Szeptember 30-án, épp Budajenőn jártunk (útban Biatorbágyról Esztergom felé), amikor nagyot fordult a világ kilométerszámlálóm:

Bizony, elértük a százezret! Nagyon büszke vagyok magunkra (még akkor is, ha ebből csak kb. 3000 az én érdemem), és akkor már el is gurultunk még egy kis körre Szlovákiába is, csak úgy:

A megvásárlás óta, mint látható, került az autóra tetőcsomagtartó is, ugyanúgy Menabo, mint anno a Toyota esetében, olcsó holmi ez is. A legnagyobb különbség az, hogy ez kurvára fütyül nagyobb sebességnél, és egyelőre nincs ötletem, hogyan oldjam meg - mármint azon kívül, hogy csak akkor hagyom fent, ha használom is, egyébként meg nem. Valszeg ez lesz, mert nem bonyolult fel- és leszerelni, egy ilyen tetőrudakra kitalált szélterelő meg a legolcsóbb helyről is minimum egy harmicas, és akkor az tök noname, ergo nem tudni, biztosan jó lenne-e. De még majd teszek egy olyan próbát, hogy az első keresztrudat csak hátratolom. Vagy tényleg leveszem, ezek állítólag a fogyasztást is növelik valamennyire, az meg ugye amúgy sem alacsony. Mindegy, valami lesz. Ott tartottunk, hogy átgurultunk Szlovákiába, megnéztük a Bazilikát a Duna túloldaláról is, illetve visszafelé menet még Nagymaroson is megálltunk egy képre:

Na minden jót, 200k-nál majd megint szólok.

Na ezt nézzétek, micsoda találat!

Nagyon gusztusos kis sportkocsi, mindene tetszik.

Így a szülinapom előtt megleptem magam és a Subarut pár remek fejlesztéssel:

Remélem, a műszakin nem lesz gond ;) Az úgy volt, hogy vagy egy fél éve láttam az Instán, hogy valahol valaki ilyen kis vicces feliratokat tett az autóban található vakgombokra, és egyből csillapíthatatlan vágyam támadt ilyen holmira. És lőn. Ha valakinek kell, szóljon, tudok küldeni digitálisan egy egész gyűjteményt. Mondjuk a matricák (fekete) színe ide nem az igazi, illetve elnézést, a belterem sem olyan tiszta, mint egy orvosi műtő, de a lényegen ez nem változtat, szerintem tökre feldobja ez a pár kis apróság az autót. Végezetül egy csodás találat a gyerekeim iskolája előtt fotózva:

Az előtérben az enyém látható. Nekem is elsőre majdnem olyan kék lett, mint a háttérben, de aztán végül nem. Az amúgy szintén egy sima 1.6-os, de automata.

Egy igazi klasszikus a Hegyalja útról, szeptember közepe táján fotózva:

Lassan mendegéltünk, de volt hangja így is... Kicsiben és nagyban is nagyon bejön. Aztán pár nappal később sikerült még egy komoly Nissant fotóznom, ezt az újabbikat Zuglóban, a hozzánk legközelebb eső kisbolt előtt:

#boltbajárós :D (Ja, még valami: ha esetleg valami miatt meg akarnátok nézni az autó női tulajdonosát is, és nem akarjátok a matricán olvasható nevet bepötyögni, tessék, ide lehet kattintani. Szívesen.)

A gyermek a nemrég mutatott kiváló birodalmi bombázó mellett két kisebb készletet is kapott a család egyéb tagjaitól szülinapjára, ezek következnek ma. Az egyik a 75346-os, egy kalóz vadászgép, amely a Mandalóri sorozat 17. és 21. részében volt látható. Két marcona kalózfigura is járt hozzá, meg pár kiegészítő (amik a pilótafülke mögötti csomagtérben maradtak, sorry):

A másik pedig a poszt címét adó, 75360-as szett, Yoda Jedi vadászgépe, amellyel így a régen vágyott apró minifig is meglett. A kis Jedi vadászgép formájában elég jól előrevetíti a TIE vadászt, de annál jóval kisebb - ami nem meglepő, Yodának valószínűleg nemigen volt szüksége nagyobbra. A kis gép hátsó részében van egy kialakított hely egy asztrodroid elhelyezésére, amit esetünkben R2-D2 foglal el:

Sok vita van arról, hogy hogy lehet, hogy bizonyos szereplők sokszor nem emlékeznek olyan emberekre, helyekre vagy tárgyakra a klasszikus trilógiában, akikkel vagy amikkel az előzményekben találkoztak, de ezt szerintem nyugodtan lehet nagyvonalúbban kezelni, Yoda is biztos számtalan kék-fehér festésű, hordótestű droiddal futott össze a 900 éve során, amely 900 évből a klónháború, vagy a Skywalkerek története a maga 30-50 évével minden bizonnyal csak egy kisebb epizódnak számított, szóval igazán nem vethetjük a szemére, hogy a Dagobah-n ugyanolyan fogalmatlanul nézett R2-ra, mint egy résszel korábban Ben bácsi...

