Fú, kész vagyok, megnéztem a District 9-t, egyszerűen beszarás!!! Itt van hosszabban leírva, ami alább jön rövidítve. Itt pedig a hivatalos weboldal.

A sztorit nem bonyolították túl, a szereplők zseniálisak, minden klappol. Miről is szól? 20 éve megjelentek a földön kívüliek (prawn-ok, mint garnélarák) egy kerületnyi űrhajóval (anyahajó), ami Johannesburg felett lehorgonyzott. Sokáig semmi, majd az emberek felmentek, bementek és egy nagy csomó lényt találtak ott, nem túl jó bőrben. Lehozták őket, kialakítottak nekik egy gettót, így éldegéltek. 20 év után aztán tarthatatlanná vált a helyzet, fogyóban volt a macskakaja is, ezért át akarták őket költöztetni egy civilizáltabb helyre, jó távol az emberektől. Egy lelkes MNU-ügynökre (Wikus van der Merwe, tisztára mint egy név a Macskafogóból) bízták az akciót, ami természetesen balul (?) sült el. Nem mondom tovább, meg kell nézni.

Mitől állat? Például nincsenek benne sztárok. Ráadásul ez egy pszeudo-dokumentumfilm, aminek a stílusa nekem nagyon bejött, nem a Borat/Brüno-féle, hanem inkább mint a Cloverfield. A vége felé inkább shoot-em-up. Nagyon jól néznek ki (és mozognak és beszélnek) az alienek, pöpec a díszlet és a kellékek (főleg a fegyverek, ilyen fasza kopottas anti-steril feeling utoljára az Aliensből jött, de ha a Fűrészt említeném, akkor sem lőnék nagyon mellé), és nagyon tetszett, hogy a főszereplő a Párbaj kisemberét idézte – abszolút jó értelemben. Akár én is lehettem volna...

Neill „Halo” Blomkamp rendezte a filmet, ez az első neki, ezelőtt inkább reklámfilmes volt, de most minden bizonnyal megjegyezzük a nevét. A producer pedig nem más, mint Peter "Hobbit" Jackson. Péter, a King Kong ezennel megbocsátva! 

Szép délutánt!

Újabb érdekesség/ritkaság: Hot Wheels Hare Splitter!

De honnan a név, honnan a név? Hát innen. Talán nem vették meg a jogot, hogy VW Golf legyen. Pedig az. Nem egy mai darab, részletek itt. Mit mondjak még? Jó ideje kerestem-kutattam, míg végre sikerült egy vállalható állapotút találnom olcsón (a szállítás négyszer annyiba került, mint maga a szállítmány, beszarás).

Ezért még Tapsi Hapsi is elhajítaná az összes répát, annyira helyes kisautó! Az eleje nyitható, ráadásul egy olyan megoldást alkalmaztak a Hot Wheels mérnökei, amit még korábban sehol sem láttam: a motorháztető műanyag, és a belső tér előreálló folytatása két pici rögzítéssel, ami nyilván azt is jelenti, hogy kellő mennyiségű nyitás-csukás az anyag gyors elfáradásához vezethet, úgyhogy mindent a szemnek, semmit a kéznek! Ráadásul az elején van egy kis pöcök, amivel a kasznihoz rögzül csukott állapotban - zseniális.

Még a régi HW-kerekeket viseli, mind rendben van, nem görbék a tengelyek, de a gurulás már nem az erőssége, rugózás pedig talán soha nem is volt. A tetején kipattintható "csomagtartó" fekszik, a csomag pedig egy pótkerék, ami tényleg egy HW-kerék, nem valami kis fröccsöntött utánzat. És két ködlámpának is helyet ad a tetődísz, hogy meglegyen a négy. Ez is kipattintható, de az egyik fül az ideút során elfáradhatott, úgyhogy ragasztóval meg kellett segítenem.

A beltér kis jószándékkal közepesnek mondható, de legalább van. A festés mai szemmel talán egy kicsit ósdi, viszont szerencsére aránylag jó állapotban ránk maradt.

Jutalom a poszt végén a fenti kisautó születési évéből, plusz sportos VW-k itt: 

Na jók legyetek!

Mondtam már, hogy szeretem a Transformerst? Most akkor mondom. Az érdekességek sorában akkor most következik egy kisautó, ami nem Matchbox, nem Hot Wheels - de nem semmi. Hasbro gyártmányú Űrdongó (Bumblebee) 1:64-ben.

Nem tipikus Transformers, rá is van írva, hogy does not convert, azaz nem alakítható át robottá, de ez engem nem is zavar, akár olyat is vehettem volna, de ez jobban tetszett formára.

Természetesen a filmben látható sárga Camaro figyel a bliszterben, és a csomagoláson, illetve a licencen kívül onnan látható, hogy ez az, hogy a bliszter ki van vágva középen, így hátulról megfigyelhető az autó aljára szerkesztett kis relief, amin Űrdongó robot formájában látható. Sajnos itthon sehol nem láttam, hogy a filmben is szereplő régi Camarót meg lehetne venni, de annyi baj legyen. Pedig létezik!

Tehát a kisautó: műanyag az egész, mellé tettem a HW-verziómat és nagyon hasonlóak, a legnagyobb eltérés a kerekek között van. A színe az igazi ász, nem is értem, a HW például miért nem hozott ki egy ilyen színű verziót. Le lenne védve? Na mindegy. Beltér nincs, le van sötétítve az autó, de a filmből tudjuk, hogy szép ez belül is.

Bocs, hogy még mindig nem tudok rendesen blisztert fotózni. Összességében az Űrdongó eme Hasbro-értelmezése nem egy nagy eresztés, de jópofa kis játék. Gyerekkoromban valószínűleg ölni tudtam volna érte, akkoriban viszont nem volt ilyenem, sőt nem is voltam oda a Transformersért, mert valahogy kimaradt az életemből... Ha találok hasonló méretarányban, egy Hummert (Ratchet, alább a sárga) még mindenképpen beszerzek e mellé. A többi nem érdekel, bár együtt jól néznek ki:

Szép napot! Videó most nincs, volt már.

