, hogy fogtak egy kombit, és az első ülések mögötti részt átalakították platová, ilyen egyszerű. A Ranchero kezdetben az akkori Ford Falconra hasonlított, 1967-ben már belépett az izomautók játszóterére is, de igazán fasza akkor lett, amikor már a Torinót mintázta, 1968-tól. Ez már a negyedik generáció volt ekkor, azonban az ötödik generáció után merőben új arcot kapott az autó, persze a Torino is, ezek együtt működtek.

Halszájnak is nevezték az új hűtőmaszkot, ami markánsan uralja az autó elejét. A plató oldalfala igen magas, talán magasabb is, mint ami a szemnek jól esik, de nagy gondom nincs vele. Itt egy korabeli sajtóhirdetés:A Hot Wheels szép munkát végzett, ráadásul ez a darab a Slick Rides szériából való (a Classic-os darabok még drágák), ami festésben és felniben nyújt némileg többet a mainline-oknál. A tető például matt fekete, a felniken pedig igazi gumik feszülnek:

Fém az egész, ennek megfelelően kellően súlyos, viszont lehetne kicsit nagyobb. A valóságban az autó egy böhöm nagy tepsi, itt meg olyan kis filigrán. A részleteket – már amennyi van – szépen kifestették, jutott némi piros a hátsó lámpákra is, szóval nem lehet rá panasz.

És találtam egy olyan képet is az autóról (bár nem pont erről az évjáratról), ahol egy igazi nagyság mögött szerepel:

Ó, az az ing...! Szép napot!

A már említett eseménydús hétvégén még az is történt, hogy előkerült két régi fotó, illetve szerencsére sokkal több, de ez a kettő kívánkozott ide. Az elsőn én vagyok látható egy Moszkvics társaságában. Szerettem ezt az autót, strapabíró darab volt. Aztán faterommal átfestettük a garázsban, de mivel egy ronggyal néztük meg, hogy megszáradt-e már, el is rontottuk, aztán valahogy elfelejtődött a projekt. Anno 1980.

Az alábbi már teljesen más történet. Régebben említettem, hogy volt egy sárga kombi 1200-esünk, amit szintén nagyon szerettem. Valószínűleg a vonzódásom a kombik iránt ebből az időszakból ered. Elmondom, miért. Nyáron a balatoni nyaralót az őseim mindig kiadták németeknek zimmerfrei-ileg. Egy kedves család annyira szeretett nálunk, hogy többször is visszajöttek, részben talán azért, mert a két kislányuk közül a kisebbikkel (Simone volt a neve, még erre is emlékszem) nagyon jól kijöttünk. Az egyik nyaralás során felajánlottuk nekik, hogy megmutatjuk nekik a budapesti augusztus 20.-át, aminek a logisztikája az lett, hogy a felnőttek és a nagyobbik kislány a normális helyekre ültek a Ladában, mi kicsik pedig a csomagtartóba. Mondanom sem kell, nagyon élveztük. Bár sem a kislány nem beszélt magyarul, sem én németül, mégis jól megértettük egymást :)

Nemtom, ki a nő a képen, de a háttérben apám látható. 1982-ben készült a fotó.

Eseménydús hétvégén vagyunk túl, többek között a börze is megvolt, majd vissza is térek rá, de addig is most inkább két új (bolti) modell következik, jobban mondva inkább csak az egyik új, a másik pedig nem régi. És van egy harmadik is legalul, mindegy. Több felületen is hallhattátok már tőlem, hogy nem vagyok oda a fantázia szülte kisautókért. Kivéve, ha azt mondjuk valami filmben láthattuk, mint mondjuk a Batmobile. Vagy kivéve, ha formájuk vagy valami teljesen indifferens ok miatt tetszik. Mondjuk hasonlítanak valamire, ami igenis valóságos (a képekért köszönet fdokinak, aki itt találta őket):

Szóval ezt a két Matchboxot a formájuk és stílusuk miatt vettem meg, de segítettek a döntésben azok a kedves apróságok, amiket magukon hordoznak. Ilyen apróság pl. a Sahara Survivor felületén gyártásilag elhelyezett horpadások, ha jól számoltam, kettő. Az egyik a jobb első sárvédő elején, a másik „sérülés” a jobb hátsó sarokban van, és az egyik világítótest is áldozatául esett. A másik a festés, azon belül is a helyes kis golyó ütötte lyukak (mint a Jungle Crawleren), asszimmetrikusan festve a két oldalon:

A masszívra formázott alvázon csak egy fél karosszéria helyezkedik el, mindenféle extra felszereléssel kiegészítve, mint ilyen-olyan csomagok, ásó és benzinkannák. Tető helyett egy komoly bukókeret-rendszert kapott a gépezet, amely további eszközöket szállít, és érdekes a tűzfalhoz történő csatlakozása, ugyanis egy szára van középen.