Majdnem 2 éve szerepelt itt a Matchbox változata ennek a csodás Broncónak, amit az iskolai évnyitó napján lőttem Zuglóban:

A nagynak szebb a színe. Szerintem nagyon jól eltalált autó ez, valami ilyesminek kellett volna lennie a 2-es és 3-as Hummernek, ha kicsit több jó ízlés szorul a tervezőkbe, mert a kocka forma és a letisztultság eleve adott volt (vagy lehetett volna), de sikerült elbénázniuk. Itt ugyanezek a vonások szinte kézzel foghatóan természetesen jelennek meg, és sikerült úgy összehozniuk a vonalakat és formákat, hogy azok abszolút egyedi karaktert adjanak az autónak, ami miatt fel is ragasztanám rá a kéne címkét. Bejön?

Augusztus 24-én hirtelen úgy döntöttünk, hogy a nyár kb. utolsó igazán meleg hétvégéjét a Balatonnál töltjük, ezért péntek este autóba vágtuk magunkat, és legurultunk Balatonföldvárra. Nagyon-nagyon élvezem ezzel a kocsival a vezetést, egyszerűen olyan, mintha pont nekem találták volna ki. Jó, türelemre nevel, mert sietni nehéz vele, de nem is kell - emellett a fogyasztásával sem könnyű megbarátkozni, főleg egy dízel után, de majd talán a következő olyan lesz, ami nem csak sokat eszik, hanem megy is rendesen. Szóval, ahogy kell, el is csaptuk a szombatot és a vasárnapot strandolással és strandkaják fogyasztásával, még hétfőn is maradtunk, én napközben onnan dolgoztam, majd valamikor 4 körül hazaindultunk. Odafelé is, így hazafelé is kihagytuk az autópályát, így az út sokkal tovább tartott, mint a "szokásos" módon, de élvezetes volt. A hazaindulás után nem sokkal még megtankoltam egy Orlen kúton valahol Szántódnál, aztán meg sem álltunk a Rákóczi-hídig. Annak viszont csak majdnem a feléig jutottunk, a Subaru ugyanis itt gondolt egyet, és leállt. Indítózás, beröffen, leáll. Indítás után gázadásra fullad, leáll. A pénteki csúcsforgalomban, a híd külső sávjában, de még felfelé, a kocsiban meg a család, a kutya és a csomagok - hát mit ne mondjak, nem röhögtem hülyére magam. Mintegy 10 perc tanácstalan motortérbe bámulás, és a mindenféle csatlakozók kézzel történt ellenőrzése után szerencsére megállt egy kisteherautó, és levontatott a hídról az OMV kúthoz, ahova már utána tudtam hívni baráti segítséget, így jutottunk haza Zuglóba, már este, sötétben, vontatókötélen.

A tőlünk szerencsére nem túl messze található Seibiko szervizt hívtam aztán később, elmeséltem, mi történt, azt is, hogy mire gyanakszom: szerintem szar benzint tankoltam, és hogy ugyan legyenek már kedvesek megjavítani. Már csütörtök reggelre tudták fogadni az autót, egy kollégám segítségével sikerült időre oda is juttatni azt, betoltuk, egyből nyitották is fel az elejét, majd némi papírmunka után ott is hagytam. Mivel 99.000-et mutat a számláló, a műhely vezetője felvetette, hogy nem lenne-e időszerű megejteni egy nagyszervizt, vezérlés- és gyertyacserével, mindennel, de végül abban maradtunk, hogy majd beszéljünk, ha tudjuk, mi a hiba, mennyi a javítás, meg hogy úgy általában mi mennyi.

Szeptember 4-én meg már el is hoztam az autót (nem akarok ömlengeni, de már egyetlen hét nélkülözés után is elmondhatatlanul jó érzés volt visszaülni bele), de elmondásuk - és a számla végösszege - szerint nem volt egyszerű: előzetesen telefonban elmondták, hogy a benzinpumpát kellett cserélni, ez egy olyan 50-60 ezres mutatvány, mondom, oké. Péntek reggelre ezzel készen is lettek, de valami miatt utána folyamatosan letiltott az autó. Az volt először a tipp, hogy mivel a sok indítózástól, gyújtással vontatástól, vészvillogózástól lemerült az akksi, ezt a riasztó talán valami rablásnak érzékelte, és leállított mindent. Tudja a fene, hogy valóban így történt-e, annyiban mindenesetre nyitva maradt a kérdés, hogy vagy a benzinpumpa hibája bolondította meg a számítógépet, vagy fordítva, de aztán sikerült valamit össze-vissza átkötögetni, megkerülni, kiküszöbölni, így most minden úgy működik, mint előtte, tehát hibátlanul. Szorgalmi feladatként még meghegesztették a zörgő hővédő lemezeket a kipufogó körül és állítottak a kuplungon is egy utolsót, hogy ne annyira fent fogjon - egy következő körben esedékes lesz majd ennek a cseréje, de ez nem lepett meg, a vételkor már volt egy ilyen sejtésem, hogy előbb-utóbb kell majd. A fentebb említett nagy revízió 2 kiló lesz, a kuplungcsere 160k, szóval lesz mire spórolni, hogy minden fasza legyen. Most amúgy közel egy százast hagytam ott, és bár őszintén szólva arra azért készültem is lelkileg, hogy ha Subarut veszek, azt nem Suzuki-árban javítják, nem jó érzés ezzel ennyire konkrétan szembesülni. Remélhetően tavaszig már nem lesz semmi, és akkor ezeket megcsináljuk. Karácsonyra pedig majd mindenkinek rajzolok valami szépet ;)

