Szex, hazugság, videó, de ha ezek nem is, akkor némi reklámos visszaemlékezés és önvallomás a szokott helyen, a Café blogon! Olvassátok, lájkoljátok, mert ha nyerem a havi like-futamot, kétszemélyes vacsorát kapok a cégtől ;)

Oké, persze, ezt valószínűleg ők sem gondolták komolyan. ZAZ-rendőrről is láttam már képet, de erről a kombi Trabantról is maximum csak azt tudom elképzelni, hogy ilyennel mentek helyszínelni a bűntények vagy balesetek után a derék endékás rendőrök. Hofi is megmondta annak idején a katonai Trabiról, hogy ezzel támadni még csak-csak, na de menekülni...! Viszont jár hozzá egy utánfutó is, amit ránézésre én egy pimpelt kerekű Camptourist-ként azonosítottam be, amelyről már volt szó korábban más kontextusban. Természetesen simán lehet, hogy nem az. Tessék:

Hogy a Honecker-rend derék őreinek mi szüksége lehetett beépített gázrezsóval is rendelkező sátras lakóutánfutóra a helyszínelő autójuk mögé, meg nem mondom, de tény, hogy elég vagány lett így ez a kis szett. Minőségileg a Trabi rendben van, hozza az általános Grell-színvonalat, a visszapillantó-tuning pedig inkább hab a tortán, mint bug. A vonóhorog a kisautón viszont egyrészt ronda nagy, másrészt elég gyatra kivitel, az utánfutó pedig végképp, két újjal is csak óvatosan mertem megfogni, nehogy összeroppantsam... Nem baj, marad a gyűjteményben - ha pedig Ti is szeretnétek ilyen holmit magatoknak, irány a vatera vagy a börze, mindkettő kiváló lelőhely!

Nem, nem lesz a blognak magazin-változata, csak az történt, hogy a Café, ahol dolgozom, életre hívott egy új, szórakoztató jellegű kiadványt Klotyó címen (utalva arra, hol szokás ilyesmit leginkább olvasni), és az első lapszámba két cuccom is bekerült, összesen négy teljes oldalon!

Itt vannak ugyanezek online is: egyik, másik. Mindenki megnyugtatásául közlöm, nem is leszek újságíró!

Nincs is jobb szombat reggelre, mint egy (újabb) fasza kis DeTomaso Pantera:

Ú, de durva az a hátsó gumi. Köszönet érte Aronman-nek, akitől holnapután egy másik találatot is mutatok...

Bocsánat, itt egy kicsit csaltam, a mai delikvens tényleg Wartburg, ahogy ígértem, de nem rendőrségi, hanem katonai. Nem katonai mentő (vagy felcser?), mint a fenti képen, csak úgy simán:

Egyik kedvencem. Baromi jól áll neki ez az egészen sötétzöld szín és a fekete felnik és lökösök, bár e fenti matt barna sem rossz. Nehéz a kisautókról írók élete, amikor a poszt főszereplőjéhez hasonló igaziról kell képet találni, ezt minden bizonnyal sorstársaim is meg tudják erősíteni, főleg ilyen retro témában. Így lett tehát a bevezető képen az autó barna, mentő és újabb maszkos. Nem mondom, volt már nagyobb bajom is, de szerencsére a kicsi nagyon rendben van, az említett színen kívül a kedvenc mozzanatom rajta (bár ez képzavar) a két első lámpa sárgája, nagyon jól sikerült így a kontraszt. Mint oly sok autónak, a Wartburgnak is jól áll a kombiság, valahogy kiegyensúlyozottabbak így az arányai. Úgyhogy legközelebb is egy kombi jön ;)

Talán feltűnt Nektek is, hogy mostanában úgy nemigen vásárolok kisautókat. Cserébe viszont költök sok másra. Ezt az áldatlan állapotot igyekeztem egy kicsit kibillenteni az egyensúlyából, amikor ellátogattam a szeptember nyolcadikai börzére, ezúttal kimondottan vásárlóként, hovatovább vásárlási szándékkal. Mennem egyébként kellett is, mert ígértem porschénak némi jószágot, illetve egy vaterás beszerzés átvételét is oda beszéltem meg az eladóval. És hát mi tagadás, volt is a fejemben ez-az, amit meg szerettem volna venni. Ez utóbbiakról később lesz szó, ma az előbbieket mutatom. A Ford F-150-es a különböző kisautós blogokon számtalan ilyen-olyan formában megjelent már, de nálam ez az évjárat ilyen kivitelében még váratott magára, úgyhogy 800 forintért elhoztam. Ez nem rossz ár egyébként, ugyanis akkor még bliszteres volt. Az ilyen kerekű MB-okat nagyon szeretem, mutattam már ilyen Chevy-t, Volkswagent, de Fordot is, és mindre igaz talán, hogy a szép nagy kerekek egy kicsit elhomályosítják magát az autót, így arra talán már a tervezéskor sem fordítottak annyi figyelmet. Ez is nagyjából rendben van, nagyjából stimmel, nagyjából ismerős, de a szokásosnál némileg hosszabbra megálmodott platón kívül nemigen van benne semmi kirívó. és ez nem is baj, mert mint mondtam, kirívónak ott van a négy böszme kerék, mi más kellene még? Króm is van, beltér is van, bukócső is van, dekoráció is van, minden van. Ja, nem, fém alváz nincs, így súly sem igazán van :) Valójában annyira nincs mit mondanom erről a - nekem egyébként nagyonis bejövős - terepjáróról, hogy inkább kigondoltam hozzá egy vidám kis háttértörténetet...

