A 2014-es Matchbox Toyota Tacoma valahogy kimaradt a beszerzések közül, de az alább következő 2016-os változat mellé szerintem be fogom pótolni, mert az is egy jól sikerült darab. Itt ezt azért vettem meg, mert szeretem, ha van valami kis ötlet a kisautóban - esetünkben a könnyen lepattintható sátras felépítmény az:

Klassz matt festést kapott, fekete felniket, csak úgy süt róla a maszkulinitás, ahogy az el is várható egy ilyen terepjárótól. Az első lámpákat kár, hogy így "vakon" hagyták, az oldalára került csíkokról szívesen lemondtam volna némi lámpafestésért cserébe, de majd talán legközelebb... Beltérről nemigen tudok beszámolni, ellenben a felépítmény teljesen autentikus, a valóságban is létezik hasonló, amit az alábbi kép is bizonyít:

Jó kis darab ez, mondom, bár pont a korábbi Lifeguard-kivitel fényében kicsit érthetetlen választás számomra, annyi más ilyen platós izé létezik még, ami nem jelent meg Matchboxként, de mindegy, az van, ennek kell örülni. Mert azért annak mindig örülünk, amikor nem egy ezredik lánctalpas Jupiter-hókotrót hoznak ki, ugye?

A fent látható csoda a Hankooknak köszönhető, mint a németországi TUNE IT! SAFE! kezdeményezés 2016-os főszponzorának. Ez valami olyasmi kampány, hogy a tunerek használjanak jó minőségű és legális alkatrészeket, benne van a kinti illetékes minisztérium is, meg gondolom, nagyobb tunerek, ill. autóipari gyártók, beszállítók. Mindig egy feltuningolt rendőrautó a jelképe az adott évi kampánynak, ezt hordozzák körbe a rendezvényekre, kiállításokra, illetve futtatják meg az autós magazinokban, PR-jelleggel. Ezt a tavalyi kocsit csinálta meg a Matchbox nemrég kicsiben:

Nekem tetszik. Újabb fajta Corvette-jeim nem nagyon vannak a gyűjteményemben, de ezt behúztam, mivel rendőrségi festést kapott, így valamelyest különleges darabnak mondható. 2009-ben írtam először amúgy a saját darabjaimról, azóta csak nagyon elvétve, például itt, legutóbb pedig emitt - mondom, nincs túl sok ilyenem kicsiben. A rendőrségi mivolta mellett még az is a megvétele mellett szólt, hogy Matchbox, és hát abból olyan ritka a normális autó mostanság, hogy minden apróságnak örülni kell :) Ezért is lett ugye ez a kis sorozat a héten...

Folyton panaszkodom (sőt panaszkodunk), hogy kevés a normális új Matchbox, aztán egyszer csak hopp, a nyakunkba hullik pár olyan újdonság, amitől aztán újra megbocsátjuk a Mattel összes bűnét MB-témában. Nemrég például megjelent ezt a Hudson Hornet rendőrként (Sheriff felirattal, ami egy picit más, de nem nagyon), és azt kell mondjam, szép munka! Indítok is ennek örömére egy tematikus hetet. Ez tehát a heti téma első posztja, és a fenti kép ne zavarjon meg senkit, nem egy Hornet szerepel rajta, hanem egy Super 6 Sedan, viszont maga a fotó annyival jobb, mint amiket találtam, hogy ezt a hibát bevállaltam. Íme kicsiben:

A tavaly januárban mutatott Hot Wheels mellett nincs miért szégyenkeznie, sőt. Azt sokan túl harsánynak tartják, ez meg hát ugye a szokásos dekorral elegánsan visszafogott, tekintélyt parancsoló. Ajtó is több van rajta, ami rendőrként hasznos és így érthető, továbbá nem arany rajta a krómozás, nincs leültetve, chopolva, plusz autentikus kerekeket és kiegészítőket kapott. Keblemre, Mattel!

Létezik ennél kúlabb videó evör???

Ugye, nem? Tessék végignézni, bár nem rövid! A legjobb a táncpárbaj 18:50-től... És hát van benne egy Delorean is. A stáblistáig meg jó játék felismerni benne a cameókat.

