Már megint felgyűlt egy pár, amiket soha a büdös életben nem fogok kinyitni, de ez nem akadályoz meg abban, hogy azért elbüszkélkedjek velük:

Annak ellenére, hogy olyan nagyon nem fogott meg, beszereztem a Burago 1:64-es megoldását a vágott tetejű Bogárra, mert csak. Ez a gyártó ekkorában eddig nem tevékenykedett, szakik szerint az antrét ezért sem bízták a véletlenre, Maisto-öntvényeket használtak a járgányaikhoz - valahol ott fenn ugyanis ezek a cégek összeérnek. A klasszikus Fuchs-felnik a legjobbak, úgy egyébként nem egy nagy eresztés a kisautó. A Bogáron kívül a többit nem tervezem megvenni. (Az innen következő képek minőségéért pedig elnézést kérek, nem voltam a helyzet magaslatán, nem volt elég fény, amit vakuval próbáltam pótolni, ráadásul blisztert fotózni vaku nélkül sem egyszerű, így meg egyenesen rémálom, mindegy, ez van, a lényeg talán látszik...)

A 60. évfordulós VW T2 busz (jobb képek a szomszédban) mellé egy jó ideje kajtattam már a narancs párját, annyira hogy rendeltem is belőle még a megjelenése környékén az ebayről. A csomag sajnos elveszett, de a pénz megkerült. Nosza, mondtam, adok egy újabb esélyt a tolvaj Magyar Postának, hát mondanom sem kell, éltek a lehetőséggel, a második is eltűnt. Ekkor letettem az importról, majd meglesz itthon is felkiáltással. És lám, porsche szűkíti a kollekcióját, gondolom, kell a pénz benzinre >:) így meglett, tényleg nagyon baráti áron. Örülök neki, mint majom a farkának, ha már a Lesney Edition sort nem folytattam, pedig abban is van még szép VW a meglévő kék-fehér T2 mellett.

Ez a kis szakadt pedig egy újabb Majorette Bogár, egy speciális sor tagja. A többi darabot jó ideje próbálom kiárulni, kevés sikerrel, de nem értem, miért, baromi olcsón adom (bukóval), ráadásul ezek nem is túl gyakori darabok, mégsem érdekelnek senkit. A festésen és a brandingelt Cadbury's-csomagoláson kívül semmi extrát nem tud a kis Bogár, de azt jól. Talán csak az a truváj, hogy még bontatlan. Na de most figyeljetek!

Hot Wheels Retro Entertainment, csak ennyit mondok! Nem, valójában mondok többet is: beszarás jó sorozatot jelentetett meg a HW mozis autókkal, no nem mintha ne lettek volna eddig is ilyen tematizált kisautóik, de szerintem felismerték, hogy ebben van pénz. Mainline-ban és egyéb sorokban ugye ezek jó része megjelent már, most még pár újabb modellt is hozzájuk csaptak, kicsinosították a delikvenseket és köréjük rajzoltak némi parasztvakító csomagolást - így már kevésbé fáj a darabonkénti két és félezer magyar forint... Ahogy a múltkor írtam, pár darabot még kiszemeltem, de végül önmérsékletet tanúsítottam, és erősen rákoncentráltam a népautókra.

Így lett meg először a nálunk talán kevésbé ismert Kevin Bacon-remekműből a citromsárga Footloose-Bogár, majd nem sokkal később a Magnum-sorozatból az Island Hoppers Volkswagen T3-as busza, született Sunagon, amely eggyel feljebb látható. Nagyon tetszik még a sorozatban megjelent Ecto és DeLorean, és korrekt a Grease-ből ismert Olajozott Istennyila is, ezek beszerzésével azonban nem sietek, ha jönnek szembe nagyon jó áron, én nem fogok tiltakozni, de egyelőre jól vagyok, köszönöm!

