Talán van még olyan a blog olvasói között, aki emlékszik, hogy nagyon kedvelem a japán rendőrségi mintával megjelent kisautókat. Általában is szeretem a japán autókat, ez sem titok, magam is ilyet hajtok, motorból is Hondát választottam, ez már nem fog változni. A szirszarjaimon számtalanszor mutattam már japán rendőröket kicsiben, elsősorban a Tomica kínálatából, de ezt a szegmensét a régen volt gyűjteményemnek teljesen megszüntettem, japán kopókból meg tényleg csak mutatóba maradt két darab, ezek (pedig a régi szép időkben még hasonló festéső Majorette kisautóm is volt, nem is egy):

Ez a két kisautó sikeresen átvészelte a szanálásokat, bár nem hinném, hogy túl nagy értéket képviselnének, mégis ragaszkodtam hozzájuk, mert nagyon tetszenek. És most ez a kétdarabos kontingens egy csapásra a duplájára növekedett, a legutóbb mutatott csodálatos Volvo mellett ezt a kettőt is behúztam, de ezeket már szerencsére normális áron:

A 2012-ben mutatott fekete RX7 után most akkor lett egy fehér is, de már az újabb stílusú POLICE-felirattal - ebből egyébként nekem a régebbi minta jobban tetszik. Viszont a kis Mazda baromi jól néz ki ezekkel a felnikkel, ez egy jó újítása volt a Hot Wheels részéről nem olyan régen. 2019-ben aztán volt itt egy szép piros Type R Civic, na ennek a rendőrségi változata az, amit itt fenn láthattok. Ilyet valós képen egyébként nem találtam sehol az interneten, illetve de, egyet egy hírből, miszerint Franciaországban megbüntettek egy embert 7500 euróra, mert a Hondáját japán rendőrnek dekorálta, ami ott tilos, mutatom is a bűnös autót:

A poszt elején lévő videóban is csak egy modder alkotása csodálható meg, mondjuk szép munka, le a kalappal! A másik kisautó viszont valósághű abból a szempontból, hogy a megmintázott régi RX7-ből tényleg működtek igazi rendőrautók, íme, itt a képes bizonyíték:

Az egységességen túl csak simán vagánysági szempontból is szerencsésebb lett volna az említett gyönyörű kerekeket szerelni a Honda alá is, de nyilván ez nem lehet(ett volna) reális elvárás, hiszen még csak nem is ugyanabba az alsorozatba tartoznak, mint azt láthatjátok a karton oldalán. Villogó vagy fényhíd nincs egyiken sem, amiért kár. A Honda hátsó része meglehetősen sivár így, festés nélkül, de legalább az első lámpák nem maradtak ki, és hát a lényeg úgyis oldalt van. És ha nem tévedek, a felső japán nyelvű felirat megfejtése ez: HOT WHEELS. Na, hogy tetszenek?

Nem túl rég a Naphegy felé vitt az utam, és a Sunhill bisztró felé gyalogolva ezt a szép, kanárisárga Jaguárt sikerült lekapnom:

Azt kell mondjam, ebben a színben minden eddig látott példánynál (ami nem sok) jobban tetszik. És eddig fel sem tűnt, hogy milyen könnyű belelátni a Mazda kurrens design-irányzatát... Jól néz ki, na. És ha már angol sportkocsiknál tartunk, bedobok egy gyors frissítést, de sajnos csak egy viszonylag távolról készült fotó formájában:

Na ezeket még szeretem.

Nem túlzás szerintem azt mondanom, hogy több évtizedes késéssel hozta ki a Matchbox a nem kombi 240-es Volvót "normális" méretben, hiszen csak Superkings kombi volt eddig a kínálatukban, de az legalább több változatban: sima, mentő és rallye support. (Megjegyzem, egyik sincs már meg.) Pedig hát szerintem a 240-es az autótörténelem egy olyan ikonikus, megkerülhetetlen darabja, amelyet minden kisautó gyártónak kvázi kötelessége lenne elkészíteni - bár lehet, hogy a 142-es tulajok pont az ő kedvencüket hiányolják ugyanígy, mindegy. Mindenesetre a személyes érintettségem okán is nagyon vártam már ezt a kisautót, nem volt kérdés, hogy megveszem-e, és nem is okozott csalódást - ráadásul egy klasszikus Volvo esetében külön jópofa kis plusz jelentésárnyalatot kap a karton bal felső sarkában olvasható Designed for a lifetime felirat:

Csodásan részletes festést kapott a 100-ból a 99-es sorszámon futó kisautó orra és feneke is, lámpák, rács, rendszám, minden van, ami kell. Nyilván nem rugózik, nem nyílik semmije, ezt talán mondanom sem kell, de szerencsére van a MB-on belül egy olyan széria, a Moving Parts, ahol ilyesmi is előfordul. Mivel nem úgy került hozzám ez a kisautó, hogy belefutottam egy üzletben és leakasztottam a kampóról, meglehetősen drágán vettem, emiatt viszont csak egy példányt engedtem meg magamnak - és ezért van az, hogy nem is bontottam ki. Szóval így nem tudom megmutatni rendesen, ezért az internet segítségét kellett kérnem, hogy megcsodálhassuk együtt a kisautót kicsomagolva is:

Én ezeket a Matchbox-kerekeket egyébként nem annyira kedvelem, de ehhez jó választás volt, el kell ismerjem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy e kék szín mellett (amilyen egyébként szerintem a valóságban soha nem volt a rendelhető színek között) még majd milyenekben jelenik meg, egyáltalán jut-e majd abból nekem is, de egy bordónak örülnék, már csak az exem miatt is... Köszi, hogy elolvastátok!

Sok eladott kisautót nagyon sajnálok, de ilyenkor mindig meg is nyugtatom magam, hogy megérte, mert így tudtam megvenni a motorom, ami azóta is nagyon sok élményt adott, és remélhetően fog is még - mindenesetre az 1:43-as Citroen H-truck az egyik nagy kedvencem volt, Michelin-színekben. Ilyen jópofa kisteherautó szerintem nagyon kevés született az autótörténelem során, épp ezért mindig jó látni, hogy nem csak nekem tetszenek ezek, hanem másoknak is - sőt olyanok is vannak, akik a feltámasztáson túl még dolgoztatják is őket, mint például ezt a jószágot a Kopaszinál:

(Hasonló funkciójú, régi Citroen kisteherautó amúgy már 2011-ben is szerepelt e blog hasábjain, tessék nyugodtan kattintani, itt a lehetőség! Szinte biztos, hogy sosem lesz ilyenem, de nem bánnám, ha tévednék, fent van ez is a wishlistán a Bogár és a 240-es Volvo mellett.) Kicsit később be kellett ugranunk a Tescóba, aminek a parkolójában meg ez a C5-ös Corvette pihent:

Ha valaki megnézne egy ilyet Matchboxként, cabrióban, az ide kattintson! Végül pedig ha valaki egy igazi cukiságot szeretne, tekintse meg az alábbit, amit Péter küldött:

A Corvette-nek kevésbé áll szerintem jól ez a szín... További 500-as Fiatok emitt. 

Nem szoktam túl sűrűn felhős képeket posztolni, pedig szeretem ezeket, de 26-án gyereknapozni voltunk a közeli Domonyvölgyben a Lázár Lovasbirtokon, és loptam magamnak 10 percet, távol a családtól, hogy ne csak róluk, hanem az autómról is csinálhassak pár képet, szép háttér előtt. Ez a kettő lett szerintem a legjobb:

Tetszenek? #nofilter

Egy autónak látszó hajó a Kopaszi-gát parkolójában:

Nem tudom, meddig állt így ott, de azt igen, hogy úgy egy szűk óra múlva eléggé rákezdett az eső.

Ennek örömére két héttel ezelőtt elmentünk egyet autózni a Börzsönybe, sőt konkrétan ugyanoda, ahol legutóbb motorral jártunk. Hogy ebben amúgy mi a jóság, leírtam akkor, de mondom most is: úgy lehet erdőt járni, hogy nem hagyod el a lakó- vagy üdülőövezetet, a legkietlenebb kis utcának is neve van, tehát tök legális az egész, mégis olyan, mintha a civilizációtól nagyon-nagyon távol lennél, kilométerekre semmi ember, épület is csak elvétve, csak a fák és a madarak minden irányban, ameddig csak ellátni. Szombaton voltunk, amit pénteken egy kiadós eső előzött meg, így a terep kellőképp saras és pocsolyás volt, mondtam is a srácoknak, hogy nem biztos, hogy nem fogunk elakadni, de aztán erre nem került sor. Az Impreza nyilván nem egy Jimny, de amit itt kellett, azt tudta. És bírta.

