Október közepén a munkahelyem és a nemzetközi Peugeot-koordinációs csapat jóvoltából volt szerencsém Párizsban járni, nem véletlenül az autókiállításhoz időzítve. Az év utolsó előtti carspotting posztjában az ott készült képeimet mutatom meg, vegyesen autókat és motorokat. De inkább autókat. Vigyázat, lesz vagy 50 kép:

A mai téma egy újabb Car Culture-sorozat, ezúttal a Cargo Carriers gyűjtőnév alatt, ami persze rögtön sántít, hiszen ez nagyjából áruszállítókat jelent, de a beválogatott kisautók közül szerintem nem egészen mind az. Kezdve rögtön a legvégén, a Honda Odyssey pl. egyértelműen inkább családszállító, bár lehajtott/kiszedett ülésekkel lehet akár legalább annyira furgon, mint versenyautó. A sorozatban megjelent kisautók egyébként mind gyönyörű kidolgozásúak, nagyon szép a festésük is, a fém aljak és a gumikerekek pedig kiválóan alkalmasak arra, hogy az egekbe emeljék a beszerzési árat, márpedig nem lehet egy ilyen pakkot nem megvenni, amikor beletettek egy olyan újdonságot, mint a Skyline Wagon! 

Persze a Transit is állat ezzel a festéssel (is), illetve a T1-es és T3-as Volkswagenek is, főleg az utóbbi a teljesen típusidegen, de látványos faberakásával (ami ebben a kivitelben szintén nem áruszállító, csak mondom), de mégis a Nissan a sztár. Szuper ez a halvány almazöld-metál szín hozzá, az apró kerekek, ahogy ül, sőt fekszik, tényleg telitalálat. Amúgy a Honda egyterűje is baromi jól néz ki ebben a színben és ezekkel a felnikkel, szó se róla, de ha már fáradtak, betehettek volna inkább valami mást, nem? Mondjuk a platós T2-est, ugyanígy feldobva valahogy... ;)

Annyi viszont mindenképpen pozitív az egyterű Hondával kapcsolatban, már az elmondottakon felül, hogy a meglévőhöz képest más a teteje, most nem egy bazi üvegtető került rá, hanem egy tetőboxot imitáló kis dombocska, és plusz jó pont jár a szélvédőre és a hátsó ablakra került extra matricázás, ez mostanában úgyis divat... A pakk pedig már egy fél éve nincs is meg (a Skyline-t meg majd pótolom, ha lesz mainline belőle), ezt is eladtam, de hogy ne maradjak teljesen gumikerekű Volkswagen szállítójármű nélkül, az alábbi párost azért behúztam egy hazai online játéküzletből, mert hát na:

Egész jó kis sorozat ez is (mert hát persze hogy sorozat, ezért is van rajta az egyes sorszám), de erős voltam, és a többi darabot nem vettem meg, ennek viszont tényleg nem lehetett ellenállni... Ugye?

A nem túl régen mutatott Toyota után ismét egy japán rendőrségi egyenruhába öltöztetett kisautó következik, mert ezeket szeretem, ezúttal egy Nissan GT-R:

Mit lehet mondani, szokásos Tomica-színvonal, rugózik, nyílik, minden apróság kifestve, még ha a pontosság itt-ott nem is sikerült 100%-osra, de az összhatás kárpótol. Belül az első ülések kimondottan szépre sikeredtek. A széles fekete felnik jól illeszkednek a kocsi alá, jobb választás, mint a vékony egyenkerék, az biztos. Az év vége egyébként Nissan-fronton meglehetősen erősre sikeredett, beesett ugyanis egy zöldmetál R34-es, két bordó R33-as, két fehér R30-as, illetve meglett az R32 is:

A zöldet, a bordót és a fehéret nem bontottam ki, utóbbiakból 2-2 példány ment a dobozba egyből, a kékből szintén érintetlen maradt kettő, de a poszt érdekében egyet azért megszabadítottam a bliszterétől, szerintem ezt megérte körbefotózni. Tetszik ennek a kisautónak a visszafogottsága... Nem tudom elégszer elmondani, mennyire hálás vagyok a Hot Wheelsnek, hogy a sok guruló vécécsésze meg egyéb baromságok mellett (és ellenére) képest ezt a vonalat ilyen kitartással végigvinni, ami persze nyilván racionális üzleti döntés is valahol, mégis mintha hájjal kenegetnék a magamfajta japánbérenceket. És ha még ezek után is lenne kedvetek szép Nissanokat nézegetni, javaslom a következő linkeket innen a blogról: ezt, ezt, ezt, ezt és ezt. Sayonara!

Jelentem, pont ma 10 éves a blog, az első poszt percre pontosan ennyi idővel ezelőtt jelent meg. Most belemehetnék mindenféle (kizárólag számomra) érdekes statisztikába, mi minden történt velem és körülöttem ez idő alatt, hány autót vettem és adtam el, hány új gyerekem és munkahelyem lett, ilyenek, de ezeket most hagyjuk. Na jó, annyit talán még érdemes megjegyezni, hogy úgy 2750 poszt született, ami talán szép számnak mondható... Az évfordulóra egy elég komoly dolgot tartogattam. Nem mondom, hogy a gyűjteményem legdrágább darabját, mert kicsivel több mint egy éve megvettem az új Lego UCS Millenium Falcont (befektetésnek, és egyelőre elég rosszul áll), annál pedig csak az igazi autóim értékesebbek, szóval nem a top, de bizonyos szempontból mégis az. Biztosan emlékeztek a korábban a blogon is bemutatott drága Hot Wheels sorozatokra, amelyekben fémalvázas, gumikerekes kisautók voltak, mint például az Air-Cooled, a Race Day, a Modern Classics vagy a Cars & Donuts. Nem véletlenül ezeket hoztam fel, ezek ugyanis mind a Car Culture gyűjtőnév alatt mennek, amelyhez a HW kihozott egy ún. Premium szettet, amely csak a Red Line Club tagjai számára volt megvásárolható, és a felsoroltakhoz (és még egyhez, ami nincs meg) tartalmazott egy-egy nulladik sorozatszámú kisautót, persze az adott tematikához illően. Ha nem lenne világos, mutatom:

Na ezt sikerült megvennem az ebayről elég sok pénzért, ugyanis a készlet lényegében pár nap alatt elfogyott, és ha megnézitek, most hogy mennek, akkor látjátok, miért volt érdemes még az elején lecsapni rá. Szerintem ez nagyon klassz ötlet volt a Hot Wheelstől, nyilván minden komolyabb gyűjtő azonnal rápörgött, és mint látjátok, az olyan komolytalanok is, mint én - ráadásul ebben az exkluzív szettben legalább két iszonyú jól eltalált kisautó is van, a Typ3 és a Datsun. Ez utóbbi egyébként már magában is 100 dollár környékén volt kapható áprilisban. Ami főleg ennek a fényében megdöbbentő:

A Gulf-dekoros Camaro jó kis adalék a saját sorához, abban ugyanis eredetileg nem szerepelt amerikai autó, a Mustang talán ugyanezért került beválasztásra a modern klasszikusok közé, bár szerintem lehetett volna ennél jobb ötletük, a Race Day-ben két japán is volt, így a Datsun némileg érthetetlen választás, hacsak nem feltételezzük, hogy a HW nagyon is képben van az 510-es gyűjtők körében tapasztalható (és valahol irracionális) népszerűségével, a Mercury viszont tökéletesen illik a Redliners-ek közé, és a Mooneyes-dekorációval ellátott drag Typ3 is jól passzol a saját sorába, bár én anno a posztban a Transportereket hiányoltam innen.

Szóval itt van most ez a szett, és hát az a nagy helyzet, hogy nem tervezem megtartani. Az ugyanis a tervem, hogy várok mondjuk 10 évet, és majd akkor, ha azt látom, hogy az ára felment a Holdig, jól eladom. (UPDATE: nem vártam ennyit, másik projekt miatt már augusztus elején eladtam ezt is, és vérző szívvel szinte az összes gumikerekes HW-szériámat.) Ahogy a bevezetőben említett Falcont is. Nem akarok igazából semmilyen számvetést az elmúlt 10 év gyűjtését illetően, de az biztos, hogy a sok haver, barát és öröm mellett, amit hozott, nagyon sok pénzt és időt is vitt. Nem csak a kisautók, hanem minden más szirszarom, beleértve még a Volvót is, vagy anno a Merci buszt. Úgy gondoltam, hogy most itt az ideje, hogy hozzanak is valamit a konyhára. Persze, a sok év alatt sokszor el is adtam nagyon sok mindent a gyűjteményemből, és volt pár igen jó üzletem, összességében azonban az összes bizniszelésem mérlege minden bizonnyal erősen negatív. Úgy tervezem, hogy ez a csúcs-szett és a Sólyom ezt majd nem csak hogy szépen visszabillentik, hanem erősen pozitívba tolják. (Tehát most már csak az UCS segíthet.)

Remélem, megértitek, és biztos vagyok benne, hogy sok hozzám hasonló gyűjtőben számtalanszor felmerült, hogy hagyni kéne az egészet a francba, sőt ezt többen meg is lépték körülöttem. 10 év gyűjtés egyébként nekem is bőven elég volt, és kb. már fél éve nem is vettem semmi komolyat, szóval könnyen lehet, hogy jövőre már egészen másról fog szólni a szirszarjaim blog, de még semmi nem biztos... Tekintsétek most ezt tehát egyfajta búcsúposztnak, bár nem fogok eltűnni, ígérem. A minden jót!

Hanem a nyári Mikulás, augusztusban lett ugyanis az enyém az alábbi 50. évfordulós HW-szett, amely a klasszikus, 1968-ban elsőként megjelent 16 db Hot Wheels autó ("Sweet Sixteen") közül tartalmaz öt újragondolást, kis emblémákkal gazdagítva:

A csomag négyötöde Amerikából érkezett egy kedves ismerős jóvoltából, a maradékot (a lila Bogarat) itthon szereztem be az augusztus végi Váci úti börzén, hogy teljes legyen a sor. Egyébként úgy is meg lehetett szerezni Magyarországon, hogy egy online játékboltban X Ft érték feletti vásárlás esetén adtak egy-egy darabot ajándékba, de ezzel a lehetőséggel nem tudtam élni. Igényes festésű, szép, fémaljú kisautókról van szó, az eredeti sorozatot idéző redline, azaz piros csíkkal ellátott kerekekkel, és mindegyik oldalán ott van az 50. évforduló emblémája. Így ez már a sokadik olyan kis sorozat, amit ezen eseménynek szenteltek, ha emlékeztek, az első ilyen a Zamac sor volt itt a blogon, de tudok mutatni egy olyat is, amiből csak egyet vettem meg:

Amit még mondani akartam a fenti kis redline-emléksorról, hogy a csomagoláson elhelyezett grafikák nagyon helyesek ebben a stílusban, így összességében egy rossz szavam nem lehet a Mattelre, kitettek magukért. Esetleg lehetett volna a sorozat 5 helyett 16 tagú ;) (A poszt, ahogy a bevezetőben írtam, augusztusi. A frissítés pedig már novemberi, így teljesüljön minden kívánságom...)