Az azóta a korábbi, világosabb árnyalatban is beszerzett autó(szerűség) belsejéről rendes képet sajnos nem lőttem, de az elsőn látható, hogy részletesség tekintetében itt sincs baj, még a négypontos biztonsági öveket is megmintázták az üléseken. Pedig hát láthatjuk, ez cseppet sem versenyautó. Nem úgy, mint a Quick Sander (Gyors Homokfutó, mondjuk), amely egyértelműen a tereprali egyik jeles képviselője. És bár a formát, mint írtam, a fantázia szülte (bár hátulról mintha előbújna egy korai Pajero csendben), szerencsére nem távolodott el a realitásoktól a tervezője, teljesen életszerű az autó, főleg hogy a valóságban is sok egyedi építésű autó indul az ilyen versenyeken.

A fentebb is méltatott apróságok a Quick Sander részéről egyértelműen a sárvető gumik és a pótkerekek a csomagtartóból (vagy platóról?) kikandikálva. Az előbbiek a beltér kékjében pompáznak, szerencsére az utóbbiak nem.

Az autó színe is nagyon tetszik, annyira, hogy azért csak mostanában vettem meg ezt a kisautót, mert a korábbi (sárga) szín nem jött be egyáltalán. Ahogy az egy igazi pampák réméhez illik, jól rugózik (főleg hátul), és teljesen jól gurul is – azt kell mondjam, teljesen elégedett vagyok vele. És ahogy a fenti esetében sem, itt sem zavar egyáltalán, hogy nem létező modell, nem bántam meg, hogy megvettem.

Bónuszként egy Hot Wheels fantáziamodell, a hab a tortán: Baja Breaker!

Mint a linken látható, ez a típus 1978 óta létezik a HW kínálatában, azóta elég gyakran jelenik meg újra és újra. Nekem ez az aránylag friss változat tetszik a legjobban, egyértelműen a festése, stílusa miatt, vagány, de bunkó szörfösök ideális járműve - vélhetően Chevy-alapokon. A teljesen fekete kerekek nagyon feldobják az autót, és a szürke alapszínhez is jól passzolnak. Na szép napot, jó hetet!

Ezek maiak, a Nissan a börze épülete előtt pihent, a Zastava pedig zuglói találat:

Mindkettő fehér, kétajtós, mégis micsoda különbség...! :)

A Renault 4-ről már volt szó itt korábban, igaz, akkor a Majorette furgon kapcsán. Mivel a nagy gyártók ebben a méretarányban jobbára kihagyták ezt az autót a kínálatukból, ezt a hiányosságot is a Norev segítségével voltam kénytelen pótolni. Ez a Renault is a már kétszer szerepelt (Norev) Retro sorozatból való, de valamiért (talán a színe miatt) nem lett a kedvencem közülük. Vagy talán az is befolyásolt, hogy ez a legkorábbi, 1961-es évjáratot mintázza, így talán a legritkábbat, legkevésbé ismertet. Az egybe-hűtőrácsos későbbi fajta nekem jobban tetszik, ez viszont viccesebben néz ki:

A kis Norev részleteit tekintve nem lehet ok panaszra, kilincsek, indexek, ablaktörlők mind rendben, külön köszönet a tanksapkáért.

A választott felnik is jól mutatnak, de talán egy matt szín autentikusabb lett volna, mindegy, mondom, így is tetszik. A hátsó lámpákat viszont eltolták, a túl sok festék miatt jóval nagyobbnak látszanak, mint amekkorának kéne, és mint amekkorák valójában. Megoldás: nem nézegetem hátulról. Ti se tegyétek.

Holnap börze!!!

Egy nagyszerű videó a hét utolsó munkanapján - holnap a jóidőnek is annyi...

PIXELS by PATRICK JEAN.
Uploaded by onemoreprod. - Arts and animation videos.

Legyetek jók, ha tudtok!

