Volt már régebben egy Spyder című poszt, ezért kellett elé most a szám a címben... A Hot Wheels Porsche 918 Spydere a mai delikvens, amely szerintem egy nagyon jól sikerült kisautó, és május eleje felé érkezett meg a gyűjteményembe, itthoni beszerzés eredményeként. Érdekesség, hogy a HW-től ez már a második casting, volt egy korábban is (ez egyébként a Porsche-soromban is megtalálható), amely még a koncepció alapján készült, most nemrég pedig frissítették, és ezt nagyon is jól tették, raktam is el belőle bontatlan másodpéldányt, így meg tudom mutatni minden oldalról:

Példás a kidolgozottsága belül, amely nyitott autó lévén el is várható, de ugye ennek ellenére nem mindenkinek sikerül megugorni ezt a lécet, sőt néha a Hot Wheels mérnökeinek sem. A nem túl izgalmas ezüst fényezést a jó arányérzékkel alkalmazott plusz festések ellensúlyozzák, de nem vitték túlzásba, talán nem is igen lehetett volna, így a végeredmény kellően visszafogott, már-már letisztult. A fekete felniknek külön örülök. Hiba lenne kihagyni a típus szerintem legnagyobb hírverést kapott magyar vonatkozását, a volt CBA-vezér 300 milliós verdáját, amiről anno több portál is megemlékezett, valahol joggal. Baldauf úr nem egy mai ficsúr, de az ízlésével nincs baj, azt kell mondjam:

Mint azt talán tudjátok, a képen látható parkolót magam is sokat használtam egy időben, de ahogy az említett ex-vezér esetében, nálam is aztán vége szakadt az alsónémedi vidám napoknak, jó ideje már újra a civilizációban van szerencsém dolgozni... Köszönöm a figyelmet!

Ha elsőre nem ismerős a név, nem csoda, én speciel szeptember végén hallottam először, itt:

És hát nagyon megtetszett ez a világ. Lájkoltam a FB-on, és így kaptam is értesítést a következő motoros börzéről, amit a főhadiszállásán, a Népszigeten rendeztek meg október 14-én. Maga a börze nem volt valami nagy dolog, 3 perc alatt jártam körbe, de a klubműhely valami csoda, egy ilyenről álmodozom évek óta, mutatom is a képeket (a kezdőkép a poszt tetején nem saját, látszik is):

Az én garázsom adottságai nem teszik lehetővé a hasonló kialakítást, de legalább már van hova törekedni ;) Régi magnóm már van...

A Hot Wheels Maverickje 8 éve nálam is ott parkol valamelyik polcon, de az idei custom verzió így is kellett, főleg hogy nem egy mindennapi autóról van szó. Mármint igaziban. Sung Kang valódi autójának kicsinyített másáról van ugyanis szó, amelyet 2016-ban épített összeállva pár kaliforniai főiskolással, a Pennzoil és a SEMA segítségével. Az autó alapja egy 72-es Maverick, amelyet a korábban már mutatott FuguZ Datsun "mintájára" készítettek el, restomod stílusban. Egy 2015-ös Mustang 2.3-as, Greddy turbós négyhengerese került bele, amely így közel 400 lóerős lett.

Ezt a kis ötletüket Project Underdog névre keresztelték, ami ugye a 400 lóerővel már kicsit vicces, tekintve hogy az 'underdog' a gyengébb kutyát jelenti, aki nem b*szik, azaz az esélytelenebb, gyengébb versenyzőt.

A színész és a diákok közös munkáját a Ford a Corporate Design Award-dal jutalmazta. Szerintem is pofás lett, és kicsiben sem lehet okunk panaszra:

Egyszerű, de nagyszerű. Nem mondom, hogy visszafogott, mert a kialakítása, a spoiler az elején, a kerékívek nem azok, mégis az összhatás egységes, arányos. Sokszor mondtam már, hogy szeretem az ilyen kisautókat, ahol nem borítanak mindent lángnyelvek, egyforma méretű a négy kerék, és nincs túl sok króm - ráadásul ha van valós vonatkozása is, az külön rokonszenves. Ez a Maverick ilyen, az ég tartsa meg a HW jó szokását...!

Egy Alfa Romeo155-öst találtam a szomszéd utcában. Még tavasszal...

Van egy inkább érdekes, mint jó sakk tematikájú sorozat a Hot Wheels kínálatában, amely úgy egyébként nemigen mozgatott meg, mert van benne pár fantáziaautó is, de amikor kijött először a fekete, majd a fehér Bogár is, nem haboztam, beszereztem őket, mert nagyon jópofák ezzel a dekorációval:

Amúgy a sorozatból megvan még egy fekete King Cuda is, nyilván király felirattal, de az Miláné, és már mutattam korábban. A témában még ezt a készletet javaslom megnézni, hihetetlen, hogy miket ki nem találnak emberek, bár ez csak egy design projekt (van benne Matchbox is), nem egy valós szett... Kellemes játékot!

