Félix fiam legújabb legója lövetkezik ma, egy U-wing, azaz U-szárnyú, hivatalosabban: UT-60D, főleg szállító, csapatszállító funkcióval, de (mármint a fikciós Star Wars - Andor című sci-fi sorozatban) emellett csatahajóként is használták, illetve a szárazföldi műveletek légi támogatására. Btw benne lesz az új mandalóris filben is, ha lehet hinni az eddigi előzeteseknek.

Demielőtt. A Star Wars-ban megjelent írások, betűk, és az ehhez kapcsolódó elnevezések egy kissé ingoványos terület. Utólag született egy kielégítőnek mondható magyarázat, hogy a latin betűs írás is oké, mert ez az ún. High Galactic, de azért ez egy kicsit sántít, hiszen a legelső filmben a tractor beam (vonósugár) felirat a konzolon így volt olvasható, angolul, viszont ezt később cseréltek aurabesh-re, tehát 2004-ben még szó nem volt arról, hogy mégis lehet angolul írni. És ha nincs a Star Wars-ban angol ábécé, akkor az X-szárnyú, az Y-szárnyú, vagy akár az U-szárnyú mégis miért így terjedt el? Hát azért, mert csak. Pedig az aurabesh szerint ezeknek más neveket kelltt volna kapniuk, pl. a mai főszeplőnknek sokkal inkább Krill-szárnyúként kellett volna elterjednie. Na mindegy.  

Legóként nagyon klassz szerkezet. Félix ezt részben a húsvéti ajándékként kapott Call of Duty - Modern Warfare III című játék eladásából vette, a fennmaradó részt pedig a gyűjtögetett kis zsebpénzéből pótolta ki. A játék érdekes módon kevésbé jött be neki, mint az első és második részek, illetve a Remastered verzió, szóval azt elpasszoltuk, ezt meg megrendeltük online a lehető legolcsóbb helyről, egy 20-asért.

Detrekő utcai találat, megint egy busz:

Ha mégis mi adnánk a következő pápát, szerintem ezt könnyű lehet átalakítani.

Április 6-án, Húsvét hétfőn a megszokott pajtimmal jól elmotoroztunk egyet Nagybörzsönybe. Idén talán ha egyszer vagy kétszer ültem csak motorra, tavaly októberben is csak kábé kétszer, úgyhogy ez volt a mi szezonindítónk. Alapvetően két okból nem használtam az utóbbi időben a Translapot: az egyik, hogy a gyújtást meg kéne végre rendesen csinálni, mert időnként még mindig előjön az egyhengerezés, de most már legalább tudjuk (a szerelőm és én), hogy miért; a másik, hogy a munkába járáshoz van BKV-bérletem, és a bemenet és a hazajövet számomra a me time, ami alatt hangoskönyvet vagy podcast-et hallgatok általában, és ez motoron nekem nem megy, így sokszor inkább buszozok, csak mert érdekel a könyv. De az ünnep pompás alkalom volt egy kellemes kiránduláshoz, sőt igazából előtte vasárnap is mentemegy rövidebbet, Visegrádra, Lepencére. Hétfőn 10-kor indultunk, felmotoroztunk Vácon át a szokott útvonalon, de máskor általában max Zebegényig szoktunk menni, most még Szobon is túlmentünk, majd fel jobbra és már ott is voltunk. Régebben jártam már szerintem Nagybörzsönyben, de nem emlékeztem, hogy mennyire kellemes, jó fekvésű kis falu. Ettünk egy jó húslevest, mert a szeles idő miatt úgy éreztük, ez kell a lelkünknek, majd vissza idulotunk. Nagymaroson lőttem az alábbi képet:

Úgy délután háromra értünk haza, kellemes, cseppet sem tempós túra volt, bár a gondolati szinten betervezett Berkenye sajnos most kimaradt, pedig szerettünk volna ott is lőni pár képet a híres fasorról. Majd legközelebb, ha még virágzik. Az öreg Honda remekül bírta. Az öreg fenekem kicsit kevésbé... Rá egy hétre meg ki kellett gurulnom Surányba valamiért, de csak egy gyors oda-vissza volt, semmi egyéb, viszont egy fotó pont belefért:

Ilyen kép még úgysem volt. Na minden jót, széles utat!

Április negyedikére tizenegyedikére egy csodálatos oldtimer Ikarust hoztam nektek, amit kicsiben egyszer már mutattam:

Ez meg itt az igazi, amelyet Zuglóban a Korong utcában fotóztam, egy városligeti bringázásból hazajövet.

