Egy autónak látszó hajó a Kopaszi-gát parkolójában:

Nem tudom, meddig állt így ott, de azt igen, hogy úgy egy szűk óra múlva eléggé rákezdett az eső.

Ennek örömére két héttel ezelőtt elmentünk egyet autózni a Börzsönybe, sőt konkrétan ugyanoda, ahol legutóbb motorral jártunk. Hogy ebben amúgy mi a jóság, leírtam akkor, de mondom most is: úgy lehet erdőt járni, hogy nem hagyod el a lakó- vagy üdülőövezetet, a legkietlenebb kis utcának is neve van, tehát tök legális az egész, mégis olyan, mintha a civilizációtól nagyon-nagyon távol lennél, kilométerekre semmi ember, épület is csak elvétve, csak a fák és a madarak minden irányban, ameddig csak ellátni. Szombaton voltunk, amit pénteken egy kiadós eső előzött meg, így a terep kellőképp saras és pocsolyás volt, mondtam is a srácoknak, hogy nem biztos, hogy nem fogunk elakadni, de aztán erre nem került sor. Az Impreza nyilván nem egy Jimny, de amit itt kellett, azt tudta. És bírta.

Mi is bírtuk, tényleg nagyon élvezetes volt, Börzsönyligetet mindkét (mondjuk úgy, a déli és az északi) oldalról is bejártuk, de aztán mielőtt hazamentünk volna, igen csak meg kellett látogatnunk egy autómosót ;)

A hivatalos Star Wars-napot a Balatonnál töltöttem, töltöttük, mert erre esett épp a 18. alkalommal megrendezett UltraBalaton, azaz a tó körüli futóverseny. Mi idén is indultunk a többé-kevésbé szokásos céges csapattal, így én harmadszorra vehettem rajta részt.

Már volt Honda Goldwing a korábbi találatok között, de akárhányszor látok ilyet, nem bírom megállni, hogy lefotózzam:

Ezt most nemrég a Westend előtt sikerült.

Boba Fett ikonikus hajója, a Slave I már korábban is tiszteletét tette mind a gyűjteményemben, mind itt a blogon, de a jóból sosem elég. Két változás történt azóta: az egyik, hogy az én korábbi példányom már sok éve nincs meg, több társával együtt az is "beépült" a motoromba, a másik meg hogy ez az újonnan beszerzett verzió már hivatalosan nem Slave I-ként van jelen sem a Disney-féle Star Wars univerzumban, sem a Lego kínálatában, gondolom, valamilyen PC okokból, hiszen milyen már az, hogy a gyerekek (és a felnőttek) egyik kedvenc karaktere egy rabszolgát tartson. Szóval ez így akkor nem más, mint Boba Fett csillaghajója.

Péter küldte ezeket a díszes rendőrautókat Törökországból:

Úgy látszik, elirigyelték Dubaiból az ilyen PR-járgányok sikerét és hírnevét.

Húsvétra az új, 75372-es szettet tojta a nyúl Félixnek, amely a viszonylag kedvező ára ellenére összesen kilenc minifiget tartalmaz, és ezzel kiemelkedőnek mondható, 4-5-nél nemigen szokott több lenni egy szettben. Igaz, csak négy "rendes" minifig, a többi droid, de így legalább végre nekünk is lett Super Battle Droid nevezetű szeparatista harceszközünk, rögtön három is. Ilyen a készlet doboza:

És két sima droid is érkezett, ezekből azért volt már itthon több is, mindegy, elférnek ezek is. A négy új klón közül egyértelműen a piros festéssel jelölt Shock Trooper a legmenőbb, de ebből is volt már kettő korábbról, akik karácsonykor csatlakoztak hozzánk. Mutatom a csomag tartalmát már itthon, összerakva:

A korábbi speeder bike-okhoz képest ez, amit ezek a klónok használnak, már kétszemélyes, és látható mögötte egy kis harcállás, amelynek az oldalsó elemei lepattinthatók (naná, hiszen lego), és kézi pajzsként használhatók, ami kell is, mert ez a batár nagy pókdroid elég komoly túlerőnek tűnik, főleg a csatadroidokkal kiegészülve. Nemrég feltűnt egyébként pár újabb Star Wars tematikájú készlet a lego weboldalán, szóval lesz megint mire gyűjteni...

