Ennél olaszosabb nevet talán nem is találhattak volna Maranellóban a Ferrari F430 utódjának. Egy kis szemelvény a Totalcar cikkéből:

A forma egyszerre elegáns, dinamikus, ultramodern és hagyománytisztelő. Az arányok egyértelműen az Enzót idézik: előre csúszott utastér, rövid far, hosszú orr, nyúlánk, könnyed kontúrok jellemzik a típust. Az F430-ason, és közvetlen elődjén, a 360-ason nagy hangsúlyt kaptak a légbeömlők, a 458-ason azonban inkább a karosszéria éleivel játszottak a tervezők, a nyílásokat pedig igyekeztek eldugni. Ahogy korábban, ezúttal is két nagy nyílás került az autó orrára, de ezeket egy széles fekete betét veszi körbe, így egyáltalán nem feltűnőek, a motor szívónyílásait pedig, amelyek korábban a hátsó kerekek felett, igazán feltűnő helyen voltak, a hátsó oldalablakok sarkába rejtették. Ennek ellenére az új Ferrari sokkal inkább tűnik utcai versenyautónak, mint bármelyik elődje: karcsúsága ellenére félelmetes jelenség, amely már álló helyzetben is száguldani látszik.

Michael Schumacher pedig így fogalmaz az [origo] írásába linkelt videón: "Una bella machina". Tényleg szép, na. Kicsiben nemrég a Hot Wheels örvendeztetett meg minket ezzel a kis szépséggel, amelynek ezúttal még a nagyobb hátsó kerekeket is megbocsátom, főleg az utolsó link fényében...

Festés sajnos csak előre jutott, így hátul elég sivár maradt a kép. Én azért valahogy megoldottam volna a helyükben a hátsó traktust markánsan uraló három kipufogóvég kiemelését, de ezektől a nüanszoktól eltekintve tetszik a kisautó. Egy jó fej kollégám mostanában a GT5-öt tolja PS3-on, és kértem, küldjön már egy-két screenshot-ot, hadd csorgassam a nyálam (mert én még csak a negyediknél tartok), és hát küldött:

Nem semmi. Ez sem. Ő egyébként BMW-fan, de azt mondta, ennyi belefér. Búcsúkép:

Szép napot!

Máris itt a folytatás, ahogy ígértem, ezúttal egy a tegnapihoz hasonló kivitelű Lancia Fulvia Coupé következik. A Fulvia szó jelentése sajnos elég kiábrándító, a modell történetéhez pedig ezúttal is internetes segítséget kértem, és e remek cikk formájában meg is kaptam, innen másolok egy keveset, de olvassátok el az egészet, érdemes!

A Lancia viszonylag későn, csak 1965-ben indította el hivatalos rali-programját, a későbbi nagy ellenfelek, a Ford és a Renault már az 1930-as években Monaco szerpentinjein vetélkedtek. Az olaszok indulásához némi segítség volt az a kevéske tapasztalat, amit az Aureliával és a Flaviával versenyző pilóták támogatásával szereztek. A Lancia első komoly raliautójává a Fulviát jelölték ki, amely gyári színekben 1967-ben a Monte Carlo Rally-n debütált, egyből egy második helyet bezsebelve Rauno Aaltonen és a Mini Cooper S mögött. Ennek ellenére rendszeresen csak 1969-től szerepelt raliversenyeken a Fulvia. Ebben az évben került az autóba az 1,6 literes, 115 lóerős erőforrás, amely nagyobb szelepeket és nagyobb karburátorokat kapott, így a Fulvia a korábbi Gr.2-ből Gr.4-es kategóriába került. A Fulvia a WRC (FIA World Rally Championship – 1973-tól máig futó rali-világbajnokság) elődjének számító IMC (FIA International Championship for Manufacturers – gyártók nemzetközi bajnoksága, amelyet 1970-1972 között rendeztek meg) bajnokságban vált igazán sikeressé, a típus első futamgyőzelmét a svéd Harry Källström szerezte az 1970-es Daily Mirror RAC Rally-n, ahol 196 párosból csak 67-en jutottak el a célvonalig. Év végén, egy ponttal megelőzve a Saabot, a Lancia csapata már a dobogó harmadik fokáról locsolhatta a pezsgőt, a bajnokságot toronymagasan uraló Porsche és az Alpine-Renault mellől. Az 1971-es szezon sikertelensége után 1972 januárjában egyből egy Monte Carlo Rally-n elért első helyezéssel nyitott Sandro Munari és a Lancia Fulvia 1.6 HF. A sikerek az év további futamain is folytatódtak, Simo Lampinen a Marokkó Rally-n, Amilcare Ballestrieri pedig a Sanremo Rally-n vezette győzelemre a kis olasz kupét.

A kilenc futamból álló ’72-es bajnokságot nagy fölénnyel nyerte a Lancia, érdekesség, hogy második helyezést, a Lanciát is birtokló anyavállalat, a Fiat szerezte meg az Abarth 124 Sport Spiderrel, ezzel kb. háziversennyé alakítva a szezont. (Érdekes egyébként, hogy a témához közvetlenül nem kapcsolódó videóban 'Lánsziának' ejtik a Lancsát.)

Nézzük akkor meg, mit sikerült összehozni 1:43-ban!

