Mert ismét műanyag következik, mégpedig Bogarak, azok közül is a hozzám oly közel álló homokozós fajták. Mondom, ismét. Ennél a legutóbbinál Joe írta kommentben, h neki piros volt. De azt nem írta, hogy ez gyárilag vonóhorgos:

Pittlaren hívta fel a minap kedvesen és önzetlenül a figyelmemet egy vaterás aukcióra, amelyben egyszerre két csodálatos műanyag játékot hirdettek, egy kisebbet és egy nagyobbat. A kisebb ismerős, oké, megvolt, megvan, tiszta sor, de a nagyobbik (talán ez már olyan 1:20-1:18 körüli) számomra újdonság, nem ismertem annak előtte, viszont egyből megtetszett. Uri Geller után szabadon rátoltam 4 rongyot nyitásnak, amire egyből ki is írta, hogy a minimálárat elértem, majd még egy kicsit később ezt 6 rongyra módosítottam, nehogy már valaki megvegye a gyerekének, de aztán végül az eredeti licitért lett az enyém a páros, már csak el kellett mennem érte a Regiment Játékboltba a Teréz körútra. Voltatok már ott? Nem rossz. Kicsi, a választék sem túl nagy, az árak is viszonylag magasak, de azért látni klassz dolgokat. Dobozos-utánfutós Majorette pakkok voltak kétezerért, amin egy pillanatig elgondolkoztam. De erős voltam, nem vettem. A kislányom, aki velem volt, viszont kikönyörgött egy ötforintos csengettyűt, amiért 200-at fizettem, nagyvonalú voltam, egyszer van karácsony, azt megvettem neki. No de vissza a Bogarakra, emitt a nagyobbik:

Nagyon nincs mit írni róla, elnagyolt, minden csak jelzésértékű, de mégis összeáll a kép. (Erős az az érzésem, hogy erről a Tonka Bogárról "honosították" a designt a derék magyar könnyűipari dolgozók.) Csak a két tengely fém, minden más puha, rugalmas műanyag, a gurulás viszont már nem erőssége a kisautónak. Pedig széles, sportos kerekeket kapott... És hát egyiknek sem erőssége, ha jobban belegondolok. A kisebbik egyébként lökhárítók tekintetében jobban áll a korábbi sárgánál, hiánytalan és sértetlen ugyanis mindkettő, viszont hiányzik belőle a csúnya sofőr és a kormány is. A nagyobbik Bogárban kormány talán sosem volt. Viszont az minden bizonnyal egy modernebb kivitelt mintáz, mert a hátsó ablak nagyobb, de itt pont a lökhárítók tűnnek egy pettyet vérszegénynek. No de mindegy is, lényeg a lényeg, összeállt egy remek kis hármas, amit egyelőre nem is tervezek megbontani, kivétel persze, ha Joe bejelentkezik a kis pirosra érzelmileg:

Ennyit tudnék mondani mára, sőt 2011-re is, holnap ugyanis már jövőre van, és tudjátok, decemberben jön amúgy is a világvége, vagy nem. BÚÉK!

Ideje lassan befejezni ezt az évet... Egy olyan posztot tartogattam 30-ára, amelynek a tárgya egy régóta áhított darab, egy faszántos Matchbox Boss Mustang. Boss-addikt kollégánk már jól körbenyálazta körbejárta a MB-felhozatalt, tessék csak jól megnézni (bár én illusztrációnak nem azt választottam volna a poszt elejére, amit ő, de hát ugye alkotói szabadság van), én pedig mutattam egy egészen más Boss-t, ami meg itten van, így hát a modelltörténetet szépen elkerülve mutatom is az egyik legújabb kincsemet:

1500 romló magyar forintba került, ami nem kevés, de örömmel adtam ki érte ennyit, mert nagyon nem könnyű szép állapotút találni emberi áron. Nekem a doboz-kérdés annyira nem életbevágó, de még a festést sem skubizom nagyítóval, így azt mondom, elégedett vagyok a frissen szerzett darabommal. A matt motorháztető alatta a szép csillogó motorral nagyon kedves részletek, és mivel egy klasszikus darabról beszélünk, mármint magáról a Matchbox-ról (no nem mintha maga az autó nem lenne az, elég ugye ha csak az egyik legjelentősebb filmszerepét felidézem), a túlméretezett hátsó kerekek miatt sem állok neki panaszkodni, ez ilyen, így szeretjük... Gyerekkoromban nem volt meg, durván három éve jött rám a szükség, tényleg szinte azóta keresgéltem, de az is igaz, hogy azért nem teljes erőbedobással, csak úgy szőrmentén. És e mellé is kellett természetesen.