A verziók fel nem lelhetőségének köszönhetően a Matchbox Ford LTD-k már nem túl sűrűn fognak itt szerepelni, de a következőig hadd csillapítsam a hiányukat egy Johnny Lightning-változattal. Ami természetesen más, mint a jól megszokott MB-kivitel, és mondhatom, máshogy jó. Az azon krómozott műanyag részek itt fémből vannak, és így a fényük sem olyan harsány. Mint ahogy az egész összhatás életszerűbb, és valahogy árad belőle a használtság érzése is. Nem mintha valóban használt darab lenne, de az ilyen apróságok bizony sokat segítenek. Ebben nyilván részük van a fekete keréktárcsáknak is, illetve a kifestett világítótesteknek.

Az első szélvédő előtt markáns keresőfények állnak, legalábbis remélem, hogy azok, tuningnak ez rossz vicc lenne. Az autó festése ezúttal nem rendőrös, de teljesen civilnek sem mondhatnám, ugyanis egy Marvel-féle X-Men-es autóról van szó. De azért így is van benne egy kis rendőr-feeling az alapvetően háromszínű fényezésnek hála. Hogy a durva tolórácsról ne is beszéljünk...

A Matchbox-szal összehasonlítva nemigen van mit mondani, a leírtakon kívüli különbségek nem igazán számottevőek, hacsak nem számít annak például az, hogy a Johnny-modellre csak egy (bal) visszapillantó került, míg a MB-nak kettő jutott. Illetve hogy ennek fém az alja is. Egyszer majd még be szeretném szerezni belőle azt a változatot is, amely a Blues Brothers-ben szerepelt, az (is) egy igazán jól sikerült darab. És rendőr, ha ex is.

Emberek, péntek van! Vasárnap pedig megyünk választani. Például hogy Superfastot vagy Superkingset vegyünk-e a börzén ;)

Eredetileg hangzatosabb címet szántam ezen újabb Retroautós posztnak, mondjuk, hogy Szőröstalpú francia, vagy valami ilyesmit, de aztán maradtam e visszafogottnál, nehogy bármiféle rasszizmus vádja érje e végtelenül apolitikus blogot. Szóval Dacia. Mindenekelőtt meg kell jegyezzem, ezúttal is hálás köszönettel tartozom szorgalmas rovatszponzoromnak, édesapámnak, aki a Retroautós járgányok immár állandó beszerzője, és aki egy emberként áll ki mellettem minden egyes alkalommal, amikor anyám elkezdi, hogy miért ilyen hülyeségekre költöm azt a sok pénzt.

A Dacia történetével nem fárasztalak benneteket, mindenki tudja, hogy a Renault 12-es román megfelelője, de dél-keleti szomszédaink annak rendje és módja szerint megalkották belőle a Balkán hivatalos szarautóját: temérdek városi legenda keringett az első útjukon hengerfejesre égett Daciákról, illetve olyan szakikról, akik már a Merkúr telepén osztották a névjegyüket a szerencsétlen vásárlóknak, hogy azok lehetőleg egyből hozzájuk hajtsanak egy gyors generálra. Persze nem egy helyről hallottam ellenpéldát is hihetetlenül megbízható és hálás példányokról, amelyekkel boldog tulajdonosuk vígan bejárta Ungvárt-Berlint bármiféle probléma nélkül. Személyes tapasztalatom nem nagyon van a típussal, a családban sosem volt, Ladákban, Ladákon nőttem fel, és az ismeretségi körben is csak nagyon elvétve akadt, autóbuzisági újraeszmélésem időszakára pedig szinte minden példány visszakerült az óhazába, a Dákok földjére...

Azt mindenesetre tudom, hogy az egyik legkényelmesebb autója volt a hetvenes, nyolcvanas évek elérhető felhozatalának, ami vélhetően a francia örökség hozománya. Nem is volt olyan hangos, mint egy Zsiguli, aránylag jól ment és a rugózása egyenesen fenomenális volt – már persze a blokkban gyártott „versenytársaihoz” képest. A háromcsavaros felnijei mindig is tetszettek, nem tudom, miért.

Az IST által megformázott változat kapcsán nem vagyok maradéktalanul elégedett – nem ez a legjobban eltalált modelljük. Az én példányom hátsó tengelye szorul egy kicsit, de ez még lehet egyedi hiba, az azonban biztos nem egyedi, hogy egy öszvért sikerült összehozni, amely többféle Dacia külső jegyeit viseli magán. Ahogy azt az index szaktopikjában is megállapították nálam hozzáértőbbek, árulkodó például a C-oszlop, amely szemmel láthatóan egy korábbi évjáratról való: nevezzük a nevén, a legfelül látható 1300-asról van szó, ugyanis az 1310-esnél – lásd: alsó Boratos kép az imcdb-ről – az esőelvezető csatorna egészen a hátsó szélvédő üvegéig ér, illetve a szellőző rács paralelogramma alakú, nem pedig ez a függőleges.