Jó ideje kerestem ezt a darabot, de sokáig nem volt szerencsém. Nem mellesleg egy ismerősömnek is megvan, és már régen meg akartam kérdezni, nem akarja-e nekem adni az ő példányát, de valahogy sohasem vitt rá a lélek, gondoltam, előbb-utóbb csak beszerzem. Hát sikerült, ráadásul elég baráti áron. A részletek számomra tökéletesek, a festés is nagyon tetszik, minden a helyén van. Egy dolgot azonban kicsit furcsállok: a valóságban elöl a belső lámpák nagyobbak (de legalábbis pont ugyanakkorák, mint a külsők), itt pont fordítva, amitől egyfajta érdekes gülüszem-effektus lép fel - ezt nem nagyon értem, miért lett ilyen, de biztos van rá magyarázat. Kiviteléből adódóan nem rugózik, nem is gurul túl jól, épp ezért inkább modell, mint játék.

Ugye igazam van, hogy nem hiányozhatott a gyűjteményből? Végül pár remek fotó az autóról, a felsők korabeliek, az alsók frissebbek:

Holnap folytatjuk, gyertek vissza!

Önző poszt következik, mivel hogy hellókarácsony. Nem mellesleg a hölgyolvasóknak talán némi segítséget nyújthat, hogy mit is vegyenek szívük szerelmének. Tehát az alábbi dolgokra lenne halaszthatatlan szükségem, nem fontossági sorrendben:

1:10-es méretben kellene a fenti Lada VFTS karosszéria, mert e cikk kapcsán kedvet kaptam. Ha Jézuska nem hozza meg, jövőre tuti megveszem. Az már megvan, hogy mit teszek majd alá, ugyanis a Nissan távos autóm pont ekkora. Távirányítós témában még összefut a nyál a számban, ha arra gondolok, az alábbi Schucotronic VW busszal játszhatnék:

De nem fogok, mert annyiba kerül, mint egy lepattant igazi. Vígasztalhatnám magam két 1:18-as amerikai vassal, az egyik a Starsky és Hutch című sorozatből lehet ismerős, a másik pedig a Hazárd megye lordjaiból:

No és persze a Legók... Az X-wing mellé szívesen beparkolnám az Ezeréves Sólymot és Boba Fett Slave I nevű hajóját is:

Vagy az egyik nagy autó mellé ezt a másikat:

És ha már egy kicsit feljebb szóba jött a Star Wars, ezeket is szívesen bebírnám, bár a kardigánt már említettem korábban is:

Sci-fi-témában jöhetne még az Avatar DVD díszkiadása, mert csak a mezei van meg:

Ezt speciel PS3-ra is elfogadnám, jut eszembe, PS3-am sincs még:

PS3 mellett Segway-em sincs, az is kéne, de lehet, hogy mindjárt inkább valami egyszerű kis quad:

És persze pár kiegészítő, SWAT-tematikával:

Szeretnék még egy ilyen carspotting könyvet is:

Egy retro pedálos Moszkvicsot - amit nyilván nem tudnék sem használni, sem tárolni:

És lehetőleg egy új sportszettet a Golfom alá, mert a jelenlegi már elég szar:

Ünneptől függetlenül pedig egy kis Jager mindig jöhet, egészség!

Hát hirtelen ennyi, kedves Jézus, szemegzess bátran, kedves olvasók, remélem, adtam pár jó ötletet, minden jót, boldog karácsonyt!

Újabb tematikus hét kezdődik, ezúttal fókuszban az olaszokkal. Felütésnek egy Fiatot találtam ki, de lesz még Lancia, Lamborghini és Ferrari is bőven. Szóval akkor az első delikvens egy Fiat Abarth 124 Sport Spider. A bemutatandó versenyautó alapjául szolgáló Fiat rövid történetét innen kopiztam:

Az 1966-os torinoi autószalonon állította ki a Fiat a közkedvelt 124-es modell első nyitott változatát, a Sport Spidert. A Pininfarina által tervezett és gyártott karosszériával ellátott új autó négyhengeres, 1438 cm3 lökettérfogatú, két vezérműtengelyes motort, ötfokozatú mechanikus sebességváltóművet és merev hátsó tengelyt kapott. Három évvel később átalakították a kocsi formáját, ennek eredménye lett a két feltűnő domborulat a motorháztetőnél és az autó orr-részének új burkolata. A domborulatok a 125 Specialból kifejlesztett 110 LE-s, 1608 cm3 lökettérfogatú motor beépítése miatt váltak szükségessé. Kisebb változtatásokat a hűtőrendszernél is végeztek, a fékeket a kocsi nagyobb teljesítményéhez igazodva megerősítették. Más, fontosabb módosításokra 1973. augusztusában került sor. Ekkor helyezték forgalomba a CS1-es változatot. Az 1800 cm3 lökettérfogatú, 118 lóerős motor 180 km/h végsebességre volt képes. A modell nagy sikert aratott. A 70-es években a Fiat több versenyen is sikerrel szerepelt, ahol 124 Abarth-Spider néven versenyzett. A kipufogógáz-kibocsátás terén nagyon szigorú amerikai előírásokhoz alkalmazkodva a Spidert 1978-ban 2000 cm3-es, 87 LE-s motorral szerelték, amelynek károsanyag-kibocsátása csekély volt. Ezt néhány hónappal később szintén egy kétliteres de, benzin-befecskendezős motorra cserélték. 1982-ben a Fiat visszavonult az amerikai piacról és így a Spider újra kapható volt Európában. Nevét azonban Spidereuropára változtatták, később pedig a Pininfarina márkajelzésével forgalmazták.

