"Figyeldoda, fater, az milyen csaj már...!"

Aki igazából Rozsomák:

Ez a poszt egyébként a múltkori szuperhősös poszt folytatása. Ezúttal egy mutáns következik, aki valami miatt a Farkas nevet kapta a magyar szinkron elkészítésekor, zárójelbe téve az azelőtt megjelent képregényeket - volt is hiszti belőle rendesen. Na mindegy.

Tulajdonképpen abban sem vagyok teljesen biztos, hogy Farkas szuperhősnek számít-e egyáltalán. Superman az, ez nem vitás, menti az embereket, pusztítja a gonoszt, clear cut. Pókember is stimmel, bár ő főleg a csajjal van elfoglalva, és csak úgy mellesleg menti a többieket, kvázi hobbiból. Batman megint egy kicsit más tészta, neki ugye nincs semmilyen szuper-képessége, és akkor az ő példája alapján akár ki is jelenthetjük, hogy az nem előfeltétele a szuperhősségnek. De a kérdés az, hogy fordítva is igaz-e ez? Azaz hogy ha valakinek van valami ilyen képessége, mert mondjuk mutáns, és azt nem rosszra használja, akkor az szuperhős lesz? Vagy a jó ügy sem fontos? Magneto szuperhős például? Mert ha Farkas az, neki is annak kell lenni. Farkas ráadásul a képességeit nem úgy általában használja az emberiség biztonságáért, hanem inkább csak a saját maga és kis csapata érdekében... De ez is mindegy, tőlem lehet akár Farkas is az. Vagy Rozsomák. Gyerekkoromban - sőt néha még mostanában is - gyakran azon gondolkodtam, milyen szuper-képességre vágynék? Superman minden képességét nem ismerjük, de repülni meg szemmel lézerezni tuti jó móka, azt bírnám. Valamelyik régebbi filmben ráadásul sikerült olyan gyorsan körberepülni a Földet, többször is, hogy vissza tudta fordítani az időt. Az is baró. De szerintem macerás a fickó, sokszor túlkomplikálja a dolgokat. Én azt mondom, Xavier professzor az ász, aki a gondolataival tud másokat befolyásolni. Bár erre szerintem Orbán Viktor is képes, sőt egy egész országgal is el tudja ezt játszani, de most hagyjuk ezt. Szóval a gondolatátvitel, az lehet a legnagyobb tutiság. Besétálnék a bankba, heló-haló, jöttem a pénzért, mindenki csak a szépre emlékezzen, viszlát. Hóvégén meg para a leltárkor, de addigra én már rőzsére égtem valami távoli szigeten. Vagy így csajozni. Jut eszembe, a legjobb az lenne, ha Jedi lennék. Visszatérve Xavier profra: a gerincét miért nem gyógyíttatja meg valamelyik kis pajtásával??? Ott volt az, amikor a kesztyűs kiscsajt Farkas véletlenül keresztülgyilkolta a karmaival. Az első ijedtség után gyorsan megérintette, a csajszi átvette tőle az ön-regeneráló tudását és már jól is volt mindenki. Ugyanezt miért nem lehet mondjuk édeshármasban is...?

Először gondolkodtam, tetszik-e ez a megoldás a pengékre, de végül arra jutottam, igen. És jó a sérója is. Ez is kétarcú, tud mogorva és tud mérges lenni. Pont elég.

Kellemes napot!

A cím alapján két dologról is szólhatna ez a poszt, de egy harmadikról fog. 'A tigris' William Blake verse, magyarul is ütős, kétszeresen is, szeretem. A másik Alfred Bester sci-fi regénye, a Tigis! Tigris!, gyerekkorom egyik, ha nem 'a' legnagyobb kedvence, amit azóta is már vagy ötször elolvastam - és most megint kedvet kaptam hozzá. Szóval ezekről nem szól ez a poszt, hanem sokkal inkább egy klassz harci helikopterről, amelyet hívnak még csatahelikopternek vagy támadó helikopternek is: ez az Eurocopter Tiger UHT, német színekben (Bundeswehr), 2006-ból. Újságos sorozatban jelent meg, ez az első szám, így bevezető áron jutottam hozza 600 forintért. (itt jegyezném meg, hogy a kiadó ezúttal jó munkát végzett a papír tekintetében is, ugyanis az újság teljesen rendben van, a szöveg, már amennyire értek hozzá, tehát semennyire, szakmailag teljesen rendben van, talán egy kicsit száraz.) A következő szám már majdnem 1400 volt, így azt ott hagytam, a sorozatból legközelebb a Mi-24 fog majd kelleni, gondolom, addigra lesz vagy 3000 Ft az ára. Ilyen ez igaziban:

A lapozás után egy részletes típusismertető következik. Hajrá!