Már régóta terveztem, hogy a Skifhez kapott sátrat és egyéb kiegészítőket kiárulom, mert nincs rájuk szükségem. Talán emlékeztek, talán nem, de emitt írtam ezekről, illetve valamit mutattam is, szóval sátor, elősátor, fellépő, kisszékek, kisasztal, ilyesmi. Viszont akárhányszor elhatároztam, hogy meghirdetem a pakkot, el is halasztottam, mert nem voltam képben, milyen állapotban van a két legfontosabb dolog, a sátor és az elősátor. A többit tudtam. De mivel minden szirszar lent volt elásva a garázsban, egyszerűen nem éreztem magamban elég fizikai és lelkierőt, hogy felcuccoljak. Na, egészen mostanáig, ugyanis most végre vettem a fáradtságot, és felcipeltem mindent a garázsból, kiterítettem, amit ki kellett, és megszemléltem:

Az eredmény: mindkét sátor hiánytalan és hibátlan. Ez már csak azért is jó hír, mind nekem, mind a vevőnek, mert eladtam az utánfutót, minden kellékével együtt, egyben. Mert nekem már nem kellett, öt évig kiszolgált, de nem használtuk sokat, vagy eleget, kint pedig, a szabad ég alatt, nagyon sajnáltam, hogy folyamatosan megy tönkrefelé... Lett ugye közben kombink, lett kisbuszunk, így tegnapelőtt kora délután meghirdettem, késő délután pedig már el is vitték. Fillérre annyiért, amennyiért vettem ;) És ha már lúd, legyen kövér, két bringát is eladtam a futóval együtt, így már csak a Marathon és a BMX maradt meg a garázsban:

A BMX egyébként azóta kapott két zsír új gumit, majd egyszer mutatom. A Skifnek meg szerintem nagyon jól áll a két retro bringa a hátán... A bejegyzés elején látható fotót innen szerváltam, egy nagyon helyes kis posztból, ami egyébként inkább képekben erős. Doszvidányá!

Ferkó Zuglóból:

Igazából ebben a színben alig tűnt fel ott az utca túloldalán, ahova egy babakocsitolós séta során elvetődtünk...

Talán nem mindeki tudja, de nem a pár évvel ezelőtt bemutatott darab (első indexre került posztom!) az első Hot Wheels Delorean DMC, hanem készült már egy a nyolcvanas évek elején is, Turismo néven. Az iménti linken elolvasható a sztori, a lustábbaknak összefoglalom: a HW 1981-ben megállapodott a DMC-vel, hogy mivel sokat szerepelt a készülő kocsi a sajtóban, megcsinálják kicsiben. Aztán amikor már a szerszámok is készen voltak, a cég visszalépett, máig sem tudni pontosan, miért. Az eredeti szerszámot egy kicsit áttervezték, hogy ne legyen egyértelműen felismerhető az autó, gondolom, innen az ormótlan orr és a nyilas hátsó lámpák, és Turismo névvel kihozták. (Btw 2001-ben Charawheelsként, azaz japán Hot Wheelsként megjelent már Marty McFly és Doki szolgálati autója HW-logóval, de az nemigen jutott el Európába, és manapság sem annyira egyszerű beszerezni. Illetve hát nem olcsó, na.) 2009-ig kellett ugye várni egy hivatalos HW-változatig kis hazánkban, és a Mattel volt olyan jófej, hogy az azóta számtalan színben megjelent kisautót elkészítette az "eredetit" idéző színben is. A 81-ben elsőként megjelent példányok beltere bézs volt, az enyém már az egy évvel későbbi, fekete belsős (és sokkal gyakoribb) eresztésből való. Börzén, apróért vettem, mutatom:

A szinte kurrens változatot csak és kizárólag azért vettem meg, hogy meglegyenek egymásnak, mert szerintem baromi jól mutatnak együtt. Élethűség tekintetében az újabbik nyilván köröket ver a régire, annak viszont ott van a fém alváza, ami elég komoly erősség, a klasszikus blackwall kerekekről nem is beszélve... De ugye, hogy ugye?

Legenda vagyok...