A mai napig az egyik kedvenc HW-sorozatom a 2016-ban megjelent Gran Turismo, aminek megjelent, és az augusztus végi börzén landolt is nálam a folytatása, újabb nyolc darab kiváló járgánnyal, köztük a bevezető képen is látható BMW M4 Safety Car kicsinyített másával:

A két Renault által új típusokkal is gazdagodott a gyűjteményem, ezekre eddig nem izgultam rá, így nem is vettem meg őket, de e szett részeként végül is megérkeztek - és tök jól néznek ki! A nyolc autó közül szerintem a Skyline és a Bimmer a legjobban eltalált modell, de a McLaren is nagyon tetszik ebben a színben. Ezek nem gumikerekes kisautók, csak a csomagolás és a festésük különleges, de ennek megfelelően a beszerzési áruk is vállalható, darabra vetítve nem érték el az ezer forintot sem. Mellesleg az év során szinte a teljes Hot Wheels gumikerekes szekciómtól megszabadultam, ami hát persze fájt, de anyagilag jelentősen hozzájárult egyéb szirszarok beszerzéséhez és fenntartásához, szóval az energia nem vész el, csak átalakul... ;)

Új, 2018-as Matchbox következik ma, aminek örülünk, főleg hogy ez is egy valós autó, nem fantázia. Annyira valós, hogy filmszereplőként már láthattátok is a blogon, itt, de beteszek ide is képet a Breaking Bad-ből:

Hasonló motyó egyébként volt már, de ez nem Cherokee, hanem Jeep Wagoneer. Ajánlott olvasmány ez az átfogó cikk a modell történetéről, ha ebből jól vettem ki, az említett két típus között az ajtók száma adja a különbséget. Idén egyébként volt szerencsénk pár elég jól eltalált új Matchboxhoz, az ősrégi Plymouth és az új Civic mellett szerintem ez volt még talán az egyik legfontosabb megjelenés. Ezek is nemsokára jönnek a blogra. De nézzük akkor a SUV-ok egyik ősatyját. Vagy anyját:

Teljesen korrekt munka, de ezzel a vonóhorog-kiképzéssel nem igazán könnyű megbarátkozni. Persze dicséretes, hogy egyáltalán került rá, az ilyen fajta kisautóknál szerintem ezt hiba lenne elhagyni, elég komoly plusz játékfaktort jelent a kölköknek, ha rá tudnak akasztani egy lószállítót vagy akármit, és hát láttunk erre már nem egy, nem kettő jó megoldást. Ez nem az. Az autó színe, oldaldekorációja és kerekei viszont rendben vannak, tetszenek. Nem mennék el olyan messze, mint Lamley-ék, akik szerint ez a Matchbox tökéletes, de nincs messze, ezt aláírom. Ha viszont beleszámolom a KIK-es 290 forintos beszerzési árat, aminek köszönhetően rögtön háromnak is a gazdája lettem, tényleg nehéz ár-érték arányban ennél jobbat találni az utóbbi 10-20 évből ;)

Ma van az a ritka eset, hogy borítóképet ismétlek. Ebben ugyanis pont ugyanezt a fotót használtam, de ma relevánsabb, meglett ugyanis a három éve prezentált Charger párja, a Mercury King Size kivitele a Matchboxtól:

Mint látható, ez azért egy jóval leharcoltabb példány, de szerencsére a beszerzési ára is ennek megfelelően alakult, az eladó a realitások talaján maradva határozta meg azt. Viszont mindene megvan, működnek a kormányozható kerekek is ("True Guide Steering"), és sok kis társától eltérően a felnik is teljesen vállalhatók. Vonóhorog itt is van, mert az kell. A kisautó érdekessége, hogy van B-oszlopa, nem tudom, mi indokolta ezt, de ez ilyen, nem érdemes fennakadni rajta. Belül elég egyszerű az utastér kivitelezése, de minden a helyén van. Egyébként 1968-ban jelent meg, a King Size range-en belül az első személyautóként. Talán mondanom sem kell, hogy angol gyártású, és csak ebben a színben volt elérhető, már ami a külsőt illeti, ugyanis volt fehér belsővel is, de az ritkább. Én ennek is nagyon örültem, de igazából az a nagy helyzet, hogy a poszt élesülésekor már egyik sincs meg, a Chargert és a Cougart is eladtam, 'nemesebb' célok érdekében. Ráadásul pici haszonnal.

Hogy pontosan hány Golfos poszt volt már a blogon, meg nem mondom, de hogy Noreves nem volt túl sok, az biztos. Ettől a gyártótól ugye begyűjtöttem már jó pár Matchbox-méretű kisautót, hogy mást ne mondjak, egy I-es Golfot is, de tőlük a leginkább kedvenceim a kicsit nagyobb, 1:43-as Jet-Car sorozatbeli autók, mint amilyen pl. ez a Merci volt, vagy az 504-es, esetleg legutóbb, tavaly az Alpine. És most akkor ezekhez mutatok egy újabb darabot, amit az április börzén szerváltam olcsón:

Nem egy túlbonyolított, szofisztikált modell, inkább játékra termett kisautó, de szerencsére tényleg egy egyes Golfnak néz ki, ellentétben sok kis társával, amiknél nemigen sikerült eltalálni jól az arányokat, beleértve a legelső linken említett kistesóját. Az eladónál volt több példány is, talán ez volt a legjobb állapotú, de ez sem makulátlan - mindenesetre a két mai bolti Hot Wheels árában beszerzett kisautó összességében teljesen jó egészségnek örvend, nem lehet panaszom. Volt az újabb kerekűből is, de én kimondottan ezeket szeretem, bocsátassék meg nekem.

A mai poszt három főszereplője közül kettő március közepén került hozzám a KMO börzéről, csere útján. A két Tomicáért két Tomicát adtam a szerb eladóknak, nevezetesen a VW Polo rendőrt és a BMW E30-as rendőrt. Előbbit azért, mert valahogy kilógott ebből a szekcióból a német rendőrségi festésével, utóbbit meg azért, mert nem tudtam hosszabb távon megbarátkozni a kicsi méretével - még ha egyébként a kivitel és a festés iszonyú jó is volt. Mondhatni, árában sikerült elcserélni a két kisautót, így ez most már nem jelentett érvágást, cserébe két olyan darabbal gazdagodhatott a gyűjteményem, amelyek közül szerintem mindkettő nagyon jól sikerült. Féltem egy kicsit a kék felnijeitől, mert képen nem tűntek túl igényesnek, de kézbe véve megnyugodtam, teljesen rendben vannak. (A szintén az ebből sorozatból származó Impreza esetében is a kerék talán a leggyengébb láncszem, de végül is csak szokni kellett...)