Egy kis elektromos anomália miatt el kellett látogatnunk a Seibiko szervizbe, ugyanis elromlott a fékpedálnál egy kis  kapcsoló, ami miatt sajnos rendszeresen égve maradt a féklámpa - ez több szempontból is szerencsétlen hiba volt, de szerencsére fél óra alatt megoldódott.

Az első kép Szentendrén készült, röptében, Valentin-napon:

Emezek meg Budán a Fillér utcában egy álmos hétfő reggel:

Ez utóbbi megmutatható Matchboxként is. Stay tuned.

Legutóbb is sci-fi regényekről írtam, most sem lesz ez másképp, legfőképp ilyesmiket olvasok, ez van. Mára is jut egy Andy Weir-könyv, mégpedig az Artemis. A korábban említettekhez képest az egyik fő különbség az, hogy ez egy olyan, a Holdon játszódó krimi, aminek egy nő a főszereplője.

Egy újszülöttnek minden vicc új, így vagyok a Vinteddel. A lányom és a feleségem már régen használják, a kollégáim végképp, főleg könyvek beszerzésére, és tavaly decemberben, illetve idén januárban, amikor nekiálltunk a srácoknak síruhát keresgélni a február eleji síelésükhöz, bevallom, egy kicsit rácsúsztam.

Bár közben már március lett, és reméljük, decemberig nem lesz hó, egy ilyen havas képet azért talán még ilyenkor is jó nézni:

Milán fiam lőtte nekem ezt a "hawkeye" Imprezát a sulijuk előtt. Köszönet érte!

Január végén az egyik hétvégén gondtalanul brózoltam a PS store-ban, azon belül is a Plus előfizetéssel ingyen letöltheő játékok között, és ráakadtam egy számomra teljesen ismeretlen címre, az Exit 8-ra. Elovastam, hogy ez egy pszichológiai horrorba oltott különbségkeresős logikai fejtörő, na mondom, ez kell. Spoiler: a játék se nem pszichológiai, se nem horror, de az tény, hogy néha egy kicsit be tud szaratni. A lényeg: a japán metróaluljárók által ihletett folyosókon kell menni, ahol normális esetben baloldalt poszterek láthatók a falon, a jobb oldalon pár ajtó, felül kamerák és irányítótáblák, itt-ott egyéb figyelmeztetések, és mindig jön szembe egy aktatáskás fickó. El kell jutni nyolc szintet, és összesen három instrukció van: 1) ha anomáliát látsz, fordulj meg; 2) ha nincs anomália, ne fordulj meg; 3) haladjál. Szóval elindulsz, és ha minden a fentiek alapján zajlik, a következő szintre jutsz. De ha valami más, akkor meg kell fordulni, különben visszadob az elejére. Több mint 30 különbség lehet, más van a poszteren, gyorsabban gyalogol a csávó, résnyire nyitva van egy ajtó, eltérők a csempék a földön, ilyesmik. Leírva egyszerű, de a játék közben némelyik anomáliát rohadt nehéz kiszúrni, ráadásul ezek közül van olyan, ami elég rendesen rád tud ijeszteni. Többet nem mondok, izgalmas játék, erősen ajánlom, mi ketten játszottuk, úgy sokkal élvezetesebb. Így néz ki a játéktér, plusz egy kanyar balra, majd egy jobbra, ennyi:

Miután sikerült a végére jutnunk és beszerezni a trófeákat, annyira fellelkesültünk, hogy letöltöttük a második részét, a Platform 8-at. Ezért már 1500 forintot kellett fizetni, a másik különbség pedig, hogy egy metrószerelvényen játszódik. Btw film is készül(t) belőle, ami lehet jó, majd kiderül. Ami viszont nem derül ki a játékból, hanem a játékosnak magának kell rájönni, hogy mit kell csinálni. Nincs ugyanis kiírva, hogy ha anomáliát látsz, akkor hogyan tovább, itt visszafelé nem lehet haladni. Erről sem szeretnék többet mondani, hogy ne lőjem le a poént, annyi legyen elég, hogy minden anomália más cselekvést, reagálást kíván. Vizuálisan ez sem egy túl változatos környezet: 

Itt egy kicsit már több a parás rész az elsőhöz képest, viszont ebből sem lett horror, még ha pár motívumot az alkotók szemlátomást a japán ijesztgetős filmekből vettek kölcsön - mindenesetre egyben van az egész, izgalmas a hangulata, és a gyakori frusztrációt jól ellensúlyozzák a sikerélmények egy-egy jól megoldott rejtvény után.

