Most 24-én olyan ügyesen összeszerveztük és összehangoltuk a motoros pajtásommal a hétvégi elfoglaltságainkat és a családi kötelezettségeket, hogy sikerült egy fél napra elszabadulnunk, hogy elkiránduljunk Zebegénybe. Mivel csak 13 óráig voltunk hitelesítve, ezért már 9-kor elindultunk, gyönyörű időben, ahogy kell. Ezt a (kb. 150 km-es) kört jártuk be:

Minden percét élveztem, Zebegényben a főtéren betoltunk egy melegszenyát, majd kanyarogtunk egy kicsit fent az erdőben, végül aztán Vácrátót felé mentünk haza. Motoros fénykép ezúttal nem készült. Ha minden jól megy, most hétvégén folytatás következik.

Tegnap, Visegrádra, meló után, csak úgy:

Lényegében ezt a tavalyi túrát ismételtem meg, csak most oda- és visszafelé is a hegyi kanyargós úton mentem. A kettő között meg legurultam a Duna-partra is egy kicsit fotózni. Nagyon jól esett ez a kis kiruccanás, as usual.

Még az EB-döntő előtt kaptam egy kis lehetőséget egy rövid motorozásra vasárnap, miután minden gyerekkel kapcsolatos teendőt letudtam előtte szombaton és aznap, és bár lógott az eső lába, úgy voltam vele, hogy három hete nem ültem motoron, mindenképpen megyek, legfeljebb megázom. Legfeljebb megáztam. De előtte elgurultam egy kicsit a Normafára, onnan Farkasrét felé, aztán vissza, majd Zugligeten keresztül át Kútvölgy, Rózsadomb, végül Óbuda volt az útvonal, onnan pedig haza. Az utolsó 10-15 percben kapott el az eső, de nem volt vészes, a nagyját megúsztam.

Remek kis dimbes-dombos kirándulás volt úgy, hogy Budapestet el sem hagytam. Most csak ennyi fért bele, de sokkal jobb volt a semminél. Talán majd most hétvégén sikerül ennél valami nagyobbat és tartalmasabbat menni. Nemrég átautóztunk a Mátrán, na például oda már nagyon elmennék motorral is...

A siófoki Tesco parkolójában találtam:

Ez egy Maverick, használtan 8 milla körül már vannak szépek ;)

A több hasonló gyűjtés után a címből talán már kitalálhattátok, mi következik ma. 25 kép:

Balatonföldvár & Zamárdi:

Most csak ennyi.

Képzeljétek, nemrég egy remek motoros eseményen vettem részt. A FB-on a Café Club osztotta meg, hogy lesz egy kis éjszakai motorozás Budapesten 17-én, indulás 9-kor, aztán meglátjuk. Szerintem 100-nál több motor jött össze, még több motoros, a Vespától az MZ-n át a Buellig, nem beszélve a Transalpokig, amiből az enyémmel együtt volt vagy négy, de Africa Twint is láttam, és egy egész jó karikát mentünk. A Bocskai út felső végéről indultunk, onnan le a budai rakpartra, aztán a Szentendrei úton át a Megyeri-híd felé, azon át, majd vissza a városközpont felé végig a Váci úton, Deák tér (dugó), Erzsébet-híd, és végül a Várkert előtt kötöttünk ki. Az alábbi képre kattintva (is) egy albumba juthattok, ahol a számomra érdekesebb, tetszetősebb mocikat láthatjátok, de előzetesen is mutatok egy párat itt lenn:

Én nagyon élveztem, de kicsit aggódtam is (szinte végig), hogy mikor talál el egy másik motoros, mert időnként azért elég sűrűn (és néha nem is lassan) mentünk, főleg az elején. Aztán persze, mivel nem volt rendőri kíséret és zárás, eléggé szétszakadozott a mezőny, emiatt persze sokan le is morzsolódtak, de mindig sikerült találni valakit, akinek volt valami fogalma, hogy mi az útvonal és a cél, szóval a végére újra összeállt a csapat, legalábbis egy része, a maradék. Egy fiatal Transalpos sráccal még el is dumálgattunk a végén, szóval nagyon kellemes volt az egésznek a hangulata. De a legélvezetesebb az volt számomra, amikor együtt mentünk sokan, ráadásul a számos Harley-nak köszönhetően meglehetősen hangosan. (Megjegyzés: sokunknak itt volt alkalma először megcsodálni a H-D új túraenduróját, ami alulról a második képen terpeszkedik a maga szerény, elefántnyi méretével.) Elég nagy volt egyébként még 9-10 után is a forgalom mindenhol, de jó volt látni, hogy az emberek többsége mosolygott és integetett körülöttünk, és az autósok is segítőkészek, türelmesek voltak. Többnyire. Ha lesz még ilyen, megyek máskor is, az biztos.

A mocimon a két Dunlop gumi, amikkel vettem, még kiváló mintával rendelkezett, de már nagyok öregek voltak, így muszáj voltam lecserélni őket. Millió tesztet, véleményt és weboldalt megnéztem, majd megvettem a legolcsóbbat ;) Nem, viccelek, nem a legolcsóbbat vettem, de a legolcsóbb márkásat. A legtöbb szaktárs a Michelin Anakee Adventure vagy a Metzeler Tourance Next típust javasolta, előbbit kicsit drágálltam, utóbbiból meg akkor, amikor pont rám jött a vásárolhatnék, nem volt épp jó áron méret, így végül Pirelli Scorpion Trail lett (még csak nem is a Trail II, de így beljebb voltam egy 20-assal). Elöl 90/90 21-es, hátul 130/80 17-es diagonálokon gurul, ezek közül az első talán kicsit ritkább méret, főleg ebben a motorkategóriában. Apropó kategória: én ugye a túraendurókban vagyok érdekelt, elvileg ezek a motorok otthonosan mozognak aszfaltozott úton és enyhébb terepen is (a mély sár nem ilyen), én azonban még a legenyhébb terepre sem tervezek menni az elkövetkező években ezzel a géppel, így olyan mintát szerettem volna, ami 90+ százalékban aszfaltra való. Tehát az ár mellett ezért lett végül a Skorpió:

Ahhoz, hogy felkerüljenek, még belsőket is kellett venni, amik sajnos nem olyan áron mennek, mint a biciklibelsők, ez sem esett jól, de ha már úgyis el kellett vinnem a paripát a szervizbe, hozzácsaptam még egy olajcserét, fékellenőrzést, gyertyacserét is, így megint nem kell gondolkodnom, hó végén mire verjem el a megmaradt, felesleges pénzemet ;)

És akkor ilyen ez felszerelve. Még szoknia kell a szememnek, hogy nem bütykös, vékonyabbnak is tűnik így az egyező méret ellenére, de szerintem jól néz ki - már amennyire egy sima abroncs bármekkora esztétikai élményt is nyújtani képes. A következő lépés az autó újragumizása lesz, de ezt majd csak a nyár eltelte és a beiskolázás után, addig felnin is elgurulunk... Mindenestre június 5-én, csodás napsütéses időjárásban "felavattam" az új gumikat, mentünk ugyanis egy közepes (na jó, szép nagy) kört, és természetesen nagyon élveztem:

Ezúttal a lányom csatlakozott hozzám utasként, őt felvettem Biatorbágyon, onnan legurultunk egy 1-esen Tatáig, ahonnan a Gerecsén átvágva (csodálatos út!) Tarján felé fordultunk, onnan Gyermely következett, ahol eszembe jutott, hogy Bajnánál kanyarfotóznak, így tettünk egy kerülőt északra, magunkévá tettünk a Bajna-Héreg "szerpentint", majd vissza Zsámbékra, és haza.