Két újabb gyűjthető minifig jön ma. A londoni guardot a bolhán cseréltem, a jó múltkor mutatott műtősnőt adtam érte, az űrkatona pedig szintén csere útján került hozzám, egy ötéves kislánynak adtam érte egy sellő királyt - nem kellett nagyon győzködnöm :D

Mindkettő szuper!

Szokás szerint porsche fotós haverja - Rudi bá' - készítette a képeket. Köszi szépen!

Ez a Nissan már volt korábban is...

A FB-on találtam a Magyarország képalbumban:

Jó kép 1965-ből.

Ma tobzódok, egyszerre három kisautót mutatok. A közös bennük egyrészt az, hogy mind a három Matchbox, de ezen felül mind a három olyan koncepció, ami végül nem valósult meg. Így tehát fantáziaautóknak csak óvatosan nevezhetők, tudjátok, azokat nem szeretem. Emezeket viszont igen. Főleg, hogy az első kettő Super GT, amelyek valami miatt nekem nagyon bejönnek. Nem akarom most (sem) nagyon szaporítani a szót, az interneten mindenki utánaolvashat e csodás gépezeteknek, csak egy rövid kis ismertetőt kap mindegyik.

A fenti kép egy kellemes kis képes cikkből származik innen.

Első fiam első szülinapja van ma, hepihepi!

Azért nem írok most modelltörténetet a mai szereplőről, amely egy nyitott Mercedes-Benz CLK (aka W208), mert amikor elkezdtem olvasni az infókat a wikipediáról, egyszer csak arra ébredtem, hogy a homlokom koppan a billentyűzeten. Most ennyi fér bele: 1998-tól 2003-ig gyártották a C-osztály alapjaira fejlesztett sorozatot, de a zárt változatot már egy évvel korábban lecserélték, csak a cabrio húzta eddig. Az autó egy kissé nagypapás már mai szemmel, akkoriban azonban teljesen rendben volt - én speciel még most is szívesen elfogadnék egy ilyet magamnak. Igaz, van bennem némi elfogultság a nyitott autók iránt. Kicsiben ez Matchbox. Hasonlóan a Z3-ashoz ezt is telefonnal fotóztam, így elnézést a minőségért, valahogy a görbületeket nem követi jól élességgel, bár ez velem akkor is simán megesik, ha normális géppel fotózok...

Együtt szereztem be őket, és szemmel láthatóan is jól megvannak egymás mellett. Kábé pont ugyanazokkal az erényekkel és gyengeségekkel bír, mint a Bimmer, ráadásul ennek műanyag az alváza és a cseppet sem csodás MB-logót felpingálták a bal oldalára hátulra, ami egyáltalán nem volt jófejség. A szép arany színnel nincs bajom, de ezen kívül is van egy pár jól eltalált darab a kínálatban. Ezt a kereket kevésbé szeretem, mint a csillagfelnit, de nem akarok panaszkodni, igazán nem áll neki rosszul...

Egy ilyet még szeretnék. Mondjuk pirosban...

Jó hírrel kezdem a júniust: ma nem Hot Wheels lesz a téma ;) Legutóbb a Z8 kapcsán említettem, hogy nincs BMW Z3-as Matchbox-om. Azóta lett. Ez volt az új Bond első autója, Pierce Brosnan-nel egyszerre debütáltak tehát az Aranyszemben, mint titkos ügynökök. Az első nem angol járgány volt, tehát mondhatni, filmtörténeti jelentőségű. Azért esett erre a típusra a producerek választása, mert az Aston Martin akkoriban épp nem mutatott be semmilyen újdonságot. A pénznek ehhez nyilván semmi köze nem volt. Három filmre kötöttek szerződést a bajorokkal, tehát a Z3-at a 750-es, majd a Z8-as követte (az Aranyszemet pedig ugye A holnap markában, majd A világ nem elég).

