Volt már itt a blogon a Scion, így hát következzen most a Toyota! Variációk egy témára, megmutatom, mit csinál a Tomica máshogy, mint a Hot Wheels, legalábbis igyekszem: 

Bizonyos szempontból több, máshonnan nézve azonban kevesebb, mint a Hot Wheels megoldása. Több, mert nyithatók például az ajtók, szebb az első alsó rács, kifestették rajta nem csak az első lámpákat, hanem a hátsókat is (a HW hátulról úgy néz ki, mintha ráborult volna a festékes vödör), külön műanyagból alakították ki rajta a hátsó légterelőt, illetve rugózik. Belül is szép, de szőke voltam, mert a nyitott ajtós képet rossz oldalról készítettem ;) Limited kivitelben egyébként oldalsó visszapillantókkal is rendelkezik a sok egyéb csicsa mellett. Klasszak a kerekei is, de talán egy mérettel lehetnének nagyobbak (tudom, nem lehetnének, mert ez Tomica szabvány-kerék), és hát akkor itt előz be talán a Hot Wheels - az ugyanis baromi dögös! A japánok (= kínaiak) a hátsó kerékívek alatti kis ívet is ellustálkodták, de szerintem itt inkább a kerékméret a döntő, olyankor, amikor a HW képes négy ugyanakkorát egy autó alá tenni, ritkán hibázik, ennél a kisautónál is nagyon ráérzett, mi néz ki alatta jól. Tévedés ne essék, nem akarom ekézni a Tomicát, mert tetszik, de egy tökéletes világban a kettőből lehetne egy sokkal jobb kisautót összegyúrni...

A reklámvállalatnál, ahol dolgozom, ez a dekoráció került fel a kreatívok szobájának az egyik falára:

Állat vagy állat? :) Már gondolkodom, hogy kéne hazalopni...

A most következő kisautóhoz sztori is jár. Kicsi gyerekként (kb. végzős ovisként) párszor megfordultam fateromék egyik ismerősééknél (de sokat gondolkodtam, míg ezt le tudtam így írni), illetve hát az ő fiúgyermeküknél, Sanyinál, aki nálam egy olyan 5-6-8 évvel idősebb volt. Tátott szájjal bámultam a játékait, közülük is leginkább egy súlyos és nagy fémautót, egy sáros Fiat 128-as rallyautót. El voltam varázsolva, amikor a kezembe vehettem, nagyon tetszett! Újkori kisautózásom során végig bennem volt, hogy ilyen nekem márpedig kell, mert csak. Igen ám, de valahogy pont ez a típus a Polistil kínálatából egy igen felkapott darab, az ebayen nemigen lehet hozzáférni 60-80-100 dolcsi alatt. Többször is licitáltam ilyen-olyan példányokra, de végül mindig alulmaradtam, még akkor is, amikor a racionálisan rá szánt összegnél magasabb ajánlatokat tettem - mondom, mindig lenyomtak. Épp ezért nagyon megörültem, amikor a vaterán feltűnt egy nagyjából vállalható állapotú darab. Rátettem 5000 forintot, és bíztam benne, hogy nem lesz más (olyan hülye), aki ennyi pénzt akarna ezért a cseppet már megviselt Fityóért adni. Nem nagyon volt, így végül 2800-ért lett az enyém, íme:

Klassz, ugye? Nyílik elöl (majdnem letört két körmöm, mire rájöttem, hogy rossz irányból feszegetem), nyílik hátul (ez már ment elsőre), mindkét oldalon is, remek a festése és menő a versenycsomag a tetején. Sajnos az első lökhárító a bal sarka némileg hiányos, de nem annyira zavaró, hogy elrontsa az örömöm. Egyébként drasztikusan leépítettem nem csak a Polistil-, de a teljes 1:24-es soromat, szinte egy kezemen meg tudom számolni, hány ekkora kisautóm maradt, de nem volt kérdés, hogy ez kell. A típusról egyébként ezt érdemes tudni (innen puskáztam):

