Jelentem, kb. egy hónap szünet után visszatértem. Jó múltkor mutattam Boba Fett űrhajójának legújabb Lego-inkarnációját, aka Slave, és a posztban a magyarázó ábrához írtam, hogy bocs, az egy korábbi verzió - na ez jön ma, apuka hajója, aka Slave. (Vagyis hát Slave I. De előtte még elmondom, hogy a másik hajó a fenti képen nem más, mint Obi-Wan Kenobi vadászgépe, amit egy régebbi poszt végén tártam elétek, szintén Legóból.)

Szóval a mai delikvens a Lego 75433-as készlete, amely elég sokban hasonlít a zöldes-bordós verzióhoz, sőt igazából elmodható, hogy a színeken kívül csak néhány kozmetikai különbség van - no meg az, hogy milyen minifigek járnak hozzá: Jango nyilván, aztán egy gyerek Boba, a harmadik pedig Lama Su, kaminói miniszterelnök. Ez utóbbi így már a második kaminói a gyűjteményben, előtte Taun We volt csak meg, a fentebb említett Obi-Wanos készletből. Ez a szett 707 darabból áll, és az űrhajó mellett van benne egy kis lebegő szállító eszköz (targonca?) is, aminek a fő funkciója esetünkben nem feltétlenül a játék, hanem a hajó beleállítható, tehát ez tulajdonképpen egy állvány.

Ehhez a hajóhoz kicsit másfajta ágyúrendszert készítettek, mint a másikhoz, az alján/hátulján picit eltérően oldották meg a hajtóműveket, illetve jár hozzá pár darab abból a hihetetlenül menő szeizmikus töltetből is, ami a film egyik legjobb üldözős jelenetéből ismerős. Sok egyebet nem nagyon tudok mondani, mert a struktúra és a funkciók már mind ugyanazok, mint amiket láttunk korábban, a legfőbb különbség tehát lényegében tényleg csak a színösszeállítás.

Viszont amiről még nem beszéltünk, hogy hogy lett ez a hajó Jango Fett, majd Boba Fett tulajdona. Elmondom. A Star Wars: Bounty Hunter című játékból tudható, hogy (nem sokkal a Klónok támadása film eseményei előtt) az öreg egy megbízás kapcsán az Oovo IV nevő börtönbolygóra (aszteroidára) repült, ahol egy járőröző Firespray kilőtte alóla azt a hajót, amivel érkezett, és később a hangárban talált hat másikat. Ez egy új típus volt akkoriban, nem került még sorozatgyártásba, szóval Jango ügyesen megszerezte az egyiket ezek közül, a többi prototípust pedig simán megsemmisítette, így biztosítva a saját hajójának egyediségét. Később aztán eszközölt rajta még számtalan különböző változtatást, elsősorban a fegyvereket, a páncélzatot és a hosszú távú és praktikus használhatóságot illetően, és már kész is volt a galaxis egyik legrettegettebb fejvadászhajója, a legendás Slave I.

Félix fiam ezt karácsonyra kapta, nagyon tetszik neki, de szerintem én egy kicsit jobban örültem neki :)

Így karácsony után belefér egy kis érzelgősség a blogon, máskor úgysem nagyon szoktam ilyeneket posztolni. Nemrég egy kollégám mutatta ezt a reklámot, és hát úgy vagyok vele, hogy ezt mindenképp látnotok kell, ha még nem ismertétek, mert nagyon szép:

Apámmal nekünk nem volt meg ez a gaming bond, mi inkább együtt barkácsoltunk vagy tescóztunk, de a srácaimmal megvan, csak abban én már az apai oldalon vagyok - remélem, nekik is szép emlék marad majd sok év múlva, hogy sokat játszunk együtt...

Sziasztok, kedves olvasók! Az év utolsó csp posztjába összegyűjtöttem néhány képet, amiket kaptam innen-onnan az év során, de valahogy sosem jött ki úgy, hogy frissen kipakoljam őket, így most megkapjátok őket ömlesztve.

A Bogár Pétertől jött, aki Monoron fotózta nekünk ezt a szépséget, és mint látjátok, nem túl régen.

