:)

Ilyesmi BMW-ből már mutattam egy csodálatos Tomicát régebben, egy kissé elrajzolt Matchboxot, illetve ez utóbbi posztban egy nagyon is szép Majorette-et is, és most (valójában kb. egy hónapja) eljött az idő, hogy kitegyem ide a Hot Wheels megoldását is, mert ilyenem is lett:

Az eredetileg 1973-as E9-es BMW-t 2016-os új modellként mintázta meg a Hot Wheels, és már a hírek, vázlatok, később az első amerikai fotók láttán teljesen beizgult az itthoni HW-szcéna - csak én nem. Mert már volt egy Tomicám, amihez képest a Hot Wheels, hát hogy is mondjam, nem üt akkorát. Üt nyilván abban az értelemben, hogy egyáltalán lett ilyenjük, ami persze dicséretes, remek hír, még több ilyet, százat, ezeret, mégiscsak egy klasszikusról, ráadásul többszörös Európai Túraautó Bajnokság-győztesről (így kell ezt írni?) van szó, de szerintem az orrát elbénázták. Öröm viszont, hogy mind a négy kereke egyforma méretű, még ha egy kicsit nagyok is szemre, és emiatt is magas egy pettyet a kocsi, de a szép festés ezért bőven kárpótol. Az számomra pedig teljesen meglepő, hogy egyből mainline-ként jelent meg, és nem mondjuk valamelyik exkluzív sorozat tagjaként, vagy akár csak a nemrég megjelent BMW-pakkban, de ez egyébként jó hír, hiszen bárki csak bemegy a játékboltba, Tescóba, Auchanba, Müllerbe, vérmérséklet szerint, és leemelheti a polcról. Vagy megveheti börzén, jóval drágábban, ahogy én is tettem ;) Amúgy meg már képen láttam belőle az első recolort, ami fekete, és ott már egyáltalán nem zavar az orr-kiképzése a kocsinak, valszeg majd beszerezem...

Imre barátunk, akitől múltkor egy szép régi Volvót kaptunk, ezúttal két bolondos hollandot küldött - a siófoki Petőfi sétányról:

Mi is azon a környéken nyaraltunk nemrég, de ilyen érdekességekbe nem sikerült belefutni. Köszi szépen, nagyon menők!

A Matchbox Eccles Trailer Caravan elnevezés túl konkrét ahhoz, hogy kamu legyen, utánanéztem, tényleg létezett ilyen cég, és valóban lakókocsikat gyártott 1922 óta. Itt lehet a cég történetéről olvasni pár érdekességet. Természetesen nem találtam a neten olyat, amiről a kicsit mintázhatták, de hasonlót igen, ez az itt a kis képen. Volt már egyszer régen ilyen lakókocsim egyébként, valamikor már mutattam is, de a következő darab azért érdekes, mert nem ilyen állapotban került hozzám, illetve elsőre nem. Egy filléres turkálós darab volt ugyanis, valamelyik börzéről az utóbbiak közül, aminek a feltámasztásához Játékdoki segítségét kellett kérnem, és ő ezúttal sem mondott nemet. Igazából el sem tudom képzelni, hogy ő bármikor, bárkinek nemet mond, legyen szó akármilyen kérdésről... ;) Szóval csiszolgatott, festegetett, tetőt egyengetett, belsőt pótolt, és most sajnálom igazán, hogy nem tudok olyan képet mutatni, amin látható a kiindulási állapot, majd talán ő, a saját blogján megteszi. A lényeg, hogy egy gyönyörű, szinte gyári állapotú darabot kaptam vissza tőle, amitől már megint le kellett tenni a hajamat:

Marci még a hátsó lámpákat is kifestette, pedig ez eredetileg nem volt így kirészletezve, viszont így jobb. Nem kellett túl sokat gondolkodnom, milyen autó mögé akasszam, nyilván csakis egy kombi vagy egy szedán jöhetett szóba, sportkocsival ilyesmit (sőt inkább semmit, maximum jetskit) nem vontatunk, így a Cortina lett a választottam, mert egyrészt ez a leges-leges legkedvencebb Matchboxom, másrészt korban is nagyon jól illik a lakókocsihoz. Ami egyébként kapható volt a maga idejében önálló darabként, de kettes csomagban is. Az elődeivel ellentétben ez már marad a gyűjteményemben, és nem csak azért, mert egy felújított darab itthon szinte eladhatatlan, hanem mert baromi jól sikerült ;) Köszi, Doki!

