Írtam nem olyan régen, hogy egy új projektben vagyok. De nem írtam, hogy mi ez. Na majd most! Még a covid, a lezárások, a karanténok előtt egy pár hónappal kitaláltam magamnak, hogy elkezdek egy kicsit jobban odafigyelni magamra, az egészségemre, a testemre. Az egyik motivációm, nyilván amellett, hogy jobban tetsszek a csajoknak a feleségemnek, az volt, hogy vészesen elkezdett közeledni a 46. szülinapom. Pont ennyi idős volt faterom, amikor 1975-ben megszülettem. Az már régebben megfogalmazódott bennem, hogy biztosan nem szeretném úgy elhagyni magam, mint anno ő, aki bár rendszeresen dolgozgatott hol a garázsban, hol a kertben, amíg tudott, de a sportokat még a tévében is kerülte, és ez eléggé meg is látszott rajta, jelentős súlyfelesleggel csinálta végig úgy az élete második felét, és ez sok egyéb problémát is okozott neki. A testalkatomat tőle örököltem, mindenem, mindenünk vékony, és ugye ha ilyen alapozással hízik el valaki, az még rosszabbul néz ki...

A nagyobbik fiammal én mondjuk gyakorta focizok, a kettővel sokat bringázunk, úszni is lejárok néha, illetve az utóbbi két évben még a futásra is rávettem magam, de úgy gondoltam, némi otthoni súlyzózással megpróbálok némi izmot is növeszteni a testemre. És közben normálisabban enni, elengedni a kólát, az édességeket, a fehér kenyeret, a sok tésztát. Kajafronton egészen könnyedén ment a váltás, és kiegészítve a rendszeres mozgással sikerült is viszonylag gyorsan leadnom 13 kilót, majd tartani a 80-85 kg közötti intervallumot. Ezt gondoltam ki magamnak versenysúlynak. A két, egyenként ötkilós régi súlyzóm mellé beszereztem még egy pár 10-est is, elkezdtem ezeket használni, mellette fekvőtámaszozni, ilyesmi, és azt vettem észre, hogy ez az otthoni edzés nekem nagyon bejön, kis túlzással minden nap csináltam, csinálom azóta is, plusz elkezdtem fehérjeport is fogyasztani kiegészítésként. Több ismerősöm, de ami még fontosabb, a feleségem szerint is elég hamar elkezdett látszani az eredmény, bár szerintem most még csak ott tartok, hogy ha a tükörbe nézek, akkor már "normálisnak" látom magam, de még messze nem izmosnak ;)

A feleségem is elkezdett rendszeresebben tornázni, futni, kardiózni, ráadásul még előttem, de ő az itthoni mozgás mellett edzőterembe is járt, viszont ez ugye a járvány miatt egy darabig vagy nem működött, vagy csak nehézkesen, szóval kitaláltuk, hogy anyám kozmetikájában azt a helyiséget, ahol régebben egy külsős masszőr dolgozott, einstandoljuk, és megcsináljuk magunknak azt egy mini edzőteremnek. Ennek az anyagi fedezetét a februárban esedékes szja-visszatérítésből gondoltuk előteremteni, de én nem akartam ennyit várni, a különböző edzős gépek hosszas netes keresgélését hamarosan beszerzés követte, ennek érdekében pedig még jobban átszelektáltam a mindenféle gyűjteményeimet, és tényleg csak azokat a dolgokat tartottam meg, amik nagyon a szívemhez nőttek. Még egy pár felesleges, de értékesebbnek mondható ruhámat is eladtam, néhány régi festményt a sufniból, ilyen-olyan egyéb régiségeket a garázsból. Kellett is, mert több dolgot néztem, néztünk ki: először is egy nagyobb kombinált fitness-gépet, aztán emellé egy taposót, aka steppert, anyám pedig jelezte igényét egy gyaloglógépre.

Mivel ez utóbbit ő fizette, ez lett meg a leghamarabb, és egyből el is kezdte használni. Egy nagyon egyszerű Dynamax gépről van szó, meglehetősen korlátozott képességekkel, de amire neki kell, azt remekül tudja. Másodjára a stepper lett meg, amit két szempontból is szerencsésen sikerült megvennünk: kitaláltam ugyanis, hogy elsőre jó lesz nekünk a használt is, így kb. harmadáron sikerült egy Kettler Montanát beszereznünk, lényegében karcmentesen, kiváló állapotú teleszkópokkal. Ráadásul a FB-on talál hirdetésben látszott, hogy zuglói az eladó, és mint később kiderült, csak két utcányit kellett érte autóznom. A kombi gép már keményebb dió volt, mert egy alapvetően 300 ezres csodát néztem ki magamnak (Tunturi HG20 típusút), de aztán hopp, feltűnt egy megkímélt használt példány a Jófogáson féláron, és már mentem is érte. Kapuvárra :) Még szerencse, hogy családi csapatszállítóm van, így szétszedve bár, de faszán belefért, majd az egész mindenség szépen lepakolódott a garázsba. Ja, nem, a steppert a hálószobába telepítettem, mert a feleségem nem akart tovább várni.