A tervezettnél sokkal hosszabbra nyúlt nyári szünetem során alkalmam nyílt egy csomó könyv elolvasására, ezt is a pozitívumok közé sorolom. Bepótoltam pár régebb óta esedékes Star Wars könyvet, de még mindig van előttem jó néhány ebben a témában, viszont beszereztem két új regényt, amelyekre nagyon kíváncsi voltam. Az első a fent is látható Andy Weirtől, akinek a filmben Mentőexpedícióként ismert kiváló történetet köszönhetjük, ami nyomtatásban A marsi címen jelent meg. Az új regényben az ezúttal is rendkívül rokonszenves főszereplő viszont már nagyobb tétben játszik, nem "csak" önmagát kell megmentenie, de még csak nem is a bolygónk összes lakóját, hanem az egész naprendszerünket... Mivel már az elolvasása előtt lehetett tudni, hogy a filmváltozatban Ryan Gosling szerepel majd, nem volt nehéz őt látnom magam előtt végig az olvasás alatt, de ezt nem kritikaként mondom, bírom  srácot. A történet, ahogy az említett marsi sztori is, gyakran hajlamos eléggé elkalandozni különböző tudományos területekre, de ez nem tesz rosszat neki, sőt pont ezért is vártam egy ilyenre, nekem ezek bejönnek. A helyszínek nem túl változatosak, tekintve, hogy jórészt egy űrhajóban játszódik minden, cserébe viszont van két különböző idősíkunk, a küldetést megelőző, előkészítő időszak, amelyben elég sok szereplőt mozgat a szerző, és van maga a küldetés, ami már inkább egy one man show. És hogy hogy lett az elsőből a második, ez direkt meglehetősen komótosan bontakozik ki, erről nem is szeretnék többet írni, biztos megértitek. Szuperizgalmas a történet, komoly a tét, ennek ellenére sokszor rohadt viccesek a történések, és aki látta az előzetest, annak nyilván nem lesz spoiler, hogy van egy jópofa földönkívülink is, akinek a háttere szokatlanul jól kidolgozott, persze elsősorban tudományos szempontból. Nagyon bízom benne, hogy jó lesz a film, de a könyvet mindentől függetlenül őszintén ajánlom minden sci-fi-kedvelőnek! 

A másik könyv, amit ugyanilyen jó szívvel merek ajánlani nektek, az Ösztönlények, Max Brooks tollából. Az író neve ismerős lehet akár innen a szirszarjaimról is, hiszen neki köszönhetjük a Z világháborút is. Míg az inkább egyfajta jegyzőkönyv formátumú írás, sok, egymáshoz lazán kapcsolódó, de leginkább csak ugyanabba a keretbe illeszkedő történettel, ez már egy napló, kvázi found diary, és abból egy nagyon izgalmasan megírt fajta. A főhős itt egy nő, egy sima nő, nem szuperhős, van baja elég, de aztán egy olyan kihívással szembesül egy számára teljesen új környezetben és közösségben, ami nála sokkal erősebb férfiakat is komoly próbára tenne. A borító tetején nagyjából lelövik, mire lehet számítani, de szerintem ez sokakat inkább elriaszt a könyv elolvasásától, mert azt hihetik, valami buta legendáról lesz benne szó, mint amilyeneket tucatszám feldolgozott már a Discovery Channel vagy még inkább a History. Hát nem. Ez a könyv a valóságról szól, és annyira magával ragadó a lendülete, hogy az emberben egy pillanatig sem merül fel, hogy fikció: nagyon is mai és reális az erdei kommuna, ami a hátterét (és egyben a nehézségek egy tetemes részét) adja a sztorinak, nagyon is életszerűek a szereplők problémái, a dinamika közöttük, és nagyon is valóságos az a közöny és ignorancia, amivel sok esetben szembesülni kell a főszereplőnek a történet során - ebben élünk mi is, még ha nem is elvágva a civilizációtól, mint ők. Nagyon remélem, hogy ebből is lesz egyszer film.

Évek teltek el Travis Pastrana legutóbb mutatott gymkhana videója óta, és őszintén szólva nekem már az utolsó 3-4 nem is tetszett annyira, illetve hát persze, hogy tetszettek, de az első pár esetében sokkal jobban el voltam ájulva, utána valahogy már sokszor mintha ismételték volna magukat... Hát ez az új viszont most nagyon bejön, talán a retso feeling miatt, talán a környezet, talán az interakciók, de ez most oda lett téve rendesen: 

A sofőr mellett a főszereplő egy túltuningolt Subaru BRAT, aminek a Hot Wheels-változatát egy ideig szerencsésen birtokolhattam, de még meg is mutattam emitt. Remélem, nektek is tetszett a film.