A Telekom egy további körös tenderére annak idején készült egy folytatás is, ezt el is felejtettem írni a korábbi posztban. Merthogy nem elsőre mondták, hogy nem kérik, hanem azért megfuttattak még, hogy ne lustuljunk el... A képek kattintásra nőnek.

Itt már teknőcök is szerepelnek, illetve a bölcs macska is színre lépett. Ígérem, erről többet itt nem lesz szó :) Ahoj!

Biatorbágyi találat:

Az ovi előtt állt. Talán Marika nénié...?

Megvolt a börze is, szép volt, jó volt. Igen vegyesek az érzelmeim. Egyrészt le a kalappal a szervezők előtt, nagyon szép a hely, tágas volt az étterem, nem éreztem azt a fullasztó tömeget, amit a legutóbbi (Ablon) esetében, mégis szemmel láthatóan sokan voltak. Az eladók is. A kínálat felülmúlta minden várakozásomat, gyakran a szemem káprázott, hogy mik vannak. És ismét sikerült találkozni, beszélni pár jó pajtással. Ezek tetszettek. Nem tetszett viszont, hogy nagyon sok régi Matchbox (és egyéb típus) nagyon durva áron volt kint. Úgy indultam neki, hogy viszek pár cserélnivalót, és kétezer forintnál nem akarok többet költeni. Nem mondom, hogy a cseregépek nélkül esélyem sem lett volna, mert a "turkálós" dobozokban is fel lehetett fedezni kincseket szép számmal (vettem is innen egyet, mindjárt mutatom), de az átlagos árszínvonal elrémisztett. Mondom, van ellenpélda bőven, Andrew kolléga is szépeket lőtt pár százasért, aztán az is lehet, hogy csak kezdek öregedni, és így háklisabbá válni. No, nézzük a mérleget:

Ment:

• MB-38 Armoured Jeep (kettő volt belőle, ez a lazább géppuskás volt)
• MB-25 Ford Cortina (kettő volt ebből is, ez a "ragadósabb" fényezésű volt)
• Majorette Sonic Flashers Ford Bronco tűzoltó X 2 (végre)
• Siku ADAC Porsche Cayenne (hát még ez...)
• Greenlight Muscle Car Garage Shelby GT350
• Greenlight Black Bandit Plymouth GTX
• Johnny Lightning Dukes of Hazzard Dodge Monaco (piros-fehér rendőr)
• Johnny Lightning Dukes of Hazzard Jeep (fehér, ez meg is maradt)

Jött:

• MB-36 Opel Diplomat (transitional wheels, repedt jobb A-oszloppal)
• Corgi Ford Escort (jó tudom, kopott, turkálóból való, de állat a formája!)
• Majorette Mazda RX-7 (úthenger, szintén turkálós, de szép állapotú)
• MB-49 Ford Crown Victoria K-9-es rendőr (bliszteres - volt)
• (Takara) Tomica Mitsubishi Evo VII japán rendőr (kékdobozos, zsír új)
• Realtoy Mazda RX-8 (Andrew-tól vettem, korábban egyeztettük)

Anyagi szempontból nem vagyok benne biztos, hogy jól jöttem ki a buliból (őszintén: sőt), a két régi Matchbox vaterára dobásával minden bizonnyal sokkal többet nyerhettem volna, de mivel ezek duplikátumok voltak, ráadásul nem is teljesen hibátlan állapotban (na jó, majdnem), továbbá olyan autókhoz való hozzájutásomat segítették, amelyekre már régen vágytam (legfőképp az Opel és az Escort az), elégedett vagyok. Azért még a képek előtt azt is leírom, mik azok, amikkel szemeztem, de nem vehettem meg őket a limit miatt: Norev Kacsa, amiről a Kacsás posztban is beszéltem, amilyen volt gyerekkoromban (3000 Ft); Greenlight AMC Javelin Hot Pursuit, a börzét szervező Norev-bolt tulajdonosánál, de nem akart az istennek sem cserélni, én meg költeni, így nála maradt (pedig mindössze 1290 forint volt, majd meg is veszem egyszer, ha még lesz); Corgi rendőrségi Bogár (1000 Ft); Tomica Bogár cabrio (4000 Ft); és még sorolhatnám... Ez a csere-dolog érdekes, mármint a hozzáállás. Oké, teljesen meg tudom érteni azokat az eladókat, akik nem igazán gyűjtők, hanem ezzel inkább üzletszerűen foglalkoznak, nem akarnak cserélni, oké. De akik gyűjtenek is, árulnak is, cserélnek is, azok is nagyon különbözően álltak a kérdésemnek: az egyik pl. konkrétan kiröhögött, hogy mit akarok én Johnnykkal, ezek itthon teljesen eladhatatlanok (az asztalán volt vagy húsz), a Jeep főleg (heló, filmes Johnny, azért az nem a mezei), rendőrből meg csak a fekete-fehér jöhetne szóba. Meghiszem azt, az nekem is otthon pihen. Egy mainline T1-es buszt szerettem volna megszerezni, de mindegy már. Ugyanis a következő eladó lelkendezve fogadott, hogy hú meg ha, de jók ezek, mik ezek, ó, még villogós is, persze, azonnal kell. Így lett Tomica Mitsubishi Lancer Evo VII rendőröm (eladási irányár: 2000 Ft), végre... Így visszaolvasva nem is furcsa ez, ilyenek vagyunk, különbözők, de néha akkor is meglep, mennyire. És ez így jó.