A környékünkön találtam babatologatás közben még június 26-án:

Valahogy jó lett volna ezt is hazatolni...

Közel hat éve írtam, hogy gyerekkoromban volt egy nagy kedvenc kisautóm, egy Stahlberg Saab 99-es. Tervben van, hogy lesz még egyszer ilyenem, de addig is mutatok egy kisebbet, egy 1:43-ast. Történt ugyanis, hogy valamelyik budapesti börzén valahol sikerült turkálnom egy eléggé lepattant banánzöld Polistilt, amit azon nyomban Játékdoki gondjaira is bíztam. Nem volt sietős a projekt, de a 19-i újabb börzén már meg is kaptam a kisuvickolt, átfestett kisautót, amit ezennel örömmel tudok Nektek is megmutatni:

Természetesen Marci csodás munkát végzett, de ez nem meglepő, ha emlékeztek azokra a kocsikra, amiket tőle kaptam vissza. Aki az igazi autó történetére, vagy egy Turbo tesztjére kíváncsi, javaslom, kattintson az origo cikkére, én ezzel most nem töltenék időt, inkább írnék még egy pár szót a kicsiről. Merthogy érdekes darab, már csak olasz mivolta miatt is. A design egy kicsit elnagyolt, de nem gáz, és a kisautó inkább játék, mint modell, nem rugózik, viszont nyílnak az ajtajai. És érdekes módon műanyag az alja. Marci felajánlotta, hogy ha már úgyis újra kell festeni, szívesen kirészletezi a gyárilag elhanyagolt részleteket, de nem kértem tőle, nekem egy fokkal jobban tetszik úgy, ahogy a Polistil kitalálta. A hátsó rendszám eredeti, nem reprodukció! Ahhoz képest, hogy valószínűleg 1977-ben nyomtatták, meglepően jól bírja. Az egész kisautó minősége egyébként jórészt az 1:43-as Burago modellekéhez hasonlít, ami persze nem véletlen, a Polistil lényegében a Burago elődjének mondható, bár ez ebben a formában azért nem teljesen igaz, de most mindegy is. Ahogy az is, hogy fogalmam sincs, mit csinálhattam, hogy az utolsó előtti oldalsó képen látható pöttyök megjelentek a vadi új fényezésen - élőben fel sem tűntek, csak amikor fotóztam. Sokkal jobban érdekelne, Nektek hogy tetszik, mit szóltok hozzá?

Imrétől egy szép piros Volvo:

Köszönet érte!

Ez volt az első, ha még emlékeztek, és idén újra sikerült eljutni a TC rendezvényére, ezúttal Milán fiammal kiegészülve. Idén négy autóval is sikerült taxiztatni magunkat, bár én többet terveztem, de mire Milán is rákapott a dologra, már mindenhol sokat kellett várni, illetve fáradt is a kölök, de az a négy is nagyon klassz volt, mutatom őket:

A Corolla egy csodásan felújított darab volt 1.8 diesel motorral és egy nagyon jó arc tulajjal. Kellemesen ment, pozitív csalódás volt, bár igazán nem számítottam rosszra. Már csak a saját régi Corollám iránti nosztalgiából is szerettem volna kipróbálni, és jól esett. A Renault 4-es és nagyon szépen egyben volt, és ami meglepett, hogy a kis 1.1-es motor milyen jól vitte a kasznit és hármunkat. Mondjuk Milán súlya elenyésző... Aztán sikerült még felugranunk Sípos úr Ford Transit tűzoltójára, amit a legjobban nyilván a kölkök élveztek (itt viszont ezen a képen én is látszom benne egy kicsit, kék adidas pólóban), mert ment a sziréna végig, de az est csúcspontja a 7 literes V8-assal szerelt Cadillac volt, igazi gengsztermobil. Kívül-belül rendben volt, kényelmes bőr a beltér, megnyugtató rotyogás és komoly nyomaték - ezt a kört le is videóztam, ott lesz lejjebb. Szóval itt van az összes (nem sok és nem is túl jó) képem a rendezvényről:

És az említett videó is a Cadillac Drive-ról:

Ha jövőre is lesz, és itthon leszünk, egész biztosan kimegyünk! Jobb fotókért pedig kattintsatok Andris albumába!