Három érdekesség még: az egyik, hogy a filmben egy prototípus szerepelt, de nem túl sokat. Egyszer maga James Bond használta Kubában, de nemsokára cseréltek Jack Wade-del (Bond még szólt is neki, hogy óvatosan vezessen, és hát ne nagyon nyomogassa a gombokat), illetve még Q bemutatásakor láthattunk egy kicsit többet a kocsiból, amikor is kiderült, hogy ejtőernyők segítik a fékezést, ha arra van szükség, tud kilőni rakétákat is, ebben is van ejektáló ülés és szipi-szupi radarrendszer. Na, ezek közül egyiket sem mutatták akcióban. Kösz. A második, hogy James Bond ilyen-olyan ismerősei, barátai közül az említett (CIA-s) Jack Wade az egyetlen, aki Bond-verdát vezethetett! A harmadik pedig, hogy a bajorok meglepték Brosnant egy ajándék BMW 850 CSi-vel, meghálálandó az erőfeszítéseit, hogy a filmben Bondként a BMW-t promotálta. Pár héttel később gyorshajtásért lemeszelték, épp közel 200-zal ment. De bevetette sármját, illetve mesélt a rendőrnek pár titkos trükköt a filmből, így egy figyelmeztetéssel megúszta.

Nézzük akkor ugyanezt kicsiben! Nem, nem ugyanez valójában, egyrészt kék helyett zöld, másrészt ez sem hivatalos Bond-autóként jött le a MB gyártósoráról - gondolom, hasonló okokból, amiért a Z8 sem. 1996-ban történt mindez, az én autóm és ezt az évszámot viseli dombornyomással a fém (!) alvázon, de nyomtatva 2011 van rá, ami azért érdekes, mert ebben az évben ismét megjelent a Z3 a MB palettáján, de ekkor már módosított spoilerrel, oldalsó tükrökkel, új szélvédővel és egyéb apró különbségekkel. De nem tudom, miért... Nekem jó ez:

Elég részletes a belső, még a kis gumiszőnyegek mintázata is kivehető, kívül pedig kifestették mind az első, mind a hátsó lámpákat. A hátsó rendszámtábla helyére pedig egy ovális fehér Matchbox-logo került, enélkül azért ellettem volna. Rugózni azt nem tud, és mondanom sem kell, rakétákat sem tud kilőni. De nekem bejön.

Szólok, ha meglesz a Z4 is ;) (Tényleg, Z1 miért nincs MB-ban...?)

Árultam megint a börzén, ez volt a harmadik alkalom. Köszönet jár nem csak minden vásárlómnak, hanem a kedves szaktársaknak is (most nem sorolom), akik - amellett, hogy sok jó magyar forintot hagytak nálam - nagyon sokat segítettek egyébként is, hol cipelni, hol pakolni, hol árulni, hol csak ott lenni, ami gyakorlatilag végig tömeg-feelinget generált az asztalomnál ;) Thx.

Go, Trabi, go!

Ma is izom a téma. Kezdem a régebbivel, amely a bliszter felirata szerint egy 1973-as Pontiac Firebird, de a szép zöld kisautón emellett a Trans Am felirat is szerepel. A modelltörténetet ezúttal is ellógom, írtam róla itt, a MB-tesót pedig mutattam emitt. (És hogy hogyan kell szépen régi izomautót fotózni, mármint igazit, itt meg tudjátok nézni.) Köszönet érte a Hot Wheels-nek:

A nagyobb méretű hátsó kerekeket nem úsztuk meg, de azt kell mondjam, elmegy, nem fáj. Annyira. Mint egy foghúzás. A színválasztás meglepően szerencsés, jól áll neki ez a zöld, a fekete belső viszont így egy kicsit eltűnik...

Jut eszembe, itt az alkalom egy pótlásra, a fentebb linkelt első poszt írásakor még nem volt meg egy másik HW-példány, amelyet 2010 februárjában vettem, azaz fél évvel később, de azóta valahogy elfelejtődött. Mutatom most:

Igen-igen, a hátsó kerekek itt is túl nagyok, de itt már-már zavaró mértékben. A világosabb árnyalatú zöld szín viszont itt is tetszetős. Összességében egy jó kiállású kisautó, csak a hátsó durvanagy kerekeket tudnám feledni... Ez egy első generációs modell, talán mondanom sem kell, ellentétben a fenti második generációssal. Egyértelműen ez utóbbi jön be jobban. Ja, és ilyen Matchboxokat is mutattam.

Ugorjunk 12 évet!

