Viszonylag friss beszerzés, már amikor a poszt készül, így május közepén, és kicsiben is majdnem olyan impozáns, mint igaziban. Egyébként nem állnak hozzám olyan közel ezek a szupersportkocsik, jó, persze, eltátom a szám, ha az utcán látok egyet, meg posztolom is, de valószínűleg akkor sem vennék ilyen holmit, ha a nyakamba szakadna egy EuroJackpot. Kicsiben félig-meddig kötelező kör, hiszen a gyűjteményemben szerintem helye van az ilyen egzotikumoknak, ötöspakkok formájában kimondottan szeretem is ezeket összeszedegetni, így külön meg tényleg csak a rend kedvéért. F1-est egyébként itt mutattam utoljára, P1-est meg itt és itt, 720S-em is van valahol, amiről viszont nem született külön poszt (ellenben nagyrészt ez adja a Senna alapját, mármint a valóságban, de kicsiben is nehéz letagadni a rokonságot), és akkor nagyjából körbeértünk. Mutatom tehát kicsiben:

Nyilván megfigyelhetők a kisautón elnagyoltabb részletek, elsősorban az első lámpák és a hátsó nagy szárny környékén, de összességében szerintem sikerült átadni azt, amiről ez az autó szól: erős, sebesség, dinamizmus. Nekem ez esetben elég is ennyi, a hátsó traktuson a részletek kifestése pedig egy kicsit feledteti is az előbb említett hiányosságokat. Itt van a kocsiról egy jó kis promó videó:

Na minden jót, vezessetek óvatosan!

Tavalyelőtt nekem kétségtelenül ez volt a csúcs, és most megint volt szerencsém eljutni. Idén már nem úsztam meg ingyen, közel 8 rongy volt a jegy, de szerintem megérte, nagyon is. Még úgy is, hogy amúgy csak egy fél napot voltam kint szombaton, amiből egy jó órát, vagy egy kicsit többet is masszívan zuhogott az eső. De szerencsére nem vagyunk cukorból, a csodás gépek esőben is jól mutattak - sajnos a fotóim így viszont nem lettek túl jók, de annyi ember annyi helyre tett fel jó képeket, hogy ez valamelyest kárpótol.

Mint szinte minden kilátogató ismerősömnek, és valószínűleg az idegeneknek is, a fenti képen látható Gulf Porsche 917 volt a legnagyobb attrakció, amely nem replika, hanem konkrétan az a versenyautó, ami nyert Le Mans-ban (idézet a TC-ról: "Richard "Dickie" Attwood 1970-ben ezzel a konkrét autóval nyerte meg a Le Mans-i 24 órást"). Tátott száj, áhítat, művészet, költemény. Ez ugye nem a hosszúfarkú változat, amely már szerepelt a blogon kisautóként, hanem a K-jelű, azaz kurz (rövid) verzió, de ettől még gyönyörű. (Az autó kapcsán érdemes még errefelé is elnéznetek.) A fotókra kattintva az albumomba juttok, ahol mozgás közben is megtekinthető az autó a legutolsó videón.

Ha Matchboxban is megnéznétek, hogy néz ki egy ilyen csodálatos 910-es Porsche, ide kell kattintanotok. Kicsiben nem annyira, de élőben nagyon alacsony, tényleg, abszolút megdöbbentő mértékben. A MB anno nem a legjobban kicsinyítette le ezt a klasszikust, ezt meg is beszéltük anno, igaziban látni viszont pont jó elégtétel volt.

DeTomaso Pantera is járt már a szirszarjaimon kicsiben, azóta is ott figyel otthon a polcon, de élőben ez is más élmény, más dimenzió, főleg ha látja és hallja (!) az ember körözni a Hungaroringen.

BMW CSL "Batmobile" nagyban a fenti képen, kicsiben pedig emitt a Hot Wheels jóvoltából. A feketéről is van kép az albumban. Amit viszont nagyon sajnálok, hogy pl. a Procar BMW M1-ről nem tudtam képet csinálni, nem is láttam, merre parkolt. Hasonlót viszont ugye láttam a Müpában pár éve. Na, száz szónak is egy a vége, szuperjó élmény volt ez idén is, és bátorítanálak Titeket, hogy pörgessétek végig az albumot, vannak még érdekességek - és nem csak a versenyautók között.

Ja, motorokat is sikerült fotóznom, ha már motorral mentem...