Mondanom sem kell, a képek illusztrációk, amik amúgy a nemrég bemutatott Twisted Metal sorozatból valók, ami egy régi Playstation-játék alapján készült. Aki még nem látta, az HBO Maxon bepótolhatja.

Közel 10 éve mutattam itt egy olyan Lego TIE bombázót, ami akkor nagyon tetszett, de már sajnos nincs meg. Viszont Félix megkapta a nyolcadik szülinapjára ennek a legújabb változatát, így már megint bővült a gyűjtemény - csak ez ugye már nem az én gyűjteményem, hanem az övé. A 75347-es számú készlet több újítást is hoz a régebbi változathoz képest, a legszembetűnőbb természetesen a szürke szín dominanciája, itt már nincs semmi kék, ami akkoriban jellemző volt. Teljesen más a bombák elhelyezése, formája, mennyisége, kilövőmechanizmusa, minden, máshogy rögzülnek a szárnyak, más a pilótafülke, minden más, az összhatás mégis hasonló, csak modernebb, menőbb. Mutatom:

Ami még érdekes, hogy jár hozzá egy Sloane nevű női figura, aki amúgy az endori csata után lényegében a Birodalom maradványainak a vezetője volt a császár és Vader halála után, de még az Első Rend előtt, sőt kicsit alatta is, mindegy, majd jobban utána kell néznem, ki ez és mit keres itt. És egy Vader minifiget is betettek a dobozba, természetesen egy pilóta mellett. Plusz egy kis bombaszállító járgány is helyet kapott a csomagban, olyan, mint azok a nagyobb raktárakban használatos targoncák. De ez repulzoros, tehát lebeg :) Ja, egy kis Gonk droid is jött, tök jópofa, és ha nem tudtátok volna, a filmekben (pl. a kitűnő Bad Batch sorozatban) ez egy két lábon járó powerbank. 

A 625 darabból álló készlet dobozán fent van a Jedi visszatér 40 éves évfordulós logo is, bár emlékeim szerint a TIE Bomber eggyel korábban tűnt fel az eredeti trilógiában, de ez talán mindegy is. Nagyon klassz kis szett, a gyerek is nagyon örült neki, a 20 ezres ár pedig olyan, amit el kell fogadni, ha valaki vágyik arra az érzésre, hogy ő bontsa ki a gyári csomagolást először... Felső nézet:

Remek gép ez, azt kell mondjam. A funkciókat jól kitalálták rajta, nem volt vészesen nehéz összerakni sem, amit onnan tudok, hogy semennyire nem igényelte a gyerek a segítségemet, egyben pedig nem nyiszog, masszív az egész, tetszik. Mondtam Félixnek, hogy kezdjen gyűjteni, mert TIE elfogó is van most (vagy inkább újra) a Lego kínálatában ;)

Időnként kicsiben, időnként nagyban fel-feltűnik azért egy Infiniti a blogon, de hogy nem sűrűn, az egészen biztos. Úgyhogy most külön öröm, hogy egy újabb darabbal gyarapíthatom a releváns képgyűjteményt:

Ráadásul nagyon-nagyon jól néz ki ezzel a "gun metal" matt fóliával. Kéne itthonra...

Az új bringámmal nagyon meg vagyok elégedve, de emelnem kellett egy kicsit a kormányon, hogy kényelmesebb legyen. Amint azt írtam is, eredetileg trekkingben gondolkodtam, mert az én koromban azért a kényelem már elég fontos szempont, de végül mégis egy MTB-ba szerettem bele, ez van, a szerelem vak, viszont a hátam, csuklóm jelezte, hogy kicsit ezt még finomítsuk. Vettem hát egy kb. 10 centivel emelt kormányt, hozzá új, komfortosabb markolatokat, illetve még egy kis csengőt és egy tükröt is.

A felszerelés nem lett volna bonyolult, de a magasítás miatt a fék- és váltóbowdeneken jelentősen állítgatni kellett, hogy minden működjön. Nagyjából megoldottam, de azt vettem észre, hogy a bowdenek sok helyen szálkásak, itt-ott rozsdásak is, a vezetőik sem voltak mind a topon, így végül elgurultam egy szervizbe és inkább az összeset lecseréltettem. Szebb mondjuk nem lett így a bringa, de ez most tényleg másodlagos.