Mutattam már Fisker Karmát itt, illetve volt szó róla emitt, úgyhogy tessék, itt van még egy:

Látszik az ilyen témájú posztok gyakoriságán is, hogy nem sűrűn fut bele az ember ilyesmibe Magyarországon... Ehhez képest a Mammut előtt fotózott taxisárga Ferkó tucatautó:

Nem is beszélve egy őszikék Corvette-ről:

Na minden jót, bírjátok ki, már nincs sok hátra...!

Hát eljött a december is... Erre a hónapra tartogatok még egy nagy durranást, de addig is hadd mutassak egy remek 50 éves évfordulós sorozatot, amelybe nagyon klassz kisautókat pakolt a Hot Wheels, ráadásul nagyon klassz kivitelben - fém alvázzal, gumikerékkel, és minden igényt kielégítő, részletes festéssel. Ezek azok egyébként, amikre a Zamac-os posztban utaltam. Két hullámban jöttek ki, az első kör április végén jelent meg Magyarországon (igen, itthoni beszerzés, ami nagy szó, egyébként a hivatalos közlemények csak júniusra ígérték, de a Datsunért eléggé meg kellett küzdeni) öt autóval: ’56 Chevy, ’60s Ford Econoline Pickup, ’71 AMC Javelin, ’71 Datsun 510 Wagon és Custom ’69 Volkswagen Squareback. A szeptemberi eresztés pedig újabb öt kisautót hozott: ’55 Chevy Bel Air Gasser (ilyenem nem is volt korábban), ’65 Ford Galaxie (ez nem volt meg eddig, csak Matchboxban), ’69 Camaro, 1978 Dodge Li’l Red Express és Volkswagen T1 Drag Bus. Mutatom:

Természetesen mindegyik nagyon jól néz ki, a kartonon is jól mutatnak, igényes, egységes a sorozat, bejön. Az első hullámban megjelent kisautók közül talán az AMX-et emelném ki, aminek szerintem különösen jól sikerült a dekorációja, a Volkswagen és a Datsun is telitalálat, de a maradék kettő is rendben van. Az itthon november közepén megjelent második eresztésből nálam a Galaxie a favorit (favorit, érted), és nem csak a kiváló Gulf-festésnek köszönhetően. A VW drag mindig nagy öröm, amikor valamilyen formában megjelenik, nyilván a második ötös nagyágyújának szánták, de a túlzóan nagy hátsó kerekek miatt ez a modell egyébként nem kedvencem. A Camarónak viszont különösen jól áll a tető eltérő festése. Mindegyik alá igényes felnik kerültek, amik általában is, de a konkrét esetekben is jó választásnak bizonyultak, szóval pofás kis gyűjtemény ez, nem bántam meg, hogy beszereztem mind, és azt sem, hogy még nem is adtam el őket ;)

A poszt címe simán lehetett volna Ronda, de finom is, mindegy, majd azt ellövöm máskor. A mai batárunk egy Mercedes GLE Coupé, idei Matchbox, valós autó alapján, tehát örülünk. Az autó viszont ronda, nagyban is, kicsiben, ez van, úgy látszik, mégis van ilyen holmira igény - és lám, én is megvettem, szóval jól számoltak a Mattelnél. Vályi Pista remekét viszont nem hagyhatom ki: "Számomra rondák, mint a lóharapás, mert ekkora felületen egy grammnyi eleganciát nem képviselnek, de azt megadom, hogy az X6 borzalmasan ortopéd formájához képest a GLE kupé legalább megpróbálkozik vele, hogy a feneke könnyed legyen. Annyit érnek el vele, mintha elkötnék Fekete László lábát, de itt már az igyekezetet is értékelni kell. A hazai gésák így is cuppannak erre a zokniba bújtatott dísztökre." Telitalálat. Nézzük akkor kicsiben:

Hát, lehetne nagyobb. Ez ugye a való világban egy batár, MB-ként viszont akkora, mint kb. az összes többi, így hát egymáshoz képest nemigen arányosak - de ez a téma már forgott itt párszor, nem akarok újra belemenni, megvan az oka, ezt kell szeretni. Úgy egyébként szerintem jól eltalálták, klasszak a sárvédőívek, ki lett festve a kisautón ez-az, és nagyon jók alatta ezek a kerekek. A színválasztás visszafogott, nem is kívánok mást, szóval korrekt munka, de semmi extra. A kis Mercit (bocs, Merciket) egyébként a KIK-ben vettem, ekkortájt (június legeleje) csináltak ugyanis egy nagyobb akciót Hot Wheels és Matchbox modellekre, előbbieket 490-ért, utóbbiakat 290-ért (!) vesztegették, így a gyűjtők és viszonteladók egy emberként rohanták meg az egyébként elég ritkásan fellelhető üzleteket, hogy betárazzanak olcsó MB-ból. Nekem az alábbiakat sikerült, illetve négy másikat még vettem a gyerekeknek, de azok nem a blogra való típusok ;)

Ezüst Karmannom már volt amúgy korábbról, még valamelyik börzén vettem (majdnem négyszer ennyiért), de ennyiért nem volt kérdés, vettem még hármat, hogy jusson a kölköknek is. A piros Country is tetszik, de sajnos abból csak egyet találtam. Mondjuk ez így is remek, mert másodkézből ezeknek a felkapott kisautóknak valahogy mindig baromi magasra felmegy az ára. Főleg a Volkswageneknek... Andris segítségével pedig a poszt főszereplőjéhez hasonló színben és kivitelben további két darabot is tudok még mutatni:

2002 után újra megjelent egy Matchbox Cadillac Escalade, a 2015-ös évjáratú. Kevésbé drabális, ez tény. Méretben ez is alulmúlja szerintem a reális elvárásokat, már ami a kisautót illeti, de egyébként korrekt munka, jó szín, jó kerék, kifestett részletek. Tetszik.