Eszméletlen jó időnk volt, és nagyon klassz új utakat fedeztünk fel, élveztem, élveztük minden percét. Egyébként 36.500 km-rel vettem a mocit, és a hazaúton sikeresen meghaladtuk a 40 ezret, szóval már beletoltam ezek szerint 3500-at, meg előzetesen a kis Yamahába is vagy 4-5000-et, úgyhogy szép lassan gyűlnek a bónuszpontok... ;)

Rég volt szülcsinapcsis poszt, hát tessék:

Milán ma 10 éves, hurrá!

Nem telt szerencsére motoros esemény nélkül a Gyereknapot megelőző szombat, mert sikerült egy újabb túrát teljesítenünk, végül összesen úgy 200 km-t. A szokásos túratársammal beszéltük meg, hogy megyünk egy újabb kört, akivel előzőleg Visegrádon, majd később Királyréten is jártunk. Ezúttal most a 10-esen elindulva először a Garancsi tónál álltunk meg, ahol egy szimpatikus idősebb társasággal osztoztunk a parkolón, majd egy kis beszélgetés után felgurultunk Esztergom felé. De előtte mutatom az öregek bringáit:

Kitértünk egy rövid kanyarra Dobogókőre, ahol készült pár kanyarfotó is:

Ezután már tényleg Esztergomba indultunk, ahol természetesen szintén készült pár fotó, majd megebédeltünk.

Innen Táton át Bajna következett (annyira tetszik az a falu!), onnan Zsámbék, Biatorbágy, Sóskút, majd Tárnokon és Érden át hazaindultunk.

Kellemes, de nem túl meleg volt az idő, szél elő-előfordult, de ki lehetett bírni, szóval összességében szuperjó kis túra volt, remélhetően hamarosan újabb beszámolóval érkezem majd...

Félix fiam kitalálta, hogy nagyon vágyik egy Technic Lego-készletre. Sajátra, mert az enyémekkel (még) nem játszhat, így azt találtuk ki, hogy Gyereknap alkalmából - kihasználva a Tesco 30%-os árakcióját - veszünk egyet. A Grave Digger (magyarul Sírásó) nevű hátrahúzós monster truck lett a kiválasztott, amely egy valós autó alapján készült, persze viszonylag szabadon újraértelmezve az 1982-es eredetit. Ilyen ez összerakva, felmatricázva:

Ha őszinte akarok lenni, azt kell mondjam, a dekoron kívül lényegében semmi köze az igazihoz, max hátul a zászló, illetve persze a színek is, de ennek ellenére nagyon jópofa kis autó. Az utolsó kép a doboz hátoldaláról készült, és itt látható, hogy összeépíthető egy B-modell is, amit majd egyszer talán megcsinálunk. Félix, aki lassan hatéves nagyfiú, hozzám hasonlóan nagyon élvezte az építést, bár az utolsó 5 percet már ellustálkodta, pedig szerintem az volt a legjobb, amikor az autó elnyerte valódi autóformáját. Az biztos, hogy egy ilyen bonyolultságú szettet egyedül még nem tud összerakni az útmutató használatával sem, de nem volt ezzel problémája, úgy láttam rajta, inkább egy érdekes kihívásnak tekinti, mint teljesíthetetlen feladatnak. Én meg azért élveztem, mert régen volt szerencsém Technicet építeni, meg egyáltalán olyan valamit összerakni, amiből végül valami igazán vagány dolog lett.

Nagymező utca, Gyereknap. Kívánatos darab. Nagyon.

Na, ilyen régen volt:

Mondom, jó régen...

