A fenti képen csak egy cigisdoboz látható, a japán feliratos az. Régebben cigiztem, már leszoktam, de ezt még akkor szereztem, amikor a Marlboro a mindennapjaim szerves része volt. Igaz, én az aranyat szívtam, de ez így jobban néz ki. Anno Egyiptomból is hoztam egy doboz ottani Marbit érdekességnek, hiszen az arab nyelvű feliratok érdekesen néznek ki a dobozon, de szerintem a japán sokkal vagányabb. És sajnos nem személyesen vettem Japánban, hanem az ebayről szereztem be, de még nem tettem le róla, hogy egyszer eljutok oda. Mutatom közelebbről is:

És akkor a másik doboz. Ránézésre semmi extra, talán mintha csak fényesebb lenne a megszokottnál, pedig nem ez a truváj.

Hanem hogy kinyitva nem a szokásos cigaretták látványa fogad, hanem mintha egy túlméretes öngyújtó lenne:

Ennek az az egyszerű oka, hogy valóban az, és még működik is:

Régi magyar trafikáru, bár szerintem nem itthon gyártották, hanem inkább importálta valamelyik élelmes magyar "vállalkozó" a nyolcvanas években - azóta maradt meg ilyen szép állapotban, én meg jól megvettem Zsoltitól július közepén a Tűzoltó utca kacatvásáron. Az alját nem fotóztam külön, de feljebb egy kicsit látható, hogy tölthető, ami szerintem fontos feature, így ha kifogyna (bár nem használom), az sem tragédia...

Meg szerintem Polestar is. Sőt biztos, utánanéztem ugyanis, és a Lamley-n is ezt írták tavaly, nekik meg hiszek. Azóta bemutatták ott a bézs változatot is, amit szerintem majd szintén behúzok, ha lesz, de egyelőre ez a kék van, és szerintem ennél jobb szín nem is létezik ennek a kisautónak. 2009-ben jelent meg utoljára új Volvo a Matchbox kínálatában, az egy évvel később itt is említett P1800-as, így mondhatjuk, ideje volt már ennek, és remélem, az új S90 és V90 közül valamelyik lesz is majd még kicsiben. Mutatom:

Lehet, hogy érdemesebb és értelmesebb lett volna ezt a kisautót is a nemrég "lezajlott" Matchbox tematikus hét keretein belül tárgyalnom, de az igazság az, hogy amikor azok a posztok készültek, ez a kisautó még nem volt meg, utólag meg már nem akartam belevariálni a sorrendbe, szóval lemaradt és kész. (A fotókat egyébként a fiaim piros ikeás játszóasztalán készítettem, igyekszek néha variálni a háttéren ugyanis, de ha minden jól megy, hamarosan lesz végre egy normális fotódobozom, így várhatóan minden képem szép lesz, világos és éles, majd meglátjátok. Bár az előre ütemezett posztok miatt ennek minden bizonnyal lesz egy pár hónapos átfutása...)

Június-júliusban volt hír, hogy a Lego Ideas Apollo-űrhajója mekkorát megy a neten és a vásárlók között is, ezért (persze nem először) körbenéztem a folyamatban lévő szavazások között. Annak, aki esetleg nincs képben, mi az isten ez a Lego Ideas, annak röviden annyit tudok elmondani, hogy a Lego ötleteket gyűjt az emberektől, hogy ők milyen készleteket látnának szívesen a boltok polcain - és amelyik ötlet összegyűjt 10.000 szavazatot, azt a Lego is megvizsgálja, és ha megtetszik a döntéshozóknak, limitált darabszámban gyártani, illetve forgalmazni kezdi. Mutattam már ilyen készletet régebben a blogon. Most pedig megosztom Veletek, mik tetszettek újabban:

Nektek melyik jön be leginkább? Az első három elég jól áll a szavazatok számát tekintve, tehát ezekkel még akármi is lehet. Nekem az R5 tetszik a legjobban, de a kis 500-as Fiat is bejön. A régi BMW motor pedig valami egészen elképesztő...

Június 25. és július 2. között volt szerencsénk megint külföldön nyaralni egy rövidet, és természetesen ott is fotóztam. Szlovéniába, Ankaranba utaztunk autóval - mint fent látható, és ahogy korábban írtam is, ezúttal is a Hondával. A tetőboxot béreltem, és tökre bevált. Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy ez a hely az olasz határtól kb. 4 km-re van, így már előre csorgott a nyálam, hogy milyen jó kis autókat fogok majd fotózgatni, nyilván az egyéb látnivalók mellett (és rovására)...