Bevallom, nem csak Milán miatt szeretem az Angry Birdsöket, már úgymond az elejétől játszottam a játékkal PC-n, majd aztán okostelefonon, a "Friends" változatát folyamatosan nyomom fészen azóta is. Milán is nagyon oda van értük, szereti a rajzfilmsorozatot is, ami szerintem elég bugyuta, nyilván megnéztük a moziban a filmet, ami még annál is bugyutább, és hát lett egy ilyen legónk is. Az egyik legkisebb készletet vettem meg, amelyben a hiperaktív sárga madár, Chuck a főszereplő. No meg a kövér zöld malac és a kis túlzással steampunkosnak nevezhető járgánya:

A sztori az, hogy a malacok mindig el akarják venni a madaraktól a tojásokat, amelyekből e készletbe is jutott kettő, amazok meg védik azokat, ahogy bírják. Nem bonyolult. A filmből egyébként elég sok kiderül a malacok "civilizációjáról", és ez alapján azt tudom mondani, a járgány meglehetősen hiteles, autentikus lett, náluk tényleg ez megy, mindenféle érdekes szerkezetük van, bár a Mad Max azért egy kicsit jobban hozta ezt a stílust...  Árához képest nem igazán nyújt túl sokat, de az ilyen készleteknél tudjuk, hogy nem a kockák számát és az építmény összetettségét kell megfizetnünk a kasszánál, hanem a védjegyet.

Ez van, rohad a világ, de a gyerek örült neki, és ha ő örül, én is örülök ;)

Ervin küldött találatot újra, már a Seregély utcából:

És ezúttal egy verset is mellékelt hozzá, amiért külön köszönet jár:

Szopat a kupiban

a retro kupé merga

Pöcse a tutiban

illanó múlté a mérge.

Költészet...

Na persze, busz akkor lenne, ha körben ablakokat látnánk rajta, de ugye nem teljesen ez a helyzet, viszont a Dandyteherautó nem hangzott ilyen jól címnek. Az a nagy helyzet, hogy zsinórban ez már a harmadik VW-es kisautós poszt, de ez nem baj. Az is a helyzet még, hogy meglett életem második Tomica Dandy modellje, aminek nagyon-nagyon örülök, az elsőnél már nagyjából leírtam, miért. Ugyanazt tudja, mint az említett Bogár, fém mindenhol, rugózik, gumis a kereke, nyílik hátul és kétoldalt, súlyos, de finom műszer. Nem is ragozom, mutatom inkább:

Mint látható, ezen már tolóajtók vannak, és itt nem csak a tolhatóság a különleges, hanem a többesszám is, a T1-eseket ugyanis jellemzően a kétszárnyú ajtókkal szoktuk meg, de valóban volt ilyen kivitel, inkább a ciklus vége felé, továbbá a dupla tolóajtó az már csak külön rendelhető extra volt - ezen a kisautón viszont ez az alap. Millió mintával készítették a derék japók, nekem egy cseppet sem izgalmas Aqua-tec jutott, valamiféle festéküzlet szolgálati teherautójaként, de egyáltalán nem ez a lényeg, hanem hogy egyáltalán lehetett ilyenem, ráadásul emberi áron, amihez kell bőven türelem és szerencse is. Természetesen nem itthonról van.

Még mindig a prágai élményeimet osztom, az alábbi Ferrarit a szálloda parkolójában találtam:

Egy nemzetközi Skoda-konferencián voltam ott egyébként, és megmondom őszintén, ennél a kocsinál sokkal izgalmasabb érdekességeket láttam... De azokat nem lehetett fotózni.

Hogy milyen kicsi a világ... Régebben, amikor még 1:1 méretarányban Bogaraztam, viszonylag jól összeállt ezen hobbi mentén egy kis csapat, akikkel gyakrabban találkoztunk, kirándultunk, sőt még akár közös hétvégéket is eltöltöttünk, illetve a csapatban és a csapat körül is egy jól körülhatárolható mesterember-gárda, akikhez hordtuk a szarjainkat javíttatni. Az előbbi körből több emberrel a mai napig is tartom a kapcsolatot, az utóbbiból kevesebbel, hiszen nincs már Bogaram, de akivel nemrég a kisautógyűjtés hozott újra össze, kicsit ez is, az is. Ismertem őt pár fent leírt összejövetelről is, de leginkább onnan, hogy vele csináltattam kb. 20 éve az első Bogaram első üléseinek a kárpitozását Ürömön, a legnagyobb megelégedésemre, teszem hozzá. Messziről indultunk, de gyorsan visszatérünk: tőle jött csere útján a most bemutatandó Maisto VW kisbusz. Ez lenne az:

Volt már egy hasonlóm, de ez szerintem jó pár fokozattal vagányabb a mentős dekorációnál. Az ügylet május elején köttetett, ugyanis kimentem a börzére áruval, asztallal, eladtam egy nagy csomó kisautót, de előtte még elhatároztam két dolgot: az egyik, hogy nem megyek egyszer sem körbe, hogy ne költsek pénzt, a másik, hogy csakis kápéra lehet nálam vásárolni, nem cserélek senkivel. Az egyiket tudtam tartani, a másiknak itt az eredménye. A forma ugye ismerős, és nem csak az első linken mutatott korábbi Maisto modelljeim révén, hanem mostanában is lehet hasonlókkal találkozni az üzletek polcain, csak a márkajelzés változott. Jelen kisautó legnagyobb erőssége kétségtelenül a festés, vagy dekoráció, ha úgy tetszik, ez a világ mindig is közelebb állt hozzám, mint a krómtenger. No persze erre is jutott azért króm, csak fel kell nyitnunk a motorházajtót... De ez a lepattant megjelenés fogott meg leginkább, és ezért is mentem bele a cserébe - és még valamiért: nagyon bízom benne, hogy majd amikor majd megyek a szaktárshoz a Volvót kárpitoztatni, ő is ilyen rugalmas lesz velem, amikor az árazásról egyezkedünk ;)

12 napja Prágában jártam, munkaügyben, ez a része is érdekes volt, de nem publikus. Amiről írni akartam egy rövidet, az az, hogy elvileg én már voltam ott, de még kicsi gyerekként, így ez volt az első igazi prágai látogatásom, és nagyon tetszett, amit láttam. Itt a képes beszámoló, alá meg írok:

Először is: Prága nincs közel. Nyilván nem vészes, mert 5 óra alatt oda lehet érni, de valójában nem lehet, a csehek ugyanis nagyon lusták, bármennyire is furcsa ezt magyarként leírni, ha útfelújításról van szó. Vagy bármiről, ami miatt el lehet zárni egy-két sávot az autópályán, szorgalmatlan kertészkedőket is láttunk egy párat. Úgy csinálják, hogy ha le kell metszeni két kis ágacskát a két pályát elválasztó területen, akkor ők szépen 6 km hosszan lezárják a belső sávokat. A legritkább esetben háromsávos az út, így ebből pillanatok alatt baromi hosszú dugók alakulnak ki. Odafelé is bekerültünk egybe, ami vagy egy órát tartott, igaz, akkor útfelújítás miatt, amit persze helyesen idézőjelbe kellett volna tegyek, de visszafelé vagy 10 alkalommal álltunk zsibbasztó 10-25 perceket. Mondjuk az útfelújítás szükségessége kétségtelen, gyakorlatilag az egész cseh szakaszon áldatlan állapotú a pálya, leginkább olyan, mint 30 éve volt az M7-es már Balaton-közeli szakasza.

Másodsorban: Prága kurvára olyan, mint Budapest, megmondom őszintén, ekkora hasonlóságra nem számítottam. Nem egy és nem kettő olyan rész volt, ami 100%-ig megfeleltethető egy-egy budapesti utcának, térnek vagy épületnek. Már eleve a város fekvése is Buda és Pest, bár itt a "pesti oldal" sem sík. Ja igen, Bécsre is nagyon hasonlít ;) Budapestnél mondjuk tisztább volt az összhatás, de nem rendezettebb. Az emberek, amennyire interaktáltunk, kedvesek, segítőkészek, udvariasak. De érzésre nem beszélnek többen vagy jobban angolul, mint nálunk. Metróztunk is, az is olyan, mint itt, az "A" vonalon például ugyanolyan orosz kocsik futnak, mint amiket épp lecseréltünk itthon.

Végül: a Vencel tér nem jött be, többre számítottam, mondjuk segített volna, ha a tér lényegét adó Nemzeti Múzeum épületét épp nem felújítják, így gyak. egy hatalmas Raiffeisen-reklám volt az egész. Az Óváros tér viszont nagyon tetszett, szép, nagy, régi és hangulatos. A hatalmas Lőportorony is gyönyörű, ez van a poszt legelején a képen, és nagyon tetszett a Károly-híd is. Sajnos kábé csak ennyire futotta a másfél órás városnézésből, remélem, egyszer még lesz alkalmam egy kicsit többet sétálgatni. Csak ne kocsival kelljen menni... (A fentebb látható Krtekes csokit a kollégáimnak hoztuk, a Skodás kifestőt pedig Milán fiam kapta.)