Szóval képek - és itt szeretném kifejezni a hálámat Zolinak, aki e remek diorámát alkotta nekem, most egy darabig (azaz amíg a kislányom szét nem díbolja) ebben fogok fotózni:

Fel is lelkesültem, lesz majd Mazdás poszt is, kitaláltam! És lesz majd Ford Racinges is... Alább pedig pár kép két korábbi beszerzésemről, amik bár aránylag ritka gépek, mégsem akartam róluk külön posztolni:

És a legújabb hír szerint e hétvégén is lesz egy börze, részletek alább. Szép hétfőt!

Autómodell Börze

Budapest XlV. Öv utca 210 MEGA PUB ÉTTEREM (Erzsébet királyné útja - Öv utca sarok, bejárat az Öv utcából)

2009. évi időpontok:

• szeptember 13.

• november 8.

2010. évi időpontok:

• március 14.

• május 9.

• július 11.

• szeptember 12.

• november 14.

Mindig vasárnap, 9-14 óra között. 700nm-en még több modellel várunk minden kedves vendéget és eladót, kulturált körülmények, büfé, parkolási lehetőség. Érdeklődni, asztalt foglalni a 06-20-92-63-146-os számon Hajdú Viktornál vagy a wrcviktor@freemail.hu e-mail címen lehet!

Megérett az idő az első Toyotás poszt (újabb) folytatására, főleg hogy azóta bővült ez a flotta is. Időközben is be-betettem az újonnan érkezőket, de most megpróbálok egy típusra, a Celicára fókuszálni, amelyről eddig kevesebb szó esett. Méltatlanul hanyagolt modell ez mind a MB, mind a HW részéről. Na jó, a végén lesz egy-két Supra is...

VIGYÁZAT, HOSSZÚ POSZT, KEVÉS SZÖVEGGEL ÉS SOK KÉPPEL!

A Matchbox 1978-ban elkészítette a saját Celica-átiratát az 1978-tól 1981-ig gyártott második generációt alapul véve. Ez a már korábban említett kiskerekes szériába tartozik, bár 1982-ben adtak alá nagyobb kerekeket is, hátra főleg. Jómagam a piros Sunburner díszítésű kisautóval rendelkezem ezekből az időkből. Sam.Joe példánya azért szebb.

De szerencsére vannak azért más gyártók, először is a nem túl ismert CM’s nevű. Japán gyártó, sok hülyeség mellett kultikus rallye-autókat is készít 1:64-ben, ráadásul igen magas minőségben, perverz részletességgel, az általam ismertek közül az Autoarthoz tudnám hasonlítani. Tőlük az alábbi két Celicát újítottam, amelyek időben is szorosan követték egymást, az első egy negyedik generációs (1985-1989) Celica, konkrétabban egy 1991-es GT-FOUR (ST165), a második pedig már az ötödik generációhoz (1990-1993) tartozik, amennyiben 1992-es (ST185). Carlos Sainz ezzel a két kocsival WRC világbajnok lett 1990-ben és 1992-ben.

Mindkettő kis műanyag állványon pihen, de leszedhetők, ha a szükség úgy hozná. Nem hozza úgy, én ezekkel nem játszom, és a gyerek sem, mert nem tud, jó magasra pakoltam őket ;) Így az alábbi képek kivételesek, többet ilyen nem lesz.

A Majorette Celica a kockábbik bukólámpást mintázza, valóban működő (mármint mozgatható, nem világító) bukólámpákkal, mint a 300 ZX esetében. Ezt az autómat nem bontottam ki, hátha majd 30 év múlva egy igazi autót tudok venni az akkori árából, nem a mának élek.

Én mondjuk az ezutánit, azaz az ötödik generációst szeretem a legjobban, Tommi is fájlalta, hogy a MB kínálatában ezt végül nem valósították meg, de talán tényleg előveszik még... Passzentos onboard carspotting a Hamzsabégi útról, ami nem mostanában készült, de ide tartogattam :)

Alant egy Maisto Celica, már a négylámpás, tudományosabban hatodik generációs (1994-1999) változat, de – nyilván eltekintve a brutális GT-Four verziótól, vagy az egyik legnépszerűbb szimulátor egyik szereplőjétől – ez már olyan cicás lett nekem. A Maisto azért mindenesetre aránylag rendes iparos munkát végzett, az autó formája rendben van, rugózik, és ránézésre abszolút Matchboxnak tűnik. Ez is megtalálható Tommi gyűjteményében, csak nem nagyon írt róla. Mondjuk nagyon nincs is mit, az egész egyszínű piros, az alja, oké, fekete, nem szaroztak a részletezéssel, de ettől függetlenül nem gáz.

A hetedik generáció (2000-2005) egyik képviselője megint csak Maisto, az ilyen kivitelű (GT-S) Celicával a valóságban itthon csak nagyon elvétve találkozhattunk, kicsiben szerencsére hozzáférhető, én ezt Siófokon vettem. Lejjebb pedig a japán autóknál szinte kötelező Tomica, versenyruhában, markáns lámpasorral az elején, nyithatók az ajtók rajta, illetve ellátták egy szép ESSO Ultraflo festéssel is, ami nagyot dob a kocsin.

Az mai utolsó Celica a Hot Wheels garázsából való, ez is egy GT-S szerénytelen spoilerezéssel, különösen a hátsó szárnynál adtak bele apait-anyait. Nehezen sikerült megszereznem ezt a verziót, lépten-nyomon csak a Pikes Peak-verziót kínálgatták, az ahhoz képest visszafogott GT-S-t pedig sokáig csak ultragusztustalan színben láttam, így szinte vércseként csaptam le az alábbi, aránylag vállalhatóra.

2007-ig még készültek Celicák Japánban, de azóta sehol. Majd talán a Subaru-Toyota közös sportkocsi kárpótol a hiányért... Ha lesz egyáltalán.

A MB kínálatában 1995-ben megjelent (bár 1994-es keltezésű) gömbölyű Suprából is beszereztem egy példányt, amely konkrétan büntet a fekete színével, az Arehnél fellelhető 15 szín közül ez számomra a második legszebb. Az első a másik fekete :)

És van belőle egy piros Mondo Motors gyártmányú is, 300-ért vettem a vaterén, de ehhez képest - és a talán túl kicsi kerekektől elvonatkoztatva - teljes mértékben elégedett vagyok vele, szemrevaló kisautó.