Mára akkor ennyi voltam, de idénre még nem, ugyanis holnap még lesz egy utolsó kis poszt, nézzetek vissza, ha belefér, mindenesetre boldog új évet kívánok mindenkinek, holnap estére pedig jó bulit a fiatalabbaknak és kellemes pezsgőzést a magamfajta öregeknek, 2012-ben itt a szirszarjaim blogon egy kicsit (még inkább) visszaveszek a tempóból, de abba nem hagyom, mert nagyon jó móka ez... Éljen a péntek!!!

Arról már írtam, hogy nemrég vonóhorog került a Golfra, ami egyesek szemében szentségtörés, de a szükség nagy úr. A nyári Balatonozás alatt ugyanis világossá vált, hogy az egyébként viszonylag meglepően nagy csomagtartó csodákra azért nem képes, négy ember, köztük két gyerek teljes felszerelését csak komoly kompromisszumok árán lehet az autóban elhelyezni, főleg ha például babakocsit is kell szállítanunk. Tető híján a tetőcsomagtartó nem jöhet számításba (bár léteznek ilyen-olyan megoldások cabriókhoz, de nem errefelé), így másfelé kellett gondolkodnom. A megoldást abban véltem megtalálni, hogy majd egy csomagszállító utánfutót alkalmazok. Ami lehetőleg zárható, amellett, hogy sok cucc elnyelésére képes, és lehetőleg lapos tetejű, hogy ad absurdum bringaszállítót is lehessen valahogy rátenni. Egyre inkább egy irányba kezdett a dolog mutatni, és ez az irány a Skif volt. Talán emlékeztek rá, a Skif egy olyan utánfutó, amely egy sátorrendszert rejt a gyomrában, és kihajtogatva képes egy kisebb család nyári lakhatását megoldani - bizonyos keretek között persze. (Egy másik opció volt az NDK-s Camptourist, de azt végül az igen gyenge felhozatal miatt teljesen elvetettem.) Persze nem szántam a történetre forint-százezreket, kerestem az olcsó megoldást. Elhatároztam, hogy veszek valami lepattant utánfutót bagóért és rendbe rakom, illetve -rakatom. Aztán ahogy nézegettem a redves roncskupacokat, ettől egyre inkább elment a kedvem. És nem is csak a siralmas állapotuk miatt, hanem hogy nem volt papír, nem volt műszaki, nem volt törzskönyv, nem volt semmi hozzájuk (de legalábbis a többségükhöz), így anyagilag a végén ugyanott lettem volna, mintha vettem volna egy szépet, rendezett papírokkal. Vettem tehát egy szépet, rendezett papírokkal :)

Két helyen keresgéltem, a hasznaltauto.hu-n természetesen és a vaterán. Az előbbi helyen jóval nagyobb volt a választék, viszont az utóbbin jóval emberibb árakkal találkoztam. A vateráról vettem végül meg azt, ami a leges-legjobban megtetszett. Gyakorlatilag makulátlan állapotú, minden papírjával - egy ötvenesért. Oké, annyira tényleg nem olcsó, ráadásul még műszakit is kell rá csináltatni, de a kedves eladóval előzetesen meg tudtam beszélni, hogy esetleg üzembentartóival is megoldható az ügylet, ami komoly spórolást jelenthet. Majd meglátjuk, mert még nem hoztam el, de majd idővel. Komlóra kell érte ugyanis lemenni, erre pedig még nemigen tudom, mikor kerülhet sor. De valami lesz... Majd ha rendeződtek a dolgaim, ki van fizetve és nálam a Skif, jelentkezem képekkel, mindennel.