Emez meg itt a legújabb gyűjthető minifigem, a Bobby a 11. szériából, pont jó lesz az amerikai kollégája mellé:

Az eredetije:

És ha valaki még lenne, aki nem tudja, mi a Movember, hát tessék.

Új Matchbox, őrület! Nem sűrűn jelenik meg olyan új modell mostanában, ami tetszik, de ez végre ilyen: International MXT/MVA. Az Árkádban vettem, jobban mondva az Árkád II-ben, ami tulajdonképpen egy épületben van az I-gyel, de ez mindegy is. Nem csak ezt hoztam el, hanem egy másik pickupot is, de az már Hot Wheels, majd mutatom, most ez a böszme a téma:

Persze a böszmeség relatív, az elején említett HW kisautóhoz képest azért mégsem olyan hatalmas - hát ez a bajom gyakran a MB méretezésével, így egy pettyet kiábrándító. Ettől eltekintve tetszik, jó a színválasztás, egyszerű, letisztult, és ennél még a lámpák kifestése sem hiányzik olyan borzasztóan. Az ablakokat fekete festékkel oldották meg, amiből jutott még máshova is szerencsére, így nem olyan sivár az összkép. Picit rugózik is, azt viszont mondanom sem kell, hogy nem nyílik semmije, tehát apró, lenyelhető részecskéktől mentes, minden amerikai szülő megnyugodhat. Ha később lesz belőle valamilyen terepszínű változat, azt is nagy valószínűséggel beszerzem. 

A Szikla is ezzel jár ;)

Folytatom, ahogy ígértem. Mai adag:

Jó, tudom, az AE86-ost már egy csomóan megcsinálták, de mégis nagyon bírnám Matchboxként is... És valahol ez a Kacsára is igaz. Ekkora Nivából viszont eddig még csak Welly-t láttam, 626-os Mazdából még azt sem. Melyik kéne MB-ban?

A mai lego gyűjthető minifig hasonló a jó régen mutatott spártai katonához, csak nem görög, kevésbé vérszomjas a tekintete és némileg ápoltabb:

A 6. sorozatból való egyébként - és nagyon jó lenne még mellé a 10-esből ez is, de majd egyszer... Mindenesetre a kedvenc római katonáim továbbra is ők:

Ave!

Ahogy ígértem a Mercinél, mutatom a másik Sikut, bár aki látta a börze napján a szirszarjaim fb-bejegyzését, annak nem meglepetés, hogy sikerült Ati73-tól egy klasszikus kerekű Bogarat szereznem. Újabb kerékkel már körbejártuk a témát, de valahogy mégis ez az igazi:

A narancssárgához képest különbség még az, hogy ennek fémszínű az alja és nem fekete, és az az ország szerepel gyártóként, amely bár megszűnt, mégis csak a legautentikusabb a témában: W.-Germany! Kétféle színű belső közül választhattam, végül ezt a világosabbal szereltet hoztam el, de fogalmam sincs, melyik a ritkább vagy az értékesebb, nem ez vezérelt. Már az ezt megelőző börzén is elgondolkodtam, de szerencsére ezúttal éltem is a lehetőséggel, nagyon jól mutat a polcon egy másik, dobozos Bogár tetején. Na, legközelebb azt is megmutatom!

Még mindig tart a mizéria, a döntés nehéz, viszont cseppet sem sürgős. Egész jó kis rozsdakupacokat lehet találni, erre jöttem rá a magyarországi autókínálat alsó felének szinte teljes áttanulmányozása során, ugyanakkor az is igaznak tűnik, hogy jót csak drágábban lehet venni, ez van. Mutatok majd ilyet is, de kezdem az olcsókkal megint:

50.000 forintot kérnek Nyíregyházán ezért a kissé viseletes Starletért, ami nem sok, viszont kevés, főleg ha igazak a leírtak. Vizsgát lehet rá pattintani 20-nál nem sokkal többért, és egy ekkora autónál az átírás sem belezős horror. De azért nem teljes a bizadalmam...