Na csapjunk bele: a kék változat az 1999-ben bemutatott R34-esnek a búcsúváltozata volt, és leginkább talán a Gran Turismo 4 Prologue-ban tett szert szélesebb ismertségre. A nevében a Nür természetesen a Nürburgringre utal, ahol a fejlesztés egy komolyabb szakasza folyt, a V-SPEC pedig a Victory Specification-re. Ebből a 450 lóerős változatból mindössze 750 darab készült, kicsiben viszont jóval több, íme az enyém:

Tényleg prémium modell, semmi panasz nem lehet a részletekre, színekre, kiegészítőkre, belső térre, na jó, esetleg a kormány lehetett volna szebb. De nem vészes így sem, a többi részlet szépen ellensúlyozza, sőt feledteti ezt a kis hiányosságot. Ajtók nyílnak, a kisautó rugózik, a doboz gyönyörű. És lényegében ugyanez igaz az ezüst változatra, amely a legritkább utcai R34-est, a Z-tune-t mintázza, azaz a 20 éves szülinapi modellt, amelyből nagyban 19 db készült, de ebből csak 17 került forgalomba:

Csak egészen apró különbségek fedezhetők fel a két kisautó között, de kiállásában mégis talán vagányabbnak mondható az ezüst verzió, ami szerintem leginkább a fekete felnikből fakad. A külső eltérések mellett (mint amilyen pl. a motorháztető vagy a szoknya) a beltér megkapta a plusz piros színt, ami egy kicsit feldobja az összhatást, de még fontosabb, hogy ezáltal is élethűbb lett a Tomica kivitele, no nem mintha ebben a sorozatban ezzel bármikor is probléma lett volna. Kiváló darab tehát mindkettő, úgyhogy ennek örömére mutatok még egyet, amit (pár más apróság társaságában) Tati barátom hozott nekem (rendelésre) Japánból, vásárfiaként:

Az R32-es ebben a kivitelben kemény 1600 forintba került átszámítva, ami szerintem nagyon baráti ár, főleg hogy egy ennyire igényes kis modellről van szó ennek az esetében is. Úgy látom, frissítették a doboz dizájnját is, előnyére. Nem egyedül érkezett, vele jött még a korábban mutatott rózsaszín Cadillac, és még egy, amiről majd később lesz szó. Remélem, Nektek is tetszettek a mai kisautók, mert nekem nagyon bejönnek ezek, így meg is ígérhetem, hogy a közeljövőben lesz még Tomica Premium modell a blogon.

Nem olyan nagyon régen már szerepelt itt ez a kisautó, de akkor bliszteresként, azaz bontatlan változatban. Na ez itt a másodpéldány. 2018-as Hot Wheels, ez a premiermodell, és a Legends of Speed minisorozatban jelent meg, a Project Cars 2 című videójátékkal történt együttműködés keretében. Itt elolvasható róla minden, amit érdemes tudni, kicsiben pedig most mutatom:

Viszonylag kis szeletét teszik ki egyébként a hasonló versenyautók a gyűjteményemnek, nem vagyok ezekre ráállva, de néha veszek olyanokat ebből a műfajból, amik megtetszenek. Ez olyan, még akkor is, ha amúgy az utcai változata sokkal jobban bejön. Ahogy a TC-os cikkben is írják, elsőre kicsiben is a brutális szélesítések tűnnek fel, no meg a kötény az elején és a szárny a hátulján - a diffúzorokról nem is beszélve. A lámpákat nem festették ki, de a dekoráció mégis rendben van, a felniket is feldobja a színezés, tehát az összhatás nekem rendben van. Az arányait szintén megfelelőnek tartom, már amennyire ugye ez át tud jönni ekkorában úgy, hogy még jól játszható is maradjon a kisautó. Sokkal jobbak például a Legóként is megvásárolható változatnál:

A játékot egyébként nem ismerem, a Gran Turismo óta és után nemigen foglalkoztam semmilyen autós játékkal, és már azzal sem nagyon, szóval akit az érdekel, ne engem keressen ;) Viszont ugyanezzel a jelzéssel jelent meg még szintén az év elején az alábbi Porsche is, amit volt szerencsém megvenni a márciusi börzén, és ha minden jól megy, lesz belőle bontott példányom is, amit majd szintén igyekszem feldolgozni itt a blogon. Egyelőre azt még csak bontatlanul tudom megmutatni:

Köszönöm a mai figyelmet is, gyertek máskor is!

Szinte pont két éve volt utoljára Realtoy-címkés poszt itt a blogon, így mondhatni, ideje volt már egy újabbnak. Az április közepén tartott kisautóbörzén ugyanis sikerült bezsákolni egy újabb darabot, amely a többi darabomhoz méltóan (emlékeztetőül itt volt pár BMW, itt meg pár Merci, de Porschét is mutattam már) teljesen jól néz ki, szinte bármelyik Matchbox vagy Hot Wheels kisautó mellé odatéve bőven több, mint vállalható.