Darab ideje már terveztem, hogy beszerezzek egy motoron is működőképes navigációs kütyüt, mert Pest-megyén kívül kicsit nehezebben tájékozódom, az meg tök macerás, hogy amikor épp nem tudom, merre kell menni, meg kell állni, elő a telefont, térképet megnézem, elrakom, vissza. Akár többször is. Ebben a témában tök konzervatív vagyok, és bár Budapesten néha használom a Waze-t, de autóban is inkább a hagyományos navigációval megyek, ha épp nem olyan a helyzet, hogy dugó elkerülése végett kell a gépi segítség. A múltkori posztban említett évfordulóra kaptam a feleségemtől a fenti képen is látható szerkezetet, persze előtte azért kicsit tájékozódtam, és az olvasottak és látottak alapján (vagy ellenére) úgy gondoltam, ez pont jó lesz nekem. Egyszerű, masszív és vízálló darab.

A dobozban kapott Play Áruházas letöltési kódkártya segítségével pikk-pakk felpakoltam rá a szoftvert, simán ment, nem volt gond. A Hondán korábban nem volt kiépítve semmilyen külső 12V-os csatlakozó, ezért fixre be akartam köttetni, ehhez viszont szerelő segítségét kellett kérnem - Kawaszatihoz mentem, ahol jártam már úgy 5 éve a kis Yamaha robogóval, most is gyorsan megoldotta a problémámat, plusz ellátott még pár általános motoros jótanáccsal is. Ráadásul így alkalmam nyílt megnézni a Transalpot naked változatban is. 

A kormányon nagyon nem tudtunk rendes helyet találni a felfogatásnak, ezért a sokkal vékonyabb merevítőre kellett tenni, amihez esztergálni kellett egy közdarabot, de sikerült, helyén a cucc, a szerviztől hazafelé próbaképp a navi szerint haladtam, és nem okozott csalódást, arra vitt, amerre magamtól is mentem volna. Térképpel együtt 44 ezer volt a cucc a MediaMarktban, ami nem kevés, de ebben a motoros navigáció-kategóriában eléggé alul van. Remélem, sok jó kis túrán lesz a segítségemre, és nem lesz vele soha semmi baj. A következő, amit a motor kapcsán költenem kell, az az olajcsere lesz, aztán majd kicsit később új gumikat is szeretnék, mert a mostaniak elég régiek már, aztán egy új kormánycsapágy, már ha - reményeim szerint - más nem jön közbe.

Május 8-án ünnepeljük az édes kis feleségemmel az évfordulónkat, idén volt a tizenharmadik. Sikerült lepasszolnunk a gyerekeket anyósomékhoz, így végre teljesülhetett a tervem, hogy motorral lemegyünk kettesben Balatonföldvárra, ott megalszunk, majd másnap elkirándulgatunk erre-arra a környéken. Így is lett. Odafelé elég későn indultunk szombat délután, mert még volt pár elintéznivaló, és (így) nem is volt elég meleg az idő, de egy velencei pihenőt közbeiktatva sikeresen leértünk.

Másnap egy késő délelőtti indulással Tihanynak vettük az irányt. Ekkor viszont sajnos becsúszott egy kínos kis baki: amikor este leparkoltam, szépen feltettem a tárcsazárat, amit reggel viszont jól elfelejtettem levenni. Ennek eredményeként az elindulás utáni pillanatban a motor, már elfordított kerékkel, hirtelen megállt, és azzal a lendülettel fel is borult. Szerencsére még csak egyedül ültem rajta, mert épp megfordulni készültem, mielőtt a feleségem felszáll, az ilyen manőverek elvileg ugye könnyebbek egy személlyel, de így sem sikerült... Batár nehéz ez a motor, kurvára nem tudtam felemelni, mert egy murvás felületen történt az eset, és hiába láttam korábban, hogy egy ember milyen technikával tud egyszerűen felállítani egy nagyobb mocit, itt az nem működött, mert nem tudtam sehova betámasztani a kereket. Egy kis segítséggel aztán csak sikerült, indulhattunk Szántódra kompozni.

A Transalp mellett látható szerkezet egy Honda FMX. Kicsit újabb, frissebb, mint az enyém, de nem baj.