Kicsiben (1:43) ez is az újságmellékletes (Altaya) gyűjteményből van meg, hasonlóan a korábban mutatott darabokhoz, és rendszerint úgy 1500-2000 forintos áron tűnik fel a vaterán (ahonnan nekem is meglett) vagy a börzéken - ennyiért kötelező vétel.

Csodás elöl a hat lámpa, nagyon tetszik a motorháztető és a csomagtartó matt festése, klassz a rendszám, a kis leszorító bizgentyűk hátul, a tanksapka, és a remek felnik.

Jól körbefotóztam. A kis szöszökért elnézést, öreg vagyok, rosszul látok már...

Ez meg itt egy csoportkép a családi albumból - de sajnos nem az enyémből:

Illetve egy kis szocifogi:

Szép napot, jó hetet, forza Italia!

Ez is aranyos lett :)

Megint egy börzés találat:

Sti.

Egy kis móka a hétvégére:

Van, aki eddig nem ismerte?

Emlékszik még valaki a Lego ezen termékeire? Ha nem, kattintsatok tutukához, és be fog ugrani. Na, ez a poszt nem a Fabulandról szól, csak egy hangyányi részletében. Ugyanis a mai téma egy 5510-es Off Road 4X4 néven futó készlet a nem túl ismert Model Team sorozatból.

A Lego az új sorozatot 1989-ben 1986-ban mutatta be, és az egyből népszerűvé vált. Még a legkisebb készletek is viszonylag nagyok voltak, illetve szépen részletezettek. Bár mindegyikük rendelkezett megszokott Technic-jellegzetességekkel, mint pl. a kormányozható kerekek, a hangsúlyt mégis inkább a vizuális realitásra helyezték, magyarán hogy élethűek, jól felismerhetőek legyenek a modellek. Érdekességképp megjegyzem, hogy ebbe a sorozatba tartozik minden idők legnagyobb normál Lego készlete, az 5571-es Giant Truck a maga 1743 elemével.

Az én kis terepjáróm "mindössze" 285 elemből építhető meg, de cserébe tényleg megkapjuk azt, ami a Lego kínálatában nem annyira jellemző - leszámítva a liszencelt készleteket -, azaz egy a való világban is megtalálható kis járgányt.

Konkrétabban egy Toyota Land Cruiser FJ40-est:

Az összerakás okozta élvezetről ezúttal nem nagyon tudok beszámolni, mert egyben, összerakva érkezett a vateráról, de ígérem, egyszer majd jól szétszedem, majd újra jól összerakom. És hogy miért szerepel a Fabuland a poszt címében? Megmutatom:

A szabvány Lego ásó ugye sokkal kisebb, mint amit ez a durván 1:22-es méretarány megkövetelne, így eshetett a tervezők választása egy "típusidegen" darabra, de szerintem kedves érdekessége ez a készletnek... Még pár kép, hogy velem együtt gyönyörködhessetek a csodás részletekben:

És csak egy kicsit tartozik ide, de megmutatom a legújabb MB színvariációmat is a témában - az anakondást:

Köszönöm a figyelmet, jó hétvégét!

A nemrégiben egy külön tematikus hetet kapott bontom-nem bontom témához még pár adalék következik, ugyanis néhány újabb - egyelőre - bontatlan darab került a birtokomba, amelyek tekintetében még nem jutottam döntésre. Mármint nem mindük esetében. A tegnap mutatott Super T-Hunt Baja Bug egyértelműen marad bontatlan, de ti mit csinálnátok az alábbi Tomica Mercivel, amelyet két és fél doboz (jó) cigi áráért vásároltam a Közlekedési Múzeumban tartott börzén?

A HW Speed Machines McLaren F1 GTR szinte biztosan marad a csomagolásában, már csak azért is, mert a sorozatbeli társait sem bontottam ki. A kisautóról ráadásul írt már pittlaren, szóval meg tudtam "szemlélni" bontottan is:

A következő Siku VW T4 kapcsán megint nem tudom, mi legyen...

Nem mondható gyakori darabnak, bontottan nem egyszer 2000 Ft felett is kínálják, de én 500 forintért vettem, eddig mégsem vitt rá a lélek, hogy szétszaggassam az amúgy nem túl szép csomagolását... Nincs viszont kétségem az alábbi darabbal :)

Ez a VW T2 a harmadik Lesney Edition kiadású Matchboxom, amit jó ideje hajtottam, és végül az ebay-ről lett meg. Már úton volt, amikor a fórumon is elkezdte matchbox kolléga hirdetni 2 rongyért, de szerencsére az én példányom sem haladta meg nagyon ezt az árat. Nagyon tetszik a színe, az egész kivitel, nekem ennél szebb nem kell... Na jó, kell ;) Nem írom le újra, miért tetszik ennyire a típus... Nem olyan sokára lesz egy komolyabb Toyota Land Cruiseres posztom FJ40-témában (megint), amiről egyelőre többet nem árulhatok el, kedvcsinálónak mutatok egy friss beszerzést, ami Majorette:

Ez bontva egy régebbi kivitelben már megvan, igaz, vékonyabb kerekekkel, így ez is marad a csomagban. A Toyota csomagtartója egyébként nyitható, és szemlátomást a rugózással sem lehet nagy baja. Na, megint péntek, de holnap is lesz nap, legyetek jók!

