Szeptember elején a Pozsonyi Pikniken találtam ezt a fehér Taycant:

A két évvel ezelőtt lőtt zöld talán azért egy picit még ennél is jobban néz ki.

Bentayga a Kempinski előtt, augusztus 20-án:

Utoljára 12 éve fotóztam Bentley-t a blogra. De mutatok egy Rollst is:

Ez is a Belvárosban mendegélt.

Ígértem, betartom. A családban az első számú Lego-rajongó a hetedik szülinapjára mindenkitől, aki csak szóba jöhetett, Star Wars-os legót kért. Még annak ellenére is, hogy a City-eladásokból befolyó pénzösszeg nagy részét kb. pont a szülinapja előtt vertük el ilyen holmikra. Igaz, a "rendelést" ő már leadta azelőtt, hogy az eladások gondolata egyáltalán felmerült volna.

Október másodikára jó időt írt a telefon, így elmentem egy kicsit motorozni. A munkába járáson kívül, már amikor nem esik, alig használtam az utóbbi pár hétben, hónapban a motort, ami nem jó, így nagyon vártam már a lehetőséget. Még a Kanyarfotósok is jelezték, hogy kint lesznek itt-ott, de végül elkerültük egymást. A változatosság kedvéért Dobogókőre mentem, mert most úgy nagyjából három órás kört terveztem csak egyéb délutáni elfoglaltságok miatt, de szerintem elég jól kihasználtam.

Dobogókőn csak egy cigire álltam meg fent, egyből mentem tovább Esztergomba, ahol nyilván csináltam egy (szokásos) képet a Bazilika előtt, majd onnan Visegrád felé menet még megálltam egyszer-kétszer kicsit fényképezni (a motort, változó hátterekkel, az utolsó például Dömösön készült), de aztán Lepencénél felmentem megint jobbra, hogy az érdekesebb úton jussak Szentendrére. A bevált formula. Végül csak mintegy két és fél óra volt ez a nagyjából 130-140 km, de az utolsó 3-4 kivételével mind nagyon élveztem, ott is csak annyi volt a gond, hogy az M3-as bevezetőjén nagyon megerősödött a szembe szél, más bajom nem volt. Az idő remek volt, de azért kellett az aláöltöző, így egy másodpercig sem fáztam.

ZL1 Camaro Zuglóból:

Tetszik ez a matt narancs fólia rajta. A nővérem pedig nemrég ezt a csodásan szép fehér Challengert lőtte nektek a szintén zuglói Obi parkolójában:

Melyik kéne jobban?

A legutóbbi piros után, tessék, itt egy fehér is:

A Kopaszi-gát parkolójában fotóztam július vége felé. Augusztus közepén pedig egy másik fehér Mustang is lencsevégre akadt a Várban, de ez mégis teljesen más:

Asszem, ezt is befogadnám...

Az augusztus 19-i posztom folytatásaként gondoltam, hogy megmutatom, mire jutottunk. Emlékeztetőül: a millió sok Lego City készletet Félix fiam kérésére eladtuk (még 26-án is viszegettek maradékokat, illetve utólag összerakott ezt-azt), és helyettük elkezdtük beszerezni azokat a Star Wars-készleteket, amik tetszenek neki. Az volt közöttünk a megegyezés, hogy a bejövő pénzből gazdálkodhat, de mivel csak 7 éves, nyilván a beszerzéseket, pénzügyeket én intézem, ő meg örül és épít. A hivatkozott posztban található készleteket - nagy meglepetésemre - mind sikerült eladnunk.

Ezért (is) most azonnal odaadnám a sajátomat:

Honda CB1300. A mozdony.

Munkahelyi találat:

Még július közepén lőttem. A sofőrnek színben passzentos autós kesztyű volt a kezén.

Augusztus 8-12. között Olaszországban, Bariban volt szerencsém eltölteni öt remek napot, és a sokszázéves épületek mellett azért fotóztam pár (azért nem ennyire) régi és újabb autót és motort is, a rend kedvéért:

Remélem, tetszenek ;) Na de melyik a legjobban?

Ez a nap is eljött, 7 éves lett a legkisebbik:

Hepihepi!