Ma a Peugeot 504 lesz a téma. Mindjárt két darab. Kezdem a kötelező körökkel: Sam. Joe már mutatott itt egy szépet, igaz, az övé kisebb, az enyémek 1:43-asok. Nekem sem ezek az elsők egyébként, errefelé kattintva láthatjátok, amit azóta már elkótyavetyéltem, de itt írtam, hogy azóta csere útján hozzájutottam egy áhított 504-eshez a Norev műhelyéből. Aztán 'A francia kapcsolat' címmel írt a típusról az [origo] is korábban, sőt a kétajtósról is született cikkük, nem mellesleg a totalcaron is téma mostanában a típus. Nem csoda persze, nekem is nagyon tetszik ez az autó. Fotóztam is párat Egyiptomban, egyéb személyes vonatkozás most nincs. Először jön akkor a Norev:

Kellemes, finom játék, valahol a nyúznivaló és a polcra állítandó között félúton, nálam természetesen a második kategóriába tartozik. El tudnám fogadni jobb színben is, de mivel csere útján jutottam hozzá, sok lehetőségem nem volt - a cserével persze így is elégedett vagyok. Mint látható, az ajtók nem nyílnak, cserébe jól betekinthetünk a motortérbe, ez is valami. Igazi rugózása nincs, annyit mozog le-fel, már amennyit a tengelyek rugalmassága enged. Hasonlóan a most következő Solido kisautóhoz, ami viszont már kevesebb ajtóval bír:

Érdekes módon ez is csere volt, ezt a Samarát adtam érte - és ezt sem bántam meg. Oké, ez sem nevezhető makulátlannak, de nagyon jól adja vissza az igazi kecsesen dinamikus formáját, ami ugye inkább olasz, mint francia. Itt egy szép kép az igaziról:

Na minden jót, mindjárt péntek, és mindjárt 2012!

Imádom!

Amilyen nehéz dolgom volt azzal, hogy lehetőleg kevéske kis pénzért egy minél szebb állapotú Matchbox Citroen SM tulajdonosa legyek, annyira könnyű most itt erről posztolni. Hogy miért? Mert az [origón] volt már egy remek bemutató a nagyról, amit ide kattintva olvashattok el, másrészt Sam. Joe is elkoptatott már minimum egy fél billentyűzetet a kicsi bemutatása érdekében, szóval nekem nem is maradt más, mint mutatni az enyémet. Ja, de: Joe cikkében a Jay Lenós link kicsit elavult, itt a jó. Íme:

Ezt a darabot a legutóbbi nagy börzén sikerült megkaparintanom 3 db teszkós MB áráért, doboz nélkül. Nem is baj. Ici-pici karcok láthatók rajta, de akkor már nagyon kell figyelni - nálam ez az állapot még így is tökéletes. Csodásan nyílnak és záródnak az ajtók, szépek a fémrészek is, sértetlen a vonóhorog, még ha az olyan furcsán is hat egy efféle gran turismón. De ez MB-fronton ugye nem újdonság. Itt jegyezném meg, hogy volt már nekem ilyen autóm kicsiben, egy SpeedKings-verzió, ilyen, de azon jó régen túladtam, pedig szép és jó volt. A gyűjteményem folyamatos letisztításának egyik pozitív hozadéka, hogy az így felszabaduló pénzmagból néha belefér egy-egy olyan darab is, amire eddig valahogy nem jutott idő, pénz vagy energia. Néha fájó döntés eladni olyan Siku vagy Majorette modelleket, amikért küzdöttem, de az eredmény többnyire feledteti ezt az érzést. Na ez a példány is ilyen.

Két link a végére filmes szereplésekről: Killer Elite (Láttátok? Nekem bejött.), illetve Zoolander (És ezt láttátok? Szerintem vicces film.) Na kellemes utolsó hetet!

Andrew0807 pajtás egy igazi ünnepi csemegével jelentkezett:

Na EZ volt az utolsó carspotting az évben, de jövőre még lesz. Ha küldtök ;)

Karácsonyi special edition? Nem! Rendnek kell lenni, szokásos találatok ma is, halál a bejglire, éljen a sportosság:

De a legfinomabb falat csak most jön, kattintsatok!

Legalábbis, mondjuk. A december 11-i börzén ugyanis a terveimhez hűen megjelentem eladóként, bizony volt saját bérelt asztalom, meg minden, nagyon érdekes élmény volt. Egy nagy csomó cuccot eladtam (párat azóta már meg is bántam), de hála pár önzetlen szaktársnak volt némi lehetőségem egyszer-kétszer gyorsan körbeszaladni, így költeni is tudtam abból a mérhetetlenül sok forintból, amit kisautók eladásával szereztem. Ez valójában nem volt mérhetetlenül sok, de nem panaszkodom, elégedett vagyok. Szóval pótoltam pár hiányt, mutatom különösebb magyarázat nélkül:

Nekem (is) bejön ez a Volvo ezzel a festéssel. A sima pirost más miatt szeretem, de szerintem itt sem szálltak el a tervezők, tetszik a végeredmény.