John Doe Texasban élt feleségével és két nagykamasz lányával. Tetőfedőként és általános karbantartóként dolgozott egy hatalmas szarvasfarmon, nem is keveset, mert a bevándorlók nyomott áraihoz alkalmazkodva csak így tarthatta el a családját. A hatalmas kerekeken guruló Fordja számára sokkal több volt, mint munkaeszköz: társ. Jóban, rosszban. A középiskolában egy hasonló, csak szakadtabb pickupot kapott Pete bácsitól, aki saját fiaként nevelte, miután John faterja lelépett, és mi tagadás, nem győzte áldani a hatalmas platót, ahol nem kevés kellemes órát töltött szinte hetente más csajjal... Már az iskola alatt is besegített Pete bácsinak a farmon, de a suli után még inkább. Addig kuporgatott, amíg meg tudta venni álmai autóját, igaz, egyelőre csak használtan, de hibátlan, megkímélt állapotban. Betty személyében élete emberi párját is megtalálta, aki később jóravaló amerikai feleségként két szép leánygyermekkel ajándékozta őt meg, majd persze elkezdett szépen meghízni. A lányok kezdetben nagyon sok örömet okoztak Joe-nak, de később elkezdte egyre inkább kívülállónak érezni magát a saját házában, kimondva-kimondatlanul ugyanis mindig egy srácra vágyott, akiből aztán igazi baseball-játékost nevel, de ez Betty miatt nem jött össze, a két lány után hallani sem akart egy újabb gyerekről. Az igazat megvallva már Joe-nak sem volt túl sok kedve Betty-vel huncutkodni a paplan alatt, az asszony ugyanis felülről közelítette a mázsát, még jó, hogy a Ford lengéscsillapítóit megerősíttette... Annál szívesebben töltötte az időt a belváros egyik jó hangulatú country-bárjában, ahol bizony a pultos kiscsaj (19-20 éves, ha lehetett) minden egyes alkalommal óriási mosollyal és még nagyobb dekoltázzsal szolgálta őt ki. Joe bízott benne, hogy nem csak a borravaló miatt, hiszen bár már az ötvenet taposta, mindig is jó karban volt, amikor ujjatlan ingben volt, meg-megfordultak utána a családanyák az utcán, a tetőfedő munka és a déli állam napsütése pedig egész évben férfias barnaságot ajándékozott a bőrének. Kis idő múltán összemelegedtek Mary Jane-nel (így hívták a pultos csajt), akivel az első aktus természetesen a Ford platóján esett meg. Joe beleadott apait-anyait, a kis Mary Jane pedig hálás volt. Összejöttek még egy párszor, de egyszer csak elkezdtek valahogy elromlani a dolgok. Betty otthon egyre többször szóvá tette Joe kimaradásait, a lányok levegőnek nézték, az a mitugrász főnöke bent pedig valami tolvajról hadovált, aki a farmról lopkodja a bőröket. Tény és való, hogy Joe néhanapján egy kicsit lazán kezelte a leltárt, amikor a szokásos karbantartói munkáján túl bevállalt pár fuvart is a Fordjával, de ez már csak nem tűnhetett fel annak a szemüveges majomnak, mit ért az a farmhoz? Mint később kiderült, sajnos túl sokat is, mert fogta magát, és kirúgta Joe-t, de úgy, hogy csak úgy porzott. Hazafelé menet Joe végig azon gondolkodott, hogyan alázza meg azt a kis aktakukacot, de aztán arra jutott, inkább megbeszéli Mary Jane-nel. Már majdnem bekanyarodott a bár parkolójába, amikor megszólalt a mobilja. Betty volt az. Artikulátlanul üvöltözni kezdett vele, hogy valami kis ribanc kereste őt az otthoni számán, és hogy inkább már haza se menjen, és... Katt. Kinyomta. A franc se kíváncsi erre az idegbeteg bálnára, gondolta Joe. Megnézte, egy nem fogadott és egy üzenet MJ-től a telefonján. Nem volt esetleg térerő? Na mindegy, gondolta, és ha már úgyis állt a kocsi, inkább átsétált a kocsma parkolóján, nem állt be. Mivel számított némi kétkezi vigasztalásra, először az épület mögötti kamionos budi felé vette az irányt, hogy gyorsan kicsavarja a répát, amikor megtorpant: Mary Jane-t látta, amint épp egy baseball sapkás fickót ölelget! És csókolgat! Joe szeme előtt vörös köd jelent meg, visszaszaladt a Fordhoz, előkapta a kesztyűtartóból a Berettát, visszarohant, majd két-két tökéletes lövést elhelyezett mind Mary Jane-ben, mint a nyikhajban. Jó, az egyik lövés mégsem volt annyira tökéletes, mert idegességében először hason találta MJ-t, és nem fejen, ahogy szerette volna, de a másodikkal már semmi baj nem volt. Végül a biztonság kedvéért még egyet beleeresztett a földön fekvő nőbe, csak hogy biztos legyen. A lövések zajára persze előszaladtak páran a kocsmából, de addigra Joe már szép komótos tempóban is félig visszaért az autójához. Felmászott rá, rágyújtott, majd meghallgatta az üzenetet. Mary Jane üzent, hogy terhes, és nagyon örül, de természetesen majd beszéljék meg, viszont ne ma, mert érkezik hozzá az öccse Denverből, akivel négy éve nem találkoztak, inkább majd holnap dumáljanak. Joe megmerevedett. A távolból már hallotta a szirénákat, de úgy döntött, nem várja meg. Még volt egy töltény a tárban. De kár, pedig a főnökének tartogatta...