A Fiat 1969-ben mutatta be modern és előremutató autóját, a 128-ast. A 128 a Fiat második modellje, mely elnyeri az Év Autója címet. Az elsőkerékhajtású 128 a kritikusok egybehangzó véleménye szerint megelőzte korát. A Fiat ebben a modellben használta először az újonnan kifejlesztett SOHC motort. A keresztben beépített erőforrás alumínium hengerfejet kapott, a felül elhelyezett vezérműtengelyt bordázott szíj hajtotta. Ez a fajta motorfelépítés a hatvanas évek végén még igen szokatlan volt, de az idő a Fiat mérnökeit igazolta, hisz a többi autógyártó csak a nyolcvanas években kezdte el az ilyen felépítésű motorok széleskörű használatát. A Fiat egy jó évtizeddel előzte meg versenytársait, ezt nemcsak az új típusú motorjának köszönheti, hanem a kisautókban ekkor még szokatlan motor-váltó elrendezésnek is. A 128-as volt az első a kisautó között, melyben különböző hosszúságú féltengelyeket hasz-náltak, így lehetőség nyílt arra, hogy a motort és a váltót egymás mellé építsék be. Az akkoriban készült összehasonlítási teszteken kiemelik még az autó kiváló fékrendszerét és a nagyszerű kezelhetőséget is. A 128-as kez-detben kettő-, illetve négyajtós szedán és kombi karosszériával volt kapható. Eleinte csak az 1116 cm3-es motorral szerelték, nagyobb motort az 1971-ben bemutatkozó 128 Rally kapott nagyobb, egy 1290 cm3-es erőforrást. Ugyanebben az évben mutatkozik be a Sport Coupe, a 128 alapjaira épült sportmodellt a Torinói Autókiállításon leplezték le. Ez a típus mindkét forgalomban lévő motorral rendelhető volt. 1972-ben a 128-asok kisebb átalakításon estek át, mely elsősorban az új hűtőrács megjelenését jelentette. 1974-ben jön a 128 Special, mely a Rallyban megismert motort kapta és kizárólag négyajtós szedán kivitelben volt kapható. 1975-ben a Sport Coupe-t a 128 3P váltja fel. A 128-as modellek gyártása 1978-ban, a Fiat Ritmo/Strada modell bemutatásával befejeződött, kivételt képez az 1100 cm3-es motorral gyártott alapmodell, melyet továbbra is gyártottak. A 128-as licencét a jugoszláv Zastava gyár vette meg és háromféle karosszériával gyártotta elsősorban a kelet-európai piacra.

Egy ilyen autót ma is elfogadnék igaziban, de Rally-m nem lesz egyhamar, az biztos, mert igen drágán mérik. Marad tehát kicsiben. Illetve ez kérdés: egészen furcsa, hogy abban a pillanatban, hogy a kezembe foghattam a saját 128-asom, valahogy a korábban meglévő birtoklási vágy egyszer csak elillant. Más kisautók tekintetében még nem tapasztaltam ilyet, de most ez történt. Veletek volt már ilyen? Két dolog lehet az oka szerintem, az egyik, hogy gyerekként nem volt meg, csak vágytam rá, ami azért nem ugyanaz, mint sok másik kisautóm esetében, amelyek megvoltak, eltűntek, vagy eltörtek, és ezért kellett újra megszereznem. A másik talán az, hogy mostanában sok egyéb másra kell koncentrálnom, mint a kisautók, ilyen pl. a kiscsávónak készülő (készül a fenét, csak fejben) pedálos Moszkvics, a Vento, a meló, a lakás, a lányom iskolai dolgai, a párom munkahelyváltása, és még sorolhatnám, ezek jó része mind viszi a pénzt, és bevallom, hajlamos vagyok vérszemet kapni, amikor meglátok az ebayen egy ilyet. Na mindegy, majd meglátjuk, valahogy biztosan lesz...

Egyébként Nektek tetszik valamennyire? Vagy teljesen elfogult vagyok? ;)

Eljött az idő (szó szerint), hogy közel 10 év után, életemben másodszor új gumikat vásároltam az autóra. Persze az utolsó utáni pillanatban, szerda reggel szereltettem fel. Az ezt megelőző utolsó új szettet még a Toyotára vettem anno, azok Falken nyári gumik voltak, ezúttal pedig Barum Polaris télieket vettem a Ventóra 185/60 R15 méretben. Közel 14.000 forintos darabáron, akciósan, jelenleg ugyanez ott, ahol vettem, kicsit már többe kerül. Eredetileg Kormoran SnowPro-t vagy Falkent szerettem volna, nem kis mértékben a nagyon kedvező áruk miatt, de utánanéztem, és igen csak leszerepeltek a teszteken (a Falken inkább a tavalyin, idén nem annyira, azóta talán módosítottak a keveréken), így lett végül Barum. Mivel nem szántam az ügyletre túl sok pénzt... Keskenyebbet és magasabbat vettem, mint a nyáriak, és mivel nem járok az autóval évi 10.000 km-nél többet, több gumis javaslatára valszeg fennhagyom őket egész évben. Érdekelne, erről mi a véleményetek, de nagyjából már eldöntöttem - remélem, jól.