Mi is bírtuk, tényleg nagyon élvezetes volt, Börzsönyligetet mindkét (mondjuk úgy, a déli és az északi) oldalról is bejártuk, de aztán mielőtt hazamentünk volna, igen csak meg kellett látogatnunk egy autómosót ;)

A hivatalos Star Wars-napot a Balatonnál töltöttem, töltöttük, mert erre esett épp a 18. alkalommal megrendezett UltraBalaton, azaz a tó körüli futóverseny. Mi idén is indultunk a többé-kevésbé szokásos céges csapattal, így én harmadszorra vehettem rajta részt.

Már volt Honda Goldwing a korábbi találatok között, de akárhányszor látok ilyet, nem bírom megállni, hogy lefotózzam:

Ezt most nemrég a Westend előtt sikerült.

Boba Fett ikonikus hajója, a Slave I már korábban is tiszteletét tette mind a gyűjteményemben, mind itt a blogon, de a jóból sosem elég. Két változás történt azóta: az egyik, hogy az én korábbi példányom már sok éve nincs meg, több társával együtt az is "beépült" a motoromba, a másik meg hogy ez az újonnan beszerzett verzió már hivatalosan nem Slave I-ként van jelen sem a Disney-féle Star Wars univerzumban, sem a Lego kínálatában, gondolom, valamilyen PC okokból, hiszen milyen már az, hogy a gyerekek (és a felnőttek) egyik kedvenc karaktere egy rabszolgát tartson. Szóval ez így akkor nem más, mint Boba Fett csillaghajója.

Péter küldte ezeket a díszes rendőrautókat Törökországból:

Úgy látszik, elirigyelték Dubaiból az ilyen PR-járgányok sikerét és hírnevét.

Húsvétra az új, 75372-es szettet tojta a nyúl Félixnek, amely a viszonylag kedvező ára ellenére összesen kilenc minifiget tartalmaz, és ezzel kiemelkedőnek mondható, 4-5-nél nemigen szokott több lenni egy szettben. Igaz, csak négy "rendes" minifig, a többi droid, de így legalább végre nekünk is lett Super Battle Droid nevezetű szeparatista harceszközünk, rögtön három is. Ilyen a készlet doboza:

És két sima droid is érkezett, ezekből azért volt már itthon több is, mindegy, elférnek ezek is. A négy új klón közül egyértelműen a piros festéssel jelölt Shock Trooper a legmenőbb, de ebből is volt már kettő korábbról, akik karácsonykor csatlakoztak hozzánk. Mutatom a csomag tartalmát már itthon, összerakva:

A korábbi speeder bike-okhoz képest ez, amit ezek a klónok használnak, már kétszemélyes, és látható mögötte egy kis harcállás, amelynek az oldalsó elemei lepattinthatók (naná, hiszen lego), és kézi pajzsként használhatók, ami kell is, mert ez a batár nagy pókdroid elég komoly túlerőnek tűnik, főleg a csatadroidokkal kiegészülve. Nemrég feltűnt egyébként pár újabb Star Wars tematikájú készlet a lego weboldalán, szóval lesz megint mire gyűjteni...

Pont egy hete elgurultunk egy kicsit az erdőbe, hogy megjárassam az öreg Hondát rendes úton kívül is. Ehhez az ezelőtti gumik egy fokkal jobbak lettek volna, de a mostani, inkább aszfaltra valókkal is elboldogultam. Nem tudom, ki mennyire ismerős Kismaroson, de Királyrét felé menet a Szokolyai útról ha az ember befordul balra a Gálhegyi útra, felmegy, ameddig tud, és elkalandozik a Szerpentin út végéig, a Kilátó utcán, a Hosszúoldal úton, egészen mondjuk a Kökörcsin utcáig, lenyűgözően vadregényes helyeken motorozhat az erdőben, ráadásul teljesen legálisan, mert szinte mindegyik rendes utcának számít, névvel és házszámokkal, mégis konkrétan az erdő sűrűjében érzed magad:

Mondjuk a nyomvályúk elég komoly kihívást jelentenek, vagy inkább úgy mondom, jelentettek nekem, hiszen semmilyen terepes gyakorlatom nincs, néha az itt-ott bizony elég saras úton járt a motor hátulja jobbra-balra rendesen, de nem volt végül sem borulás, sem elakadás. Majdnem, de nem :) Ezen az úton egyébként immár a kisebbik fiúgyermekem tartott velem, már ő is jöhet velem, mert leér a lába, tud kapaszkodni - és nagyon élvezi:

Szerintem ide megyek majd még máskor is.