Pont egy hete elgurultunk egy kicsit az erdőbe, hogy megjárassam az öreg Hondát rendes úton kívül is. Ehhez az ezelőtti gumik egy fokkal jobbak lettek volna, de a mostani, inkább aszfaltra valókkal is elboldogultam. Nem tudom, ki mennyire ismerős Kismaroson, de Királyrét felé menet a Szokolyai útról ha az ember befordul balra a Gálhegyi útra, felmegy, ameddig tud, és elkalandozik a Szerpentin út végéig, a Kilátó utcán, a Hosszúoldal úton, egészen mondjuk a Kökörcsin utcáig, lenyűgözően vadregényes helyeken motorozhat az erdőben, ráadásul teljesen legálisan, mert szinte mindegyik rendes utcának számít, névvel és házszámokkal, mégis konkrétan az erdő sűrűjében érzed magad:

Mondjuk a nyomvályúk elég komoly kihívást jelentenek, vagy inkább úgy mondom, jelentettek nekem, hiszen semmilyen terepes gyakorlatom nincs, néha az itt-ott bizony elég saras úton járt a motor hátulja jobbra-balra rendesen, de nem volt végül sem borulás, sem elakadás. Majdnem, de nem :) Ezen az úton egyébként immár a kisebbik fiúgyermekem tartott velem, már ő is jöhet velem, mert leér a lába, tud kapaszkodni - és nagyon élvezi:

Szerintem ide megyek majd még máskor is.

A Lego 2006-ban egyszer már forgalomba hozott egy TIE Interceptort, azaz TIE Elfogóvadászt, de hozzánk csak most nem olyan régen érkezett meg a gyűjteménybe a típus, kiegészítve a vadászt és a bombázót - igaz, mi csak a kurrens darabot tudtuk beszerezni, de ez szerintem jobban is illeszkedik a mi sorunkba: ez nem más, mint a 75348-as készlet. Van ennek a szettnek egy hosszabb, hivatalos neve is: LEGO Star Wars 75348 Mandalóri Fang vadászgép vs. TIE elfogóvadász. Hogy mi az elfogó, az látszik fent a képen, de el is mondom, szóval ez a vadász utódja, a maga idejében az egyik leggyorsabb vadászgép volt a messzi-messzi galaxisban, legalábbis a különféle online források szerint, mármint a mi galaxisunkból. Kellett is a gyorsaság, mert a Fang vadászgép meg az egyik legjobban manőverező vadász volt ekkortájt, ha valaki nem hiszi, járjon utána, itt van hozzá egy rövidebb és egy hosszabb leírás is, jó szórakozást!

A birodalmi gép hozza a szokásos TIE-erényeket, először is baromi jól néz ki! Jó nagy is, a fülke ablaka egyben nyitható, plusz tud lőni is a kis rugós fegyvereiből - de nagyjából ennyi, viszont nem is kell több. A mandalóri vadászgép viszont nem tudja azt a trükköt, hogy a törzséhez képest elfordítsa a hosszanti tengelye mentén a szárnyait, meg kell elégednünk azzal a képességével, hogy baromi lapos a gép, és felnyitható a pilótafülkéje

A készlethez jár (már megint) egy Din Djarin, ezúttal is karddal felszerelve, ezt most nem fotóztam, aztán egy kék páncélba öltöztetett, de nagyon vidám arcú mandalóri flottaparancsnok (bocs, az arca most nem látszik, de hát tudjuk, nem veheti le a megszokottnál ezúttal jóval fényesebb sisakot), no és egy marcona TIE-pilóta, illetve az ő nem kevésbé fekete R2-es droidja, ami olyan, mint R2-D2 gonosz unokatestvére, de E6-tal végződik a neve.

Ez meg, mint mondtam, nagyon lapos. Ennyire:

A dobozban tehát két teljes értékű űrhajót találunk, már amennyiben a közel 1000 db kockát megfelelően összerakjuk - ehhez Félix fiamnak kb. 3 órára volt szüksége, de az igazán nagy fegyvertény e készlet beszerzése kapcsán nem ez, hanem hogy a jó ideje félretett pénzét költötte el erre, amit csak egy egész kicsivel kellett kipótolni, hogy összejöhessen a vásárlás. A mall.hu-ról rendeltük, mert a február 2-i vásárlás idején itt találtuk meg a legolcsóbban, akciósan 26 ezerért. És ha minden jól megy, két hét múlva újra egy legós poszttal jelentkezem.

