Nem a kedvenc színem, de ilyen csillogó tisztán azért elég jól nézett ki ez...

Ez a mai a 145. lego címkével ellátott bejegyzés, és Star Wars-os posztból is a 143. már, szóval szépen gyűlnek. Nem tudom, ki mennyire van képben a különböző szárnykialakítások terén a SW-univerzumban, de gondolom, a X-szárnyút senkinek nem kell bemutatni, Y-szárnyút is mutattam már, a nagy B-szárnyú nekem nincs meg, de egyszer szívesen beszerezném, addig is következzen egy kicsike A-szárnyú vadászgép. Az alábbi szett nem az első Lego-feldolgozás, volt már korábban egy-két komplexebb készlet, ez a mostani egy erősen leegyszerűsített változat, kisebb gyerekeknek. Azaz pont az én gyerekeimnek való, ezért is kapták:

Az összerakás simán ment, ez egyébként nagyjából 10 perces szintidővel abszolválható, és azóta is nagy kedvenc, csak én vagyok a szemét, mert nem engedem szétszedni, minden játék után megy vissza a polcra a helyére. Mutatom a mi példányunkat:

Szerintem az a legjobb a kis szettben, hogy adtak hozzá egy Threepiót ;) Ő valamiféle kis falrészlet előtt áll, és vigyáz a szerszámokra. A fal tetején eredetileg található némi zöld lombozat is, feltehetően álcázási célzattal, na ez nekünk is megvan valahol, csak belekeveredett a nagy kupacba. Maga a droid egyébként egy újabb változat ahhoz képest, ami megvolt korábbról, a különbség leginkább deréktól lefelé látványos, de a mellrésznél is erősebben húzták meg a csíkokat. A másik minifig a kis készletben a pilóta, ilyenem nem volt eddig, de most már van. Nagyjából ennyi, aranyos kis szett, de semmi extra.

Nem szarral gurítunk rovat:

Teszkóbajárósnak kéne.

Az 1963-as Austin Healey 3000 MK2 nevében a 3000 utal a motor köbcentijeire, aminek hála az autó a maga idejében meglehetősen sikeres volt a versenyeken, az MK2 pedig az első szériához képest a függőleges rácsokat, a továbbfejlesztett motort és az extraként rendelhető szervoféket hozta el. 2018-as modell ez a Matchbox életében, és ahogy az lenni szokott, földi halandóknak ez 2019-es beszerzést jelent. Nagyon szép kis darab!

Ilyen régi angol roadster-témában szerintem bőven van még törlesztenivalója a Matchboxnak, és talán akkor ez most valami jónak a kezdete - nem bontottam és nem fotóztam, de együtt érkezett ez a kisautó egy Jaguar roadsterrel, ami szintén elég jól sikerült. Ahogy a jó régen mutatott XK120-as is szép darab, amivel akár össze is fotózhattam volna. Na mindegy, a lényeg, hogy a kisautó szerintem nagyjából jól követi az eredeti autó vonalait és arányait, bár persze kisebb-nagyobb eltérések felfedezhetők, de semmi fájdalmasra ne gondoljatok. A beltérhez választott szín nekem egy kicsit furcsa, talán túl harsány, valami mattabb esetleg jobb lett volna (és akkor már a telikormányt is cserélhették volna valami áttörtre, mindegy), de ahogy írtam, nem fáj, megszokás kérdése. Az eredeti küllős kerekeket nehéz a meglévő portfólióból imitálni, ezt értem, nem is igazán sikerült, mégis tetszik az összhatás, ráadásul ez a kedvenc MB-kerekem evör. Szerintem nem csak szép, hanem fontos darabja is ez az utóbbi évek Matchbox-felhozatalának, és továbbra is hiszek benne, hogy az ilyen (és ilyen és ilyen és ilyen és ilyen) kisautókkal a MB jó úton jár, csak maradjanak is meg ezen. (És remélem, hamarosan az ugyanebbe az ideológiai sorba tartozó zöldséges Mercit is megmutathatom - a poszt írásakor ugyanis még nem volt meg.) Bye.