Egy 2015-ös Porsche 911 Turbo S-t mintáz, és teszi ezt egy mindennél vagányabb matt fekete színben - sajnos a Realtoy a kerekek terén még nem nőtt fel a feladathoz, de ez a normál felnijük még mindig ezerszer jobb, mint a diszkós. Nem emlékszem egyébként, ez eddig miért maradt ki, de szerencsére tudtam pótolni, és majd a jövőben jobban figyelek ;)

Ma is nagylábúak következnek, és mindkettő ugyanannak a felfüggesztésekben utazó, Skyjackers nevű cégnek a színeiben. Viszont az egyik, a Bronco Matchbox, a másik, a RAM Hot Wheels. Előbbi egy 1972-es terepjáró, amely 2006-ban debütált a MB kínálatában, azaz közel 20 évvel a Bronco II kisautó bemutatása után. (Megjegyzem, HW is volt már belőle a blogon.)  Az alap matt fekete festést jól egészíti ki a két oldalra került terepszínű mintázat, és a barnás színek kellemesen visszaköszönnek a beltérben és a ponyvatető imitációján is - az összkép így végül simán harmonikusnak mondható, de van, ami egy kicsit elrontja...

Egészen a hátsó traktusig semmi baj a kisautóval, de a vonóhorog kialakítása nagyon béna lett sajnos. Nem elég, hogy bumfordi, még krómozott is. Oké, mi más lenne, hiszen a hűtőrácsot is adó alváz műanyagjából formázták, folytatólagosan, de nem is értem, miért kellett ezt így csinálni. Persze, nyilván azért, hogy strapabíró legyen, ne törjön le olyan könnyen, de erre már évtizedek óta volt jobb megoldása a Matchboxnak, simán használhattak volna valami kecsesebb, lágyabb műanyagot ide. De mindegy, ez ilyen, ez van, lépjünk tovább: öt éve már szerepelt a blogon a Dodge RAM, de ez az új színváltozat sokkal jobban sikerült, mint eddig bármelyik. Egyrészt bejátszik az, hogy ugye van realitásalapja a dekorációnak, és ettől máris tetszik, másrészt a kisautóhoz sokkal jobban illenek ezek a matt szürke felnik, mint az a töménytelen mennyiségű króm, amit korábban láttunk. (A platót is leürítették, ami jó hír.) Az összhatás szerintem itt is majdnem tökéletes, ennél jobban már csak egy katonai változat tetszene ;) 

Az első lámpák kifestése persze itt is nagyon hiányzik, hátul a piros alapszín miatt ez nem fáj, és akkor ha már fáradnak, a hűtőrács is lehetett volna fekete, de hagyjuk, minden nem lehet olyan, mint ahogy azt Móricka (én) elképzeli. Az itt mutatott példány egyébként Milán fiamé, így az első kerekek már egy kicsit jobban terpesztenek, mint ahogy azt a gyárban kitalálták (bár igyekeztem ezt a képeken elcsalni, amennyire lehetett), de ez a műfaj sajátossága, amivel játszanak, az kopik. Minden jót!

A fent látható figura nem hiányos, csak még nincs kész. Az benne az érdekes, hogy szürke Classic Space űrhajós figurája nincs a Legónak, csak azoknak lehet, akik hajlandóak egy kicsit mókolni. Hogy egyébként milyen színekben jelentek meg ezek az űrhajósok, itt mutattam, majd később sikerült kiegészíteni a sort egy zölddel is, de ennyi, nincs tovább. Hacsak... Hacsak az ember be nem szerzi, ahogy én is tettem, a gyűjthető minifig-sorozat 17. eresztéséből, ebből, a rakétának öltözött srácot:

Mert, bár a csoportképen (nem saját) nem látszik, a fickó (középtájt, zászlóval) az űrhajójelmez alatt ezt a szürke felsőt viseli! Bizony, ez egyfajta easter egg, amire persze én sem magamtól jöttem rá, de hát mire való az internet, ha nem ilyen okosságokra? Szóval gyorsan beszereztem egy ilyet a vateráról, nem volt nehéz, kerítettem neki egy színben passzoló világosszürke nadrágot, ez volt otthon, és így már csak a neheze volt hátra: szürke kezek és szürke bukósisak kell. Némi túrás után a kezeket is megoldottam otthon, a sisak viszont kemény dió, mert ebben a színben nagyon ritka. Egészen meglepő helyről sikerült szerválni, május végén a szokásos városligeti gyereknapozáson volt némi Lego-kitelepülés is, és ott árultak elemeket is, és nagy meglepetésemre 300 forintért pont sikerült két (!) ilyen világosszürke sisakot lőnöm! Palackot az ebayről pár fillérért, rögtön kettőt, így már nincs más hátra, mint egy újabb rakétafickót szerezni, hogy legyen két komplett szürke űrhajósom ;) Ilyen:

Így teljesebb lesz a Lego Classic Space űrhajósfig-gyűjteményem, mint ami ép ésszel lehetséges... :)

Alapvetően árulni mentem ki a fiaim által Gonoszbörzének nevezett rendezvényre (a Grúból), és igyekeztem is tartani magam ahhoz, hogy eladni szeretnék, nem vásárolni, de azért becsúszott egy (!) vétel, aminek nemigen lehetett ellenállni:

Megvolt már, csak valahogy elkallódott, és most is egy közel hibátlant sikerült szerválni kevesebb mint két bolti Matchbox áráért, szóval úgy voltam vele, hogy ebből nem lehet baj. Nem is lett, örülök neki, és ha van kedvetek, olvassátok el, miket írtam a típusról korábban: itt és itt. A másik kisautó, ami hazajött velem a börzéről (sok kis el nem adott társával együtt persze) az egy kissé feljavított Toyota Corona (Mark II 1900 Hardtop SL) a Playart - és Játékdoki Marci - jóvoltából. Girbe-gurba tengelyeken béna kis kerekek voltak alatta, amikor pár hónapja a doktor gondjaira bíztam, de már kapott normális Matchbox "vasfelniket", illetve Marci akkurátusan kipótolta a mind a négy sarokból hiányzó lökhárítókat is:

A kis rendőrautó festése érintetlen maradt, így patináns, de szerintem nagyon sokat javult az összkép a szakértő mester keze munkájának eredményeképp. Furcsa amúgy rajta ez az amerikai jellegű rendőrségi festés, bár el tudom képzelni, hogy valahol odaát valaki jó ötletnek tartotta a kis Toyotát választani járőrkocsinak, hiszen olcsó és megbízható, főleg a 70-es évek amerikai autóinak viszonylatában.