És egy gyártót is. A Pontiac-ot a most következő 85-ös Camaróval együtt vettem (és szintén nem megyek bele a történelembe, írtam már e típusról is), és ahhoz hasonlóképp ezt sem érheti igazán kritika, minden tekintetben nagyon hasonló kivitelű játék:

A belső itt is fekete, de ez a piros külső miatt eggyel jobban tetszik. Ez már kapott oldalra egy-egy vékony fekete dekorcsíkot is, illetve nagyon szépen kifestették a hátsó lámpákat is. Tükrök egyikre sem kerültek, de a hiányuk nem elviselhetetlen. Nehéz dönteni, melyik IROC-Z tetszik jobban, ez, vagy inkább a MB-változat, ez egy kicsit talán kevésbé elnagyolt, az viszont 8-dot kerekeken hasít ;) Az utóbbi jó néhány poszt Hot Wheels-dömpingje most egy kis időre véget ér, nagyjából végigértünk a friss beszerzéseken...

FONTOS SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY: vasárnap kint leszek a börzén, lesz nálam nagyon sok nagyon jó cucc, szinte mindet mutattam már itt, de kénytelen vagyok ritkítani. Szóval aki teheti, jöjjön, és aki akar, szóljon előre, mit vigyek neki! És akkor a végére pár klassz régi Camaro-hirdetés - a lapozás után.

Így közel két hónap távlatából megemlékeznék a legutóbbi börzéről is, jobb későn, mint soha. Számomra két szempontból volt érdekes, az egyik az volt, hogy kimentem megint eladni, tehát béreltem asztalt meg minden, a másik pedig az volt, igaz, ez utólag kapott jelentőséget, hogy sikerült végre beszerezni egy régóta erősen vágyott Matchboxot. És ez a Ford Pickup. Még annak idején porsche által olvastam róla a szomszédban, és kitaláltam, hogy nekem kell ilyen. Wild Life Truck is kéne, de majd meglesz.

Kezdjünk egy kis orosz nyelvleckével:

A régi ruszki vasjátékok fél éve szerepeltek errefelé utoljára, de mivel sikerült megint beújítanom egyet, most felveszem a fonalat. A mai főszereplőnk a №15 "Boyevaya Razvedyvatelnaya Dozornaya Mashina" (Боевая Разведывательная Дозорная Машина) - BRDM-1 könnyű úszó-felderítő páncélozott jármű (БРДМ-1), ilyen:

Lényegében tehát egy négykerekű, de úszásra is képes felderítőről van szó, könnyű páncélzattal. A BRDM-1 másik neve egyébként BTR-40P, és 1959-től gyártották hét évig, nagyjából 10.000 darabig. Ha a hasonló posztoknál mindig hivatkozott remek Hungarian Diecast blogra átkattintotok, megnézhetitek az összes variációt a szintén szovjet gyártmányú MB-méretű verzióból, és azt is megtudhatjátok, hogy az én műanyagalvázas verzióm a legkésőbbi az összes közül. Persze nem makulátlan:

És egy jó értékelést is olvashattok a kis páncélosról, amit így én most megspórolok, csak annyit jegyeznék meg, hogy mintha egy kicsit aránytalan lenne az 'utasfülke' előtti orr-rész, valahogy túl hosszúkásra sikeredett. Kerek 1000 forint volt a bolhán, ami nem túl sok.

Így most már tényleg csak két tank kéne a sorozatból...

Gondolom, tudjátok, melyik könyvből...

Na, megtaláltam a régi szuperhősös sajtóhirdetéseket, amelyeket emitt említettem:

Az idő megszépíti az emlékeket, de azért ezek nem voltak rosszak, ugye?

Mindenki ismeri, apám egyik megunhatatlan kedvence, szóval nagyon nincs is mit írnom. Következzen a Hot Wheels egyik legnagyobb 2012-es dobása, amelyet szépen előkészített a tavalyi meglepetés, íme K.I.T.T.:

Matchbox K.I.T.T. már volt a blogon, Darda is, de ez veri mindkettőt. Nem kicsit, nagyon. (Valójában egy ERTL-em is van volt, az meg ilyen, közelebbről pedig ilyen.) Kívül is jó, belül is szokatlanul kidolgozott, van neki szép rendszáma hátul, no és persze a vörös futófény is megvan elöl, nagyjából. A felnik, amiket alá pakoltak, talán nem a legjobbak, de legalább törekedtek rá, hogy jól nézzenek ki, nekem belefér - ide passzoló dísztárcsás felnije inkább a Matchboxnak van, de amikor amazok csinálták meg az autót, akkor még nekik sem volt...