A Lego 2006-ban egyszer már forgalomba hozott egy TIE Interceptort, azaz TIE Elfogóvadászt, de hozzánk csak most nem olyan régen érkezett meg a gyűjteménybe a típus, kiegészítve a vadászt és a bombázót - igaz, mi csak a kurrens darabot tudtuk beszerezni, de ez szerintem jobban is illeszkedik a mi sorunkba: ez nem más, mint a 75348-as készlet. Van ennek a szettnek egy hosszabb, hivatalos neve is: LEGO Star Wars 75348 Mandalóri Fang vadászgép vs. TIE elfogóvadász. Hogy mi az elfogó, az látszik fent a képen, de el is mondom, szóval ez a vadász utódja, a maga idejében az egyik leggyorsabb vadászgép volt a messzi-messzi galaxisban, legalábbis a különféle online források szerint, mármint a mi galaxisunkból. Kellett is a gyorsaság, mert a Fang vadászgép meg az egyik legjobban manőverező vadász volt ekkortájt, ha valaki nem hiszi, járjon utána, itt van hozzá egy rövidebb és egy hosszabb leírás is, jó szórakozást!

A birodalmi gép hozza a szokásos TIE-erényeket, először is baromi jól néz ki! Jó nagy is, a fülke ablaka egyben nyitható, plusz tud lőni is a kis rugós fegyvereiből - de nagyjából ennyi, viszont nem is kell több. A mandalóri vadászgép viszont nem tudja azt a trükköt, hogy a törzséhez képest elfordítsa a hosszanti tengelye mentén a szárnyait, meg kell elégednünk azzal a képességével, hogy baromi lapos a gép, és felnyitható a pilótafülkéje

A készlethez jár (már megint) egy Din Djarin, ezúttal is karddal felszerelve, ezt most nem fotóztam, aztán egy kék páncélba öltöztetett, de nagyon vidám arcú mandalóri flottaparancsnok (bocs, az arca most nem látszik, de hát tudjuk, nem veheti le a megszokottnál ezúttal jóval fényesebb sisakot), no és egy marcona TIE-pilóta, illetve az ő nem kevésbé fekete R2-es droidja, ami olyan, mint R2-D2 gonosz unokatestvére, de E6-tal végződik a neve.

Ez meg, mint mondtam, nagyon lapos. Ennyire:

A dobozban tehát két teljes értékű űrhajót találunk, már amennyiben a közel 1000 db kockát megfelelően összerakjuk - ehhez Félix fiamnak kb. 3 órára volt szüksége, de az igazán nagy fegyvertény e készlet beszerzése kapcsán nem ez, hanem hogy a jó ideje félretett pénzét költötte el erre, amit csak egy egész kicsivel kellett kipótolni, hogy összejöhessen a vásárlás. A mall.hu-ról rendeltük, mert a február 2-i vásárlás idején itt találtuk meg a legolcsóbban, akciósan 26 ezerért. És ha minden jól megy, két hét múlva újra egy legós poszttal jelentkezem.