140.000 a kis fehér Corolla, és ha igaz, fel lett benne újítva ez-az, jó pont a vonóhorog és hogy ránézésre nem olyan, mint az ementáli. Rajta a listán. (10-zel többért van belőle piros is, ami bár dízel, nem meggyőzőbb.)

Ha van 150.000 forintunk, azért már bizony lehet kapni magyar papíros Subarut is, igaz, vállalható állapotút csak a Justy-k közül. Ez a fehér nekem szimpi, és mivel valószínűleg legfőképp télen használnám, biztos jókat tudnék vele mókázni a hóban. Az is igaz, hogy hó télen sincs többet egy hétnél, de mindegy, kicsire nem adunk.

200.000-ért is van apró Subaru, de nem gondolnám, hogy a 700 köbcentis motor kihozná belőlem a vadállatot - persze valszeg a fogyasztása is baráti szinten marad. Egész jól néz ki, úgy tűnik, vigyáztak rá rendesen, valami jó kis felnikkel meg lehetne még bolondítani, de hát álmodik a nyomor, majd akkor beszélünk ilyesmiről, ha eljön az ideje.

Szintén 2 kiló, de már fiatalabb a Subinál az újabb Corolla, amelynek a formájáért annyira nem vagyok oda, az ezt megelőző generáció sokkal jobban bejön, de ebben a kategóriában azért készülök pár kompromisszumra... Szépen kitakarították ráadásul, és mivel szervós, a párom is tudná vezetni, ha úgy hozná a szükség.

Na itt álljunk meg egy szóra! Talán feltűnt, hogy francia autók nem szerepeltek a listában (jaja, olaszok sem, de még sorolhatnám), viszont rákérdezett valaki a 306-osra, hogy azzal miért nem számolok? A rövid válasz, hogy ugyanazért, amiért Clióval és Puntóval sem: csak. Botorság lenne tőlem azt állítani, hogy ezek mind szarok, Clióm ugye volt, és összesen hármat is használtam, de nem szerettem a típusba. Egy volt kollégám viszont már anno is nagyon dicsérte a 306-ost, illetve pont mostanában olvastam a Nepperűző pozitív nyilatkozatát is a típusról, szóval rákerestem. Az általam preferált ársávban bizony vannak már szép darabok, mutatok is egyet, amit simán el tudnék képzelni - de nem magamnak, ez még mindig olyan csajos nekem, szóval ha fordulna a kocka, és mégis a páromnak vennénk valamit, akkor azt mondom, simán felírhatjuk ezt is a megnézendők közé:

Már ha nem is pont ezt a nagyobb motor miatt, de valami ilyesmit.

Ahogy írtam korábban, 2-3 kiló körül nézegetek, tehát a dízel Vento szinte bele is fér a 325 ezres (irány?)árával, ennyit talán alkudni is lehet. (Update: jóárasították 295-re időközben.) Vonóhorog, sportülés, ha nem rohad az alja, még akár érdekes is lehet, felírtam.

A 350 ezres árú Micra sem lehet túl nagy melléfogás, bár a hazai ötajtós Micra-kínálat legalján tanyázik, és lehet, hogy nem véletlenül. Vonóhorga nincs, ami kár, illetve a bordóért sem vagyok oda, de azért elmentettem.

A mai utolsó versenyző erősen kilóg a mezőnyből, no nem a típusával, hanem a 390.000-es árával. Igaz, ezért ABS-t, klímát, vonóhorgot, központi zárat, elektromos ablakot, szervokormányt, és téli-nyári gumigarnitúrát kínál, tehát egy teljes értékű és a látottak alapján nagyon jó állapotú családi autót összességében. Hm. Az ára viszont - nem az autóhoz képest! - túl magas, na de majd meglátjuk. A tippeket, tanácsokat továbbra is szívesen látom! (Update 2: szerdán vagy csütörtökön írtam ezt a bejegyzést, de már három hirdetés el is tűnt a rendszerből, szóval úgy tűnik, jól pörögnek ezek az olcsó szirszarok...)