Hogy összeérintsem a Celica- és a Supra-soromat, álljon itt a végén a legfrissebb beszerzésem (amit az ez alatti posztban is meglengettem), egy szép régi (1982-es feliratú)  Hot Wheels Celica-Supra. Tömör fém az egész, nem nyílik, nem rugózik, cserébe viszont aránylag jól tartja a színét, pedig nem is dobozos darab... Az igazihoz képest egy kicsit keskenynek érzem, de ezt megbocsátom neki, az ilyen fajta aránytalanságon tényleg nem érdemes fennakadni. A hátulja mondjuk lehetett volna egy pettyet részletesebb, de kicsire nem adunk.

És egy szép videó is jár: 

Szép pénteket!

A múltkori, hasonló című posztban is a Yatmingról volt szó, most is így lesz. Az ebayen sikerült olcsón találnom egy szép HW Toyotát (következő poszt!), és a szállítási költséget kozmetikázandó hozzácsaptam még két filléres lime green Yatming modellt, egy Nissan 300 ZX-et és egy Chargert - mindkettő szívemnek kedves típus. A Charger kettővel egyszerűbb, mint a linkelt előzményben szereplő darab, műanyag az alja, nem nyílik semmije, a Nissan pedig eggyel jobb, mint a korábban már szerepelt társa, mert bár egyszerűek, mégis normálisabbak a felnik rajta ugyanis. Olcsó, egyszerű gyerekjáték amúgy mindkettő, de nekem tetszenek.

Na, mindjárt jövök a Toyotával. Toyotákkal, jobban mondva...

Mai Porsche.

Lekéste a múltkori white partyt...

Villáminterjú az atlétikai VB női 800 m-en győztes Caster Semenyával:
- Mit üzen azoknak, akik megkérdőjelezik női mivoltát?
- Lesz*phatnak!

:DDD

A Volkswagen Typ 181, másnéven Kurierwagen ("Futárautó") egy érdekes darab. És nem csak azért, mert Angliában Trekkernek, Amerikában Thingnek, azaz Izének, Mexikóban pedig Safarinak hívják, hanem például mert a Kübelwagen („Vödörautó”) örökösének tartott kisautó a Bogár alapjaira épült és 14 évig gyártották, továbbá igen gyorsan elnyerte a kult jelzőt.

Pár szó a történelméről, tényleg röviden: a hatvanas években megszületett az Europa Jeep gondolata, amit a nemzetek (mármint azok NATO-s része) majd jól együtt építenek és jó lesz minden országnak. Na, ebből nem lett semmi. A németek viszont akartak egy sajátot, ami könnyű, egyszerű, jó terepes és olcsón gyártható belőle sok. Ilyesmit előtte nem nagyon gyárthattak, mert tilos volt nekik bármit is előállítani, aminek katonai zöld színe volt... Ezzel párhuzamosan Mexikóból is sírtak, hogy kéne nekik valami, ami jobban használható terepen, mint a jó öreg Bogár, és az Amerikában a Bogárból épített buggy-k népszerűsége alapján is egyértelművé vált, hogy lenne kereslet valami kis strapabíró, poénos off-road célokra is használható alkalmasságra. Szempont volt az olcsó gyárthatóság, így a német mérnökök a Kübelwagennél már bevált receptet követték: Bogár-motor, Karmann-alváz, minimál kaszni – kész. Az Europa Jeep létrejöttéig az űrt csakis a Typ 181 volt képes betölteni, amihez 1968-tól le is gyártottak 50.000 darabot. 11 évvel később egyértelművé vált, hogy a tervből nem lesz semmi, és a németek is pont ekkortájt döntöttek úgy, hogy a Typ 181 megérett a leváltásra, így jött létre a Type 183 Iltis, immár orrmotorral és a Golfból kölcsönzött négykerék-hajtással. Ez azonban (szerencsére) nem jelentette a Typ 181 gyártásának leállítását, az folytatódott, mintha misem történt volna. Tehát vissza a „Futárhoz”: 1971-ben a civil eladások is megkezdődtek Mexikóban (sőt egy évvel később már ők is gyártották), amit csak 4 évvel követtek az amerikaiak, ugyanis a különböző szigorodó biztonsági előírásokon rugóztak, itt-ott módosítani kellett a járgányon. De azután nem nagyon nyúltak hozzá. Mára pedig klasszikus kult-autóvá vált, itthon 800.000 Ft körül már hozzá lehet jutni egy-egy leharcolt darabhoz. Érdekes, hogy a wikipedia is ír (vagy legalábbis egy lelkes júzerük) a MB és HW-verzióról, konkrétan ezt: a Matchbox 2007-ben mutatta be sárgában a Typ 181-et, 2009-ben pedig a Hot Wheels a maga drapp verzióját fekete tetővel. Az 50 első randiban egy ilyet vezet Drew Barrymore, a Féktelenül 2-ben pedig Sandra Bullock (vagy a dublőre) látható egy sárga „Izé” volánja mögött. Az iménti történelmi áttekintés Sam.Joe-nál is elolvasható egy rövidebb verzióban, szinte egészen biztosan ugyanonnan fordítottunk :)

Szóval akkor először a Matchboxról: nagyon megörültem, amikor tavaly rábukkantam az első sárgára, nem volt kérdés, hogy kell-e. Teljesen rendben van a gép, ami egyébként egy kései modellváltozat, magasan ülő (nagy) hátsó lámpákkal. Egyet kell (ismét) értenem Joe-val, neki sincs baja vele. Nem is ragozom. (Pont a sárgáról nincs fotóm, mert az NRFB.) A sárgát aztán követte a világoskék variáció, ez már „elegánsabb” kerekeket kapott, kifestett rendszámot és részletesebb lámpákat, végül pedig jött a narancs, „sport”-változat. Közben még létezik egy sötétzöld is, amely elvileg csak Amerikában volt hozzáférhető egy 10-pack részeként, ennek megfelelően az ebay-en fellelhető példányok ára is jócskán a tűréshatáron kívül van. Mindegy is, elég ez a három tőlük.

