Még mindig Egyiptom. Amikor a szállodába értünk, meglepve tapasztaltam két dolgot: egyrészt mindenhol lehetett dohányozni, másrészt csak kék kólájuk volt.

Ez utóbbi tény adta az ötletet, hogy boltot keressünk, amiről írtam is az előző posztban. Ott aztán sikerült venni helyi Coca-Colát, helyi Marlborót, valami helyi mentolos cigit (a figyelmeztetés szerint mindkettőtől lekonyulás következhet be, de szerintem túldramatizálják) és almás Fantát, ami nagyon finom volt.

Almás Schweppes-et is próbáltunk, de arról nem készült fotó. Cserébe készült egy a Mekiben, ahova az utolsó napon ellátogattunk, mert már kurvára elegünk volt a szállodás svédasztalból (ami egyébként egészen korrekt volt):

A 10 fokra állított légkondinak köszönhetően jól meg is fáztam. Egyiptomban, érted...

Mert ott nyaraltunk egy hetet. De nem feledkeztem el a blogról, alább a bizonyíték. A képekhez csak pár szó jár kísérőnek, Hurghadáról pedig itt olvashattok, ha esetleg.

Bemelegítésnek egy ismerős forma, egy böhöm Chevy.

A Fiat 128 Egyiptomban kedvelt típus, jó sokat láttam belőlük, szépeket, közepeseket és teljesen lepattantakat is. Érdekes az utolsó vonóhorga.

Ez a nagyobbik kvázi Fiat viszont Sahin néven fut, ebből is volt sok.

Már nem Fiat, viszont Lada, soft optikai tuninggal.

Új Merciből nagyon kevés volt, viszont W126-osok feltűntek szép számmal.

Az 504-es Peugeot nagy kedvencem, így külön öröm volt több ilyet is szpottolni.

A rend helyi őrei. Nem nagyon láttam őket beleszakadni a munkába. Az úton való gyalogos átkelés kész túlélőshow, de a rendőrök itt sem segítenek. (Ami nekem azért nem esett jól, mert az utolsó napok egyikén eltörtem a bal lábam gyűrűs ujját, miközben egy hajóról sirályokat videóztam, így innentől lassabban közlekedtem.) Meg úgy sehol sem. Néha megállnak egy cigire, vagy beszélgetni valami boltossal, ennyi.

A Polonez igencsak meglepett, ezt az egyet láttam csak a városban.

A Dacia odaát Renault néven fut. A felső kép hátterében a hurghadai utcakép legjellemzőbbje, egy kék-sárga taxi látható. Ezek döntően régebbi Mitsubishik, Hyundaiok és Kiák. És folyamatosan dudálnak. Mint mindenki más.

Sivatagi Skorpió.

A Subarut is kénytelen voltam lefotózni, mert ilyen rendszámmal még nem volt képem róla. A háttérben egy szupermarket, amely ritka, talán mert fix árakkal dolgozik.

Toyota Land Cruiserből nem volt hiány, még egy szép régit is sikerült lekapni. Az újabbak pedig gyakorlatilag buszokként közlekednek, így ki is próbáltuk a sivatagi quadozás után.

Egy optikai tuningolt Corolla is beakadt.

Szerencsére egy Volvót is sikerült lőni, csak a becsület kedvéért.

A végére hagytam a Volkswageneket. Az első egy gyári cabrio, cseppet megviselt állapotban, és gusztustalan kipufogókkal. A második járgány bérelhető volt, de a szemmel láthatóan hatékony hűtés ellenére nem éltünk a lehetőséggel. A Polo csak az érdekes kivitel miatt került lencsevégre, CrossFoxot itthon nemigen látni...

És ezzel jöttünk haza, kis késéssel. Ami aztán 6 órára nőtt. A második bravúros képen az árnyékunkat kell nézni :)

Hát, ennyi, mától meló megint. Jók legyetek!

Egyiptomból:

Hamarosan jövök egy komolyabb poszttal is a témában.

Mert nem vesztem el teljesen...