Márpedig a három gépezetnél több kellett a kis szoba edzőteremmé avanzsálásához: az ősi, csúnya, erősen megviselt linóleumot fel kellett szedni, a helyiséget újra kifesteni, plusz valami normálisabb padlószőnyeget letenni. Mindezt egy régi festő cimbora segítségével mintegy két hét alatt meg is oldottuk az új év legelején, vásároltam utána még szép nagy gumiszőnyegeket a gépek alá, két nagyobb Ikeás tükörből csináltam egy még nagyobbat a falra, vettem továbbá egy francia stílusú kétkezes súlyzót és két egykezest szettben (szállító: Gazo Fitness), no és a Hervis készletkisöprő akciója keretében beszereztem egy 10- és egy 16 kilós kettlebellt. És január 20-ra sikerült eljutni oda, ahova szerettem volna:

Maga a szoba (amit tervezek még egy kicsit így-úgy dekorálni, de ez ráér) nagyon kicsi, ennél több cucc nem is nagyon fér be (azért az egyik kedvenc régi magnómnak szorítottam némi helyet a sarokban), a hasznos terület nemigen nagyobb 10 négyzetméternél, viszont a nem hasznos részében szerencsére van egy régebbi, de lényegében sohasem használt infraszauna, plusz egy kis zuhanyzó, amiket így megörököltünk. Úgyhogy kábé mától el is kezdjük rendesen használni a privát "edzőtermünket", aminek nagyon-nagyon örülök, és ha jól számoltam, két ember egyévi (normálisabb helyre szóló, budapesti) fitnessbérletének az árát alapul véve egy éven belül meg is térül a kis befektetésünk. Nyárra meg készül a beachbody ;)

Utaltam rá korábban, hogy várhatóan a Jézuska is kitesz majd magáért az ajándékok frontján, főleg legók terén. Apósoméktól egy tűzoltós szett érkezett, anyósoméktól egy Unimog-szerű rendőrségi rabszállítós üldözéses készlet, és mindkettő óriási sikert aratott. 

Itt a nagy truváj az, hogy a tűzoltóautó egész hátsó felépítménye egyben forgatható, amiből kiemelhető a fecskendő, amit megnyomva egy átlátszó kék elemből álló "vízsugár" bukkan elő. A kigyulladt burgerező is helyes kis épület, jól megy a korábbi fánkozó és játékbolt mellé - épül lassan a város...

Motorozásról szól. Az új év első ajándéka az elsejei 13 fokos kellemes téli időjárás volt, amit némi szervezés árán sikerült rendesen kihasználnom, ugyanis el tudtam menni egy kicsit motorozni. Utoljára október végén volt erre lehetőségem, így ez már nagyon hiányzott - azt hittem, hogy a 2020-as év végéhez hasonlóan tudok majd egy kicsit még novemberben, esetleg decemberben is gurulni, de nem jött össze, vagy nagyon hideg volt, vagy nagyon esett, vagy együtt a kettő - vagy csak simán más dolgom volt. Jobban vártam így ezért a szombat délutánt, mint a Karácsonyt ;)

A Kanyarfotósok is kiírták, hogy kint lesznek Dobogókőn, és bár pont nem volt szükségem újabb fotóra tőlük, mégis elmentem arra, ott fent a parkolóban készült az első kép. A Megyeri-hídtól spontán párban mentünk egy K1600-as BMW-vel, aki szerencsére ugyanazt a kimért tempót találta ki magának, mint én, tekintettel a hideg és csúszós aszfaltra, aztán később beszélgettünk is egy kicsit, és egyetértettünk, hogy egyszer majd jó lenne mindkettőnknek egy szép nagy GS. Tessék, itt vagyok:

Innen Esztergom felé indultam, ahol szintén megálltam egy fotóra:

Aztán a 11-esen hazafelé vettem az irányt (bár eredetileg a 10-es felé terveztem hazamenni, de az hosszabb lett volna, márpedig nem akartam, hogy rám sötétedjen, így az Üvegtigris ezúttal kimaradt), de Dömösre érve nem bírtam kihagyni a hajóállomás mellett az újabb fotót, ezt sikerült ott elkövetnem:

Visegrádig már nem mentem el, mert Lepencénél inkább jobbra fordultam Pilisszentlászló felé, és a "megszokott" úton keresztül jutottam el végül Szentendrére, onnan pedig a nulláson át haza. Oda- és visszafelé is nagyon sok motorossal találkoztam, és amennyire láttam, mindenki nagyon ésszel ment, szóval úgy látszik, nem teljesen felesleges a sok figyelmeztetés az ilyen-olyan motoros fórumokon, csoportokban, hogy ebben az időben nem lehet neki húzni, mert sírás lesz a vége... Nagyon élveztem minden percét, és az új ülés is nagyon bevált, most tudtam először rendesen kipróbálni. Remélem, legalább olyan jó lesz ez az év, mint az első napja volt!

Mondhatni, hagyományosan az év végére - legalábbis az én életem történéseihez vagy mondjuk a gyűjteményem, járműveim státuszához, állapotához mérten - valami jelentősebb eseményt szoktam posztolni itt a blogon, vagy mondjuk egy nagyobb lélegzetű összefoglalást, visszatekintést. Ma nem ez fog történni, az elmúlt pár hét posztjaihoz hasonlóan "csak" egy kis színes következik ma. Szó szerint, kicsi is és színes is, mégpedig narancssárga. LEGO Minifigurák - A kezdetektől napjainkig címmel megjelent egy remek album, amit a Jézuska meghozott Félix fiamnak. (Meg egy csomó egyéb legót, de azokról majd máskor.) A könyvhöz járó exkluzív narancs classic space űrhajóst csak egy fotó erejéig kértem kölcsön, nem nyúltam le. Szerintem tök jó, és a könyv is tetszik. Tényleg.