Speckó poszt lesz a mai, Mikulásra, csak figyeljetek! Mindenféle formában mutattam már Renault 5-öst, nyilván csak kicsiben, és természetesen most itt fel is sorolom őket, tessék szépen retrospektíve végig kattintgatni mind: Matchbox, Hot Wheels, Siku, Norev, Majorette, másik Majorette, és egy Polistil. Az apropója a (nem) spontán múltidézésnek pedig a legújabb Renault 5-ös, amelyről minden autós portál ódákat zeng, és azt kell mondjam, nekem is eléggé bejön:

Mármint kívülről, mert egyelőre csak így volt szerencsém egy csodás példányhoz az utcánkban. De pár nappal később a Hősök terén jártunk, ahol pedig egy új R4-es ugrott elénk:

Az eredeti Renault 4 nekem kisautóként nagyon sokáig nem volt meg, csak a furgon változata, de aztán 2010-ben lett egy Norev, majd 2011-ben egy Bburago, és ez utóbbi szerintem baromi jól nézett ki. Az igazi autót is mindig jópofának tartottam. Azt kell mondjam, ez az új is bejön, sokkal jobban, mint a kínai elektromos autók, bár ezeknél már lassan kezdem túlzásnak tartani a túlméretezett kerekeket, sok az új kocsik közül egyre inkább kezd a kisautókhoz hasonlítani... Nektek hogy tetszik? (Lapozz!)

Először is egy jó nagy szám: (ha minden igaz, és jól számoltam,) a mai a 3200. bejegyzés a blogon! Gombócból is sok. Másodsorban pedig a mai poszt azért született, mert régen írtam arról, hogy mi újság van velünk, az autóval, a motorral, meg úgy egyébként mindennel.

Szinte egy ugyanilyet már fotóztam pár éve, de most itt egy újabb:

Nagyon tetszik ez a Corvette, sokkal jobban, mint az aktuális modell - de kevésbé, mint a régebbiek. Ez is egy októberi találat volt még. Ja, mutatok még ugyanilyet kicsiben is, itt az egyik, emitt meg a másik. Na de hogy maradjunk még egy kicsit az amerikai sportkocsiknál, mutatok még két teljesen új Ford Mustangot is, amiket a Szépművészeti Múzeum előtt fotóztam november 8-án:

Valami boros rendezvényre hozták őket, ami miatt a múzeum is hamarabb bezárt aznap. Viszont mi még időben voltunk, hogy újra megnézzük az aznap pont ingyenes állandó kiállítások közül az ókoriakat a pincében, mert a kisebbik fiam mostanában tanul Egyiptomról a suliban. Jól néznek ki ezek a kocsik, ha jól sejtem, nemrég lehetett némi facelift rajtuk. Vagy ezek teljesen újak? Mindegy is. Szép napot!

A nyári szünetben, azáltal, hogy pár hónapig munka nélkül voltam (erről majd legközelebb írok még egy keveset), a napi CV-frissítések és jelentkezések küldése mellett szerencsére sikerült a szokásosnál egy kicsit több időt szakítanom játékra, azon belül is playstation-özésre.

Itt az első novemberi carspotting poszt, bár a találat még október elejéről származik:

Ez az új Toyota Land Cruiser! Mármint az egyik változata, hiszen létezik belőle egy retro, kereklámpás is. Nekem igazából mindegy lenne, ez is, az is nagyon tetszik, és abszolút kéne otthonra ;) De ha már szóba került a retrózás, itt a másik véglet, főleg ami a méretet illeti:

A fotót a lányom küldte Párizsból, és ha minden igaz, ez egy Bianchi Bianchina Cabriolet, de ha rosszul sikerült beazonosítanom, majd biztos lesz, aki kijavít. Nagyon helyes kis járgány, igazi cukiság.