Szinte kerek nyolc évet kellett várnom egy bontott másodpéldányra - de meglett. Persze ez a kijelentés egy kicsit sántít, mert nem a First Editions lett meg duplán (illetve egy jó ideje de, de abból mégsem lett bontás, hanem inkább eladás), illetve más verziókban van és volt belőle már több is, mégis ez az első, amit ténylegesen a kezembe foghattam:

Ez a metálbordó Typ3-as a Hot Wheels Cool Classics sorozatában jelent meg, amely sorból már mutattam egy pár másik verdát, és ez a példány is ugyanazokkal az erényekkel bír, mint a többi ugyanonnan, azaz szép a festése és menők a felnijei, a fém alváz viszont az eredetiben is megvolt már. Pizza-kormány ide vagy oda, ez bizony egy példásan kidolgozott kisautó, nagyon sajnálom, hogy az ilyen, valamiféle érdekességgel ellátott darabok (szinte) teljesen kimentek a divatból. Nyilván nem a kereslet hiányának okán.

Városliget, a majális előtt egy nappal...

Viszonylag gyorsan lefolyt idén májusban a hype a most következő Hot Wheels VW T2-es kapcsán, ugyanis meglepő módon ebből a kisautóból annyi sok érkezett Magyarországra, hogy szerintem még az is vett belőle, aki nem akart. Én is behúztam belőle egyszerre több darabot is, mert ki tudja, mit hoz a jövő, de jutott olyan is, amit fel is bontottam:

Platós VW-témában egyébként egy kicsit nagyobb, 1:43 körüli méretarányban már mutattam egy T1-est régebben, duplakabinos is szerepelt már a blogon, sőt duplakabinos (Siku) T2-es is, de nem volt kérdés, hogy ez is kelleni fog, sőt ha lesz normális recolor, az(ok) is. HW T2-esekkel eddig nem álltunk túl jól, bár kétségtelenül volt próbálkozás... Nem fáj, hogy ez egy szénné tuningolt, porig ültetett verda, szerintem jól áll neki ez is, ahogy a Greenlightnak meg az áll jól, hogy az a gyári modellt idézi a lehető legjobban. Ja, és ha már itt tartunk, egy ilyet is vettem nem olyan régen az egyik börzén, egy újabb VW SP2-est, amely típusról már írtam, de azért mutatom itt és most, mert erről az új darabról nem terveztem külön posztot:

És persze kibontani sem szándékozom, ez egy újabb kisautó az ebből-veszünk-majd-kertesházat alapba... A lég hűtsön Titeket!

Először úgy volt, hogy a Merci busszal utazunk. Aztán meg hogy a Hondával, utánfutóval. Végül így, és cserébe végig 130 pályán.

Ma két Volkswagen jön, egy régebbi, és egy újabb. A régebbit a Városligetben fotóztam Húsvétkor:

Az újabbat nagyjából ugyanakkor, csak már a mi utcánkban:

Persze nem kérdés, melyik kéne jobban ;)

Négyre bővült a Tomica Dandy-flottám, azaz az 1:43-as Tomicáim száma. Ez a piros-fehér Bogár az újdonság:

A festést és a villogót leszámítva ugyanazt tudja, mint a narancs, szóval erről most nem is írok többet. Jutányos áron jutottam hozzá, ezért is csaptam le rá, egyébként ahogy látszik is a képeken, nemigen volt rá szükségem. De most már mindegy...

Nem mondom, hogy nagyon bőlére eresztette a wikipedia, mindössze ennyit ír, szabad fordításban: "A Fiat 238-ast a Fiat nevű olasz autógyár gyártotta 1967-től egészen 1983-ig. A kisteherautót '67-ben mutatták be a sikeres 1100T utódjaként, az Autobianchi Primula alapjaira építve. Számtalan karosszéria- és felépítmény-változatban készült haszon- és személygépjárműként is. 1974-ben a Fiat egy új kistehert mutatott be, a 242-est (tessék, ez az, ha valaki nem vágná a formát fejből, nekem is megvan ugyanis), nagyobb benzinmotorral, de ahhoz már dízel erőforrás is volt.  Bár az eladások végig jól alakultak az eredeti motorral, később mégis kihoztak belőle egy erősebben motorizált változatot. Aztán 1983-ban leváltotta a Ducato." Kicsiben, 1:43-as méretarányban a Legendás rendőrautók sorozatból szereztem be az újságosnál:

Szerintem túl nagy lett egyébként, mert modellként túlnő a nemrég mutatott rendőrségi T2-es Volkswagenen, pedig a valóságban annál jóval kisebb ez a kocsi. Illett volna ezt az állítást egy fotóval is alátámasztanom, tudom, de a méretezés miatt annyira szarul néznek ki együtt, hogy inkább hagytam, a nemsokára következő legújabb Tomica Dandy modellem egy fokkal jobban mutat mellette, így inkább azzal fotóztam össze. Ettől függetlenül teljesen rendben van, ahogy a sorozattól ezt megszokhattuk, részletes, élethű és szép. Már amennyira az igazi is az ;) Figyelem, lesz még hasonló rendőrautó!

A Várban lőttem Húsvétkor:

Eszméletlenül kívánatos, még a gyári(nak tűnő) vonóhoroggal is...

A most következő óriási méretű bolygókerekes, önjáró Mazdát hasonlóan a hasonló kivitelű, de kisebb Merci kisbuszhoz, 2000 forintért vettem, kizárólag eladás céljából - úgy voltam vele, hogy ezen is lehet fogni egy kis zsebpénzt. Persze tetszett is azért, így úgy voltam vele, hogy ha nem megy el, az sem baj, szívesen elnézegetem én ezt otthon is. Mind a közel 40 centijét:

Mint az utolsó képről láthatjátok, jók voltak a megérzéseim, amikor kiszúrtam a vaterás hirdetést... ;)

Ezt a régi, bolygókerekes, Merci kisbuszt (L407 talán) ábrázoló játékot azért vettem meg, mert olcsón hozzá tudtam csapni az eredetileg kiszemelt, következő (2-es jelű) posztban tárgyalandó autóhoz. Az is bolygókerekes lesz, ahogy a cím is engedni következtetni. Kissé sajnos hiányos, mert szerintem két kis sziréna (hangszóró) hiányzik a tetejéről, de összességében egyben van. Azt viszont, hogy működik-e, nem tudom, még nem tudtam kipróbálni, de sort kerítek majd rá, ígérem!

Furcsa, hogy a vezetőfülkében két ennyire eltérő bőrtónusú ember kapott helyet, viszont ami jó, hogy bár csak festett formában, de van tűzoltókészülékük is,jobb félni ugyanis, mint megijedni, nem véletlenül kötelező felszerelés az azilyen nagyobb teherautóknál. Az autó elején a Mercedes-csillag nem áll túl jól, ellenben a kerekeit nagyon szépen sikerült megformázni, teljesen élethűek a tárcsák. Amúgy meg az egész kisautó is meglehetősen élethűnek mondható abból a szempontból, hogy hát az igazi sem egy szépség, ez a kicsi (1:24-es méretarányra tippelek) viszont különösen rusnya, szokás mondani, annyira, hogy már szép. Na, valahogy így vagyok vele én is, ezért vettem meg. Három bolti Matchbox áráért...

De szép kerek szám! Ehhez az egyik örök kedvenc dukál:

Szintén Zuglóból. A kormány meg biztosan jó kezekben van ;)

Az április eleji börzén fogtam ezt a madarat, együtt egy másik korabeli Siku társaságában, amiről majd csak később lesz szó. Ekkorában ilyenem eleddig nem volt, csak nagyobb, 1:43-as méretben, azt mutattam is. (Vicces, hogy a linkelt poszt utolsó mondatában mit írtam, illetve hogy aztán pár hónappal később milyen autót is vettem.) Szóval ott figyelt ez a kisautó egy asztalon, és először nem is vettem észre, mert az első mondatban említett kis társát szemeltem ki magamnak, felemeltem, megérdeklődtem, mennyi az annyi, és lényegében az alku közben emeltem be ezt a darabot is a történetbe, így kerekedett ki végül 2000 Ft a kettőért. A másiknak van egy pótlandó hiányossága, de ezt nem tervezem felújítani (vagy helyesebben: felújíttatni), ez szerintem így még pont rendben van, szerkezetileg teljesen ép, a festés pedig azt mutatja, hogy megjárt pár üldözést, de mindig győztesen került ki ;)