Ez meg itt egy Mazda CX-5, amit bizony igaziban is szívesen elfogadnék, bár a nagyobbik, a CX-7 jobban tetszik. Itt ugyanúgy oldották meg a műanyag kerékíveket és küszöböt, mint a Merci esetében, és aránylag jó munkát végeztek, nem zavaróan nagyok a rések. Ez a felni pedig mindennek jól áll, én sem tettem volna mást alá. Nem egy nagy csoda, de normális áron nem volt kérdés, hogy kell-e, hiszen echte Matchbox, valós autót mintáz, ami ráadásul japán, szóval örülök neki, még ha szerintem nem is lesz belőle klasszikus darab...

Na minden jót! 

Mindkettőt szeptember 15-én lőttem, az egyiket Mátraházán, a másikat otthon, az utcánkban:

Egyik jobban tetszik, mint a másik ;)

A hónap utolsó Honda-hétfőjének témája egy itthoni beszerzésű nyolcas szett a Hot Wheelstől, a BMW-, Porsche- és Lambo-sorhoz hasonlóan egy márkára fókuszáltan, a csomagolóanyagot igen takaros grafikával felturbózva - ami egyébként pont a legnagyobb erőssége a kis gyűjteménynek:

Valójában nincs túl sok újdonság az idén március végén beszerzett csomagban (itthon vettem, jó magyar forintokért), hiszen két kivétellel mindegyik megvolt eddig is a gyűjteményemben, de így egyben még úgy is képes voltam megvenni a szettet, hogy az említett két darab nem is igazán tetszik: Odyssey itt szerepelt, CRX itt és itt, ezzel a poszttal pedig rögtön hármat is kipipálhatok, végül pedig az EF Civicet itt mutattam (a 2016-os Type R-t meg emitt, idén januárban, de ez most mindegy). A HW-nél 2008-ban debütált Honda Racer és a tavalyelőtti bemutatású Monkey kismotor tényleg nem hiányzott eddig, de nélkülük a szett lenne hiányos, így befogadtam őket is, végül is van hely... A bekerült kisautók dekorációja nem túl különleges, bár a narancs coupé elég vagány, jobban néz ki, mint az én régi kékem, és nincs is rajtuk semmi olyan extra (fém alj, gumikerék, extra felni, bármi), amitől sokkal többek lennének mainline társaiknál, kivéve persze a kartonokat, amiket már a bevezetőben említettem, és szerintem nagyon jól sikerültek, és ahogy írtam, ezek adják szerintem a készlet legnagyobb vonzerejét. És a némileg magasabb ár apropóját. Ahogy a poszt elején említett többi készletnél is. Még lenne pár tippem, milyeneket lehetne kihozni, de szerintem tudják nélkülem is - illetve léteznek is olyan tematikus sorok (Mustang, Camaro), amiket nem vettem meg, szóval hosszú út áll előttem. Még mindig, így a 10 éves jubileum felé közeledve is...

Már öt év is eltelt az első GT86-posztom óta, igaz, az egy Scion volt, mindegy, aztán volt itt egy csodás Tomica is, az már rendes Toyota volt, sőt egy bonustrack is megjelent egy Realtoy kisautóval. Legfőbb ideje tehát, hogy mutassak belőle egy japán rendőrt ;)

Az augusztus végi börzén szerváltam, kemény 2000 magyar forint volt, ami szerintem baráti, pedig az eladót előtte nem is ismertem. Ugyanez az ebayen ekkortájt 4-5000 között ment, szóval örültem nagyon, persze nem csak emiatt. A doboz nem az ismert piros-fehér kombó, hanem oldalt fekete, ami szerintem jól néz ki, de fogalmam sincs, hogy ez valami limitált széria-e vagy sem, mindenesetre a kisautó nem egy nagy truváj, sőt meglepő módon - és a megszokottól eltérően - sajnos rendelkezik pár kisebb pontkopással, pedig én szabadítottam ki a celofánból, tehát nem játszott modellről van szó. De nem vészes. El tudom képzelni, hogy amúgy fennakadt pár darab valamiféle minőségi ellenőrzésen, és azért került ilyen baráti áron piacra, a fene tudja. A kisautó természetesen rugózik, és nyithatók az ajtók, a lámpák is a Tomicáéknál szokásos ezüst festést kapták, szóval nincs itt semmi látnivaló. Érdekesség még az, hogy a dobozon látható feliratok közül fent a harmadik sort el tudtam olvasni: Toyota 86 Patorooru Kaa, azaz patrol car. Jó vagyok? ;)

Folytatom a novemberi Honda-hétfőket, és megint egy remek Matchbox Civicről lesz szó, meg akartam ugyanis mutatni rendesen ezt a darabot is, ha már jó múltkor ezt elmulasztottam. Az április közepi Mecha-börzén nem vettem túl sok kisautót, ami általánosságban persze jó hír, de hogy pótoljam a korábbi (2011-ben beszerzett) piros ufó Civicem, amit sehogy sem találok azóta sem, ezt a fehéret nem hagyhattam ott. Sőt igazság szerint egy előre egyeztetett üzlet volt ez, amit aztán a börzén bonyolítottunk le személyesen, de ez mindegy is, a lényeg, hogy annyi év után újra a kezembe vehettem ezt a meglehetősen jól sikerült kis Matchboxot.