Aki követi ezt a blogot, úgy értem, rendesen, tehát olvassa is a posztokat, annak talán nem újdonság, hogy szeretem, ha az autóim alatt normálisan kinéző felnik vannak. Anno a Ventóra BBS-ek kerültek fel utólag, a Hondára ATS Cup kerekek, amiket ráadásul én újítottam fel, a Toyotára egy csodás szürke Speedline szett, de a Volvo sem azokkal jött ki a gyárból, amikkel én használtam, sőt anyám Yarisa sem úszta meg, szóval ez nálam mindig téma. Nyilván nem lehetett ez másként a Subarum esetében sem, amin amúgy egy normálisan kinéző, bár kissé lepattant, hétküllős garnitúra volt, egészen mostanáig. Az autót klassz állapotú nyári Michelin gumikkal vásároltam, amikkel - és most, kérlek, ne szidjatok! - lehúztam a telet is, de már abszolút tervben volt a váltás négyévszakos gumikra. Viszont a 15-ösök helyett 16-osokat szerettem volna, ez meg ugye azt is jelentette, hogy teljes kerékcsere következhet csak. Szokás szerint online találtam négy, eléggé használt felnit, ezúttal OZ-t, azon belül is OZ Racing F1 típust, hátha valakinek mond valamit, nekem nem sokat. Elvileg tök oridzsi, csak karcos, horzsolt, csúnya állapotban, viszont ennek megfelelően baromi olcsón jutottam hozzájuk, le sem merem írni, mennyiért. Így nézett ki mind a négy:

No de egy Subaru alá az aranyszínű kerekek valók, még akkor is, ha az a Subaru nem kék, szóval vásároltam két flakon arany felnifestéket is, és nekiálltam festegetni:

Hát azért közelről látszik, hogy nem egy profi műhelyben történt a felújítás homokfújással, porfestéssel, fényezéssel és lakkozással, de én ismét nagyon büszke vagyok az alkotásomra, nagyon-nagyon tetszik a végeredmény! És akkor tessék, íme, lássátok a saját szemetekkel, hogy mutatnak az alkotásaim az autó alatt:

A 16-os mérettel elégedett vagyok, nem akartam nagyobbakat, a gumik pedig végül 205/55-ösök lettek (amik ma már bizony ballonosnak számítanak, látszik is, hogy elég magas az oldalfaluk), az Uniroyal All Season Expert 2-es típusból - szívem szerint valami nem túl drága japánt szerettem volna, Toyót vagy Yokohamát, ha már egy japán autóról van szó, de a döntést erősen befolyásolta, hogy amikor kerestem, épp az általam még sosem tapasztalt Uniroyalból találtam árban is pont megfelelőket. Remélem, beválnak majd.

Részletkérdés, de annál fontosabb: a kicsit nagyobb méretű kerekek miatt a pótkereket is le kellett cserélnem, mivel úgy tudom, egy négykerekes autónál nem lehet semennyi eltérés sem a méretek között, még pár km erejéig sem, mert elnyírja az osztóművet, váltót, mittomén, még mit. Szóval kerestem gyorsan online azonos méretű egydarabos (nyilván használt) gumit és felnit, beszereztem, szerencsére mindkettőt tudtam itt a kerületben, a gumisnál összerakattam, behajítottam a helyére, pont befért, szóval ez a projekt most akkor ezzel le is zárult.

Nemsokára pedig megyünk a már jóval korábban beharangozott 100 ezres nagy szervizre vezérlés- és kuplungcserével. Remélem, marad utána még valami kenyérre és vízre...

Hogy nem posztoltam még, az biztos, de abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán láttam-e már monacói rendszámot életemben:

Ráadásul az az autó sem szar.

Február 9-én, kedvenc feleségem szülinapján fotóztam a Nagymező utcában, útban a Sugarshop felé, tortáért:

Ilyen miért nincs még Matchboxban?

Február elsején, képzeljétek el, az a csúfság esett meg, hogy ellopták a bringám. Akivel még nem történt ilyen, az szerintem valójában elképzelni sem tudja, mennyire szar érzés... Ezt a bringát ráadásul nagyon megszerettem, persze költöttem és vigyáztam is rá, de hiába volt rendesen lelakatolva egy lépcsőházban, ez sajnos nem jelentett akadályt a tolvajnak. Csütörtök este történt már majdnem a belvárosban, másnap természetesen feljelentést tettem a rendőrségen, felpakoltam egy csomó helyre a neten, nyomravezetői jutalmat is felajánlottam, szombaton körbejártam a józsefvárosi piacot is, hátha rábukkanok, de nem jártam sikerrel. Viszont, és most figyeljetek, mivel egy céges rendezvényen voltam, a kollégáim másnap úgy döntöttek, hogy megsegítenek, és villámgyorsan összedobtak egy új (vagyis inkább másik) bringára valót! Nagyon megható volt ez az önzetlen kedvesség, és valóban tök nagy segítség is, szóval az a helyzet, hogy már meg is tudom mutatni az ellopott KTM Chicagóm utódját, egy másik KTM Chicagót!