Minimális szinten mindkét játékhoz kell tudni angolul, de szerencsére japánul egyáltalán nem. Nyugodt szívvel ajánlom, próbáljátok ki, aztán ha szeretnétek, nyugodtan mondjátok, hogy tetszettek!

Talán még emlékeztek, mert nem volt olyan rég, hogy január elejétől sok éve nem látott hideget és hóesést hozott a tél, aminek nyilván nagyon sokan örültek, jókat lehetett szánkózni, tesiórán hógolyozni, de jó páran megszenvedtek a sarkvidéki időjárással, anyám például faszán elesett az utcában, aminek következtében a baleseti ügyeleten kellett visszatenni a kiugrott vállát, így már egy kicsit jobban meg tudom érteni Martin Riggs arcán a fájdalmat... De a mai poszt központi témája nem ez, hanem a surányi nyaralónk téli temperálására beüzemelt klíma téli teljesítménye. Egészen a nagy havazásig kiválóan teljesített, többször kigurultam csekkolni, hogy a 8 fokra beállított téli üzemmódban rendesen működik-e minden, nem volt-e áramszünet stb., és minden egyes alkalommal megnyugodva konstatáltam, hogy minden fasza.

Ma a két legutóbbi posztban szereplő repülő járműhöz képest egy szárazföldi behemótot mutatok, tíz kerékkel. Ez a Klónok háborúja sorozatban sokszor együtt volt látható a már feldolgozott AT-TE lépegetővel, csakhogy ez annál kétszer nagyobb, és ötször nehezebb. A kánonban ezt amúgy HAVw A6 típusnéven jegyzik, de a "rendes" neve Juggernaut, és ez a Gemini alapján egy angol szó, amely egy megállíthatatlan, mindent elsöprő, könyörtelen erőt, szervezetet vagy tárgyat jelent, gyakran átvitt értelemben. Eredetileg egy indiai istenség, Visnu egyik alakjára (Jaganatha) utalt, akinek szekerét áldozati szertartásokon használták, és az emberek vakon feláldozták magukat alatta. Találó.

Anakin tanítványa, Ahsoka Tano már tiszteletét tette itt a blogon régebben, (sőt a kis csapata is külön,) de most meg tudom mutatni azt is Legóban, hogy milyen vadászgépe volt a sorozatban. Ez egy viszonylag kis készlet, hasonló kaliberű, mint Yodáé, mindössze 290 darabból áll, és ha valakit érdekel, 75401-es kódszámmal keresheti az üzletekben.

A szett által megmintázott Eta-2 típus amúgy a tanítvány második elfogó vadásza, előtte egy Deltát használt, amelynek a kialakítása Obi-Wan régebben mutatott vadászához hasonlít. Az űrhajó és Ahsoka mellé kaptunk egy R7-A7 nevű droidot, amely régóta a lány társa, de ami a mi szempontunkból sokkal örvendetesebb volt, hogy megjött végre Anakin is - ha hiszitek, ha nem, nem volt még korábban ilyen minifigünk, ez az első!

A Lego 2014-ben elkészítette a legfelső képen lévő sárga vadászt is, az Anakiné, kár, hogy az nincs meg, jól mutatnának egymás mellett...

Jelentem, kb. egy hónap szünet után visszatértem. Jó múltkor mutattam Boba Fett űrhajójának legújabb Lego-inkarnációját, aka Slave, és a posztban a magyarázó ábrához írtam, hogy bocs, az egy korábbi verzió - na ez jön ma, apuka hajója, aka Slave. (Vagyis hát Slave I. De előtte még elmondom, hogy a másik hajó a fenti képen nem más, mint Obi-Wan Kenobi vadászgépe, amit egy régebbi poszt végén tártam elétek, szintén Legóból.)

Szóval a mai delikvens a Lego 75433-as készlete, amely elég sokban hasonlít a zöldes-bordós verzióhoz, sőt igazából elmodható, hogy a színeken kívül csak néhány kozmetikai különbség van - no meg az, hogy milyen minifigek járnak hozzá: Jango nyilván, aztán egy gyerek Boba, a harmadik pedig Lama Su, kaminói miniszterelnök. Ez utóbbi így már a második kaminói a gyűjteményben, előtte Taun We volt csak meg, a fentebb említett Obi-Wanos készletből. Ez a szett 707 darabból áll, és az űrhajó mellett van benne egy kis lebegő szállító eszköz (targonca?) is, aminek a fő funkciója esetünkben nem feltétlenül a játék, hanem a hajó beleállítható, tehát ez tulajdonképpen egy állvány.