Hiánypótló poszt következik, amelynek apropóját a HW Super T-Hunt-os verziójának megérkezte adja. A Baja Bug rövid története a következő:

Először is tisztázzuk, honnan jön a Volkswagen Baja név? Megmondom: a 'baja' nem más, mint 'bug eye' egyszerű rövidítése. A késő hatvanas évekbeli Dél-Kaliforniából származnak ezek a furcsa kis járgányok, ahol akkoriban igen nagy népszerűségre tettek szert a VW-alapú buggy-k, főleg a Meyers Manx-félék (amik bizony nem összetévesztendők BS és TH 'Különben dühbe jövünk' című feledhetetlen klasszikusában látható piros Pumával). Na, a Baja Bug nem volt más, mint az élelmes Gary Emory, a Parts Obsolete vezetőjének válasza a drága buggy-kra, aki az egyébként népszerű Bogár egyszerű átépítésével olcsó alternatívát kínált a kaliforniai homokdűnéken száguldásra vágyók tömegeinek, ha minden igaz, 1968-ban. Az átalakítást később egy üvegszálas kit segítségével otthon is el lehetett végezni, ezt a készletet a Miller-Havens cég forgalmazta elsőként. Az átalakítás fontos része volt a lökhárítók eltávolítása vagy legalábbis csonkolása, a megemelés, a bütykös gumik alkalmazása, illetve némi motortuning, hogy csak a leglátványosabbakat említsem.

A Baja Bug különböző megnevezésekkel természetesen a kisautók körében is hálás téma, sokan feldolgozták, ezek közül mutatok most párat. Kezdem a kis kedvenccel, a katicás Matchbox-szal, amely a gyerekkoromból való. És ugye hivatalosan Sand Digger. A kendácsolt V8-cal szerelt poros dűnekirályról a fotókat ezúttal azonban nem én csináltam, hanem egy kedves kollégám nálunk az irodában, csak úgy játékból:

Az 1983-as MB mellett a szintén ebben az évben tervezett léghűtéses HW Baja Beetle látható, abból is egy viszonylag új kivitel. Ebbe hátulra pakoltak némi bukócsövet, egy villáskulcsot, egy tűzoltókészüléket és egy kazettás magnót, amit csak azért mondok, mert megmutatni nem tudom :) Az alja viszont ennek is fém, mint az angol gyártású társának. Lapozzatok!

A 2010-es Hot Wheels-ek közül a szerintem az egyik legjobban sikerült darabról lesz most szó: íme az 1972-es Ford Gran Torino Sport!

A szintén HW Ford Ranchero miatt egy kicsit féltem, hogy majd ez is olyan keskeny lesz, de szerencsére nem lett az, pont akkora, amekkorának lennie kell, méretben tökéletesen illeszkedik a Talladega-tesókhoz és az 1970-eshez is. A színe is telitalálat, bár a belső krómot nem találom tökéletes választásnak, a lényeg ezúttal nem belül van :) Igaziban is jól áll neki a zöld szín:

És a hátul nagyobb kerekek sem hatnak annyira idegenül az autón:

A hajtás után pedig következik három korabeli sajtóhirdetés:

Régi restanciám tudom le most, ugyanis darab ideje már, hogy írtam (több helyütt is), hogy a már többször emlegetett börzés turkálósdobozból sikerült egy igazi ritkaságot lőnöm. Cabin Cruiser, ez az! Bármilyen pontosabb típusmeghatározás hiányában nem volt egyszerű ide illő képet vadásznom a netről, de valamit azért sikerült:

A Matchbox által eredetileg 1966-ban megformázott darab a hozzá remekül passzoló utánfutóval együtt 200 jó magyar forintért vándorolt át az én tulajdonomba, ami már majdnem a pittlaren által nyélbe ütött üzletekkel vetekszik. Igaz, ez már a kerekéből ítélve minden bizonnyal 10 évvel fiatalabb, és az árához képest tökéletes, attól viszont elvonatkoztatva azért látszanak rajta a sokéves használat nyomai, itt-ott össze van karistolva, a színek is fakóbbak már, mint kellene, de "ajándék" lónak ne nézd a fogát, komoly baj nincs vele:

A legutóbb mutatott csónakhoz képest ez valahogy sokkal aranyosabb. Ez köszönhető részben az alkalmazott színeknek is, de persze a kialakításnak is, helyes, hogy van egy kis kéjkabin, kedves a két kis szék felül, bár a berendezés meglehetősen puritán...

A csak dekorációs célokat ellátó matricákkal nem nagyon tudok mit kezdeni, a tetőn található francia zászló egynek elmegy, de a kis mérleg az elején számomra teljesen értelmetlen, főleg ekkorában. Na mindegy, marad :)

Bár ilyen vagy olyan formában már szerepelt a Matra Rancho a szirszarjaimon, most a negyedikei börzén talált fekete változat apropóján úgy gondoltam, mégis kap egy külön posztot, ugyanis ez is megvolt gyerekkoromban, mint megannyi egyéb elfeledett darab, így megérdemli, már csak a kellemes emlékek miatt is...