Ennek más a színe, de lényegét tekintve nem igazán tér el, pont ugyanazt tudja - és pont ezért maradtam a típusnál, ami egyszer bevált, azon nem szívesen változtatok. Összességében jó állapotú, de azért látszik rajta, hogy használták, karcok előfordulnak, a markolatok végéből látszik, hogy egy-két esés is történhetett már, de érzésre tök egyben van, nem lötyög, nem nyiszog, nem kattog. Az ülés nekem kicsit kemény, úgyhogy előbb-utóbb lecserélem, érdekes módon az elődjén teljesen jó volt - ez is gyárinak tűnik, pedig Selle Royal felirat van az alján, ami egy jó nevű gyártó, szóval lehet, hogy beszállító a KTM-nél, nemtom. A gumik rajta viszont már zsír újak, ezeket én szereztem be - de nem is ehhez, hanem még az elődjéhez, csak arra még nem volt érkezésem felrakatni, ami így utólag kis öröm lett az ürömben, mert legalább ezek megmaradtak. Jó széles Schwalbe Fat Frank gumik, városba való mintázattal, de igazándiból az impozáns megjelenésük miatt szerettem beléjük, nem másért. Na jó, állítólag ezek tényleg jók is, nem csak szépek. Kellettek is egyébként, mert az újonnan beszerzett bicó abroncsai eléggé kopottak voltak, és akkor ezek után talán mondanom sem kell, hogy ezt is használtan vásároltam, én ezt így szoktam... A céges adakozásból összejött keretet a szakszervizben végeztetett gumicsere és beállítások költségével együtt is pont tartani tudtam (a kormány emeléséről valószínűleg majd később, egy következő körben gondoskodom), amit saját zsebből fizettem, az csak annyi volt, hogy el kellett mennem érte vidékre meg vissza, de egyébként is volt a környéken dolgom, így nem kellett kihagynom a vásárlás előtti próbakört. Az ezutáni első tekerés február 16-án délután, kellemes 12 fokban következett be, a közeli Városligetben mentünk egy kört állandó kerékpáros partneremmel, a legkisebb gyermekemmel:

No tehát megint van min tekernem, és még vettem hozzá egy elég komolynak tűnő Black & Decker U-lakatot is, ami azóta felkerült rá a kis konzoljával, reményeim szerint ehhez azért már komolyabb felszerelés kell, ha valaki át akarná vágni. Cipelni persze nehezebb lesz, de talán ennyi plusz teher belefér...

Többszörösen is van közöm a Celica-Suprához, bár sajnos jóval kevesebb, mint szeretném. Az első az, hogy egyszer nem vettem egy ilyet igaziban, itt írtam róla. A második, hogy a blogon már kétszer is szerepelt, egyszer itt Matchboxként, egyszer meg emitt, 5 évvel korábbról, a Hot Wheels egy régebbi megvalósításában (a poszt legvégén). Egyik sincs már meg, de ezt az újat szerintem már megtartom. A harmadik meg az, hogy évekig koptattam egy Supra vezetőülését, de körülötte az autó nem Toyota volt, hanem egy piros Kispolák, amibe egy bontóban szerzett darabot szereltem bele még a főiskola alatt, és nagyon bevált az átalakítás. Most meg az van, hogy tudok mutatni egy újabb HW-változatot, ezzel le is zárva ezt a 80-as évek válogatás-sorozatot:

Ezt a kisautót csak online láttam korábban, sehol nem futottam vele össze üzletekben, igaz, nem is nagyon kerestem, de úgy hozta az élet, hogy a sorozat előző két posztjában bemutatott verdákhoz hasonlóan, amikor ott volt előttem a börzén, nem hagytam ott. No nem mintha így első blikkre olyan gyönyörűnek tűnne, de a fenti kép nagyon csalóka, a bliszter görbületei egy eléggé eltorzítják a képet, kibontva minden bizonnyal jobban kiadná az autó eredeti sziluettjét. A kerekek szerintem nagyon jól állnak neki, és a fekete kifestések szépen harmonizálnak a piros alapszínnel, és jópofa kis ötlet a kacsintós bukólámpa, szeretem az ilyen kis hülyeségeket. Az üzletekben már lassan nem is kapni Matchboxot vagy Hot Wheels-t ezer forintos darabár alatt, így a börzén ezért elkért 1500 forintot nem is tartom soknak, főleg hogy máshol nem is találtam ilyet, nekem ez megérte. Az előző posztokban bemutatottakat összerendeztem egy csoportképbe, együtt elég jól festenek:

Sajnos az Audi quattrót nem tudtam odatenni, mert az csak bontottan van már meg. Ja, a Retro Racers sorozatból amúgy megvan még egy 300 SL Merci is, a korábban mutatott ezüstöt cseréltem le erre:

Köszönöm a figyelmet, gyertek majd máskor is, remélem, lesz még miért!