Egy jó Delta:

A hangja sem volt rossz.

Sam. Joe küldött egy stílusos furgont:

És egy gyönyörű T3-ast:

Tetszik.

A bevezető képből (copyright: Ralf Christian Kunkel) talán kitaláltátok, hogy ma is Wartburg jön, sőt az ez utáni néprendőrös posztban is, csak ma egy régebbi - ködlámpák nélkül, viszont sportos visszapillantókkal

Az utolsó képen jól látható, milyen más zöldet használt a Grell a két kisautó készítésekor. Nem csak az árnyalat más, hanem az is, hogy ez fényes, az meg nem. És igaz ez a keréktárcsákra és lökhárítókra is. A 311-es így már azért érzékelhetően eltávolodik a 353-as képviselte terepasztal-feelingtől, meg hát amúgy is egy szebb formájú autóról van szó. Műanyag ez is mindenhol, de ezt többször nem írom le, már tudjátok. Melyik tetszik jobban?

20 db nagyon kellemes fotó porschétől, Rudibától:

Ilyenkor bizony mindig nagyon rákívánok valami veteránra (na jó, talán inkább youngtimerre), még ha a meglévő járgányaimmal is sok néha a szívás...

Hasonló című posztom már volt a blogon, három éve az azóta már eladott drótos-távos rendőrségi Wartburgomat mutattam, tehát a mai delikvens nem lesz nagy meglepetés. Főleg úgy nem, hogy bontatlanul már szerepelt itt mind a mai (jé, péntek 13!), mind az elkövetkező posztok összes főszereplője. Illetve majdnem az összes, majd meglátjátok! Kezdem akkor a 353-as Wartburggal:

Nem egy bonyolult darab, minőségre úgy a kis műanyag vacak kategóriánál eggyel feljebb helyezném. Na jó, kettővel. De az igazi jellegzetességeit nagyjából visszaadja. Már olvashattatok Grell modellekről a Memories-on is, igaz, ott inkább a civil darabokról, én meg ezekből inkább az egyenruhás variációkat gyűjtögettem össze. Viszonylag kevés személyes tapasztalatom van egyébként kétüteműekkel (a kismocim kivétel), talán ha egyszer vezettem életemben egy Trabantot a Balcsin, ami vicces élmény volt, de a kuplungját eléggé megbántottam. A szomszédságban volt még egy Varjú is, de ezek sosem érdekeltek. Mai fejjel azonban már örömmel elfogadnék egy 311-est, vagy akár egy Barkast is, csak úgy, hobbiautónak. Vagy egy négyütemű kombit, azzal még járnék is...

Hamarosan folytatás következik (több is), de itt van egy vicces kis németes kontent, hogy kibírjátok addig...