Az Oldsmobile Vista Cruiser is volt már itt a premiermodellel, majd a köztes darabokat kihagytam, így a legutóbbi lett meg, a színe miatt is szerettem volna, de a legkirályabb a szélvédő festése. Új kedvenc. Ugorgyunk!

Az jutott eszembe, hogy milyen vagány lehet így autópálya-matricát kérni a kúton :) (Egyébként mit tippeltek, ki használja az autót?)

Nem ez az első HW Renault 5-ös a blogon, viszont minden bizonnyal az utolsó, mert csak ezt a két fajtát mintázták meg, igaz, több (két) színben, de nekem ennyi elég. Ez a darab színválasztás tekintetében nem lesz az év kisautója, de Hot Wheels lévén én megbocsátom neki, és örülök, hogy egyáltalán elkészítették:

A létező egyetlen másik szín azért jobb lett volna, de mivel pont ez jött szembe (Russianboy tolta), ez lett az enyém. 1991-ben készült Sandokan hazájában. Érdekes, pont nemrég jegyeztem meg, hogy a lila alváz annyira nem jön be :) Egyebet nagyon nem is igazán tudok elmondani a kisautóról, hacsak azt nem, hogy nem tartozik a gyakoribb HW-ek közé, szép állapotban, hovatovább dobozában nemigen lehet kifogni 15 dolcsi alatt. Ez persze nem került annyiba, igaz, pőrén érkezett. És szerintem a hátsó lámpákat nem igazán jól formázták meg, de ez szerintem csak figyelmetlenség... Tetszik?

Régi, de jó reklám:

:-O

Unikális poszt a mai, ugyanis egy motor a téma. A motorokért nagyon nem vagyok oda, ez talán az eltelt 3 év alatt ki is derült, de ennek - részben a baráti 600 forintos beszerzéséi árnak köszönhetően - nem tudtam ellenállni. A Cararama 1:43-ban egész szép sorozatot jelentetett meg klasszikus motorokból, de nekem csak ez tetszett, mert régi, szép és katonai. Ez nem más, mint egy R75-ös BMW. Ha a modell történetére és specifikációira vagytok kíváncsiak, ezt az oldalt látogassátok meg, nekem annyi elég, hogy 1940-től gyártották főleg terepre a Wehrmacht számára, és a 745 köbcentis, 26 lóerős motor az oldalkocsi kerekét is hajtotta.

Sok filmben is szerepelt, képpel az egyik kedvencemet, az Indiana Jones és az Utolsó Kereszteslovagot emelném ki, ugyanis a két Dr. Jones is egy ilyenen utazott Berlinbe némi menekülés után. Legalábbis a film története szerint, ugyanis a valóságban nem BMW-t használtak a forgatáshoz, nézzétek csak meg jól ezt itt. De mutatok még egy párat: A Zongorista, A halál 50 órája, Valkűr, Schindler listája, A bukás, no és hát persze a Family Guy :D (A felsorolt filmeket mondjuk épp mind nagyon kedvelem, és ez csak részben a bennük szereplő járművek miatt van így.)

És akkor mutatom kicsiben:

Érzékeny kis műszer, egyáltalán nem játékra való. A kormányt lehet jobbra-balra forgatni, a kerekek forognak, de kábé ennyi, amit ki mertem próbálni, jobb a békesség. Minden kis részlet a helyén, helyenként persze kicsit elnagyolva, illetve a kifestések is rendben vannak, nem beszélve a nekem oly tetsző homok alapszínről. A fehér kis pálmafa a kedvencem!

Mint írtam, nem igazán izgatnak fel a motorok, de ha valamit szívesen elfogadnék, akkor az ez. Meg mellé valami modern BMW túramotor ;) Csináltam kedvet valakinek egy ilyen mütyürhöz? (Vagy esetleg egy kicsit nagyobbhoz?)

Elég jó ez is:

Babakocsi-tologatás közbeni találat Zuglóból.

Egy nagy:

És egy kicsi:

Mindkettő kéne.