A minisorozatom második, és egyben utolsó előtti részében ismét két kisautót mutatok. Mindkettő viszonylag friss a Hot Wheels kínálatában, és ehhez képest mégis elég hamar sikerült bezsákolnom őket, pedig nem kellene nekem már ilyesmiket pénzért venni, hiszen az észérveknek engedve egy ideje elengedtem már ezt a gyűjtést, de a vér nem válik vízzé, az értelmetlen dolgokra történő pénzköltés nem olyan, hogy csak úgy abba lehet hagyni :) Ha már kicsiben megcsinálták a 911-esből és a 914-esből is az off-road változatot, akkor már nem is olyan meglepő, hogy a 928-as is sorra került. Ráadásul ennek a kisautónak a megvásárlásával már nem csak Siku-ban, Matchboxban, és Polistilben hanem immár Hot Wheels-ként is meg tudom mutatni ezt a remek modellt:

Tavaly volt 75 éves a márka, a bliszter bal felső és a kisautó hátsó sarkában lévő szám erre utal, de sokkal fontosabb most, hogy a felkerült egyéb dekorációk mind valósak, nem fantázianevek. A poszt legelejére betett kép a bizonyíték, hogy még a 928-asból is lehet terepre való autót készíteni, de azért ideálisnak nem mondanám. Kicsiben mindenesetre nagyon szépen megmintázták a formát és a kiegészítőket is, mint a ködlámpasort az elején, az emelést és a sárfogó gumikat az első és hátsó kerekek mögött. A fekete felnik jól állnak az autó alatt, ahogy a német zászló is versenycsíkként az ezüst fényezésen. Direkt lefotóztam az elejét is a kisautónak, hogy lássátok a csodás Hella-lámpákat - és pont ezek fényében (fényében, érted, lámpák, fény) zavaró, hogy a normál fényszórók nem kaptak extra tamponozást. De nem akarok panaszkodni, nagyon tetszik ez a járgány így, ahogy van. És a következő Merci is:

Ezt már régóta szerettem volna bezsákolni, de nyilván sehol nem futottam bele, kivéve persze a múltkor említett óbudai börzét, ahova amúgy azzal a szándékkal mentem, hogy pár ilyen régebben kinézett darabot meg tudjak venni, optimálisan egy magammal vitt ötöspakk beszámításával. És szerencsémre sikerült is így leboltolni, a pakk maradt, és a tematikus kis sorozatom alanyai meg jöttek velem. (Kicsit persze muszáj voltam némi készpénzzel is rásegíteni.) A 89-es 560 SEC még éppen befér a 80-as évekbe. Igaziban szerintem sosem láttam ilyen autót, valószínűleg emlékeznék ezekre a brutális szélesítésekre, amit kicsiben szerintem nagyon jól sikerült átadni, de emellett a kisautó színe és a felnik a legerősebbek, egy prémium sorban is simán el tudnám képzelni ebben a kivitelben. Gondolom, lesz majd még ezüstben is, ahogy az E500-ast is kihozták így, de nekem ez elég, ennél biztosan nem lesz feljebb. Még a Matchboxnál is jobban tetszik...

Egy hét múlva jön a harmadik, befejező rész. Addig is minden jót!

A nem olyan régen kikerült HW-es posztban szerepelt egy igazán csodás Ford Escort a "Retro Racers" sorozatból, amihez megérkezett a kis pajtása, meg még egy kisautó, ami simán befért volna ebbe a sorba, de mégsem ennek a tagjaként jelent meg. Ez a kettő a mai két főszereplő.