Ennek ellenére az összhatás nem rossz, a felnik is stimmelnek, a forma és az arányok is rendben, egyedül az autó hátulja néz ki szarul: igen, tudom, hogy a benzinbetöltő a valóságban is ilyen asszimmetrikusan volt elhelyezve, de ez a picit csak, de mégis ferdén felrajzolt rendszámmal kombinálva nagyon nem az igazi. Más bajom nincs. Az otromba tükrök is aranyosak...

Szép napot kívánok!

Egy újabb érdekesség terítéken. A mustángológiai alapművet szeretném bevezetőként beidézni, ennél ember nem tudja jobban összeszedni a hátteret. Így már csak egy kép kell az igaziról, íme, és utána rögtön rá is térhetünka poszt alanyára:

Nem aprózták el. Illetve pont hogy de. Minőségileg ugyanis olyat alkotott a Matchbox (vagy a Dinky, ugye) 1:64-ben, ami minden túlzás nélkül eléri a gyengébb 1:24-esek színvonalát. A Matchbox – amúgy igen széles Mustang-kínálatán belül gyakorlatilag egyedüliként – a Collectibles-ben hozta ki ezt a kis csodát, a Motor Trend néven futó alcsoportban, azt a fajtát, amelyik elsőre jut az emberek nagy részének az eszébe, ha a Ford Mustangra gondol. Végtelenül részletes, csodás minőségű modell. Jó, a részletek végesek, és bár harmadszor írom le, csodát azért ne várjunk.

A felnik teljesen élethűek, gumi feszül rajtuk, ráadásul fehér csíkos. A kaszni ragyogó fekete fényezést kapott (és csak ebben a színben létezik, így akinek ez megvan, megvan az összes színvariáció) visszafogott fehér dekorációval.

Az első lámpa letisztult festése nagyon tetszik, sokkal jobban, mint az a stílus, amiket a legkurrensebb Matchboxokon láthatunk. Természetesen hátulra is került a festékből, annyi és oda, amennyi és ahova kell.

A beltér is nagyon klassz, és érdekes módon anyagában teljesen egyedülálló a Matchbox kínálatában: valamiféle merevebb, habszerű műanyag, amely mindenhol érdesebb, mint a megszokott lágy tapintású műanyag. A kormány, a váltó és a pedálok is kaptak plusz festést, az összhatás elsőosztályú. A kis napellenzők is megvannak, természetesen a beltér színében.

A motorháztető felnyitható, ami alatt szintén szép a látvány, mind tartalmában, mind külalakjában.

Alulról apró csavarral lehet egyébként az egyszerű műanyag talpazathoz rögzíteni a kis Fordot, amely így tényleg egy kis műalkotás – pont, mint az igazi.

Ha már úgyis Porschénél tartottunk: íme a Porsche Panamera:

Alacsony, hosszú, széles. Tetszik. Budakeszi, Müller.

Egy pofás kis 930-as a Hot Wheels jóvoltából, 1991-ből. Ilyen az igazi:

És ilyen a Hot Wheels:

Szeretem ezeket a régi (blackwall) kerekeket, még mai viszonylatban sem tartom régiesnek, és szinte mindegyik kisautóhoz illik, lásd pl. a Sunagont. A Porsche részleteivel nincs bajom, pofás darab, az alja ráadásul fém, és külön jó pont, hogy a dekoráció cseppet sem giccses, teljesen jól illik hozzá. Nem nyílik semmije, nem is rugózik, viszont elég jól gurul. A szárny alja egy kicsit narancsbőrös.

A baloldalon a sárvédőkön látható kopás sajnos nem vicc, a bliszter kidörzsölte a közel 20 év alatt. Ugyanis eredeti kék bliszterében érkezett, de nem bírtam ki, kibontottam. Mentségemre szóljon, hogy csak 99 cent volt, és csak azért vettem meg, hogy egy szép Mustang szállítási költségeit kozmetikázzam, amit majd később mutatok meg, és ami egyébként egy igazi kuriózum, szóval készüljetek ;) Szép napot!

Ezúttal fehér nyúl helyett három fehér Ford:

Erre emlékeztek? Azóta is ugyanúgy tetszik. Alább egy másik, némileg nagyobb lábon:

De a kedvenc ez a kis kopottas Escort, a Sugár mögött lőttem:

Kellemes Ünnepet!