Rövid típustörténelem: a már mutatott Simca 1100 pickup-verziójának alapjaira - jórészt üvegszálas és műanyag karosszériaelemekből - épített (és így jobb híján fronthajtású) Matra Rancho megszületéséért a Matra francia tervezői (élükön Antonis Volanis-val) a felelősek, akik a Simcával együttműködve azt találták ki, nekik is hasítaniuk kellene az angol Range Rover által megalkotott új, köznép számára is elérhető off-road piaci szegmensből egy szeletet. 1977-ben mutatták be a Rancho névre keresztelt autót, de a bemutatást követő viszonylag jó teljesítménye sem húzta ki a Chryslert a csávából, így az 1978-ban eladta az egész európai érdekeltségét a PSA konszernnek, amelynek következtében 1979-től már Talbot Matra Rancho néven futott a korábbi Matra Simca Rancho. 1984-ig maradt gyártásban és összesen 57.792 autó talált gazdára. A modell jelentősége azonban leginkább az, hogy amikor aktuálissá vált az utódlása, a tervezők kitaláltak egy ún. "monospace" koncepciót flexibilis ülésekkel, de ezt a Talbot anyacége visszautasította. A Matra azonban átsétált a rivális Renault-hoz, és az ötletet eladta nekik, és így született meg a saját kategóriát teremtő Renault Espace.

Szóval a fekete változatról annyit érdemes tudni, hogy nem csak annyiban tér el a fukar posztban mutatott eredeti angoltól, hogy ez Made in Macau, hanem hogy itt a kerekek jóval keskenyebbek. Rugózik, az alja itt is fém, bár fehér, illetve szerencsére megmaradt hátul a lenyitható csomagtartó-ajtó.

A Matchbox érdekességét két dolog adja, legalábbis számomra: az egyik, hogy az alváz és a karosszéria között körbefut egy remek műanyag sáv, amely elöl magába foglalja a lökhárítót, a hűtőrácsot és a ködlámpákat, hátul pedig az ebben az esetben végre teljesen releváns vonóhorgot; a másik pedig hogy az első lámpák az "üveg" sárga műanyagjából vannak kialakítva. Ezek közül persze egyik sem egyedi eset a MB kínálatában, de nekem mégis nagyon rokonszenvesek, illetve a Majorette is kedveli ezeket a megoldásokat, ők amúgy gyakrabban is alkalmazták ezeket. Ebből a típusból egyébként korábban volt egy Siku-változatom is, de az már nincs meg, utólag bizony sajnálom, hogy eladtam, az még egy szép darab volt. A Corgi is elkészítette a Ranchót kicsiben, de az sosem tetszett, mert túl kicsinek találtam. Végül jöjjön egy újabb katalógusoldal a különböző kivitelekkel és azok műszaki adataival:

Illetve egy kellemetes lengyel csendélet:

Szép hetet!

A múlt szombati kisbörze a Közlekedési Múzeumban kapott helyet, az alábbi két delikvens pedig az azelőtti parkolóban:

Azért vettem is ezt-azt, nemsokára mutatom is őket, addig is jó hétvégét!

Nemrég szólt porsche, hogy akit érdekel, nézze meg a Realtoy verdákat a Tescóban, mert érkeztek új színvariációk és új típusok is, mint pl. a Nissan GT-R(35). Nosza, én meg is néztem, és tényleg! A típus is tetszik, többnyire a Realtoy kisautói is tetszenek, és ezúttal sem okoz csalódást a Tesco házibeszállítója:

A műanyag alváznak köszönhetően nem egy súlyos darab, de nagyjából mindene a helyén van. A választott szín is bejön, igazán jól áll az autónak ez a sötétes árnyalatú metálszürke, ráadásul a lámpák is kaptak plusz festést elöl is és hátul is:

Az ablakot mondjuk én egy kicsit lesötétítettem volna, de ezt nem panasznak szánom, csak úgy megjegyeztem. Méretben viszonylag különlegesnek számít az eddigi Realtoy autóimhoz képest, ugyanis ez jóval nagyobb, mint amit megszoktam, pont akkora, mint a korábban mutatott Undercover verzió, le is fényképeztem őket együtt, íme:

Összességében tehát tetszik, bár se nem rugózik, se nem nyílik semmije, hozza azt a színvonalat, amit egy ilyen játéktól elvárunk. Péntek van végre, jó hétvégét!

Hú, srácok, tegnap megnéztem a Skyline című új sci-fit, hát elég jó volt! Nem mondom, hogy világmegváltó újdonságokat, lenyűgöző alakításokat vagy XXII. századi vizuális trükköket hozott volna, de nagyon szórakoztató volt. A korábban olyan filmek, mint az Avatar vagy mint a 2012 vizuális effektjein dolgozó rendezők ügyesen keverték és sűrítették azokat a trendi kliséket a régebbi, jól beváltakkal, amelyek miatt az ember szája néha tátva marad a film nézése közben, vagy egyenesen kiszárad. A készítők sokat merítettek a Cloverfield-ből, a District 9-ból, a Világok harcából, de még a Mátrix második részéből is, illetve voltak jelenetek, amelyek már a Függetlenség napját idézték, de szerencsére annak az akciósabb részét, nem a nyálas patriótát.

Kicsit spoilerezek: adott egy kőgazdag feka szülinapi bulija Losziban egy toronyház tetején. Ide érkezik a két főszereplő, a csóró Jared és a csaja, mert a srác gyerekkori jóbarátja a fekának. Mellékszál: a feka nős, de ott van velük a titkárnője is mindig, akit egyébként kefél. Jared csaja pedig terhes. Meg aztán van egy biztonságiőr is. Aztán jön az invázió, rejtélyes kék fények, hipnotizált emberek, robbanások, becsapódások, majd az embereket porszívószerűen összeszedő bogárszerű űrhajók, és a szintén bogárszerű kutászdroidok, akik a nagy merítésből kimaradókat szedegetik össze (human harvest, hehe), menekülés, sikolyok, fogyó szereplők.