A platós Truck után befutott egy szép zöld Wagon is, csak ez most már nyílik elöl ide-oda, így ennek megfelelően (vagy pont fordítva) a Matchbox Moving Parts sorozatban kapott helyet. Porsche Petivel meg is jegyeztük a kisautó kapcsán a május 12-i börzén, ahol szereztem (egy Tomica-csere útján amúgy), hogy basszameg, az ilyen kivitelnek kellene az alapnak lenni, hiszen ez sem gyűjtői speciális kiadás, ott van a csomagoláson a 3+ felirat.

Apropó csomagolás: nem bontottam ki, így hagytam, kár lenne érte. Majd esetleg akkor mutatom meg kibontva is, ha belefutok egy jóárasított példányba, de szerintem erre nincs sok esély. Szép egyébként ez a metálzöld szín a kocsin, a fehér off-road felnik is tetszenek, de ugye a truváj ezúttal is a nyíló ajtók, ráadásul ablakkerettel együtt nyílnak, ami egy fokkal életszerűbbé teszi a dolgot. Csak így a poszthoz készített fotókat elnézve tűnt fel, hogy milyen jó, hogy ráírták, hogy egy Willys Wagonról van szó, mert oldalról simán letoyotalandruisereztem volna... ;)

Úgy tűnik, rendszer lesz belőle, hogy a vallási ünnepeket motoron töltöm, és ez jó. Persze nem igaz, hogy az egész ünnepkör alatt nyeregben lettem volna, a kimenőm hétfő délutánra szólt, de így is sikerült egy tartalmas kis túrát legurulnom. Zuglóból Pilisvörösvár, Piliscsaba, Tinnye, Perbál, Tök, Zsámbék, Páty, Biatorbágy, Sóskút, Érd, Budafok volt az útvonal, valami ilyesmi:

Piliscsaba és Tinnye között még mindig (vagyis inkább újra) üzemel az Üvegtigris, és a mai napig kedvelt pihenőhely a Garancsi-tó mellett, most is elég sok motorossal találkoztam ott:

Egy párszor még megálltam itt-ott egy kicsit, de fotót máshol nem csináltam. A kis TW tartja a kb. 3 literes fogyasztást, ami remek hír, munkába járáshoz nagyjából egyszer kell tankolnom egy héten, nagyjából ezer forintért. Remélem, ez marad is így. Na minden jót!

Nem is vettem észre, milyen jól keretezte a tavalyi évet két külön Civic-poszt, az elsőnek egy 2016-os Type-R volt a főszereplője, a másodiknak meg egy 2017-es. Úgyhogy most itt következik egy 2018-as a Hot Wheels jóvoltából, premier modell, tehát az első színben, amiben megjelent:

Az ismerőseim körében elég megosztó, de nekem határozottan tetszik, mármint most ugye az igaziról beszélünk, nem a kisautóról. Bírnék egy ilyet otthon, bár valószínűleg sosem lesz ilyenem, ezért is jó, ha kisautókat gyűjt az ember, mert így mégis meglehet minden, amire az ember egy kicsit is rákíván. 

Egy kicsit a szemembe sütött a nap:

Mammut mellett találtam.

Majdnem ismétlés ez a poszt, de mégsem. Az történt ugyanis, hogy mivel egy pár gumikerekes Hot Wheels kisautóm túlélte Thanos csettintését, azokat feldobtam a HW-csoportba a FB-on, hogy valaki vegye meg. Volt köztük olyan, amit nem vett senki, így mérgemben felbontottam egy maradék Cars & Donuts kisautót, a címből talán már rá is jöttetek, melyiket. Hát mit mondjak, megérte:

A Matchbox-változatot már kiveséztem közel 9 éve, de most sem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy az Alfák többnyire azért kicsiben is (de persze élőben még inkább) baromi jól tudnak kinézni, ha nem kúrják el őket, nézzétek csak meg ezt a 4C-t, vagy az immár klasszikus MB Sprint Zagatót... Ez a kis HW modell sem lóg ki a sorból, sőt. Oké, a részletezése nem tud annyira cizellált lenni, mint az 1:43-as - azóta már rég elkóborolt - tesói esetében, de ekkorában teljesen rendben van, a gumikerekes menő felnik pedig végtelenül vagánnyá teszik. Az alja fém, így a minőségérzet is a helyén van. Külön köszönet a magyar zászlóért a motorháztetőn ;)

Ezeket mindig megnézegetem, ha arra járok:

Széles utat!