Olyat mutatok ma, ami nincs is:

Valószínűleg ez egy Citroen Mehari volt valaha, ma már kamerakocsi - gondolom, a típus remek rugózása miatt. Album itt:

A győri Audi-forgatáson használtuk. A hangja, mint egy varrógépé :)

A PoHu parkolójából:

Egyébként a készülő Audi-filmünk rendezőjéé.

Szerepelt már itt, de nem így. Először 2009. márciusában, később októberben, de csak egy kép erejéig, illetve mutattam Hot Wheels-verzióban is, de a klasszikus darab körbefotózásával még tartoztam - ha másnak nem, magamnak mindenképp. Nem kevésbé visszafogott darab ez, mint az IMSA Mustang, hihetetlen szélesítésekkel látták el, ráadásul rugózik is:

Nem csak azért a szívem csücske, mert egyébként is oda vagyok a japán cuccokért, de ez megvolt gyerekkoromban is, így nem volt kérdés, hogy ott a helye a felnőttkori gyűjteményemben. Aki további Matchbox Mazdákra kíváncsi, annak mondom, hogy AndrewBoy példánya itt tekinthető meg, Sándorunk átalakítása pedig emitt. Az én (egyébként játszatlan) darabomhoz van egy szép állapotú sárga doboz is, de az valahogy kimaradt a fotózásból. Mindegy, nem is az a lényeg. Hanem a bélyeg, mint tudjátok, hogy ragadjon.

Olvastátok szombaton ezt? Akkor a Rautalankaa Ja Jenkkirautoja (ez finnül a Jenkiautók Találkája, ha csak ugorul beszéltek) tuti tetszeni fog (katt a képekre):

Vagy ez:

Esetleg ez:

Köszönet Brekinek - már megint!

...úgy mostanában volt szerencsém megnézni, és amiket jórészt merek ajánlani is. Nem teljes persze a lista, más filmeket is láttam, és nem is sorrendben mondom, csak úgy, ahogy eszembe jutnak:

1. Az Óriásölő

A főszereplő színész, Nicholas Hoult egy új generáció tagja, és egyelőre úgy látom, minden jól alakul neki, már az Eleven testekben is tetszett, itt sincs baj vele. Eredetileg az Egy fiúról című Hugh Grant-filmben tűnt fel, de akkor még gyerek volt. Most meg már hirtelen tinibálvány. A film sztorijáról nincs túl sok mondanivalóm, a megvalósításról inkább: bírom ezeket a fantasy-be öltöztetett klasszikus meséket, a Hófehér és a Vadász nyomdokain halad ez is, ahhoz hasonlóképp komoly CG-teljesítménnyel megerősítve. Talán ez a film legerősebb része, nagyban megy a zúzás, de szerencsére humoros, szórakoztató módon. Hogy a jó Ewan McGregor szerepeltetésének a célja vajon az volt-e, hogy az idősebb nők is jegyet váltsanak, vagy csak hogy megmutassák Obi-Want vagány séróval is, nem tudom, de rosszat biztos nem tett a filmnek. Túl sokat hozzá sem. Összességében tetszett, jópofa volt, de nem hinném, hogy lesz folytatása. Ajánlom tehát. Vasárnapra.

2. Vasember 3

Robert Downey Jr. for president! Az előző két részhez képest elég nagyot lépett előre a karakter, főleg az esendőség tekintetében: eddig is tudtuk a Vasemberről, hogy ő nem olyan szuperhős, mint a többiek, emberből van, ha megütik, fáj, ha meglövik, vérzik, de ebben a részben már betekintés nyílik a paráiba is, amelyek részben a Bosszúállók végéről származnak. Maga a sztori egy kicsit, hogy is mondjam, irreálisabb az előző kettőnél, de én ezt is a Bosszúállók űrlény-inváziójának tudom be, az után egy kicsit kispályás lett volna egy "sima" főgonoszt prezentálni, kellett valami komolyabb truváj. Meg is kaptuk a kiváló Ben Kingsley és Guy Pearce személyében. Spoilerezés nélkül annyit szeretnék megjegyezni, hogy az öreg Ben (hehe) akkor sziporkázik igazán, amikor épp nem gonosz. A többi mellékszereplő is jó, de az elnök nekem nem volt szimpi, spoiler: felőlem simán megölhették volna... A CG-orgia tök rendben volt, nincs ok panaszra, de nem telepedett rá túlzottan a filmre, amit külön köszönök. (Igaz, a Transformes-eknél meg igen, mégsem zavart.) Az év egyik legjobb filmélménye volt, ezt egészen biztosan meg is veszem majd hivatalos kiadásban, és nem csak azért, mert az első kettő is megvan. Must have.