Köszönet tehát Játékdokinak, köszönet a szeptember 9-i KMO-börze szervezőinek, aztán majd egyszer beszámolok részletesebben arról is, mire fel ez a sok eladás, mert már azért utaltam rá itt-ott, de fejleményekről, konkrétumokról még nem írtam. Pedig hát azok azért vannak ;) Rendőrségi Toyota pedig lesz még idén a blogon, ígérem!

Egy egész jó kis párost sikerült beújítanom a Hot Wheels 2018-as Hot Trucks sorozatából. A Raptor nem nagy újdonság, bár nekem ez az első színvariáció, ami megtetszett, a Wrangler Jeep viszont friss és ropogós - és szerintem nagyon vagány is! (A friss és ropogós a beszerzés időpontjára vonatkozik, azaz április elejére, és nem arra, amikor olvassátok ezt a posztot, szeptemberben.) Nem ez az első HW Jeep-em egyébként, még annak ellenére sem, hogy a Jeep a Mattel berkein belül inkább Matchbox-felségterület, jó pár éve már mutattam egy filmes dekorációval ellátott példányt, de ez jobb, szebb, pirosabb, menőbb:

Jóval nagyobb kerekeken gurul, mint a Ford, de kisautóként a rugózása hasonló. A dekorációja visszafogottabb, de az összkép mégis hektikusabb, ami részben a csővázas ajtóknak köszönhető, de sokat nyom a latba a brutális méretű külső pótkerék is, illetve a hátsó traktusra helyezett áttetsző valami is. Külön nagy pirospont jár a lökhárítókon kirészletezett kis karabinereknek a Jeepen, az ilyen apróságok megkönnyítik, hogy igazi autónak képzeljük el a kisautónkat, miközben a szőnyegen tologatjuk. Ilyen a Raptoron nincs, ami ehhez képest egy konszolidált kisáruszállító:

Ha a lámpákat is kifestették volna, szinte tökéletes lehetett volna. Így viszont csak egyszerűen fasza. Ugyanazokat a kerekeket kapta, mint a Jeep, csak kisebb méretben, a légszűrő lélegeztetője sem lett külön kivezetve, és a szél sem fúj be az ajtókon, mégis erősen macsó jelenség, ami persze nagyrészt a sarat imitáló (de egyfajta stilizált terepmintának is tekinthető) Fordos festésnek köszönhető. Teljesen jó ez a színösszeállítás, és külön jó, hogy a legalsó rész világosabb színű, így az egész kisautó komplexebb, és komolyabb kidolgozottság benyomását teszi.

Egyébként a Matchboxnál is megjelent a Jurassic World film kapcsán pár új Wrangler-kivitel, amelyek közül az első itthon kaphatót természetesen gyorsan be is szereztem, aztán majd jöhet a többi:

Nektek melyik tetszik a legjobban?

Pénteki lazulós-képnézegetős poszt következik, ezúttal BMW-s képeket mentegettem a még mindig kiváló Fortepan gyűjteményből, de mielőtt jó szórakozást kívánnék, kattintsátok ezt a régebbi posztomat, mert ebben van BMW-s családi vonatkozás, nem is akármilyen! És akkor az ígért képek:

1936. BMW 319 Roadster Solymáron.

1940.

1943. BMW R23-as motor. 

1943. Újszász utca, a Magyar Királyi Honvéd gépkocsiszertár.

1947. EMW 340. Majdnem BMW.

1948. Esküvő a Bazilikánál.

1949. Nyugati tér, BMW 328. Mellette-mögötte egy Renault.

1950. Andrássy út.

Ugyanaz az év, csak már a Rákóczi úton vagyunk, ahol épp egy Citroen Traction Avantot intenek le az R51-essel járőröző rendőrök.

1953. BMW 321.

1953. Király utca, a nézelődő fiatal férfiak körében sokkal népszerűbb BMW motor mellett a mellékszereplő egy Renault Juvaquatre taxi.

1956. Budapest, IX. kerület.

1957. Andrássy út, a Nagymező utca sarkánál.

Ugyanaz az év, ugyanaz az út. 

1960. Városliget, Budapesti Ipari Vásár, BMW 700-asok a "standon".

1962. Budapest, Kossuth tér, épp Károlyi Mihály hamvait szállítják.

1964. BMW 700 újra.

1965. Budapest, IX. kerület.

1967. Andrássy út 91.

1969. Budapesti Közlekedési Napok a Műegyetem rakparton.

1969. Színészek-Újságírók Rangadója a Népstadionban.

1970. Belgrád rakpart a Vigadó térnél.

1972. Az akkori Felvonulási tér, ma ez az Ötvenhatosok tere.

1975. Közlekedési Úttörők VII. Seregszemléje a Kisstadionban.

1978. Budapest, V. kerület, Mérleg utca,  BMW 2500.

1980. Budapest, Korányi Sándor utca a VIII. kerületben.

1984. A Karthago együttes nürnbergi turnéján.

1986. Hungaroring, a Brabham-BMW csapat autóját kell menteni.

1988. Baleset a Király utcában.

Ugyanaz egy másik irányból - szerintem elütött egy gyalogost a Bimmer. Ennyi voltam mára, remélem, tetszettek a képek, gyertek máskor is!