A PoHu udvarán sikerült - mivel kimaradt a Golf-találkozó, most láttam először Hetes Gti-t. Kéne.

Nem az első eset, hogy Siku Mercit mutatok a blogon. Ahogy a cím is mutatja, egy 500-ast tárok elétek, ami történetesen 500 forintba is került, és ha már mindkét szám ilyen szép kerek, dobok rá egy harmadikat is, ez az 50. Siku címkés poszt a szirszarjaimon. Lassan kezdek a végére érni a legutóbbi börze kézzel fogható eredményeinek, úgyhogy most már fel ne adjátok, már tényleg nincs sok! Mellesleg direkt kevés pénzzel mentem ki, a terv az volt, hogy igyekszem az előre leegyeztetett eladásokból befolyó összegnél nem sokkal többet költeni, és ez össze is jött, azon kívül, hogy nem igazán sikerült cserélgetnem semmit, nem maradt bennem hiányérzet. 

Ez a Siku természetesen jóval kevésbé cizellált darab, mint az eggyel nagyobb méretű Norev, de szerintem a bumfordi hátsó lámpák kivételével minden rendben van, nincs igazán miért szégyenkezni a nyugat-németeknek. Tettek bele vasat bőven, de a hab a tortán a műszerfal világos színe a piros belsőhöz képest. A nyitható ajtókról persze nem is beszélve, de a Mercedes készültekor ez minimális elvárás volt a kategóriában, nem úgy, mint ma. Ahogy a hasonló korú Sikuk esetében gyakran előfordul, úgy itt is lazábban nyílnak már, mint kellene, de szerencsére szorosan és pontosan állnak már meg becsukott helyzetben, azzal nincs gond. Hosszú távon nem valószínű, hogy megtartom, impulzusvásárlás volt, az utóbbi egy évben igen komoly karcsúsításon átesett gyűjteményem szűkebb profiljába már kevéssé fér bele - nem úgy, mint a következő kisautós posztban bemutatni tervezett másik Siku szerzeményem! ;) Szóval ha valaki rákívánna, csak szóljon bátran, biztos meg tudunk egyezni!

Elég jó lett ez is. Sajnos külföldi.

Big & Black különkiadás:

Az SSR már szerepelt itt, úgyhogy ez csak ismétlés. (Ellensúlyozásként ajánlom ezt a posztot, jó sok benne a fehér szín! Nem az enyém, de tetszik...)

Még mindig a börzés beszerzéseknél tartunk. Jó ideje szerettem volna a magaménak tudni egy Tomica Golfot, de ahol ezek leggyakrabban feltűnnek, az ebayen, általában túl drágák nekem. Persze minden relatív, de a következőhöz hasonló állapotú darabok általában olyan 9-10 dolcsi körül mennek, ami már eleve sok, plusz a szállítás, a szépek pedig 30 környékén, szóval. Ezért is örültem meg, amikor az egyik árusnál, aki jellemzően (nekem) elég drágán árulja a fóliába csomagolt kisautóit, rábukkantam erre a példányra - egy ezresért. Ezer forint nem kevés pénz persze, de ha úgy nézzük, hogy mondjuk egy hiperben ez pontosan két mai HW vagy MB ára, amiért itt egy eredeti, japán gyártású, nem mellesleg igen ritka kisautót lehetett bezsákolni, akkor nem is olyan rossz, legalábbis ez a gondolatmenet futott végig az agyamon a döntést megelőző fél másodpercben:

Nem görbék a tengelyek, a kerekek ilyen fajta csálésága inkább abból adódik, hogy belül kopottak, és már nem szorulnak úgy a fémre, hogy szépen megálljanak, ez jellemző Tomica-betegség, persze csak az ilyen régi daraboknál. (Ugyanez a hiba ennél a VW-nél is fennáll, csak az akkori poszt fotózásakor nem siettem ennyire, mint most, így volt időm manuálisan beállítgatni a kerekeket.) A karosszéria állapota abszolút vállalható, egyedül az róható fel a kisautónak, hogy a japán tervezőknek sem sikerült az eredeti formaterv tökéletes reprodukciója. Azért sem, mert e tekintetben a klasszikus Matchbox-modell, és a Hot Wheels nem nevesített darabja sem jeleskedik, talán még a Majorette járt a legközelebb a megoldáshoz ebben a méretarányban. Cserébe egy nagyon kis sportos kormány került bele (ami viszont hülye szögben áll) és nyithatók az ajtajai. Picit rugózik is, de a kis japán dög a játékkarrierjét ezennel be is fejezte, felkerült a polcra, onnan már nem megy sehova ;)

Egy még horpadásokkal, horzsolásokkal is gusztusos Toyota Cressida a Márvány utcában.

Teljesen imádom!

Ahogy ígértem, amerikai verdák Aronmantől:

Újra köszi! Breki pedig ezeket küldte (katt a képre az albumért!):

Neki is újra köszi!

Micsináltuk!!!

A keddi Jaguarhoz hasonlóan ezt is a börzén vettem, és ez is Corgi. Az 1978-tól 1986-ig gyártott második generációt mintázó platós kisautóval már találkozhattatok porsche keze ügyéből a szomszédban, de a többségnek talán onnan lehet a leginkább ismerős, hogy ebből készült az 1984-es Supervan 2. Én ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem kékben sem rossz - és az eredeti kerekei is nagyon tetszenek:

Tsza kollégánál túrtam, akciósan 120 forint volt az ára, ami nem rossz tekintve, hogy a CBA-ban 50 forint egy doboz gyufa. Az állapota gyakorlatilag hibátlan, látjátok a képeket, egy-két pontkopásnál nincs rajta több. Beltérrel, kirészletezéssel nem szaroztak a derék angol gyártók, de ez úgyis egy melós kocsi, azt a valóságban sem cizellálják...

Klassz! És ha már ott voltunk a Városligetben, körbepillantottam egy kicsit jobban a parkolóban, és még kettőt lőttem:

Mind kéne.

Az imént elmúlt vasárnapi börzére határozott céllal látogattam ki. Volt néhány előre leegyeztetett üzletem pár emberrel, illetve szerettem volna egy kicsit bővíteni a Hot Wheels Retro Entertainment "soromat", amely egyelőre csak két darabból áll (majd azokat is mutatom ám). Nos, ez utóbbi nem sikerült, nem mintha ne lett volna jó sok eladó példány Bogár úrnál, csak ezúttal inkább mégis másra költöttem azt a temérdek pénzt, amit erre a csodás őszi napra szántam. Vettem például ezt a kissé megkopott Corgi Jaguart (mert ha Jaguar, akkor Corgi, értem?) komoly nyolcszázért:

Az igen jól látható élkopásokat leszámítva teljesen jó állapotú, és még így is jó kiállású darab. Egy igazi angol úr egy senki ló nélkül, nyilván ezért szereltek az autóra vonóhorgot, pedig cseppet sem illik rá. Kedves figyelmesség viszont a felnyitható csomagtartó, illetve jól passzol az ezüst külsőhöz a vörös belső.

A börzéről még egy szót: jó volt újra összefutni a "kollégákkal", bár most túl sok idő nem jutott a bandázásra, mármint részemről, de majd talán legközelebb. Vagy 16 év múlva...

Aronman legújabb találata ez a baba BMW:

Kicsiben vótmá. Köszi szépen, a legközelebbi tőle egy(-két) amcsi vas lesz!

Börzenapi autókeresés, jóárasítva - újabb öt jelölt:

A kis Sunyi nagyjából egyidős a rendszerváltásunkkal (mármint az elsővel), állítólag egy idős bácsitól, viszont a színe jópofa, persze nyilván nem gyári. De vonóhorgos, szemre tényleg egyben van.