Január végén úgy alakult, hogy hosszú idő után ismét kilátogattam egy kisautó börzére. Nem nagyon tartom rajta az ujjamat a szcéna ütőerén, de azért néha megjegyzek magamnak egy-egy új megjelenést, felírva azokat egy virtuális listára, hogy egyszer majd... Nemrég egy pajtim kint járt Amerikában, és elküldtem neki e lista pár szereplőjét, hogy ha beléjük botlik, ugyan hozza már el őket nekem, de sajnos már késő volt, csak a reptéren tudott egy kicsit nézelődni, ott meg nem talált ilyen holmit. Nem taglózott le a dolog, de amikor láttam, hogy Óbudán börze lesz, úgy voltam vele, hogy kimegyek, mi baj lehet, legjobb esetben eladok ezt-azt, talán cserélgetni is lehet valamit, de ha nem jönne össze semmilyen üzlet, az sem tragédia, legalább addig sem voltam otthon ;) De összejött: sikerült megvennem például a fent látható Sierrát, amit tényleg már jó ideje szerettem volna megszerezni, de eddig valahogy nem jött össze. Most meg tessék, itt van, és nagyon tetszik, főleg hogy ebben a színben sikerült, mert a Ford Sierra az én fejemben nem is lehet más, mint ezüst. 2011-ben volt itt a blogon egy hosszabb poszt a típusról, amiben bemutattam a teljes kontingensemet, de azok közül már egy sincs meg, amit őszintén szólva nem is bánok, egyik sem nézett kis ilyen jól, mint ez a Hot Wheels. Ez számomra telitalálat. Pont amennyire az alábbi Alfa Romeo is, a fentebb említett széria másik tagja:

Hát mennyire jók már ezek a kerekek alatta! Az Alfa e modelljéhez semmilyen személyes emlék vagy tapasztalat nem fűz, hacsak annyi nem, hogy régen, egy főiskolás csoporttársam vett egy ilyet magának, amikor kezdtek jobban összejönni a bizniszei, és szerintem láttam is egyszer azt az autót, de annak ellenére, hogy valamennyire tetszett (na jó, eléggé, főleg mivel akkoriban én még egy Fityóval nyomtam), vágyni nem vágytam rá. Kicsiben viszont nagyon is, mert már már első képek alapján is nagyon klassznak tűnt, így pedig, hogy már a birtokomban van, sokkal jobban tetszik. Láttam amúgy belőle pirosat is, ami persze tipikusabb szín egy Alfának, vagy lényegében bármilyen olasz autónak, mégis ezt húztam be, de nem tudom, miért tetszik ez jobban. Talán mert ezt láttam képen előbb, aztán így maradtam. 

Nem tudok belekötni a HW értelmezésébe, jó a forma, jók az arányok, a felnik, a szín, a dekorációk, és nézzétek csak, ott vannak a fekete szigszalagból készült csíkok az első ikerlámpákon, egyszerűen csodálatosak! Aki szereti a szép kisautókat, azon belül is a Hot Wheels modelleket, de nem akar 4-5 (vagy több) ezer forintokat kiadni a speciálisabb szériák darabjaiért, annak erősen ajánlom ezt a mainline darabot, ez nem okoz csalódást.

A poszt címéből látszik, hogy lesz folytatás, még két rész pontosabban, szóval a jövő héten és azután is folytatom, és megígérhetem, hogy legalább ilyen menő kisautók következnek majd. Aztán szerintem sokáig megint nem lesz ilyesmi műsoron. Minden jót!

Volvo 164 a Nagymező utcából:

Nem szép, de így is szép.

Száguldó riporterünk, Péter, egyenesen Amerikából küldte az alábbi szépséget:

Thank you, bro! Ha valaki megnézné kisautóként is, erre a 2011-es posztra kattintson!

Ahogyan egy hete is, most is a Westend mélygarázsából jelentkezem:

Ehhez hasonlókat kicsiben mutattam már egyszer itt, másszor itt. Tetszik. Élőben elég letaglózó egy ilyen verda.

Tessék, az év első találata rögtön egy pompás Mustang:

Westend mélygarázs, ide járok parkolni, ha be kell jönnöm az irodába.

Az év első posztja, a blog régi fényét idézve, Matchboxokról szól. A régi fényről meg csak annyit, hogy december 8-án elfelejtettem megemlékezni arról, hogy 15 éves lett a blog... Na mindegy, haladjunk. Ennek a posztnak a végén írtam, hogy nagyon jó lenne majd beszerezni a MB első kimondottan kombikat tartalmazó ötöspakkjának folytatását, és egy január harmadikai Árkád-látogatás során sikerült is. Mutatom is rögtön:

A csomag fénypontja számomra egyértelműen a zöldséges Merci narancs színben, de a Jeep is nagyon tetszik, jól összeáll a fehér alapfestés és a woody oldaldekoráció (no nem mintha a bordó premiermodell ne lett volna legalább ugyanilyen jó). Bár ez mai értelemben kevésbé vehető kombinak, mindegy, elfogadjuk. Van benne egy Mini Van is, ez szintén helyes, és V60 is van, szóval minden van. A linken szereplő Volvónak szebb a színe, de ennek az újnak az előzőhöz képest az a nagy előnye, hogy ezt még nem adtam el ;) Ja, egy másik szettben van még egy ezüst is belőle, jut eszembe. A pakk még tartalmaz egy fekete Mini Countrymant is, amelynek egy szebb színvariációja szeptemberben szerepelt itt a blogon, de akkor sem beszéltünk róla sokat, ahogy most sem fogunk - nem jön be annyira, de még mindig ezerszer jobb, mintha egy bármilyen fantáziajárgány került volna be. Tetszik ez az ötöspakk, ezért is vettem meg, és továbbra is próbálom ezt a csapásirányt tartani, hogy nem veszek meg minden szart, inkább csak ilyesmit, aztán majd meglátjuk, mennyire sikerül. A gazdasági helyzet(em) miatt szerintem nem lesz nehéz :)