Ha már a hörikhez nem is, hozzánk eljött a nyúl. Elhatároztuk, megcsináltuk. Mivel azt elfelejtettük megkérdezni, fiú-e vagy lány, olyan nevet adtunk neki, ami mindkettőre tartalmaz megoldást, ráadásul ünnepi is. Bemutatom hát Jézus Máriát:

Az új lakótársunk, fogadjátok szeretettel! (Még egy cseppet félénk...)

Nem hagyják abba :)

Kéne már valami guest star is lassan, nem? Mondjuk egy nyúl...

Az új (immár 2 hónapos) munkahelyemen a legnagyobb ügyfelem a Soproni. Bizony már a tévében is láthatjátok az új reklámját, ami amellett, hogy az első komolyabb projektem volt, egyébként egy sorozat első darabja. Ha mégsem láttátok még, itt a remek alkalom, hogy pótoljátok:

Egészségetekre!

Ezt még szerdán telefotóztam, remélem, holnaptól jobb lesz az időjárás:

Kellemes, armageddon-mentes hétvégét!

Tavaly augusztusban elkezdtem bemutatni pár érdekességet, a sort a Batmobile-lal kezdtem, aztán voltak kisfurgonok, egy Dodge, egy iskolabusz, no és persze a Nyúl. Most pedig felveszem a kesztyűt fonalat, és mutatok három kis csodát, 1:43-ban. Rögtön a tovább után - és vigyázat, hosszú poszt lesz!

Április 1., Bolondok Napja van! Én azért folytatom a sort. A vaterán jó múltkor feltűnt egy ugyanilyen, de végül úgy felszaladt az ára, hogy nem tudtam követni. Ellenben az ebayen sikerült ezt a Ford LTD-t megfogni, jóval barátibb áron, nagy szerencsémre:

Hát igen, ez már majdnem teljesen fekete, és bizony jól áll neki ez a szín (is). Semmi sallang, komoly fellépés. A kerekein a lyukak mintha egy pettyett nagyobbak lennének a megszokottnál... Nincs még vége, lesz még itt LTD :)

Kisrobogó Pókember-jelmezben:

Szerintem jópofa :) Egy erősebb fekete kontúrral a lámpa körül méginkább az lenne.

Tavaly nyáron mutattam már egy páncélozott pénzszállítót (Bomb Squad-ruhába öltöztetve), most mutatok egy másikat, egy régebbit. Személyes kötődésem is van a Majorette Bank Security néven ismert járgányához, ugyanis gyerekkoromban megvolt, ugyanabben a színben. Az autó eredetije valószínűleg a Brinks páncélautó lehetett, valami ilyesmi, de ezekből annyi változat volt, hogy az isten sem tudja követni, pl. a hátsó kerék felett a perem itt kerek, a kicsinél szögletes, de végülis teljesen mindegy:

A Majorette-nek ez a modellje abból az időből származik, amikor még igyekeztek minden kisautóra valami kis pluszt applikálni. Esetünkben ez a kis plusz nem más, mint a hátsó rolós ajtó, amely mind a mai napig hibátlanul működik!

Amúgy az autó nem rugózik, ami nem megszokott a francia gyártótól, viszont az alja fém és büszkén viseli a Made in France feliratot.

Nagyon megörültem, amikor az index fórumon egy kedves szaktársam felhívta rá a figyelmem, mert jó ideje kerestem ezt a verziót - pirosban, sárgában, fehérben láttam már több helyen is, de nekem ez kellett... Nem teljesen kopásmentes, ez tény, de összességében (főleg a párszáz forintos árához képest) nagyon jó állapotban van - külön öröm, hogy a műanyagból készült rácsot sem rágta le senki róla.

Szép napot!

Poszt a családnak. Merthogy nagyjából 20 év után a rossz időt ígérő hétvégén ismét eljutottam a veszprémi állatkertbe. Eljutottunk, na...

Az a rész, amit ismertem, nem sokat változott, de hozzácsaptak még egy óriási területet is Szavanna néven, ami nagyon bejött. Viszont el kell mondanom, hogy fényképezőgépet okosan nem vittem, így csak telefonos fotók készültek, amit nagyon sajnálok, de végül is nem lettek annyira rosszak, mint számítottam. Tovább után a képeskönyv.