Szegényke, mivel a házi gyártású vitrin tele van, kívül rekedt, nem tudott csatlakozni a kis barátaihoz:

Egyébként meg a gyűjthető minifigek kábé holnaptól megvásárolható legújabb sorozatából a szürkéhez hasonlóan könnyedén összeállítható egy új, lila festésű space figura is, igaz, ehhez passzoló színű légtartály nem létezik. Úgy tűnik, Hevesi Tamásnak lesz igaza... Kíváncsi vagyok, mit találnak ki majd azután. Egy tipp: ezüst még nem volt ;) Hát, ennyi volt ez mára, a hétre, a hónapra és az évre, búék mindenkinek, gyertek jövőre is! De holnap még ne, én sem jövök.

A címről jut eszembe, hogy volt már egy hasonló pár éve. Ahhoz képest ma két kisautót mutatok, és igaz, hogy mindkettő piros, de csak az egyik Porsche. Na de milyen Porsche...! Új beszerzés mind a két darab, ami a gyűjtéssel nemrég történt leszámolásom fényében talán furcsa, de írtam korábban, hogy egyszer-egyszer még elcsábulok. Ezt a kettőt már korábban kinéztem, hogy kellenének, mert elég jól eltalált darabokról van szó, de végül aztán csak december kellős közepén sikerült bezsákolnom őket egy Auchanos bevásárlásom során. Az első az új, 700 lóerős Porsche 935, aka Moby Dick. 

Igen jól sikerült. Összehasonlítva a fenti képen látható eredetivel nyilván vannak kisebb eltérések, de az összkép azt mutatja, hogy tökéletesen sikerült lekicsinyíteni, a szürke versenyfelnikért pedig tényleg külön dicséret illeti a csapatot, nagyon kívánatos lett a végeredmény. Viszont lassan most már tényleg ideje lenne erőt vennem magamon, és még így egyszer-egyszer sem venni semmilyen kisautót, mert az lesz megint, hogy elkezdenek egyre többen lenni, és csak áll bennük a pénz... Pedig a jövő év elejére ismét komoly egyéb terveim vannak, de erről majd később írok. Addig is megmutatom a másik piros darabot, ami egy klasszikus Range Rover, ahogy azt a bliszter aljára írt neve is mutatja:

Nem ez az első Range-feldolgozásuk, de ez az új mérföldeket ver az előzőre, az teljesen biztos. Szerintem a Matchbox verziójánál is klasszabb, a zöld Siku viszont már határeset. Ennek a HW-nek azonban kétségtelen előnye, hogy még megvan, ami a Corgiról, Sikuról és a régi HW Range-ről már nem mondható el, abból a 2009-es posztból már csak a rolamatikos MB van meg. Jó ez a piros szín, jók ezek a hatalmas sárdagasztó kerekek, jó a versenycsíkozás és az összes dekoráció, basszus, jó az egész. Az ilyen jól sikerült kisautók kapcsán mindig eszembe jut, hogy ha tudnak ilyet is, akkor miért nem megy ez mindig ilyen jól...? Költői kérdés volt. Ennyit terveztem mára, de figyeljetek, mert lesz még idén egy poszt! Aztán pezsgő.

Képzeljétek el, Mikulástól és karácsonytól függetlenül szerváltunk egy tök jó legót Félixnek, csere útján. Az történt, hogy a jó régen beszerzett (és persze kb. azonnal kiposztolt) régi rendőrállomást a kezdeti lelkesedést leszámítva úgy igazán sosem kedvelte meg a fiatalember, és folyton szétszedte. Ezt viszont én nem szoktam szeretni, mert egyébként van egy csomó ömlesztett legója, nem azokat a dolgokat kellene szerintem szétdíbolni, amivel amúgy tök jól lehet játszani. Azt mondta, azért szedi folyton szét, mert már nem tetszik neki ez az állomás. (Bezzeg az új...) Na mindegy, ilyen van, hogy elmúlik a szerelem, végül azt javasoltam neki, hogy oké, segítsen még egyszer rendesen összerakni, hogy lefotózhassam, aztán felpakoljuk valamelyik legós csoportba a fészen, hátha elvinné valaki pénzért, és amennyiért sikerül elpasszolni, annyiért választhat egy új szettet. Deal. És pár nap alatt valóban sikerült is eladni (a vételár háromszorosáért egyébként, csing-csing), majd a befolyt összegből egy kiváló Lego Movie készletet vásároltunk a vateráról. Legalábbis neki nagyon bejön - a lego rendőrautókért hihetetlen módon rajong. Illetve dehogyis hihetetlen, hiszen hat éves :) Mutatom a lényeget, először is a Szuperbringát, amin a film főszereplői a gonosz szerv elől menekülnek:

Belül elég sok benne a Technic elem, nem egyszerű összerakni, de a kisebbik gyermekem már nagyon profin tolja, egy-egy kisebb megakadásnál kért csak segítséget, egyébként füzetből, teljesen önállóan épít - és építette ezt is össze. A legtöbbször persze füzet nélkül legózik, saját kútfőből épít, és ez nekem nagyon nagy élmény, mert szinte magamat (azaz a 6 éves önmagamat) látom benne, öröm-bódottá. De a lényeg ez itt, alul:

Ez tuti valami Hummerbe oltott BMW X6-os lehet, hiszen elöl a klasszikus veséket látjuk, de persze nyilván fantáziajárgányról van szó, amibe több (robot)zsaru is befér, a küszöbök oldalt pedig lehajthatók, hogy hirtelen rakétakilövőkké váljanak. Hátul is felnyitható a csomagtartó, de erről külön kép most nincs. Cserébe viszont itt van a filmből az a kép, amin sok ilyen látható a "valóságban". 

Emmet és Vadóc is jött a készlettel, utóbbi a fotózásból most viszont kimaradt, biztos más dolga akadt. Emmet feje viszont nem az, aminek kellene lennie, ezt az eladó elkavarhatta, de megbeszéltük Félix-szel, hogy ez így is oké, ráadásul ugye ez a fig megvan rendesen is. De minden más megvan, sőt egy csomó pótalkatrészt is kaptunk a készlettel, szóval panaszra nincs okunk. Jó boltot csináltunk, legalábbis a gyermekem szerint. És ez a fontos.

Ma is egy Matchbox ötöspakk következik. Itt írtam, hogy majd szeretném beszerezni, és szerencsére sikerült is nemrég egy Sparban. Érdekes amúgy, hogy miért Coffee Cruisers II lett a neve, mert nekem nem rémlett római egyes változat ebből. Pedig volt! Csak nekem ez Road Tripként van meg.

Természetesen nagyon örülök neki, főleg azért, mert az első autó benne egy nagyon szép világoskék Bogár, de a többi is nagyon klassz - bár semmi különös. Mindenesetre szerencsésen válogatták össze ezt az ötöt, jól mutatnak együtt, és ha azt feltételezzük, hogy mondjuk, egy afféle cars & coffee találkozó résztvevői ihlették a pakkot, akkor (Amerikában) simán elképzelhető, hogy ezek a valóságban is egymás mellé keverednek. A sárga szín és a Lotus Europa jól állnak egymásnak, és jól néz ki az ezúttal polgári változatként bekerült '33-as Plymouth is. Kiváló matt zöld színű lett a Chevy AD 3100-as, amit amúgy mutattam már errefelé régebben kékben, a Dodge Monaco estében ez a fekete viszont inkább csak nem rossz (viszont értékelendő, hogy pontosan ugyanaz a mintázat, mint a pakk "első részében" a másik rendőrön), a jó régen posztolt világoskékhez nem ér fel. Idénre szerintem meg is vagyok.

Méghozzá egy Huracán Coupé. Nem véletlenül szerepel ennek is a kartonján Mad Mike emblémája, ha már a múltkor úgyis szóba került. Az LB a névben pedig az LB Holdingot fedi (Liberty Works/Liberty Walk), de igazság szerint csak azért vettem meg (illetve cseréltem), mert nagyon bejön ez a modern terepminta rajta. Mutatom:

Huracánt szerintem először itt mutattam, utoljára meg emitt, de mind közül ez tetszik a legjobban. Az nagy fájdalom, hogy hiányzik az autóról a Red Bull logo, feltételezem, hogy jogdíjas okai vannak a dolognak, cserébe viszont ott van, hogy a kerekek szintjén is igyekeztek leképezni a valóságot a Mattelnél. Más említésre méltó dolog nemigen van a kisautó kapcsán, mármint a részemről, korrekt darab, soha rosszabbat...

Teslával a Tescóba sorozatunk újabb tagja:

Szerintem most láttam ilyet először élőben...

Épp ideje volt így közel 12 év után, hogy újra legyen egy Bugattis poszt. Akkor a Veyron volt terítéken, most egy ahhoz képest régi darab, az EB110 következik. Chiron is van itthon, a legfrissebb Exotic ötöspakkban, mutatom. Ez is Hot Wheels, az egy hete is említett Legendás csereüzletből származik, üzletben azóta sem láttam - igaz, nem is mozdulok ki túl sokat egy ideje. Érdekességként pedig még annyit mondhatok el, hogy ez a mai a 410. HW-címkés poszt a blogon. Na szóval: 

Nem bontottam ki ezt sem, ahogy az utóbbi időben - a Félixnek szánt kisautókon kívül - semmit, jó ez így most, aztán ugye ki tudja, mit hoz a jövő, szóval nem tudtam körbefotózni, de az interneteken biztos találni róla minden oldalról képet, már ha valakit érdekel. Vagy hangot is. Szerintem nagyon korrekt munka ez a Matteltől, a szín természetesen remek, sokkal jobb, mintha sárga lenne például (csalok, mert tudom, hogy citromsárga lesz az első recolor, ami nem is tetszik), a kerékválasztás is jó, bár a "dísztárcsás" felnivel is el tudnám képzelni. De hogy negatívumot is mondjak, nem tettek rá külső tükröket és túl vaskos lett a hátsó spoiler. Remélem, a következő Exotics ötöspakkban ez is helyet kap majd, ha rajtam múlna, nem maradhatna ki, csak kár, hogy nem akarják rám bízni az összeállítást...