Jövőre szerintem kap szép új gumikat is, valószínűleg valami városiasabb jellegűeket, illetve egy új láncot is talán. Ha megérem.

Szűk egy éve mutattam itt egy új villanyos MG-t, és máris itt a következő, a Fogarasi úti Tesco parkolójából. Az előző nem jött be annyira, de ez már tetszik, ha nem lenne ilyen szembetűnően felmatricázva, gondolkodás nélkül rámondanám, hogy Hyundai, ami ma már egyáltalán nem degradáló:

Azt azért nem gondolnám, hogy 60 év múlva megállok majd, ha meglátok egy ilyen MG-t, és kapom elő a telóm, hogy gyorsan lefotózzam. Mint mondjuk ezt az Árkádban:

Mondjuk, nincs is sok esély rá, hogy 60 év múlva bármit is csináljak majd, aminek köze van ehhez a világhoz :) Na minden jót!

Ha valaki nem tudná, ezek Ahsoka klónjai, mármint nem úgy, hogy róla klónozták, a donor ezek esetében is a (Lego) Jango Fett volt, hanem a fiatal togruta jedi osztaga. Ez egy viszonylag friss készlet, és Félix a saját kis zsebpénzéből vásárolta, én csak annyiban segítettem neki, hogy gépkocsival eljuttattam magunkat a vásárlás helyére.

A készlet száma, ha valaki szeretné megvenni, 75359, így érdemes keresni. Van benne négy klón, akiknek a teste konkrétan az 501-eseké, csak új, narancssárga sisakot kaptak, aztán egy kétszemélyes (lebegő?) jármű, az elején komoly fegyverzettel, illetve valami aknavető.

A narancs vizoros katona Vaughn százados, amit a készlet dobozáról lehet tudni, és a maradék háromból kettőnek háti rakétája is van, nem csak fegyvere. Amúgy nem véletlen, hogy nagyon hasonlítanak az 501-esekre, hiszen a 332-esek csak egy alosztaga  annak az egységnek (angolul division, nem tudom, mi a jó magyar szó erre), és azért állították össze ezt a csapatot, hogy segítsenek Bo Katannak (nemrég mutattam) és Ahsokának valami harcban a Mandalore bolygón. A sisakon a narancs szín és mintázat pedig a vezetőjük arcát idézi, tiszteletből. Szerintem ez nagyon jó kis részlet. Amúgy semmi extra a készlet, bár nagyon klassz, és talán még azt érdemes megjegyezni, hogy e kis készletek korábbi 5, majd 7 ezer körüli ára ma már inkább 8 és fél. Ez van. És gondolom, tudjátok, hogy megy már egy ideje az Ahsoka sorozat a Disney+-on, ami szintén nagyon tetszik, ajánlom azt is erősen.

Egy ideje nem vásárolgatok kisautókat, nem is nézegetem őket az üzletekben, így tök véletlenül szúrtam ki ezt a két újdonságot az Aldi egyik akciós polcán, és mivel egy ötöspakk 2000 forint alatt a hülyének is megéri, nem hagyhattam ott őket, még a végén megvette volna más. Az összesen 10 db Matchbox közül akad pár újdonság, mármint olyan, ami nekem eddig nem volt meg, mint például a kiváló brit versenyzöld színben pompázó Mini Countryman, a Range Rover Evoque, a Scania tűzoltóautó és a '41 Cadillac Series 62. Nem véletlenül nem szereztem be ezeket külön, de így nem baj, hogy meglettek. A két utóbbi a felsoroltak közül egyébként inkább a Matchbox Memories profiljába illik, ha még nem szerepeltek ott, egészen biztosan műsoron lesznek majd, részletes leírással, sok szép képpel. Én most csak egy-egy képet csináltam, de aminek kell, az így is látszik:

Érdekesség, hogy a Chevy AD 3100 már a 2-es Coffee Cruisers-pakkban is benne volt, csak más színben, viszont nagyon hasonló dekorációval. Kb. két évvel ezelőtt debütált a blogon ez a szappantartó formájú Aston Martin, csak akkor bordó színben, de ez a zöld talán még jobban áll neki. A bevezetőben említett Caddy amúgy nagyon tetszik, szépen megcsinálták, és ugyanígy bejön a babakék DS és az El Camino e legújabb variációja is. Az "Európai autópályák" csomagban legfelül látható Audi R8 is rendben van, de azt nem teljesen értem, miért kellett beválogatni ide ezt az egyébként teljesen jól kinéző tűzoltóautót. A másik csomag viszont válogatási szempontból hibátlan, egyik sem lóg ki, sőt a legfelső régi Ford tök jól illene még ebbe a posztba is. Azt meg csak most, a fotók bepakolásakor fedeztem fel, hogy a Cadillac alatt teljesen új, küllős-dísztárcsás kerekek vannak, abszolút telitalálat ez az ötlet az ilyen régi autókhoz, bár talán az ennél kicsit régebbiekhez jobban illenek. E két pakk beszerzését követően gyorsan csekkoltam, mi várható még ezen a fronton az évben, és hát úgy látom, a Wagons II kelleni fog - talán még az elsőnél is jobban bejön. Aztán idénre szerintem nagyjából meg is vagyok. 