3. Star Trek - Sötétségben

Én kérek elnézést, de nekem nagyon tetszett. Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a ST nekem inkább csak eye-candy, mint mítosz, annak ott van a Star Wars, és két dudás, ugye tudjuk. Szóval, akár csak az első rész, nekem ez sem volt illúziórombolás, fasza kis űr-akció-kalandot kaptam, még ha Joe-val részben egyet értve nem is volt teljesen tiszta a sötét oldal össze motivációja és célja. Kirk és Spock párosa egyre jobban kiforrt, a vicces kis mellékszereplők jól hozták, amit kell, bár Scotty űrhajón kívüli jelenetei mintha egy kicsit túljátszottak lettek volna...  Bones pedig azért volt furi, mert mióta az őt alakító Karl Urban nem kicsit szétlőtt egy elbaszott nagy háztömböt Dredd bíróként, folyton azt vártam, mikor veszi elő a Törvényhozót. Khan jó kis gonosz volt szerintem, az új bringa viszont egy kicsit jellegtelen, Uhura ezerszer jobb csaj. Én azt mondom, hogy annak, aki nem elvakult ST-fan, nagyon jó szórakozást nyújt a film, igaz, agy nem sok kell hozzá, még a fordulatokat is úgy alakították a készítők, hogy amerikaiak is élvezhessék.

4. Feledés

Az a nagy helyzet, hogy Tom Cruise-t egyáltalán nem szeretem, de a filmjei túlnyomó többsége tetszik, és nem csak nem miatta - ha értitek a nyakatekert megfogalmazást. És ha már az előzőt a fordulatokkal fejeztem be, itt azzal kezdem: a filmben fordulatnak szánt mozzanatok sajnos egyáltalán, de semmilyen meglepetést nem okoztak, cserébe viszont nem is baj, nem hiányoztak. Nem olvastam utána, hogy ez vajon valami híres regény filmváltozata volt-e, vagy önálló alkotás, de inkább az utóbbira szavaznék - komoly merítéssel az elmúlt 50 év scifi-irodalmából. A számítógépes trükköket itt is nagyon szerettem, steril volt minden, ahol sterilnek kellett lenni mindennek, poros, ahol porosnak, és persze - ezzel most igazán nem árulok el nagy titkot - Tom Cruise természetesen ismét megmentette az egész (maradék) emberiséget, amiben az ilyen típusú tapasztalattal már rendelkező, ezúttal is remek Morgan Freeman segített neki. Igaz, hogy csak újraforgatták az Independence Day végét, de legalább nem kellett új dolgokhoz szoktatni a szemem. Nem mondom, hogy egyszernézős, mert annál jobb volt, de nem is ez lesz az évtized tudományos-fantasztikus filmje. Mindenesetre merem ajánlani.

5. Szemfényvesztők

A kis lista legjobb filmje címét másnak tartogatom, de ez is dobogós, nem vitás. Morgan Freeman ebben is benne van, nem is kicsit, és jó volt őt Michael Caine-nel együtt látni az új Batman-ek után. Bár mindketten mellékszereplők. A főszereplők kérdése erősen kiegyensúlyozatlan, a korábban már méltatott Jesse Eisenberg és másodszori tettestársa, Woody Harrelson viszi a prímet, Mark Ruffalo pedig (szokása szerint) nagyon jó, de néha itt is megjelent az az érzés bennem, hogy basszus, változzon már át őrjöngő zöld szörnyeteggé, ahogy ezt legutóbb tette a Bosszúállókban! Nem változott át, de valljuk be, furcsa is lett volna, a varázslat működéséhez erre egyáltalán nem volt szükség, megoldották azt a forgatókönyvírók, elég jól. A nyomozó mellé pakolt Interpolos csaj tök jó volt, már előre sajnálom, hogy a magyar szinkronban el fog veszni az a szexi akcentusa, vagy ha meg is próbálják utánozni, bénázás lesz a vége. A szinkronizálás másik kihívása valószínűleg Eisenberg lesz, aki minimum háromszor olyan gyorsan beszél, mint minden más emberi lény ezen a bolygón, úgyhogy sok sikert kívánok ezúton is! És jó szórakozást, nézzétek meg, bűvészet, varázslat, bankrablás, üldözés, minden a helyén, közepesen meglepő fordulatok, remek ötletek és remek színészek. Ennyi nekem elég, nem kell több.