Mint azt tapasztalhattátok, időnként beszámolok a legfiatalabb gyermekem Lego-gyűjteményének állásáról, gyarapodásáról - így, hogy én már nem gyűjtök, valakinek muszáj ;) Az utóbbi időben sikerült beszerezni neki pár olyan készletet, amire vágyott, de olyan is van a következők között, amit simán csak összeraktunk ömlesztettből. Sőt, egy ilyennel kezdek, ez a platós rendőrségi quad a 60136-os szettből: 

Oké, elöl eredetileg egy másik fajta sárvédőnek kellene lenni, de minden más stimmel, ráadásul így is jól néz ki. A hozzá tartozó pénzautomatát is sikerült összeraknunk, ott már azért több az eltérés, de a jármű nálunk a lényeg. És ha már quadokról van szó, mutatok még hármat:

A legújabb (elöl) a 60243-as számú Rendőrségi helikopteres üldözésből való, de ez nem replika, ezt a készletet a Mikulás hozta. A bal oldali szintén az egyik hivatalos szettből származik, míg a leghátsót itthon túrt alkatrészekből, de valós útmutatóból raktuk össze. Amúgy ez az üldözős cucc nagyon menő, és nem is a quad miatt, hanem hogy van benne egy olyan fasza helikopter, hogy Félix teljesen elájult tőle:

Nem is csodálom, ennyi idősen én is ezt tettem volna, nagyon-nagyon menő, tényleg. Belül kétszemélyes, kívül áramvonalas, plusz tud egy batár mágnest szállítani, amivel a bűnözők autója simán felkapható. Az interakcióról nem készült fotó, de fejben összerakható:

Főleg ha mutatom az említett autót is, amire ráilleszthető a mágnes - a kis furgon az:

A másik, a sportkocsi, már a 60242-esből származik, amihez meg ez az országúti elfogó rendőrautó járt:

Még kipufogókat is kapott... Amúgy mára egész jól kialakult a City témán belül egyfajta belső színkódolás. Itt most nem arra gondolok, hogy a rendőr az kék, a mentő fehér, a tűzoltó meg piros, ennél azért árnyaltabb a sztori. A rendőrök kékek, igen, de inkább kék-fehérek, és ehhez egy speciálisabb, világosabb kék árnyalatot használnak a Legónál, ami mostanra már egységesnek mondható a City-s rendőrjárművek (és épületek, egyebek) körében. (Korábban volt sötétebb kék is, de ez mára eltűnt, ahogy az egészen régi fekete-fehér színezés is. Ez utóbbiról még lesz szó később, egy másik posztban.) Ezt még sokszor az itt fent is látható halvány sárgával egészítik ki, no és szürkével, feketével, szükség szerint. Az említett (és igen kellemes) sárga szín amúgy a tűzoltók némelyikén is megjelenik, itt mutattam, alul látható. Ugyanebben a posztban szerepelt a "csibészek" terepjárója is, ami piros-fekete, mint ez a kettő is itt kettővel feljebb. Ez is mára általánossá vált, illetve a fehér bulldog-matrica is közös ismertetőjelük. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a rendőr- és bűnöző minifigeknek is mind megvan a saját nevük, Félix ezeket vágja is, mert a Netflixen szokta nézni a Lego City kalandok sorozatot, aminek a főszereplője Duke, a rendőr, de pl. az egyik ellenfele Daisy Kaboom - gondolom, kitaláljátok, milyen fegyvernek a specialistája ;) Szóval Legóék nagyon klasszul felépítettek egy tök komplex, ugyanakkor minden elemében önállóan is szórakoztató világot játékokkal, mesékkel, online tartalmakkal, offline magazinokkal, konzoljátékokkal, képregényekkel, könyvekkel, a szülő meg csak győzze ezeket mind megvenni a gyerekének. Mondjuk még mindig jobb, mintha bármelyik leszármazottam inkább a Mortal Kombattal akarna játszani... Ja, múltkor mutattam, mennyi féle-fajta legomotorunk van, na, ez a sor is kiegészült egy ilyennel:

És hogy adjunk a keretes szerkezetnek is, egy vadőr quadot mutatok búcsúzóul:

Szerintem ezzel így már két Lego drónunk is van :) Ez egyébként újfajta kerékfelfüggesztést kapott, úgy fordulnak a kerekei, mint a gördeszkáé, tehát a kívánt irányba le kell nyomni, és akkor fordul. Menő innováció. Ennyi voltam mára, köszi a figyelmet!