Szerintem nem panaszkodhatunk a Hot Wheels 2019-es felhozatalára, egy újabb remekül sikerült kisautóval jövök ma tőlük, egy 1971-től 85-ig lényegében változatlan formában gyártott Land Roverrel. Mármint a kicsinyített másával:

A kisautóról itt van minden, amit tudni érdemes, de van még egy remek linkem, ez saját, a kb. egy évvel ezelőtt posztolt legutóbbi HW Landyhez. Tetszik ez a kivitel, vagányak ezek a brutális off-road kerekek alatta, jók a kocsi arányai, annyi részletet festettek ki rajta, amennyit minimálisan illik, és a platóra is jutott egy kis cucc, szóval szép munka, a fehér tető szélén látható kis festékhiba ellenére is. Jó lenne még beszerezni a közeljövőben a MB friss megoldását is a témában. Az mondjuk nem platós.

Természetesen vettem tartalékot is... ;)

Májusban három hetet töltött a mocim a szerelőnél, no nem azért, mert ennyi vagy ilyen súlyos baja lett volna, hanem inkább csak el voltak havazva, illetve lassan érkezett meg az alkatrész. Legalábbis ezt mondták. Igazándiból a megvásárlása óta (azaz kb. kerek egy éve) terveztem, hogy elviszem átnézetni, illetve apróságokat megcsináltatni rajta, és persze amit már írtam is korábban, egy lánccsere is szükségessé vált, szóval tervezett látogatás volt. Csak én rövidebbre terveztem. Mindenesetre megcsinálták a szokásos szezon előtti (valójában inkább alatti) karbantartást, olajcserét, cserélni kellett a kuplungkart és a kormánycsapágyat is a lánc és lánckerék mellett, mindenféle tömítéseket, volt egy kis karburátorállítás is, úgyhogy most jobb a motor, mint új korában. Mutatom a szép új láncot, amíg nem túl retkes:

Minden perc élvezet ezen a kis Yamahán, nagyon élem továbbra is...!

Kettőt is mutatok a mai posztban, a Hot Wheels 1932-es verzióját, amely egy kb. 20 éve létező casting, illetve egy Matchboxot, ami egy 1935-ös pickupot mintáz, viszont csak idén mutatták be. Egyik sem tartozik az úgymond gyűjtői profilomba (többek között ezért nem is láthattatok eddig a blogon HW Bone Shakert), de ezt már a 33-as Plymouth kapcsán is megjegyeztem, viszont ez a kettő valahogy mégis megtetszett, különösen úgy, hogy pár nap eltéréssel szereztem őket be itthon valami üzletben. Legyenek meg, abból baj nem lehet. Kezdjük az elsővel:

Viszonylag hamar eszembe jutott, hol is láttam én már ezt a kocsit sárgában:

Hát az American Graffitiben! Persze ha az ember utánanéz, könnyen rájöhet, hogy ez nem ugyanaz, még ha az évjárat stimmel is. Mindenesetre a külön sárvédős autókból fel vagyok mentve, nekem ezek mind ugyanolyanok, elnézegetem őket, de otthonra egyik sem kéne. Maximum kicsiben:

Ez a HW casting nem új, 20 éves is elmúlt, viszont a szín igen, és az egyből megfogott. A fekete autó oldalán látható dekoráció színe klasszul visszaköszön a vasfelnis kerekeken, így ellensúlyozva valamelyest a csupaszt motornak köszönhető nyers összhatást, ennél már csak akkor lenne vadabb, ha a motor és a hűtőrács nem krómozott, hanem mondjuk az is matt fekete lenne. De mondom, így is bejön. Az alábbi Matchbox már nélkülözi a gazdag krómozást, ami nem is meglepő, ha az oldalára kitalált építőcég képzeletbeli tagjaként tekintünk a kisautóra, azaz egy munkaeszközként. Bár nehéz elképzelni, hogy valaki tényleg egy ilyen jellegű járgánnyal bonyolítsa az egy építkezésen előforduló kisebb-nagyobb szállítmányozási feladatokat, de ne legyünk földhöz ragadtak, miért is ne?