Na, elment a régi, megvan az új. A downhill egyszerűen nem vált be. Emelkedőn. Ahogy a neve is mutatja, azzal lefelé kell menni. De muszáj volt egy olyat szereznem, amivel felfelé is lehet. Szerettem volna valami márkásat, de nem túl drágát, illetve szempont volt az is, hogy ne kelljen messze menni érte. És mindenképp első telós, könnyű bringát kerestem. Végül a vaterán egy siófoki eladónál (mivell itt nyaralunk Széplakon) találtam hármat, ami tetszett. A Dinotti a 20-as vázméret miatt tetszett meg, ugyanis az én magasságomhoz 18-asnál kisebb nem ajánlott. A Genesis is bejött, mert az jól felszerelt, no és a Merida. 35, 40 és 50 volt az áruk, ezerben. Az eladóval megbeszéltem, hogy leütöm az egyiket, aztán meglátjuk, kipróbálási lehetőségről ugyanis írt az adatlapokon. Megbeszéltük, odamentem, a fenti három közül kettőt ki is próbáltam, és meg is volt a döntés. Végül 45-ért hoztam el a Meridát:

A Merida Matts ezen változata egy 2009-es modell, de ez nem látszik rajta. A bringa gyakorlatilag karcolásmentes, nullkilométeres, szőrősgumis. A rajta akkor még látható osztrák Intersport matricából kikövetkeztettem, hogy eredetileg külföldön adták el, majd valahogy ide került. És végül hozzám.

Mit mondjak, csoda! Pehelykönnyű, köszönhetően az alumínium váznak, kényelmes, nagyon jók a fékek és a váltók, és az első telók is remekül teszik a dolgukat - igaz, ez ügyben túl sok összehasonlítási alapom nincs, csak a megboldogult Reboll, de ahhoz képest is szuper. Részletek. Nagyon remélem, hogy sokáig hű társam lesz...

És most: péntek van!

Ma sikerült a nyaralásból egy kicsit kimenekülve végre valami értelmes dolgot is megnéznem (kb. 35 fokban) Zamárdiban, mert ezekből sohasem elég. Ugye, hogy ugye?

További képhegyek a háborús és férfias játékokról itt. Zilek, Migek, autók, repülők, helikopterek, minden, mi szem-szájnak ingere - jó nézegetést, erőt, egészséget!

"Fehércsoki":

Szerintem nagyon jól sikerült. Az elején a single frame lehetne egy pettyet szerényebb, de az összhatás abszolút rendben van. Mondom, szerintem. Ezt pedig már Zamárdiban fotóztam a kispiacon. Nem kicsit lepődtem meg a kínálaton:

Hát volt ott egy-két gép, amit a börzés árszint ellenére nehéz volt otthagyni.

Szombatról:

Ej, a mindenit... A látvány hatására az autóm ki is engedte a gőzt:

De azóta jobban van.

Szigetmonostor-edition:

Kicsit jó, amikor nem kell dolgozni...

Egy szép ezüst Merci, kedvemre való...

Nemrég már szerepelt itt egy Superkings fogat, amely kapcsán megjegyeztem, hogy gyerekkoromban megvolt a civil változata. Erről van szó konkrétan:

Hát most az történt, hogy meglett újra.

Nagy lesz, ígérem ;)

És egyben a heti téma zárása (első nap, második nap), mint írtam, ez a hét nekem ma eddig tartott. Sőt, a jövő héten szabadságon leszek, ráadásul két hétig. De majd azért lesznek bejelentkezések, úgysem bírom ki... A mai téma két városi terepjáró, aka SUV. Kezdem a kisebbel, az X3-assal. Illetve kezdi majd (ezúttal is) Karotta, a tegnapi Hatoshoz hasonlóan teljesen beleszerelmesedve. Na, ilyenem sem lesz soha, de itt annyi a különbség, hogy nem önszántamból, ezt ugyanis nagyon szívesen bevállalnám. Még akár pirosban is:

Mire ehhez az autóhoz értem, elfogyott az ihlet. Mi az istent írjak még a Realtoy remekbe szabott kisautóiról? Hogy milyen kár, hogy a többiek nem csinálnak ilyen szépeket ilyen olcsón? Nem, inkább azt írom, hogy most már a Realtoy igazán összeszedhetné magát, és hozhatna ki újabb típusokat! Akár csak a típuson belül is, hiszen a Maisto már megcsinálta az X6-ost, de azért van még bőven feldolgozatlan típus a világon, jöhetnének S-es Volvók, 9.3-as, 9.5-ös Saab-ok, Alfák, stb. Franciákat direkt nem mondtam, azokat a Norev és a Majorette lekesen darálja, már követni sem lehet. Na, ennyit erről, a kis X3-asról még annyit, hogy nagyon derék módon kétszínű fényezést kapott, amitől vidámabb az összhatás. Mondjuk az X5-öshoz hasonlítva:

Bizony, ez már másik súlycsoport, ha a Hatosnál elsütöttem a bűnözőt, itt egyenesen drogbárót kellene írnom. Pedig nagyon sok lepattant gengszter jár mind a mai napig Németországi roncsból összelegózott X5-össel, tehát revidiálok. Az első generációs változat igaziban sosem tetszett. Az aktuális széria már más tészta, azt bőven elfogadnám, bár egy pillanatra azért megremegne a kezem, ha elémtolnának egy ilyet, egy Q7-est és egy XC90-est. Ez a veszély mondjuk nem fenyeget. Kicsiben - természetesen - ez is teljesen okés, egy fokkal drabálisabb, mint a Matchbox alteregója, ugyanakkor részletesebb is. Az az érzésem van a képeket látva (amiket én csináltam, milyen ez már), hogy ez simán lehetne egy 1:43-as modell. Pedig nem az. És ez benne a zseniális, hogy míg egy MB esetében ilyen érzésem nagyon ritkán van, a Realtoy kapcsán nem ez az első eset. Ha odafordítom elé az elvileg sokkal kisebb X3-ast, előjön az ismert téma, egymáshoz képest nem teljesen okésak:

Ettől függetlenül ez sem hiányozhatott a sorból. A Realtoy Z8-asát nem szereztem be, mert azt még nem láttam normális, csak csicsás diszkófelnikkel, de még az is lehet, hogy legközelebb megveszem, és aláteszek valami rendeset. Na, szép maradék hetet, jók legyetek!

A Hatos. Folytatódik tehát a heti téma, így bele is csapok. Karotta írása emitt, nem kicsit lelkes az autó iránt. Szerintem teljesen érthető módon. Ez az autó baromi jól sikerült. De ha megnyerném (-tem volna) a lottóötöst, nem ilyet vennék. Mert flancolós. Főleg a cabrio. A Ferrarit is ilyennek tartom, nem tudom elképzelni, hogy normális embernek lehet ilyenje, a BMW-nél viszont e típus kapcsán simán előjön belőlem a gengszteres előítélet, miszerint aki ilyenben villant, az minden bizonnyal bűnöző. És kész. Ha ismernék valakit a tulajok közül, akire nem illik ez a leírás, őt tartanám kivételnek. És a másik: volt már valakivel olyan, hogy mondjuk a Lánchídnál egy ilyen BMW-ben ülő akárki udvariasan intett, hogy csak tessék, nyugodtan sorolj be elém? Ugye. De azért kipróbálnám...

És a Hetes. Megint csak Karotta írása emitt. Megmondom férfiasan, nekem ez az autó igaziban annyira nem tetszik. Jó, persze, kéne, meg minden, de az E38-as sokkal jobban bejön. Na mindegy, kicsiben azért kellett ez is, főleg hogy más kisautó-gyártó kínálatában nemigen találni meg, ekkorában. Az első kép élességét megint elvitte a cica, bocsánat, de talán a többi kárpótol:

A tegnapi bejegyzésben írt értékelő részt egyben bemásolhatnám ide. Igaz, egyik sem fekete, abban talán jobban tetszene mindkettő, sőt talán kékben is, de így sem gázok. A Hatos a korábbihoz hasonló, a Hetes "a másik" típusú Realtoy-kerekeket kapta, amelyek jól is állnak nekik, tetszenek. Egy kicsit mindkettő lehetne alacsonyabb, illetve rámutatnék egy érdekes hibára: hátul a Hetesen a BMW-propeller icipicit elcsúszott festése egy kvázi Puch-logót eredményezett. Nem baj. Ez utóbbi modell lehetne egy hajszállal nagyobb, de az egymáshoz közti méretarányosság a Realtoy-nak sem sajátja, igazságtalan lenne ezt felróni nekik. Cserébe ezeken is szép a fényezés, ezúttal metálos beütéssel, nagyon helyesen. Nem is tudom, igaziban megvásárolhatók-e nem metálfestéssel...

Minden jót!

Márkabuziknak érdekes lehet. De akár mindenki másnak is:

Logorama from Marc Altshuler - Human Music on Vimeo.