Nem, nem én lettem 50 éves 2021-ben, hanem a Mazda RX-3. Ennek kapcsán itt van egy remek jó történelmi áttekintés, csak nem magyarul. Gyorsan be is raktam felülre egy kábé korabeli képet az autóról, mármint a versenyváltozatáról ennek a Wankel-motoros kis csodának, mert egy ilyet mutatok ma kicsiben, Hot Wheels-ben:

A bliszteren és a kocsi oldalán ott van az MM-logo, azaz Mad Mike védjegye. Róla már volt itt a blogon többször is szó (és lesz is, gondolom), de a lényeg, hogy drifter- és autóépítő körökben elég komoly celebritás, na neki is van egy kvázi RX-3-as driftautója, ami valójában egy RX-7, csak a 3-as orrával. Ez itt az:

Szóval a kisautó nem ezt az öszvért mintázza, hanem az eredetit. A 2016-os első Japan Historics készletben debutált, aztán a másodikban is feltűnt, sőt a Race Day pakk egyik autója is ez volt, anno mind meg is volt, de aztán ezeket eladtam jó pénzért, amikor fontosabb kiadásaim adódtak. Mainline-ként most viszont visszaszereztem. Először zöldben jelent meg tömegcikként, utána fehérben, ez lett meg. Mokány kis szerzet lett ezekkel a szerénytelen szélesítésekkel, nagyon bejön, a dekor is jó, a felnik is, egyedül a külső visszapillantók hiányoznak. No meg az a sok jó kis prémium HW-készlet, amiket eladtam ;)

Nem tudok betelni a Gulf-festésű kisautókkal, egyszerűen ez a dekoráció szinte mindennek szuperjól áll, legyen az Ford, Chevrolet, vagy bármi más, és ezzel valószínűleg sokan mások is hasonlóan vannak. Szerencsére a Hot Wheels is közéjük tartozik, mert rendre hoznak ki ilyen modelleket, ezúttal egy 356-os Porschét. Nem áll távol ez a dekoráció egyébként a stuttgarti gyártótól, mutattam már ilyet, de az másik liga. Ez a nagyszerű kék-narancs kombó így néz ki kicsiben:

Nagyon tetszik, természetesen, különben nem vettem volna meg (ja, cseréltem), és tök jól áll neki ez a dísztárcsás felni is, no nem mintha a 2016-ban itt szerepelt "eredeti" kerék kevésbé lenne jó vagy autentikus. Ez most marad bontatlan. Ahogy az alábbi Matchbox is, mert Bogárból sosem elég. Egy meglehetősen jó sorozat első tagjaként jelent meg idén, nem meglepő módon német autók vannak benne, és bár a többi is klassz, nekem ez most elég: 

Ha minden igaz, más kerékkel, de mezei bliszterben van már ilyen narancsszín Bogaram, de ahogy mondtam, ebből nincs olyan, hogy túl sok, illetve ki tudja, lehet, hogy 50 év múlva egy vagyont fog érni. Kár, hogy azt már nem fogom megérni...

A Kínai negyedben lőttem ma reggel:

Monumentális jelenség.

November 14-e ködös szombat reggelén összepakoltam otthon az _összes_ felesleges bliszteres kisautómat, illetve egy pár régebbi bontott Matchboxot, és ellátogattam újra a Legenda Sörözőbe börzére. A cél az volt, hogy azok közül semmit ne hozzak haza, amit kivittem. Jelentem, sikerült. Egy kis kápé mellett nagyrészt inkább cserélgettem, így sikerült hozzájutni pár olyan darabhoz, amit már régebb óta szerettem volna beszerezni. A sikeres portya első két darabját mutatom ma meg az összesen nyolcból:

Na igen, a Mercedes-Benz 500E nagyon hamar kultstátuszba került a gyűjtők körében, több okból is: a modell is izgalmas, a kivitelezés is igen jó, illetve kevés helyen lehet megvenni. Az első szín nem ez volt, feketében jelent meg premiermodellként, de nekem ez az ezüst is oké. HW-szinten nem tudok belekötni. Nem is akarok :) Nem ez viszont az egyetlen Merci, ami velem tartott haza, mert egy régebbi modellt is sikerült behúznom, mégpedig a februárban mutatott 220-as Sedan újabb színvariációját, ezt:

Ez is egy csodás versenyautó, és ez a kék szín is nagyon-nagyon jól áll neki, még ha ugyanilyenről igaziban nem is sikerült képet találnom, de valami hasonló azért kétségtelenül létezett:

Na, ezek voltak a Mercik, legközelebb két másik darabot mutatok, majd utána a maradékot ebből a legutóbbi beszerzési körből, de aztán esélyes, hogy egy darabig megint nem lesznek új kisautók, sőt a hideg időjárás miatt motoros posztok sem nagyon várhatók tavaszig. Elmegy a blog téli álomra :)

Régebben már írtam többször is, sőt valószínűleg még a Honda megvásárlását követő első posztok valamelyikében is, hogy ezen egy utólagosan mélyített ülés van, ami a legfontosabb részén jóval alacsonyabb, mint amilyennek azt eredetileg szánták. Ez kimondottan alacsonyabb rájdereknek jó, hogy kényelmesen és biztonságosan leérjen a lábuk álló helyzetben, telitalppal. Na most engem hosszabb lábakkal áldott meg a sors, így ez nekem nem ideális. Feldobtam tehát a FB-csoportba, hogy nem akarna-e valaki cserélni velem, és akadt is gyorsan egy jelentkező, pár nap alatt le is bonyolítottuk a távcserét (Békéscsabára csak emiatt ilyen hidegben nem volt kedvem leruccanni), és akkor mutatom, milyen lett:

Az ülés leszereléséhez le kellett venni a két oldalsó idomot. Na itt ilyenkor azért kiderül, hogy nem egy mai darab a moci, 1994-ben még nyilván patent volt minden, feszes, mint egy tinilány, mára azonban ezek a műanyagok kissé elöregedtek: a jobb oldalon a két bepattintós bütyök megvan, de a csavaros rész már elnyalódott, a balos esetében meg a hátsó bütyök oké, a csavaros rész csak berohadt, de megoldottam, az első bütyök viszont le volt törve - innen is eredhet az a folyamatos kis műanyagos zörgő hang, amely minden túrámat végigkíséri. Ragasztóval igyekeztem a letört bütyköt visszatenni, majd meglátjuk meddig tart.