Fent fagyiztunk, sétáltunk egyet, majd elindultunk Füred felé, de nem bírtam ki, hogy ne álljunk meg még egy gyors fotóra a vízparton. Így nézünk ki beöltözve.

És így a motor teljes menetfelszerelésben. A nagy hátsó doboz bőven elégnek bizonyult amúgy két ember két napjához, az oldaltáskákban csak némi innivalót szállítottam, plusz persze az egyébként is benne lévő csetreszt. A legfelső képen látható túra második, nagyobbik fele ezután következett, egy kellemes füredi ebéd után felmentünk Veszprém felé, onnan pedig gyönyörű hegyi utakon Eplény majd Zirc következett, majd onnan Mór, Bokodon aztán megnéztük a híres hűtőtavat a klassz kis stégekkel, ezután Tatabánya felé indultunk, majd az 1-es úton hazafelé. Vasárnap kiváló idő volt, már ami a hőmérsékletet illeti, de a szél néha ekkor is kellemetlenül felelősödött, mindegy, megoldottuk. Az autópálya bevezetőjén hazafelé komoly dugóba futottunk bele, de szerencsére motorral ez elég jól kimozogható, Pesten pedig már a buszsávok voltak a segítségünkre a gyors előrejutásban. Kiváló túra volt, összesen úgy 350 km-t mentünk, és fenékkel is ki lehetett bírni. Ez azért jó hír, mert most már tudjuk, hogy ennyi erővel félig lemehettünk volna akár valami jó horvátországi tengerpartra is... Na majd ilyen is lesz remélhetően. Köszi a figyelmet! 

Az április 24-i kellemes hétvégén először Pilisborosjenőre motoroztunk egyetlen leánygyermekemmel, de a Hondáról leszállva egy szép kis gyalogos kirándulás is belefért, jó szívvel ajánlom annak, aki még nem járt erre, az Egri csillagokhoz épített kellékvár nagyon hangulatos úticél, oda is jó, ott is jó, onnan vissza is jó. Másnap délelőtt viszont messzebb merészkedtünk, a Börzsönybe indultunk, Királyrétet céloztuk meg. De ide már nem a lányommal mentünk, hanem egy motoros társammal. A lassabb útvonalon mentünk, mert a szintén Hondával támadó pajtásomnak nincs megyei matricája, így a Váci út, Dunakeszi, Göd, Vác (itt álltunk meg egy fotóra), Verőce útvonalon közelítettük meg Kismarost, majd onnan be a dombok közé. Elfogyasztottunk egy kiváló házi meggyszörpöt, majd indultunk is vissza ebédre, viszont még aznap délután visszalátogattunk a családdal is, és egész délután ott kirándulgattunk, látnivaló van ott bőven. 

Május első szombatján pedig az eddigi leghosszabb motoros túrát tettük meg, a Balatonhoz mentünk, persze a régi hetesen, mert spúr vagyok. Azért oda egyébként, mert láttam, hogy a kanyarfotósok Tihanyban (is) dolgoznak, tehát ez volt a terv, viszont lassabban haladtunk, mint terveztem, így végül inkább csak Siófokra mentünk. Gyönyörű, nyári időnk volt, csak egy pólót vettem a motoroskabát alá, és bőven jó volt. Sétáltunk, fagyiztunk.