A poszt címe lényegében válasz erre. Nemsokára pont 10 éve lesz, hogy kisautókról (és sok egyéb szirszarról) blogolok, és a "klasszikus" Matchbox Chevy Van még nem szerepelt itt, sosem, sehogy se. Gyerekkoromban pedig megvolt az egyik legismertebb, narancssárga színvariáció, de valahogy egy évtized alatt sem sikerült normálisan visszapótolnom. Corgit már mutattam, sőt a tavalyi Custom Chevy Vant is, úgyhogy pont itt az ideje, hogy feldolgozzuk a típus kisautós origóját, ugyanis idén februárban behúztam egy Dr. Pepperes változatot:

Volt belőle millió változat, hogy mást ne említsek, például a SWAT-os furgon, hatalmas kerekekkel, amit 2010-ben mutattam. Ez a mostani egyfajta racing support kisteherautó, és a képeken az is látszik, mit szupportál: egy AMX-et, hasonló dekorációval, csak azon az alapszín bordó, és nem fehér. Az eredetileg 1979-es castingnak ez már a 85-ös makaói változata, és egyébként egy Team Convoy szettben jelent meg, értelemszerűen egy Kenworth hordozóval. Na az nekem nem kell. Örülök egyébként, hogy ezzel a dekorral lett meg, mert mindig jobban tetszettek az életből vett grafikák, és licitáltam egyébként egy Williams Renault-s változatra is, de azt sajnos elbuktam. Mint ahogy valószínűleg adidasos sem lesz belőle nekem, mert az végképp nagyon drága. Ez pont jó, pont elég, ment is fel a Matchboxos polcra, mától neki már csak pihi lesz.

Jó reggelt! Egy kiváló Bored Panda-cikk részbeni átvétele következik, mert annyira érdekesnek találtam, hogy úgy éreztem, ezt mindenképp meg kell osszam veletek. Olyan történelmi (jellegű) tényekre döbbent rá, amikre álmunkban sem gondoltunk volna. Kezdjük!

A Star Wars első (sorszám szerint negyedik) részét 1977. május 25-én mutatták be Amerikában, amikor Franciaországban még mindig működött a guillotine-os lefejezés intézménye, ez évben Hamida "Pimp Killer" Djandoubi volt az a szerencsétlen (és egyben utolsó) elítélt, akin végrehajtották a lefejezést, egyébként egy fiatal nő megkínzásáért és meggyilkolásáért. 

A Wright-fivérek találmányának, a repülőgépnek a jelentősége elvitathatatlan. Wilbur tesó 1912-ben halt meg, de Orville megérte 1945-öt, amikor az Egyesült Államok atombombát dobott Hirosimára és Nagaszakira, az ő találmányuk segítségével. Közvetetten tehát felelősnek érezte magát a legalább 129.000 ember életének kioltásáért, és három évvel később, halála előtt ezt mondta: "Reméltük, hogy amit feltaláltunk, tartós békét hoz majd a Földre. De tévedtünk. Nem, nem bántam meg, hogy részese voltam e találmánynak, de nálam jobban talán senki nem sajnálja azt a pusztítást, amit megkönnyített. Olyan ez, mint a tűz feltalálása volt: millió szempontból nagyon hasznos az emberiségnek, hogy megtanultuk használni, de a károkat, amit a tűz okoz, csak bánni lehet." 

1975-ben még élt és uralkodott Franco spanyol fasiszta diktátor, amikor is Paul Allen és Bill Gates megalapították a Microsoftot. Nem mellesleg én is ugyanebben az évben születtem, de érdekesség még, hogy ugyancsak 75-ben látogatott Budapestre Jasszer Arafat és Szaddam Husszein is.

A régi amerikai vadnyugat egyik utolsó ikonikus figurája, a showman William Frederick "Buffalo Bill" Cody 1917-ben hunyt el, kicsivel azután, hogy Németország elkezdett Zeppelineket használni légi bombázásokhoz Franciaországban. Eléggé nagyot lépett az háborús technológia a Buffalo Bill által megtestesített lovas-puskás-nyilazós szinttől...

Csak pár nap különbséggel halt meg 1997-ben Diana hercegnő és Teréz anya, előbbi ugye autóbalesetben (vagy merényletben?), utóbbi öregségi betegségben. Teljesen mellékes tény, hogy ebben az évben szereztem az első diplomámat a Külkeren, és dolgozni is ekkor kezdtem.

Erzsébet királynő és Marilyn Monroe is 1926-ban született, és találkoztak is egyszer egymással, ahogy a fenti fotó is bizonyítja, Londonban az A River Plate-i csata című film díszbemutatóján - ekkor mindketten 30 évesek voltak. Nálunk meg épp forradalom tört ki.

Az Azték Birodalom három városállam szövetségéből jött össze, és úgy 1428-tól uralták a Mexikói völgyet egészen 1521-ig, amikor a spanyolok, Cortez vezetésével, lenyomták őket. Ugyanebben az időben Angliában már működött az Oxford University. Bár pontos írásos emlék nem áll rendelkezésre ez utóbbi alapításáról, de azt biztosan lehet tudni, hogy az egyetem igazi virágzása 1167-től kezdődött, amikor II. Henrik megtiltotta az angol egyetemistáknak, hogy Párizsban tanuljanak.

George Washington otthonában, békében hunyt el 1799. december 14-én, 67 évesen úgy, hogy halvány lila segédfogalma sem volt arról, hogy régen a dinoszauruszok uralták a Földet, mint ahogy egyik az ő idejében élő embernek sem, hiszen az első ilyen maradványokat csak negyed századdal később, 1824-ben találták meg!