De bebizonyosodott, hogy ez három gyerek mellett nem túl egyszerű... Mindenesetre, például pont a hazautazásunk napján az alábbi gyöngyszem került lencsevégre Portorozban:

Ez meg talán a második napon, Triesztben:

Aztán olyan is volt, hogy átkirándultunk Velencébe, ami egy olyan 2 órás autóutat jelentett, plusz 20 percet hajóval, és a városnézés közben egy ilyen szép, kubai Chryslerre akadtunk, egy kiállítás közterületi reklámjaként:

A Postojna-barlang meglátogatásakor a parkolóban ez a csodás VW T3 Transporter emelkedett a többi autó fölé, nem mondom, összefutott a nyál a számban, de az alatta látható, a kempingünkben fotózott régi Mercedes lakóautó is elég kívánatos darab volt:

A kempingben egyébként számtalan érdekesség volt még, csak ez a környezet nemigen alkalmas autók és egyebek fényképezgetésére, valahogy nem komfortos, amikor látom, hogy ott ül egy egész család, inkább csak nézelődtem. De ezt a két motort azért még lekaptam:

Pár szép yachtot is lőttem Velencében, az utolsó valami egészen lenyűgöző méretű volt:

És ha már a méreteknél tartunk, ez talán a blog történetének legnagyobb méretű fotómodellje, amit Trieszt felé az úton vettem észre - mondjuk nem volt nehéz észrevenni:

Köszi, hogy velem tartottatok ma is!

Valami miatt különösen vonzódom ehhez a típushoz, biztos tudat alatt. Mutattam már Matchboxban, Hot Wheelsben, Legóban és Joustrában, a számtalan releváns carspottingról nem is beszélve - épp ideje volt 1:43-ban is beszereznem tehát ;) Tavaly Karácsonykor írtam is, hogy erre még fáj a fogam a Legendás rendőrautók sorozatból, és lám, június első felében sikerült is begyűjtenem.

Szóval egy kiváló rendőrségi Toyota Land Cruiserrel van dolgunk, méghozzá görög színekben, de aki olvasgatta a korábbi posztjaimat erről a sorozatról, annak sok újat ezúttal sem tudok elmesélni a kisautóról, ugyanazt tudja, mint a többi kis társa a polcon: élethű, részletgazdag és persze tök jól néz ki. (Oké, az egyik felnin van egy kis hiba, de túl lehet élni.) Elég sokat nem vettem egyébként meg a sorozatból, illetve vettem meg olyat is, amit már nem vennék meg, de ezt a darabot nem bánom egyáltalán, tökre tetszik! Igaziban is nagyon bírnám a "gyűjteményemben", de szerintem ezzel egyedül vagyok. Mármint a családomban...

Manapság már nemhogy a Prius, de a Prius taxi sem ritka látvány Budapest utcáin, és azt mondom, ez jó. Pedig úgy egyébként nem vagyok annyira oda érte, bár jó múltkor rákívántam egy Prius+-ra, miután utaztam benne, megtetszett, na. Ez meg itt alul egy viszonylag új Matchbox, és nem is rossz:

Hát jó, a lámpákat ki kellett volna festeni, ez nagyon hiányzik, de ha megnézzük, hogyan szokták általában kipingálni a kisautókat a gyárban, azt láthatjuk, hogy vagy elöl-hátul, vagy kétoldalt van minta, együtt inkább csak a speckó kiadások esetében jellemző. Valahol érthető, mert bár nem tudom, mi a technológia, de meg tudom magyarázni, hogy így biztos olcsóbb, mert csak az egyikre kell beállítani a gépsort. Nem taxiként egyébként 2008 óta létezik Matchbox Prius, na annak például ki lett festve a lámpája, viszont olyanom meg nekem nem volt. Ez viszont megtetszett, meglett, marad is egy darabig...

Immár a harmadik alkalommal sikerült eljutni a Múzeumok Éjszakájára időzített különleges Parkoló Parádéra, amely keretében ugye ki is lehet próbálni utasként különleges járműveket. Voltunk 2015-ben, voltunk 2016-ban, és idén is összejött, egy nappal a nyaralásunk előtt. Két gyerekkel voltam, közülük az egyik lány, így nem voltunk túl sokáig, egyrészt mert a kölkök unták, másrészt mert innen mentünk fel a Nemzeti Galériába, ahol viszont vagy 3 órát töltöttünk. De egy pár kép azért lett:

Itt szeretném megjegyezni, hogy mielőtt a Batárt vettem volna, egy ilyen Carry volt a terv, ahogy az imént linkelt posztban is megírtam részletesen január közepén. És látva ezt a darabot, kicsit bánom, hogy nem úgy alakult a sztori, ahogy szerettem volna, mert ez azért sokkal jópofább kis járgány, mint a nagy Mercibusz. Mondjuk költöztetni nyilván nem nagyon lehetne vele...