Mint a fenti képen is látszik (elnézést, ez nem túl látványos), voltak rajtunk kívül is motorosok bőven, itt is és útközben is, és valami miatt ez nekem nagyon tetszik, ahogy néha utolérjük egymást, köszönünk, a benzinkúton is odabiccentünk - a másik meg, amiről múltkor is írtam valahol egy félmondatot, hogy gyerekként az autóban utazva az oldalablakra tapadva néztem mindig a melletünk eldöngető motorosokat, most meg (különösen egy ilyen úton, tehát nem autópályán, hanem alacsonyabb tempóval) én vagyok az, akit tátott szájjal néznek a gyerekek, és közben talán pont ugyanazt gondolják, mint én annak idején: de jó lehet nekik...! Hát, tényleg jó :)

Április második hétvégéjén most már tényleg, végérvényesen elkezdődött a tavasz, így szombaton és vasárnap is sikerült motorozni, szombaton többet (~230 km), vasárnap kevesebbet (~90 km). Az átagfogyasztásom 5,4 liter volt, amivel én teljesen meg vagyok elégedve, mindezt normál túratempóban. Szombaton a lányomat vittem magammal nehezéknek, Biatorbágyról mentünk fel Dobogókőre, ahol nem mellesleg kanyarfotózás is volt, de csak egyszer mentünk el a fotós előtt, így kevés kép készült, amik közül most nem is hívok elő semmit, lesz ez még jobb is:

Fent elég sok motoros volt, sétáltunk is egy darabot, aztán mentünk haza. Persze azért a parkolóban is fényképeztem:

Odafelé Budakeszi, Remeteszőlős, Piliscsaba, Kesztölc felől támadtunk, visszafelé egy nagyobb kanyarral Tát, Nagysáp, Bajna, Szomor, Zsámbék, Herceghalom volt az útvonal, végül persze Biatorbágy. Onnan hazafelé már egyedül jöttem haza, és mivel egy kicsit igyekeztem, sikerült Zuglóba 18 perc alatt beérnem, ami szerintem egyéni rekord, úgy ráadásul, higy a pályán nem is mentem 120 fölé. De a budapesti buszsávok egy szerencsés zöldhullámmal kombinálva csodára képesek... Másnap egy jó ismerőssel együtt pattantunk nyeregbe (persze ki-ki a sajátjába), és jó korai indulással Visegrádra kirándultunk fel, hogy megelőzzük a szokásos hétvégéi szentendrei dugót - sikerült is. Ezúttal is Lajosforrás felől mentünk, majd Lepencétől csorogtunk vissza, aztán fel a Fellegvárhoz, utána meg a sípályák felé lefelé a Salamon-toronyig, onnan pedig ismét haza.

Az indulás előtt leszedtem a dobozt, mert most nem kellett vinnem plusz sisakot, és nagyon tetszik a mocim így is. Az oldaltáskákat macerásabb levenni, és mivel ráadásul abban tartom a szükséges csetreszt, mint elsősegélycsomag, esőruha, kevés szerszám, mittomén, azok maradtak fenn. Az időjárás nem volt rossz, szombaton kicsit szeles, vasárnap kicsit felhős, de soha rosszabbat!

A húsvéti ünnepkör első napjának nagy részét, talán immár hagyományosan, nyeregben töltöttem, ezúttal családilag másod-, de általánosságban sokadmagammal, hiszen elég sok motoros pajti volt ezzel hasonlóan, tele voltak velünk az utak. Főleg arrafelé, ahova megint kitelepült a Kanyarfotó stábja ;) Az aznapi két lehetőség közül Csákberényt választottuk (én másodjára), mert a nagyobbik fiammal első közös motoros fotó elkészülésének lehetősége mellett a gánti Bauxitföldtani Park is csábított, mint izgalmasnak ígérkező program. Nem vettünk zsákbamacskát, a lányommal ugyanis már voltam itt, és akkor mindkettőnknek nagyon tetszett, javaslom, mindenki nézze meg, főleg gyerekkel, megéri! 