Ehhez a hajóhoz kicsit másfajta ágyúrendszert készítettek, mint a másikhoz, az alján/hátulján picit eltérően oldották meg a hajtóműveket, illetve jár hozzá pár darab abból a hihetetlenül menő szeizmikus töltetből is, ami a film egyik legjobb üldözős jelenetéből ismerős. Sok egyebet nem nagyon tudok mondani, mert a struktúra és a funkciók már mind ugyanazok, mint amiket láttunk korábban, a legfőbb különbség tehát lényegében tényleg csak a színösszeállítás.

Viszont amiről még nem beszéltünk, hogy hogy lett ez a hajó Jango Fett, majd Boba Fett tulajdona. Elmondom. A Star Wars: Bounty Hunter című játékból tudható, hogy (nem sokkal a Klónok támadása film eseményei előtt) az öreg egy megbízás kapcsán az Oovo IV nevő börtönbolygóra (aszteroidára) repült, ahol egy járőröző Firespray kilőtte alóla azt a hajót, amivel érkezett, és később a hangárban talált hat másikat. Ez egy új típus volt akkoriban, nem került még sorozatgyártásba, szóval Jango ügyesen megszerezte az egyiket ezek közül, a többi prototípust pedig simán megsemmisítette, így biztosítva a saját hajójának egyediségét. Később aztán eszközölt rajta még számtalan különböző változtatást, elsősorban a fegyvereket, a páncélzatot és a hosszú távú és praktikus használhatóságot illetően, és már kész is volt a galaxis egyik legrettegettebb fejvadászhajója, a legendás Slave I.

Félix fiam ezt karácsonyra kapta, nagyon tetszik neki, de szerintem én egy kicsit jobban örültem neki :)

Így karácsony után belefér egy kis érzelgősség a blogon, máskor úgysem nagyon szoktam ilyeneket posztolni. Nemrég egy kollégám mutatta ezt a reklámot, és hát úgy vagyok vele, hogy ezt mindenképp látnotok kell, ha még nem ismertétek, mert nagyon szép:

Apámmal nekünk nem volt meg ez a gaming bond, mi inkább együtt barkácsoltunk vagy tescóztunk, de a srácaimmal megvan, csak abban én már az apai oldalon vagyok - remélem, nekik is szép emlék marad majd sok év múlva, hogy sokat játszunk együtt...

Sziasztok, kedves olvasók! Az év utolsó csp posztjába összegyűjtöttem néhány képet, amiket kaptam innen-onnan az év során, de valahogy sosem jött ki úgy, hogy frissen kipakoljam őket, így most megkapjátok őket ömlesztve.

A Bogár Pétertől jött, aki Monoron fotózta nekünk ezt a szépséget, és mint látjátok, nem túl régen.

A tervezettnél sokkal hosszabbra nyúlt nyári szünetem során alkalmam nyílt egy csomó könyv elolvasására, ezt is a pozitívumok közé sorolom. Bepótoltam pár régebb óta esedékes Star Wars könyvet, de még mindig van előttem jó néhány ebben a témában, viszont beszereztem két új regényt, amelyekre nagyon kíváncsi voltam. Az első a fent is látható Andy Weirtől, akinek a filmben Mentőexpedícióként ismert kiváló történetet köszönhetjük, ami nyomtatásban A marsi címen jelent meg. Az új regényben az ezúttal is rendkívül rokonszenves főszereplő viszont már nagyobb tétben játszik, nem "csak" önmagát kell megmentenie, de még csak nem is a bolygónk összes lakóját, hanem az egész naprendszerünket... Mivel már az elolvasása előtt lehetett tudni, hogy a filmváltozatban Ryan Gosling szerepel majd, nem volt nehéz őt látnom magam előtt végig az olvasás alatt, de ezt nem kritikaként mondom, bírom  srácot. A történet, ahogy az említett marsi sztori is, gyakran hajlamos eléggé elkalandozni különböző tudományos területekre, de ez nem tesz rosszat neki, sőt pont ezért is vártam egy ilyenre, nekem ezek bejönnek. A helyszínek nem túl változatosak, tekintve, hogy jórészt egy űrhajóban játszódik minden, cserébe viszont van két különböző idősíkunk, a küldetést megelőző, előkészítő időszak, amelyben elég sok szereplőt mozgat a szerző, és van maga a küldetés, ami már inkább egy one man show. És hogy hogy lett az elsőből a második, ez direkt meglehetősen komótosan bontakozik ki, erről nem is szeretnék többet írni, biztos megértitek. Szuperizgalmas a történet, komoly a tét, ennek ellenére sokszor rohadt viccesek a történések, és aki látta az előzetest, annak nyilván nem lesz spoiler, hogy van egy jópofa földönkívülink is, akinek a háttere szokatlanul jól kidolgozott, persze elsősorban tudományos szempontból. Nagyon bízom benne, hogy jó lesz a film, de a könyvet mindentől függetlenül őszintén ajánlom minden sci-fi-kedvelőnek! 