Nagyon sokan voltak amúgy látogatók, ami valahol jó, de emiatt esélyünk sem volt beugrani egy autóba sem az "utaztatók" közül, pedig lett volna egy pár, amiben szívesen vitettem volna magunkat. Majd legközelebb.

Most komolyan, a most következő Matchbox Volkswagen Bogárról mi mást érdemes írni, mint hogy 1960-ból származik?

Nem gyűjtök ilyen régi kerekű MB-okat, egy kezemen (sőt két ujjamon, egy, kettő) meg tudom számolni, hogy hány Regular Wheel kisautóm van (már csak), de úgy voltam vele, hogy enélkül semmit nem ér a kollekcióm, kell egy origó, amihez képest tudok minden mást vizsgálni. Jaj, bocs, ez így talán túl tudományosan hangzott, nem nagyon vizsgálok én semmit valójában, de szerintem értitek, mire gondolok. Nagy örömömre az egyik legutóbbi börzéről ez is meglett, és szerencsére nem is került túl sokba, szinte baráti áron jutottam hozzá. Kicsit kopi, de legalább hiánytalan, nagyon szerethető kis darab. Bejön?

A Városligetben:

Még májusban fotóztam ezeket. Félixnek a legjobban a bombász kutya tetszett, és szerencsére kölcsönös volt a szimpátia. Jut eszembe, ha valaki még nem látta volna A bombák földjén című filmet, pótolja, nagyon jó. Abból tudom például, hogy létezik a 'bombász' szó.

A most következő Porsche 911 GT-1 98 nem egy túl érdekes darab, de nekem mégis egy picit az. Idén év elején ugyanis valamelyik FB-csoportba felkerült eladóként egy a Hot Wheels Speed Machines sorozatából származó ilyen kisautó, amiről azt kell tudni, hogy az egyik legritkábban feltűnő darab ebben a kivitelben. Mondanom sem kell, kicsivel, de lemaradtam róla. Épp ezért megörültem, amikor sima mainline-ként is belefutottam valamelyik utóbbi börzén, így meglett legalább ebben a formában. 1999-ben debütált egyébként a HW palettáján, az említett SM-kivitel a hetedik színvariáció belőle, 2010-ből. Ez tehát az enyém:

Úgy egyébként nemigen vagyok oda az ilyen pályaautókért, a gyűjteményemben is csak egy pár darab fordul elő, mondjuk a Matchbox Porsche 911 GT1-es ilyen, azt mutattam már errefelé. De abszolút meg tudom érteni azokat, akik meg imádják ezeket, 600+ lóerő nem vicc. Húsz éve meg végképp nem volt az...

Május 13. remek nap volt, délelőtt Szigethalomra mentünk Volvo-találkozni, délután pedig a viszonylag kevéssé hirdetett, ezáltal a múltkorinál sokkal élhetőbb, immár 15. Parkoló Parádéra egy kicsit sétálni. Az előbbin nem tudtunk annyi időt tölteni, mint szerettem volna, mert a legifjabbik elég hamar besokallt, délután viszont sokkal kevesebbet fotóztam, mint szoktam. Az alábbi kép csak egy, itt a többi a a közös guglis albumban:

Azért élveztem mindkettőt, mindkettőért köszönet a szervezőknek!

A 2015-ben mutatott 8514-es már rég nincs meg, a tavaly januárban elétek tárt monstrum viszont még igen, emellé szereztem nemrég a most következő Philipset, aminek a különlegességét az adja, ami a képen is jól látható, a hangszórók szokatlan elrendezése - na ezen jól szól a Despacito!