A nyár egyik legnagyobb Hot Wheels-slágere talán a K.I.T.T. szuperüldözéses állapotú kivitele volt, amit július közepén nekem is szerencsém volt beszerezni egy Lidl-ben. Két Lidl-ben, egyet-egyet, jobban mondva. A blogon kisautóként már többször is szerepelt a Knight Industries 2000 modellje, kb. pont 10 éve a legjobb (bocs, inkább úgy mondom, számomra legtetszetősebb) kivitele szintén Hot Wheels, kicsit korábban Matchbox-ként is láthattátok, de még hátrahúzósként is mutattam. Szóval akkor itt a legújabb változatom, és kivételesen ebből az "eredetit" is megtartottam, nem adtam el akkor, amikor kb. minden mást igen:

A kinyitott extrákon túl van még egy fontos különbség a sima verzióhoz képest, mégpedig a felnik: ez a tökéletes választás ehhez a kisautóhoz! Mármint a meglévő kínálatból, nyilván. A youtube-on meg is találtam azt a részletet a sorozatból, ahol akció közben látható, mi az isten is ez a super pursuit mode, jó szórakozást: 

Még nagyon szerettem volna a Delorean időgépből egy új változatot beszerezni, mert az is ugyanezt a kereket kapta, csak ezüstben, de az sajnos épp nem volt, mindegy, majd talán lesz máshol, máskor. Addig is ennek örülök.

Képzeljétek, az van, hogy Félix szeretne nagyon sok Star Wars-os legót. Oké, mindjárt itt a szülinapja, lesz pár ilyesmi az ajándékok között, de ő kb. mindent is szeretne a témában. Mondtam, hogy ez azért nem így megy, hogy mindent megveszünk, ami tetszik, főleg hogy az utóbbi pár évben százezrek mentek a City tematikájú készletekre, amikért eddig oda volt, és ugye ezeket a beszerzéseket itt a blogon is le lehetett követni. Abban maradtunk, hogy ami van, azt adjuk el, és ami ebből bejön, költheti Star Wars legókra. Deal. Már csak tényleg el kéne adni a meglévőket. Rá kellett pár napot szánnunk, míg összeálltak az eladásra szánt készletek, mert jó részük szétszedődött és bekeveredett az ömlesztettbe, de nagyjából összeállt az eladandó kontingens, amiket a fontosabb facebook-os adásvételi csoportokban meg is hirdettem. Mivel ennek a blognak is van szerencsére egy bizonyos mértékig hasonló érdeklődésű olvasói köre, felteszem ide is a listát, hátha valaki lecsapna valamire közülük. Lapozzatok.

Bécsben fotóztam a villanyrendőrt július 10-én:

Magyarországon vajon van ilyen holmi a rendőrség kötelékében?

Balatonföldváron lőttem ezeket, bár a Nissan ismétlés:

A Ferrari meg Ferrari.

Jelentkezzen, aki csinált már kerékpár kormány bandázsolást! Én! Életemben először, de ahhoz képest egész vállalható lett. Az elmúlt hét évben, amióta használom, márpedig tavasztól őszig tényleg használom, a Csepel Maratonomon már eléggé elhasználódott a kormányon a borítás, ami egyébként csak valami egyszerű fekete vászonszalag volt, és úgy voltam vele, hogy akkor most kap valami normálisabbat. Először a neten néztem ki ezt, de végül nem innen rendeltem, hanem csak simán beugrottam egy bringaboltba, ami épp útba esett. Hazamentem, jól megnéztem egy videót a youtube-on, aztán elolvastam egy szöveges leírást is, és megcsináltam. Egész jól sikerült szerintem: 

Sokkal kellemesebb a fogása, mint volt, de ez nem meglepő, a színválasztás meg... Hát, majd legközelebb jobb lesz :D

Nem tudom, hányan vagyunk, akik teljesen oda meg vissza voltak a Mandalóri sorozattól, de az biztos, hogy amint elérhetővé vált szinkronnal, újranéztem mind a két évadot (plusz a Boba Fett könyvét) a srácokkal. Imádták. Én is. A kisebbik gyermekem kapott is egy ilyen tematikájú Lego készletet nemrégiben. (Augusztus végén aztán majd kap egy másikat is, szülinapjára.) Remélem, akit érdekelt, már látta a sorozatot, mert már maga a készlet is egy nagy spoiler, hiszen az évadzáró epizódban nem más érkezik el Groguért, mint Luke Skywalker, akit ugye "rendes", azaz képzett jedi mesterként lényegében sosem láttunk harcolni az eredeti trilógiában. Na itt igen, odatette magát rendesen. A fenti képen látható jelenetet dolgozza fel a készlet, ahol Luke épp a végtelenül gonosz Gideon moff ún. sötétosztagosaival végez egy folyosón, a lift előterében:

Nagyon ötletes, jól játszható szett, a sötétosztagosok kellőképp félelmetesek, Luke pedig a régebbiektől eltérő, alul már nem zárt csuklyát kapott az egyébként kétarcú (vidám és zord) fejére. A kis dioráma alján egy rész elhúzható, hogy eljátszhassuk, ahogy a jedi az erővel hátrataszítja az egyik droidot, illetve a lift is forgatható, imitálandó annak a megérkezését. Nem sokkal korábban még az alábbi készletet is megvettem, de ennek még nem tudom, mi lesz a sorsa, szerintem marad egy darabig bontatlan, aztán meglátjuk:

A Mandalóri sorozat a közmegegyezés szerint a legjobb dolog, ami az utóbbi években történhetett a Star Wars franchise-on belül, szuper sztori, szuper rendezők és szuper színészek hozták össze, viszonylag kevés pénzből. Ebből nem minden igaz már az Obi-wan Kenobi sorozatra, de összességében az is tetszett.

Most 13-án este elgurultam életem második esti motoros találkozójára. 19 órától volt meghirdetve a rendezvény a Harley-Davidson budapesti főhadiszállására, ami egyébként egy elég jó hely, klassz étterme is van a szalon felett, mint kiderült. Én este 8 előtt érkeztem, de a hely eddigre jórészt megtelt, a kereskedéshez vezető kis utca is, illetve az udvar, előtér, minden - és persze többnyire Harley-kkal. Egy volt iskolatársamnak is szóltam előtte, akivel már korábban megbeszéltük, hogy egyszer majd gurulunk együtt, és szerencsére el is tudott jönni, így végig volt kivel beszélgetnem. Ő egy Moto Guzzival jött, a képek között majd láthatjátok, egyébként pont egy másik ugyanolyan Guzzi is eljött, jópofák voltak. De persze voltak Hondák is (az enyémmel együtt három Transalp is), Yamahák, BMW-k, Ducati, Vespa, Kawasaki, Triumph, és még ami nem jut eszembe. Az alábbi képre kattintva juthattok az albumba:

A program amúgy az volt, hogy este 9-kor elindult a tömeg (nem tudom, szerintem volt vagy 150-200 motor) a belváros felé, átmentünk Budáról a Petőfi hídon, onnan le a rakpartra és annak az északi végén letáboroztunk egy újabb kör motorok mellett beszélgetésre. Itt egy ott készült kép rólam:

Aztán este 10 előtt nem sokkal elindultunk fel a Hármashatár-hegyre a Guckler Károly-kilátóhoz. Ide a parkolóba még mi is felmentünk, de magához a kilátóhoz felsétálni már nem nagyon volt kedvünk, így inkább hazaindultunk, viszont a hosszabb utat választottuk, át a Megyeri-hídon, hogy lehessen haladni ;)

Azért van a címben a kettes sorszám, mert 12 éve már elsütöttem ezt a béna szóviccet, de ahogy öregszem, úgy ragaszkodom egyre jobban a rigolyáimhoz, ez is ilyen. Akkor Matchbox volt a téma, most Lego. Rendőrségi járőrhajó ráadásul. Természetesen Félix flottájából. A 60277-es számú készletet 15 ezer Ft magasságában adják az üzletek, ami szerintem a legók általános drágaságához és a méretéhez képest igazán nem számít soknak, összerakva tényleg impozáns, és sok jópofa kiegészítő is jár hozzá.

A csibészek egy (természetesen) piros-fekete mini tengeralattjáróval igyekeznek menekülni, miközben egy széfet vontatnak, de a rendőrségi hálóvető, a drón és az üldöző kis jármű elől természetesen nincs menekvés. Plusz egy cápa is járt a díszes társasághoz, az első képen szerepel. A doboz egyébként büszkén hirdeti, hogy a hajó képes úszni, ami szerintem alapelvárás egy hajó irányában, még ha az "csak" lego is, ez már ment nekik 40 éve is, Félix is egyből tesztelte az esti fürdéskor, és tényleg működik.

Nagyon jó játék, együtt a helikopterrel, a mobil műveleti központtal, a repülővel és a rendőrállomással már olyan karhatalmi erőkkel rendelkezünk, hogy csibész legyen a talpán, aki Lego City-ben rendetlenkedne!