Ahogy legutóbb írtam, kicsit lehetett rá számítani, hogy lesz még folytatása a legós posztnak, és hát mi mást hozott volna a Jézuska a kisebbik gyermekemnek, mint néhány csodálatos új Lego készletet. Félix már jó ideje spórol egy nagy készletre, eladogattuk egy csomó régi játékát, de nem jött össze az az összeg, amire szüksége lett volna, így kénytelenek voltunk felírni a karácsonyi kívánságok közé, hátha úgy meglesz. És meglett a 75354-es számú Coruscant járőrhajó. Ha ismerős a forma, az nem a véletlen műve, ugyanis láthattuk már itt, de azért ez nem teljesen ugyanaz, mint a Gunship, csak majdnem. Lapozzatok!

Bár még csak december 23-a van, tehát nem tudjuk, hoz-e, és ha igen, mit a Jézuska, de az már biztos, hogy a Mikulás meglepte a kisebbik gyermeket egy újabb Lego Star Wars készlettel, a 75361-es kódszám alatt futó Póktankkal. A magyar weboldalon ez Pókdroidként szerepel, de ez nem jó, az tök más, sőt már láthattátok is ebben a posztban korábban. 

Az 526 elemből álló készlethez három figura is jár, így lett egy újabb Mandalórink, aka Din Djarinunk (először az igazi Feketekarddal), egy újabb Bo Katanunk (ezúttal viszont már egy exkluzív frizurával), de ami talán a legnagyobb örömet okozta, hogy így befutott végre Baby Yoda Grogu is, azaz a Gyermek - ilyenünk eddig nem volt. Cukiságbomba, gumifejjel.

Itt a lenti képen bal szélen egy korábbi változat, a jobb szélen a másik véglet, a legújabb Mandalóri - jól láthatók a különbségek: világosabb és részletesebb sisakfestés, beskar páncélzat, és jutott immár extra festés a karokra is. Bo Katan esetében is, a hasonló összhatás ellenére, minden megváltozott a baloldali régebbihez képest: a sisak világosabb és kissé eltérő mintázatú, a páncélzat talán kevésbé steril, a nadrág is más, illetve itt is megkapta a minifig a karfestéseket az Éjjeli bagoly szimbólumokkal.

A készlet persze alapvetően erről a nagy izéről szól, a Póktankról, ami valóban talán inkább egy távirányítható droid, hiszen nem ül benne vezető vagy pilóta, hanem egy kiborg vezérelte kívülről, de mégis nyitható a teteje - az ajtón egy ikerágyú kapott helyet, alatta pedig bőven elfér egy minifig. Furi ez így, főleg hogy ezt a részt tök jól kigondolták, kidolgozták, de a hasa alatti hálóketrecet meg egyáltalán nem - elképzelhető, hogy amikor a Lego elkezdte tervezni a készletet, egyszerűen nem volt meg minden infója, csak a koncepció akkori leírása, vagy kezdetlegesebb tervei, nem tudom. Szóval az említett kiborg nem jár pluszban a készlethez, ami sajnálatos. Valahol még azt olvastam, hogy ez a cucc valszeg nem birodalmi, hanem inkább a Mandalore bolygón a Birodalom által hátrahagyott gépekből és alkatrészekből készült, és így maradt elrejtve/elfelejtve a bányák mélyén, ahova a főszereplőt is eljuttatta a sorsa.

A Póktanknak nyolc végtagja van, de ebből csak hat láb, amelyek kis gumigyűrűk segítségével rugalmasan csatlakoznak a testhez, a maradék két végtag inkább valamiféle rákollónak tűnik, amit a gépezet "fején" található két csáprágó egészít ki, ha harcolni kell. Azt pedig kellett :) Szerintem a fent leírt hiányossága ellenére nagyon impresszív szerkezet, baromi jól néz ki, és azáltal, hogy egy-két minifig simán elhelyezhető az ollókban, a játszhatósági faktora is igen magas. Nem is csoda, hogy a gyereknek is nagy boldogságot okozott. Nagy valószínűséggel a karácsonyfa alatt is lesz majd némi új Lego, szóval hamarosan jövök a "folytatással"... Addig is jó készülődést!