Október 23-án családilag kibékemeneteltünk végre Surányba. Előtte vettem az Obiban egy kis vödörnyi barna lazúrfestéket, hogy a viszonylag újonnan épült-szépült padokat lekezeljem. Délelőtt csodás időnk volt, így az első réteg fel is került mindegyikre:

Másnap meg a második. Bár, ahogy írtam, ezek a deszkák elvileg kezeltek, úgy voltam vele, hogy jobb az óvatosság, illetve szinben is szerettem volna közelebb hozni ezeket is a házhoz és a kerti székekhez - amik közül kettőt még mindig nem festettem le, illetve még a teraszon lévő asztalt is ugyanígy tervezem lekenni. De azokat már csak jövőre. Viszont hamarosan magát a házat is szeretném ugyanígy átfesteni.

A legutóbbi carspotting posztban szerepelt egy jópofa rendszám - hát most ezen a vonalon hoztam még két érdekességet:

A csodás Ferrari SF90 Stradale (bocs a szar minőségért) tulajdonosa kitalálható az egyedi rendszámból, ő Jákob Zoli, aki gyakran a luxusautói csomagtartóiból osztogat iPhone-okat azoknak, akik meg tudják neki mutatni, hogy követik az instán. Ez sajnos nálam nem jött volna össze akkor sem, ha valahogy meg tudom állítani :)

Ennek a Maybach-nak a tulajáról viszont semmit nem tudok, bár egy gyors guglizás után a Square Holdingra tippelek, de lehet, hogy rosszul. De mindegy is, az autó szép, egy korábbi Maybach-találat pedig itt található.

Nem egyszer írtam, de az is lehet, hogy csak utaltam rá, hogy Surányba mindenképp szeretnénk egy dézsafürdőt. Fatüzelésű verziót találtunk ki, de a kis feleségem ragaszkodik a hidromasszázs funkcióhoz, így ezt nem ússzuk meg egy milla alatt, az fix. Főleg, hogy az ilyen holmit nem lehet csak úgy letenni a fűbe, kell hozzá valami masszív alap, és az ilyesmivel foglalkozó weboldalakon mindenhol azt írják, hogy a 10 centis vasalt beton a legjobb megoldás. Miután kitaláltam (jó, -tuk) a helyét, megbíztam két jómunkásembert a munkával, és a szikrázóan napos, 17 fokos október negyedikén meg is csinálták.

A legnehezebb része a melónak az ásás volt: 2,5 x 2,5 méteres gödör kellett, de a kijelölt hellyel két baj volt. Először is van ott némi lejtés, tehát nem csak annyi földet kellett kiszedni, ami egy vízszintes részen adta volna magát, hanem legalább kétszer annyit, másodsorban pedig rohadt gyökeres az egész talaj, és ezekkel meg kellett küzdeni rendesen. Ezután jöhetett a zsaluzás, majd a ledöngölt földre egy réteg sóder, itt fent már ez látható. Majd a beton. Arra meg a vas, utána megint beton:

Nem értek ehhez, ezért nem is vállaltam be, hogy youtube tutorial-ek alapján nekiálljak magam, de amennyire meg tudom ítélni, szépen dolgoztak az emberek:

A fentebb említett lejtés miatt a ház mellett végigfutó beton sávhoz állva elöl egy 10-15 centit kiemelkedik a tükör, hátul meg ugye képződött mögötte egy kis terasz, de szerintem ez esztétikailag nemigen lesz zavaró, mert majd a dézsa eltakarja. Másnap még kimentem egyszer meglocsolni a friss betont, egy hétre rá aztán megint, de ekkor már elbontottam a deszkákat is, illetve visszatöltöttem a földet (homokot) a kis terasz köré, főleg hátulra, ahol mélyebb volt a gödör. Félix a locsolásban segített:

Na, ezzel is megvagyunk, jöhet a dézsa! Ja, még valami: ha valakinek nem lenne ismerős a poszt tetején látható kép, annak elmondom, hogy a Hot Tub Time Machine egy rohadt vicces (sci-fi) vígjáték, amelyben a főhősök egy jakuzzi segítségével utaznak vissza a múltba, a kamaszkorukba. Magyarul Vissza a jelenbe címmel keressétek, mindenképp ajánlom legalább egyszeri megnézésre!