A HW is nemrég hozta ki a saját megoldását, ami „természetesen” vagányabb, mert ültetett, sportkipufogós, továbbá kilátszik a motor és lepattintható a tető. Az első HW színe talán a legjobban eltalált mind közül, de aztán ők is beújítottak egy narancssárgát. Megvan mindkettő:

Van még egy porig ültetett szörfösöm a Jadától, amit már mutattam, ennek is levehető a teteje, de ez egy kicsit nagyobb, mint az előbbiek, az 1:64-es felirathoz képest olyan 1:50-re saccolom. A mellette álló T1-hez képest is nagy. Vagy az túl kicsi.

De amiért ez a poszt most született: nagyon régen vágytam a Siku Typ 181-esére, amely vágyat csak tovább tetézte az indexes és a Modellshow-s fórumon is nemrég bemutatott felújító projekt, Andrew0807 keze munkáját dicsérve. Igen sokat kellet szörfölnöm az ebayen, míg megfelelő darabot találtam – és amilyen az élet, sokáig semmi, majd kettő is lett: az első egy fehér, „Strandmobil”, a második egy egyenruhás verzió, egy tűzoltó, releváns kiegészítőkkel. Mindkettő nagyon baráti áron lett az enyém, meglepő módon a második volt az olcsóbb, szerintem a német kollégák bealudtak (ugyanis mindkettő a német ebay-ről van), mert másodikként licitáltam 5 euróval, végül 1.50-ért lett az enyém:

Mindkét Siku - ahogyan az a képeken is látható - lehajtható szélvédővel rendelkezik, az ajtókat azonban megspórolták. Cserébe jutott vonóhorog. A napernyőre hajazó festésű Strandmobil széles (B4-es) kerekeket kapott, ez tehát inkább valami újkori darab, a tűzoltó viszont még a korábbi, propelleres mintázatúakon fut. Kopottabb is a piros, de nem vészes, és bőven kárpótolnak a szinte hiánytalanul meglévő kiegészítők, mint a hátsó antennák és az elöl található keresőfény. Azért csak szinte, mert kéne rá egy tető. A másikra is, ami viszont csíkos, sőt ahhoz eredetileg még egy gumicsónak is járt... Hát, ez van, ezt kell szeretni. Én már szeretem is őket...

Videó most is jár: 

Szép napot!

Na, végre egy klón pilóta is landolt nálam. Bolháról, csere útján.

Ez meg egy kedves reklám, pilótás. Nem mi csináltuk, de ennek ellenére tetszik.

Lassan jó estét!

Az olcsó szóviccért elnézést kérek. Amerikai izomautókról volt már szó nem is egyszer, de nem igazán mostanában. Sőt a blogon is szerepelt már a Chevelle, nem is egy verzióban, de talán megérett az idő egy önálló posztra.

A Chevrolet Chevelle a gyár egyik legsikeresebb modellje volt, 1964-től 1977-ig gyártották, és a takarékos (hehe) családi modellektől az izmos cabriókig széles palettát ölelt fel. 1977 után a Malibu váltotta fel a Chevelle-t, amely név korábban csak a modellen belül létezett. A Chevelle szolgált a magában is sikeres Monte Carlo alapjául is. Sőt az El Camino is tőle származik, amely még túl is élte a „papát”. A Chevelle az izomautók csatájába az SS jelzésű modellel tört be 1966-ban, amely később külön kis típusválasztékot kapott különféle motorokkal és egyéb teljesítményfokozó kiegészítőkkel. 1966-tól új kasznit kapott a Chevelle, a népszerű kólásüveg-formát, amely szinte minden kortársának jellemzője volt abban az időben. 1968-ban újabb átalakítás következett, még inkább kólásüveg-formájúra. Sok vásárló családi autónak vette a Chevelle-t, mert a nagyobbaknál (pl. Impala) olcsóbb volt, öten is kényelmesen elfértek benne, és tele volt szórva minden földi jóval, mint a szervokormány, szervofék, automata váltó, légkondi, rádió stb. 1973-ban megint átdolgozták a karosszériát egy kicsit, de sokkal érdekesebb, hogy bemutatták a kombit, 6 és 9 személyes kivitelben. Na ez tényleg igazi családi autó lett! Ugyancsak ebben az évben vezették be a Laguna jelzést, ez volt a top kivitel és az igen jellegzetes orráról lehetett felismerni. Aztán jöttek még a Malibu és a Deluxe verziók is. SS, azaz super sport opció (optikai tuning, sport-felfüggesztés, izommotorok) ezekre is választható volt, sőt kivételes módon a kombihoz is. 1974-től az SS helyett az S3 jelölést vezették be, ami sportost és egyben harmadik generációst jelentett. 1974-ben a Malibu Classic lett a top kivitel, sedan, coupé és kombi változatban, a Deluxe név pedig megszűnt. A fene sem tudja már ezeket követni, elég is lesz belőlük... A vége az lett, hogy 1978-ban a Chevelle nevet is eldobta a GM, és az ezzel jelölt összes korábbi modellt átkeresztelte Chevrolet Malibura. Pont.

Nézzük akkor a kisebbeket. A nyitott kivitelről készült Matchbox-verziót (lásd a mintát a legfelső képen, szintén zöldben) minden bizonnyal sokan ismeritek, én az én példányomat valamikor tavaly télen vettem, szép darab, nem rugózik, de mint minden cabriónál, szép részletes a beltér. A színével sincs bajom, bár Superfast-kivitelben vannak azért szebbek.