A másik könyv, amit ugyanilyen jó szívvel merek ajánlani nektek, az Ösztönlények, Max Brooks tollából. Az író neve ismerős lehet akár innen a szirszarjaimról is, hiszen neki köszönhetjük a Z világháborút is. Míg az inkább egyfajta jegyzőkönyv formátumú írás, sok, egymáshoz lazán kapcsolódó, de leginkább csak ugyanabba a keretbe illeszkedő történettel, ez már egy napló, kvázi found diary, és abból egy nagyon izgalmasan megírt fajta. A főhős itt egy nő, egy sima nő, nem szuperhős, van baja elég, de aztán egy olyan kihívással szembesül egy számára teljesen új környezetben és közösségben, ami nála sokkal erősebb férfiakat is komoly próbára tenne. A borító tetején nagyjából lelövik, mire lehet számítani, de szerintem ez sokakat inkább elriaszt a könyv elolvasásától, mert azt hihetik, valami buta legendáról lesz benne szó, mint amilyeneket tucatszám feldolgozott már a Discovery Channel vagy még inkább a History. Hát nem. Ez a könyv a valóságról szól, és annyira magával ragadó a lendülete, hogy az emberben egy pillanatig sem merül fel, hogy fikció: nagyon is mai és reális az erdei kommuna, ami a hátterét (és egyben a nehézségek egy tetemes részét) adja a sztorinak, nagyon is életszerűek a szereplők problémái, a dinamika közöttük, és nagyon is valóságos az a közöny és ignorancia, amivel sok esetben szembesülni kell a főszereplőnek a történet során - ebben élünk mi is, még ha nem is elvágva a civilizációtól, mint ők. Nagyon remélem, hogy ebből is lesz egyszer film.

Évek teltek el Travis Pastrana legutóbb mutatott gymkhana videója óta, és őszintén szólva nekem már az utolsó 3-4 nem is tetszett annyira, illetve hát persze, hogy tetszettek, de az első pár esetében sokkal jobban el voltam ájulva, utána valahogy már sokszor mintha ismételték volna magukat... Hát ez az új viszont most nagyon bejön, talán a retso feeling miatt, talán a környezet, talán az interakciók, de ez most oda lett téve rendesen: 

A sofőr mellett a főszereplő egy túltuningolt Subaru BRAT, aminek a Hot Wheels-változatát egy ideig szerencsésen birtokolhattam, de még meg is mutattam emitt. Remélem, nektek is tetszett a film.

Speckó poszt lesz a mai, Mikulásra, csak figyeljetek! Mindenféle formában mutattam már Renault 5-öst, nyilván csak kicsiben, és természetesen most itt fel is sorolom őket, tessék szépen retrospektíve végig kattintgatni mind: Matchbox, Hot Wheels, Siku, Norev, Majorette, másik Majorette, és egy Polistil. Az apropója a (nem) spontán múltidézésnek pedig a legújabb Renault 5-ös, amelyről minden autós portál ódákat zeng, és azt kell mondjam, nekem is eléggé bejön:

Mármint kívülről, mert egyelőre csak így volt szerencsém egy csodás példányhoz az utcánkban. De pár nappal később a Hősök terén jártunk, ahol pedig egy új R4-es ugrott elénk:

Az eredeti Renault 4 nekem kisautóként nagyon sokáig nem volt meg, csak a furgon változata, de aztán 2010-ben lett egy Norev, majd 2011-ben egy Bburago, és ez utóbbi szerintem baromi jól nézett ki. Az igazi autót is mindig jópofának tartottam. Azt kell mondjam, ez az új is bejön, sokkal jobban, mint a kínai elektromos autók, bár ezeknél már lassan kezdem túlzásnak tartani a túlméretezett kerekeket, sok az új kocsik közül egyre inkább kezd a kisautókhoz hasonlítani... Nektek hogy tetszik? (Lapozz!)