A felszabadult nyári gumik (195/50-esek, 2 Nankang és 2 Bridgestone) így eladók lesznek, majd feldobom őket a vatira, hátha kellenek valakinek még pályázni, másra már nemigen jók.

Mi csináltuk az egyik ügyfelünknek:

1.2 TSi, sokat fogyaszt, viszont szép, kényelmes és jól megy. Alapvetően herótom van az új Bogaraktól, de ez az új-új egy fokkal jobban bejön, mint a régi-új. Belül kifejezetten tetszik, leginkább a fémes műszerfal. Bizony kéne otthonra is, de nem pénzért ;)

Tegnap Milán és a bébiszitter kimentek egy kicsit havazni a kertbe:

Niki: Építsünk eeeeegy...
Milán: Halálcsillagot!!!
Niki (fuldoklik a nevetéstől): Ö... én hóemberre gondoltam.

No nem a Gerber-féle ofisül, hanem a Columbia megoldása (másolata), ötödáron:

Meglehetősen masszív darab azért ez is, ráadásul nem az első Columbia késem, azért is mertem megvenni, mert a többiben sem csalódtam. A penge formája semmi extra, a kés különlegességét a markolat adja, az lett ugyanis rendesen bergrillzesítve - szerintem baromi jól néz ki. Üvegtörő bütyke ennek is van, bár a vadonban nem tudom, mi értelme egy ilyen urbánus funkciónak, én inkább a fűrészt terveztem volna fűrészesebbre, mindegy. Az SP így eladó lesz, Rambo kése mellett tehát most ez az ügyeletes kedvencem ;)

Hol fotózzunk szalonállapotú Skodát?

Hát egy Skoda-szalonban! ;)

De szeretem ezeket...!

Nagy örömömre immár Matchbox-méretben is meg tudom mutatni az általam oly nagyon kedvelt típust, a Fiat 127-et. A nagy és a közepes darab után nagyon vágytam már egy ilyenre, és az a nagy helyzet, hogy azért nem könnyű szerezni. Oké, ha az embernek van pénze kifizetni 10-20-30 eurókat, akkor nem gond, de annyit természetesen nem szántam az ügyletre, én ennél fukarabb megoldást kerestem. Ennek az ára viszont a kompromisszum, esetünkben az állapota tekintetében, amely a legutóbbihoz hasonlóan szintén 99 pennyhez képest teljesen vállalható - szerintem még az eleve felújítta(t)ni szándékolt darabot is drágábban vettem ennél, amelyet azóta Andrew0807 jóvoltából többeteknek volt szerencséje már megtekinteni a releváns fórumoldalakon. De elég a szóból, mutatom:

Természetesen majd a szuperül felújított darabot is bemutatom a blogon, sőt majd lesz egy ilyen tematikus hét is (vagy hónap, meglátjuk, hogy jönnek össze a dolgaim), de addig egy kis türelmet kérek, eljön majd az ideje. Erről túl sok mesélnivalóm nincs, az igazi autóhoz való vonzódásom okairól már írtam korábban, ez meg olyan, amilyen - a képeket látható szürke foltok bizony sarok- és élkopások, de szerencsére nincs belőlük sem túl sok, sem túl súlyos. Ahogy uszodabetyár kolléga releváns posztja alatt jeleztem, megvártam, amíg belefutok egy jó ajánlatba, és nem haboztam, megvettem. Majd egyszer talán lesz egy olyan szép példányom is belőle, mint az övé, de nem sürgős a dolog. Köszönöm a figyelmet!

A keddi poszt folytatásaként ma orosz keréknyomásmérőket, Zsiguli üzemeltetési útmutatót és egy régi, de makulátlan, szintén ruszki fényképezőt mutatok:

Ez utóbbihoz "járt" a vakuja is, amit kipróbáltam, és működik! Én nem értek ehhez, de tudna valaki mondani erre egy árat, amiért érdemes meghirdetni?