Naná, hogy a csalfa feka és a csaja is áldozatul esik a földönkívülieknek, akikről egy idő után kiderül, hogy a zombikhoz hasonlóan az emberi agyakra utaznak. Később azt is látjuk, mire és hogyan hasznosítják a velőt, de ezt nem lövöm le...

A szereplők nem túl ismertek, de többségük ismerős, jól teljesítenek, nincs baj velük. A film valójában egy kamaradarab, jórészt egy lakásban és egy tetőn játszódik, de a pár kitekintés elég impozánsan mutatja be az ufók pusztítását, és szerencsére nem sűrűn van olcsó érzetünk a trükkök terén.

Ellentétben a D9 (és egyetemben a Világok harca) űrlakóival ezek egyáltalán nem kommunikálnak, nem kérdeznek, csak ölnek, ráadásul néhol igen látványosan. De hála a hős emberi ellenállásnak kiderül, hogy ők sem sérthetetlenek, a végkifejlet azonban nem happy endre enged következtetni.

Ajánlom erősen, szórakoztatóan akciódús kamara-sci-fi, a műfaj kedvelői szerintem nem fognak csalódni! A csajoknak talán kevésbé fog tetszeni...

Szép napot!

Szolgálati közlemény: két éves lett a szirszarjaim!!! Az Erő legyen veletek továbbra is!

Gondolom, nem mondok nagy újdonságot, ha elárulom, nem én vagyok a nagy Chevy Van-ológus, de azért vannak olyan darabok, amik erősen tetszenek. A típus szerepelt is már itt kétszer-háromszor, de mind a Matchboxok, mind a Hot Wheels-ek közül megvannak már azok, amik kellettek, így új gyártó felé kellett fordulnom. Ez pedig a Tomica. A beszerzett példány nem egy mai darab, de szinte teljesen makulátlan, a kék metálos festés úgy ragyog, mint a Salamon töke.

Mit is jelent ez a mondás? Az 1241–1242-es tatárjárás viharai által romba dőlt ispánsági vár köveiből építtette fel az újabb veszedelem elleni félelmében IV. Béla a hatszög alakú, vastag falú lakótornyot, amit a néphagyomány később Salamon-toronynak nevezett el. A legenda szerint itt raboskodott Salamon király, akit Szent László záratott a toronyba, hogy elejét vegye pártoskodásának. A torony ablakában minden este egy tökmécses égett, jelezvén, hogy lakója még él. Innen ered a "fénylik mint a Salamon töke" kifejezésünk. László király még az évben szabadon engedte, de Salamon nem bírva magával, a besenyőket uszította az országra. Salamon valóban itt raboskodott, csakhogy a torony még akkor nem létezett az általunk ismert formájában. (forrás)

Na, a kis kitérő után akkor meg is mutatom, miről beszélek:

Asszimetrikus, mint látjátok, és ez jót tesz neki, nem mintha a fentebb linkelt darabok unalmasabbak lennének, csak jópofa, tetszik. Természetesen ez esetben is teljesen rendben van mind a rugózás, mint a gurulás, tényleg minden szempontból jól eltalált kisautó. A fém front is jól áll a kis furgonnak. Esetleg lehetne egy icipicit nagyobb...,

...de a többi Tomica modellem viszonylatában ezzel sincs bajom. Íme, ilyen egy hasonló évjáratú darab a (szomorú) valóságból:

Na szép napot!

Nem mutathatok minden nap olyan kuriózumokat, mint tegnap, ezért ma egy kicsit visszaveszek, oké? :) Az 1967-től 1971-ig gyártott izomautó Plymouth Belvedere GTX-ként debütált, és a Chrysler úgy definiálta, mint "gentleman's" muscle car". Stílusos, nagyteljesítményű autónak szánták, és ez nagyjából össze is jött. A mezei Belvedere modelltől az eltérő hűtőrács különböztette meg főleg, de a hátulja is át lett tervezve ahhoz képest - ez utóbbin egyébként a Satellite-tel osztozott. Emellett a motorháztető domborításairól, a "pit stop" tanksapkáról és az opcionálisan rendelhető speciális festésről lehetett felismerni. Alapban járt hozzá egy tuning futómű és a Super Commando 440 néven ismert 7.2 literes V8-as motor a maga 375 lóerejével, de ha a vevő rádobott még 546 dolcsit a vételárra, büszkén hazavihette a gépszörnyet kerek 7 literes Hemi-motorral is, hogy legyen mivel villogni a szomszédok előtt...

A Hot Wheels valamilyen érdekes oknál fogva hátulra is normális méretű kerekeket pakolt az első generációs GTX alá, ezáltal egy jó kiállású kisautót hozva létre, amely eleddig csak a 2010-es Mopar Mania fantázianevű ötöscsomagban jelent meg. Én egyedülálló darabként vettem meg, mivel a csomag többi tagja már megvolt mind.

A körbefutó vastag (kályha)ezüst csík felett szemcsés sötétszürke fényezést álmodtak rá a HW tervezői, amely a beltérrel harmonizáló vékony piros csíkokkal együtt igen kellemes összhatást eredményez. Szerencsére a festés nem csúszott el, bárcsak ez lenne az általános...

Összességében semmi különös, de mivel viszonylag élethű mása az igazinak, jó helye van a gyűjteményemben. Mondanom sem kell, nem nyílik, nem rugózik, tehát kvázi tipikus Hot Wheels.