Nagyvonalúan elhagyták a kisautótól a hátralátási segédleteket, nem csak a külső visszapillantók hiányoznak a kocsiról, hanem a fülkeablak is, de így legalább nem kell látni, ha lepotyog a rakomány, majd úgyis dudálnak... A matt zöld szín telitalálat, az egyéb szürkékkel is jól működik, és hozzájuk a sárga(-fehér) dekoráció szintén remek választás. Külön jópofa a az ajtókra elhelyezett NOT FOR HIRE felirat, ezeket mindig szeretem, olyan életszagúvá teszik a megvalósítást az ilyen kis ötletek. Igaziban valahogy így néz ki egy ilyen choppolt tetejű Ford:

Esetleg még megmutatnám azt a kisautót, ami valamelyest témába vág, bár nem hot rod, hanem egy gasser, ráadásul nem is az enyém, hanem Milán fiamé, és ez persze látszik is rajta:

Régebben írtam, hogy ő az arany meg króm autókért van oda, úgyhogy a fenti példány eklatáns példa az ő ízlésére, de hát nem vagyunk egyformák. Úgy egyébként ez a kisautó szerintem eléggé rendben van, ajándékba járt emlékeim szerint a Régióban 2-3 db HW vásárlása esetén, és adtak hozzá még egy versenylámpát is, műanyagból. Úgy gondolom, hogy ez a szekciója a gyűjteményemnek nem fog sűrűn bővülni, így szerintem a következő hot rodos posztig ne álljatok féllábon ;)

Május 23-án a DS-szalonban jártam az új DS3 Crossback nevű autó bemutatóján, ami szép és jó volt, finom volt a francia reggeli is, de a Citroen-szalonban található régi Traction Avant azért még mindig sokkal érdekesebb, mint szinte bármi az utolsó 25 évből...

Sajnos ezt nem lehetett tesztvezetni, de még megtapogatni, beülni sem. Kicsiben mutattam már többek között itt és itt, sőt itt is, ajándékba viszont emezt sikerült zsákmányolni a bemutatóról:

Ez a Norev kisautó is megvolt már, de így szépen becsomagolva az igazi.

Egy csomószor volt már szó a blogon Jeep-ről, össze is szedtem gyorsan ide egy kis ajánlót: Superlift, Leo, egyik Wrangler, másik Wrangler, Bruder, Wagoneer, Liberty, Jeep Truck, esetleg egy jó Ites, meg volt egy ilyen ökomenikus poszt is, több egyéb mellett. A mai téma egy 67-es Jeepster Commando, amelyet a Hot Wheels készített el nekünk kicsiben, és akasztott a hátuljára egy menő mocit is:

Motort szállító autók is voltak már errefelé többször, ezek közül az egyik kedvenc egyértelműen a Sunagon, a másik a Matchbox Holden, esetleg még a Dodge Rampage. De itt az az igazi truváj, hogy a motor is kapott tampózást, ami egyértelműen feldobja, kár, hogy ezt egy picit rontja a túloldali nézete, különösen a kerekek ilyetén leegyszerűsítése. A "hordozó" szerintem nagyon jól jól sikerült, kapott tetőcsomagtartót, elé szúrófényeket, az első lökösre meg csörlőt, illetve nagyon jól néznek ki ezek az új típusú terepjáró kerekek, szerintem nálam ilyet most láttok először. Belül sem lehet panasz a kidolgozásra, és a színválasztás is szerencsés - összességében egy nagyon jól sikerült kisautóról van szó, remélem, Nektek is bejön. 

Május 19., Budapest, útban a Váci úti börzére:

Annyira jól néz ki, már csak egy kis ültetés kéne neki.

A Hot Wheels új szerszámot készített a Nissan 300ZX modelljéhez, gondolom, ha a régivel hozták volna ki újra, az nem illett volna rendesen az utóbbi pár év során csúcsra futtatott japán autós vonulatba. Igazság szerint ráfért az előző szerszámra a nyugdíjazás, ez az új sokkal arányosabb, sokkal életszerűbb, még ha hordozza is a HW megszokott jellemzőit, de szerencsére visszafogottan. A jó tervezés miatt nincs szükség a részletek festésére, egyedül ugye a hátsó lámpát is magába foglaló egység az, ami viszont csak így, részletesen kifestve működik jól, de így tényleg nagyon ütős.