És azt tudtátok-e, hogy a japán Nintendo mennyivel idősebb cég, mint maga a videójátékos korszak? Bizony, az eredetileg játékkártyákat gyártó vállalatot, amelyhez ma már olyan brandeket társítunk, mint Mario vagy a Pokémon, 1889-ben alapították, amikor London utcáit még mindig rettegésben tartotta Hasfelmetsző Jack. Akit aztán sosem kaptak el. Szóval ezeket gondoltam mára, remélem, tetszett a poszt, gyertek máskor is!

A sorozat mai részében a 7778-as számú midi-scale Millenium Falcont mutatom meg. Annak, aki nem vágja, mi ez a kis sorozat itt a blogon, javaslom, kattintson egy egyes sorszámú posztra, ott leírtam. Még mielőtt hozzám került volna Balázs összes legója, beszéltünk róla, hogy úgy emlékszik, Falcon is van közte. Rá is izgultam, mert régóta vágytam egy ilyen készletre, de aztán rá kellett jöjjek, hogy sajnos "csak" a kisebb, ún. midi-scale Sólyom került elő, nem a nagy. Ebben nincs hely figuráknak, lényegében egy nagyobb tenyérnyi méretű a hajó, de azért nem rossz. A kupacban nagyjából háromnegyedes állapotban találtam rá, hiányzott a "burkolat" nagy része és a fülke, illetve annak környéke. Szép lassan össze tudtam szedegetni a hiányzó alkatrészeket, és kiegészítettem, amit kellett, össze is állt a dolog:

Kisebb színcserék előfordulnak, főleg a felső tányérantenna konzolján, illetve a fenti és alsó lövegek környékén, de egy olyan 98%-os állapotot sikerült jó pár óra kotorászás eredményeképp elérni, ami szerintem nem rossz. Az Ezeréves Sólyom egyébként nagy kedvenc tényleg, az alábbi képen láthattok is pár változatot a Lego elmúlt éveiből, és ez még csak nem is az összes. Nekem a 2011-es tetszik a legjobban, aminek virágszirmokként felnyitható tetőelemei vannak, így azt is lehet látni nyitott állapotában, ahogy bent hogyan társasozik Chewbacca és C-3PO, de nem vettem meg, helyette az UCS-be ruháztam be, amit viszont nem mutatok meg, mert bontatlan, talán majd 10 év múlva ;)

Még van jó pár SW-készlet, de szerintem a következő valami más lesz, addig kitalálom, mi. Gyertek máskor is!

A kis szülinapos ma ünnepli a harmadikat.

Istenke éltessen!

Ami három. A négyajtós Hot Wheels Cadillac CTS kapcsán jutott eszembe nemrég, hogy megmutassam a két másik változatomat is, amelyeket a Matchboxnak köszönhetünk. Illetve Andrisnak, aki a február eleji börzén visszahozta ezt a két kisautót nekem, amit még évekkel ezelőtt adtam neki kerékdonornak egy másik projekthez, ami bedőlt, de megoldottam (bocs, megoldattam) másként. A lényeg, hogy így a két kisautó végül megmenekült a szétszedéstől, mert úgy egyébként teljesen jó és szép állapotúak, mai fejjel azt mondom, kár lett volna értük. Ugye?

Carspotting formájában kétszer is szerepelt már a típus a blogon, először itt, aztán emitt, de úgy rendesen még sosem beszéltünk róla. Bezzeg Sam. Joe rendesen kivesézte a témát a 2010-es évek elején, háromszorosan is, nézzétek csak: 1, 2, 3! Ahogy írja is, az a furcsaság állt elő e kisautók kapcsán, hogy egy gyártó két márkája kábé egy időben feldolgozta egy típus összes létező változatát. És szerencsére mindegyik verzióval kiváló munkát végzett, gyakorlatilag mindegyiket nevezhetjük példásnak is, mert szépek, arányosak, részletesek, zavaró túlzások nélkül. Így 7-8 évvel a beszerzésük után pont ideje volt, hogy újra összejöjjenek, szóval örülök, hogy anno mégsem végezték a bontóban... És nemrég (március legelején) bezsákoltam még hozzájuk egy ATS-V pályaautót is, de ezt már csak bontatlanul tudom megmutatni:

A Hot Wheels 'Legends of Speed' minisorozatában idén megjelent fekete versenyautóhoz igazándiból nem fűz semmilyen viszony, de szerintem egy egészen jól eltalált darabról van szó, és csak azért vettem meg, hogy akkor már legyen egy ilyen is, még ha csak gyenge szálak is fűzik a CTS-hez. Nem mellesleg hogy a másik bliszterben látható AMG GT3 ne legyen olyan magányos. Ez utóbbit később majd még megmutatom kicsomagolva is. Köszi a figyelmet!

A három nappal ezelőtti poszt folytatása is lehetne a mai, hiszen most is egy hajóról lesz szó, mégpedig az ötvenes évek (végének) egyik legikonikusabbjáról, a Cadillac Eldoradóról. Az említett státuszt mi sem igazolja jobban, mint hogy Clint Eastwood főszereplésével még egy Pink Cadillac című film is készült, amiből a poszt végére kölcsönöztem is egy képet, egyébként érdemes megnézni, mint általában minden Eastwood-filmet... Ezt a kisautót is a pajtim hozta Japánból, így megspórolhattam az ebay-felárat, kereken 800 jenért lehetett az enyém, mutatom is rögtön:

Az igazi autót azon túl, hogy ha találkozón látok egyet, jól megnézegetem, nem szeretem túlzottan, vagy inkább úgy mondom, rajtam az nem nyomja meg azokat a bizonyos gombokat, a Tomica által elkövetett Matchbox-méretű változat azonban arra késztetett, hogy egy kicsit azért álljak meg... Ha nem lenne a kormánya pizza, simán elmenne 1:43-ban is, mert annyira jól sikerült kidolgozni rajta minden részletet, különös tekintettel a kerekekre. Oké, ez egy Premium modell a japán gyártótól, láttunk már ilyesmit a blogon régebben is, de azért engedtessék már meg, hogy aztakurva! És a krómok, a lámpák, a csíkok, a feliratok! Minden a helyén, minden szép, minden jó. Mármint nekem, aki nem ért hozzá, de simán lehet, hogy majd kapok egy-két olyan kommentet, hogy az vagy az az ív a valóságban ilyenebb vagy olyanabb, és valószínűleg jogosak is lesznek, de az én szintemen ez egy csodás kis műalkotás, én nem tudok és nem is akarok belekötni. Kéne szerválni hozzá egy normális, vékony karimás kormányt, és meg is lenne a tökéletes kis Caddy!

Még az is lehet, hogy ezt meglépem valamikor... Nektek tetszik? Jut eszembe, az év elején még ezt a páros sikerült beszerezni egy börzén, ropiért:

Megvolt mindkettő már bontva, de azért ez így az igazi...!

Persze autókról lesz szó, nem hajókról, de az ekkora batárokra simán lehet mondani már, hogy hajók. Még a februári börzén szereztem be két igazi amerikai klasszikust, egy Lincoln Premieret és egy Cadillac Eldoradót. Előbbi egy 1957-es autót mintáz meg, amely 2001-ben jelent meg Matchboxként, az aktuális darab pedig a 2006-os Superfast-sorozatból lehet ismerős a markáns piros fényezésével és a fehér oldalfalú kerekeivel:

Egy évvel korábbra datálódik a Cadillac Eldorado Biarritz, mind az igazi autó gyártását, mind a Matchboxként történt megjelenését illetően. Előbbit le sem tagadhatná, ugyanazok a formai jegyek jellemzik a Caddyt, mint a Lincolnt: szerénytelenül elnyújtott hossz, függőleges szárnyak hátul, sok króm a fronton, és kényeztető luxus a beltérben. 

Ilyen régi Lincoln és Cadillac egyébként még nem szerepelt a blogon, de valószínűleg tudjátok is, miért, hiszen már többször leírtam: ezek az ötvenes évekbeli kocsik nekem valahogy túl régiek, nem az én világom. (Persze van kivétel, igazoltan.) Viszont szerintem a Caddy és ez is olyan, ami egy Matchbox-gyűjtő polcáról nem hiányozhat, hiszen - bár még nem túl régiek - fontos darabjai a MB kínálatának, és egy tényleg fontos (autós) korszaknak állítanak emléket. Újabb MB (és HW) Lincolnokat mutattam már itt és itt, Cadillac pedig volt már Matchboxként errefelé több is, sőt ilyen is, de Hot Wheels és Johnny Lightning formájában is járt már nálunk a márka. Na vissza a témához, mutatom a Biarritzot, amely egyébként a nyitott kivitel elnevezése volt, és egy francia üdülővárosról kapta a nevét:

A pontkopásoktól sajnos nem mentes kisautón a már említett gazdag krómozáson kívül elsősorban az oldalra kivezetett kipufogók és a hátul elhelyezett pótkerék fogja meg leginkább a tekintetet - no és a korhűnek nehezen titulálható felnik. (Érdemes megemlíteni ezen a ponton Sam. Joe ítéletét, ő ugyanis általában is jobban vágja a Matchbox-témát nálam, ennek a korszaknak meg az amerikai autóit különösen mélyen ismeri, szóval hitelesebb forrás, mint én.) Ebben a Lincoln erősebb. A belteret mindkét kisautó esetében normálisan megcsinálták, és úgy egyáltalán szerintem jó munkát végeztek velük, már amennyire én meg tudom ítélni. Márpedig csak ennyire tudom, szóval nekem ezek teljesen megfelelnek. Érdekességnek még (meg hát szeretem az ilyen képeket, lásd ezt vagy azt) itt egy kép Marilyn Monroe 1954-es (tehát a posztban szereplőhöz képest korábbi) Eldoradójáról:

Van egyébként még egy "korabeli" kisautó, amit a fent leírtak ellenére szeretek, ez pedig az '57-es T-Bird, ami megvolt gyerekkoromban, és mégsem szerepelt még itt a blogon soha. Ennek az az oka, hogy bár háromszorosan is megvan ma is, mindegyik példány egy-egy ötöspakkban pihen, így nem tudtam még egyiket sem körbefotózni, de jól van ez így, egyszer majd, ha esetleg olcsón befut egy jó állapotú bontott darab, természetesen majd posztolom. A pakkok közül az utoljára, a május eleji KMO-börzén szerencsésen beszerzett darabot azért megmutatom, egy szlovákiai magyar sráctól lőttem (két másik pakk társaságában), 2500 forintért:A fekete GTO-t tartalmazó bal oldali csomag nagyon régen nekem is megvolt, de kibontottam, és az említetten kívül mindegyiket eladogattam, ezt ma már nem tenném meg. Ahogy a mellékelt kép mutatja, be is szereztem újra. Itt jegyzem meg, hogy ha valakinél kallódik egy felesleges Ford Fairlane Sunliner, szívesen befogadnám a fentebb mutatott hajók mellé... Köszönöm a figyelmet!

Autós gyűjtés az 1969-es Woodstock fesztiválról - nyilván VW-túlsúllyal ;)

Hoztam azért videós tartalmat is:

Gyertek máskor is!