Mivel jó gyerek voltam, nekem egy újabb Delorean-t hozott a Mikulás, de ezúttal tényleg egy viszonylag ritka darabot - a Tomica variációját:

A felnik a szokásosak, ebben nincs is semmi különös, de ellentétben ugye az itt már szerepelt Hot Wheels verziókkal - és hasonlatosan a szintén már mutatott Johnny Lightning-hoz - ez is időgép, tehát nem utcai autó.

Valójában nem is egy autó szolgált a modell alapjául, de legalábbis apropójául, hanem egy a japán Universal Studios-ban hely kapott attrakció, a Back to the Future Ride.

Itt van hozzá egy remek kisfilm, amely jóval többet mutat, mint amennyire én le tudnám írni ezt a digitális hullámvasút-élményt. A linken jól elolvasható a harmadik rész mini-folytatásaként megírt sztori kivonata is, illetve alább érdemes átfutni a kommenteket is: az amerikaiak követelik vissza a cuccukat! :)

 

Megmondom férfiasan, befizetnék egy körre...

Nagyobb, mint általában a Tomica-modellek, és így tökéletesen illik a Matchboxok közé :) A fő erőssége mégis inkább az aprólékos kidolgozottság és a remek minőség. Hiába, ezek a japánok már csak ilyenek. Bár a fém alvázat nélkülöznünk kell, minden más tekintetben nagyjából rendben vagyunk, sőt a valóságoshoz talán még közelebb is vannak az arányai, mint a HW-verziónak, nézzétek csak meg, milyen a kettő együtt:

A felnyitható ajtókat egy kicsit azért hiányolom. De ne legyünk telhetetlenek, ebben a méretben ez így is tök okés. Összehasonlítás végett ezúttal is kattintottam párat a Johnny Lightning időgépéről, amellyel egybevetve a két leginkább szembetűnő különbség a kis "gyertya" hátul, illetve a kerekek:

Mivel a Tomica kínálatában is vannak speckó kerekek szép számmal, azt az apróságot még igazán megtehették volna, hogy egy exkluzív szettet gyártanak alá, és akkor fokozatokkal jobb lehetett volna az összkép - de félreértés ne essék, így is nagyon tetszik a kis Delorean, nem panaszkodom, tényleg imádom!

Na minden jót!

Csehszlovák-magyar kooprodukció Zsolt_T3 jóvoltából:

Ez meg egy ide illő kép, amit nemrég találtam - repülarepüla:

Jó hétvégét!

Szolgálati közleménnyel jelentkezem újfent, de ezúttal nem a szirszarjaimat érinti a hír, hanem a szomszédos legoblogot, ami mostantól nem legoblog, hanem Kockagyár. Hajrá!

Elértünk a péntekhez, ami egyrészt remek hír (mint minden héten), másrészt pedig azt jelenti, hogy az utolsó poszt következik a SABÉKNB, azaz a 'Soha A Büdös Életben Ki Nem Bontott' kisautókkal foglalkozó tematikus héten. Az előző részek tartalmát nem linkelem, itt vannak ez alatt :) Az érzékenyebbek görgessenek gyorsan lejjebb, ugyanis lesz itt Custom Shop-os verda, illetve Maisto All Stars, és egyik sem kíméli a csicsára tuningolt autókra allergiás olvasók látóidegeit:

Jópofák az ismert Fuchs felnik, a kiemelt motorháztető, illetve a kalaptartóra épített hangszórók és erősítő. Egy ilyet igaziban is elfogadnék, az a helyzet. Azt kell (vagy legalábbis érdemes) tudni még ezekről, hogy a Matchboxoknál azért nagyobbak, és bár a feliratok 1:64-es méretarányról beszélnek, a valóság inkább az 1:55-1:50 felé közelít. Fogalmam sincs egyébként, hogy a gyártók miért nem veszik a fáradtságot, hogy egységesítsék ezeket a méretarányokat - illetve fogalmam azért van, ugyanis sok olyan érdek van azon az oldalon, amik jó részét nem látjuk, nem ismerjük, de az biztos, hogy szinte mind a végfelhasználók (azaz a gyerekek, illetve a mi, azaz a gyűjtők) érdekei előtt szerepelnek a listán. Itt van még egy hasonló darab, csak zárt kivitelben:

Majd ugyanez a tűzoltóság kötelékében, a realitásra való törekvés teljes mellőzésével, illetve alatta egy hasonlóképp elrugaszkodott tuningmentő - kidolgozott motortérrel:

Ellenpólusként egy abszolút letisztult kétéltű jön, ugyanis jó múltkor mondtam, hogy megmutatom a Schwimmwagent normális méretben is, hát íme:

Ez egy Playart modell, aminek a fellelhetősége egyre nehezebb, így az ára is kúszik szép lassan felfelé, a csillagos égig. A kidolgozás nem mondható túl részletesenek, de hozza, amit kell, az autó abszolút felismerhető, és helyt kapott pár autentikus kiegészítő is rajta, szóval összességében remek kis modell. A Corginak is vannak hasonló háborús játékai, de azok közül (egyelőre) egy sincs meg... Most viszont zárul Miki mókatára, jövő héten visszatérek a bontott kisautókhoz, remélem, azok között is találtok olyanokat, amelyek tetszenek, vagy olyanokat, amik pont nem :)