Milán fiam nagyon élvezte a látogatást, illetve a motorozást is, bár a feleségemnek vásárolt motoros bőrkabát kicsit nagy volt rá. Igazság szerint nem volt a túra tökéletes, mert megint nagyon szeles volt az idő, így nemigen tudtunk haladni, cserébe több időnk volt nézelődni. Neki nagyon tetszik, hogy a motorosok folyton integetnek egymásnak, ezt a részét most is nagyon élvezte... És akkor mutatom a képet, amit meg is vettem:

Iszonyú menők vagyunk, az Instagramon már 15 like-nál jár a fotó ;) A remek kultúrprogram után még felmerült, hogy átgurulunk Bajnára is, de ezt végül leszavaztuk, úgyis van már onnan kanyarfotóm. Sajnos másnap már nem volt jó motoros idő, így szombaton autóval mentünk el Apcra megnézni a "tengerszemet", az is szuper élmény volt, ráadásul utána még felnéztünk Galyatetőre is egy kis időre, hogy reprodukálhassam anyai nagyapám egyik, korábban itt már mutatott fotóját:

A szálloda felújítása miatt ez sem lett tökéletes, mert az ideális parkolóhelyen valami melós teherautó állt, de az igyekezet talán látszik. Ennyi voltam mára, kösz, hogy jöttetek, gyertek máskor is!

Tudjátok-e, mi az a GAS? Nem, nem a ruhamárka. Ez a GAS a Gear Acquisition Syndrome, azaz a különböző eszközök, kütyük, tárgyak folyamatos be- és megszerzési vágyának tünetegyüttese, valószínűleg minden gyűjtési mánia mögött ez rejtőzik, hol súlyosabban, hol enyhébben. Így már ismerős? :) Nyilván bennem is volt, vagy talán még van is belőle, de szerencsére jórészt talán sikerült megszabadulni tőle, és tudatosan igyekeztem rávenni magam az utóbbi mondjuk másfél évben, hogy tárgyak helyett inkább élményeket gyűjtsek. Persze ehhez is kellenek tárgyak, pl. egy motor, de már nem veszek régi magnókat, késeket, dvd- vagy BD-filmeket sem nagyon,  új ruhákat egyre kevésbé, itthonra ugye minek, magamnak már legót sem vásárolok, és hát a kisautókat is elengedtem. Persze nem mindet, legalább 100 darabot megtartottam, de talán már csak úgy 10 db van közöttük, amit nem is adnék el jó ajánlat esetén sem. Mindezek ellenére megtörténik egyszer-egyszer, hogy elcsábulok, vagy eluralkodik rajtam a vágy, hogy megjutalmazzam magam, ilyenkor mégis beesik ez-az, mint például most az egyik legutóbbi bevásárlás során a tecsóban, ahol az alábbi négy új Matchbox pottyant a kosaramba. Persze lenne kire fogni, Félix fiam már kér ilyen holmit, a békesség kedvéért mondjuk tehát azt, hogy a gyereknek vettem, és akkor majd egyszer tényleg megkapja, win-win :)

A kis Honda a sárga után most megjelent fehérben is, még esetleg egy világos kékmetál jöhetne, mint amin a Rendőrakadémiában Hightower tanult vezetni, de ebben a színben most csak egy teljesen új casting, a mellette látható Chevy Nova esett be. Nem tudom, lehet, hogy erről majd lesz külön poszt is, miután kibontottuk, mert első blikkre elég jól sikerült kisautónak néz ki. Az MGB-vel ugyanez a helyzet, és szerintem ezt az új (színű) Land Rovert sem dolgoztam még fel a blogon. Na majd meglátjuk.

Visszakanyarodva az élményekhez: az alábbi pakkot a drága kis feleségem kapta tőlem, mert ahogy azt már jó régen (jé, pont egy éve!) is írtam, tervben volt már egy ideje, hogy ő is megfelelő öltözéket kapjon a motorozáshoz. Annyira kedvező volt egy neten talált használt bőr együttes ára, hogy már csak a kabát miatt is megérte volna, de így akkor járt hozzá egy ajándák, ráadásul márkás bőrnaci is:

Még a motor színéhez is nagyjából stimmel... Na, most már végre jönnek a jóidők, most szombaton is sikerült elmotorozni Velencére, és remélhetően egyre több ilyen kirándulós poszt következik, majd gyertek olvasni! Legközelebb talán a húsvéti ünnepek alatt.