Itt látható, hogy mekkora a különbség a két ülés mélysége között. Előzetesen kicsit fáztam ettől a friss kék színtől, de válogatni itt ugye nem lehetett, illetve szerintem teljesen jól néz ki, mivel az eredeti dekormatricákon is van hasonló árnyalat, így az összhatás szerintem nem rossz, jól hozza továbbra is a 90-es évek dizájnfelfogását.

Itt már a megjavított idom is a helyén, minden pöpec. Hogy tetszik?

Hűvösvölgy @ Sunny Diner:

Buick, úgy 80 éves. Respect.

Persze nem ez a vasárnap, hanem két hete volt szerencsém menni egy kellemes, késő őszi karikát, megint Visegrádra, egy lopott két órában. Olyan csábítóan sütött a nap délután, hogy a 14 fok ellenére úgy voltam vele, jó lesz. Jó is lett, bár visszafelé már csak olyan 9-10 fok körül volt, de szerencsére jól fel voltam öltözve:

Szokás szerint odafelé Pilisszentlászló felé mentem, visszafelé meg a 11-esen, és mindkettő jó döntés volt, odafelé kanyargós, vissza meg haladós. Remélem, idén lesz még alkalom motorozni.

Olyan, mintha ki lenne lapítva a fotó, pedig nem:

Jó mélyen van...

Emlékeztek erre a posztra? Na most figyeljetek! Csak úgy beszórom ide az idei friss veteránokat:

Roger Murtaugh őrmester vagyok...

Viszonylag bevett "márkanév" a Hot Wheels esetében az Exotics, amellyel a gyártó nem meglepő módon az egzotikus sportkocsikat szokta címkézni különböző kiadásokban, sorozatokban. Ilyen jelzésű ötöspakk rendszerint minden évben megjelenik, amiket rendszerint minden évben meg is veszek, van már vagy öt itthon. Na, most a Matchbox is csinált egy ilyen pakkot, ezt bírták kitalálni, jobb oldalt:

Ezek közül mind megvolt már, talán csak a Lotus nem, de az sem biztos. A Ford különösen jó ilyen letisztultan, az E-Type is bejön, meg úgy az egész rendben van egyébként, de egy kicsit több fantáziával is összerakhatták volna a csomagot, ezeknél el tudok ugyanis képzelni egzotikusabbakat... A másik csomag, amiről nem is olyan rég írtam is, hogy kellene, egyszerre esett a kosaramba az egzotikusokkal. A bal az. Ebből az Austin Healey már volt, igaz, nem ilyen szép színösszeállításban, a Thunderbird már többszörösen is megvan, de posztban nem dolgoztam fel (Sam. Joe persze igen), szerepelt már a blogon a nyitott Camaro is, nem mellesleg az XK140-esről is ejtettük pár szót nemrég, de az évfolyamtársa, ez a réges-régi Aston Martin abszolút újdonság nálam. Ha egyszer lesz belőle bontott, majd visszatérünk rá, mert szerintem érdemes, de nem most. Erre a gyűjtésre is igaz, hogy egészen jól sikerült, mondhatni kivételesen jól, hiszen nem csak hogy mindegyik bekerült kisautó kabrió, legalább három legendásnak mondható közülük, szóval nagyon elégedett vagyok ezzel a két új érkezővel. Remélem, nektek is tetszenek. More to come.

Nem olyan nagyon régen Egerben volt szerencsénk eltölteni két kellemes napot életem párjával, és onnan a Mátrán keresztül jöttünk haza, de akkor még autóval. Már akkor is mondtam, hogy ide még vissza kell jönnünk motorral, mert nagyon klassz az út, csak alkalom kell. Október első hétvégéjén szerencsére lett. A srácokat leadtuk, és összejött a kis mocis kirándulás, aminek minden perce nagyon élvezetes volt.

Odafelé Hatvanig az M3-ason gurultam, visszafelé Hatvantól ugyanígy, a kettő között meg kellemes, óvatos tempóban, de élvezetesen lehetett haladni. Jórészt 18-20 fok körül volt az idő, bár visszafelé belecsúsztunk az estébe, és így a hidegebbe is, de túl lehetett élni.