Megígérem, hogy a carspotting sorozatban az eddig bemutatott ritka, érdekes, egzotikus, esetleg simán csak menő, vagy csak nekem tetsző autók bemutatását nem fogják felváltani a Kiák, de ezt még azért berakom, mert (még) nem mindennapi látvány. Ráadásul volt is már ilyen régebben, de ezt most már "éles" találat volt. Plusz pont a rendszámért.

Nem fogjátok elhinni, de már megint egy olyan poszt következik, aminek egy pad a főszereplője. Mégpedig az, amit még májusban mutattam. Már akkor is írtam, hogy ráfér némi frissítés, de közben inkább azt találtam ki, hogy nem újrafestem a deszkákat rajta, hanem lecserélem mind - ráadásul pont ugyanolyanokra, mint amilyenekből a tűzrakó mellé épült padokat építettem, teraszburkoló deszkákra. Valami miatt nagyon tetszik ezeknek a mart mintája, ami valószínűleg az esztétikai élmény mellett a csúszásgátlást szolgálja rajtuk, bár ennek egy ülőfelületen nincs túl sok értelme, szóval itt még azért is választottam ezeket, hogy egységesebb legyen a kerti összkép, ha már a felújítás mellett döntöttem. Szeptember másodikára beszéltem meg a vízvezetékszerelővel, hogy mérje fel a kerti csapok "téliesítésí" munkáját, hogy mikor és mennyiért tudja vállalni, és ha már úgyis ki kellett mennem, nekiálltam a padnak. A régi, rozsdás, jórészt berohadt csavarok eltávolítása volt a legnehezebb és legidőigényesebb feladat, végül nem kapkodós tempóban elment ezzel egy fél délelőtt, de eljutottam a csupasz vázig:

Aztán szombaton (ma), amikor az ember elkezdte csinálni a fagycsapok beépítését, folytattam a munkát. Szerencsére pont kétméteres deszkákra volt szükség, és hát ezeket épp lehetett ekkorában is kapni az Obiban, nem kellett vagdosni. (A betonos padokhoz a háromméteres verziót használtam anno, mert ott másfél méteresre találtam ki a szélességüket.) Az egyszerűbb résszel, az ülőlappal kezdtem. Felpakoltam a deszkákat, megjelöltem a lyukak helyét, kifútam, felcsavaroztam. Íme:

Utána jött a háttámla. Ide csak két deszkát szántam, nem hármat, és először az alsót szereltem fel, amit az akkor még nem felszerelt felső tartott alulról, majd azt átraktam felülre, és azt is felcsavaroztam. Azért volt ez bonyolultabb, mint az ülőlapnál, mert a fenti részen a vázban a lyukak nem merőlegesek voltak a csőre, hanem valami elcseszett módon ferdék, ezért azt a deszkát duplán kellett felfogatnom, hogy teljesen felfeküdjön. De végül sikerült, mutatom:

Nyolc centis kapupánt csavarokkal dolgoztam, és eleinte ugye csak az volt a kihívás, hogy a lyukak helyét minél pontosabban be tudjam jelölni, majd felcsavarozgatni a deszkákat. Természetesen nem ment a dolog fennakadás nélkül, mert az ülőlap hátsó deszkájának középső csavarhelyét sikerült elbénáznom, de hát ugye csak az nem hibázik, aki nem is dolgozik, szóval egy túlméretes alátéttel kellett utána a hibát (a felesleges lyukat elfedve) korrigálnom, de a végeredménnyel abszolút elégedett vagyok, olyan lett a művem, mint egy új pad!

Meg mertem volna esküdni, hogy volt már a blogon BMW i8-as, de most nem találtam meg, hogy belinkelhessem, szóval enélkül kell a posztnak boldogulnia... Zuglóban lőttem, az utcavégi kisbót előtt.

Jöttemben-mentemben Ausztriában találtam ezt:

Kicsiben is szerepelt már a blogon bigfoot egy csomószor, ha valakit érdekelt, pl. errefelé kattintson!

Kedves gyerekek, a mai óra témája a szeparatisták MTT™ csapatszállítója a feluciai csatában, legóból. Ez a csapatszállító (Multi-Troop Transport)  jármű a "valóságban" is elég ormótlan, de legóként is. Kicsiben viszont nem is olyan kicsi, bár volt ennek egy korábbi, valamivel nagyobb változata is, a 75058-as, aminek a forgalmazását 2020 környékén fejezték be, aztán kisvártatva megjött ez a kompaktabb verzió, immár 75435-ös szám alatt.