Ami ennél sokkal érdekesebb, hogy nem egy helyen láttam, hogy a jól ismert MB-34-es Chevy Pro Stocker (itt az igazi) is valójában egy elnászkárosított Chevelle. És ha megnézzük az elejét, valóban könnyen beleképzelhető a második generáció.

A Hot Wheels az alábbiakkal járult hozzá a gyűjteményemhez: van korábbi és későbbi coupéjuk, nyitott változatuk (figyelmezzünk a kólásüveg-formára!) és két kombijuk is, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Érdekes, hogy a nyitott változat elnagyolt kormányt kapott, ezt azóta sem értem... A két kombi viszont abszolút kedvenc!!!

A HW-től is bemutatott (bordó és ezüst) Chevelle-t elkészítette a Welly is, ebből is van egy példányom, nagyon szép darab, tényleg le a kalappal. A más esetben egyébként gagyi hatású kerék ez alatt teljesen jól mutat.

Végül pedig egy Zylmex második generációs Chevelle: filléres darabként szerváltam, de nem bántam meg. Régi, súlyos fémdarab, nyitható ajtókkal, jól eltalált arányokkal, kellemes kerekekkel. Összességében lehetne egy lehelettel nagyobb, de így sem rossz. És nézzétek csak az orrát! Na, ez a civil Pro Stocker!

Jutalom a poszt végén:

Szép napot!

A korábbi Más című bejegyzésben már volt szó a Hot Wheels kettes Golfjáról. Ennek idén kijött egy új változata, fehérben. Itthon láttam már ötös pakkban (külön talán nincs is), de mivel az egész pakk nem érdekelt, megszereztem máshonnan, külön. Érdekessége talán a fehér fényezéshez társított piros "üvegezés", illetve az elődhöz képest krómozott az alja-eleje és részben a hátulja, illetve új, sportosabb (és talán modernebb) felniket kapott, de az összhatás nekem tetszik. Műanyag az alja, nem rugózik, nem nyílik sehol, azaz ez egy (sajnos) tipikus 2009-es HW modell.

Erősen tervezem egy Hot Wheels egyes Golf beszerzését is, ha meglesz, ígérem, itt mutatom be először! Addig egy jópofa reklám a fenti gépről.

Szép napot!

Rejlik. Most csak pár kép két autótól, amelyek az utóbbi időben csatlakoztak a gyűjteményemhez. Mindkét típusról volt már szó (itt és itt), ezért most nem szövegelek.

A poszt aktualitását az új Matchboxok viszonylagos (és persze nem minden új modellre kiterjedően jellemző) igénytelensége adja, ellenpéldaként, 1:64-ben:

Na ugye, így is lehet.

Pár balatoni kép Fenyő Miklós, ja nem, Ikarus256 kolléga jóvoltából:

Vényóc, hehe...

Sokan kérdeztétek kommentben (valójában senki), hogy mit kerestem a Baumaxban. Hát azt, hogy a Matchboxok az albiban igencsak szertelenül tárolódtak minden vízszinteshez közelítő felületen, kitúrva az összes polcról a barátnőm hihetetlenül fontos biszbaszait, örökös nyavalygásra adva okot. Goldoltam, ennek véget vetek. Nem, nem őt dobtam ki, hanem azt találtam ki, hogy az egyik legerősebb bástyát, a két méter feletti, két oszlopban összesen 12 "rekeszt" tartalmazó polcos szekrényt (amely szerepelt már itt is) alakítom egy kicsit át. Az ötlet az volt, hogy kiszedem a régi polcokat, veszek hozzájuk még párat, majd (közel) egyenlő arányban visszarakosgatom őket. El is ballagtam a Baumaxba, levágattam 6 db 33.5*37.5 cm nagyságú fehér laminált polcot, kifizettem, hazavittem, és nekiestem a régiek kiszedegetésének.

No, ez nem jött össze. Mert a nagytudású tervezők nem úgy rögzítették az előre befúrt lyukakba a polcokat, ahogy szerintem mindenki csinálta volna, azaz kis fém csapokkal, neeem, ők kb. 70 mm-es mini tipliket gyártottak, bele csak befelé csavarható facsavar oszt' jónapot! Ezeket ti. kiszedni csakis komolyabb roncsolás árán lehetséges. Ezzel kettő db kiszedése után szembesültem. Nem adtam fel, a B-terv az lett, hogy a 6 db új polcot behelyezem úgy, ahogy tudom, bizonyos rekeszeket megfelezve. Így is lett. A 6 új polc elnyelte a lakás minden egyéb pontján heverésző kisautók egész tömegét, mellékhatásul viszont pár bontatlan csomag felhelyeződött a magas polcra az ágy fölé, mert a rekeszek megfelezése drasztikus csökkenéshez vezetett azok magasság-befogadókészségében. Mindegy. Az eredmény alább (a képek kattintásra megnőnek), de leginkább a fent linkelt videóval összehasonlítva érdemes nézni, mert akkor talán értelmet nyer a fenti kis történet is ;) A két legalsó kép a két alsó, még régi méretű rekeszről készült, azok maradtak.

Levezető videó a végére:

Szép hétfőt!

Most a cím beírása után ugrott be, hogy tartozom még carspottingos képekkel, mégpedig az olvasó ír rovatból, Ikarus256 jóvoltából. No, majd holnap. Addig is egy szép Merci bemelegítésnek. Jó tudni, hogy Bobby Ewing is a Baumaxban vásárol...

Délután meglátogattuk a Rendőrség-történeti Múzeumot a Mosonyi utcában, ajánlom erősen, jó móka egy másfél órára. Na, ott készült az alábbi két kép - egyúttal az első motorokat is köszöntöm a Carspotting rovatban...

És pár kisebb méretű zsandár, szintén a Múzeumból:

No meg egy ősrégi HP, csak úgy érdekességképp. Megjegyzem, a fotózás nem volt engedélyezett, de megesett rajtunk a tárlatvezető szíve:

Na szép estét! Apádra ütök dupla a TV2-n!