Sikerült a Matchboxnak kihozni egy újabb ötöspakkot, ezúttal a méltán népszerű japán autós témában, nekem pedig sikerült megvennem valamelyik bevásárlás során egy Auchanban. A Japan Tourers valami olyasmit jelent, hogy japán túraautók, vagy japán autós kirándulók (bár akkor miért nem Japanese, mindegy), de ha valami ilyesmi volt a szándék, akkor nem értem, mit keres benne egy rendőrautó és egy kis furgon. Oké, nem kukacoskodom. Na jó, de: nem mondhatjuk, hogy nagyon odatették magukat, még ha amúgy remek kisautók is kerültek a csomagba - csakhogy egyik sem újdonság, mind megvolt már ilyen-olyan formában, vagy akár pont ugyanilyenben:

A Honda Civic ebben a fehérben is jó, de szürkében jobban tetszett. A rendőrségi Imprezának nem ez a dekoráció áll a legjobban szerintem, de legalább így bekattinthattam a police címkét a posztnál ;) Az Infiniti G37 egy az egyben ugyanaz, mint ami megvolt régről, és a remek narancssárga Datsun 510 sem különbözik a premiermodelltől, amit természetesen anno egyből beszereztem. Az utolsó, a Nissan Junior legalább nem olyan színben került be, mint ami megvolt, de ahogy fentebb írtam, jó kis válogatás, bírnám, ha lenne belőle később "folytatás". Csak kicsit több egyediséggel.

Meg szoktam itt emlékezni a különböző gyerekeim szülinapjairól, ma is van egy:

Boldog tizennyolcadikat!

Atyaég! A blog fennállása óta, de az utóbbi úgy 3-4 évben elég sok motort posztoltam már, ami tetszik, de ez a legutóbbi talán a legkívánatosabb számomra mind közül. Egyszerűen olyan klasszul összeáll minden, amit látunk, hogy elájulok. Imádom a Transalpomat, természetesen, de ezért gondolkodás nélkül odaadnám, még ha egy jó 10-essel öregebb is.

A nyolcvanas évek eleje volt az aranykor, ez kétségtelen...

A Budaörsi Repülőtérre mentünk idén ingyenes gyereknapozni. Azért emeltem ki, hogy ingyenes, mert ami érdekes lett volna, azért fizetni kellett volna. Oké, a sétarepülés, amihez volt már pár éve szerencsénk, akkor sem volt ingyen, és már akkor sem volt olcsó, de ezúttal ez hármunknak 45 ezer forint lett volna, plusz 5000 forintot kértek az elkerített haditechnika megtapogatásáért, plusz 5000 forintot a Hummerrel vagy BTR-rel történő kis kocsikáztatásért. Szóval vettünk egy csomag popcornt, és leléptünk, megnéztük inkább a zsibvásárt a Virágpiacon, ami egyébként teljesen jó gyereknapi programnak bizonyult. Előtte a központban is megálltunk egy kicsit, mert a müvházban is volt valami rendezvény, ahol retro számítógépeket állítottak ki, amiket ki is lehetett próbálni, de az nem kötött le nagyon, ebben a műfajban az Arcadia verhetetlen. Azért pár kép lett:

Elhatároztam, hogy jövőre egyedül megyek, úgy csak 16.000 egy sétarepülés ;)

Hasonló Mustang-spotting volt már úgy egy éve emitt, de ebben a pirosban jobban mutat (ahogy ez is), ez a helyzet. Shelby-verzióban - kicsiben persze - meg kékben volt szerencsém beszerezni, az sem rossz. Ezt a példányt Vonyarcvashegyen volt szerencsém lekapni még május elején, ahol évfordulózni voltunk két napot, na az is nagyon jó volt ;)

Minden jót!

Május utolsó előtti hétvégéjére sikerült végre megint összeszerveznem a pajtimmal egy közös motorozást, így 22-én kora reggel (fél kilenckor pontosabban) nyeregbe pattantunk, és a Velencei-tóig meg sem álltunk. De ott is csak egy rövid cigire. Körbemotoroztuk, és ennek megkoronázásaként meglátogattuk az eddig mindig csak az autópályáról látott pákozdi magánszobrot, Miska huszárt:

Onnan aztán felmentünk Csákvárra, ahonnan egy kis fagyizást követően már indultunk is még feljebb, Tarján felé, onnan pedig újfent a magunkévá tettük a Héreg-Bajna közötti szerpentint - itt készült egy kanyarfotó is:

Nagysápon ebédeltünk, remek volt, a helyet mindenkinek melegen ajánlom. Utána már egy kicsit kajakómásan tovább gurultunk Tát, majd Dorog felé, a 10-esen aztán hazamentünk, ezúttal az Üvegtigris kihagyásával. Összesen nagyjából 220 km-t mentünk, és fél három körül értünk haza, szóval egy nagyon tartalmas motorozós napot csináltunk magunknak. Ezúton is köszönet a feleségeinknek, akik ezt lehetővé tették! ;)