Nem sűrűn mutatok a blogon Infinitiket, de ma egy ilyen nap van. Legutóbb egy szép sedan szerepelt itt, most pedig egy különleges festésű Q60-as akadt horogra, de persze van rajta jó néhány egyéb érdekesség is:

A Mortal Kombat-motívum a nagyobbik fiamnak nagyon megtetszett, mert mostanában főleg ezzel játszik PS-en. Mindennapos boltbajárósnak talán sok, de szerintem összességében szépen megépített darabról van szó.

Surányban többször is grilleztünk már a kertben, amihez egy lábakon álló tűzrakó tálat használtunk. Volt amúgy a telken egy régebbi hely, ahol az előző tulajdonos sütögetett, de kissé lepusztult, elhanyagolt állapotban, ezért kitaláltam (sőt ugye írtam is), hogy ezt is megpróbálom megújítani egy kicsit. A neten keresgéltem ilyen-olyan ötleteket, mintákat, találtam is egy csomót, és végül a bontott téglából történő építést választottam.

A klímás poszt folytatása következik. A nyári hőség egyik legjobb ellenszere a Duna, ráadásul betoltak egy kis úszó stéget a strandunkon, a helyi és a nyaraló gyerekek legnagyobb örömére, de mint előzőleg írtam, a házba is szerettünk volna hűtést (télre meg fűtést), így július 23-án szerdán megtörtént a légkondi beszerelése.

Nem volt olyan régen, hogy Aston Martint carspottingoltam, de ez a legújabb fogás talán még durvább - ez most egy Vantage Coupé:

Úgy látszik, ha valaki ilyeneket akar fényképezni, azt az Andrássy úton tudja a legnagyobb eséllyel megtenni, de ha valaki csak kicsiben nézegetne még hasonlókat, az itt keresgéljen!

Nemrég kimentünk egy kicsit Surányban a víztornyos térre pingpongozni, ahol egyébként van még egy játszótér és egy petanque-pálya is, és megfigyeltem, hogy van ott egy tök jó kis pad, pont egy olyan, amilyen nekem is kellene. Egyszerű kis szerkezet, és kitaláltam, hogy én is csinálok egy, sőt két ilyet magunknak. Némileg átterveztem fejben a kivitelezést, majd az Obiban beszereztem a hozzávalókat: négy darab 40x40-es beton oszlopzsalut lábaknak, 3x3 méter teraszburkoló padlódeszkát ülőlapnak, és 24 db 8-as kapupánt csavart a hozzá való anyákkal és alátétekkel. Mindez együtt nem volt 20 ezer forint. Innen indultunk:

Rápróbálva az elsőre a már másfél méteresre darabolt deszkákat ezt a képet kaptam:

Azelőtt életemben nem fúrtam még betont, és most már azt is tudom, hogy lehetőleg máskor sem akarok, de végül még délelőtt összeállt az első:

Délután meg a második:

Együtt a kettő pedig így néz ki:

Némi egyengetés és csiszolás volt még az éleken szükséges, de ez már könnyű levezetés volt csak. (Nem látszik a képeken, de ezek már előre kezelt deszkák, kicsit világos zöldes árnyalatúak, és kábé ugyanaz a mintázatuk, mint a terasz korláthoz használtaknak, szóval van némi egységesség.) Egy pad olyan 65 kiló, így nem nagyon félek tőle, hogy felborogatja majd a szél ;) Szokás szerint borzasztó büszke vagyok magamra, fel is lelkesültem, így legközelebb a tűzrakóhelyet pimpelem majd fel bontott téglák segítségével. Remélem, ugyanilyen jól megoldom majd.

Nem is olyan régen volt RS Audi, hát erre tessék, itt van még egy:

Csak ez 6-os, és a Délinél akadt horogra.

A június első és második hétvégéjét is Surányban töltöttük, és már végre volt alkalmunk strandolni is a Dunán - először Surányban, másodjára Horányban. Ez utóbbi jobban kiépített (infrastruktúrával is), kulturáltabb, igényesebb, mint a hozzánk közelebbi, cserébe sokkal kavicsosabb, és hát egy pár percet autózni is kell odáig. Bár bringával sem egy nagy kaland.