Úgy látom, pont 10 éve mutattam itt a blogon a Matchbox Ford Escortot (meg előtte és utána egy csomó másik Escortot), és most úgy hozta az élet, hogy a Lidl-ben elém ugrott néhány új Hot Wheels kisautó, köztük például ez is:

Ez és az Audi is teljesen új az erősen megcsappant gyűjteményemben, és ugyanabból a Retro Racers sorozatból származnak, amiben egyébként megjelent egy Alfa GTV is, ami még kellene egyszer, de most nem volt hozzá szerencsém. Szóval mindkét kisautó valamiféle pályaversenyre optimalizált változat, előbbi szolidabb, utóbbi részletgazdagabb, mondhatni, autentikusabb dekorációval, menő felnikkel. A Ford talán valami driftes járgány lehet, legalábbis az ilyeneket szokta a HW eltérő kerékmintázatokkal kihozni, de ez persze nem biztos. Ez a piros nem az első szín belőle, eredetileg kék-fehérben jelent meg, de olyat csak online láttam, ez meg ugye ott volt előttem, ráadásul Lidl-s áron, szóval bedobtam. Az Audi meg valszeg az IMSA GTO kicsi változata, amiről itt olvashattok egy keveset, ha szeretnétek - megérne ez amúgy egy külön posztot is, de így bontatlanul nemigen tudnám rendesen körbefotózni, szóval ezt majd megírja más. Nagyon tetszik mindkettő. De a retrovonaton maradva mutatok még egyet, szintén ebből a vásárlásból:

Igen, egy Honda, és szintén nem mai csirke. Annak a Civicnek egy sportosabb variációja, amit Matchboxban volt szerencsém anno behúzni három éve, és talán még meg is van. Ez tehát egy bátran ültetett, szélesített, spoilerezett, versenyfelnizett és feltűnő színűre fényezett verda, kezdő boyracerek álma - és mint ilyen, tipikus Hot Wheels. Tudjátok, közel áll hozzám a japán irányvonal, szóval nem volt kérdés, hogy ezt is szeretném, jött tehát velem haza. Ahogy egyébként az a pakk is, amire már egy ideje vágytam, de az aftermarket ára túl magas volt, kettőfélért viszont ajándék volt:

Igen, ez egy specifikus Nissan-csomag, benne valódi klasszikusokkal. Szerintem ezekben a színekben nem is láttam egyiket sem korábban. Utólag kicsit sajnálom, hogy nem válogattam több ideig, mert a legalsón a rajtszám mintha pettyet lecsúszott volna, de most már mindegy, marad így. A Silvián ezek a japán betűk oldalt gyönyörűek, nem mintha a korábbi dekorációval ne tetszett volna, de ez tényleg nagyon betalált. Ha szeretnétek tudni, elmondom, hogy az van amúgy odaírva az oldalára katakana, tehát többek között az idegen szavak átírására használatos betűkkel, hogy ホットウィール, azaz Hot Wheels. Nagyon szívesen!

Az idei első carspotting posztom januárban jelent meg, 403-as sorszámmal, és van egy olyan érzésem, hogy ebben az évben, így 13 db után már nem lesz több hasonló, de persze majd kiderül. Addig is álljon itt először is egy üdítően jó színű AMG-szörnyeteg az Andrássy útról:

Csak azokat a malomkerekeket érzem túlzásnak, egyébiránt kéne. Vagyis hát, a fene tudja... Mindenesetre pont ugyanazon a napon akadt horogra az alábbi Bentley a budaörsi Tesco parkolójában:

Mondjuk, az pont nem egy parkolóhely, ahol áll, de nem is csapják rá az ajtót így a mellette (nem) állók, az is biztos. Érdekesség: angol a rendszám és mégsem a jobb oldalon van a kormány. A mai utolsó előtti tulajdonképpen a maga módján szintén luxus: az új Kia EV9-es, amit a Forbes Flow rendezvényén állítottak ki október 20-án:

Nem semmi, hogy a márka az utóbbi 5-10 évben mekkora lépéseket tett először az elfogadhatóvá, majd a klasszá, végül a szupermenővé avanzsálódott formaterveik területén. Le a kalappal. A mai - és idei - utolsó kép pedig egy Bogár a Gyarmat utcából, kissé tehát ellépve a prémium kategóriától:

Boldog új évet, ha addig nem beszélnénk!