Volt pár napja egy Fairlady-s bejegyzés, ha megengeditek, nem távolodok el a témától nagyon ;) Sikerült szerválnom ugyanis 990 forintért egy 1:43-as példányt is, mert még szeptember elején megjelent egy újabb rendőrautós újság-sorozat, ezúttal Legendás rendőrautók címmel, és elnézve az elkövetkező megjelenéseket lesz is még pár beszerzésem közülük. (Az Amercomos autók közül is megvolt annó pár darab, például a szintén japán rendőrnek öltöztetett Impreza, amit itt mutattam.) Valójában a poszt kikerülésekor már több kis társával együtt pihen a polcon, de ez most mindegy. A fekete-fehér japán rendőrségi Datsun egy Sparból származik, de ahogy láttam, elég sok helyen meg lehet venni a teszkótól a sarki újságosig. Mutatom is:

DeAgostini-modell, ami azt jelenti, hogy inkább modell, mint játék, de azért nem egy Minichamps-minőségről beszélünk. A képeken látható Matchbox sokkal masszívabb, súlyosabb darab, az viszont kimondottan játéknak készült, látszik is. Ellenben a korábbi rendőrautós sorozatban megjelenteknél jóval kevésbé silány a minőség, ami remek hír, no nem mintha ne lennének hibák itt-ott, de ennyiért én elégedett vagyok. Részletes a kisautó, ablaktörlők, tükrök, mindenféle egyéb kiegészítők nagy számban előfordulnak. A festés részletes, de ahogy a képeken is látható, nem mindenhol tökéletes. A kerekek szépek, egyediek, és ez a sorozat sajátja, nem használnak szerencsére egyenkerekeket. Ha nem baj, akkor az elkövetkező pár kisautós poszt is ebből a sorozatból szemezget, de ha baj, akkor is, szóval gyertek legközelebb is!

Zugló Edition. Dodge RAM:

A Városligetben fotóztam pár hónapja a Pecsánál. Jó nagy volt. Emezek meg jó régiek:

Telepes utca.

Szerintem nem mondok újdonságot azzal, hogy kedvelem a 70-es, 80-as évek japán autóit, azon belül is a sportosabbakat. A blogon ennek - és az aktuális kínálatnak - megfelelően igyekszem is minél több témát szentelni, ebben ugye jó partner az utóbbi időben a Hot Wheels, de hamarosan a Matchboxnál is megjelenik ("kint" már persze mejlenet) egy klasszikus Skyline, viszont azt talán nem meséltem még, honnan fakad(hat) ez a fajta vonzalom. Az egyik meghatározó élményem egyértelműen az volt, hogy amikor egyszer az őseim vendégségbe mentek a család egyik jóbarátjához, aki történetesen a gyerekorvosom is volt, és engem is elvittek, a doki pedig megmutatta az új (Ausztriából használtan beújított) metálkék Daihatsu Charade-ját. Mint utólag megtudtam, ez az első generációs, G10-es kódú változat volt, oldalt hátul a jól ismert kajüt-ablakkal. Hát mit ne mondjak, oda voltam érte, valószínűleg azért, mert életemben akkor láttam először metálszínű fényezést. Az a fajta kocsi egyébként a mai napig nagyon tetszik, simán elfogadnék egyet hobbinak - de nem lesz, mert közben vettem valami mást, hasonló kategóriában. A másik meghatározó momentum az lehetett, amikor szintén az őseimtől kaptam egy drótos távirányítós kis Datsunt. Fogalmam sincs azóta se, honnan jutottak hozzá, itthon boltból vagy kéz alatt, de egyből nagyon megtetszett az autó formája. Azt sem tudom, végül hová lett, és sokáig kerestem, hogy újra az enyém lehessen, de nem jártam sikerrel. Na most képzeljétek el, porsche Peti július végén jelezte, hogy találtak a padláson egy régi távos Datsunt, és hogy hajdejó. Azt a zsinóros távost, amit ezer éve kerestem. Mutatta is képen a leletet:

Basszus, még a szín is stimmelt! 8 évi keresés után csak úgy az ölembe hullik egy? Hát igen, ezért vannak a jóbarátok :) A formája mellett volt még egy tulajdonsága, ami miatt imádtam, mégpedig az, hogy baromi vagány "morgós", mély motorhangja volt. Ennek az oka a következő képen látható "dob", amit a motor tengelye hajt meg:

Persze az autó nem úszta meg a gyártása óta eltelt minimum 30+ évet, az alábbi problémák tornyosultak: eleinte csak a kormányzás működött rajta. A motor porsche kimérte, hogy a feszültség eljut bele, de mégsem működött. Felmerült a csere is, de végül nekiállt megjavítani. Az hamar kiderült, hogy a vezetékek nem szakadtak. A multiméter vezetékeivel direktbe ráküldte a feszkót a motorra, és az beindult. Nem túl finoman, de ment. Konklúzió: a "kapcsolótábla" körül kell keresni a hibát, amit valaki valah szétszedhetett, de nem jól rakott össze utána. Végül a kocsi összeállt, kapott egy alapos belső pucolást is, így meg tudom mutatni az újra új állapotát:

Ennyi éves "szolgálat" után ez a játék megérdemli már, hogy csak a polcon pihenjen, ha mondjuk Milánnal épp játszani szeretnénk valami hasonlóval, arra ott van a drótnélküli Toyota, vagy ha ütni vágni valamit, akkor a Lada, a Fairlady már nem megy sehova. Köszi szépen ezúton is, porsche!

Mindig nagy öröm, ha egy kis pénz áll a házhoz, főleg ha ilyen egyszerűen. Nyár végén, tehát nem is olyan régen lomtalanítás volt a környékünkön, így nem halaszthattam tovább faterom garázsának a legalábbis részleges rendbe tételét, kiselejtezését. Nagyon sok olyan dolgot tettem ki az utcára, amire a sorban álló és ülő lomisok csorgó nyállal vetették rá magukat, de azért igyekeztem az értelmes pénzzé tehető cuccokat eltenni egy jobb alkalomra. Aztán mostanában valamikor felhoztam a kincsek közül egy elsőre valamiféle periszkóp-alkatrésznek tűnő cuccot, lefényképeztem, és feltettem egy szakirányú FB-csoportba, h ugyan mondja már meg valaki, mi az isten lehet ez? Volt pár tipp, de végül meglett a megoldás: egy Carl Zeiss BLC12x60-as távolságmérős távcsőnek bizonyult a szerkezet, amit jellemzően légvédelmi ágyúkhoz használtak, mint amilyen például a Flak volt. Találtam is olyan képet, amin valami nagyon hasonló látható:

Hogy mikori, arra nem találtam biztos választ, de valszeg világháborús, egyes források szerint 1944-45-ös lehet, vagy nem sokkal későbbi, mindenesetre a német szövegek bizonyossá tették, hogy nem a ruszki másolatáról van szó, mert olyan is létezett, és apám garázsában sokkal valószínűbb lett volna egy olyat találni, mint egy eredeti német cuccot. Ezen a linken egyébként egy csomó részlet elolvasható a távcsőről, nekem túl szakmai a szöveg, de ha valakit érdekel, én nem tartom vissza...

Kipróbáltam egyébként, a konyhaablakból remek kis célkereszttel tudtam befogni a jó 30 méterre lévő fa tetején pihengető varjút, de sajnos a cucc a közel 4 kilós súlya ellenére is meglehetősen hiányos volt, így ennek megfelelően lőttem be az ebayen az árát, ahova gyorsan felpakoltam. 298 fontért kínáltam (ja igen, az angol ebayre tettem fel, mert oda még emberi áron és biztosítva lehet postázni), de hagytam lehetőséget best offerre, azaz hogy a potenciális vásárlók saját ajánlatot tegyenek. Tettek is!

Az első ajánlat fél nap múlva érkezett 220 fontról, neki még visszaírtam, hogy még egy kicsit tegyen hozzá, legyen 240 és már küldöm is, de aztán a válaszát beelőzte egy 250 fontos ajánlat, amit habozás nélkül elfogadtam, pikk-pakk ki is fizette egy cseppet sem angol nevű londoni régiségkereskedő, én meg jól feladtam neki. A poszt írásakor pont két és félszer ennyiért épp volt fent egyébként egy hiánytalan, fentebb említett szovjet másolat, de számomra cseppet sem volt mérvadó az ára, mert egyrészt nem értek ehhez, másrészt egy dolgot láttam: azt akkor annyiért nem vették még meg, az enyémet meg igen. Azért megmutatom:

Talán mégis adhattam volna drágábban ;) Asszem, a hétvégén körbenézek még egy kicsit alaposabban abban a garázsban...

Montevideo utca

No comment, a cím mindent elárul:

Jó, oké, az előzmény itt van.