Valószínűleg sok olvasóm a remek Wayne világa című filmből (de legalábbis a filmhez készült Queen-klipből) ismerte meg az AMC Pacer nevű autót, de én nem, nekem gyerekkoromban ez bizony megvolt, a Corgitól. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy ez AMC is, meg Pacer is, az örömhöz pont elég volt, hogy krómozott beltere volt! Azóta persze bepótoltam a tudnivalókat, amelyek magyarul is elérhetők a wikipedián, én csak egy pár mondatot emelnék át:

A Car and Driver cikke szerint ez volt az első autó, melyet belülről kifelé haladva terveztek. Először azt állapították meg a gyárban, hogy mekkora térre lesz szüksége négy utasnak ahhoz, hogy kényelmesen elférjenek, majd ennek megfelelően tervezték meg a lehető legkisebb karosszériát. A végeredmény egy kerekded forma lett, nagy üvegfelületekkel, melyet a Road & Track autós magazin modernnek, bátornak, ugyanakkor funkcionális kinézetűnek nevezett. Az autó 1975-ös bemutatásakor a népszerűsítő anyagokban az American Motors Corporation "az első széles kisautóként" emlegette a Pacert. A kisautókhoz képest valóban rendkívüli szélességnek két fő oka volt: az egyik, hogy az amerikai autósok hozzá voltak szokva a nagyméretű járművek által kínált belső térhez, így a Pacer is tágas belsőt kapott az ismerős érzés fenntartása érdekében. A másik fő ok pedig az volt, hogy az AMC szerelősora a hagyományos méretű autókra volt beállítva. Szintén egyedinek számított, hogy a kocsi utasoldali ajtaja 101 mm-rel hosszabb volt, mint a vezetőoldali. A gyár ezzel kívánta egyszerűbbé és gyorsabbá tenni az utasok be- és kiszállását, különösen a hátsó ülésről.

Most már tehát tudjuk, hogy 1975-ben mutatták be, ami azért is érdekes, mert én is akkor születtem, bár erről már írtam máskor is. Mutatom kicsiben:

Legnagyobb örömömre a már mutatott két kisautóval (ezzel és ezzel) együtt ezt is a bolhapiacról zsákmányoltam nyamvadt 400 forintért, ami nem pénz egy gyerekkori emlék visszaszerzéséért, szerintem ötször ennyit is boldogan adtam volna érte... Oké, nem hibátlan már szegény, az elmúlt kb. 30 év hagyott rajta némi nyomot, de ez rólam is elmondható ;) Itt-ott karcos, leverődéses, festékhiányos, de tudjátok, a képek hajlamosan erősen felnagyítani a hibákat, szabad szemmel nem olyan vészes a helyzet - és magamat is ugyanezzel nyugtatom reggelente, amikor tükörbe nézek. Szóval nagyon örülök neki, még ha nem is egy nagy eresztés maga a kisautó, igazándiból nincs benne semmi különleges, hacsak a már emlegetett krómozott belsőt (és talán a borostyánszínű szélvédőket) nem tekintjük annak. De nem hagyhattam ott, ez nem volt kérdés - és így most már szinte tényleg minden gyerekkori kisautómat sikerült újra megszerezni... Még nézzétek meg egy korabeli hirdetését az autónak, de az alábbi, hetvenes évekbeli frizurákkal súlyosan terhelt sajtófotóval búcsúzom is mára:

További minden jót, és amit a legutóbbi kisautós poszt végére írtam, ne vegyétek komolyan, mint ahogy a mai írás is bizonyítja, nem az előző volt a hónap utolsó ilyenje (korábban úgy volt ugyanis, hogy a Norev Golf csak 31-én jelenik meg), sőt lesz januárban minimum még egy. Vagy akár több is, meglátjuk.

Szombaton le kellett mennem faterom garázsába, hogy megkeressek valami régi Super8-as filmfelvevőt, de nem lett meg, csak millió tekercs film. Ellenben találtam néhány kincset, többek között ezt a csodás Bakony bringalámpát, eredeti dobozában, dinamóval:

Beszarás, még csak ki sem volt bontva, nem hogy használva. A garancia viszont sajnos lejárt 1981-ben, nem tudom, hogy fogom így eladni? ;) Folytatás csütörtökön!