Az utolsó képen látható szerintem, hogy a trióból a fehér hozza legjobban az igazit, emellett a Matchbox kisautója is kicsit szétfolyósnak, kicsit bumfordinak tűnik, pedig hát az úgymond etalon volt számomra. Majd egyszer még szívesen bezsákolnám a Tomica Premium 300ZX-ét is ezek mellé, ha sikerül, szólok. Addig is minden jót!

Mondanám, ha így lenne, hogy fizetett poszt következik, de senki nem fizet nekem az ingyenreklámért, talán ezért is hívhatom ingyenreklámnak. Mindenesetre láttam egy tök jópofa járgányt nemrég, amit meg is mutatok Nektek:

Utánanéztem, mi ez, hát elektromos kerékpárnak hívják, de az összhatás inkább mégis egy kisebb motoré, nekem nagyon tetszett. Mondjuk miután láttam az árát, el is döntöttem, hogy ilyenem sem lesz egyhamar. De kéne.

Erős Pista:

Ilyenek mászkálnak Budapesten. Szlovák rendszámmal :D

Köszönjük, Emese!

Az előző posztokban mutatott két új Porsche után egy még újabb következik most, az utolsó léghajlító, azaz az utolsó léghűtéses 911-es, azaz egy mezei 993-as a Hot Wheels jóvoltából, elegáns fehér színben. Sok poszt volt már egyébként régebben is Porsche-témában, az egyik kedvencem ez volt, de belinkelem még a mai delikvens felvadított változatát is, csak úgy emlékeztetőül. 

Annak ellenére, hogy tényleg egy mezei kivitel, nekem nagyon bejön. A fehér háttéren elkövetett fotók mondjuk nem annyira segítenek, hogy a kisautó remek formája és arányai átjöjjenek, é valószínűleg igaziban sem ezt a színt választanám, mégis azt kell mondjam, hogy ez így, ebben a formában nagyon ütősre sikerült. Kifestették rajta a lámpákat, előre kapott egy emblémát, modern és visszafogott a felni, mármint ezen a szinten, így a Hot Wheels erre a Porschéra részemről megkapja a 10 pontot. Kíváncsian várom a folytatást, remélem, ebből is lesz egyszer rendőr...

A tavaly októberben tárgyalt Hot Wheels 71-es Porsche 911-es megkapta a - szerintem - lehető legjobb festést. Biztos valamiféle gyerekkorból megmaradt fétis, hogy a kisautókat legjobban rendőrfestéssel szeretem, sőt valszeg az egész kisautógyűjtés is ilyesmi, mindegy, de az egyik legjobb/legszebb német sportkocsi nem lehet ez alól kivétel. És ahogy a reklámban is hallottuk ezerszer, "így is lett":

A bal hátsó kisablak sorjáit, és a fehér alapszínhez képest fájóan hiányzó első lámpafestést leszámítva nekem ez így jó, ahogy van, még villogó sem kell a tetejére, és az én példányom egy pici hibája sem tűnt fel addig, amíg le nem fényképeztem, de bontatlanul van még két darab, így nem is igazán zavar. Ez most az egyik legújabb kedvencem.

Nagy várakozás előzte meg a Lamley-n már tavaly októberben belengetett terepes Porsche hazai megjelenését, és nem véletlenül: mindig nagy az izgalom, ha a Matchbox egy legendás autó kis másával jelentkezik, illetve hát ilyenkor mindenkinek azonnal kell belőle példány. Nekem is. Az április 7-i börzén jutottam hozzá végül, „természetesen” viszonteladótól, nekem nem volt olyan szerencsém, hogy üzletben, normál áron tudjam megvenni. Így viszont egyből hármat is behúztam, ki tudja, mit hoz a holnap. Mutatom is egyből, modelltörténettel most nem fárasztanám magunkat:

Kicsi lett, és talán a kelleténél egy fokkal keskenyebb is, de semmi zavaróra nem kell gondolni, összességében megfelelő a mérete. Az oldalsó dekorációk nekem bejönnek, az viszont, hogy az első és hátsó lámpákra nem jutott semennyi festék, nem beszélve a tetőcsomagtartóról, szerintem elég baj. Különösen annak a fényében, hogy a szintén csomagtartós Datsun esetében ezt meg tudták oldani, úgy-ahogy. A fehér felnik jól mutatnak a kocsi alatt, ez kötelező kör volt, a ködlámpák kialakítását viszont még reszelgethették volna egy kicsit. Írtam már máshol, hogy szeretem, amikor az alsó része az autónak anyagában is eltér a felsőtől, itt ezt igényesen sikerült megoldani, nem zavaróan nagyok a rések. Itt egy kis teaser egy elkövetkező Porschés poszthoz:

Kellemes hétvégét!