Ez is Prágából való, 6-án fotóztam:

A szállodánk előtt álldogált.

Hoppá, típuspremier a blogon! Ja, nem, reklámként egyszer már volt téma itt, majd egy nagyobbacska kisautó formájában, említésszinten emitt, de rendesen még tényleg nem dolgoztuk fel a Volkswagen Polót. Most nemrég az történt, hogy egyenesen Japánból érkezett hozzám egy német rendőrnek kifestett példány a Tomica feldolgozásában, amit természetesen Nektek is megmutatok. Ebből a legfrissebb generációból nem találtam hozzá olyan képet a neten, amelyen rendőrségi autóként szerepel, de nem zárom persze ki, hogy létezik ilyen. Csak minek. Sam. Joe küldött képet az igaziról, ami jól néz ki, de furi egy picit így, három ajtóval, kisautóként viszont talán egy fokkal kevésbé hat furcsán, főleg Japánból, ahol tényleg egészen kicsi autókból is képesek rendőrt faragni. Mondjuk ez a mostani már azért nem annyira kicsi, simán van szerintem nagyobb, mint egy kettes Golf, de még egy hármast is megkockáztatnék... Ráadásul nekem nagyon bejön a formája, még ha talán túl is tolták Wolfsburgban az uniformizálást. Érdekesség esetleg még az is, hogy kis időn belül ez már a második olyan kisautó, amely Tomica is, rendőr is, és európai autót is mintáz, ilyen együttállás sincs túl gyakran. Ez az:

A múltkori BMW-hez képest ez egy sokkal egyszerűbb darab, igazából semmi extra, kommersz kerekek, nem nyílik semmije, de egy kicsit azért rugózik. Fényhíd szerencsére jutott rá, illetve pár részlet kapott kiemelő festést. On the other hand, ahogy a művelt német mondaná, az ára is a "szokásos" baráti, asszem, 2000 Ft alatt itt volt. Kicsit fáj, hogy tükrök nincsenek, és a hiányuk talán pont azért a legzavaróbb, mert a konzolt viszont szépen kialakították hozzájuk. 

És már megint egy motorszpotting, a drága feleségem küldte:

Jó, mondjuk a kerekek számát nem jól találta el, de így is örülünk, nem?

Prágában jártam, Tatrát fotóztam:

De ennél talán érdekesebb, amit egy helyi játékboltban láttam:

Bezony, ezt szinte mindannyian ismerjük, itthon durva árakon mennek a régiek, amik szépek, ezek meg odakint szépen újra (vagy azóta is) árusítják, kb. 7000-ért. Már bánom, hogy nem vettem, de nem is igen lenne hova tenni...

Pontosabban Avia A 31, amely teherautó már szerepelt itt a blogon, pont a fent látható fotón, amit pár éve készítettem Széplakon. Leányom akkor még kislány volt, hogy hova kupálódott ki, már meg sem merem mutatni, de a Tacskó nem változott semmit. A kép hátteréül szolgáló Aviát viszont végre (kb. egy hónapja egyébként) sikerült jutányos áron beszereznem, erről szól a mai poszt:

Az igaziról annyit érdemes talán csak tudni, hogy a francia Saviem licence alapján készült a cseheknél, mindenféle kivitelben, négyhengeres dízelmotorral. A kicsiről meg annyit, hogy nem okoz csalódást az eddigi 1:43-as teherautóim fényében. E területen egyébként nagyon megválogatom, mit veszek meg, és mit nem, de lényegesen egyszerűbb a vásárlási stratégiámat úgy összefoglalni, hogy nem veszek semmit... Megvan még a jó öreg Csepel és a decemberben mutatott Robur, meg most ez, az Ifát régebben egy gyengébb pillanatomban eladtam, de már bánom, most lehetnének négyen. Viszonylag szép és részletes, de van rajta pár elnagyolt megoldás, mint pl. a kipufogó, illetve a ponyvát sem cizellálták túl, de a kerekei sem a legautentikusabbak. A színe viszont, ahogy a fenti fotómból is valamennyire látható, stimmel, ilyen teherautóra nem is emlékszem más festéssel. Viszont a modell zavaróan tiszta :) Mindegy, áll még egy keveset a polcon, és utána már jó lesz...