Nem mondhatom, hogy sűrűn van alkalmam Norev kisautóról írni, így most duplán jó, mert ráadásul Volkswagen is a hét (és a hónap) utolsó alanya. Andris már mutatott effélét, de jó (vagy rossz?) szokásához híven ő azt a darabot átalakította, nekem a viszonylag eredeti állapotát van szerencsém elétek tárni. A vatin lőttem, de valami miatt azt hittem, 1:43-as, pedig nem, nagyjából Matchbox-méretű:

Mint látható, picit nagyobb, tehát akkor inkább Siku-méretű. És szép, nagyon, ami legfőképp talán a kis részleteknek köszönhető - no meg annak, hogy ugye mindig panaszkodunk (bár talán inkább a kettes kapcsán), hogy úgy igazán senki nem találja el soha jól a Golf-formát kicsiben (MB, Majorette, HW, Tomica, Siku), de ez esetben szerintem semmi okunk nyavalyogni. Jó, valamivel szélesebb kerekeket el tudnék alatta képzelni, így olyan kis gyámoltalan, de ez akár lehet a bája is. Remek kis játékszer lehetett ez a maga idejében, bár nyilván egy gyerek szemében a MB-féle szörfdeszkás kivitellel nem tudott versenyezni, mára azonban inkább gyűjteménybe valók az ilyen Minijetek, ugyan kinek lenne szíve ezt a példányt is akár a szőnyegen tologatni? Kicsiben és nagyban is megérdemlik már az egyes Golfok, hogy vigyázzanak rájuk - ahogy teszi ezt pl. (a Siku-gyűjtő) Gyuri barátunk, akinek az autójáról tavaly áprilisban csináltam ezt a képet:

VWiszlát!

Egy múlt heti találat a Kolosy környékéről:

Bocs, gyalog, sötétedéskor ennél jobbat nem tud a HTC-m.

Ken Block hatodik gymkhanája kicsiben reprodukálva:

Ez elég jó lett.

Érdekes véletlen, hogy csak egy kis idővel Joe mester sorozatos mercuryológiai szösszeneteinek aktuális száma után, sőt pittlaren ökomenikus fényképdömpingjét is csak kicsivel követve én is egy bikadekorációs Commutert mutatok, de talán nem baj. Ha emlékeztek, szerepelt már itt a típusból egy kombi, de az nélkülözte a hátsó traktusban figyelő kutyákat, valamiféle bóják vették át a helyüket, ugyanis rendőr volt. Na az már nincs meg. Meglett viszont 99 pennyért a most következő piros darab, aminek az orrdekorációja nekem a Chicago Bulls jelvényét juttatja eszembe, még ha nem is ugyanolyan a rajz (ami talán nem is bika, hanem inkább bivaly):

Hát lássuk be, nem egy hibátlan darab, de a társa sem az a háttérben, ahogy mutattam már korábban (hehe, tavaly), de azt mondom, hogy ha ezentúl minden új kisautóm ilyen állapotú és ilyen árú lenne, az nekem rendben lenne... Egyértelműen a két blöki adja számomra (meg valószínűleg még sokaknak) a kisautó különlegességét, és az okot is a birtoklási vágyra, amely elfogott az aukció meglátásakor. Még két másik valamit is mellécsaptam, így nem egyedül érkezett, és szerencsére azok is jó állapotúak és olcsók voltak, nem mellesleg viszonylag ritka és kedvelt darabok, nemsokára sorra kerülnek, ígérem. Minden jót!

Először is mutatom, milyen állapotban volt az a négy kerék, amivel a roncsot vettem:

Ezeket menthetetlennek ítéltem és az apródon lőttem négy jobb állapotút - amiken persze azért még kellett dolgozni, csiszolni és rozsdátlanítani mindenképp:

Nem haladok túl jól, de csináltam egy próbafújást, aminek az eredménye az eredeti mellett szinte tökéletesnek tűnik:

Persze nem az, távolról sem (illetve de, távolról igen), majd a végén fehérek (vagy vajszínűek) lesznek a kerekek, nem feketék.

Közel három éve posztoltam komolyabban Hondákról, azóta se. No de a ma bemutatandó Hot Wheels Honda Civic EF mindenképpen ok egy újabb Hondás írásra, sőt mi az, ha ez nem?! Nem egyszer, nem kétszer írtam, hogy mennyire örülök a HW és a JDM együttműködésének, aminek hála már jó pár japán klasszikus elkészült kicsiben, sőt ezek közül a legtöbbet volt is szerencsém elétek tárni. E darab kapcsán nagy nehezen sikerült önmegtartóztatást gyakorolnom, és jól megvártam, amíg itthon is elérhetővé vált, az alább látható piros példány (a kék ugyanis jóval korábbi beszerzés) konkrétan az Aréna Tescóból származik, igaz, csak ez az egy volt január harmadikán:

Elsőre a kiváló forma (mármint hogy kiválóan megoldották kicsiben), másodikra a gyatra minőségű tamponozás tűnik fel. A kerékválasztás tetszik, a tetőablak szintén, a belső is oké, leszámítva a pizzakormányt. A kissé szerénytelen tető-spoilerrel sincsen bajom, sőt még a sportkidörgővel sem - a saját autómon is megbarátkoztam már a kályhacsővel. Hátul a két lámpa közötti rész lehetett volna inkább fekete, de ez is egy megoldás. Nem rugózik, nem nyílik, de az első ablakokat letekerték - a hátsókat pedig szerintem az igazinál sem lehet lehúzni. Kapott kis visszapillantókat is kívülre, ez jó, de összességében az a legjobb, hogy egyáltalán van. Nekem :)

Akit érdekel pár balasetmegelőzési kampány a nagyvilágból, ne legyen rest a képre kattintani - majd odaát nyomni egy kövér lájkot! ;)

A legújabb fejlemény Vento-ügyileg: kész az alja, gyakorlatilag befoltozás helyett újraépítették mindkét oldalon a küszöböt, illetve kicserélték/megjavították a taposólemezeket itt is, ott is, feltették az új külső küszöböket, rücsiztek, festettek, és még a műanyag íveket is felpakolták az autóra, amelyek ápolnak és eltakarnak ;)

Csak mazochistáknak ajánlom, hogy Excelben vezessék az autóval kapcsolatos kiadásaikat, de ezek szerint én az vagyok, és el is mondom, hogy állok, csak hogy Ti is szörnyülködhessetek velem: a Vento megvásárlása óta (a vételárat és a névre kerülés költségeit leszámítva), azaz szinte kerek egy év alatt 545.000 forintot költöttem rá. Először ugye kuplung- és vezérléscsere volt, majd rendbe kellett tenni a motort, rádió- és kormánycsere (kormányváltás, hehe), új(abb) ülések is kerültek bele, utólag vettem hozzá emelőt, háromszöget, tetőcsomagtartót bringaszállítókkal, Siófokon belefutottam ugye még egy első fékcserébe is, azóta a hátsókat is felújíttattam, a klímám is megjavult, új akksi is lett, ablaktörlők, műanyag légterelők az oldalablakokra, kürt, miegymás. Sok? Igen, baromi sok. Főleg úgy, hogy szerintem ha el akarnám adni, 5 kilónál biztosan nem kapnék érte többet, de inkább annyit sem :( Ha viszont onnan nézem, hogy kezd összeállni egy olyan autó, ami nem csak hogy működik, de minden alkalommal nagyon jól is érzem magam benne, mert fekete, kényelmes, gyors és minden belefér, akkor egy kicsit már jobb a helyzet. Még régebben írta Winkler valahol (nyilván a TC-on, de a cikkre nem emlékszem konkrétabban), hogy az MX-5-ösére egy évben úgy költött 7 kilót, hogy igazából semmi baja nem volt a kocsinak... Ehhez képest egyenesen jól állok :D De hosszú még az út, a futóművet is meg kell oldanom, ahogy ezt már írtam korábban, sőt azt a kasznizás elé terveztem, de most már mindegy, no és lassan kéne az autóra négy új gumi is. Négyévszakossal van valakinek tapasztalata? (Mosóba is el kéne vinnem, de a beázó tetőablak miatt húzom-halasztom...) Most ennyi.

Ati73 volt ezúttal (is) az elkövető - vagy a szerencsés megtaláló. Köszi!

Nem, nem vettem meg a Hot Wheels Frédi-Béni-autóját, mert nem tetszik - a legnagyobb hibája szerintem az, hogy nincs benne a két főszereplő, így szerintem tök értelmetlen játék... Hanem az van, hogy a Ventóról mutatok egy friss képet, amelyen immár a bal oldali munkálatok láthatók:

A kép kedd kora reggel készült, azóta már kevésbé lehangoló a helyzet, többek között az első sárvédő hátsó-alsó részén éktelenkedő lyukat is sikerült felszámolni, de ott nem bíztam a lakatosra a szobrászkodást, hanem beszereztem inkább egy ide passzoló javítóelemet, amire szinte véletlenül akadtam - de ő is mondta, hogy ez így profibb, jól tettem. Az új (persze szintén utángyártott) külső küszöbök már régóta megvoltak, azokat felrakni a legkisebb munka volt. Majd nemsokára mutatom a végeredményt!