Kipipálhatom a korábban beszerzendőként jelölt 2009-es MB-ok listáját, mert ha a recolorokat nem nézem, idénre rendben vagyok. Tegnap ugyanis az Auchanban meglett az 1971-es Oldsmobile Vista Cruiser és a piros Ford E-350-es mentő is. Mindkettő egy kicsit csalódás: nem azért, mert az általam kevésbé kedvelt "kis" MB-ok sorába tartoznak, azaz a méretarányuk olyan 1:70 körül alakulhat, hanem mert az Olds oldalán a 'woody' mintázat egy kicsit gagyi hatású, a mentő felépítménye pedig szintén lehetett volna valami igényesebb műanyagból, ennek is egy kicsit olyan olcsó hatása van. De az Oldsnál kárpótolnak a csomagtartóból kinéző kutyák - és hogy kombi, természetesen, Sam.Joe-val ugyanis osztozunk az e kivitel szeretetében. A mentőnél pedig mentség, hogy egyáltalán mentő, ráadásul nem fiktív, és harmadrészt hogy fém az alváz! Nyolc kép jön akkor.

Szép vasárnapot!

"Nézz mélyen a szemembe...!" :D

A dínóvadász Hummer raktere egy quadot rejt, ezt eddig nem is tudtam. Piros pont.

Már az előző poszt sárga színű szereplőjénél el akartam ezt lőni, de inkább külön számolok be az utóbbi időkben érkezett nem annyira mint állapotú jövevényekről. E poszt részben a Kiegészülések sorba illeszkedik, azaz most mellőzöm a típusismertetőket, csak beszórók pár képet, minimális szöveggel. Bár nem célom, hogy a gyűjteményemet kopott állapotú darabokkal duzzasszam, de sajnos gyakran egyszerűen nem találok egy-egy kiszemelt típusból szép állapotút, vagy ha igen, az vagy nagyon drága, vagy valami más miatt nem csaphatok le rá. Fillernek viszont nem szívesen nevezném őket, mert ezekből a későbbiekben sem tervezem a hibátlan darabok összeszedését, maradnak már ezek...

• Chevy Pro Stocker 7UP: végre-végre, ez a darab nagyon hiányzott a gyűjteményemből, így a Pro Stocker mezőny szinte már teljes (ha nem számítjuk a már perverz szőrszálhasogatással egyenlő minimális különbségeket, illetve a piros alvázzal rendelkező változatot).
• Holden Ruff Trek kék festéssel. Hm. Amíg meg nem láttam a neten, nem is tudtam róla. A sárgáról igen, az továbbra is hiányzik, Sam.Joe meg nem adja az övét, de majd egyszer talán meglesz az is...
• Majorette VW Golf II. A mintázata elég béna, az állapota sem túl rózsás, eredetileg át akartam festeni, most éppen nem annyira, de idővel talán meg(illetve vissza)gondolom magam. Vonóhorog és nyitható csomagtartó a két extra, amivel a franciák megörvendeztettek.
• Hot Wheels Nissan 200 SX az utolsó szereplő ma. Itt az igaziról egy kép. Ez is egy pettyet megviselt állapotú, de korántsem szakadt, így egy kicsit ki is lóg a sorból. De külön posztot nem akartam neki szentelni, Nissanokról volt már szó eleget. Szerkezetileg ez is teljesen ép, és ha nagyon nekifeszülnék, jobban is kinyithatnám az elejét, de inkább nem kockáztatok. A tetején jobboldalt hátul még egy öntési hibát is magáénak tudhat a kisgép, de ettől függetlenül valahogy nekem nagyon bejön. Szeretem, ha egy autónak autóformája van. 1982-es, ha minden igaz. Az aljára mondjuk 1981 van írva, de ilyet láttunk már. Nem volt belőle túl sok variáció.

Tehát a képek:

Még mindig szép napot!

Még nem döntöttem el, ez a poszt a héten megkezdett érdekességek-sorba, vagy a nem sokkal korábban megkezdett kult-sorba illeszkedik-e jobban. Talán mindkettőbe. De inkább az utóbbiba. A Citroen Dyane-ről, de inkább annak a furgonjáról, az Acadiane-ről lesz szó ugyanis. Mindkettő természetesen a Kacsától ered. A Dyane-t – legfőképp a nagysikerű (és így a 2CV eladásait komolyan csökkentő) Renault 4-re válaszul – 1967-től gyártották egészen 1983-ig. 1.4 millió darab készült belőle, ami azért nem semmi. Érdekesség, hogy az autót nem a Kacsa leváltására szánták, hanem párhuzamosan tartották forgalomban, egy kicsit feljebb pozicionálva. A Kacsától számos helyen tér el a Dyane, a legszembetűnőbb különbség a front részen található, ugyanis az old school különálló fényszórókat leváltották az első sárvédőbe integráltak. Korábban már írtam itt Dyane-ről, az utódlásos kérdést nyilvánvalóan elhibázva, így akkor most ezt nem is nyújtom tovább. A két átfestett Majorette-ről viszont pótolok rendes fotókat, az akkori telefonnal készült.

Az egyetlen „normális” Dyane a gyűjteményemben a Corgitól érkezett, no persze nem közvetlenül, és elég megviselt állapotú. Mindent egybevetve azonban rendben van a kisautó, valamiféle metál (világos mustár-)sárgás színt kapott és a számomra legjobban tetsző Corgi-kerekeken fut. Illetve áll, mert nem tologatom.