De most már világos, hogy nem marad az idők végezetéig a garázsban a Csepel BMX. A gyári nyereg nagyon nem jött be Milánnak, ezért áttettem rá egy abszolút típusidegen, de legalább kellően kényelmes verziót, így már meg is kezdődhetett a tekerés:

Nem tökéletes még, szerintem nyárra lesz ez klassz, de tetszett a fiatalúrnak, és ez nekem nagyon jól esett ;)

Ahogy múlt pénteken is, ma is egy olyan bejegyzés következik, ami egy HW-ként már elétek tárt modellről szól, és ezúttal meg tudom mutatni már Matchbox-ként is. Hat éve egy sportosabb változatot volt szerencsém beszerezni, a MB viszont egy teljesen visszafogott kivitelben gondolkodott, ahogy egyébként szerintem ez lenne a világ rendje, azaz hogy a HW csinálja csak a muszklis verziókat, a MB meg a "gyáriakat" - ez hol bejön, hol nem. (Ez alapján jöhetne ebből is egy lesimított változat.)

A Matchbox kisautója egy korábbi, 61-es évjáratot mintáz meg, míg a HW egy 65-öst, tehát mindkettő második generációs, de a kettő között volt némi facelift, így a két kisautó frontja (meg még pár apróság) nem véletlenül eltérő. Az utolsó képen különösen jól látható a bevezetőben említett két külön megközelítés, a bal oldali új darab egyértelműen a hétköznapi, visszafogott vonalat képviseli, és egy olyan autó képét mutatja, amilyenre valószínűleg soha nem vágyott úgy igazán senki. Mondjuk, feltételezem, hogy az ilyen funkcionális autóknak nem is az álmodozók volt a célcsoportja soha, hanem inkább azok a melósok, mesterek, akik nem akarták a családi kombi hátsó részét összekoszolni a szerszámokkal, alkatrészekkel vagy egyéb áruval. Ma sem sok Dacia Dokker Vant látunk gyorsítócsíkkal, ültetve, sportkipufogóval ;) Kisautóként egyébként szerintem teljesen korrekt, még ha a színválasztás elég unalmas is lett, de biztos lesz még belőle valami izgalmasabb. Kerekek, beltér, plató oké, ment is a polcra a bontott darab, és megnyugtató, hogy néha ilyen is meg tud jelenni Matchboxként. Még sok ilyet kívánok magunknak, akár csak a Ranchero-generációkon belül, van ott még potenciál.

Tegnapelőtt előtti fotó a KMO-börzéről:

A Mini 60. évfordulója kapcsán a bejáratnál ez a kisautó fogadta a börze látogatóit, amelyet egyébként a Mini Club Hungary elnöke, Fülöp Attila tervezett, nem mellesleg pedig az idei bristoli Nemzetközi MINI Találkozón (IMM) dizájnnyertes lett. Gratulálok innen is, tényleg faszán néz ki! Itt van még a szülinapos sztori egy kicsit jobban kibontva, vagy errefelé egy 10 éves posztom a típusról, emitt egy kiegészítés, de ide is kattinthattok Mini-témában még, ha ennyi felesleges időtök van... Minden jót!

Közel 10 év telt el azóta, hogy egy összefoglaló posztban mutattam Chevrolet AD 3100-as kisteherautókat, egy Hot Wheels ést egy Wellyt. Elég sok minden történt azóta a gyűjteményemmel, de ami miatt ma visszaidéztem a régi posztot, az nem más, mint hogy Matchboxban is beszereztem egy (mit egy, három!) ilyet. 

Mit is mondhatnék róla? Rendben van, ilyen egy normális Matchbox. Nem kezdem újra a lemezt, hogy sajnos ma már csak ennyire egy futja egy normális Matchboxtól, nincs már fém alj, nincs már rugózás és nincsenek kinyitható ajtók, mert ezek azért előfordulnak különböző limitált sorozatokban, de a tömegtermékeket eluralta a műanyag, és ez biztos jobb a gyerekeknek, mert mondjuk kevesebb foguk csorbul ki, ha jobban ráharapnak, a fene tudja. A lényeg, hogy gondos odafigyeléssel, becsületes munkával kicsinyítették le az 1940-es évek egyik legjellemzőbb amerikai kisteherautóját, szép színt és szép kereket választottak hozzá, az egész kisautó tényleg nagyon kellemes és harmonikus. Igaziban ezek nem annyira mozgatnak meg, de így bejön. Vegyetek ilyen holmit Ti is!