Balatonföldvár, Nyugati strand:

Nagyon tetszett, pedig semmi extra - mármint azon kívül, hogy kb. 50 évig nem csak életben tartották, hanem valószínűleg szerették, szeretik is. A következő pedig egy nagyon távoli rokon, kábé Köbüki:

Kíváncsi vagyok, hol lesznek ezek 50 év múlva. (Remélem, a garázsbeállómon.) Korábbi Taycan-találataim itt és itt tekinthetők meg.

Jobban mondva Pimp My Mom's Ride. Már szerepelt a blogon anyám Toyotája, ami a mai poszt főszereplője lesz, de akkor nem beszéltünk róla. Nincs is nagyon mit. Ez egy harmadik generációs, 1.33-as Yaris, előtte már volt neki három, én térítettem meg a szüleimet Corsáról. Elég jól extrázott kisautó, de 9 éves kora ellenére még mindig csak kb. 40.000 km-t futott, szóval jó jelző rá, hogy megkímélt darab - a nem kevés külső karc és horzsolás ellenére is. Jó kis kocsi, na. Új kora óta két garnitúra felnit cserélgettünk rajta mindig télen-nyáron, ezek most tartanak ott, hogy már nem szeretnénk őket tovább használni, így nemrég mondtam anyámnak, hogy mivel 99%-ban csak itt a városban rohangászik vele, váltsunk négyévszakos gumira, ha már úgyis venni kell újat. Azt mondta, jó, intézzem.

Hogy mennyire komolyan gondoltam a korábban lefoglalózott Civic megvásárlását, mi sem bizonyítja jobban, hogy előre beszereztem hozzá 4 új kereket. Először is a Fondmetal tárcsákat, és mivel szeretem a peremes felniket, úgy voltam vele, hogy ezek jól fognak az autón állni, majd hozzájuk vadiúj Toyo négyévszakos gumikat. De a Civic-projekt végül megborult, ahogy ezt is már írtam, és ott maradt négy szép kerék, amik nem jók az ötcsavaros Subarura. Azt találtam ki, hogy oké, ezek mennek akkor anyám Yarisára. A gyári méretnél ezek azért picit nagyobbak, ballonosabbak, ami szerintem látszik is, hiszen 195/65 R15-ös kerekekről beszélünk, amik éppen hogy elférnek, de így most már legalább halál pontosan mutatja a sebességet is a kilométeróra, ami eddig elég jelentősen csalt. Szerintem faszán néznek ki, remélem, beválnak.

És hogy ne csak anyám verdájának pimpeléséről írjak, elmesélem gyorsan, hogy sikeresen bekerült az új rádió a kocsimba: egy nagyon olcsó Nakamichit vettem online, de azért azt tudni kell, hogy ez a márkanév már nem ugyanazt a gyártót fedi, aki anno világhíressé és a minőségi hifi szinonimájává tette a brandet, ez már inkább alsó polcos, mint az Akai és az Orion, de ezen a (kb. 10-15 ezres árú) körön belül állítólag elfogadható minőségű cuccokat gyárt továbbra is, úgyhogy itt sem tudok más mondani: remélem, beválik.

A beszerelés gyerekjáték volt, a telefon párosítása a BT-hoz szintén, van rajta USB-foglalat, igazándiból e két funkció miatt cseréltem le a benne lévő szög egyszerű Clariont. És nem is olyan ronda. Megjegyzem, anyám Yarisa gyári rádióilag tudja ezeket, sőt ugyanazon a képernyőn a tolatókamerát is, szóval megint le vagyok maradva, de legalább ezt tudom is :)

És ha már pimpelés: a feleségem nem szereti, de én szoktam mindig különböző matricákkal dekorálni az autóimat, szerintem ezt eddig egyik sem úszta meg, ja, de, a mocim. Évek óta gyűjtögetek a nyaralásainkról, vagy egyéb külföldi útjainkról a releváns városokból matricákat, hogy majd egyszer biztosan lesz egy olyan autóm, amire ezeket szívesen feltenném. Hát most már van. Felraktam egy párat, de még majd kell egy szlovén meg egy barcelonai, ezeket nem találtam meg első körben. No és persze a "kötelező" Vans-es Kids on board is felkerült, végtelenül vagánynak tartom ezt a változatot, ugyanilyen fajta volt a Toyotán ezelőtt.