3 évvel fiatalabb az újabb fehér Corolla, amely már budapesti, az előző hasonló témájú posztban talán ezt ajánlotta valaki, az elmúlt 7 éve dokumentált, ami biztosan jó jel. Az pedig, hogy adnak hozzá egy rakat mindent pluszként, még inkább.

Az ezüstnek írt, de a fotón inkább szürke Corolla (nyilván emlékeztek, egy ilyenem már volt, csak fiatalabb) árban határeset, de talán mégis a legjobb vétel eddig mind közül, ugyanis klímás, elektromos, és bár nem írják, de úgy tudom, ezek rögtön szervósak is már. Igaz, vonóhorga nincs, és kinézetre a világ egyik legunalmasabbja. Bár az előző kettő sem csapja ki a retinákat... Mondjuk erre van megoldás, a napokban láttam egy (hasonlóképp uncsi) G Astrát az egyik hídon, le volt picit ültetve, de nem is ez a lényeg, hanem rá volt húzva egy állati jó matt szürkés-terepmintás fólia. Hát nem mondom, nagyon megtetszett. Nem a G Astra, hanem a dekor.

A Primera hasonló ügy, mint a felette lévő járgány, klímás, ABS-es, de nem vonóhorgos (januárig van rajta vizsga, tehát ez akkor megoldható), mindezt viszont feledtetheti, hogy dízel. Egy fokkal talán jobb a formája, mint a kortárs Corolláé, és még fiatalabb is 3 évvel. És mit szóltok ehhez?

A Honda ára (igen, 99.999 Ft) elég jó, és nem is tűnik veszélyesen hulladéknak. Vonóhorog van, 4X4 van (!), elég masszív kinézetű autó. Kis fogyasztás, gondolom, nincs, illetve az egyik féltengely kattog (nü, a Ventómon mindkettő, sőt ezer más is a futóműben), de passzolom, ez mekkora meló és költség. Most épp ebbe szerettem bele ;) Na?

Ugyan ma a 8:1-es hírekkel, következményekkel és kommentárokkal nehéz lesz konkurálni, de hátha van még rajtam kívül is, aki nincs oda a fociért, szóval mutatom: egy szép, nagy és erős Merci a Seregély utcában:

Lőttem már korábban hasonlót, sőt kicsiben is szerepelt G a blogon. Ez meg egy másik találat, ez is egy szép Merci, de kicsi és régi a Kolosy téren:

Ez pedig ilyen kicsiben. A Falábú Válogatottnak pedig ajánlom előre is a holnapi posztom, ha esetleg le akarnák cserélni a többtízmilliós verdáikat...

Nem is olyan régen, amikor kimentünk a remek Zuglói Veteránjárművek találkozójára, végigszaladtuk a börzét is. (A szaladás itt valójában erős túlzás, Milán fiam a legingerszegényebb környezetben is képes minden nyamvadt fűszálnál és kavicsnál megállni, majd percekig tanulmányozni azokat, hát most képzeljétek el, amikor több tucat, minden színes limlommal megpakolt pokróc és asztal között kell elhaladnunk, agyrém! Ráadásul a nagypapa sem az a kimondott Speedy Gonzales már, úgyhogy inkább az  helyes, ha azt mondom, egy durván befüvezett éticsiga sebességével robogtunk.) Nem volt hiába, ugyanis az augusztusban elétek tárt Lendület VW mentőnek meglett a párja is, a szintén lemezárugyári (az alján 'Foreign' feliratú) postás Volkswagen Bogár végre - itt-ott kicsit repedten, de csak egy ezresért, mutatom:

Nekem pont jó. És még működik is rendesen, bár én már több kilométert nem teszek bele ;) Kellemes pénteket mindenkinek!