Egy ember életében jó esetben egyszer fordul elő, hogy megnyeri lottón a főnyereményt. (Kicsit jobban örülnék, ha ez a poszt most arról szólna, hogy ez megtörtént velem, de sajnos ennyire jó hírrel nem szolgálhatok.) Kétszer már lehetetlen. Na most nekem szinte ez jött össze, ugyanis kicsivel több mint egy hónapja az anno hihetetlenül jó áron vásárolt (majd aztán hihetetlenül drágán eladott) Siemens RM-794-esből pontosan ugyanannyiért, mint először, azaz 5000 forintért már megint sikerült vennem egy makulátlan darabot! Meg is mutatom:

A Jófogáson bukkantam rá, Újpesten árulta egy ember, nyilván nem gyűjtő, nem szakértő, egyszerűen csak lecserélték a régi konyhai magnót valami modernebb, kompaktabb kis USB-s vacakra, a régi batárnak meg mennie kellett. Come to daddy, mondtam én, és elszaladtam érte befogadni, kihasználva egy szabad másfél órát, amíg a feleségem elvitte a lányomat egy kicsit mozizni... Mindenki jól járt! ;) A magnó szép és jó, minden funkciója hibátlanul működik, még ha ugye az FM-rádiója szűkebb tartományban fog is csak adókat, mint kéne, de ezt a kommentelők már az előző poszt alatt kitárgyalták. Én mindenesetre nagyon örülök neki, és ha nem leszek rákényszerítve, nem is fogom egyhamar eladni. (Jut eszembe, pár hónapja szert tettem még egy szép nagy, és elég különleges kialakítású Grundig boomboxra is, amit még nem mutattam Nektek, mert nem volt érkezésem normálisan körbefotózni, de majd igyekszem mielőbb bepótolni.)

Ezt már láttam többször, még talán fotóztam is, de az ilyen holmiból sosem elég:

Budapest, Zugló. De van ám itt még valami, ami érdekes:

Nem is az autó maga, mert Porschét ugye mutattam már egy csomót, hanem hogy ezt bizony Milán fiam óvónője (!) fényképezte, amikor elvitték a nagycsoportosokat még a hónap legelején egy egyhetes napközis táborba a Hungaroringre. A kölkök nagyon élvezték, volt mindenféle gyerekeknek szóló kresz-oktatás, ügyességi versenyek, társasjátékok, pontgyűjtés, vitték őket terepjáróval, quaddal, ettek-ittak-rohangáltak - szóval valószínűleg még én is elég jól éreztem volna magam velük ;) És még csak nem is került pénzbe, mert kaptak hozzá valami önkormányzati támogatást, tiszta haszon...

Sportos Focusokról beszéltünk már régebben, de nem elégszer. Az akkori RS után egy újabb generációs, de "csak" ST (pontosabban ST-R) következik elsőre, amelynek az igazijáról itt is lehet olvasni a TC jóvoltából. Nem mellesleg Tommi már bemutatta a szomszédban nagyjából egy éve ezt a Realtoyt, így sok mondanivalóm nem maradt, csak annyi, hogy valamelyik utóbbi teszkós bevásárlásom során ezt is bepottyantottam a kosárba... 

Igazándiból nehéz belekötni, így inkább a szubjektív szempontot mondom: nekem a második generációs Focus sokkal jobban bejön, mint ez. De ennek persze az ég világon semmi köze a kisautóhoz. Sőt kicsiben kevésbé is fáj az a hátsó lámpa, ami a fő problémám az 1:1-essel. Az említett Memories-posztból könnyen megtudhatjátok, hogy ez egy pályára készített változat, mármint az igazi ST-R, kicsiben viszont a seggén lévő felirat ellenére is inkább csak "mezei" ST-nek tűnik, ezért is hagytam ezt a poszt címében. De számomra ez teljesen mindegy, nekem így is nagyon bejön, sőt Tommi írása előtt nem is hallottam még erről az R-dologról. Mostanában úgyis nagy divat a fehér, így ez a szín a Fordon is bejön, a kék versenycsíkok nagyon jól állnak a kocsinak, ezek a felnik is normálisak, a lámpákat kifestették elöl-hátul, minden adott az örömhöz. A fém alj és a rugózás nyilván nem, de ezt nem szoktuk számon kérni a Realtoy kisautóin, kárpótolnak a külső visszapillantó tükrök. Azok a részletek is rendben vannak szerintem, amik nem kaptak külön festett kiemelést, gondolok itt elsősorban az első spoilerre, benne a ködlámpákkal, az Astonos harcsaszájra és a szárnyra a tetőn, no meg a belső részre. Abban a szerencsés helyzetben vagyok viszont, hogy mellé tudom tenni a 2016-os RS-t a HW-től, amiből eleddig még nem rendelkezem saját példánnyal, de nemrég ezt is sikerült bezsákolnom, így szépen meg tudjátok nézni, milyen kis pici is a Realtoy mellett - ez főleg az utolsó két képen szembetűnő:

A mérete ugye jóval kisebb, a kerekei viszont nem (érdekes, egyébként hasonlítanak egymásra a felnik, csak a RT esetében hatküllősek, a HW-nél meg öt), ezáltal mokányabb, sportosabb jelenség, nem is kicsivel. Az "RS-kék" szín telitalálat, a szélvédő kivételével a 100%-osan lesötétített ablakok csak tovább fokozzák a sportos jelleget - nem beszélve a mélyre húzott szoknyákról, spoilerekről és a tetőszárnyról. Az első fényszórók kaptak festést, az orr-embléma is ki lett emelve, hátul viszont lehangolóan sivár a helyzet, amin a túlméretezett RS-felirat sem sokat segít. Sőt. A tetején van egy kis festékhiba, de szerintem ezt már itthon szerezte a kibontás után, de szerencsére a külső tükrök sarkai például soha nem fognak leverődni, mert ilyesmit nem tettek a kisautóra. Ugyancsak nem lesz sok gond a rugózás alkatrészeivel, illetve a nyitható részek zsanérjaival sem... A felsoroltak alapján (és ellenére is) ajánlani tudom ezt a kisautót, már csak azért is, mert én igyekszem begyűjteni az autószerű autókat, azon belül is az európaiakat, és szerintem sokan vannak így ezzel rajtam kívül is. Elvan a gyűjteményben, nem kér enni, és szerintem a további színvariációkat meghagyom majd másnak, nekem ez így pont elég. Minden jót!

A Cafénál az egyik utolsó projektem volt a Médiaunió "Nem nehéz" kampányának második felvonása - de nem én fejeztem már be, és a végeredménnyel is csak tegnap találkoztam. Viszont megmutatom:

További két kisfilm készült, azok is ilyen kis helyesek, remélem, Nektek is tetszik.

Ugyanez az R34-es Nissan szerepelt már 2010 augusztusában a blogon, igaz, akkor nem sokat írtam róla. Rögtön utána a Skyline 2 című posztban már egy kicsit több oldalról is megmutattam, de a verdikt annyi volt, hogy bár formára nekem tökéletes, némi plusz festést elbírna. Hát tessék, itt van ez az új szín-variáció, amin az első fényszórók továbbra is vakok, de az összhatás mindenképp nagyon klassz lett. A bliszteren büszkén szerepelt a Need for Speed felirat, amiből arra következtetek, hogy ehhez a játékhoz is vettek valami licencet, hogy a benne szereplő autókat valamiféle tematikus sorba rendezzék - boltban láttam például már egy Vipert is hasonló jelöléssel. Mutatom:

Nagyon jól áll az autónak a harsány piros szín, azon a fekete dekorok, de legfőképp a feliratok, "matricák". Jól eltalálták hozzá mind a felni típusát, mind a színét. Érdekes, de jó, hogy a hátsó lámpák is kaptak plusz festést, piros autóknál ezt szokás ellustálkodni, itt ez a rész teljesen rendben van. A tökéletességhez tényleg csak az elsők kifestése hiányzik, de ez a hiány azért kibírható, összességében teljesen elégedett vagyok a kisautóval. A teljes Skyline-örömhöz már csak annyi kéne, hogy egyszer kipróbálhassak egy igazit is...

Közel hét éve szerepelt egy kis MX-5-ös a blogon, de ennél egy kicsit több idő kellett hozzá, hogy a Hot Wheels kihozzon egy újabb generációt belőle, de ez semmi, mert a Matchbox kínálatában is megjelent a világverő kis roadster. Emlékeztetőül itt van a régi, ha esetleg valami miatt nem kattintottátok volna a fenti linket, amiben ezt az NA néven ismeretes, azaz első generációs Mazdát jártam egy kicsit körül:

Nem a legszerencsésebb (és legvisszafogottabb) színösszeállítás, ez a napnál is világosabb, de formára oké, abszolút felismerhető benne a sokunk által kedvelt Miata. Ezeket a kerekeket pedig különösen szeretem. Viszont a háttérből már felsejlenek az újdonságok, mutatom is rögtön a változatosság kedvéért előbb a Matchbox modelljét, majd rögtön utána a versenytársát, majdnem összehasonlító jelleggel:

Szinte tökéletes. Egyszerű az egész, nem csicsázták túl, csak kiválasztottak egy klassz alapszínt, kifestették pluszban, ahol illik, megcsinálták normálisan a belteret, és pakoltak alá négy csodálatos kereket. Kicsit talán nagy lett, hogy valami negatívot is mondjak, de tényleg ez legyen a legnagyobb baj. Nem is ment ellene direktben a HW, hanem inkább kihozott egy felspécizett változatot, különös ajánlással az egyre népszerűbb pályanapokra:

Brutális spoiler, szoknyák, szárny, ültetés, versenykerekek, bukókeret, fényezett rajtszámhely, minden van, ami csak kell... Ja, nem, a külső tükröket lespórolták. Nem mondom, hogy rosszul néz ki ebben a szerelésben (Cup Car), de nekem talán egy kicsit sok. Talán a szárny miatt, de a hátsó diffúzorokat sem szerénykedték el - és nézzétek csak meg, az igazi mennyivel kívánatosabb a hatalmas szárny nélkül:

A MB-hoz hasonlóan ez is a legutolsó generációból készült, ami alapállapotban rögtön felkerült a kívánságlistámra, de nyilván ennek az elkövetkező 10 évben semmilyen realitása nincs, szóval marad az álmodozás. Persze boldog lennék egy NA-val vagy méginkább egy NB-vel is, amelyek már talán közelebb vannak a megvalosíthatósági skálán, de ez sem az idei vagy a jövő év zenéje, prioritásban jó pár egyéb dolog megelőzi a kétszemélyes élményautó-projektet. Marad tehát a "szokásos" megoldás, nézegetem kicsiben, immár három változatban. Egyértelműen a MB a befutó nálam, és ahogy ezt már valahol, valamikor korábban írtam, simán kibékülnék egy ilyen leosztással, mármint hogy a Matchbox kihozza mindenből (de akkor tényleg mindenből!) az utcai változatot, a Hot Wheels pedig menjen rá az elvetemültebb verziókra. (Most nemrég néztem, mintha ezt a megközelítést követnék a Teslákkal, korábban pedig a Panamerákkal is.) Miért is ne lehetne így...?

A legutóbbi két poszthoz képest meglepő, hogy pont nem a Hot Wheels, hanem a Matchbox szállította a legelborultabb Mustang-feldolgozást, sőt még a neve is jó: Mudstanger. Igen, egy 68-as Mustang, ami alá bigfoot-kerekeket és -alvázat pakoltak, és a végeredmény nem is lett gusztustalan. Mondjuk ehhez valszeg kell a katonai zöld festés, rózsaszínben valószínűleg ugyanolyan színűt hánynék tőle, de így nem is rossz, azt kell mondjam...

Viszonylag új darab, emlékeim szerint augusztus közepén bírtam megvenni, itthon, boltból, forintért - egy jó ideje ugyanis leszoktam az ebayes vásárlásokról, már ami ezt a méretarányt illeti. Ekkortájt lőttem a T3 Dokát és a két új Miatát is, amikről majd nemsokára poszt is lesz fent, szóval mondhatni, izgalmas időszak volt az új kisautók beszerzése szemponjából. Ekkor már jó sokat lehetett tudni a 2017-es újdonságokról is, így elmondhatom, nem idén fogom abbahagyni a kisautók gyűjtését :) De nagy valószínűséggel az ilyen nagykerekűek továbbra is ritka vendégek lesznek a blogon, maradok inkább az aszfalton...

Szombati chill:

Elég jó...

Erre a hétre stílusos lett volna egy Mustangot carspottolnom, de minden nem jöhet össze. BMW lett belőle, Budakesziről:

Azért kéne, nem?

Ha valakinek esetleg kimaradt volna, bár nem hiszem:

A színvonal a "szokásos", köszönjük, Emese! 

Ez most a legfrissebb Mustang-generáció, és mivel az előzőek közül többnyire mind megvan, ezt is beszereztem. A hasonló színösszeállítást már az új NSX kapcsán megdicsértem, ez a Shelby GT350R esetében is nagyon tetszik, ráadásul erre - amerikai vas lévén - került versenycsík is. Nagyon jól eltalált darab, ahogy az igazi is - szerintem:

Példaértékű a hátsó rész részleteinek a festéssel történt kiemelése, nagyon feldobja a kocsit, épp ezért zavaró egy kicsit, hogy elöl nem szarakodtak a fényszórókkal, pedig egy kis plusszal sokkal jobb lett volna a végeredmény. Tetszik az is, hogy a kötényeket és hátul is a legalsó részt műanyagból, az alvázból alakították ki, jól átgondolt a koncepció és a kivitelezés. Az oldalsó ablakokat "nyitva" hagyták, hogy be lehessen látni, de a fekete beltér ellehetetleníti a fotózását, így el kell hinnetek, hogy ott sincs semmi baj. Bár csak egy egyszerű mainline-ról van szó, mindenkinek a legjobb szívvel merem ajánlani! És a végére egy a témába vágó carspotting:

Mezeibb verzió, de azért kéne. Minden jót!