Biztos mondtam már, de szeretem ezeket a régi Sikukat, még ha nem is feltétlenül az élethűség az erősségük, megvan bennük a régi játékok kedves bája, az odafigyelés a részletekre, azaz az elhivatottság, hogy a gyerekek hadd kapjanak valami jót és igényes holmit. Ezt ma már - legalábbis a mutatott régi Merci akkori kategóriájának mai megfelelői esetében - nem olyan könnyű megtalálni, de talán nem csak a játékok tekintetében. Filozofálás OFF ;)

Jó múltkor sikerült a narancs Trabi mellé egy (sőt két) újabb trafikos tesót szereznem, de egyikhez sem járt a gyári kerék, csak valami apró izék, meg se mutatom. Az április eleji börzén ezért három "normális" kisautó mellett vettem egy filléres, roncs Burago dzsipet csak a négy kereke miatt. Hát, talán inkább valami személyautót kellett volna inkább, mert ezek túl nagyok lettek, de most már maradnak:

Tök jól áll szerintem ennek a Trabantnak a valóságos bilikékhez képest sötétebb, így talán komolyabb kék szín, a kerekek meg, hát istenem, mint tehénnek a csizma, ami ugye, ahogyan azt a Top Secret! óta tudjuk, igenis működik... Úgy, ahogy.

Zugló, Uzsoki utca. Április eleji találat.

Hát pont ugyanilyen képet nemigen találtam, nem elég nagy az internet már a szirszarjaimnak, úgy látszik, de talán ez is megteszi. Kicsiben ez egy viszonylag új darab a Hot Wheelstől, és hát baromi jól néz ki, egyszerűen nagyszerű, kevés sallang, jó szín, normális kerekek - harmonikus az egész. Mutatom:

A Porsche-rajongók igazán nem panaszkodhatnak az elmúlt pár év felhozatalára, az egyre erősebb japán vonal mellett a Hot Wheels szépen teljesít e téren is, klassz és érdekes darabokat hozogatnak ki folyamatosan. A csík az elején egy pöttyet elcsúszott, de a lámpafestés nagyjából pontosan sikerült, ez jó hír. Az oldalsó feliratok nélkül talán túl sivár lenne már, így pont jó. Szerintem, ha lesz még belőle mondjuk narancssárga recolor, azt majd még megveszem, esetleg pirosban, de az igazi valami autentikus Martinis versenyfestés lenne, az még bejönne. Meglátjuk.

Imre küldte a rendőrt Dunaújvárosból:

A Volvót meg Pécsről:

Köszönet a kiváló találatokért!

Március utolsó, de kellemesen napos vasárnapján - mert előtte szombaton egész nap forgattunk - ellátogattunk a két fiúval a budaörsi Kocka kiállításra, az ország legnagyobb lego-kiállításaként hirdetett rendezvényre. Arcpirítóan sokba került a belépő, és nem mondom, hogy teljesen megérte, de ez részben a mi hibánk, hiszen akár egy egész napot is el lehetett volna tölteni ott játszóházzal, kajálással, mindennel, de mi "csak" a kiállítást néztük végig, illetve utána még egy fél órát építgettünk egy kicsit az erre kijelölt részen, mert ebédre haza kellett érnünk. Két gyerekkel a kiállítást sem tudtam maradéktalanul élvezni, de azért a nagyját sikerült megnézni, és hát amikor így vagyunk, az elsődleges cél, hogy ők érezzék jól magukat, nem (csak) én. Pár képet is lőttem, az egyik kedvencem ez a reptér volt, amire még az AN-2-est is megépítették:

Gyűrűk Ura és egyéb fantasy-témákban is volt pár klassz dioráma:

Külön helyezték el a többitől a Star Wars-os legókat:

Itt meg a minden más:

Kellemes volt egyébként, tényleg, de engem zavart a túl sok ember - mindenesetre a rendezők tuti elégedettek lehettek, valószínűleg elég nagy nyereséggel zárják majd a kiállítást...