Akinek a régebbi RS6 tetszik jobban, az ide kattintson!

A saját privát motoros szezonomat sikeresen megkezdtem március elsején vagy másodikán, már nem is emlékszem pontosan, de ekkor valamikor is el kellett menjek egy dobozért valahova, majd azt elvinni egy másik valahova. Ekkor már 10 fok körül volt nappal a hőmérséklet, így elővettem a Hondát a garázsból, hiszen ezért vettem, hogy mehessek vele. Baromi jól esett!

Előzetesen felszereltem az ebayről pár ezresért rendelt kiegészítő szélterelőt, és nagyon kíváncsian vártam, segít-e - nem csigázom a nagyérdeműt, igen, abszolút, sokkal komfortosabb így motorozni, akár nagyobb tempóval is. Ráadásul most nyílt alkalmam tesztelni az új bukósisakomat is, és hát nagyon meg vagyok vele elégedve, kényelmes, könnyű és csendes, a belső napszemüveg meg a hab a tortán. A 15-i hosszú hétvége alatt csak szombaton tudtam egy kicsit motorozni, mert az időjárás és az egyéb családi elfoglaltságok ennyit engedtek, viszont a szombati nekiindulás előtt megkérdeztem a nagyobbik középső gyerekemet, hogy velem jönne-e, és igent mondott, így együtt gurultunk fel - átküzdve magunkat a szentendrei gigadugón, majd Lajosforrás felé kanyarodva, át a hegyen és erdőn - Visegrádra:

Ez még csak egy óvatos szezonkezdés, bemelegítés, ha úgy tetszik, nyilván vele (és a szeles idő miatt egyébként is) szuperóvatosan mentem, de így is nagyon élvezetes volt, máskor is csinálunk még ilyet, abban maradtunk. Úgy várom már a normális tavaszi időt...

Ilyen meg már volt, nem is egyszer:

De az ismétlés a tudás anyja.

Élőben láttam már többször is, de sosem parkoltan, ezért eddig lefényképézni sem volt még alkalmam. De nemrég, egy hétvégi séta közben sikerült a Várban, szóval tessék:

Nem sok FIAT-ra mondom, hogy kéne (eddig inkább csak az 500-asra, akár villanyos változatban), de ez még beférne a garázsomba.

Január 23-án elindultunk egy végső útra Győrbe (Öttevénybe), ugyanis eladtam oda a Volvót, a fenti képem róla az utolsó. Érvényes műszakival, saját lábán, alkatrészárban. Híres vagyok arról, hogy drágán veszek, olcsón adok, ez a képlet természetesen itt is remekül működött, 150-ért vettem, 150-ért adtam, csak a kettő között eltelt mintegy 6 és fél évben ráköltöttem Mészáros Lőrinc legalább egy-két percnyi keresetét. Ez volt az élmény ára, és nem sajnálom, hogy végül sikerült normálisan lábra állítani. Útközben elromlott az ablaktörlő (az egyik már korábban, a vezetőoldali pont ekkor, és természetesen pont aznap végig esett), töltés nem volt már az indulákor sem, így az akksi az előző éjszakát töltőn töltötte (de szép ez így leírva), és pont ki is tartott a delej az érkezési pontig, de ott már aztán nem indult be újra... Ja, és fáztunk is útközben ;) Mindezek ellenére nagyon szerettem ezt a kocsit, de 2020-ban nem csak a rohadás covid támadt, hanem a racionalitás is, elég sok cuccomat eladtam, amiről kitaláltam, hogy igazából nincs rájuk szükségem. Ez van, illetve hát sajnos ez már nincs, de az élet megy tovább. Van helyette motor. Hej då!

Nemrég egy új Defender akadt lencsevégre:

Annyira új, hogy nem is magyar.