6. Bosszútól fűtve

A reklámkampánya, ha volt neki olyan, valahogy elkerült, így szinte véletlenül találtam rá. Bírom a srácot, Noomi Rapace pedig ügyes, szóval valami jóra számítottam. Meg is kaptam. Az eredeti cím, a Dead Man Down jobban tetszett, ez a Bosszútól fűtve olyan Dolph Lundgrenes egy kicsit, úgyhogy szólok, ne tévesszen meg senki, ez itt simán A-kategória, van sztori, vannak színészek, van normális akció, reális, arányos, nagyon élvezetes krimi. Külön örülhet minden honfitársam, hogy a főszereplő egy magyar fickót alakít - nyugi, ez nem spoiler, a film első harmadában már tudunk mindent, csak a többieknek lesz meglepetés. Colin jó, Noomi jó, de a filmben a legjobb mégis Dominic Cooper volt, jól választott a rendező, Niels Arden Oplev. A tetovált lány rendezője, csak mondom. Ez a film sosem lesz ott, ahol az van, de talán ez nem is volt cél. Korrekt munka azért, tessék megnézni!

7. Die Hard 5

Ahhoz képest, hogy milyen rosszat vártam, végül is nézhető volt, de szigorúan csak egyszer! Viszont ez sajnos mindent el is mond róla, a Die Hard-filmek sosem egyszernézősek, ez alap. Oké, a negyedik már majdnem, de mivel azt már kétszer láttam, elmegy. Még akkor is, hogy abban McClane már gyakorlatilag halhatatlan, de legalább beletették Kevin Smith-t. Oké, mondhatnátok most, ebbe pedig fél Budapestet, viszont jó sztorit egyáltalán nem, válaszolnám én. Egy B-filmnél nem is hiányozna, azt mondom, de itt vártam volna. Vagy legalább egy közepeset. Valószínűleg az elődöknek köszönhető, hogy végülis nem volt kínszenvedés végignézni, de Jai Courtney színészi teljesítmény szempontjából minden bizonnyal büszkébb lesz a Jack Reacherre, mint erre. Nem mellesleg az egy tényleg jó film volt.

8. Pan & Gain

A Szikla színészkedik! Nem is rosszul. Mark Wahlberget eddig is jó színésznek tartottam, bár szerintem elég lassan forrt ki, Dwayne Johnson teljesítménye viszont teljesen meglepett. A sztoriról biztos olvastátok, hogy pár izomagyú barom (a film magyar címe: Izomagyak) azt találja ki, hogy jól elrabolnak valakit, és ebből lesz majd sok pénzük. Már eleve vicces, ahogyan ezek a hülyék végignarrálják a filmet, de aztán sajnos valahol elvész a humor, feláldozódik az erőszak oltárán, és után sem áll vissza sehol az egyensúly. Ez volt a filmmel a legfőbb bajom, ennek ellenére viszont jó szórakozást nyújtott, hülye embereket szenvedni látni a saját hülyeségük következtében mindig jó móka, és megnyugtató érzés, hogy ez csak film, ráadásul mi sokkal okosabbak vagyunk. Az igazán szomorú az, hogy ez egy igaz történet filmes feldolgozása, így fájó a felismerés, hogy bizony valóban vannak ilyen hülyék körülöttünk, és még csak le se kell menni az edzőterembe, ott vannak mindenhol. A film legnagyobb erőssége viszont nem más, mint Tony Shalhoub Victor Kershaw szerepében. Mindenki kedvenc Monkja kisujjból hozza az igen antipatikus vállalkozót, akivel legfőképp az ő játékának köszönhetően kezdünk el mégis együttérezni, a testépítőket, élükön Mark Wahlberggel, pedig utálni. Még Johnson is inkább áldozat egy idő után, mint rossz. Érdekessége a filmnek, hogy Michael Bay rendezte, akitől nem ilyesmihez szoktunk, de szemlátomást ő sem, egy kicsit bele is tört a bicskája. De szerintem nem annyira, hogy elvegye a kedvét a további, némileg komolyabb témákat feszegető filmek készítésétől, ami sosem baj. Hátha egyszer igazán összejön neki, én drukkolok. Tessék megnézni, de senki ne számítson térdcsapkodós vígjátékra! (Jut eszembe, megnéztem a G. I. Joe második részét is, abban is játszott The Rock (sőt Bruce Willis is, mindegy), és teljesen rendben volt a film, már azon a szinten, amit egy ilyen képregényes-játékfigurás nyújtani képes.)