A Lurdy-házhoz mentünk egy gyors körre szociautókat nézni:

Utána játszótereztünk a legifjabbal.

Tavaly hozta ki az alábbi sort a Hot Wheels a detroiti "Big Three" tiszteletére, én meg beszereztem. A gumikerekes HW-sorok gyűjtését befejeztem, de ilyen "simák" jöhetnek továbbra is, különösen ilyen szép grafikával. A hatosfogatban megtalálható izomautók külön-külön már voltak a blogon, vagy legalábbis a nagyobb részük, a Boss Mustangról korábban írtakért ide kattintsatok, GTO-ért ide, ilyen évjáratú Novát még 2008-ban mutattam, de az olyan régen volt, hogy már én sem emlékszem, viszont március körül lett egy remek Gulf-festésű mainline darabom belőle, ami viszont meg még nem volt itt a blogon. Pár Challenger emitt szerepelt már (jut eszembe, a Vanishing Point-ban megismert fehéret ebből beszereztem nemrég Greenlight-ként, itt megnézhetitek, külön poszt nem lesz), Torino meg itt. De nézzétek csak meg egyben a hatot:

Visszafogott dekorációt kapott az összes, nem túl csicsásak a felnik sem, úgyhogy mondhatni, ízlésesen összeválogatott szett, ráadásul itthoni, bolti beszerzés, szóval csak ajánlani tudom a muszklik kedvelőinek. Igazam van?

Múlt hétvégi programajánló:

A Humvee volt a kedvencem, három is volt kint megfelelő legénységgel. Félixnek pedig a kosaras tűzoltó tetszett a legjobban. Le a kalappal a szervezőknek, tényleg minden kint volt, teljesen megtelt a Városliget kiállítókkal és látogatókkal is, egyedül az nem tetszett, hogy egy három és fél éves gyerekkel az igazi attrakciókhoz kivárandó félórás sorok kezelhetetlenek. Mármint az én három és fél évesemmel ;) Köszi a figyelmet, jövőre gyertek ki Ti is! 

Az van, hogy kezdem utálni, hogy szinte minden évben van már valami újabb évforduló, aminek kapcsán egymás után jönnek ki "kihagyhatatlan" szettek, sorozatok... Ez a kettő itt alant most épp egy Superfast 50. évfordulós sorozat két tagja, amely sorozatból először megjelent négy kisautó, mind nyitható ezzel-azzal. A Merci és a VW mellett egy Honda S2000 és egy Range Rover tartozik még ide, azoknak a motorházteteje és a csomagtartó ajtaja nyílik, emezeknek meg az ajtajai:

A másik kettőre nem volt szükségem, remélem, mire megjelenik a poszt, már sikeresen eladtam őket, mert a négyet egyszerre tudtam megvenni. Amennyire megörültem a Typ3 és a Pontiac GP nyitható ajtajainak, annyira nem vagyok elájulva a T1-es aktuális megoldásától, kicsit olyan bumfordi lett, de a törekvés továbbra is dicséretes, csak így tovább, lesz ez még jobb is, ahogy ugye volt is már jobb is. Mutatom közelebbről, de mivel maradt bontatlan, túl sok jóra ne számítsatok:

A jellegzetes Samba-tetőablakokból is áldozatul esett kettő a nyitható ajtók oltárán, de esetünkben inkább nem is a konkrét kisautó technikai megvalósításának, mint inkább a ténynek kell örülnünk, hogy a Matchbox újra képes - és akar is - nyitható valamikkel felszerelt kisautókat gyártani és forgalmazni. Az 1962-es Mercedes 220SE típust megformáló kisautó esetében szerintem szerencsésebb, sőt szinte tökéletes lett a végeredmény, különösen a szürke kerekek, amik ugye az eredeti, 1963-ban debütált RW modellt idézik:

Nagyon szép darab, a színválasztás is tökéletes, a beltérben az elnagyolt kormány-megoldást meg most hagyjuk, ennek a kialakításnak az oka sejthető, ne is bolygassuk... Az mondjuk érdekelne, lesz-e ezeknek "mainline" változata - Ti mit gondoltok?