A hajtás után pedig pár szép nagy 3D render a híres fekete Firebird-ről:

Ma csak képek:

Aztán meg itt van pár kép az igaziról is:

Kellemetes pénteket!!!

Nemrég kérdezte pont a barátnőm, hogy ugye egyszer elviszem őt egy szafarira? Mondtam, persze. Még az a szerencse, hogy ehhez a járműveket már be is szereztem: nagy szerencsével és a már-már állandó forrásommá avanzsált beszerzőm hathatós segítségével ismét meglett egy gyerekkori kedvenc szett, mindjárt két példányban. A ma már csak leginkább trafikáruként hivatkozott kategória egyik - számomra legalábbis - legemblematikusabb képviselője a most következő műanyag Safari (Rally) Jeep. Ezeket a homokozóba szánt játékokat mindig is nagyon kedveltem, nem véletlen, hogy túl vagyok Wartburgon, Trabanton, teherautón, no és természetesen a Bogarakon, de ez még nagyon hiányzott. Hogy a magyar kisipar jeles képviselői honnan honosították ezt a játékot, meg nem mondom, de akinek van ötlete, küldje bátran el kommentben, hálás lennék. Az bizonyos, hogy nem a legelsőnek linkelt posztban szereplő ITES Jeep volt a minta, ennek teljesen más a felépítése, az arányai és még a mérete is. Apropó méret: 1:24-esnél nagyobb, viszont 1:18-nál talán egy hanggal kisebb, nem tudom jól belőni, de inkább az utóbbihoz húz. És igen, van utánfutója is, amit húz, azon pedig egy kis kabinos motorcsónak (vagy vitorlás árboc nélkül), forgatható kormánylapáttal. Mutatom az egyik pakkot pőrén is - ugyanis a csomagolás megbontását meg tudtam oldani roncsolás nélkül, a kis fém kapcsokat kihajtogattam, majd a fotózás után vissza:

Hát igen, nem érheti az a vád a kisautót, hogy sorjamentes... Van rajta bőven mindenfelé, ami egy pár éves gyereket a hiánygazdaság kellős közepette valószínűleg nem taszított letargiába, így ebből kiindulva én sem leszek annyira szigorú, azt mondom, nem zavar. Ahogyan a részletek, mint mondjuk a műszerfal, elhagyása sem. A legyártás óta eltelt minimum 30 évet bontatlanságából kifolyólag elég szépen átvészelte, az idő vasfoga egyedül a fém tengelyeket csócsálta meg, a puha műanyagon semmiféle elhasználódás nyoma nem látható - de még egy karc sem! Ugyanez igaz a vontatmányra is:

Tetszik az utánfutó sárvédője. És együtt sem néznek ki rosszul:

Oké, az tény, hogy e játék gyártásakor semmiképp sem a minőségi paraméterek voltak a legfontosabbak, például a kiszedés után az egyik dísztárcsa rögtön a kezemben maradt, és csak nagyon nehezen tudtam visszapattintani a helyére (három műanyag bütyök fogja, úgy-ahogy), de arra, amire készült, nagy valószínűséggel tökéletesen alkalmas: hogy a homokozóban toligálják, betemessék, rálépjenek, megfürdessék őket. A lenyelhető kis alkatrészekkel pedig úgy lehettek, hogy ezeknél károsabb dolgokat is benyel egy gyerek élete során, ami bemegy fent, úgyis kijön lent, nincs miért aggódni...

Külön most nem térnék ki a csomagolás elemzésére, leginkább az angolok 'so eighties' kifejezésével tudnám leírni, az oroszlántól eltekintve is olyan leójégkrémes az érzet, nagyon tetszik! Hogy a szafari, a rally és a csónak hogyan jön össze, nem tudom, de talán nem is számít, egy játszható szett lett a végeredmény, és ez a lényeg.

Mindenesetre a Safari Rally Jeep beszerzésével e témában valószínűleg most lezárult a gyűjtésemben egy korszak, ugyanis nagyjából minden ilyesmi meglett, amit terveztem, hasonló kivitelű faros Ikarusom vagy Csepel Bulldogom belátható időn (és büdzsén) belül úgysem lesz, ha meg mégis, majd szólok!