Először is egy jó nagy szám: (ha minden igaz, és jól számoltam,) a mai a 3200. bejegyzés a blogon! Gombócból is sok. Másodsorban pedig a mai poszt azért született, mert régen írtam arról, hogy mi újság van velünk, az autóval, a motorral, meg úgy egyébként mindennel.

Szinte egy ugyanilyet már fotóztam pár éve, de most itt egy újabb:

Nagyon tetszik ez a Corvette, sokkal jobban, mint az aktuális modell - de kevésbé, mint a régebbiek. Ez is egy októberi találat volt még. Ja, mutatok még ugyanilyet kicsiben is, itt az egyik, emitt meg a másik. Na de hogy maradjunk még egy kicsit az amerikai sportkocsiknál, mutatok még két teljesen új Ford Mustangot is, amiket a Szépművészeti Múzeum előtt fotóztam november 8-án:

Valami boros rendezvényre hozták őket, ami miatt a múzeum is hamarabb bezárt aznap. Viszont mi még időben voltunk, hogy újra megnézzük az aznap pont ingyenes állandó kiállítások közül az ókoriakat a pincében, mert a kisebbik fiam mostanában tanul Egyiptomról a suliban. Jól néznek ki ezek a kocsik, ha jól sejtem, nemrég lehetett némi facelift rajtuk. Vagy ezek teljesen újak? Mindegy is. Szép napot!

A nyári szünetben, azáltal, hogy pár hónapig munka nélkül voltam (erről majd legközelebb írok még egy keveset), a napi CV-frissítések és jelentkezések küldése mellett szerencsére sikerült a szokásosnál egy kicsit több időt szakítanom játékra, azon belül is playstation-özésre.

Itt az első novemberi carspotting poszt, bár a találat még október elejéről származik:

Ez az új Toyota Land Cruiser! Mármint az egyik változata, hiszen létezik belőle egy retro, kereklámpás is. Nekem igazából mindegy lenne, ez is, az is nagyon tetszik, és abszolút kéne otthonra ;) De ha már szóba került a retrózás, itt a másik véglet, főleg ami a méretet illeti:

A fotót a lányom küldte Párizsból, és ha minden igaz, ez egy Bianchi Bianchina Cabriolet, de ha rosszul sikerült beazonosítanom, majd biztos lesz, aki kijavít. Nagyon helyes kis járgány, igazi cukiság.

Október 23-án családilag kibékemeneteltünk végre Surányba. Előtte vettem az Obiban egy kis vödörnyi barna lazúrfestéket, hogy a viszonylag újonnan épült-szépült padokat lekezeljem. Délelőtt csodás időnk volt, így az első réteg fel is került mindegyikre:

Másnap meg a második. Bár, ahogy írtam, ezek a deszkák elvileg kezeltek, úgy voltam vele, hogy jobb az óvatosság, illetve szinben is szerettem volna közelebb hozni ezeket is a házhoz és a kerti székekhez - amik közül kettőt még mindig nem festettem le, illetve még a teraszon lévő asztalt is ugyanígy tervezem lekenni. De azokat már csak jövőre. Viszont hamarosan magát a házat is szeretném ugyanígy átfesteni.

A legutóbbi carspotting posztban szerepelt egy jópofa rendszám - hát most ezen a vonalon hoztam még két érdekességet:

A csodás Ferrari SF90 Stradale (bocs a szar minőségért) tulajdonosa kitalálható az egyedi rendszámból, ő Jákob Zoli, aki gyakran a luxusautói csomagtartóiból osztogat iPhone-okat azoknak, akik meg tudják neki mutatni, hogy követik az instán. Ez sajnos nálam nem jött volna össze akkor sem, ha valahogy meg tudom állítani :)

Ennek a Maybach-nak a tulajáról viszont semmit nem tudok, bár egy gyors guglizás után a Square Holdingra tippelek, de lehet, hogy rosszul. De mindegy is, az autó szép, egy korábbi Maybach-találat pedig itt található.