Úgy látszik, a franciák mellett naszijoe az amerikai vasat is kedveli... Köszönet a kiváló találatért, örülök, hogy a remek magyar Lee tábornok végre ide is benézett!

Nem volt olyan régen, amikor utoljára autót vettem, és töredelmesen be kell valljam, egy ideje újból nézegetem a használtautós oldalakat... Nem, nem akarom lecserélni a Ventót, még tart a szerelem, de időközben az történt, hogy a párom megszerezte a jogosítványát. Mivel a távlati cél az volt eredetileg is, hogy egyszer majd ő is vezetni fog, amihez előbb-utóbb egy autó is kell majd, nagyjából elérkezettnek látom az időt, hogy elkezdjek ezen komolyabban agyalni. Viszont az anyagiak jelentik az igazán szűk keresztmetszetet, ahogy az lenni szokott, főleg hogy az én drágám (nem a Vento) mindenképp szervokormányos autót szeretne. Na most ha a Vento mellé valami tényleg kis helyes, csajos, de szervós kocsit szánunk, akkor az nem lehet túl régi. Viszont ha nem túl régi, akkor nem lesz olcsó. A minimum négy ajtó is fontos, mert a gyereket baromi fárasztó az előrehajtott ülés mögé bepakolni, bár már nincs messze az idő, amikor bemászik egyedül, főleg hogy erre fizikailag már abszolút képes, csak még vezényszóra nem teszi. Nem ártana az alacsony fogyasztás sem, olyanunk, ami sokat eszik, már van. Sőt ha jobban belegondolok, amink van, e legutóbbi szemponton kívül (na jó, meg a koron) nagyjából mindent teljesít: szervós, klímás, négyajtós, nagy csomagterű, kényelmes, so-so megbízható, nem túl drága fenntartású - mondom, a fogyasztást most ne számoljuk! Csajosnak nem csajos, de ez a gondolat akkor is egyre jobban tetszik... És nem csak azért, mert baromi hülyén fog neki állni a nagy T-betű. Szóval ha úgy futunk neki újra, hogy a mostani kocsi megy át a párom alá, akkor megint odaérünk, ahol a part szakad: kell egy másik nekem. Ami nem fogyaszt sokat, nagyjából kényelmes, 4-5 ajtó nem ártana, legyen megbízható, lehetőleg vonóhorgos, viszont a klíma nem elvárás, ahogy a szervo sem feltétlenül. És legyen árban a felső határ 3 kiló, de lehetőleg 2-nél ne legyen drágább. Hm, alakul. Nem beszélve az ismét adódó lehetőségről, hogy hülye autót vegyek :) Még aránylag az elején vagyok a gondolkodásnak, de eddig ezek körvonalazódtak, érdekelne, mi a véleményetek?

Mondom: a Golf 190 pénz, 1.6-os dízel, debreceni, nem tűnik vészesen szarnak, erről a motorról pedig csak jót hallani. Ugyanezzel szerelték a Passatot is, ami mellett a kombisága szól pl. a Golffal szemben. Árban hasonlók. A fehér Corolla csak egy százas, viszont 1.3-as benzines. De tetszik, gyerekkoromban valami külföldi autós újságból kivett 3 A/4-es méretű poszterként díszítette a szobámat. Négy évvel idősebb a piros Corolla, viszont dízel - cserébe közel háromszoros az ára, pedig tetszik ez a forma, és ránézésre szép állapotú darab. Ahogyan a Starlet is, de az megint benzines, igaz, csak 1 literes, 150-ért. 1995-ös évjárata és az ehhez képest korrektnek mondható ára (220) emeli át a vicc kategóriából a komolyba a kék Daihatsut, simán el tudom magam képzelni egy ilyenben a városban. Aztán lehet, hogy nem véletlenül nincsenek róla belső fotók... Ezek közül a Starlet a befutó, de holnapra simán lehet, hogy másként gondolom majd. A második helyen a fehér Corolla, a harmadikon a kombi Passat áll. Mit szóltok?