A Little Einsteins egy Disney-s mesesorozat, amiről semmit sem tudok. Ja de, nagyon szeretik benne a zenét! Na de komolyan, akit érdekel, hogy eszik-e vagy isszák, itt elolvashat róla mindent. Engem nem nagyon érdekel, csak átfutottam, ugyanis a mai Matchbox a LE főszereplőit viseli magán dekorációként. Porsche hívta fel önzetlenül a figyelmemet rá még a múlt hónap legvégén, hogy a vaterán most kínálnak egy ilyet pakkban, úgyhogy gyorsan írtam az eladónak és megszereztem külön. És egyébként valóban egy MB ötöspakk része volt a kisautó, de az eladó teljesen más konstrukcióban hirdette, de ez mindegy is. Íme:

Nem mondom, hogy túl férfiasra sikerült, de könnyen el tudom képzelni, hogy a Disney Channelen szocializálódott lurkókat meg lehet főzni egy ilyen díszítéssel. A Robotos azért nekem továbbra is sokkal inkább bejön, de ha már volt egy ilyen lehetőség, nem akartam kihagyni... Kellemes pénteket!

Várós:

Nektek is?

Nem is emlékszem, mikor volt utoljára Retroautó a blogon, ugyanis e sorozat autót egyre ritkábban vásárolom. A Latviára azonban régóta vártam, és így utólag már mondhatom, egyrészt okos voltam, hogy nem vettem meg az orosz/ukrán sorozatban jóval korábban megjelent példányok egyikét kétszeres áron, másrészt megérte - ez a kisbusz hasonlóan a Barkashoz vagy a Zukhoz megint csak nagyon szépre sikeredett. Az autó történelméről itt olvashattok, én ehhez nem is értek, hanem inkább írok egy kis személyest:

Valamikor a nyolcvanas évek közepén faterom a MÉM Repülőgépes Szolgálatnál dolgozott, ami gyakorlatilag a budaörsi reptéren volt, és főként mezőgazdasági repülők és helikopterek üzemeltetésével, javításával foglalkozott, legalábbis, ha jól emlékszem. Szerettem oda járni, mert egy csomó érdekes masina sorakozott ott folyton, bent a műhelyekben is, illetve kint a reptéren. Főleg a nyári iskolai szünetekben voltam ott sokat, amikor nem tudtak eltenni máshova, és egy idő után kábé szabadon császkálhattam a vállalat területén, sok ott dolgozót megismertem, ill. ők is engem. Nagyon tetszettek a Dromedár nevű permetező-repülők, a Kamov 26-os helikopterek, illetve természetesen az "Ancsák", azaz az AN-2-es repülők. Két kedvencem volt, az egyik az L-410-es, amely típus egyik példányáról nemrég cikkeztek is szélesebb körben (és volt belőle nekem 1:72-es makettem, ami nagyon jól jött a MB-ok mellé), illetve a "Hjúz", a Hughes 500-as, amelyet Budaörsön akkoriban igen nagy becsben tartottak, ha nem tévedek nagyot, az országba érkezett darabok első példányai itt voltak, és csak később terjedtek el a rendőrségi és egyéb változatok. Polgáriak akkor még nemigen lehettek. Na mindegy, elkanyarodtunk, azt akartam mondani, hogy itt találkoztam először testközelben Latviával, ugyanis a vállalat az apámhoz hasonlóképp gyerekes dolgozók életét megkönnyítendő nyári táborokat szervezett, ami tulajdonképpen egy aktív napközit jelentett. Minden reggel - fájóan korán - összegyűjtötték a kölköket, buszra pakolták őket (minket), és irány Farkashegy! Ott volt a MÉM RSZ-nek egy nagyobb épülete, de a pontos tulajdoni viszonyokat ma sem ismerem, lehet, hogy ez már akkor is a MÁV-é volt, nemtom, mindegy is, a lényeg, hogy ott töltöttem több nyarat is számháborúzással, focival, kirándulással, makettezéssel stb. Többnyire kisebb Ikarusokkal vittek oda minket reggelente, és vissza késő délután, de előfordult, hogy nem volt szabadon normális busz, na ilyenkor jött a Latvia. Amit nagyon szerettünk, mert - főleg az Ikarusokhoz képest - rendkívül csendes, kényelmes és gyors volt. És amikor mondjuk tíznél kevesebben jöttünk össze, akkor még jól el is fértünk benne. Ráadásul a sofőrünk elég jól tolta, szerintem a szülők nem engedtek volna vele senkit sehova, ha egyszer látják, hogy vezet ;) Hát ennyi a személyes vonatkozás, a hosszú bevezető után két rövid mondat, de több részletre nemigen emlékszem, mármint a Latviával kapcsolatban, a farkashegyi élményekről szívesen mesélek tovább privátban... Itt van még egy szép itthoni példány, a kevés hasonló egyike. Nézegettem csak úgy kíváncsiságból a hasznaltautón, mi a kínálat, de nem nagyon vannak. Amit találtam, az egy makulátlan darab, de az már a megfizethetetlen kategória, pedig esküszöm, elfogadnék egy ilyen 'egyterű Volgát' hobbiautónak...