9. Támadás a Fehér Ház ellen

Az Armageddon testvérfilmje, a Deep Impact után furcsa volt, hogy Morgan Freeman nem az elnököt játszotta, bár már ilyet is láttunk, a Rettegés arénájában, például. Cserébe Aaron "Twoface" Eckhart volt az elnök :) A Vasember 3-ban meg William Sadler, akit utoljára a Die Hard 2-ben szerettem, azóta se. (Figyelitek, hogy kezdenek összeérni a szálak?) A törvénytisztelő polgár ebben a mezei akciófilmben egy szabálytisztelő ügynököt játszik, aki természetesen a körön kívülre kerül, majd aztán sok töltény, robbanás és hulla árán vissza oda. A jók nagyon jók, a gonoszok nagyon gonoszok, és pont ettől lesz a film egy kicsit súlytalan, illetve nem is kicsit, pont annyira, hogy azt mondhassam, a Training Day rendezőjétől ez meglepően kevés. Cserébe viszont nem kellett túl sokat sem gondolkodni, sem moralizálni, és így sokkal több idő maradt az akcióra. Ami, hát bizony, nagyon ott volt. Annak ellenére, hogy a sok nyilván kiválóan képzett titkos ügynököt úgy mészárolják, mint az agyatlan birkákat, érthetetlen, hogy miért nem keresnek fedezéket, de ez biztos a szükséges kontraszt miatt volt így, hogy aztán a főhősünk magányos arcéle erősödhessen. A port.hu-n láttam, hogy az elnök feleségét Ashley Judd játszotta, na ez nem tűnt fel a filmben egyáltalán, de lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé. Nézzétek meg ezt is, csak ne várjatok sokkal többet, mint pl. a már fentebb említett Függetlenség napjától!

10. Transz

Ez volt mind közül a legjobb. Nem mondom, hogy magasan, mert a bűvészes még nagyon ott volt, a Vasember 3 meg egyszerűen kurva menő, de szinte. Ráadásul Danny Boyle nagyon jó rendező, igen, még a Napfény is tetszett. (Hopp, a 127 órát viszont még nem láttam.) A téma is szuper, bírom ezeket a gondolatban-vájkálós cuccokat, részben ezért is az egyik kedvencem az Eredet az utóbbi időkből, nem mellesleg a színészgárda is elsőrangú. A történet szerint a James McAvoy által játszott főszereplő segít ellopni valami drága festményt, de aztán elfelejti, hova lett, ami a társainak nem tetszik, így az eredménytelen kínzások után egy agyturkászhoz fordulnak, aki majd reményeik szerint kihipnotizálja a titkot. Innentől nem mondhatom tovább, maximum annyit, hogy a pszichológust Rosario Dawson játssza, a banda főnökét pedig a most sajnálatosan válófélben lévő Vincent Cassel. Érdekes, izgalmas, pörgős, gyakran meglepő film, és a kis piros koktélmeggy a hab tetején a csaj meztelen jelenete. Komment a portól: "A csupasznunis jelenet miatt mindenképp megéri." Nem mondom, hogy a film csúcspontja volt az említett jelenet, de nem hinném, hogy a férfi nézők retinájába ne égett volna bele :) A gugli segít. Mindenképpen, és feltétel nélkül ajánlott megnézésre!!!

Köszönöm a figyelmet, filmes írás még erre is van, gyertek máskor is!

Odaírás megint, egy kis szakmázás, akit érdekel, kattintson, akinek tetszett, lájkoljon!

Andrisunk az utóbbi idők összes retro-buliján ott volt. És fotózott:

Amúgy meg úton-útfélen... Köszönet a képekért!

Lejárt. Mármint a kismotoré, pont ma. Elsősorban ugye (sőt gyakorlatilag kizárólag) a közlekedési költségeket csökkentendő vettem, de ehhez az kellett, hogy legalább az első 3 hónap alatt ne essen ki alólam. És nem esett, a legnagyobb, de egyben egyetlen problémám vele egy defekt volt. Ja, és egyszer le is merült benne az elem, de ezt írtam anno. Szóval innentől ingyen volt. Amióta drága benzint tankolok bele, úgy megy, mint az állat, elindulásnál konkrétan előre kell dőlnöm, hogy ne ágaskodjon fel, autónál soha korábban nem tapasztaltam ekkora különbséget. Hiába, a kétütem az kétütem... Akkor szoktam egyébként tankolni bele, amikor eléri a mutató az EMPTY rovátka tetejét, de tudom, mert próbáltam, hogy a mutatót a következő napon még bőven le lehet vinni negatívba is. Sima esetben kicsit több, mint 2 liter megy bele, határesetben pedig kicsit több, mint 2.5, szóval még a százas benyából sem több a teletank, mint 1200-1300 forint. Ami, ahogy írtam, olyan 5 napi munkába járásra jó, de ugye becsúszik néha egy-egy Tesco, gyógyszertár, belváros, Újbuda ilyen-olyan ügyekből kifolyólag, szóval azért nem teljesen igaz, hogy csak heti egyszer kell tankolnom. Kényelem: hát az nincs. Illetve inkább árnyalom, mert normális úton teljesen elviselhető, az én rokkant hátammal is ki lehet bírni rajta fél-háromnegyed órát, de mondjuk a Hungária körút, az Árpád-híd kész kínszenvedés, a szemét villamossínekkel nehezített kereszteződésekről nem is beszélve! (Természetesen munkába menet ezekből mind jut.) Na igen, az első kerekek csak nyolcasak, és a hátsó is csak tízes. Mármint átmérőre, collban. Mint a csodás fotón láthatjátok, sem az index-búrákat nem pótoltam, sem a ronda sárga színén nem változtattam, sőt inkább hozzáöltözöm :) Utóbbira egy art director kollégám azt tanácsolta, csak a két Yamaha-feliratot cseréljem Nesquik-re és kész is a bulimotor. Jut eszembe, csak hogy több pozitívumot mondjak, az mindenképp a moci erénye, hogy mindenki arcára képest mosolyt csalni, legyen az motoros vagy gyalog - egyszerűen aki meglátja, meghallja, nem tudja nem kiröhögni, hogy ilyesmivel még valaki képes közlekedni... Én nagyon megszerettem, bár tény, hogy vigyázni kell az autósokkal, pedig még nem is vagyok az a sorok között cikázó. És az esővel, hogy az lehetőleg ne essen. Vagy essen máshol. Mert ezen nem csak úgy simán megázik az ember, hanem konkrétan szarrá ázik. De lehet, hogy csak be kéne szereznem egy esőkabátot. Természetesen sárgát ;)