A fene sem gondolta volna, hogy a Maisto MB-méretben ilyen faszaságot is el tud követni. Na jó, de, volt már itt a blogon is pár jó példa, amikor betaláltak, de a Tescóban beszerzett H1-es még abból a szempontból is rendben van, hogy van például súlya ;) Úgy rémlik, olyan 700 Ft körül volt az ára, ami pariban van a konkurensekkel, de miután a kezembe vettem, egyből tudtam, hogy jól költöttem el. Nem lesz a részletes kidolgozottság nagykövete ez a kisautó, de a maga szintjén hozza, amit kell. A kerekeit pedig szerintem különösen jól eltalálták, még ha az igaziét nem is idézi tűpontosan:

Humvee-t egyébként mutattam már itt a blogon többször is, ha szeretnétek összehasonlítani a mai delikvenst a korábbiakkal, könnyen megtehetitek, itt van például egy Jurassic Parkos darab 10 évvel ezelőttről, aztán még egy kicsit későbbről, emitt meg pár egyéb darab még a gyűjteményemből, végül pedig egy másfajta kivitelű Matchbox. A fenti Maisto bármelyik mellé büszkén odaállhat, nincs miért szégyenkeznie. Sőt. Persze nem nyílik semmije, nem rugózik semennyire, és az eredetileg függőleges osztású hűtőrácsot valami érthetetlen oknál fogva vízszintesre cserélték, viszont aránylag jól gurul, és elég masszív darabnak tűnik, hogy bírja a kiképzést. Aki gerjed az ilyen militáns játékokra, és még nem vette meg, teljes szívemből ajánlom e kisautó beszerzését. Erőt, egészséget!

Elég szép fogás július 20-án:

Budapest, Belváros. Ezek amúgy miért nincsenek még Matchboxban? És mikor lesznek?

Hajóját nem éri vész... Mikiegér Steamboat Willie (magyarul: Willie gőzhajó) című kalandja 1928-ban készült, pont egy évvel apám születése előtt, így igazán nem mondható újnak. Ezt a fekete-fehér mesét tartják az első olyan hivatalos Disney-rajzfilmnek, amiben Miki (és Minnie) először megjelent, leszámítva egy Plane Crazy nevű teszt-epizódot pár hónappal korábbról. A kisfilm úttörő volt a kép és hang szinkronizálásában is, előtte nemigen lehetett ilyesmiről beszélni, de Walt Disney felismerte, hogy ez a jó irány, és innentől minden filmjét így készítette. A rajzfilm a legnépszerűbb lett a maga idejében, közel 70 év múlva pedig az animációs szakma képviselői beválasztották az 50 legnagyobb rajzfilm közé is. Ha minden igaz, itt meg is nézhetitek:

És akkor nézzük, milyen lett legóban, de még mindig fekete-fehérben, a gyűjthető minifigurás sorozat Disney-sorából:

Megdöbbentő élőben is, hogy mennyire hatásos a színek mellőzése! Csak fekete, fehér és szürke színt használtak, és ezt nagyon jól tették, bár a színes Mikit is szeretem, Donaldot meg egyenesen nem is tudom a kék szerkója nélkül elképzelni. (Ez volt amúgy az első Mikiegeres minifigem, még régebbről.) Készletként is megvásárolható a két egér, ha valaki inkább ilyen körítéssel vágyna rájuk, de ez nekem most nem fért bele, pedig könnyen el tudom képzelni, hogy 10-20 év múlva ez a szett már ritkaságnak fog számítani...

A fentebb említett Disney-szériából még két darabot behúztam, mert jópofák, és hát biztosan senkinek nem kell bemutatnom a két mókust:

Bontottan vásároltam ezeket másodkézből, így nem volt lutri. Egyébként még erősen gondolkodom Dagobert és a három unokaöccsének beszerzésén. Vagy azok unokák? Tudja a fene...

Hogy a Matchbox egyszer visszanyeri régi fényét. Mert optimista vagyok, főleg az alábbi kisautót elnézve. 7 éve mutattam a Hot Wheels megvalósításában, ami nyilván alacsony és széles, ahogy kell, aztán öt évvel később Wellyként, ami viszont nagyobb, és így természetesen sokkal részletesebb, de játékra már tökéletesen alkalmatlan. És akkor itt van most Matchboxként is, ami szép is, és még játszani is lehet vele, bár ez a darab biztosan nem kerül majd a gyerekeim kezébe. Mutatom:

Tetszik ez a világosabb árnyalatú narancs szín, és nagyon tetszik, hogy szépen kirészletezték az elejét és a hátulját festéssel, de a lökhárítók, így műanyagból egy hangyányit bumfordiak lettek, főleg hátul. De nem baj, tényleg, tökéletes Matchbox kisautó még úgysem született, valamibe mindig bele tudok kötni. Ügyesen elcsalták a valóságban is szinte láthatatlan B-oszlopot, és nagy piros pont jár a két külső visszapillantóért, hogy nem nagyolták el. A belső elmegy, nincs vele bajom, kívül pedig még a jó felniválasztást emelném ki. Három ilyen darabom van, kettőt még az ebayről rendeltem, azokat nem bontottam ki, emezt fent pedig a június 2-i börzén vettem itthon, két MB áráért, de nem panaszkodom, nekem ez így oké volt.