Nem mostanában volt, hogy utoljára legóból készült X-szárnyúról írtam, sőt közel 13 éve, szóval most már épp ideje volt. A linkelt posztban bemutatott darab már régen nincs velünk, pár éve ugye a motor megvásárlása előtt elég sok ilyen holmitól megszabadultam, de azóta meg az lett, hogy a legkisebb gyermek is Lego Star Wars-rajongóvá vált, és bár neki elsősorban a birodalmi dolgok jönnek be, ezt az ikonikus vadászgépet mindenképp be kellett szereznünk a gyűjteménybe. Amúgy a szép bizonyítványáért kapta, jutalomként. Használtan doboz és kiegészítők (pl. pilóta) nélkül sikerült megvásárolnom nagyon kedvezményesen, féláron, és ez a 75301-es készlet már egy modernebb feldolgozása az ismert űrhajónak - visszafogottabb a színezése, laposabb is az egész, és egyszerűbb, okosabb a szárnyakat nyitó-záró mechanika is. Mutatom:

A szárnyvégeken található fegyverzet ezen az új verzión szintén szebben lett megoldva, mellé téve a régit (amit ugye fizikailag én már nem tudok megtenni) az sokkal bumfordibbnak tűnik, cserébe viszont itt a kialakításból adódóan ezek a rudak kicsit nyeklenek-nyaklanak, sőt kézbe véve az egésznek van egy kicsit olyan szétesős érzése, pedig rendesen illeszkedik minden mindennel. De nem vészes, tényleg. 

Azért is mertem bevállalni ezt a vásárlást így, doboz, R2 és Luke (ja, és Leia) nélkül, mert pilótaruhás Luke minifiguránk már van korábbról, a szinte pont egy éve mutatott AT-AT szettből, a hűséges droidja is megvolt már, szóval ezekkel kiegészítve szinte teljessé válhatott a készlet. 

Összességében nekem sokkal jobban tetszik az elődjénél, és szerintem boltból, kompletten is jó áron adják, 16 körül, de így aztán végképp nagyon megérte az árát. Legóról, legóból mára ennyi voltam, de nem ígérem, hogy nem lesz folytatás ;)

Nagyjából egy éve írtam utoljára a Csepel Marathonomról, többek között azt, hogy biztosan nem tervezem eladni, mert tök jó és szeretem. Azóta ez annyiban változott, hogy eladtam, de a szeretet megmaradt, illetve hát inkább kellemes emlékké transzformálódott. Történt ugyanis, hogy június eleje felé szétrepedezett és tönkrement az első gumi, és amikor elvittem gumicserére, mondtam a srácoknak, hogy kicsit nézzék át, csináljanak rajta egy karbantartást, csapágyak, csapszegek, mittomén, olajozzák, zsírozzák, amit ilyenkor kell stb. Megkérdezték egy rövid átnézés után, hogy ezt biztosan akarom-e, mert azért ez most nem lesz olcsó, minden lóg rajta, egy csomó mindent cserélni kellene, sok tízezerért. Osztottam-szoroztam, és végül ezeket nem kértem, csak a gumicserét, de akkor már párban, hiszen úr vagyok, aztán hazagurultam, lemostam, meghirdettem, elvitték. Így a fenti az utolsó képem róla. A beszerzési ár négyszereséért sikerült egyébként eladnom, teszem hozzá, aminek nagyon megörültem, hiszen így viszonylag normális pénzből tudtam nekiállni megkeresni az utódját. Terepen nem járok (bringával sem, maximum gyalog), ennek ellenére nem vetettem el teljesen, hogy montit vegyek, mert formára azok tetszenek a legjobban, de a fő csapásirány inkább a trekking volt, országútit már nem akartam. Viszont amiket találtam, azok az ország lehető legmesszebb található pontjain voltak, Sárváron, Nyíregyházán és Békéscsabán, ráadásul az ezeket hirdetők közül egyik sem volt nyitott a postai vagy egyéb módon történő küldésre, így egy kicsit módosítanom kellett a preferenciáimon - már amennyiben nem akartam 6-8 órákat vonatozni - autóval elmenni értük fel sem merült, hiszen üzemanyagban nem terveztem még fele annyit költeni, mint amennyit az egész mutatványra szántam. Így végül sikerült találnom Pátyon egy megfelelő bringát, amit egy napos szombat reggel el is hoztam. Ja, előtte még megnéztem egy Giant trekking bicót Budaörsön, de azt végül nem hoztam el, szóval íme, ezt sikerült vásárolnom:

Nem egy makulátlan, megóvott darab (mint amilyen a Meridám volt, amit 13 éve vettem), látszik rajta a használat, valamennyire talán érződik is, de egyben van, feszes, és meglepően kényelmes. Ráadásul csak 15 rongyot kellett hozzátennem a Csepel eladási árához, hogy ezt megszerezhessem. És ami nagyon fontos, nagyon tetszik a színe is :) XL-es méretű a váza, ami nekem kábé pont megfelelő, de ennek ellenére egészen jól sikerült behajtogatnom anyám Yarisába, persze lehajtott hátsó ülésekkel, mert a megvételekor még nem volt meg az eladott Versóm utódja. Szóval most ez van, remélem, marad is egy darabig, és sok örömöt fog okozni. 