Aki követi ezt a blogot, úgy értem, rendesen, tehát olvassa is a posztokat, annak talán nem újdonság, hogy szeretem, ha az autóim alatt normálisan kinéző felnik vannak. Anno a Ventóra BBS-ek kerültek fel utólag, a Hondára ATS Cup kerekek, amiket ráadásul én újítottam fel, a Toyotára egy csodás szürke Speedline szett, de a Volvo sem azokkal jött ki a gyárból, amikkel én használtam, sőt anyám Yarisa sem úszta meg, szóval ez nálam mindig téma. Nyilván nem lehetett ez másként a Subarum esetében sem, amin amúgy egy normálisan kinéző, bár kissé lepattant, hétküllős garnitúra volt, egészen mostanáig. Az autót klassz állapotú nyári Michelin gumikkal vásároltam, amikkel - és most, kérlek, ne szidjatok! - lehúztam a telet is, de már abszolút tervben volt a váltás négyévszakos gumikra. Viszont a 15-ösök helyett 16-osokat szerettem volna, ez meg ugye azt is jelentette, hogy teljes kerékcsere következhet csak. Szokás szerint online találtam négy, eléggé használt felnit, ezúttal OZ-t, azon belül is OZ Racing F1 típust, hátha valakinek mond valamit, nekem nem sokat. Elvileg tök oridzsi, csak karcos, horzsolt, csúnya állapotban, viszont ennek megfelelően baromi olcsón jutottam hozzájuk, le sem merem írni, mennyiért. Így nézett ki mind a négy:

No de egy Subaru alá az aranyszínű kerekek valók, még akkor is, ha az a Subaru nem kék, szóval vásároltam két flakon arany felnifestéket is, és nekiálltam festegetni:

Hát azért közelről látszik, hogy nem egy profi műhelyben történt a felújítás homokfújással, porfestéssel, fényezéssel és lakkozással, de én ismét nagyon büszke vagyok az alkotásomra, nagyon-nagyon tetszik a végeredmény! És akkor tessék, íme, lássátok a saját szemetekkel, hogy mutatnak az alkotásaim az autó alatt:

A 16-os mérettel elégedett vagyok, nem akartam nagyobbakat, a gumik pedig végül 205/55-ösök lettek (amik ma már bizony ballonosnak számítanak, látszik is, hogy elég magas az oldalfaluk), az Uniroyal All Season Expert 2-es típusból - szívem szerint valami nem túl drága japánt szerettem volna, Toyót vagy Yokohamát, ha már egy japán autóról van szó, de a döntést erősen befolyásolta, hogy amikor kerestem, épp az általam még sosem tapasztalt Uniroyalból találtam árban is pont megfelelőket. Remélem, beválnak majd.

Részletkérdés, de annál fontosabb: a kicsit nagyobb méretű kerekek miatt a pótkereket is le kellett cserélnem, mivel úgy tudom, egy négykerekes autónál nem lehet semennyi eltérés sem a méretek között, még pár km erejéig sem, mert elnyírja az osztóművet, váltót, mittomén, még mit. Szóval kerestem gyorsan online azonos méretű egydarabos (nyilván használt) gumit és felnit, beszereztem, szerencsére mindkettőt tudtam itt a kerületben, a gumisnál összerakattam, behajítottam a helyére, pont befért, szóval ez a projekt most akkor ezzel le is zárult.

Nemsokára pedig megyünk a már jóval korábban beharangozott 100 ezres nagy szervizre vezérlés- és kuplungcserével. Remélem, marad utána még valami kenyérre és vízre...

Hogy nem posztoltam még, az biztos, de abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán láttam-e már monacói rendszámot életemben:

Ráadásul az az autó sem szar.

Február 9-én, kedvenc feleségem szülinapján fotóztam a Nagymező utcában, útban a Sugarshop felé, tortáért:

Ilyen miért nincs még Matchboxban?

Február elsején, képzeljétek el, az a csúfság esett meg, hogy ellopták a bringám. Akivel még nem történt ilyen, az szerintem valójában elképzelni sem tudja, mennyire szar érzés... Ezt a bringát ráadásul nagyon megszerettem, persze költöttem és vigyáztam is rá, de hiába volt rendesen lelakatolva egy lépcsőházban, ez sajnos nem jelentett akadályt a tolvajnak. Csütörtök este történt már majdnem a belvárosban, másnap természetesen feljelentést tettem a rendőrségen, felpakoltam egy csomó helyre a neten, nyomravezetői jutalmat is felajánlottam, szombaton körbejártam a józsefvárosi piacot is, hátha rábukkanok, de nem jártam sikerrel. Viszont, és most figyeljetek, mivel egy céges rendezvényen voltam, a kollégáim másnap úgy döntöttek, hogy megsegítenek, és villámgyorsan összedobtak egy új (vagyis inkább másik) bringára valót! Nagyon megható volt ez az önzetlen kedvesség, és valóban tök nagy segítség is, szóval az a helyzet, hogy már meg is tudom mutatni az ellopott KTM Chicagóm utódját, egy másik KTM Chicagót!