Az ujjaimat pedig x-ben tartom, hogy az elkövetkező recolorok közé tegyenek be egy kék-zöld festésű polizei-változatot. Villogóval a tetején ;)

A munkahelyem előtt fotóztam ezt a szépséget július közepén:

Na, ez motor! Előző este én meg errefelé motoroztam:

Menőség volt ám beparkolni a nagyobb bringák közé...

Azt képzeljétek el, hogy a gyűjteményem egyik alapköve, a Jeep CJ6 még nem szerepelt itt soha. (A magyar kisipari változat most nem ér, kimondottan a Matchboxra gondolok.) Ennek az az egyszerű oka, hogy utoljára gyerekkoromban volt meg, azóta nem, viszont május közepén komoly 800 forintot rászántam és pótoltam. Igazság szerint volt egy köztes, filler darabom, de az így feleslegessé vált, így majd megpróbálom elsózni, nehogy benne ragadjon az a kb. 500 forint, amit elvertem rá. Vagy odaadom porschénak, hogy újítsa fel, ebben már úgyis van komoly célirányos tapasztalata. Ez tehát most az új:

Látszik, hogy nem egy makulátlan állapotban megőrzött darab, de szerencsére megúszta a homokozót, meg úgy szerintem mindent, amit egy gyerektől kaphat egy ilyen kisautó, felételezhetően gyűjteményes darab volt, amire csak úgy nagyjából vigyáztak. Nekem tökéletes, főleg ennyiért. Kedves, kedvelt darabom volt ez 35-40 éve, de nem kedvenc. A még angol gyártású Matchbox egyébként felismerhető, karakteres forma, bár a hátsó túlnyúlás egy hajszállal nagyobb, mint kellene, meg szerintem túl magas is, ennek ellenére nagyon örülök neki. Az alja fém, rugózás nincs, a beltér a saját kis kortársaival összehasonlítva teljesen jónak mondható. A műanyagból kialakított ponyvatetőt alulról masszív fém szerkezet tartja, pedig valami lepattintható megoldás talán jobb lett volna. Ezt a funkciót szerencsére tudta a Majorette, így azt jobban is szerettem kicsiként, sőt már mutattam is. Köszi a figyelmet!

Június 24-én lőttem a MOM-nál:

Mondtam már, hogy egy ilyen csodálatos  Suzuki VanVan miatt szereztem meg a motorosjogsit...? Aztán mondjuk Yamahát vettem, de szerintem az enyém szebb ;)

Újabb HW-gyűjtemény, ezúttal rally-témában, kiemelkedő truváj nélkül, de szerintem még mindig jók ezek, igen jól eltalált grafikával a csomagoláson - illetve magukon az autókon is. Hat darab kisautót válogattak be a sorba, amelyek kibontva csak a felső képen láthatók, én meghagytam őket bontatlan állapotukban. Azért megmutatom egyenként:

Ezen a nem saját képen egy kicsit azért jobban megfigyelhetők:

A Hot Wheels eme remek tematikus gyűjteményébe igazából semmi különleges nem került, ismerős a Focus (és szerintem az Escortot is mutattam már korábban), volt már itt az Impreza is, Evo is, bár azt pont nem találtam meg, helyette itt van Matchboxban és Tomicában, erre meg a Scirocco szerepelt régebben, egyedül a Mini (pontosabban Mini Cooper S Challenge) új számomra, mert "új" Minim még nem volt eddig kicsiben, és ez nem is véletlen. Az összeválogatás szinte hibátlan, egyedül talán a Volkswagen lóg ki, ami határozottan nem murvára való, de szódával elmegy. A bevezetőben írtam, hogy a kocsik festése rendben van, bár az Escort kék kerekeit még egyszer átgondolhatták volna, de mind egységesen megkapták a Rally El Segundo táblát az oldalukra, ami valószínűleg onnan ered, hogy (pl. a Konami mellett) a Mattel is ebben a városban székel, amely cég nem más, mint a Matchbox és a Hot Wheels (és sok egyéb játékbrand) gyártója. Ebben a számban pedig kvázi főszerepet kapott a város:

Mára is köszöntem a figyelmet!