Lényegében hibátlan, de bontott állapotban. Sajnos ezeknek a Hondáknak az ára meglehetősen magasan van már, bár az RS6-os Audi szintjét még nem éri el, mégis furcsa egy kicsit, hogy úgy egyébként egy semmi extra kisautóról beszélünk, ami simán lehet, hogy idén vagy jövőre mondjuk újra megjelenik, mondjuk egy hatchback ötöspakk részeként... A valóságban ez a Civic nyolcadik generációja (itt az összes), és mint az elődei, sokak szerint ez is jó és tartós konstrukció, még ha a formaterve erősen megosztóra is sikerült. Én sem vagyok annyira oda érte, ezt valahol régebben írtam is, hogy engem pl. belülről sem igazán győzött meg, de lehet, hogy csak maradi vagyok. Kicsiben mindenesetre örülök neki, jó az, ha van egy ilyen a háznál. Sayonara!

Budapest, Madách tér, nyár, két Harley.

11:11-én kinéztem a pestlőrinci piacra, ahová az év utolsó veteránbörzéjét hirdették meg nemrég. Elég sok szép dolgot láttunk, de igazándiból főleg csak nyálat csorgattam. Ilyesmikre:

Na jó, egyvalamit vettem is, de az nem olyan érdekes, hogy ide kitegyem ;)

Egy idei új Matchbox modell következik, amit szerencsére ebben az egyszerű, mégis kívánatos szürkében hoztak ki, aminél jobb döntés nincs is, ez így nagyon jól néz ki, ahogy igaziban is ebben a színben. Emitt szerepelt egy Type R carspotting nem olyan régről, itt meg egy korábbi modell kicsiben, sőt arról is van spotting, és akkor az EF, emlékeztetőül - nagyjából ezek teszik ki a blogon a Civic-történelmet, amelyhez most egy újabb fejezet adódik. Április 4-én vettem egyébként, és erre azért emlékszem ilyen pontosan, mert 5-én írom a posztot. Mint minden új modell esetében, itt is fennállt, hogy sokáig kellett keresni, míg meglett, mert nem voltam hajlandó kifizetni a különféle csoportokban 1200-1500 forintos áron kínált darabok indokolatlan hype-felárát, de a türelem ezúttal is Hondát termett:

Mit mondjak, nekem ez így jó, ahogy van. Ez a fajta felni nem a kedvencem, de kétségkívül nagyon jól áll a kisautónak, főleg hogy nem a megszokott ezüst. A részletek a kocsin kaptak extra festést, ami rendben van, de kellett is, mert pl. az i3-as BMW-hez hasonlóan ha nem színezik ki hátul a lámpákat, azok teljesen el is tűnnek, szóval ez kötelező kör volt. A másodpéldányom bliszterén meg tudom mutatni, hogy szerepel rajta egy 65. évfordulós logo, de sajnos az ármatrica is, ami miatt mindig felbaszom magam, hogy ezt mi az anyámért nem lehet hátulra ragasztani - bár ez még mindig jobb, mint amikor a lopásgátló tüskével át is szúrják a kartont. Mint látjátok, a fotón még egy Batman-Lambo is helyet kapott, de abból a sorozatból csak ezt vettem meg, legfőképp a színe és a karton miatt - itt is jó a szürke, főleg így, mattban:

Így az év vége felé, gondolom, már mindenkinek megvan a kis Honda, aki szerette volna, így nem mondom, hogy futás megvenni, de remélem, így utólag is velem együtt örültök, hogy a kisautó-gyűjteményem egy újabb normális Matchbox-szal gyarapodhatott...

Múzeumok Éjszakája idén is volt, "szokás szerint" voltunk a Rendőrmúzeumban is, ez bevált program, kiváltképp gyerekkel. Láttunk kutyás és "bunyós" bemutatót, volt tenyérlenyomat-vétel, illetve az alábbi oldtimereket is lencsevégre tudtam kapni:

Utána még az Aeroparkban rendezett autóztatós Parkoló Parádét néztem meg, azt már egyedül. Az elsőről itt írtam, az nagyon bejött, aztán emitt, most viszont új volt a helyszín, más a közeg. Elég későn értem ki, már sötét volt, így képeket sem nagyon tudtam csinálni, kettőt azért mutatok:

(További képek a TC jóvoltából itt és itt.) Autóztatós találkozó volt, ahogy írtam, ami azt jelenti, hogy az érdeklődők hely és kedv függvényében beülhettek érdekes autókba, amelyek kedves tulajdonosai elvitték őket egy-egy kisebb körre - nekem így két autóval is sikerült utaznom, az egyik egy Volkswagen T1 tűzoltó volt, később meg egy nem túl régi rövid Land Rover Defender. Az elsőről itt egy fotó Andristól, alatta pedig egy rövid kis videóm is van:

Mindkettő nagyon tetszett, a tűzoltóban történt utazás nagyon nagy élmény volt, ezúton is köszönet a tulajnak, és persze a szervezőknek!