Itthon vettem, a vaterán, fix árasként, szerintem jó áron, az ebayen futó átlagár harmadáért. És tényleg baromi jól szól! "Szokás szerint" a magnó nincs a topon, bár a kazettaajtó gyönyörűen, csillapítva nyílik, a rádió azonban hibátlan, és mondom, úgy szól, mint egy álom. Egy jó hangos álom. Külső sérülés viszonylag kevés található rajta, és ami van is, az is alig látszik - úgy tűnik, jól megbecsült, szépen megvigyázott darabról van szó. És elég ritkáról is, jó pár éve ez az első, amit láttam feltűnni a neten, ennél még a magnógyűjtők Szent Grálját, az ehhez amúgy eléggé hasonlító, csak kétkazettás és eggyel több hangszórós Sharp GF-777-est is gyakrabban dobják fel, legalábbis én többet láttam, kb. egy hete pl. épp ezt a kettőt a Jófogáson:

Csak sajnos, ahogy a képeken is látszik, nem embereknek való áron... (Mondjuk lehet, hogy mivel ugyanaz a hirdető, valójában egy készülékről van szó, csak a későbbi hirdetésben már csökkentett áron, nem tudom, ennyire nem mélyedtem bele.) Ja, nem tartozik szorosan a tárgyhoz (sőt lazán sem), de nemrég Pesten, a Király utcában ezt a kis kirakatrészletet fotóztam:

Ilyen 1610-es Nokia, mint ami kb. középen látható, volt nekünk! És igazság szerint még most is megvan a garázsban, és gyorsan ki is próbáltam, működik is. (Én már a régi 3110-est használtam inkább többször, az volt az, amit főiskolás koromban egyszer-egyszer kölcsönkaptam édesanyámtól, talán még az első sajátom is ilyen volt, már nem emlékszem...) Ennyit akartam mára, remélem, tetszett a legújabb batárom, most 12-nél tartok, és ez szerintem megint egy darabig így marad. Hacsak... :)

Öt év után pótoltam az egy gyenge pillanatomban eladott szürke Stahlberg Saabomat, amit itt mutattam Nektek, mert nélküle egyszerűen nem élet az élet... Mentségemre szóljon, hogy ha az ember jó áron jut ilyenhez, utána annál sokkal jobb áron lehet mindig eladni, így amikor épp kellett némi zseton, egyszerűbb volt ehhez nyúlni, mint bármi máshoz a gyűjteményemben. A most következő darabnak az a különlegessége, hogy magyarországi vétel volt, a börzén vettem. Ráadásul úgy, hogy egy előző börzén láttam először, akkor még 14.000 forintra tartotta az eladó, és úgy nyilván nem kellett, ennyiért (plusz esetleg szállítás) az ebayen is bármikor vehettem volna. Aztán egy jó hónapra rá megint láttam ugyanott, de nagyon kedvező akciós áron, amit még jól le is tudtam alkudni, így hazavihettem - arról a börzéről talán egy másik kisautót vettem csak, semmi mást, mert azért a büdzsémet így is képes volt villámsebességgel leapasztani... Íme tehát:

De szerintem megérte, nagyon is. Nincs sok értelme a kidolgozási minőségről, részletekről értekeznem, ugyanolyan minden, mint amit a több Stahlberg modelltől megszokhattunk, ezeket már többször leírtam. Az autó alja az egyetlen, amit leegyszerűsítettek, illetve elhagyták erről is a külső visszapillantókat, de például a beltér, amit az utolsó képen próbáltam jobban megmutatni, példás kidolgozású. A kocsi állapota nem tökéletes, ez a fajta műanyag azért tud karcolódni, az élek is egy kicsit kopottak, de szerencsére hiánytalan, még a négy sárfogó is megvan, nem beszélve a dísztárcsákról. Reményeim szerint ezt már soha nem kell eladnom.

Big Gun. XIII. kerület, épp a Vasúttörténeti Parkból tartottunk vissza Zuglóba Félix-szel - gyalog.

A most következő Matchbox valójában nem is új, egy 2009-es modellt hoztak csak ki újra idén: a Mercedes-Benz SLR McLarent. Ennek már csak azért is örülök, mert amit anno megvettem, valahol valahogy elkallódott (gondolom, eladtam) - nálam tehát ez most megint újdonság:

Az igaziról itt egy magyar teszt, kicsiben meg pont olyan, amilyennek lennie kell: ezüst, szépen részletezett, és a lehető legjobb felniket kapta. És sajnálom, hogy nem csináltam közös fotót az SLS-sel, vagy az SL55-tel, amiről meg még nem is írtam itt... Na, akkor meg is van, mit kell pótolnom ;)

A 2014-es Matchbox Toyota Tacoma valahogy kimaradt a beszerzések közül, de az alább következő 2016-os változat mellé szerintem be fogom pótolni, mert az is egy jól sikerült darab. Itt ezt azért vettem meg, mert szeretem, ha van valami kis ötlet a kisautóban - esetünkben a könnyen lepattintható sátras felépítmény az:

Klassz matt festést kapott, fekete felniket, csak úgy süt róla a maszkulinitás, ahogy az el is várható egy ilyen terepjárótól. Az első lámpákat kár, hogy így "vakon" hagyták, az oldalára került csíkokról szívesen lemondtam volna némi lámpafestésért cserébe, de majd talán legközelebb... Beltérről nemigen tudok beszámolni, ellenben a felépítmény teljesen autentikus, a valóságban is létezik hasonló, amit az alábbi kép is bizonyít:

Jó kis darab ez, mondom, bár pont a korábbi Lifeguard-kivitel fényében kicsit érthetetlen választás számomra, annyi más ilyen platós izé létezik még, ami nem jelent meg Matchboxként, de mindegy, az van, ennek kell örülni. Mert azért annak mindig örülünk, amikor nem egy ezredik lánctalpas Jupiter-hókotrót hoznak ki, ugye?

A fent látható csoda a Hankooknak köszönhető, mint a németországi TUNE IT! SAFE! kezdeményezés 2016-os főszponzorának. Ez valami olyasmi kampány, hogy a tunerek használjanak jó minőségű és legális alkatrészeket, benne van a kinti illetékes minisztérium is, meg gondolom, nagyobb tunerek, ill. autóipari gyártók, beszállítók. Mindig egy feltuningolt rendőrautó a jelképe az adott évi kampánynak, ezt hordozzák körbe a rendezvényekre, kiállításokra, illetve futtatják meg az autós magazinokban, PR-jelleggel. Ezt a tavalyi kocsit csinálta meg a Matchbox nemrég kicsiben:

Nekem tetszik. Újabb fajta Corvette-jeim nem nagyon vannak a gyűjteményemben, de ezt behúztam, mivel rendőrségi festést kapott, így valamelyest különleges darabnak mondható. 2009-ben írtam először amúgy a saját darabjaimról, azóta csak nagyon elvétve, például itt, legutóbb pedig emitt - mondom, nincs túl sok ilyenem kicsiben. A rendőrségi mivolta mellett még az is a megvétele mellett szólt, hogy Matchbox, és hát abból olyan ritka a normális autó mostanság, hogy minden apróságnak örülni kell :) Ezért is lett ugye ez a kis sorozat a héten...

Folyton panaszkodom (sőt panaszkodunk), hogy kevés a normális új Matchbox, aztán egyszer csak hopp, a nyakunkba hullik pár olyan újdonság, amitől aztán újra megbocsátjuk a Mattel összes bűnét MB-témában. Nemrég például megjelent ezt a Hudson Hornet rendőrként (Sheriff felirattal, ami egy picit más, de nem nagyon), és azt kell mondjam, szép munka! Indítok is ennek örömére egy tematikus hetet. Ez tehát a heti téma első posztja, és a fenti kép ne zavarjon meg senkit, nem egy Hornet szerepel rajta, hanem egy Super 6 Sedan, viszont maga a fotó annyival jobb, mint amiket találtam, hogy ezt a hibát bevállaltam. Íme kicsiben:

A tavaly januárban mutatott Hot Wheels mellett nincs miért szégyenkeznie, sőt. Azt sokan túl harsánynak tartják, ez meg hát ugye a szokásos dekorral elegánsan visszafogott, tekintélyt parancsoló. Ajtó is több van rajta, ami rendőrként hasznos és így érthető, továbbá nem arany rajta a krómozás, nincs leültetve, chopolva, plusz autentikus kerekeket és kiegészítőket kapott. Keblemre, Mattel!

Létezik ennél kúlabb videó evör???

Ugye, nem? Tessék végignézni, bár nem rövid! A legjobb a táncpárbaj 18:50-től... És hát van benne egy Delorean is. A stáblistáig meg jó játék felismerni benne a cameókat.