Nem hirdetek versenyt, hogy számoljuk össze :)

Ez a hét nekem most csonka lesz céges tréningből kifolyólag, úgyhogy azt találtam ki, hogy a három napra egy témát tárok elétek, a már itt is szerepelt Realtoy BMW-ket. Ilyen-olyan posztokban tűntek csak fel, de úgy igazán nem veséztem ki őket. És most sem fogom, csak a szokásos felületes bemutatót kapjátok, de legalább a jelenleg egy kicsit stagnáló gyűjteményemben lévőkről egyenként. Vagy kettőnként, meglátjuk, hogy az öt darabot hogyan tudom szétosztogatni. Kezdem az Ötössel. Típustörténet nem lesz, helyette itt egy jó kis írás egy dízelről, régebbről. A Realtoy viszont benzines. Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy ezek odaát tudnak valamit. A kisautó olcsósága ellenére minden tekintetben felveszi a versenyt a kortárs Matchbox-okkal, Hot Wheels-ekkel, Majorette-ekkel, sőt. A kombi verzióját már mutattam, az sem rossz, de ez sem:

Nagyon jól áll neki a választott fekete szín, elegáns, komoly a megjelenése tőle, de az ugye az autó remek formájának is köszönhető, amit a Realtoy ügyesen kicsinyített le. Pár részletet sikerült kifesteni, nem is rosszul, illetve a beltér is teljesen rendben van, ahogy a gyártótól (a Realtoy-ra gondolok, nem a bajorokra, de akár) megszokhattuk. Még két külső visszapillantót is kapunk az autóhoz. Az egyetlen pici gondom vele, hogy ülhetne alacsonyabban, de ez igazán nem zavaró. Méretét tekintve is rendben van. Az egyébként tök kommersz Realtoy-felnik - mint szinte minden már kisautójuknak - ennek is jól állnak, semmi panaszom nem lehet e téren. Sem. Szép darab, mindenkinek erősen ajánlom a beszerzését, ha még nem lenne meg. Szép napot!

Barátnőmnél a gép. Elsőre nem igazán sikerült:

Másodikra sem :D

"Bocs, egy picit belelóg a tükör, nem baj?"

"B+, DE HOL AZ AUTÓ ELEJE???"

Egyébként meg:

Állat!!!

Tegnap fotóztam alkonyatkor.

Éjjel. Ezek lettek:

"Inkább két kézzel csináld!"

Ezt is mi csináltuk, talán már láttátok tévében:

Szerintem jó lett...

Kicsit rendhagyó ez a poszt, mert bár egy Matchboxról lesz szó, a főszereplő mégsem autó. Hanem egy hajó. Vagy csónak. Vagy mi. A MB 1998-as keltezéső White Water Raft Boat-ja a téma, ez. Igaziban valahogy így néz ki:

Életemben nem voltam még raftingon, de kipróbálnám. Majd egyszer. Most nézzük akkor a kicsit: egy célirányos kialakítású utánfutón fekszik az Action Canyon feliratú csónak, fixen, szépen. Könnyű azért levenni róla, nem szorul. Az utánfutó elején a vonóhorogra csatlakozó gyűrűs rész nem a legszerencsésebb kialakítású, az alsó kis pöcök nem kéne, így a vastagabb vonóhorgokra nehezen akasztható fel. Az utánfutó kialakítása erősen stilizált, de nem rossz, nekem tetszik.

Maga a csónak is jól néz ki, de azért azt nem mondhatnám, hogy túl életszerű lenne. Kicsi és keskeny az igazihoz képest. Cserébe viszont kialakították benne a vezető helyét, és az összhatás egy gyereknek szerintem tökéletes - játék lévén ennél nem is kell többet tudnia:

A méretarányára nincs tippem, de szemmel láthatóan kicsi egy Bogárhoz képest:

Szép napot, jók legyetek!

Tudom, unalmas már a téma, hiszen Nissan Z-ről már volt itt szó, de akkor, tavaly augusztusban még nem volt meg a Siku verziója. Amit egyébként nyilván ismertek Tommi bemutatójából. Így túl sokat én sem tudok hozzátenni a témához, legfeljebb annyit, hogy megpróbáltam a nekem nagyon tetsző kétszínű belső térről is egy olyan fotót készíteni, amin látszik, miért is tetszik annyira.

Egyébiránt ez is remek példája a korabeli Siku-k jó minőségének, viszonlyagos élethűségének, és nem utolsósorban igényességének, hiszen fém az alja (is), nyithatók az ajtók, jól gurul, jó kézbe fogni. Szakbarbároknak egy (Datsun-) specifikációs kép:

És akkor ennyi volt a Z-sztori, illetve nem teljesen, mert bónuszként megmutatom a Hot Wheels által legújabban kihozott Z-t, a 370-est, amely egyébként szerepelt már itt egy Carspotting posztban - kicsiben pedig nagyon sárga lett:

Szép napot!