Mercedes youngtimer a Seregély utcából:

De nem egy, hanem kettő!

Pöpec mind!

Írtam a legutóbbi témába vágó poszthoz kommentben, hogy vettem egy lego Mikiegeret is, na ez az. Jópofa. Jómunkásegér. Plútóhoz képest ez már le is tud ülni és a karjai is mozgathatók, illetve forgatható a feje. A sapka viszont fix. Ezt a vonalat most egy időre befejeztem.

Porsche küldte ezt is Kielből:

Na ez nagyon tetszik!

2006-ban az akkori munkahelyem (Publicis) karácsonyi buliján (Két Szerecsen) jöttem rá, hogy ez a zene nekem bejön. Korábban sosem voltam oda sem a reggae-ért, sem a dancehallért, és mégis. Az Irie Maffia után jött a többi, a Brains, a PASO, a Copy Con, de kitartottam, az Irie maradt az első számú kedvenc magyar zenekarom. Nem egy és nem két koncertjükön voltam, még olyan is volt, amiért fizettem. A legemlékezetesebb talán a 2008-as Gödör-koncert volt PASO-val meg talán a 30Y-nal (vagy Vad Fruttikkal?) súlyosbítva. Akkoriban azért többet jártam ide-oda, mint manapság, de ennek talán az is az oka, hogy akkor ezek a zenék frissebbek voltak, izgalmasabbak, mára egyre kevesebb ilyet találok magamnak. Itthon. És hát ez az új Irie Maffia már nem az az Irie Maffia, amit megkedveltem, de még mindig tetszik. (A legújabb Brains-lemez kevésbé.) A klip pedig kimondottan jópofa. Játszunk olyat, hogy mindenki beírja kommentbe, hogy melyik a három kedvenc (ma is aktív) magyar zenekara és miért? Nem kötelező ;)

Hoppá!

Egy Triumph TR7. Magyarul Joe-nál. Itt, a szomszéd utcában fotóztam. Már többször láttam és hallottam a környéken (elég brutális hangja van), most pont ott állt, amerre jöttem hazafelé a melóból - és ahol a múltkor a kis Isuzut is lekaptam.

Korábban csak mellékszereplő volt a Matchbox Mk2-es Ford Escort RS2000, ezért most az ínséges időkre tekintettel ezt is körbefotóztam:

Ahogy mindig, a fényképező ezúttal is tökéletesen kiemeli és felnagyítja a hibákat, higgyétek el, kézbe fogva nem ilyen vészes a helyzet. Nem rugózik, viszont fém az alja, és a fémbe írva ott van a Made in England felirat. Ez a lényeg :) És persze a vonóhorog, az minden hasonló versenyautóra kell... A bal hátsó sárvédőn látható festékfolt már nem lenne ennyire elengedhetetlen, de nem álltam neki semmilyen vegyszeres kezelésnek, újabb 40 év és biztos lekopik magától, ráérek. Szeretem ezt a MB-ot, még ha nem is követi tökéletesen az igazi arányait, ez valahogy laposabb, szélesebb, de anno ez cseppet sem zavart, és most is csak megjegyeztem. Bár csak ennyi bajom lenne a kurrens darabokkal! És ide tartozik varadyg kolléga nemrégiben küldött találata:

Köszönet a képekért! Szerintem én már láttam ezt az autót, csak nem fényképeztem le. Kéne-kategória...