Ennek más a színe, de lényegét tekintve nem igazán tér el, pont ugyanazt tudja - és pont ezért maradtam a típusnál, ami egyszer bevált, azon nem szívesen változtatok. Összességében jó állapotú, de azért látszik rajta, hogy használták, karcok előfordulnak, a markolatok végéből látszik, hogy egy-két esés is történhetett már, de érzésre tök egyben van, nem lötyög, nem nyiszog, nem kattog. Az ülés nekem kicsit kemény, úgyhogy előbb-utóbb lecserélem, érdekes módon az elődjén teljesen jó volt - ez is gyárinak tűnik, pedig Selle Royal felirat van az alján, ami egy jó nevű gyártó, szóval lehet, hogy beszállító a KTM-nél, nemtom. A gumik rajta viszont már zsír újak, ezeket én szereztem be - de nem is ehhez, hanem még az elődjéhez, csak arra még nem volt érkezésem felrakatni, ami így utólag kis öröm lett az ürömben, mert legalább ezek megmaradtak. Jó széles Schwalbe Fat Frank gumik, városba való mintázattal, de igazándiból az impozáns megjelenésük miatt szerettem beléjük, nem másért. Na jó, állítólag ezek tényleg jók is, nem csak szépek. Kellettek is egyébként, mert az újonnan beszerzett bicó abroncsai eléggé kopottak voltak, és akkor ezek után talán mondanom sem kell, hogy ezt is használtan vásároltam, én ezt így szoktam... A céges adakozásból összejött keretet a szakszervizben végeztetett gumicsere és beállítások költségével együtt is pont tartani tudtam (a kormány emeléséről valószínűleg majd később, egy következő körben gondoskodom), amit saját zsebből fizettem, az csak annyi volt, hogy el kellett mennem érte vidékre meg vissza, de egyébként is volt a környéken dolgom, így nem kellett kihagynom a vásárlás előtti próbakört. Az ezutáni első tekerés február 16-án délután, kellemes 12 fokban következett be, a közeli Városligetben mentünk egy kört állandó kerékpáros partneremmel, a legkisebb gyermekemmel:

No tehát megint van min tekernem, és még vettem hozzá egy elég komolynak tűnő Black & Decker U-lakatot is, ami azóta felkerült rá a kis konzoljával, reményeim szerint ehhez azért már komolyabb felszerelés kell, ha valaki át akarná vágni. Cipelni persze nehezebb lesz, de talán ennyi plusz teher belefér...

Többszörösen is van közöm a Celica-Suprához, bár sajnos jóval kevesebb, mint szeretném. Az első az, hogy egyszer nem vettem egy ilyet igaziban, itt írtam róla. A második, hogy a blogon már kétszer is szerepelt, egyszer itt Matchboxként, egyszer meg emitt, 5 évvel korábbról, a Hot Wheels egy régebbi megvalósításában (a poszt legvégén). Egyik sincs már meg, de ezt az újat szerintem már megtartom. A harmadik meg az, hogy évekig koptattam egy Supra vezetőülését, de körülötte az autó nem Toyota volt, hanem egy piros Kispolák, amibe egy bontóban szerzett darabot szereltem bele még a főiskola alatt, és nagyon bevált az átalakítás. Most meg az van, hogy tudok mutatni egy újabb HW-változatot, ezzel le is zárva ezt a 80-as évek válogatás-sorozatot:

Ezt a kisautót csak online láttam korábban, sehol nem futottam vele össze üzletekben, igaz, nem is nagyon kerestem, de úgy hozta az élet, hogy a sorozat előző két posztjában bemutatott verdákhoz hasonlóan, amikor ott volt előttem a börzén, nem hagytam ott. No nem mintha így első blikkre olyan gyönyörűnek tűnne, de a fenti kép nagyon csalóka, a bliszter görbületei egy eléggé eltorzítják a képet, kibontva minden bizonnyal jobban kiadná az autó eredeti sziluettjét. A kerekek szerintem nagyon jól állnak neki, és a fekete kifestések szépen harmonizálnak a piros alapszínnel, és jópofa kis ötlet a kacsintós bukólámpa, szeretem az ilyen kis hülyeségeket. Az üzletekben már lassan nem is kapni Matchboxot vagy Hot Wheels-t ezer forintos darabár alatt, így a börzén ezért elkért 1500 forintot nem is tartom soknak, főleg hogy máshol nem is találtam ilyet, nekem ez megérte. Az előző posztokban bemutatottakat összerendeztem egy csoportképbe, együtt elég jól festenek:

Sajnos az Audi quattrót nem tudtam odatenni, mert az csak bontottan van már meg. Ja, a Retro Racers sorozatból amúgy megvan még egy 300 SL Merci is, a korábban mutatott ezüstöt cseréltem le erre:

Köszönöm a figyelmet, gyertek majd máskor is, remélem, lesz még miért!

A minisorozatom második, és egyben utolsó előtti részében ismét két kisautót mutatok. Mindkettő viszonylag friss a Hot Wheels kínálatában, és ehhez képest mégis elég hamar sikerült bezsákolnom őket, pedig nem kellene nekem már ilyesmiket pénzért venni, hiszen az észérveknek engedve egy ideje elengedtem már ezt a gyűjtést, de a vér nem válik vízzé, az értelmetlen dolgokra történő pénzköltés nem olyan, hogy csak úgy abba lehet hagyni :) Ha már kicsiben megcsinálták a 911-esből és a 914-esből is az off-road változatot, akkor már nem is olyan meglepő, hogy a 928-as is sorra került. Ráadásul ennek a kisautónak a megvásárlásával már nem csak Siku-ban, Matchboxban, és Polistilben hanem immár Hot Wheels-ként is meg tudom mutatni ezt a remek modellt:

Tavaly volt 75 éves a márka, a bliszter bal felső és a kisautó hátsó sarkában lévő szám erre utal, de sokkal fontosabb most, hogy a felkerült egyéb dekorációk mind valósak, nem fantázianevek. A poszt legelejére betett kép a bizonyíték, hogy még a 928-asból is lehet terepre való autót készíteni, de azért ideálisnak nem mondanám. Kicsiben mindenesetre nagyon szépen megmintázták a formát és a kiegészítőket is, mint a ködlámpasort az elején, az emelést és a sárfogó gumikat az első és hátsó kerekek mögött. A fekete felnik jól állnak az autó alatt, ahogy a német zászló is versenycsíkként az ezüst fényezésen. Direkt lefotóztam az elejét is a kisautónak, hogy lássátok a csodás Hella-lámpákat - és pont ezek fényében (fényében, érted, lámpák, fény) zavaró, hogy a normál fényszórók nem kaptak extra tamponozást. De nem akarok panaszkodni, nagyon tetszik ez a járgány így, ahogy van. És a következő Merci is:

Ezt már régóta szerettem volna bezsákolni, de nyilván sehol nem futottam bele, kivéve persze a múltkor említett óbudai börzét, ahova amúgy azzal a szándékkal mentem, hogy pár ilyen régebben kinézett darabot meg tudjak venni, optimálisan egy magammal vitt ötöspakk beszámításával. És szerencsémre sikerült is így leboltolni, a pakk maradt, és a tematikus kis sorozatom alanyai meg jöttek velem. (Kicsit persze muszáj voltam némi készpénzzel is rásegíteni.) A 89-es 560 SEC még éppen befér a 80-as évekbe. Igaziban szerintem sosem láttam ilyen autót, valószínűleg emlékeznék ezekre a brutális szélesítésekre, amit kicsiben szerintem nagyon jól sikerült átadni, de emellett a kisautó színe és a felnik a legerősebbek, egy prémium sorban is simán el tudnám képzelni ebben a kivitelben. Gondolom, lesz majd még ezüstben is, ahogy az E500-ast is kihozták így, de nekem ez elég, ennél biztosan nem lesz feljebb. Még a Matchboxnál is jobban tetszik...

Egy hét múlva jön a harmadik, befejező rész. Addig is minden jót!

A nem olyan régen kikerült HW-es posztban szerepelt egy igazán csodás Ford Escort a "Retro Racers" sorozatból, amihez megérkezett a kis pajtása, meg még egy kisautó, ami simán befért volna ebbe a sorba, de mégsem ennek a tagjaként jelent meg. Ez a kettő a mai két főszereplő.