A Porschét Bécsből, szeretettel:

A Fordot pedig Splitből küldöm:

Szintén sok szeretettel.

Viszonylag friss beszerzés, már amikor a poszt készül, így május közepén, és kicsiben is majdnem olyan impozáns, mint igaziban. Egyébként nem állnak hozzám olyan közel ezek a szupersportkocsik, jó, persze, eltátom a szám, ha az utcán látok egyet, meg posztolom is, de valószínűleg akkor sem vennék ilyen holmit, ha a nyakamba szakadna egy EuroJackpot. Kicsiben félig-meddig kötelező kör, hiszen a gyűjteményemben szerintem helye van az ilyen egzotikumoknak, ötöspakkok formájában kimondottan szeretem is ezeket összeszedegetni, így külön meg tényleg csak a rend kedvéért. F1-est egyébként itt mutattam utoljára, P1-est meg itt és itt, 720S-em is van valahol, amiről viszont nem született külön poszt (ellenben nagyrészt ez adja a Senna alapját, mármint a valóságban, de kicsiben is nehéz letagadni a rokonságot), és akkor nagyjából körbeértünk. Mutatom tehát kicsiben:

Nyilván megfigyelhetők a kisautón elnagyoltabb részletek, elsősorban az első lámpák és a hátsó nagy szárny környékén, de összességében szerintem sikerült átadni azt, amiről ez az autó szól: erős, sebesség, dinamizmus. Nekem ez esetben elég is ennyi, a hátsó traktuson a részletek kifestése pedig egy kicsit feledteti is az előbb említett hiányosságokat. Itt van a kocsiról egy jó kis promó videó:

Na minden jót, vezessetek óvatosan!

Tavalyelőtt nekem kétségtelenül ez volt a csúcs, és most megint volt szerencsém eljutni. Idén már nem úsztam meg ingyen, közel 8 rongy volt a jegy, de szerintem megérte, nagyon is. Még úgy is, hogy amúgy csak egy fél napot voltam kint szombaton, amiből egy jó órát, vagy egy kicsit többet is masszívan zuhogott az eső. De szerencsére nem vagyunk cukorból, a csodás gépek esőben is jól mutattak - sajnos a fotóim így viszont nem lettek túl jók, de annyi ember annyi helyre tett fel jó képeket, hogy ez valamelyest kárpótol.

Mint szinte minden kilátogató ismerősömnek, és valószínűleg az idegeneknek is, a fenti képen látható Gulf Porsche 917 volt a legnagyobb attrakció, amely nem replika, hanem konkrétan az a versenyautó, ami nyert Le Mans-ban (idézet a TC-ról: "Richard "Dickie" Attwood 1970-ben ezzel a konkrét autóval nyerte meg a Le Mans-i 24 órást"). Tátott száj, áhítat, művészet, költemény. Ez ugye nem a hosszúfarkú változat, amely már szerepelt a blogon kisautóként, hanem a K-jelű, azaz kurz (rövid) verzió, de ettől még gyönyörű. (Az autó kapcsán érdemes még errefelé is elnéznetek.) A fotókra kattintva az albumomba juttok, ahol mozgás közben is megtekinthető az autó a legutolsó videón.

Ha Matchboxban is megnéznétek, hogy néz ki egy ilyen csodálatos 910-es Porsche, ide kell kattintanotok. Kicsiben nem annyira, de élőben nagyon alacsony, tényleg, abszolút megdöbbentő mértékben. A MB anno nem a legjobban kicsinyítette le ezt a klasszikust, ezt meg is beszéltük anno, igaziban látni viszont pont jó elégtétel volt.

DeTomaso Pantera is járt már a szirszarjaimon kicsiben, azóta is ott figyel otthon a polcon, de élőben ez is más élmény, más dimenzió, főleg ha látja és hallja (!) az ember körözni a Hungaroringen.

BMW CSL "Batmobile" nagyban a fenti képen, kicsiben pedig emitt a Hot Wheels jóvoltából. A feketéről is van kép az albumban. Amit viszont nagyon sajnálok, hogy pl. a Procar BMW M1-ről nem tudtam képet csinálni, nem is láttam, merre parkolt. Hasonlót viszont ugye láttam a Müpában pár éve. Na, száz szónak is egy a vége, szuperjó élmény volt ez idén is, és bátorítanálak Titeket, hogy pörgessétek végig az albumot, vannak még érdekességek - és nem csak a versenyautók között.

Ja, motorokat is sikerült fotóznom, ha már motorral mentem...