Mutatom akkor az 1:43-ast gyorsan:

Ahogy írtam, szerintem szuper lett, és hát nem vagyok akkora szakbarbár, hogy hibát találjak rajta, de nem is kerestem nagyon. Szerintem egy időre megint rendben vagyok Retroautókkal, ha lesz bármilyen változás ezen a fronton, ígérem, itt szólok először! Addig is szovjet retro autóreklámok a Nyugatnak itt. És persze jók legyetek!

Közszolgálatilag fejlesztem a zenei kultúrátokat, hogy olyan kifinomult legyen, mint az enyém :P

Tecc így korán reggel?

A nagy válság-kiárusítás alatt/után azért még maradt pár Majorette kisautóm, ezek közül mutatok ma egyet, ami egy Alfa Romeo 75 rendőrautó. Az utolsó hátsó-kerekes Alfaként elhíresült típusról pl. az Alfa Amore oldalán olvashattok ismertetőt, vagy perverzebbek a totalcaron egy tesztet, én inkább mutatom a kicsikét:

Alfa Romeo rendőrként szerepelt már erre, de azok újabbak voltak és Polistil-ek, ez pedig már Majorette. A színe érdekes, jóval sötétebb ugyanis a kelleténél, de ettől még rendőrös, sőt, ettől talán még inkább az. A vonóhorogtól pedig egy picit kevésbé. Az első ajtók nyithatók, ami jó, a beltér közepesen részletes, ami nem annyira jó. De a műanyagból kialakított első lámpák nagyon jók, a kifestetlen hátsók nagyon nem jók. Viszont a felnik mintázata megint csak elmegy, sok kortárs Majorette fut ezeken, de az én példányomon a hátsó kerekek olyan furcsán sorjásak, szinte eltűnnek a kis lyukak. Rugózik, gurul, van rajta villogó, tehát összességében rendben van. (Ha meg nagyobb méretű kéne, Zsoltitól venném el az övét. De nem kell. Megúszta.)

De egy szép régi Giulia jobban tetszene...

Ádámtól jött az alábbi levél nemrég:

A párizsi Champs Elysées Peugeot flagship store-ban pihen gyermekkorom kedvenc Matchbox-modellje. (Arra most ne térjünk ki, miért kedvelhettem francia autót 8 évesen, amikor megvolt a 911 is már feketében, ez most mindegy is.) Jó kérdés, hogy tényleg tudott-e 600 lóerőt valaha, de szemlátomást használták néha, némi sérülés, szépséghiba volt a kasznin.

Emitt akkor a képek:

Hát, nem tudom. Érdekes, szép, egy darab autós történelem, de nem tetszik igazán. A beküldést természetesen nagyon köszönöm!

Nem elég szegény tulajnak, hogy szlovák, még rokkant is - a baj nem jár egyedül:

De az ízlése szerencsére rendben van :) Itt van ugyanez kicsiben is.

Wehehe... >:)

Képzeljétek el, pont ma 3 éves a blog. Erre egy olyan képet tartogattam, hogy csak na:

Ha valaki nem ismerné fel a három hírességet, haladok balról jobbra: Hosnyánszky Norbert, olimpiai és többszörös magyar bajnok, no és európa-bajnoki ezüstérmes vízilabdázó, RÁJEN, a szirszarjaim médiabirodalom tulajdonosa, és Szívós Márton, szintén többszörös magyar bajnok, olasz bajnok, Világliga-győztes, illetve kétszeres világbajnoki ezüstérmes, európa-bajnoki ezüstérmes vízilabdázó stb. Na? :) Nem semmi, mi? Nem vagyok egyébként egy alacsony fickó, de a srácok mellett nem csak hogy eltörpülök, hanem még olyan kis nyeszlettnek is tűnök. Pedig kihúztam magam és düllesztettem... Hát, ennyire tellett. Majd később még azt is elmesélem, mikor, hol és miért készült a kép. Addig is minden jót!

Csak úgy:

Származási hely: Posztokhoz 4

Származási hely: Posztokhoz 4

Származási hely: Posztokhoz 4

Remélem, folytathatom...