Január végén úgy alakult, hogy hosszú idő után ismét kilátogattam egy kisautó börzére. Nem nagyon tartom rajta az ujjamat a szcéna ütőerén, de azért néha megjegyzek magamnak egy-egy új megjelenést, felírva azokat egy virtuális listára, hogy egyszer majd... Nemrég egy pajtim kint járt Amerikában, és elküldtem neki e lista pár szereplőjét, hogy ha beléjük botlik, ugyan hozza már el őket nekem, de sajnos már késő volt, csak a reptéren tudott egy kicsit nézelődni, ott meg nem talált ilyen holmit. Nem taglózott le a dolog, de amikor láttam, hogy Óbudán börze lesz, úgy voltam vele, hogy kimegyek, mi baj lehet, legjobb esetben eladok ezt-azt, talán cserélgetni is lehet valamit, de ha nem jönne össze semmilyen üzlet, az sem tragédia, legalább addig sem voltam otthon ;) De összejött: sikerült megvennem például a fent látható Sierrát, amit tényleg már jó ideje szerettem volna megszerezni, de eddig valahogy nem jött össze. Most meg tessék, itt van, és nagyon tetszik, főleg hogy ebben a színben sikerült, mert a Ford Sierra az én fejemben nem is lehet más, mint ezüst. 2011-ben volt itt a blogon egy hosszabb poszt a típusról, amiben bemutattam a teljes kontingensemet, de azok közül már egy sincs meg, amit őszintén szólva nem is bánok, egyik sem nézett kis ilyen jól, mint ez a Hot Wheels. Ez számomra telitalálat. Pont amennyire az alábbi Alfa Romeo is, a fentebb említett széria másik tagja:

Hát mennyire jók már ezek a kerekek alatta! Az Alfa e modelljéhez semmilyen személyes emlék vagy tapasztalat nem fűz, hacsak annyi nem, hogy régen, egy főiskolás csoporttársam vett egy ilyet magának, amikor kezdtek jobban összejönni a bizniszei, és szerintem láttam is egyszer azt az autót, de annak ellenére, hogy valamennyire tetszett (na jó, eléggé, főleg mivel akkoriban én még egy Fityóval nyomtam), vágyni nem vágytam rá. Kicsiben viszont nagyon is, mert már már első képek alapján is nagyon klassznak tűnt, így pedig, hogy már a birtokomban van, sokkal jobban tetszik. Láttam amúgy belőle pirosat is, ami persze tipikusabb szín egy Alfának, vagy lényegében bármilyen olasz autónak, mégis ezt húztam be, de nem tudom, miért tetszik ez jobban. Talán mert ezt láttam képen előbb, aztán így maradtam. 

Nem tudok belekötni a HW értelmezésébe, jó a forma, jók az arányok, a felnik, a szín, a dekorációk, és nézzétek csak, ott vannak a fekete szigszalagból készült csíkok az első ikerlámpákon, egyszerűen csodálatosak! Aki szereti a szép kisautókat, azon belül is a Hot Wheels modelleket, de nem akar 4-5 (vagy több) ezer forintokat kiadni a speciálisabb szériák darabjaiért, annak erősen ajánlom ezt a mainline darabot, ez nem okoz csalódást.

A poszt címéből látszik, hogy lesz folytatás, még két rész pontosabban, szóval a jövő héten és azután is folytatom, és megígérhetem, hogy legalább ilyen menő kisautók következnek majd. Aztán szerintem sokáig megint nem lesz ilyesmi műsoron. Minden jót!

Volvo 164 a Nagymező utcából:

Nem szép, de így is szép.

Száguldó riporterünk, Péter, egyenesen Amerikából küldte az alábbi szépséget:

Thank you, bro! Ha valaki megnézné kisautóként is, erre a 2011-es posztra kattintson!

Ahogyan egy hete is, most is a Westend mélygarázsából jelentkezem:

Ehhez hasonlókat kicsiben mutattam már egyszer itt, másszor itt. Tetszik. Élőben elég letaglózó egy ilyen verda.

Tessék, az év első találata rögtön egy pompás Mustang:

Westend mélygarázs, ide járok parkolni, ha be kell jönnöm az irodába.