A következő képeken látható kisautó a Forza Motorsport 6 című játékban szereplő Mustang a Hot Wheels megvalósításában. Igaz, a gémben még kék-sárga volt, amilyen dekorral szintén kijött kicsiben, de én már a második színt vettem meg belőle, mert ez jobban tetszik. Érdekes egyébként, ahogy a HW az utóbbi időben egy kicsit jobban ráment a számítógépes (vagy konzolos) játékokra, nem olyan régen szerepelt erre ugye a Gran Turismo-sorozat, és nemsokára mutatok egy NFS-autót is a gyártótól, de jövőre érkezik Halo-kocsi is (hálókocsi, hahaha). Szóval egy vérbeli drifter a játékból, vagány szürkébe öltöztetve, átalakítva, asszimetrikusan tampózva, felemás kerekekkel:

De amiért igazán érdekes ez az amúgy 2005-ös kocsi, az az, hogy az első alsó légterelő szárny bizony állítható, át lehet pattintani egy alsó vagy egy felső állásba, és ez a funkció abszolút üdítő a mai mezőnyben - még ha nem is egyedülálló, hiszen nem volt olyan régen, amikor mutattam a Time Attaxit a kinyitható jobb hátsó ajtajával... Én azt mondom, kellenek az ilyen kis truvájok, de persze semmiképp sem túltolva. Ez még pont jó. Mit szóltok?

Még a július közepi balatoni egyhetes nyaralásunk előtt feltűnt, hogy a Honda melegíti a vizet. Ez eléggé nyugtalanított, mert azért a július elég meleg volt, és hát nem hiányzott egyáltalán, hogy pont a nyaralásnak tegyen keresztbe egy ilyen meghibásodás. Végül muszáj voltam kibekkelni, és elhúzni a megjavíttatását egészen augusztus közepéig. De túl vagyunk rajta, ki kellett cserélni a termosztátot, és azóta hibátlan. A bal hátsó kilincs után ez volt a kocsival a második hiba, ami szerintem a kicsit több, mint egy év mérlegeként nagyon szép eredmény. Oké, vigyázok is rá, lassan és óvatosan vezetem, amióta megvan, és úgy tűnik, ezt meg is hálálja. Tavaly augusztusban volt nálam az első, idén augusztusban a második olajcseréje, ezen is túl vagyunk, mindezek mellett csak valami szorító bilincseket kellett meghúzni a katalizátor környékén, mert elkezdtek zörögni. Lehetne még költeni rá, de szinte csak esztétikai javításokra, szóval nagyon-nagyon elégedett vagyok a Civic-kel, ez az eddigi legjobb autóm.

Mára három svédacél:

A két Volvo Pesten, a Saab Budán ugrott elém.

T1-es Doppelkabine szerepelt már itt, T2-es pedig emitt, itt volt az ideje, hogy mutathassak végre egy T3-ast is. Hát tessék. Zsír új Matchbox, nagyon helyesen. Tavaly júliusban tettem ki a hivatalos fotót a még csak egybe-műanyag modellről a szirszarjaim FB-oldalára (ugye követitek?), most meg már kapható az üzletekben, őrület. Az Árkádban vettem egy járékboltban, de elsőre nem sikerült beszerezni mellé azt a változatot, aminek "megpakolták" a platóját, mert egyébként olyan is van. Azért mutatom:

Elsőre nem tetszik ez a szín és nem tetszenek ezek a kerekek. De mivel premier-modell, nem volt kérdés, kell-e, kellett. Az oldalára került grafika helyett el tudnék képzelni némi részletezést az elejére és a hátuljára, már egy fekete hűtőrács is sokat dobna rajta szerintem, de amikor ezt olvassátok, már talán lesz hír az új színekről - augusztus hatodikán írom ugyanis a posztot. A "dísztárcsás" MB-felniket is jobban bírnám alá, ez a hatküllős szinte semmin nem tetszik, de az összhatás így is okés, nagy bajom nincs vele. A vonóhorogért jár a piros pont. Tükrök most erre nem kerültek, cserébe nagyon szép a belseje, és amit írtam fentebb, hogy létezik egy extrázottabb változat, az külön jó poén a gyártó részéről, köszönet érte! Augusztus 10-i update, hogy az Auchanban tudtam venni mellé egy ilyet is:

A Bike Tours tematikához nem teljesen adekvát a plató tartalma, de gondolom, lesz majd "melósabb" festésű, amihez meg de. Nekem ez jobban tetszik, de ha játszanék vele, praktikusabb lenne az üres - öröm, hogy valaki a Mattelnél is így gondolkodik ;)

Erre a darabra jó ideje vadásztam már. No nem mintha olyan ritka lenne, de ahogy megszokhattuk, a szép példányok nem olcsók, drágáért meg nem kellett annyira. Nem akartam viszont a poszt címében elsütni, de ez egy turkálós darab volt, csomagtartóajtó nélkül. Úgy lett végül meg a hiányzó fedél, hogy sikerült szintén turkálnom egy sokkal kopottabb (igen, még ennél is) darabot valamivel később, és itt a valamivel az több hónapot jelent, aminek viszont a szélvédője hiányzott. 2-300 forintokért viszont egy szavam se legyen. Egyértelmű volt, hogy a csomagtér tetejét kell átműteni, és ki is gondoltam, hogy majd ismét Játékdokihoz fordulok némi segítségért, de nem bírtam várni, nekiálltam egy kicsit feszegetni a zsanérokat. Ennek az lett a vége, hogy kb. 2 másodperc alatt sikerült az egyiket letörnöm, mert a 40+ éves anyag megfáradhatott egy pettyet... Mindegy, belefért, levettem, és egy kis ragasztó társaságában áthelyeztem a fedél nélkülire, így összeállt egy szemre teljes, de funkciójában hendikeppes darab - a polcon úgysem látszik, hogy nyitható-e vagy sem, nem?

A keskeny kerekek jelzik, hogy a 70-es keltezésű Matchbox az első szériából származik, később megjelent ugyanez arany színben és széles SF-kerekekkel is, amely egyébként szerintem szintén tetszetős. Az ülések nagyon szépen kidolgozottak, de a műszerfal végletes egyszerűsége meglepett, egy nyitott darabnál erre azért szoktak ügyelni. De legalább nem pizza a kormány... Természetesen súlyos fém az alja, és nagyon szépen rugózik és gurul, ahogy ezt megszokhattuk a hasonló időszakból származó többi Superfast Matchboxtól is, no és nagyon nagy szerencse, hogy került rá vonóhorog, mert különben nem lenne mivel húzni a yacht utánfutóját.

Három japán jutott mára, illetve a hétre:

Mindet a III. kerületben, a Montevideo utcában (és környékén) fotóztam, mert augusztus közepétől már itt dolgozom. Az új munkahelyemről majd írok később, ha lejárt a próbaidő ;)

Folytatódik a tavaly április végi poszt, mert már ott és akkor is megígértem, illetve kommentben érkezett pár tipp is - ezekkel kezdem. Pittlaren sugallására rögtön a Breaking Bad című sorozatból a főhős feleségének Jeep-jével:

Skyler egy szép régi (na jó, a wikia szerint 91-es) Jeep Wagoneer tulajdonosa, amely ideális választás minden amerikai kertvárosi családanya számára - nagy, biztonságos, egyszerű. Szoros rokonságban áll a Cherokee-val, amit már Majorette formájában mutattam errefelé, régebben. A sorozatban az autónak azon kívül, hogy jön-megy, nincs jelentősebb szerepe. És a sok egyéb filmben sem, amiben egyébként még szerepelt. Folytatom ugyanezzel a sorozattal, de nem, nem a randa Pontiac Aztec lesz a téma, és nem is Pinkman Toyotája, főleg hogy ez utóbbit már mutattam - Gus Fring Volvo V70-ese jön:

Ami miatt szerintem szupermenő választás volt az alkotók részéről, az az, hogy a fickó a környék legnagyobb bűnözője, annyi pénze van, mint a szemét, mégis egy ilyen autóval képes járni, amit rendőr a büdös életben nem állít meg... Még a Los Pollos Hermanos csirkés gyorsétterem tulajdonosához is jobban illene legalább egy BMW, mint ez, de a fickót megismerve teljes mértékben beigazolódik a választása, ez az ember semmit sem csinál véletlenül. De ismerünk még ilyet, csak ő pont a másik véglet: a Denzel Washington által játszott Alonzo Harris felügyelő a Training Day-ben (magyar cím: Kiképzés) egy vagány 79-es Monte Carlót vezet, mutatom:

Ez a kocsi Mortanius javaslatára került be a válogatásba, és a típus kisautóként már szintén szerepelt a blogon, de nem ez az évjárat, ilyenem pont nincs. Ahogy az alábbi évjáratú kis Hondák sem sorakoznak a többi Civic között otthon a polcon - az első, a megviseltebb a Rendőrakadémiából Hightower (Bubba Smith) gyakorlóautója (tipp by bandika57), a másodikkal pedig a Ponyvaregényben találkozhattunk, Bruce Willis ezzel ütötte el Ving Rhamest, és egy kis adalék, ugyanis Tarantino egy ugyanilyen kiskocsit jól beletett a tényleg kiváló Jackie Brown című filmjébe is, gondolom, szándékosan:

Mivel más a rendszámuk, nem gondolom, hogy a címszereplő, Pam Grier kocsiját láttuk a korábbi filmben, már csak azért sem, mert az eléggé leamortizálódott a kalandok során. De térjünk vissza egy kicsit az amerikai vasakhoz, méghozzá egy Mustanghoz, amely Tomato77 javaslatára került a listára, A Kívülálló című Belmondo-filmből lehet ismerős - már akinek, mert nekem ez a film valahogy kimaradt:

Már csak az autó miatt is be kell pótolnom, és akkor ezt vehetitek ígéretnek. Addig is itt van kicsiben a típus egyszer egy Hot Wheels, aztán egy Matchbox formájában - jó, nem pont ugyanez, cserébe viszont annyi Mustang volt már a blogon, hogy külön címkéje is van oldalt. És akkor jöjjön egy ellenpólus, mármint a blogon való fellelhetőség szempontjából, Opel Manta ugyanis eleddig csak egyszer szerepelt a szirszarjaimon, ugyanakkor filmes autóként (is) van némi kultusza Magyarországon - a javaslat Ződ2000 nevű (valószínűleg egyszeri) olvasómtól jött:

Az egyesek által kultnak tartott német film már 27 éves, rossz is így belegondolni, hogy én erre még simán úgy hivatkoznék egy beszélgetésben, hogy nem olyan régi, pedig hát de. És már alig emlékszem a sztorira. Viszont az a jó hír nekem és mindenkinek, hogy itt megnézhetjük az elejétől a végéig ;) A címszereplő Opelt erősen feltuningolták a ma már gyakran megmosolyogtató 90-es éves stílusában, de szerintem ez a kocsi így, ahogy van, még ma is teljesen vállalható, abszolút kéne-kategória. Ahogy a fenti képen látható többi verda is. Ígérték, hogy lesz, de egyelőre semmi konkrét hír a folytatásról... Nyilván lesznek viszont további részei a Die Hard sorozatnak, amelyből most a harmadik részből emelném ki a Yugót:

A fentebb mutatott kis Honda után Bruce Willis ebbe is beleült, mint John McClane, de ezt szerencsére nem törték össze, csak szóban szapulták. Amerikában nem lett túl sikeres a jugók által exportált Zastava, vélhetően a filmben is elhangzottak miatt - viszont ha mindegyik ilyen kocsihoz járt volna egy aranyrúd is alapban, mint amilyet a filmben az ablak betörésére használtak, majd jól benne felejtettek, máshogy alakult volna. Végül, de messze nem utolsóként jöjjön Sam. Joe kérésére Taki bácsi Ladája a Szomszédokból:

Kultikus, mi más, ha ez nem?! "Rengeteg részben szerepelt, fontos része volt a sztorinak - azzal taxizott Taki bácsi." Hát igen, egy egész nemzedék itta a becsületes, segítőkész taxis szavait, még ha Zenthe Ferenc színészi kvalitásait nem is igazán tudta a teleregény teljes mértékben kiaknázni. Az egykori Tenkes kapitánya nyugdíjas korára vállalkozó lett, de továbbra is az igazság harcosa maradt, az elesettek segítője, a józan ész megtestesítője ebben az őrült világban... Pár érdekesség az autóról itt olvasható, a Szomszédok helyszíneiről pedig emitt, és némi bónusz taxis content is jár a végére, és persze ajánlóként korábbi Ladás posztok a blogól: egy, kettő, három, négy és öt. Jó szórakozást!

Ez van ma!

Boldog első szülinapot, Félix!