Ha hiszitek, ha nem, az van ma, hogy a Lego Star Wars magazin 3. számából tudom megmutatni nektek Mandalore (jövendőbeli) uralkodóját:

Május végén jelent meg, ekkor szereztem be. Mit mondjak, egész jó.

Közel hat éve már szerepelt itt a blogon egy Lamborghini Urus, de nem bontottuk ki, május közepén viszont volt szerencsém egy kicsit körbenyalni egyet a munkahelyem előtt, szóval tessék, itt van:

Azt beszéltük a kollégámmal, hogy távolról fel sem tűnne mondjuk egy Lexus-emblémával az elején, de közelről azért eléggé mellbevágó az élmény. Épp akkor a hahu-n a legdrágább darab 148 milla volt, a legolcsóbb 60 körül, szóval ez még csak nem is a 20 év múlva talán, hanem a soha, de soha kategória... Na de most figyeljetek! Július elején Balatonföldváron is sikerült egyet lekapni, ez utóbbit német rendszámmal:

Sokan fanyalognak, hogy ez csak egy Audi, csak más köntösben, de engem ez se nem zavar, se nem érint - sőt igazából nagyon örülnék, ha ilyen problémáim lennének. Nektek tetszik?

Pontosan 2023 nap és nagyjából 75-80.000 km használat után az van, hogy eladtam a Toyotát. Ha emlékeztek, itt írtam a megvásárlásáról, és azóta többször is erről-arról az autóval kapcsolatosan, de eljutottam arra a pontra, hogy nem akarok már több pénzt rákölteni, hanem inkább lecserélem valami kisebb benzinesre. Nagyon hosszan tudnám részletezni, mennyi minden felmerült utódként, nyilván elsősorban a japán vonalon maradva, de a shortlisten a következők szerepeltek: Corolla, Auris, Yaris, Civic, no és persze az Impreza. Igazság szerint nagyon rá voltam izgulva arra, hogy végre most összejöhetne egy Subaru, de végül, miután a kiszemelt darabról a JSZP-n látott fotókból kiderült, hogy csúnyán össze volt törve a hátulja, nagyon megsértődtem, és hagytam, hadd győzedelmeskedjen a józan ész, nekiindultam normálisabb autókat keresni.

A mai posztban négy autó is szerepel. A kis Daihatsut Zuglóban fotóztam, ez egy Trevis egyébként, és szerintem nagyon jópofa, élőben ilyet talán nem is láttam korábban, csak a hasznaltauto.hu-n, képen:

Az Oakley-dekorációs Dodge Ram Balatonfüreden állt az Ultrabalaton balatonfüredi befutójának helyszínén, amin volt szerencsém részt venni:

Ugyanott volt kiállítva az egyik fő szponzor, a Toyota elektromos autója, a BZ4X. Ilyenem sem lesz egy darabig, pedig tetszik:

És akkor a főszereplő: ahogy legutóbb is, most is kaptunk kölcsönbe egy Kiát, ezúttal nem Sorentót, hanem egy hibrid Nirót:

Ez egy elég jól felszerelt darab volt, és hát mit mondjak, nagyon bejött! A színe is. Meg minden. Jól is szolgálta a csapatot, de sajnos csak péntektől hétfő délelőttig volt nálam, túl hamar vissza kellett vinnem. A kis családom oda volt meg vissza, de megnyugtattam őket, hogy ha nagyon sokáig és nagyon ügyesen spórolunk, akkor majd vehetünk egyszer egy ilyet, 15 évesen. Na, ez meg itt a büszke fejem az éremmel:

Egyéni rekordod futottam, 8 km-t, tiszta őrület!

Arany János egy kicsit máshogy írta, ráadásul ezek nem is aranyosak, hanem kék-fehérek, de a kreatív címadás sosem volt az erősségem. Az a helyzet, és a poszt apropója is, hogy nemrég beszereztem egy Tescós lego-akció keretében egy újabb kis klónos készletet, a 75345-öst. Szerencsére jelentős kedvezménnyel sikerült megvenni, és ami a legjobb a történetben, hogy nem is én fizettem, hanem Félix fiam a saját kis összegyűjtött zsebpénzét áldozta be érte. Mert hát mondtam neki, hogy "csak úgy" nem veszek senkinek legót, szülinapra, ünnepre persze, de "csak úgy" csak saját magamnak szoktam ;) Itt egy hivatalos kép, aztán mutatom a sajátot is:

Szóval ezek a derék katonák megint csak az 501-es klón légióból származnak, és azért mondom, hogy megint, mert ebben a tavaly szeptemberi posztban már mutattam egy olyan készletet, amely ezt a brigádot dolgozta fel. Ez a csapat mégis egy kicsit más, mert a korábbiban egy jet trooper és három "sima" clone trooper volt, ebben az újban viszont már egy specialista, egy tiszt és két heavy trooper kapott helyet, amik a némileg eltérő festésről (pl. töltényheveder, sisak) és kiegészítőkről ismerhetők fel, illetve az első készlet járművel helyett egy nagy löveg érkezett. Íme:

A két készlet együtt (plusz egy srác egy korábbi Lego Star Wars magaziból) viszont már elég ütős csapatot ad ki:

Szóval szerencsére gyarapodunk e téren is, aztán majd meglátjuk, mit hoz a szülinap, karácsony satöbbi. Lehet, hogy semmit, ha így megy tovább az infláció...