Már régóta terveztem, hogy a Skifhez kapott sátrat és egyéb kiegészítőket kiárulom, mert nincs rájuk szükségem. Talán emlékeztek, talán nem, de emitt írtam ezekről, illetve valamit mutattam is, szóval sátor, elősátor, fellépő, kisszékek, kisasztal, ilyesmi. Viszont akárhányszor elhatároztam, hogy meghirdetem a pakkot, el is halasztottam, mert nem voltam képben, milyen állapotban van a két legfontosabb dolog, a sátor és az elősátor. A többit tudtam. De mivel minden szirszar lent volt elásva a garázsban, egyszerűen nem éreztem magamban elég fizikai és lelkierőt, hogy felcuccoljak. Na, egészen mostanáig, ugyanis most végre vettem a fáradtságot, és felcipeltem mindent a garázsból, kiterítettem, amit ki kellett, és megszemléltem:

Az eredmény: mindkét sátor hiánytalan és hibátlan. Ez már csak azért is jó hír, mind nekem, mind a vevőnek, mert eladtam az utánfutót, minden kellékével együtt, egyben. Mert nekem már nem kellett, öt évig kiszolgált, de nem használtuk sokat, vagy eleget, kint pedig, a szabad ég alatt, nagyon sajnáltam, hogy folyamatosan megy tönkrefelé... Lett ugye közben kombink, lett kisbuszunk, így tegnapelőtt kora délután meghirdettem, késő délután pedig már el is vitték. Fillérre annyiért, amennyiért vettem ;) És ha már lúd, legyen kövér, két bringát is eladtam a futóval együtt, így már csak a Marathon és a BMX maradt meg a garázsban:

A BMX egyébként azóta kapott két zsír új gumit, majd egyszer mutatom. A Skifnek meg szerintem nagyon jól áll a két retro bringa a hátán... A bejegyzés elején látható fotót innen szerváltam, egy nagyon helyes kis posztból, ami egyébként inkább képekben erős. Doszvidányá!

Ferkó Zuglóból:

Igazából ebben a színben alig tűnt fel ott az utca túloldalán, ahova egy babakocsitolós séta során elvetődtünk...

Talán nem mindeki tudja, de nem a pár évvel ezelőtt bemutatott darab (első indexre került posztom!) az első Hot Wheels Delorean DMC, hanem készült már egy a nyolcvanas évek elején is, Turismo néven. Az iménti linken elolvasható a sztori, a lustábbaknak összefoglalom: a HW 1981-ben megállapodott a DMC-vel, hogy mivel sokat szerepelt a készülő kocsi a sajtóban, megcsinálják kicsiben. Aztán amikor már a szerszámok is készen voltak, a cég visszalépett, máig sem tudni pontosan, miért. Az eredeti szerszámot egy kicsit áttervezték, hogy ne legyen egyértelműen felismerhető az autó, gondolom, innen az ormótlan orr és a nyilas hátsó lámpák, és Turismo névvel kihozták. (Btw 2001-ben Charawheelsként, azaz japán Hot Wheelsként megjelent már Marty McFly és Doki szolgálati autója HW-logóval, de az nemigen jutott el Európába, és manapság sem annyira egyszerű beszerezni. Illetve hát nem olcsó, na.) 2009-ig kellett ugye várni egy hivatalos HW-változatig kis hazánkban, és a Mattel volt olyan jófej, hogy az azóta számtalan színben megjelent kisautót elkészítette az "eredetit" idéző színben is. A 81-ben elsőként megjelent példányok beltere bézs volt, az enyém már az egy évvel későbbi, fekete belsős (és sokkal gyakoribb) eresztésből való. Börzén, apróért vettem, mutatom:

A szinte kurrens változatot csak és kizárólag azért vettem meg, hogy meglegyenek egymásnak, mert szerintem baromi jól mutatnak együtt. Élethűség tekintetében az újabbik nyilván köröket ver a régire, annak viszont ott van a fém alváza, ami elég komoly erősség, a klasszikus blackwall kerekekről nem is beszélve... De ugye, hogy ugye?

Legenda vagyok...

Szinte kerek nyolc évet kellett várnom egy bontott másodpéldányra - de meglett. Persze ez a kijelentés egy kicsit sántít, mert nem a First Editions lett meg duplán (illetve egy jó ideje de, de abból mégsem lett bontás, hanem inkább eladás), illetve más verziókban van és volt belőle már több is, mégis ez az első, amit ténylegesen a kezembe foghattam:

Ez a metálbordó Typ3-as a Hot Wheels Cool Classics sorozatában jelent meg, amely sorból már mutattam egy pár másik verdát, és ez a példány is ugyanazokkal az erényekkel bír, mint a többi ugyanonnan, azaz szép a festése és menők a felnijei, a fém alváz viszont az eredetiben is megvolt már. Pizza-kormány ide vagy oda, ez bizony egy példásan kidolgozott kisautó, nagyon sajnálom, hogy az ilyen, valamiféle érdekességgel ellátott darabok (szinte) teljesen kimentek a divatból. Nyilván nem a kereslet hiányának okán.

Városliget, a majális előtt egy nappal...