Egy szép öreg VW T2a, amelyből Lipton zöldteát osztogattak, reklámilag:

Budapest, Felszab Ferenciek tere.

Emlékszik még valaki a fiatal Kevin Costner hasonló című filmjére? Na, nem arról lesz szó. Hanem a Chevrolet Silverado nevű pickup egy talán érdekesebb változatáról, ami nem is az újabb típus, amit láthattunk nemrég a szomszédban, hanem egy picit korábbi. Nevezetesen a CUCV-II-t szeretném megmutatni nektek a Johnny Lightning feldolgozásában. Előbb egy pár szó arról, hogy mit is takar a CUCV megnevezés: a név a Commercial Utility Cargo Vehicle rövidítése, magyarul mondjuk így hangzik, Kereskedelmi- és Vegyes Felhasználású Szállító Jármű, amely rövidítve - hasonlóan az angolhoz - igen hülyén hangzana, nevezzük inkább Cuccolónak, rövidebben Cucinak. A Cuci programot azért hívták életre, hogy a hadsereg a lehető legolcsóbban hozzájusson egyszerű szállítójárművekhez, ne kelljen az ilyen feladatokra (akár csak belföldi katonai reptereken) drága Humvee-kat használni, feleslegesen. Leginkább a Dodge D-szériából (a hetvenes évek végétől a nyolcvanasok elejéig), illetve a Chevrolet C/K teherautói közül kerültek ki a Cucik, persze kis módosításokkal. A General Motors Cucijait legnagyobb számban 1984 és 86 között gyártották, főként a jól bevált 6.2L Detroit Diesel V8 motorral. 1996-ban a Chevrolet úgy döntött, ideje lecserélni az első generációt, és nem mellesleg megerősíteni a pozícióját ebben a szegmensben. Így született meg a CUCV-II, amely egyébként a sima fehér civil változat úgymond átkatonásításával készült. (És egyébként hazánkba is jutott a korábbi változatból.)

A JL a Lightning Brigade sorozatban hozta ki ezt az autót, amely híres amerikai katonai járműveket tartalmaz, egyebek mellett mint pl. a parancsnoki Chevy Tahoe, az M-16 Half Track vagy a már korábban említett Dodge. A sorozat egyedüli képviselője a gyűjteményemben, nem is véletlenül, ugyanis a Dodge (vagy legalábbis majdnem ugyanaz) megvan Matchboxként, a half track túl kicsi, a felderítő Willys Jeep megvan másként, a Tahoe szintén, szóval ezt választottam:

Természetesen nagyon rendben van. Az eleje ráadásil nyitható, alatta szép a motor is. A matt festés nagyon jól áll a kisautónak, élőben sokkal jobb, mint képeken. Szépek a részletek, és nagyon súlyos a kicsike, köszönhetően a sok fémnek. Nem spóroltak ám.

Tisztelt Ház, szavazzunk!

Végül pedig egy ide (cseppet sem) illő filmecske Cuciról:

Szép napot!

Emitt következik még egy darab a legújabb Hot Wheels beszerzések közül, egy 1992-es Ford Mustang, amely igen jól eltalált darab. (Sam. Joe-nál is említve vagyon.) Az igazi sem rossz (mert ha az lenne, valszeg nem ezt írták volna Starling ügynök autójának), ráadásul sikerült egy a kicsihez hasonló színűt találnom:

A Hot Wheels kínálatában aránylag frissen jelent meg ez a típus, ez a konkrét példány pedig NITTO-s dekorációt kapott, aminek utána is néztem, mert biztos voltam benne, hogy nem elírás történt. És tényleg nem, egy gumimárkáról van szó, amelynek van egy kimondottan Mustangokra fejlesztett (heh, marketing) sorozata is. Íme:

A nagy hátsó kerekek most nem zavarnak, dragversenyeken ez teljesen megszokott, hozzátartoznak az összképhez. A kisautó a HW Performance sorozatból származik, szóval rendben vagyunk. Lámpafestést, rugózást vagy nyitható akármit nem kapunk, de a kocsi egyben van, masszív, jól gurul - magyarán egy nagyon korrekt játékról van szó, amely az élethúség terén sem panaszkodhat. Egyedül a tükrök hiánya fájó, de ha ez tényleg drag, akkor ez is megbocsátható. Ahhoz viszont belül nem elég sportos :P

Olvasnivaló a végére. Na minden jót!