Nagyon kedvelem a Clone News blogot, annak ellenére, hogy sajnálatosan ritkán frissül. Ha valakit érdekelnek a Lego Star Wars-univerzumára készített készletei, figurái, ajánlom gyorsan a kedvencek közé tenni. A SW-minifigeket én is nagy előszeretettel zsákolom be, már ha rátalálok valami nekem tetszőre. Mint pl. az Episode II-es Clone Trooperekre, amiket alább láthattok:

Ezekben ugye az a speciális, hogy az Új Trilógia második részében tűntek fel, és leginkább a vége felé csodálhattuk meg őket életnagyságban (CGI volt mind persze) - a Lego kínálatában ez annyiban mutatkozik meg, hogy baromi ritkák. A filmhez készült szettek száma nem túl magas, ezek közül is csak kettőben (!!!) voltak ilyen klónok. A speckó sisakról lehet őket könnyen beazonosítani, ugyanis az a rész, ahol kilátnak, nem festve van rájuk, mint a Clone Wars-os készletek esetében, hanem rendes rés, illetve van egy külön kis rész rajtuk alul, ami (feltehetően) a klón nyakát védi. Na ezért.

Na végre! Magyarországra is megérkezett hát a Hot Wheels szellemírtó-járgánya, így végre elkészíthettem azt a képet (jó, képeket), amit már régóta szerettem volna. De ne szaladjunk ennyire előre! Először is el kell mondanom, hogy gyerekkorom egyik nagyon kedves filmje volt a Szellemírtók, azaz a Ghostbusters - gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. A fiatalabbak kedvéért erről van szó:

9 éves voltam nagyjából, amikor bemutatták, és talán 10, amikor láttam. A máig kedvenc főszereplőkön, a kedves humorral teli sztorin és a mai szemmel már bizony megmosolyogtató trükkökön kívül már akkor is nagyon bírtam benne a furcsa hangon nyivákoló szirénával felszerelet Ektomobilt. Az autó a való világban egy 1959-es Cadillac mentő lehetett (esetleg hallottaskocsi), és bizony vannak olyan elvakultak a vilgában, akik képesek 1:1-ben is reprodukálni a filmes autót:

Na, nézzük akkor a kicsiket! Az ígért mentős poszt apropóját lényegében a Hot Wheels Ectója adja, de a Matchbox "normális" mentője mellett nem mehetek el. Főleg, hogy ez utóbbi itthon elég nehézkesen szerezhető be, kvázi ritkaság. A két autó egyébként nagyon különbözik egymástól, a HW erősen túlzó, (rajz)filmszerű kisautót készített, amit most nem is bánok egyáltalán, ehhez a témához ez kellett:

Tök jó a szercsomag a tetején, szép a logo az ajtókon, tetszenek a villogók, nagyon egyben van az egész:

A MB mentője, ahogy fentebb is írtam, teljesen más tészta, sokkal inkább valósághű, de megmonom őszintén, szerintem a valóság valahol a kettő között lehet. Oké, ez már egy 1962-es (vagy 1964-es) modellre épült, a MB pedig a pár éve kihozott Hearse-ét alakította át (és nem a régebbi modelljét hozta vissza). Nem láttam még ilyen Caddyt élőben, de a MB változata szerintem egy kicsit rövidre sikerült. Ennek ellenére nagyon klassz, tök jó felniket választottak hozzá, ráadásul pár részletre is jutott festék... És hát ezek azok a képek, amikről a poszt elején beszéltem:

Ha a Matchbox volt a hab a tortán, akkor most jön a koktélcseresznye a habra: Johnny Lightning Ghostbusters II ECTO-1A. We believe you!

Ez már ugye a film második részéből való, komoly upgrade-en esett át, sokkal több és szofisztikáltabb műszert szállít, a tető két oldalán látható fényreklám pedig egész egyszerűen zseniális, a Szellemírtók sem működhetnek marketing nélkül:

Ezt nem bontottam ki, és nem is fogom, így nem tudom kézbe fogni, majd beszámolni róla, milyen, de szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, az eddigi tapasztalatokból kiindulva jó minőségű, súlyos darab ez is. A kerekeken igazi gumi, az alja fém, rugózás minimális - tipikus JL. Búcsúzóul egy lego-kreálmány, nem saját:

Szép napot!

Egy saját, két incoming. A szerény Delta a Döbrentei térnél pihent pénteken:

Az Unimogot porsche kolléga lőtte egy MediaMarkt parkolójában, biztos beugrott a gazdája valami olcsó GPS-ért:

Valamint Bog Zoo is hozzájárult a blog színességéhez e finoman rozsdálló 914-essel, reflektálva a releváns posztra:

Kezdődjön akkor a hét!