Az van, hogy vége lett a projektnek, de nem most, hanem még július legvégén, sikerült ugyanis egy nagyon kedves gyűjtőtársammal megállapodni, aki egyben átvette a maradék mennyiséget, így végül az a terv, hogy majd minél több készletet összerakjak, és a nagyobb pénz reményében külön-külön adogassak el, megborult. De így sem baj, mert jó pénzt fialtak a lényegében tehát kilós legóként eladott cuccok, és az idő, amit foglalkozgattam az eddig bemutatott készletek összeállításával, jól telt. Pár képet még mutatok:

Ez itt fenn a múltkor már tárgyalt midi-scale Falcon, amelyről jól láthatóan hiányzik egy kerek, matricás elem felülről. A másik hiány pár láb alulról, 6 helyett 3 lett csak meg, de azokon is viszonylag stabilan állt. A kék tároló meg tele minifigekkel, többségben Star Wars-témában. Erre még visszatérünk.

Ezek a nagy halomból egy zacskóba már általam kiszelektált megkezdett vagy félbemaradt Star Wars-készletek, jó pár érdekességgel, mint amilyen Jabba sivatagi "csónakja" is, amiről Luke-ot próbálták a Sarlacc szájába tessékelni.

A snowspeeder már volt a blogon, itt csak azt akartam megmutatni, hogy járt hozzá taun-taun és két Snowtrooper is, no meg még két felkelő katona is, szintén téli szerelésben, de ők lemaradtak a fotózásról. A háttérben látható Gunship saját. 

Szóval a minifigek: elég sok volt a kupacban, az összeset nem is szelektáltam ki, bár tervben volt, hanem inkább csak a nagyobb témákat pakoltam egybe, mint a Star Wars és a Gyűrűk Ura. Plusz pár Karib tenger kalózai. Elég impozáns csapat jött itt össze, két tételt emelnék ki: köztük van Amidala a díszes ruhájában, ami jóval 10.000 Ft feletti értéket képvisel már, illetve a kettővel fentebb említett tatuini készletből származó álruhás-maszkos Lando Carlissian, amely szintén elég ritkának számít. Threepio fekete alteregója tudtommal a Halálcsillag készletből származik. A City-készletek figurái is jó sokan voltak, de mint írtam, azok maradtak a kupacban.

Két további kép SW-os figekről: ilyen kisebb plate-ekre gyűjtöttem a nagyjából összetartozókat, de szerintem a kis kiegészítők összepárosítása nem sikerült teljesen jól, illetve maradéktalanul. De ezek szerintem még így is jól néznek ki együtt.

Egy barlangi troll! Ez nagyon tetszik nekem, de mennie kellett. Mellette a cápasrác csak a méret szemléltetése miatt látható a képen. Szóval sajnos vége lett, bár a feleségem szerint nem sajnos, a nagy dobozok és zacskók elég sok helyet elvettek a gyerekszobából, ő inkább örült, hogy egyben el tudtam passzolni a kontingenst. Nem tudtam meggyőzni, hogy csak kábé még fél évet kellett volna kibírni, hogy a nagyobb készleteket ki tudjam válogatni és összerakni :) Na, mindegy, jó móka volt így is.

A Magyarországon csak (ma már alig-alig fellelhető) első generációs Honda Jazzként ismert mini Honda tavaly debütált a Hot Wheels kínálatában, de mindjárt Turbóként, versenyautóként. Mezei kivitelben is nagyon kívánatos szerintem, így meg egyszerűen ennivaló, simán elfogadnék egyet otthonra, ha ilyet egyáltalán lehetne szerezni itthon. Vagy bárhol... Mindegy, marad a kicsi, amivel szerintem nagyon jó munkát végzett a Mattel:

Ez a fenti példány viszonylag könnyen és gyorsan meglett az itthoni megjelenése után, a december eleji börzén sikerült beszereznem ugyanis, tényleg csak pár nappal (esetleg héttel, nem tudom) az első itthoni fotók feltűnése után. Korrekt kisautó, klassz a dekoráció, és ebben a színben nagyon fotogén. Nagyon tetszenek ezek a kerekek is, remélem, egyre több Hot Wheelsen meg fog jelenni a jövőben. Ebben a hónapban amúgy minden hétfőn Hondás poszt jön, csak mondom. Gyertek, olvassatok!

Visszatérő téma (sic!) a blogon a Vissza a jövőbe ikonikus autója, a Delorean DMC, illetve az abból származtatott időgép, és ez így van jól. Először 2009-ben szerepelt itt az utcai változat, amely poszt egyébként az első olyan írásom volt, ami kikerült az Index főoldalára, 2010 decemberében már az időgépet is meg tudtam mutatni a japán Tomica jóvoltából, majd a rá következő márciusban már a Hot Wheels is felzárkózott az időgéppel, utoljára pedig tavaly júliusban volt téma a sirályszárny-ajtós verda - pont itt volt tehát az ideje, hogy szülessen egy újabb poszt. Az apropó persze az, hogy Tati barátom segítségével, aki Japánban járt, meglett a Tomica legújabb változata, amely a filmsorozat harmadik részének autóját dolgozta fel:

Itt ugye láthatjuk az autó elejére applikált 50-es évekbeli áramkört, de a fehér oldalfalú gumik is segítenek elhelyezni a kocsit az időgépek sorában. Hátul megvan Mr. Fusion, amely ugye ebben az esetben nem üzemel, de az összkép miatt nem elhagyható részlet. A kisautón nagyjából minden a helyén van, még egyedi felniket is kapott, igaz, a dísztárcsákat nem tudták normálisan reprodukálni, de így is tetszetős a végeredmény. A filmhez képest nem stimmel a lesötétítés, de nekem bejön. Rugózik és remekül gurul, de ennek a kipróbálása csak kötelező kör volt, a Tomica modellek esetében ez általában adottság, ráadásul valószínűleg a tesztkörön kívül ez a kisautó már soha sehova nem fog gurulni :)

Annak, aki nem irtózik a nemzetközi rendelésektől, bátran ajánlom a beszerzését, még emberi áron meg lehet szerezni az ebayen, 3000 Ft környékén volt, amikor utoljára néztem (szerencsére úgy, ahogy én hozzájutottam, sokkal kedvezőbb volt az ára, 700 jen), ellenben a bevezetőben linkelt kis társát 10.000 alatt már nemigen lehet találni, szóval idővel ennek is növekedhet még az ára. Meglátjuk. Na minden jót, gyertek máskor is!

A másik nagy kedvenc is megérkezett Miki mellé:

Lego faroktoll, ez a nem mindegy! Egyébként az igazán nagy durranás most jön, ugyanis meglett az évfordulós, limitált retro rendőrfigura is, aminek nagyon-nagyon örülök:

Hát lehet ezekért nem teljesen odalenni...?

A mai poszt egy kicsit szokatlan, mert számomra ismeretlen területre visz: ilyen régi autókat nem gyűjtök kicsiben, szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan kisautóm van, aminek külön vannak a sárvédői - már ha a Bogarakat nem számítom ide. Az idén év elején megjelent 1933-as Plymouth (Model PD Deluxe 4-Door Sedan talán, de ez aztán végkép ingovány) azonban mégis megtetszett, így nem hagytam ott az üzlet polcán. És még rendőr is!

Igazából a két fényszóró ellustálkodott imitációján kívül semmi baj nincs vele, sőt kimondottan klassznak tartom ezt a kisautót, kiváló színválasztással. Oldalt kapott némi kiemelést a négy kilincs, ez jót tett az összhatásnak, elöl-hátul azonban semmi, pedig egy-egy ezüst és piros pötty talán már nem lett volna olyan nagy fáradtság (és pénz), de ezt ők tudják jobban, nyilván. A kerekek tetszenek, sokkal jobban ráadásul, mintha küllősek lennének, így adnak némi plusz marconaságot a kisautónak, ami rendőrként nagyon is releváns elvárás. A 699 forintos (szerintem túlzóan magas) ár ellenére két másodpéldányt is eltettem, majd az idő eldönti, volt-e értelme... Minden jót, erőt-egészséget!

Nagyon nem akarok a téma szakértőjének a szerepében tetszelegni, nehéz is lenne, ezért már az elején le kell szögezzem, az igazi autóról innen és innen lopok, Magnus Walkerről pedig itt olvashattok egy jót magyarul. Szóval akkor az ikonikus 277-esről:

Az autó különleges Magnus gyűjteményében, ez volt ugyanis élete második Porschéja, és immár 15 éve használja és fejlesztgeti. Olyan ez neki elmondása szerint, mint egy kedvenc pár bakancsa vagy farmere, és ennyi elég is neki, hogy ne akarja sohasem eladni. Mindegyik autóját használja egyébként, de ezt a darabot a legtöbbet. 200 lóereje még épp uralható, és Magnus szerint a kocsi tökéletes átmenet egy utcai és egy pályára készített versenyautó között. Évente 50 pályanapot jár meg vele, és eddig összesen 300-on vannak együtt túl. Eleinte a motorcserék tesztautója volt, volt benne 2.4-es, 2.7-es és 2.7-es is, jelenleg egy 2.6-os erőforrás dolgozik benne, amely egy volt versenyautóból származik. Sosem akart belőle 400+ lóerős szörnyet építeni, a cél az élvezetes vezethetőség volt mindig, ennek rendelt alá minden módosítást a tulajdonosa. Az egész kocsi az egyszerűségről szól. Kevés lóerő, könnyű súly, ültetés, komoly fékek, kábé ennyi. "Some cars go, and others stay," mondja, és bizonyos, hogy a 277-es még marad egy darabig. "The car is about the freedom of the drive on the open road." Nála tehát ez a személyes szabadságának megtestesítője.

Nézzük akkor, mit bírt ebből a Hot Wheels kihozni:

A korábban a témában mutatott 356-oshoz hasonlóan ez is egy mainline kivitel, ami lényegében a semmi extra szinonimája lehetne, mégis az a helyzet, hogy semmi szégyellnivalója nincs a szilveszterkor mutatott speckó kivitelhez képest (vagy a modern klasszikussal összevetve), pedig a Track Day sorban megjelent változat még gumikerekeket is fel tud mutatni. Itt egyébként talán pont a négy kerék a leggyengébb pont, de az is inkább csak úgy, ha az igazi autóval akarjuk összevetni - a valódi Fuchs-felnik imitációja nem egy hálás feladat, lássuk be, bár van olyan, ahol ez sikerült. Mindenesetre így is elég dög, és ismerve Magnus stílusát, a kisebb festékhibák nem is olyan zavarók ;) Egyszerű, vagány, széles és lapos, és ez utóbbi tulajdonsága nagyon fontos, a kisautók nagyon sok esetben itt véreznek el, de szerencsére a HW ebben erős. Az élethűség pedig szerintem csillagos ötös.