A másik kettő már korábban is szerepelt itt, ahogy fentebb írtam, mindkettő a gyárilag módosított változat, a Majorette jóvoltából. Az új festés már az én művem, matt Revell zöld és fekete festékkel követtem el - mentségemre szóljon, hogy mindkettő igen rossz állapotban került hozzám. A piros kerék az egyiken gyári, a másik MB-felniket kapott. Figyeloldoda az autentikus porozást! ;)

És akkor a kis gyöngyszem, az Acadiane:

A nevét Acadia lakóiról, azaz a XVII. századi kanadai francia telepesek leszármazottairól kapta, akik akkoriban Acadiában laktak, ez ma leginkább Új-Skócia. Később ez a terület elosztásra került az Egyesült Államok és Kanada között. Az Acadia nevet pedig a mítikus Arcadiától kölcsönözték, amely Görögországban található, és Arcasról, Zeusz és a Callisto nevű nimfa közös gyermekéről kapta a nevét. Callistót aztán Héra később medvévé változtatta, és szegény Arcas aztán többször is meg akarta ölni az anyját vadászatai során, uyganis nem ismerte fel. Végül Zeusz csillagképekként helyezte fel őket az égboltra, az egyik a Nagymedve (Callisto), a másik a Kismedve (Arcas) lett.

A Nagymedvét mifelénk Göncölnek hívják, a magyar sztori így fest: Göncöl híres táltos volt, aki az emberek közt járva gyógyította a betegeket, mindenkinek segített, beszélni tudott a fákkal és a madarakkal. Egyszer eltört szekerének rúdja, de senki nem segített neki. Haragjában a lovak közé csapott s felrepült az égbe. Azóta ott kocsizik görbe rúdú szekerén.

A történet egy másik verziója szerint viszont úgy volt, hogy Zeusz Artemis álnéven a Földön járt-kelt, összejött Callistóval egy körre, és miután kiderült, hogy az előtte szűz lány terhes maradt, mérgében ő medvésítette. A majdnem levadászásban pedig ebben a verzióban Zeusz (aka Artemis) akadályozta meg. Héra állítólag nem volt túl boldog a két új csillagkép láttán, szólt a korábbi dajkájának, Tétisznek, aki valamiféle tenger-istennő volt, hogy ugyan csináljon már valamit. Tétisz azt csinálta, hogy megátkozta a két csillagképet, hogy azok sohasem bukhatnak a horizont alá. Durva, mi? Arcadiában élt még Pán, a sípos, illetve itt játszódtak Vergilius eclogái, amelyek nyomán e terület a pásztori egyszerűség szimbólumává vált. Radnóti is írt Eclogákat, de most inkább nem csinálnék a Szirszarjaimból Könyvesblogot...

Szóval a Majorette Acadiane: ellentétben a fentiekkel ez tökéletes állapotú, abszolút karcmentes - hasonlóan a tűzoltós R4-eshez (itt meg egy szép felújított, de ez valódi). Nem olyan régen vettem egy ilyet kopott változatban, együtt egy R4-es furgonnal és pár szakadt Sikuval, felújítás céljából, de aztán rájöttem, mégsincs kedvem büdös autókat újrafestegetni, így egy fórumtárshoz kerültek mind. Nekem pont elég ez a szép darab, ennél szebbet úgysem tudnék festeni.

Basszus, nem tudok mit írni, egyszerűen gyönyörű. A Majorette tervezőit illeti a dicséret, ugyanis zseniálisan oldották meg a megemelt farrészt: az egész alváz emelkedik, mint egy kis ék. Így az autó hátulja jóval magasabban van, mint az eleje. Profi.

Az elején a hűtőrács az utastérrel van egybeöntve, amely fehér (mára inkább sárgás) műanyag, és ez utóbbi elég egyszerű kivitelű, de a kormány szerencsére egyküllős. A raktér két műanyag ajtaja nyitható, kétfelé, belül szép nagy hely van, a belógó kerékjárati ívek ellenére. Sokat dob az autón a bordázott sárvédő és tető hátul, illetve elöl a markáns lökhárító a babákkal.

Ez a gép már egy cseppet sem volt olcsó, mert szállítással együtt 16 dolláromba került, de ez még mindig baráti, ráadásul az autó nem túl gyakori szereplő az aukciós oldalakon. Ha valaki venni szeretne, javaslom, a francia ebay-t nézegesse, ne az amerikait, itt a poszt írásakor 4 db eladó volt, a legolcsóbb 13 euróért, de az elég kopott, a szebb, illetve a szép állapotúak kivétel nélkül 20 euró felett járnak... Példa.

Így néz ki az igazi, szintén szép kékben:

A végére egy kis off-road ökörködés: 

Szép pénteket! Holnap is péntek lesz.

És legobuzi is egyben. Kaptam egy linket, beXarás a csávó, kattintsatok! Ilyeneket láthattok:

És még különbeket is. Döbb.

És ha már reklámoknál tartunk, ráadásul saját termésnél, ezt az új Citibank-reklámost sem hagyhatom ki. Ez a verzió az Auchan-reklámmal ellentétben biztosan nem kerül adásba! ;) 

Pedig...

NEM, nem az aktuálisan futó mozifilmről lesz szó. Hanem személyes élményról, hovatovább a munkámról.

2007. júliusában a Magyar Telekom (akkor) T-Online (ma már T-Home) márkájának egyik új kampányára tendereztünk. Az egyik ötlet az volt, hogy beszélő állatok népszerűsítik a T-Online három szolgáltatását, akik cukik, jófejek és viccesek. Az ötletet a T nem vette meg akkor...

De a reklámiparban is létezik recycling, fiókban heverő ötletek esetében létjogosultsága is van, így az idén zajlott Auchan-tenderben ez az újra elővett ötlet lett a nyerő. Az új film (legalul látható) most hétfőtől már adásban van, de érdekességképpen az alábbiakban bemutatok pár képet a tavaly előtti prezentációból. És amikor ezek készültek, természetesen híre-hamva sem volt még a hollywoodi szuperprodukciónak...

(A képek kattintásra megnőnek, hogy el is lehessen olvasni a szövegeket.)

És akkor a kész film: 

Jó lett? Szerintem nagyon... És lesz folytatás is! ;)