Anno írtam, hogy azt tervezem, a Skif nem csak a gyomrában, hanem a hátán is terheket fog cipelni, mégpedig bringákat. Ehhez ugye beszereztem a Thule cuccokat, de jó szokásomhoz híven teljesen használhatatlan, hiányos állapotban. Na, belekezdtem a projekt megvalósításába, mert rohamosan közeleg az idő, amikor fogom a pereputtyot és elhúzunk melegebb égtájra - a Balatonra. Pár hónappal ezelőtt az Obiban vettem egy jó hosszú alumínium izét, amivel a kőművesek egyengetik az aljzatot, valami simítót. Még az áruházban jól kettévágtam, ebből lett a csomagtartó az utánfutóra. Már akkor is nagyon büszke voltam a hihetetlenül konstruktív agyamra, engem az isten is mérnöknek teremtett! (Nem, csak vicceltem, ilyenekben tök kontár vagyok. A barátnőm nagyapja meg is jegyezte, hogy igazán lecsiszolhattam volna az éleit, miután elvágtam. Tulajdonképpen teljesen igaza van.) Most az elmúlt hétvégén pedig folytattam. A Tescóban vettem két olyan gumi kormány-fogantyút, ezek tartják majd a vázat. Miután szárazon nem tudtam ráhúzni, némi étolajhoz kellett folyamodnom, de végül rámentek. További csavarokat szereztem be, majd vasárnap a kiskrapek alvásideje alatt levonultam apám garázsába. A korábban vásárolt simító egyik hátránya, hogy baromi széles. Erre a derék svédek nem gondolhattak, így a Thule "talpából" le kellett vágnom vasfűrésszel némi anyagot, de megoldottam. A rögzítési pontokat is muszáj voltam áthelyezni, de a végén összeállt:

Mivel még hiányzik egy pár olyan gumi markolat, amiket említettem, csak az egyik oldalt tudtam kipróbálni, de úgy tűnik, minden klappol. Ez csak próba volt, a váz alatt átfutó 14-es csavar kapni fog valami gumi borítást (valszeg slag lesz az), illetve a felhajtható rúd mindkét oldalán jó nagy alátéteket is, de mondjuk, 95%-ban készen van a nagy mű. Baromi büszke vagyok ám magamra, mert hát nem kenyerem a barkácsolás egyébként, bár az a pár lakásfelújítás azért megtanított néhány dologra... Például hogy hogy lehet kevés pénzből középszar megoldásokat szülni :)

Egyik legkedvencebb zeném evör:

Ebből a kis videóból is látszik, hogy a színvonalas zenei produkcióhoz nem nagyon kell komoly színpadi technika, látvány, tánc és fény. Csak tehetséges énekesek és zenészek. Meg aki megírta. Ugye? (Sokan sokat tanulhatnának tőlük...)

Apróbetűs rész: csak hogy ne kelljen kattintgatni, elmondom, hogy ugye Mike Patton a Faith No More után/mellett több más formációban is nyomja az ipart, az egyikük a Peeping Tom, amely név ismerős lehet, ha más nem, innen. A tasla beatboxoló bringa nem más, mint az egyik legjobb női versenyző a szakmában, az America's Got Talent-ben tűnt fel, ott sem volt rossz. Balra pedig Imani Coppola, aki szintén nem szarral gurít, ha éneklésről van szó. És tökre bejön, ahogy táncikál...

A Chevy Chevelle a HW vonatkozásában igen hálás téma, mert nem nagyon nyúltak eddig mellé. A szirszarjaimon itt írtam róla először, itt meg másodszor, de három a magyar igazság, mutatok ma is egyet. Konkrétabban egy 1964-es SS-t, amely ilyen a valóságban, utcai változatban:

A gyorsulási pályára pedig növesztettek rá egy ormótlan dudort, ilyet:

Nagyban egyértelműen tetszik az autó, örülök, hogy a Hot Wheels ezt is betette a kínálatba - máskülönben biztosan nem ismertem volna meg ezt a fajtát. Első blikkre talán a kisautó érdekes színe tűnhet fel, de ez a szürkés-lila jobban megnézve nem is rossz...

A kisebbik dudor pedig szerintem a motorháztetőre kihelyezett fordulatszámmérő, talán az olajhőfok-műszerrel társítva, nem tudom. Klassz kis gép ez, csak a pizzakormányt tudnám említeni feltűnő negatívumként, de ezt ellensúlyozza a csodás orr, az a kedvencem... Remélem, a HW továbbra is megtartja azt a jó szokását, hogy mainline-ban kihoz néha ilyen kis remekműveket.

Legyetek jók!