Szerencsére ez a sokadik Hot Wheels az utóbbi pár évből, amire merem azt mondani, hogy bárcsak minden kisautója a gyártónak ezen a színvonalon kerülne ki az üzletek polcaira... Érdekességképp még egy verzió a végére, megjelent ugyanis ugyanez a kocsi fordított festéssel is, a kék és a piros színek cseréltek helyet, de így is jó:

Ezt jóval később szereztem be, de szerencsére akciós volt ;)

Ha már úgyis Porschékról posztolgattam mostanában:

Szeptember elején fotóztam ezt a darabot.

A Hot Wheels első körben tíz kisautót látott el a csomagolásán ezzel a Legends of Speed felirattal, így képezve egy viszonylag heterogén sorozatot. Ezek közül én négyet szereztem be, na jó, ötöt, mert a Magnus Walker-féle Kafer Racer duplán van meg (mármint ebből a sorból, mert amúgy az "alap" piros és fekete példány is otthon pihen), kékben és fehérben is. Ezek azok:

És hogy akkor mi az ötödik? Amelyről a mai poszt leginkább szól? Hát a Porsche 917 LH, csodás világoskék Gulf-színekben! Az igazi autóról ezt a cikket javaslom elolvasni, hosszú és tartalmas, most csak annyit gondoltam ide is leírni (innen lopva), hogy a kisautót a Porsche 917-es LH, azaz Langheck (hosszú farkú) változatáról mintázták, és a fentebb is látható Mercihez hasonlóan a 2017-es Project Cars 2 című játékkal együttműködve tervezték. A valóságban mindössze öt darab ilyen autó készült és versenyzett 1970 és 71 között. A Gulf-mintázatú darab eredeti vezetője Pedro Rodriguez és Jackie Oliver volt az 1971-es Le Mans 24 Hours versenyen, amelyet a legjobb kvalifikációs idő és a versenyen felállított körrekord ellenére nem tudtak befejezni. Az igazi autó ma is létezik, felújítva állították ki a Simeone Foundation Auto Museumban. Kicsiben meg így néz ki:

Szerintem kurva jó. Igazság szerint nem ez az első Porsche 917-esem, mert a Porsche-sorból is megvan, igaz, az nem ez a változat. A linkelt posztban még nem volt egyébként teljes a pakk, de azóta bepótoltam minden darabot, mert rájöttem, így mutatnak jól, de ez mellékszál. A kisautó a lehetőségekhez képest élethű, az arányosság terén már nem ennyire fényes a helyzet, de az összhatás szerintem bőven kárpótol: ha kisgyerek lennék, ezt a versenyautót mindenképp imádnám tologatni, mert már ránézésre is nagyon gyors ;) A festése teljesen rendben van, amellett, hogy szeretjük a Gulf-dekort, külön öröm az olyan kis figyelmesség, mint az áramtalanító megjelenítése a kocsi bal oldalán - az öröm akkor lenne teljes, ha a narancs csík is hibátlan lenne az autó elején, de ez amúgy a valóságban nem vészes, csak a képen jön ki ennyire. A hátsó szárny alatt jobbra van egy kis sorja is, de az sem tragédia, és valószínűleg csak az én példányomra jutott, ilyen ez a popszakma. Április elején vettem, és annak, aki még nem tett hasonlóan, melegen ajánlom a beszerzését! Már akár fehérben is:

Sőt nemrég lőttem két rendőrségi Porschét is, ha már itt tartunk, az öt éve mutatott Panamera alapján, ezeknek külön örülök:

Mint minden rendőrnek a gyűjteményemben. Na minden jót!

Volt már régebben egy Spyder című poszt, ezért kellett elé most a szám a címben... A Hot Wheels Porsche 918 Spydere a mai delikvens, amely szerintem egy nagyon jól sikerült kisautó, és május eleje felé érkezett meg a gyűjteményembe, itthoni beszerzés eredményeként. Érdekesség, hogy a HW-től ez már a második casting, volt egy korábban is (ez egyébként a Porsche-soromban is megtalálható), amely még a koncepció alapján készült, most nemrég pedig frissítették, és ezt nagyon is jól tették, raktam is el belőle bontatlan másodpéldányt, így meg tudom mutatni minden oldalról:

Példás a kidolgozottsága belül, amely nyitott autó lévén el is várható, de ugye ennek ellenére nem mindenkinek sikerül megugorni ezt a lécet, sőt néha a Hot Wheels mérnökeinek sem. A nem túl izgalmas ezüst fényezést a jó arányérzékkel alkalmazott plusz festések ellensúlyozzák, de nem vitték túlzásba, talán nem is igen lehetett volna, így a végeredmény kellően visszafogott, már-már letisztult. A fekete felniknek külön örülök. Hiba lenne kihagyni a típus szerintem legnagyobb hírverést kapott magyar vonatkozását, a volt CBA-vezér 300 milliós verdáját, amiről anno több portál is megemlékezett, valahol joggal. Baldauf úr nem egy mai ficsúr, de az ízlésével nincs baj, azt kell mondjam:

Mint azt talán tudjátok, a képen látható parkolót magam is sokat használtam egy időben, de ahogy az említett ex-vezér esetében, nálam is aztán vége szakadt az alsónémedi vidám napoknak, jó ideje már újra a civilizációban van szerencsém dolgozni... Köszönöm a figyelmet!