Egy szépség az EuroCenter előtt:

Jól sikerült darab...

Eddig többször volt itt külön téma az E30-as BMW, ami számomra kb. az utolsó kívánatos BMW-típus a valóságban, 2013-ban, 2010-ben, és 2009-ben. (Na jó, nem, egy Z3 Coupé az álmom, ha már...) Olyan azonban, mint amilyen most mutatok, még biztosan nem szerepelt itt, de szerintem az országban sincs túl sok darab belőle: japán rendőr festésű Tomica E30-as következik, tessék!

Tomica Limited Viintage Neo a sorozat neve, amelyből származik, és ez így végigolvasva sugallja, hogy nem olcsó. Tényleg nem volt az, sőt fájdalmasan sok pénz egy ilyen darab, ráadásul még létezik egy hasonló kivitelű Audi 80-as is, ami szintén tetszik. (Nem rendőrként kettes Golfot is megjelentettek hasonló paraméterekkel Tomicáék...) Az átlátszó műanyag dobozon belüli papírdobozban még van egy átlátszó műanyag tok is az autónak, és még azon belül egy külön kis zacsiban találhatók a külön felhelyezhető kis piros villogók a lökhárítóra (nem helyeztem fel őket). Megadják a módját... Szép, egyedi felniket kapott az autó, és minden részlete baromi igényes, cizellált. A többszínű hátsó lámpák kikészítenek ;) Jó múltkor írtam a képeken szintén szereplő Matchbox M5-ös rendőr kapcsán, hogy picit zavaró, hogy milyen kicsi, hát tessék, ehhez szemre pont jól illik! Ebből is következik, hogy a Tomica meglehetősen apró darab, de mivel a dobozában tárolom, ez nem látszik egyáltalán. Viszont ahhoz ki kell szedni, hogy megtapogathassuk a gumikerekeket, vagy közelről megcsodálhassuk a feliratokat a kocsin. De szigorúan csak akkor, ha minden gyerek jó messze tartózkodik éppen... ;)

Egyébként meg kitört a nyár, így a blogon is lájtosabb üzemmódba kapcsolok, a terv az, hogy lelassulunk heti egy posztra, persze közben kis színesek valószínűleg azért lesznek. Aztán majd meglátjuk...

Hát ezt is egész jól odatették... Személy szerint nekem az igazi Integra az a négy kerek lámpás verzió, de nem mondom, hogy nagyon tiltakoznék, ha valaki egy ilyet hozzám akarna vágni. De amíg ez megtörténik, beérem ezzel a kicsivel, mert egyébként ez is nagyon tetszik. Kiváló folytatása a Hot Wheels utóbbi évekbeli egyik legörvendetesebb kezdeményezésének, miszerint népszerű régebbi japán autócsodákat készít el kicsiben, és amennyire látom, ezzel az örömmel messze nem vagyok egyedül, a globális online szcéna is, illetve az itthoni offline gyűjtőközösség is egy emberként van rágyógyulva az újabb és újabb darabokra, amelyeket természetesen rohamos tempóban kapkodnak el az üzletek polcairól. Másodkézből vettem meg ezért ezt a darabot egy börzén, de nem bántam meg a nepper-felárat, amit azzal kompenzálok, hogy nem vagyok hajlandó üzleteket járni egymás után, hátha egyszer csak belefutok... Sárgában debütált, így szerintem lesznek még izgalmasabb színűek:

Bár ugye a poszt címe, és a hét témája is a Honda, ezt a darabot (is) Acuraként kaptuk, ami egyébként mindegy is, Amerikában ez a drágább kivitelű Hondákat takarja, kvázi házi luxusmárka. Az Intergra volt a belépő szintű Acura, itthon viszont a mai napig ritkaságnak számít. Egészséges sportautó arányokkal bír, ami az igazi esetében remek és tartós motorokkal és szokatlanul jó kezelhetőséggel párosult. Kicsiben ezen erények közül nyilván csak az első mérvadó, szóval ekkorában is szuperül néz ki. Bár csak a lámpákat festették ki, nem hat szegényesnek az összkép, de erről szerintem a harsány sárga szín tehet, ugyanez fehérben talán nem hatna így. Hátul a logót egy egy kicsit túltolták, a szárny mérete viszont - kisautóhoz képest - teljesen jól eltalált. Én azt mondom, ha találkoztok ezzel a kisautóval bármelyik üzlet polcán, ne hagyjátok ott, otthon jobban mutat!