A platós Truck után befutott egy szép zöld Wagon is, csak ez most már nyílik elöl ide-oda, így ennek megfelelően (vagy pont fordítva) a Matchbox Moving Parts sorozatban kapott helyet. Porsche Petivel meg is jegyeztük a kisautó kapcsán a május 12-i börzén, ahol szereztem (egy Tomica-csere útján amúgy), hogy basszameg, az ilyen kivitelnek kellene az alapnak lenni, hiszen ez sem gyűjtői speciális kiadás, ott van a csomagoláson a 3+ felirat.

Apropó csomagolás: nem bontottam ki, így hagytam, kár lenne érte. Majd esetleg akkor mutatom meg kibontva is, ha belefutok egy jóárasított példányba, de szerintem erre nincs sok esély. Szép egyébként ez a metálzöld szín a kocsin, a fehér off-road felnik is tetszenek, de ugye a truváj ezúttal is a nyíló ajtók, ráadásul ablakkerettel együtt nyílnak, ami egy fokkal életszerűbbé teszi a dolgot. Csak így a poszthoz készített fotókat elnézve tűnt fel, hogy milyen jó, hogy ráírták, hogy egy Willys Wagonról van szó, mert oldalról simán letoyotalandruisereztem volna... ;)

Úgy tűnik, rendszer lesz belőle, hogy a vallási ünnepeket motoron töltöm, és ez jó. Persze nem igaz, hogy az egész ünnepkör alatt nyeregben lettem volna, a kimenőm hétfő délutánra szólt, de így is sikerült egy tartalmas kis túrát legurulnom. Zuglóból Pilisvörösvár, Piliscsaba, Tinnye, Perbál, Tök, Zsámbék, Páty, Biatorbágy, Sóskút, Érd, Budafok volt az útvonal, valami ilyesmi:

Piliscsaba és Tinnye között még mindig (vagyis inkább újra) üzemel az Üvegtigris, és a mai napig kedvelt pihenőhely a Garancsi-tó mellett, most is elég sok motorossal találkoztam ott:

Egy párszor még megálltam itt-ott egy kicsit, de fotót máshol nem csináltam. A kis TW tartja a kb. 3 literes fogyasztást, ami remek hír, munkába járáshoz nagyjából egyszer kell tankolnom egy héten, nagyjából ezer forintért. Remélem, ez marad is így. Na minden jót!

Nem is vettem észre, milyen jól keretezte a tavalyi évet két külön Civic-poszt, az elsőnek egy 2016-os Type-R volt a főszereplője, a másodiknak meg egy 2017-es. Úgyhogy most itt következik egy 2018-as a Hot Wheels jóvoltából, premier modell, tehát az első színben, amiben megjelent:

Az ismerőseim körében elég megosztó, de nekem határozottan tetszik, mármint most ugye az igaziról beszélünk, nem a kisautóról. Bírnék egy ilyet otthon, bár valószínűleg sosem lesz ilyenem, ezért is jó, ha kisautókat gyűjt az ember, mert így mégis meglehet minden, amire az ember egy kicsit is rákíván. 

Egy kicsit a szemembe sütött a nap:

Mammut mellett találtam.

Majdnem ismétlés ez a poszt, de mégsem. Az történt ugyanis, hogy mivel egy pár gumikerekes Hot Wheels kisautóm túlélte Thanos csettintését, azokat feldobtam a HW-csoportba a FB-on, hogy valaki vegye meg. Volt köztük olyan, amit nem vett senki, így mérgemben felbontottam egy maradék Cars & Donuts kisautót, a címből talán már rá is jöttetek, melyiket. Hát mit mondjak, megérte:

A Matchbox-változatot már kiveséztem közel 9 éve, de most sem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy az Alfák többnyire azért kicsiben is (de persze élőben még inkább) baromi jól tudnak kinézni, ha nem kúrják el őket, nézzétek csak meg ezt a 4C-t, vagy az immár klasszikus MB Sprint Zagatót... Ez a kis HW modell sem lóg ki a sorból, sőt. Oké, a részletezése nem tud annyira cizellált lenni, mint az 1:43-as - azóta már rég elkóborolt - tesói esetében, de ekkorában teljesen rendben van, a gumikerekes menő felnik pedig végtelenül vagánnyá teszik. Az alja fém, így a minőségérzet is a helyén van. Külön köszönet a magyar zászlóért a motorháztetőn ;)

Ezeket mindig megnézegetem, ha arra járok:

Széles utat!