A Mátra Patkó néven ismert kanyarban (Parádsasvárnál) szerencsére készült pár fotó, ezeket láthatjátok itt fent. Az említett múltkori alkalommal megtekintettük a Siroki várat, így a kultúrprogram most kimaradt, azelőtt jóval meg Galyatetőn is voltunk, tehát most csak egy kitérőnk volt, felmotoroztunk ugyanis még Kékestetőre is, de csak azért, hogy kipipálhassuk, nem szálltunk le sétálni, mert inkább haladtunk volna már hazafelé. Azt majd legközelebb. A mátrai kirándulás kapcsán összeírtam, hogy még hova kellene majd ellátogatni motorral, tervben van ugyanis, hogy előbb-utóbb bejárom, bejárjuk az országot a Hondával, először is a hegységeinket. Itt tartunk most, ezek a hegységek megvoltak (a hegységek mellett persze sok egyéb helyen is motoroztunk már nyilván, mint mondjuk a Balatonon vagy a Velencei-tónál), de egy jó részük csak éppen hogy, nem túl sokat időzve ott:

• Bakony (Eplény, Zirc)
• Pilis (Dobogókő)
• Börzsöny (Zebegény, Nagymaros)
• Cserhát (Bánk)
• Vértes (Csákberény, Gánt)
• Visegrádi hegység
• Budai hegység

Ez alapján tehát még kipipálandó tétel a Bükk és a Zempléni hegység, illetve a Mecsek. Előbbiben jártunk többször is autóval, legfőképp Lillafüreden és Szilvásváradon, de észak-keleten kalandozni még semmilyen formában nem volt szerencsém, ezt jövőre mindenképp szeretném pótolni. Pécs és Zengővárkony megvolt az utolsó kapcsán, de szintén csak autóval, egyelőre. Aztán ha ezek megvoltak, akkor lehet majd kicsit tágítani a kört, és elgurulni Szlovákiába, Ausztriába, esetleg Szlovéniába, és ha ez jól megy, később akár majd még messzebb is...

Máshogy klasszikus a mai delikvensünk, ment a legutóbbi Lancia, kisautóként viszont hasonlóképp kívánatos darab. A Gullwing Mercedes a Hot Wheelsnél egy prémium készlet darabjaként debütált, és el kellett telnie némi plusz időnek, hogy mainline verzióban is megvásárolható legyen, de szerintem megérte várni, így is nagyon jól néz ki. Mutatom bontatlanul:

Szerintem ezüst/szürke felnivel szerencsésebb lett volna, de így sem rossz, ez egy kifejezetten jól sikerült kereke a gyártónak, abszolút releváns ebben az esetben. Ekkora méretben nem volt még sirályszárnyasom (ja, de, csak nem ez, hanem egy újabb Merci, itt mutattam, lassan 10 éve), de eggyel nagyobb léptékben már volt szerencsénk, utcai kivitelben. A lámpákra nem, de máshova jutott dekoráció, és a kiválasztott minta az IWC Racing lett, ami a neves óragyártó gyári csapata, érdemes rájuk keresni a neten, elég jó tartalmakat készítenek. (Példának okáért egy hasonló autóról szólóan ajánlom szíves figyelmetekbe ezt az egy félórás videót a Speedzone-on.) Nagyon örülök, hogy sikerült megvennem ezt a kisautót, és persze itt is megjegyzem, hogy az utóbbi időben (azaz amióta megvan a Hondám) törekedtem arra, hogy ne kezdődjön újra a gyűjtés, de efféle elhajlásokat megengedek magamnak, aztán majd meglátjuk, mi lesz a sorsa, sorsuk.

Ebben a műfajban az egyik kedvencem:

Egy korábbi évjáratú változatot mutattam már kicsiben is.

Képzeljétek el, hogy a 2010-es évek elején még volt egy csomó 1:43-as raliautóm, amelyeknek mára persze hírmondója sem maradt, de ezek az Altaya darabok azért egy időben nagyon tetszettek. Nyilván ezek nem komoly modellek voltak, de bizonyos távolságból igenis jól néztek ki. Többek között volt Lancia Deltám is, nem is egy, hanem kettő. Sőt három, egy nagyobb méretű Bburago formájában. És az ok, hogy ezek miért csak nagyobb méretben voltak meg, egyszerű: kisebb méretben nem létezett. Vagy ha igen, akkor az csak olyan marginális vagy irreálisan drága gyártók kínálatában, hogy igazándiból fel sem merültek, mint opció - Matchbox-ként máig nincs ilyen, a Hot Wheels viszont észbe kapott, megvette a jogot, és tessék, kihozta ezt:

Azóta létezik feketében is, de nekem ez tetszett, ezt vettem meg. Börzén, drágán. Mindegy. Alkohol- és cigireklám nincs rajta, így nem is lehetett olyan képet találni az igaziról, ami hasonlít erre a kicsire, de oké, ezt el tudom fogadni. (Hiszen jól néz ez ki sima fehérben is, nem?) A Sparco, a Bilstein és a Michelin képviselteti magát a kisautón hivatalos támogatóként, ezek legalább valós vállalatok, a Rally El Segundo talán már kevésbé igazi verseny, de e kaliforniai városról tudjuk, hogy ott székel a Mattel, akkor tehát ez is oké. A kiválasztott felni rendben van, sőt jobbat el sem tudnék ide hirtelen képzelni. A kisautó elejét nagyon klasszul kirészletezték, hátul azonban elfogyott a lendület, némi pirosítást még elbírt volna a két lámpa, de az összkép enélkül is kiadja, az elcsépelt hiánypótló szó tökéletes ennek az autónak a leírására. Classico.