Ma elsőként egy Majorette, azaz a francia mecsboksz lesz a téma, azok közül is néhány érdekesebb darab. Illetve ez így csalás, nem mind olyan érdekes, de majd mondom. Az első egy rendőrségi vontató, amelynek a formája nagyjából talán mindenki számára ismerős, de a festése inkább más gyártók modelljeire jellemző:

Bizony, japán rendőr. A Blazer egyébként több verzióban is megjelent a Majorette kínálatában, sőt két tűzoltóval magam is rendelkeztem korábban, amiken túladtam, - és így el tudom mondani tapasztalatból, hogy ez is minden bizonnyal rendkívül jól rugózik, - de ez a darab marad, mert viszonylag különleges, nem mellesleg pedig állat jól néz ki :) Az alábbiak szerintem azonban sokkal megosztóbbak, mert ismerek nem egy, nem két kollégát, akiket a hidegrázás kerülget az úthengerkerekű Majorette kisautóktól, de olyat is, akinek ez bejön. Nem titok, én ez utóbbiak közé tartozom. Szóval két olasz csődör, amelyek közül azonban csak egyik jelvényén szerepel ló:

Ezeket a kisautókat többek között a vaterán is gyakorta látni, de többnyire csak kopott vagy kopottas állapotban, így, eredeti csomagolásukban viszonylag ritkának mondhatók, a hibátlan állapotukról nem is beszélve. És ha már úgyis elkezdtem összeszedegetni kicsiben a különböző Ferrarikat és Lamborghiniket, ezek sem maradhattak ki. Mint ahogy a Hasbro újabb kis duopakkja sem, amelyet a Tescóban zsákmányoltam tegnap, és a múltkor mutatott csomaghoz képest eltérő színekben tartalmazza a két átalakulásra képtelen Transformert, egy Autobotot és egy Álcát:

Vettem mást is, de arról majd máskor. Folytatom inkább két Sikuval, mert régóta akartam már róluk írni, de magukban nem tettek volna ki egy egész posztot, így most:

Az Opel Astra egy igen erősen hype-olt darab a Siku gyűjteményében, legalábbis Magyarországon, aminek az oka nyilvánvaló. A kisautóhoz választott színt nem mondanám telitalálatnak, a szigorúbb szemüvegemen keresztül egyenesen szarnak tűnik, de mivel ebből nemigen volt más, ezt kellett megvennem. Az Omega színe jóval decensebb, azt már egy valóságos autón is könnyen el tudnám képzelni. Hasonlóan a régebben mutatott újabbik Heteshez mindkét modellhez csomagoltak egy-egy kis műanyag közlekedési táblát, fokozandó a játék örömét. Méretben azonban sehogyse passzolnak, ezeknél még a Lego táblák is élethűbbek. Az Opel sosem kop el, ahogy azt mindannyian jól tudjuk, de a szívemhez továbbra is jóval közelebb állnak a VW kisautók, így akkor ezekkel folytatom, ezúttal a Maisto jóvoltából. De csak holnap.

Mivel a közlekedési helyzet finoman szólva is gáz, időszerű egy kis edukáció:

Miért nevezik az ónos esőt ónosnak?

Télen gyakran előfordul, hogy a felső és alsó hideg légréteg közé nulla foknál magasabb hőmérsékletű légréteg szorul. Ilyenkor a felső rétegben keletkezett hó a középső rétegben esőcseppé olvad, majd az alsó fagyos légrétegben jégdaraként vagy ónos esőként érkezik a csapadék, attól függően, hogy a részecskéknek volt-e elég idejük jéggé fagyni.

Az ónos eső olyan víz, amely folyékony halmazállapotú és 0 celsiusnál alacsonyabb hőmérsékletű (túlhűlt víz). Ahhoz, hogy a víz szilárd halmazállapotú legyen, nem elég a fagypont alatti hőmérséklet: hétköznapi esetben a hűlő víz "hibák"mentén, pl szennyeződéseken, vagy pl. az edény falánál, határfelületen kezd kristályosodni.

Az ónos eső a földetéréskor válik szilárd halmazállapotúvá, a halmazállapot-változást az ütközés indítja el, és igen gyorsan, robbanásszerűen lezajlik, megfigyelhető, hogy gyakran még el sem tud símulni a földön, minden csepp helyén kis dombocska keletkezik.

Az ónos vagy ólmos eső a magyar nyelv egyik sajátos kifejezése, amelyet már a legelső magyar nyelvű meteorológiai tankönyv (Berde Áron Kolozsvárott 1847-ben kiadott Légtüneménytana) is használ. A germán és a latin nyelvekben „fagyott”, „darás” vagy „túlhűtött esőnek” nevezik.

Az ón, illetve ónos szavunk ősi, finnugor eredetű, s egy 1138-ból származó írásos emlékben fordul elő először. Feltehetően az ősi onu, olnu szóból alakult át.

Az ólom újabb keletű szó, 1490-től szerepel oklevelekben, de a kettő jelentése csak a XIX. században különült el egymástól. Ettől kezdve jelöli az ólom az úgynevezett fekete ónt, az ón pedig az akkor még fehér ónnak nevezett fémet.

Az ónos és az ólmos jelzőt is régóta használjuk. Három olyan jelentésük van, amelyek indokolják az ónos/ólmos eső elnevezést. Egyrészt a szín, másrészt a tárgyak fémmel való befuttatása, harmadrészt e fémek nagy fajsúlya. Mindhárom jelentés jól tükröződik az ónos eső, ónos szitálás vagy az ónos idő kifejezésekben. (forrás)

Jó autózást!