2018 novemberében volt az első, úgyhogy most immár másodszor rendezem meg a Hondabulit, de csak itthon, egyedül. Az történt ugyanis, hogy még február végén egy Angliában dolgozó magyar gyűjtő segítségével hozzájutottam emberi áron a (még mindig) viszonylag frissnek mondható Civic-sorhoz, konkrétabban következő öt darab remek kisautóhoz

Nem újdonság, hogy szeretem az ilyen sorozatokat, van is belőle egy pár, de ez most az aktuális kedvencem. Nemcsak a tematika miatt tetszenek ezek (volt ugye Civicem, és nagyon szerettem), hanem azért is, mert sokszor nagyon jól néz ki a grafika is a kartonokon, egymás mellé téve őket meg főleg, és ez ebben az esetben is így van. Legalábbis láttunk már ennél sokkal gyengébb próbálkozást is. Nézzük egyesével:

Az 1990-es EF már szerepelt a blogon, még 2014-ben, amikor új volt. Mármint kicsiben. Az akkori piros szín egy fokkal jobban tetszett, de ez a szürke is teljesen rendben van, jó a felni, jó minden. Leginkább igaziban kéne, de most ez is megteszi.

Ez tök új, ilyenem még nem volt. Mainline-ban előbb csak valami gusztustalan driftverzió jelent meg összevissza kerekekkel (és kicsit eltérő castinggal), azt nem is vettem meg, de ez teljesen jó, tetszik! Itt nem látszik, és mivel marad bontatlan, nem is fog, hogy elöl-hátul szép részletes festést kapott, a motorháztető is matt fekete, van neki tetőablaka, külső tükrök mindkét oldalt - és ami érdekes, hogy a műanyag alvázból készítettek jó kis sárfogó gumikat minden kerék mögé. Egy ilyet is bebírnék ide a ház elé 1:1-ben.

Civic Si is volt már errefelé például, és azt kell mondjam, hogy a kevesebb több. Emez egy kicsit nekem sok, de leginkább csak a felnik miatt, az ajtóra elhelyezett "szponzormatricákkal" még simán együtt tudnék élni, a többivel meg muszáj leszek. Nem gáz amúgy, végülis a típustól nem áll távol ez a világ. Igaziban ehelyett egy négyajtós Vti-t választanék inkább.

2018-ban mutattam ezt a Type R-t, csak az (is) egy jóval visszafogottabb változat volt, ez ebben a sárgában egy jóval harsányabb jelenség, de az összhatás szerintem nem rossz, bár itt is valószínűleg más felnit választottam volna, ez a virágszirmos minta nekem annyira nem a kedvencem. Igaziban ez is jöhetne, de nincs a TOP3-ban. Jó pont ez esetben is, hogy minden részletet szépen kipingáltak.

Egy 2019-es posztban debütált nálam a fent látható másik Type R, akkor pirosban, most meg ebben a fehér-kék-sárga versenyzős stílusban, és igazság szerint nem is tudom, melyik tetszik jobban. Mondjuk mindegy is, mert az előző már nincs meg, ez meg megvan, szóval akkor legyen ez ;) Kicsit sajnálom, hogy a sorozatból kimaradt a békalámpás, mondjuk a 2016-os helyett lehetett volna az valami menő dekorációval, de talán majd legközelebb. Ezt egyébként igaziban is nagyon szeretem, ha egy ilyen lehetne a családi autónk, teljesen elégedett lennék az életemmel ;) Az igazat megvallva nem fenyeget a veszély, hogy mostanában egy ennyire új autó gazdája legyek, de nem titok, hogy tervben van a Verso lecserélése, és a Civic elég esélyes pályázó az utód pozíciójára...

Május elsején, csodás tavaszi napsütésben elmotoroztunk Bajnára, onnan Esztergomba, majd Visegrád felé haza, de Dunabogdányban megebédeltünk a Forgó Étteremben. Ott fotóztam ezeket a BMW-ket:

Nagyon jó kör volt, és az ebéd is szuper volt!

Bevezetésként annyit gondoltam, hogy továbbra sem tudok lejönni a Matchbox (és Hot Wheels) ötöspakkokról. A mai posztban is ilyeneket mutatok, de mielőtt rátárnék az elsőre, megmutatom a közvetlen elődjét, a kettest, tessék. Az immár III-as számmal jelzett Blue Highways pakk is öt kisautóval bír, ráadásul egyiknek sincs teteje, ez tűnt fel. Egy kivételével, mondhatni, semmi extra - de legfelül egy furcsa szerzet található, ami nem más, mint a Polaris Slingshot.