Erről a Hondáról szerintem most nem fogok modelltörténetet körmölni, szerintem felesleges bemutatni, mindenki ismeri. Amúgy meg ott van minden a wikipedián, tessék elolvasni az első generációra vonatkozó részt, és akkor mehetünk is tovább. Mégpedig arra az érdekességre, ami a Hot Wheels kisautójával esett meg: az történt ugyanis, hogy megjelent a kis Honda először, de - bár az elgondolás jó volt - annyi volt ár a panasz, hogy inkább átalakították. Eredetileg a karosszéria két nagy részből állt, de valahogy a gyártás során sosem sikerült rendesen megoldani az illesztéseket, főleg az első lámpák környékén, szóval miután a HW szokásos gyakorlatát követve megjelent az új kisautó ilyen-olyan prémium-sorozatok tagjaként, mainline-ban már nem ugyanaz jött ki, hanem egy javított, egyszerűsített kivitel. Ez látszik az én képeimen is:

Az azonban nem látszik, hogy a fentebb említett javítás, egyszerűsítés még azzal is járt, hogy a fém felsőrészt lecserélték műanyagra. Remélem azért, hogy ebből nem lesz trend (bár ugye a MB-nál is tapasztalható pár ilyen próbálkozás), és nem kell lelkileg és tapintásilag olyan kisautókra felkészülnünk, ahol csak a tengelyeket készítik fémből, mert az nagyon nem esne jól. Persze nincs bajom a teljesen műanyag modellekkel, de azokat nem ekkorában szeretem ;)

Egyébként nagyon pofás kis darab, de igaziban inkább a második generációs CRX tetszene, istibizi el is fogadnék egyet otthonra.

2011-ben tartottam egy Honda-napot, most egy kicsit emelem a tétet, Honda-hét kezdődik a szirszarjaimon! Mostanság sokkal kevesebb a tartalom, ezért nem egy posztban mutatom az elkövetkező három kisautót - régen minden jobb volt, ugye... Szóval ez az első. Az "eredeti" NSX kétségtelenül nagy kedvenc, de ez az új, ami már persze pár éves koncepció, elég jól viszi tovább a gondolatot. Tavaly december óta szerencsére már gyártásban van. Kicsiben pedig 2013 óta, ez utóbbit sikerült nemrég beszereznem. Megvártam szépen, amíg megvalósul :)

Szerintem telitalálat! Nagyban is, kicsiben is. Egyre több kisautót hoz ki a Hot Wheels ilyen szürke felnikkel, ami rokonszenves húzás, ugyanez krómozva nem jönne ennyire be. A metálkék szín nem a kedvencem, ugyanakkor ennél az autónál tetszik - megint csak azt mondom, nagyban is, kicsiben is. Nagyon jól sikerült a srácoknak átültetni az igazi autó stílusát, sportosságát a kicsibe, és az külön jó, hogy nem fukarkodtak a részletek kifestésével, jutott színes lámpa előre, hátra, díszcsík, embléma, minden van, mint karácsonykor... Nektek is bejön?

Meglett fehérben is a bordó mellé. Oké, nem most, május közepén-végén, hanem már egy jó hónapja, sőt valójában még korábban szereztem be, csak a bontandó másodpéldány áprilisi, de ez mindegy is. Ez lenne az:

Egyébként a sárga Intergra is ilyen, sőt most már a számomra érdekesebb darabokat is igyekszem így beszerezni, hogy rögtön két példányban, vagy ha nem megy egyszerre, akkor várok. Mondjuk a piros CRX-et (nemsokára következik a blogon) nem bírtam kivárni, azt feltéptem vadul, de aztán csak sikerült később belefutni egy másik darabba... Ez pedig a bordóhoz képest nem sokban különbözik, csak a festésben, de már ennyitől is egy lényegesen eltérőbb karakterű kisautót ad ki a kép, a másik emellett az ugyanolyan spoilerezés ellenére is simán utcainak tűnik, ez viszont egyértelműen egy drifter. A fehér alapszín miatt azonban a hátsó fertály részleteinek kifestése fájóan hiányzik, egy-két színes pöttybe talán már csak nem haltak volna bele, de ez van, ennyi jutott, örüljünk, hogy egyáltalán szállítottak belőle Magyarországra ;)